Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-07 / 32. szám

Kedd, 1978. február 14. 5 Végső bűcsű Lászlótól Politikai, kulturális életűnk számos vezetője, pályatársak, művészek, baráton és tisztelők sokasága búcsúzott hétfőn, a Farkasréti temetőben Nagy László Kossuth-díjas költőtől. — Nagy László a magyar líra legnagyobbjaival nemcsak bensőséges viszonyban volt — közéjük is tartozik. Nemcsak tanítványuk, de szerepüket valló, méltó mai utódú művük folytatója is — mondta a költő koszorúkkal borított ravatalánál a Kulturális Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsége nevében búcsúzó Tóth Dezső miniszterhelyettes. Emlékeztetett arra, hogy Nagy László paraszti sorból jött. Emberrel, természettel és munkával a falu világában ismerkedett; eredendően ez formálta látását, erkölcsét, élesztgette szóval, színnel, vonallal, dallal bánni tudó készségeit, amikor osztálya ténylegesen a nemzet egyik döntő tényezőjévé lett, a fényes szelek sodrása sok társával együtt akkor emelte ót is a világot megforgató népi értelmiség soraiba. S ettől a történelmi pillanattól kezdve paraszti ihletésű műve örömmel és gyötrelmesen: elválaszthatatlanul kapcsolódott össze a szocializmussal. — Gazdag, kényes, gyengéd és hatalmas önmagát, s benne az egész, mából belátható embert fogta versbe. Költészetének nagysága számtalan elemből tevődik össze, tehetsége is ezernyi tényező szerencsés egybeesésén múlhatott, de bizonyos, hogy ezek középpontjában ennek az egymásrautaltságnak felismerése, és — konfliktusaival együtt — szellemi, művészi vállalása állt. Művészete grandiózus költői állítása annak, hogy a mi társadalmunk nemcsak az idill, hanem az ellentmondások, nemegyszer a drámák és tragédiák világa is; hogy a munkásosztály és a parasztság közös ügye nemcsak politika, hanem erkölcs is. Kételyek gyötörték. hogy a személyes emMezőgazdasági filmek bemutatója A mezőgazdasági könyvhónap révén február a szakmai ismeretek továbbadásának legmozgalmasabb időszaka Az új ismeretek terjesztésének sorába jól beleillik a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának, valamint az Agráregyesület megyei szervezetének közös rendezvénye, a mezőgazdasági szakmai filmek bemutatója Holnap, szerdán tizenhét olyan új kisfilmet mutatnak be Szegeden, a Technika Házában, amelyek egy-egy tapasztalatcserét pótolhatnak. Film készült többek között a babarci búzatermesztési rendszerről, az étkezési paprika termesztéséről, a csepegtető öntözésről, a gépi betakarítású zöldségek árusításra történő előkészítéséről, és a baromfitenyésztés jövedelmező módszereiről is. A bemutató délelőtt 9 órakor kezdődik. Rádiófigyelő Bioritmus vagy spanyolviasz ? Az élettanprofesszor aggódva mondja a riporternek: reméli, a rádióújságban feltűnő helyen közölt müsorcim nem kívánja nyomtatásban népszerűsíteni a már amúgyis új vallásként terjedő, tudománytalan „elméletet". Megnyugtatják, ó, dehogy. Hiszen éppen ezért kérdezik őt is, a többi szakértőt is. Egy hét sem telik bele, állandó rádióműsor címét hallom-olvasom: Bioritmus. A tartalom szerint ugyan szó sincs benne a kritikus napok periódusairól, de a cim, csupa nagybetűvel, kitűnő reklámként vonzza a hallgatót: BIORITMUS. Jogosan aggódott volna hát az élettankutató? Ügy tűnik, igen. Az elmúlt héten, hétfőn este 20 órai kezdettel a Petőfi adón hallhattuk Egyed László műsorát: Veszélyes napok — avagy nyomozás bioritmus ügyben. Itt kérdezték meg az élettanos professzort, csakúgy, mint a matematikust és a pszichológust. S kiderült: az újabb „szellemi" divatőrület nemcsak magát a kifejezést járatja le, de újabb (ki tudja, hányadik?) bizonyítékot is nyújt a homo sapiensről alkotott kép teljességéhez. A számtalan elméletmagyarázó és -fejtegető általában megegyezik abban, hogy életünkben 23 naponként fizikai, 28 naponként érzelmi és 33 naponként ér*»'miszellemi „ciklusok" követik egymást, determinisztikusán meghatározott csúcs, és mélypontokkal. Elég öt percig utánagondolni, s ahogy mondani szokták: megáll az ész. Ezt...? És annyian, annyi helyen, mégis...? Mégis. A