Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-10 / 8. szám

I Kedd, 1978. január 10. Papíron nulla Nehéz az öregnek a frisset eljárni, s a bölcs figyelmeztetést nemcsak személyekre, hanem tárgyakra is kiterjeszthetjük, mint igazat. His zen--természetes, ami felett eljárt az idő, az viseli ennek nyomát, a gép, a berendezés többféle formában elavult; pénzügyileg, műszakilag, ténylegesen. Tavaly az iparban kilenc százalékkal gyarapodott az állóeszköz-állomány, s a népgazdaság szocialista szektorában az öszszes gépi beruházások értéke 71 milliárd forintot tett ki. Szükségszerűen hódit az új technika, s nemcsak a rendelkezésre álló munkaerő apadása játszik ebben közre, hanem a megoldandó termelési feladatok tömege, bonyolultsága úgyszintén. A technikai eszköztár gazdagodásának léptékét megadják a következők: a termelő állóeszközökből a gépek, berendezések, felszerelések bruttó értéke az iparban 144 milliárd forint volt 1970-ben, s 231 milliárd 1976-ban, a nettó érték pedig 86, illetve 150 milliárd. Az 1977. január elsejei állapot Szerint az ipar összes állóeszközeinek nettó értéke a bruttó érték 68,5 százalékát tette ki. Kiszorítja a korszerűt Egyszerűbben, köznapi észjárásunknak megfelelőbben fogalmazva: minden holmink kopik, elavul, tavalyi kabátunk nem ér ma annyit, mint amennyiért újonnan vásároltuk. Azért, mert használtuk közben, óvott a hidegtől, az esőtől, szolgált tehet bennünket, bár igaz, akkor sem őrizte volna meg eredeti értékét, ha a szekrényben pihen, mivel más fazon lett a divat, könnyebb, tetszetősebb kelme az alapanyag. Végül annyira ódivatúvá, vagjf kopottá lesz ez a kabát, hogy nem érdemes tovább őrizni, mert csak a helyet foglalja, újat kell tehát vennünk, s a régit kiselejtezzük. Fölhagyva a hasonlattal: nem könnyű valóságos és tiszta képet alkotni az állóeszközök ilyesfajta elértéktelenedéséről — mert például a többszöri újraértékelés ismétlődően módosította az arányokat —, az azonban bizonyos, az elavult gép kolonc az ipar nyakán. Az ilyen berendezések karbantartási, felújítási költségei egyre nagyobbak. Az sem mellékes, az elavult, s mégis tovább használt gép leköti a munkaerőt, elfoglalja a termelőhelyet, azaz elvonja mindezeket a korszerűbbtől, tartósan rögzíti az elavult technikát, technológiát, terméket. Ennek Ismeretében már súlyának megfelelően értékelhetjük azt a tényt, hogy az iparban a leírt, azaz — elsősorban pénzügyileg, ám sokszor műszakilag is — elavult, de még mindig működtetett gépek aránya a teljes gépállomány 16—18 százalékára tehető. Lassú a selejtezés Több mint kétszázezer gép és berendezés működik egyetlen ágazatban, a gépiparban. Miközben évente nyolc-tíz százalékkal növekszik a gépek, gépi berendezések értéke a fejlesztések következtében, a selejtezés — tehát az eszközök végleges kivonása a termelésből — mindössze a teljes állomány nem egészen egy százalékát teszi ki. Ilyen értelemben is nagy különbségek lelhetők az ipar egyes területei között, mert volt, ahol pótlás, fejlesztés alig történt, miközben a meglevő eszközök egyre öregebbek, azaz elhasználtabbak lettek. Így például a malomiparban a gépek, épületek 60—63 százalékát minősítik elavultnak a szakág irányitói, a vegyiparban viszont — ahol jelentős beruházásokra került és kerül sor — ennek negyedét sem teszi ki ez az arány. Szándékosan húzunk új meg új vonásokat az amúgyis sokféle alakzatot magába foglaló képen, s nemcsak azért, hogy az ábrázolandó helyzet bonyolultságát fejezzük ki, hanem azért is, hogy óvjunk és óvakodjunk az elsietett általánosításoktól. Mert igaz, a nyilvántartásban nulla értékkel szereplő eszközök egy része csupán teher, mindenféle haszon nélkül, de vannak esetek, amikor — s ez bizonyos fokig ellentmondás, a szabályozásösztönzés kettősének tökélet. lenségére utal — nagyon is gazdaságosan használhatók. Egyrészt azért, mert amit papíron nullára igírtak, annak a valóságban még lehet értéke, másrészt mert az adott termelési folyamatban az ilyen eszköz még megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek. Szó sincs tehát arról, minden nullára értékelt gépet és berendezést mindenütt azonnal ki kellene lökni. Sokkal inkább azt szükséges aláhúznunk, hogy ott gond ezeknek az eszközöknek a megléte, ahol akadályozzák a kívánatos fejlesztést, ahol meggátolják a hatékonyabb munkát. 