Délmagyarország, 1978. február (68. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-17 / 41. szám

4 Péntek, 1978. február 17. A szocialista magyar társadalom születése Az elmúlt 15 esztendő gyökeres változásokat hozott parasztságunk életében ls. Míg az ötvenes évek első felében a parasztság helyzetét még a korábbi erőteljes polarizáltság és agrárpolitikánk jelentős torzulásai határozták meg, addig a párt 1957 nyarán elfogadott agrárpolitikai tézisei a fő figyelmet már nem a parasztság polarizáltságára, hanem a „derékhadra" Irányították. S a párt agrárpolitikájában a munkás-paraszt szövetség elveit érvényesítették. Törekvések, teffek A mezőgazdaság szocialista átszervezése az ötveneshatvanas évek fordulóján nemcsak azt eredményezte, hogy a parasztság is a szocialista termelési viszonyok közé került, hanem egyszersmind véget vetett a parasztság korábbi osztálytagozúdásának, illetve a tsz-parasztság és az egyénileg gazdálkodó parasztság eltérő fejlődésének. Éppen ezért volt domináló ezekben az években az egységes szocialista paraszti osztály megteremtésére irányuló törekvés, amely mind a propagandában, mind a tettekben érvényesült Az ennek a törekvésnek ellenszegülő erők közül véleményünk szerint csak kisebb jelentőségű és egyre gyengülő volt a korábbi rétegkülönbségeknek és ellentétekkel átmentődése a szövetkezeti gazdálkodás keretei közé. Illetve » régi és az d] tagok közötti, az előbbivel részint párhuzamos ellentétek időnkénti felbukkanása. Ezeknél sok tekintetben jelentősebb, hogy az új keretekben kialakult egy új tagozódás ls. amelynek alapja már értelemszerűen nem a termelő eszközökhöz való eltérő viszony, hanem a konkrét munkamegosztás, a munka Jellege, valamint a rátermettség és a szakképzettség, s a mindezekhez kapcsolódó jövedelem nagysága. Tulajdonképpen azt mondhatnánk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével nem az követkazett be, hogy egy, a munkásosztálytól elkülönülő egységes paraszti osztály jött létre, hanem éppen ellenkezőleg — ' Lenin kifejezését egy más szituációra alkalmazva — az „elparasztlatlanodás" folyamata a jellemző. Axonos szocialista típus A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszervezése idején a szocialista tulajdon e formája még erőteljesen magán viselte saját klsárutermelő előzményeinek következményeit. A hatvanas évek közepétől azonban — a termelőszövetkezetek technikai-anyagi bázisának erősödésével párhuzamosan — egyre erőteljesebben a vállalati gazdálkodás jellemzői alakultak kl. Egyfelől a szövetkezetek vállalati jellegének erősödése, a fel nem osztható alapok növekedése, az alapvető termelőeszköz — a föld — szocialista szövetkezeti tulajdona, a szövetkezetekre 19 kiterjedő állami felügyelet és szabályozás, másfelől pedig az állami szektorban a vállalati önállóság növelése — a gazdálkodás eltérő elemei ellenére is — lényegét és típusét tekintve azonos termelési viszonyt hoz létre az állami és a szövetkezeti szektorban. A termelőszövetkezetek igen gyors fejlődése (ez egy főre jutó termelékenység például az elmúlt 10 évben kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az iparban), termelési szerkezetének átalakulása, az iparszerfl termelés kezdődő meghonosodása azt eredményezi, hogy ma már egyre jobban szűkül a termelőszövetkezeteken belül azok köre, akik a hagyományos parasztság örökösének tekinthetők. Ma