magyarázat roppant egyszerű. Ahogy a csintalanságon rajtakapott kisgyerek árulkodva mutat társára: nem én voltam, ő tehet róla! — a felelősség erkölcstelenségért, lustaságért, mulasztásért, embertelenségért: áthárul a mindenható bioritmus-gondviselésre. Ha pedig önmagunk felmentése a tét, a pokolban is képesek vagyunk „bizonyító erejű" példákat, igazi bizonyítékokat találni. Amig nem volt bioritmus, erre a célra annyi minden más is kitűnően megfelelt már: a körülmények, melyekre mindig lehetett hivatkozni, „a helyzet", a mindenkori másik fél és általában mindig úgy kezdődött, hogy a Pista visszaütött. Megvan hát az újabb spanyolviasz, számtalan újrafeltalálásából íme a legújabb. A címbeli vagy-vagy kérdés tehát átalakítandó. Bioritmus = spanyolviasz, legalábbis napjainkban. S mikor új embertípusról beszélünk, erre sem ártana figyelni. Mert a morális igénytelenség megnyilvánulása az emberben legalább olyan periódikusan ismétlődik, mint valamelyik ciklus. D. L. beri alkat egyenlőtlenségei, s az ennek határa kapaszkodó önzés és hiúság nem él-e, s nem öl-e tovább akkor is, ha megteremtjük a társadalmi egyenlőséget. Abban azonban nem kételkedett, hanem reménykedett, hogy a szocializmusnak mindenképpen győznie kell. Személye családjának, barátainak, az irodalmi életnek pótolhatatlan. De halálával kezdetét vette művének halhatatlansága is. A barátok, a pályatársak nevében Sütő András búcsúzott Nagy Lászlótól. — Ha valakitől számon kérik a közösségi felelősségviselés gondját: a költő az mindenekelőtt. A másokért poklokat is megjáró poéta, az egyszeri jelenség, az individuum legtisz. tább megnyilatkozása a közösség olvasztótégelyében. Életed, életműved figyelmeztet újra: valóban nincs semmi az egészen kívül. Az egésznek szántad minden költőszavadat, szárnyas álmaidat Sorsod a legnagyobbaké volt, a teherviselésben a szivüket fölemésztőké. A csodát amelyről azt mondtad, művelni kell, nem magyarázni, s mi mégis magyarázni fogjuk — hirdetni más szóval — mindenütt, ahol helye marad még a humánumnak, ahol a költő szava kenyeret jelent, de vértet is a kornak küzdelmeiben. Hirdetni fogjuk, s elszaporodnak a te tanítványaid, s melléd állnak majd azok is, akik nem tudják még, hogy ki voltál. A humánum oldalán a költő, aki voltál, vagy és leszel újra meg újra csomózza majd az emberi reménység szakadt fonalait. Ezt tették mindig legnagyobbjaink. Korán, a kötelem ágyútüzes szakas/.ában szakadt meg a szíved, miközben már lovas századaid fölött is szemlét tartottál: iszonyatos a veszteság, ha elgondoljuk: micsoda rohamok orkánereje feszült a szándékaidban, hűségedben megalkuvásra képtelen, forradalmas konokságodban. Ami a hosszú élet lehetősége volt benned, ami immár némaság marad, annak üres helyét is betöltik örök szolgálatra képes műveid. Ha vigasz nincs is: szívünket erősíti a te némaságos figyelmeztetésed. Félienek tőled ezután is a költői szó kufárai és mindenfajta pénzváltói. Mert kegyetlenül igazságos és tisztító erejűvé szigorodik mindnyájunk számára te szelídséged. Nagy Lászlót a Farkasréti temető művészparcellájában, a fővárosi tanács által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra. A sírt elborították a kegyelet, a megemlékezés virágai. (MTI) Környezetvédelem, közéletvédelem A levelet a Hazafias Népfront háromszín-szalagos papírjára gépelték, a tarjáni körzeti bizottság körpecsétjével hitelesítették. Feladó is tisztes szerv: a HNF környezetvédelmi bizottsága. Csak éppen az aláírás olvashatatlan... A nemzetiszínszalagos levél nem értesít, tudat, tájékoztat, beszámol vagy kér, hanem szokatlanul a valamennyiünket tömörítő népfronttól, fenyegető hangú. S van néhány, önérzetünket ráspolyozó jellemzője is. A „Tisztelt Lakó. társ!" figyelmét felhívja a 2/1976-os kormányrendelet betartására, „mely a környezetvédelmet minden magyar állampolgárnak kötelezően írja elő". Majd így fogalmaz: „Szivesked. jék gyermekét figyelmez, tetni a környezet megóvd, sára, A Budapesti körút parktükre nem játszótér, és nem szeméttároló. Sokan segítenek a fásításban, a park ápolásában, ezt kötelességünk óvni, védeni." Ez idáig üdvözlendő, lehetne egy nagyszabású akció inditó körlevele. Hiszen a víz, a levegő és a környezet védelme valóban mindannyiunk érdeke, életterünk megóvása világszerte sürgető feladat. Csak örülhetünk, ha a Hazafias Népfront helyi szervei öszszefogásra, együttmunkálkodásra sarkallják a lakosságot. Ebben a munkában részt vehet mindenki, nemre, korra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Mint megtudtam, a címzettek is serénykedtek a ház előtti tér szépítésében, a játszótéri hinták megjavításában. A levél azonban így folytatódik: „Amennyiben gyermekét a területen rongáláson vagy futballozáson fogjuk, a rendeletben biz. tositott jogunknál fogva szabálysértési eljárást kez. deményezilnk On ellen." Ez a mondat már nem tetszik, bántja a fülemet, sérti állampolgári önérzetemet Ez már nemcsak a címzettnek okoz kellemetlen perceket, hanem, a levél minden olvasójának, mert fölhorzsolja egészséges, mind demokratikusabb közéletünk hámrétegét. Ez a hangnem — firkált névvel, egy hivatalos bizottság cégtáblája mögé rejtőzve — méltatlan a nemzetiszínű szalaghoz és a cégjelzéshez, de méltatlan az emberi érintkezések szocialista formáihoz is. A fenyegetőzést, a hivatal mögé bújó bosszúállást szerencsére kiirtottuk mindennapi életünkből, s egyre több tiltó táblát szerelünk le! S ez már szemléleti kérdés! Gomba módra szaporodó lakótelepeink gyerekekkel sűrű világa sok egyéb mellett a játszóterek, sportudvarok, parkok szűkösségének gondját is felveti. Az egymás mellé zsúfolt házak között kevés a zöldterület, a játszótér; a mozgásra, sportolásra alkalmas park. A gyerek — éppen mert gyerek! — a tiltó táblák ellenére is kielégíti mozgásigényét, hiszen a játék legfontosabb tevékenységi formája. A lakótelepen található néhány dühöngő nem oldja meg ezt a szorító kérdést. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy szakértők szerint a gyepnek kifejezetten használ, ha használják, hogy nya. ranta e parktükrökön főként felnőttek napoznak reggeltől estig, s hogy — őszintén mondom — örül a szívem, ha a srácok között akár ezeken a területeken apukák ls rúgják a bőrt.) Abban is biztos vagyok, hogy a városszerte, s így a Tarjánban is sűrűsödő szemétmezők nem pusztán a gyerekek művel. Valószínűleg nem ők dobálják el a csikkeket, az üres cigarettásdobozokat, a féldecis és sörösüvegek kupakjait, az autóbuszjegyeket. Mint írtam, e magánlevél — mert biztos vagyok, hogy nem egy testület kollektíván elfogadott körlevelét tartom a kezemben — név nélkül, illetve olvashatatlan krikszkraksszal érkezett. Egyfelől tehát nyugodt vagyok, mert nem egy valamennyiünk áltál nagyra becsült és a társadalmi aktivisták egész sokának idejét, fáradságát, "felkesedését és mindannyiunk nagyrabecsülését bíró mozgalom vadhajtása e levél, hanem egy — bizonyára gyermektelen — túlbuzgó aktivista haragjának és tehetetlenségének cégjelzés- és pecsétpáncé) mögül kinőtt, fenyegetőző vaktölténye. S még valamit! Ha ez a levél a Hazafias Népfront környezetvédelmi bizottságának egy hasznos, fontos és összefogásra sarkalló akciójának kezdetét jelentené, akkor nem csupán egyetlen, vagy néhány tarjáni ház pár családja, hanem az egész városrész minden lakója megkapta volna. így azonban egy elszigetelt magánkezdeményezés patronja durrant, mely azonban másokat is bekormozott. Tandi Lajos fhiaai!k@r Annyira kevés a tudomá- dönteni. Annyi mégis ide ki- rezni: kik ezek tulajdonképnyos-fantasztikus mű a kép- vánkozik. hogy egy bunker pen, mi a céljuk, mi a valóernyőn, hogy Zsoldos Péter csak részben ugyanolyan térés Boldizsár Miklós közös mészetű színhely, munkájának már akkor ls mondjuk valamely di nézetkülönbség a katomint nák meg a tudósok között űrállo, stb. A lentieknek a krimiörültünk, amikor készült, és más. valamely boiygón; más szereplőket utánzó gesztusai, egyre-másra láttak napvilá- oldalról meg éppen olyan, titokzatosnak szánt tettei és got a híradások róla. Annyi- mint a drámairodalom szám- talányos szövegei közül is feleslegesnek