már a termelőszövetkezetek aktív keresőinek közel fele abból a fiatalabb generációból kerül ki, akik sohasem voltak kapcsolatban az egyéni parasztgazdasággal. Az aktív termelőszövetkezeti tagok és alkalmazottak mintegy 10 százaléka szellemi munkakörben dolgozik, több mint 20 százalékuk szakmunkás. Megváltozott körülmények Ehhez járul az is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó nem nyugdíjas tagoknak és alkalmazottaknak csak a fele dolgozik a növénytermelésben, állattenyésztésben és takarmányozásban, tehát végez kifejezetten mezőgazdasági tevékenységet. Hasonló arányokat mutat a közös gazdaságokban ledolgozott munkaidő ls. Míg 1963-ban 76 százalék, addig ma már csak közel 50 százalék a hagyományos paraszti munkaidő aránya a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, az összes fizikai munkaidőn belül. A tsz-tagság közel fele tehát ma már tevékenységét tekintve nem hagyományos paraszti munkát végez. Azt ls figyelembe kell venni, hogy a főfoglalkozáson túli mezőgazdasági tevékenység — mint erre már utaltunk —, nem egyszerűen az állami szektor te a szövetkezetek, a munkásosztály és a parasztság között differenciál. A KSH mezőgazdasági kisüzemi összefráao alapján Magyarországon 1 681 076 mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaság van, ezekben — természetesen különböző rendszerességgel — 2 210 404 aktív kereső dolgozik, akiknek csak 24,5 százaléka tsz-tag (1). 1 302 057 a nem mezőgazdasági főfoglalkozásúak száma. ebből több mint egymillió a nem mezőgazdasági fizikai dolgozó. Azt mondhatjuk tehát, hogy a mezőgazdasági háztáji és kisegítő gazdaságokban érintettek kevesebb, mint egynegyede a szövetkezeti paraszt és több mint fele a munkásosztályhoz tartozó. A két alapvető osztály közeledése A munkásosztály és a parasztság közeledésének fontos tényezője volt a jövedelmek kiegyenlítődése ls. Jövedelemstatisztikánk szerint ez 1988-ban következett be. és azóta a parasztság, és különösen a kettős jövedelműek munkából származó jövedelme valamelyest meg ls haladja a munkásosztályét. Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a parasztság ezt a valamivel magasabb többletjövedelmet több munkával érte el; hogy a statisztika a háztáji és kisegítő gazdaságból származó becsült Jövedelmet a paraszti jövedelmekhez hozzászámítja, a munkások mellékkereseteit azonban nem; hogy a munkásság természeti juttatásból származó Jövedelme mintegy 30 százalékkal meghaladja a parasztságét, és — mint Ladányi János kutatásaiból tudjuk — a fogyasztói árak állami eltérítése következtében egy főre számítva a munkásság mintegy évi 700 forint többlethez jut, a parasztság egy főre jutó Jövedelme pedig évi 133 forinttal csökken. Ferge Zsuzsa kutatásaiból azt is tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen csökkent a munkásság és a parasztság fogyasztási szerkezete közötti különbség is. Így öszszességében elmondhatjuk, hogy a munkásosztály és a parasztság életszínvonala az utóbbi 10—15 esztendőben Jelentősen közeledett egymáshoz, és ma már a lényeges életszínvonal-bell különbségek egyáltalán nem ebben a relációban tapasztalhatók. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követő időszakban tehát jelentős léptekkei haladt előre a parasztság történetileg megkésett felbomlása, nagy rétegeinek közeledése a munkásosztályhoz. Ezért állapíthatta meg az MSZMP XI. kongresszusának határozata hogy a szövetkezeti parasztság „munka- és életkörülményeiben, szemléletében közeledik a munkásokhoz termelési és közéleti tevékenységével a szocializmus építésének aktív részese". Kolosi Tamás EEnfiiier éa goftioiiaoi Az óriás orgonasípok, a hatalmas vasbeton gabonasilók a kenyér-, a takarmánybúza, a kukorica, a napraforgó tárolásának korszerű eszközei. A Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Malomipari Vállalat a tavalyi aratáskor 200 ezer tonna gabona tárolását oldotta meg, többek között teljes, 55 ezer tonnás silókapacitásának felhasználásával. Elég ez, vagy kevés? Az aránytalanságok elkerüléséhez nyilvánvalóan többre lenne szükség. Javul a hektáronkénti hozam a mezőgazdasági üzemekben, növekszik az össztermelés a gabonatermesztő megyékben. * — Csongrád megyében hogyan próbál e megnövekedett igényekkel lépést tartani a raktározás fejlesztése? — kérdeztük Prohászka Ottót, a gabonafelvásárló igazgatóját. — Fölöttes szervünk, a Gabonatröszt csúszózsalus technológiához szükséges felszereléseket • vásárolt, ezek segítségével készülnek a silók. Az általános építő berendezéseket a DÉLÉP adja, ő végzi a munkálatokat is. — Milyen előnyökkel rendelkezik a vasbeton siló a többi tárolási módokkal szemben? — Az emberi munkaerő kiküszöbölésével tisztítják, forgatják a gabonát. A hőmérséklet állandó, biztosított, védett a kártevőktől, az időjárástól. Ezekkel együtt kitűnően megfelel a tartós tárolás követelményeinek. A szegedi siló ezervagonos befogadóképessége természetesen más előnyökkel is jár. Óránként 12 vagon termést tud átvenni, nagy könnyebbség ét a forgalmazáskor. A belső cellákban a szabványminőségen belüli fajták külön tárolása, az anyagmozgatás jobban megoldható, mint a csarnokrendszerfl tárolókban. A fémsilót is felülmúlja, ennek beruházási költségei ugyan alacsonyabbak, de nem tartható benne a gabona hat hónapnál tovább. — Mekkora veszteség lép fel a hagyományos tároláskor? — Nálunk olyan a belső fegyelem, hogy a veszteség szabadtéri tároláskor sem jelentős. Gazdasági összefüggés a tárolási formák között nincs, mindegyik más-más rendeltetésű. Mi azt szeretnénk, ha mindenütt vasbeton silónk lenne, de ennek egyelőre határt szab gazdaságunk teherbíróképessége A szegedi ezervagonos, vagy más mértékkel: tízezer tonnás gabonasilóhoz a Dorozsmai útról 200 méteres bekötő út vezet. A telep kapujától ásott árkok akadályozzák n továbbjutást. Csatornáznak. Az udvarban itt is, olt is építkezésből vagy bontásból származó anyagok hevernek. Így élt Móra Ferenc Neve éppúgy — már-már közhelyszinten — a szegedi színkép része, akár Tömörkényé vagy Juhász Gyuláé. S bár nem a város szülötte, egész munkássága, életének műve csakis te kizárólag ílzegedé lehet. Életrajzát már többen is megírták: mi érdekeset, mi újat adhat hát egy újabb, melynek — címe ls puritán? Főldes Anna könyvének nemcsak címe, tartalma is tiszteletet parancsolóan egyszerű. Az így, ólt -sorozat nem tudományos biográfiák gyűjteménye, nem is filológusokat-irodalomtörténészeket boldogító kiadványokat jelent. A kiadó, amely a sorozatot útjára bocsátotta, annak az embernek a nevét viseli, akiről a legújabb darab szól: Móra Ferenc. Az ő neve pedig mindenekelőtt — a gyerekeké, ma ls, akárcsak régebben. Sok-sok kép a könyvben. Pankáé, Móra kislányáé. A Vademberé, az irodalomba bevonult kisunokáé. S