ítélhető jó né. hány, egyszerűen azért4 mert a későbbiekben semmiféle Közlekedési balesetek ra kevés a legszélesebb né- láthatatlan darabjának színzőtábort szórakoztató, mégis helye, illetve helyzete: a igényes, tartalmas tévémű- külvilágtól elkülönített, a faj, hogy a szórakoztató dra- szereplőknek és egymáshoz funkciójuk nincs, maturgiai osztálynak e be- való viszonyuknak, a konf- Amiért mégi érd e,_ mutatkozó műsorát, A bun- ltktusoknak zavartalan tekinteni öreciáratnk fö_ ker című tévéjátékot foko- „megfigyelésére" kiválóan lött a ha^ad.k zottan vártuk. alkalmas, régen feltalált já- amelvben robbTn a bomba Aztán kiderült - szintén téktér és szituáció. A kü- ameiyDen roDDan a oomba. előzetes tájékoztatókból —, lönbség talán csak annyi (és hogy a szóban forgó alkotás ez a „csak" egyáltalán nem nem is tudományos-fantasz- „keveset" jelent), hogy míg tikus, bár a műfajjal tart a jelentékeny drámákban némi rokonságot. A három- minden „megfigyelendő" fejrészes játék megtekintése lemény a jellemek függvéután az a véleményünk, nye itt, a bunkerben eleve rébe^utalni a iáték eme forhogy szükségtelen műfaji adott a magatartásokat ki- duiatát vitákba bonyolódni. A bun- vülről és előre meghatározó felfedez ker ugyanis korántsem olyan tényező. Nevezetesen: a sze- föbb értékét vazvis nhl~in jelentékeny tévéalkotás, hogy replők pénzszerzés céljából bogy Wefont kerültek az izolált körűimé- " nyek közé. Azt is mondhatnánk tehát, hogy ez a kísérlet (az irodalmi) ennyiben ííjT különleges. A játékbeli kisérlet különlegessége pedig: a föld feletti irányítók olyan műfaji hovatartozandóságát feltétlenül üdvös lenne elA Kölcsey utca—Lenin nem életveszélyes sérülést körút kereszteződésében bal- szenvedett, ra, a Tolbuhin sugárút felé A Retek utcán közlekedett, akart kanyarodni járművével a József Attila sugárút felé a 27 éves Molnár György, hajtott a 23 éves Tóth Pál, Szeged, Pulz utca 7. szám Budapest, IX. kerület Viola alatti lakos. Kanyarodás köz- tuca 17. szám alatti lakos. A ben figyelmen kívül hagyta, hivatásos gépkocsivezető ithogy vele szemben a Gogol u. tasan vezette vállalati teherjárdájának meghosszabbító- autóját, s a Retek utca 19/A. sában gyalogos halad át az számú ház előtt nekiütközött úttesten. Molnár György az egyik, szorosan az út széTrabantjával a 70 éves Ara- lén parkoló személygépkocsidi Imrét, Szeged, Londoni nak Az autóban szerencsére körút 14. szám alatti lakost senki nem (ilt- A két járműa Lenin körút 69. számú ház körülbelül 20 .... ........ . ezer forintos kar keletkezett. előtt elütötte. A gyalogos Tóth Pál vezetői engedélyét nyolc napon túl gyógyuló, de a rendőrség bevonta. Ha másért nem, azért a meglepő tapasztalásért, hogy miként A bunker szereplői elképzelhetőnek tartottak egy valódi atomrobbanást, mi, nézők sem tudjuk egyszerűen a fantasztikum köl a játék e Ennyiben véljük felfedezni a tévéjáték legis abb olyan a világ, amilyen reális esélyünk van hogy elképesztő tragédiák essenek meg ve" nk. Horváth Ádám láthatóan a valódi és a bunkerbeli vihelyzetet teremtenek, mely- lágnak a hasonlóságaira ben a bunkerlakó fehéregér- koncentrált, nyilván ezért ls embereknek, a 14 önként je- olyan mértéktartóan maiak lentkezett férfinek és nőnek és föld felettiek Kézdi Lószámolni kell egy fönti, va- rtínt bunkerlakosztályai. Rélcságos atomháború kirob- sze lehet a csupa neves szíbanásával. Ennél sokkal neszből álló szereplőgárda több, vagy jelentősebb ese- teljesítményének is abban, mény nem is igen történik h°t5y a szintén előre közzébunkeréletünkben. Talán tett, kissé szimplán hangzó ezért van, hogy kissé hosz- „eszmei mondanivaló" (az szadalmasnak találjuk a té- emberek jóindulatával nem vé játékot: az első két rész- lehet, nem szabad visszaél— l-ől szívesen spórolnánk meg ni) helyett, a fentebb emiirészleteket. Annál inkább, tett mélyebb tapasztalattal mert a föntieknek, a kísér- (számolni az élet veszélyeztet irányitóinak izgága jele- tetettségével) gazdagodhatott neíeiből képtelenség hasz- a figyelmes néző. nálható információkat sze- s. E.