közben, közöttük a régi Szeged képei: árvíz, a régi hídfő, a ul túrpalota, Móra munkahelye-vára, s a család és a város körül csapongó egyetemes történelemhullámok relikviái: első világháború, idegen megszállók, Horthy, környékbeli tanyák, ásatások és bajuszos parasztemberek. „Egy magyar világ", ahogy a nagy kortárs és barát, Juhász Gyula írta. S a kérdésre, hogyan jutunk el a gyermekektől n szegedlmagyar történelemig és vissza, egyértelmű a válasz Földes Anna művében: egy tiszta ember és kiváló alkotó életművén keresztül. Mindaz, amit ez a 250 oldal felmutat, jóval több az egy-az-egyben vehető életrajz anekdotikus-jellemző tcirténetecskéinél. Az emberi élet esendőségei, reménységei és oly gyakori csalódásai öltöztetődnek egyéni köntösbe egy voltakéopen (XX. századi történelmünk ismeretében) átlagosnak, külső eseményekben nem is túl gazdagnak mutatkozó lét nyomon követett évtizedeiben. Kívánatos újra hangsúlyozni? a könyv gyermekeknek íródott. Mórát ismerni és érteni akaró, szellemének iszákjából táplálkozni vágyó gyereklelkek számára, nekik szóló nyelven és formátumban. Az csak külön öröm, hogy a felnőtteknek, a szegedieknek ls sokat ad. Bepillantást nyújt a század első harmadának egyik külön világába, egy pezsgő levegőjű, élénk és eleven lüktetésű metropolisba, ami akkortájt nemcsak a hivatalos „az ország második városa" rang viselésére volt képes, de arra is, hogy Móra Ferencet és hozzá hasonló kvalitású szellemeket kössön eredeti atmoszférája és sajátos bája révén magához. A szülőhely. Kiskunfélegyháza lakói hiúba panaszkodtak: nem tudunk ilyen emberekre vigyázni, Szeged el tudta „happolni" előlünk! Nemcsak ezt tudta: képes volt meg is tartani; Móra soha nem kívánta elhagyni Szegedet, vaskos és zsíros budapesti főszerkesztői állásokért sem. Nem a hivatalos városi vezetés, nem a kor: a várog éltető ereje és szellemisége késztette erre, ami helyenként kitűnő megjelenítő erővel, igen plasztikusan tórul elénk a könyvben. S innen, ebből a megtartókemény attitűdből ered Móra Ferenc két, talán legjellemzőbb, legcsodálátra méltóoban emberi vonzalma Is: a táj szegényei és gyermekei iránt. A kettő valahol mélyen rokon: a nincstelen ember éppoly gyönge, mint a gyermek. Móra feledhetetlen te halhatatlan ajándékokkal lepte meg őket, róluk, nekik írott elbeszéléseivel, meséivel. Manapság pedig, bármennyit változott is a kor és a város a Móra Feroncééhez képest — tiszteletel és megbecsülést érdemlő, a várost és környékét sajátosan tükröző élete te annak műve is leginkább ozoké kell hogy legyen, akikre a jövő országa és városa vár: a gyerekeké. Ebben, nekik és számukra nyúj! igen szép segítséget ez a hasznos, hangulatos és kedves könyv. (Móra Könyvkiadó. 1977) Domonkos László Iskola feltalálóknak Az ostravai Vitkovice Vasművekben és Klement Góttwald Gépgyárban olyan iskola működik, amelyet munka után a vállalat legjobb feltalálói és újítói látogatnak. A tanulmányi idő két év. A bevezető elméleti előadások mellett, a találmányok kidolgozásának jogi és formai vonatkozásairól is felvilágosítják a hallgatókat. A feltalálók a tanulmányi időben megismerkedhetnek az elektrotechnika, az automatizálás, az atomkutatás legújabb eredményeivel. Az első évfolyam végén tartott előadások a vállalat aktuális problémáinak ismertetésével foglalkoznak. A második évfolyamon a szabadalmi osztály szakértőinek vezetésével saját terveiket dolgozzák kl a hallgatók, konkrét üzemelési problémák megoldására, az élőmunka-energia és anyagmegtakarításra vonatkozóan. Javaslataikat a vállalat a gyakorlatban is alkalmazhatja. 1976-ban például a hallgatók 12 találmányt s 40 újítást jelentettek be. (BUDAPRESS—ORBIS) — El sem tudom képzelni, hogyan fog behajtani, megfordulni a sok teherautó, ha megindul a szállítás — mondja Barta Lajos telepvezető, kitekintve az iroda ablakán. Itt kellemps Idő van, 50 méterrel odébb, a gabonaslló folyosóján, a vezérlőfülkében már Jőval hidegebb, és ráadásul nagy a por. — Tűzrendészeti előírások miatt csak hőeugárzóval fúthetünk — magyarázta Verők József né meós. Barta Lajosa jelző hangjára mászott le a magasból, ruháján, hajszálain megpihent a por. — Nem kapunk takarítónőt. Ki vállalná ezt 8—9 forintért? — zsörtölődött, miközben megrázta ruháját, lesöpörte. haját. — Az 500 vagonos csarnoktároló sem lesz készen időrev megint szabad ég alá kerül a gabona — legyintett, amikor kiléptünk a silóból. — Tavaly mennyi ment veszendőbe? — Kl tudná megmondani? 1340 tonna búzát takargattunk ezekkel a silány ponyvákkal. A lyukakon vadgalambok dugták be a csőrüket, a terep nem volt megfelelően előkészítve, hozzáférhetett eső, szél, hó. Az Irodában előkerül a raktárkönyv, muzsikálnak a számok, de nem szép zenét. 1340 tonna gabonából 38 tonna veszített az értékéből, csak takarmányozásra, boromfletetésre maradt alkalmas. Mindez a modern, de sajnos, csordultig megtelt gabonaslló szomszédságában. — Modernnek modern, de a munka-egészségügyi szempontokat nem vették kellően figyelembe, nem megoldotta porelszívás sem — hangzik Verők Józsefné ellenvetése. A telepvezető helyreigazítja: — Nem a porelszívóval van baj, hanem a gabona szemetes. Ha a nedvességtartalom szabvány alatti, nincs mit tenni, át kell venni a gabonát akkor ls, ha a téesz egyenesen a kombájntól küldi. — S felsorolja, mely téeszekrfll vannak rossz tapasztalatai. — Több emberre lenne szükség — folytatja. — Raktáros, lakatos, silókezeld volt már elég, de mindegyik tovébbállt. Porban, hidegben nem könnyű eligazodni a csővek között, és 380 voltos feszültséggel kell dolgozni. Ehhez a munkához gyakran elég egy rövidzárlat, és 20 mázsa gabona ömlik a nyakunkba. Csak az tanulja meg, aki itt akar maradni, csak az marad itt, akit megfizetnek! Jelenleg öten vagyunk. Az ablaknál egy fiatalember csendesen cigarettázik. Raktáros, mindössze egy hete dolgozik a telepen. Azelőtt Szentesen volt könyvelő, Szegeden érte a nősülés, ide kérte az áthelyezését Hamarosan véget ér a 7-től 3-lg tartó műszak, a telep őrét kivéve mindenki hazafelé tart Magára marad a gabonasiló, hatalmas hengerei fennhéjázón terpeszkednek. Nem tudhatják, hogy a hozzáértő emberek munkája nélkül üres építészeti „csodabogarak". Jámbor Ernő Magasabbak a lengyelek Lengyel antropológusok X—XIX. századi csontmaradványokat vizsgálva megállapították, hogy Lengyelország lakosainak testmagassága jelentős változásokon ment át. A vizsgált Időszak első felében általában csök'<ent a testmagasság, de a XVIII. században már Ismét nagyobbak vc"'ak a lengyelek. és azóta a testmagasság fokozatosan növekszik. Az 1885-ben született férfiak átlagos magassága 159 centiméter volt, a nőké 148 cm, az 1947-ben született férfiak viszont már átlagosan 172 cm-re, a nők 160 em-ie nőttek Lengyelországban.