0 Átörökítik az elmaradottságot Az elavult gépen készülő termák műszaki, használati értéke sem lehet magas, azaz átörökítik az ilyen eszközök a technológiai igénytelenséget, szinte automatikusan kialakítva az áru versenyképtelenségét! Nem csekély veszteség az átlagosnál sűrűbb javítgatások költsége, az el. avult eszközök állásidejének magas aránya, mégis, az igazán nagy kár az előbbi mondatba foglalt tény, a megmerevedett, a változásoktól elmaradó technika, technológia, termék. A papíron nulla így válik kiindulópontjává a gyakorlatban! sok milliárdos eredménycsökkenésnek. Lázár Gábor Közős gépgyár Két évtizede már, hogy a bulgáriai Rusze és a romániai Giurgiu — mindkettő Duna menti varos — közös pályaudvart építettek. A két város — s a két szocialista ország — együttműködésének újabb példájaként most közös bolgár—román gépgyárat építenek a határ mentén. A közöj vállalkozásban épülő nagyüzem bányák, kohók és vegyipari gyárak részére készít gépeket és berendezéseket. A bolgár és a román tervezők közösen alakítják ki a termelési technológiát, s közösen tervezik meg a szükséges gépeket, felszereléseket is. A román fél az üzemeléshez a nehézgépeket szállítja, a bolgár pedig különböző szállítóberendezéseket Az új gyáróriás — ha elkészül — mintegy tízezer embernek ad majd munkát világ teteje Felette már csak a csillagok Ha filmet kellene forgatni valamely idegen bolygóról, erre igen alkalmas lenne a Pamír, a Tádzsikisztán délkeleti részén fekvő hegyvidéki magasföld. Nehezen található Földünkön még egy olyan hely, amelynek tájai ennyire nem földiek. Ez a vidék mindig elképesztette az embert. A vállalkozó kedvű olasz, Marco Polo, aki a XIII. században itt kereste a Nyugat-Eurónából Indiába vivő kereskedelmi u'ak kapuit, azt írta: „Tizenkét nar>ja barangolunk ebben a hegyes országban, amelyet Pamírnak hívnak, de egész idő alatt nem láttunk házat, sem füvet; élelmed csak akkor van, ha hoztál magaddal. A magasság és a hideg miatt nem él itt madár sem. A nagy hidegtől még a tűz is másképp világít, más a színe..." És valóban, ebben a hegyes pusztaságban nincs olyan pont, amely háromezer méternél alacsonyabban feküdne a tengerszint felett. Éghailatára a rendkívüli ridegség és a szokatlan szárazság jellemző. Egyedül a jakok — ezek a hosszú gyapjúval borított tehénfejű, tevepúpú ' és lófarkú fantasztikus állatok érzik itt magukat jól. . A Pamírra sokszor mondják: a „világ teteje". Ezen a 63,7 ezer négyzetkilométernyi területen mintegy 100 ezer hegylakó él, akik a patriarchális-törzsi társadalomból indultak el a szocializmushoz vezető úton. A Pamír: a Szovjetunió legfelső „emelete", amelyen ott emelkedik az ismert szirt, a 7495 méter magas Kommunizmus-csúcs, A hegylakók 1932-ben ismerkedhettek meg a kerékkel, mégnedig annak a repülőgépnek a kerekével, amely megnyitotta a rendszeres légi közlekedést Dusanbe és Horog (a Pamír területén fekvő Badalisan Hegyvidéki Autonóm Terület adminisztratív központja) között. Aztán két év elteltével megérkezett ide az első gépkocsi is az Osa kirgiziai városból kiinduló úton. Üjabb két év: Horog utcáin megjelentek a lovas kocsik. A Pamírra — teherrel, vissza — rakomány nélkül. Valahogy így lehetne egyszerűen jellemezni a „világ tetejét" a „nagy földdel" öszszekötő gépkocsiforgalmat. A felérkező különféle áruk mennyisége jóval meghaladja az onnan származó termékekét. A terület fejlődő ipara a belső szükségleteket elégíti ki. Vasbetonüzemek, tejgyárak, húskombinátok és kenyérsütő telepek termelnek itt. „Kivitelre" csak a kőfaragó üzem termékei kerülnek: a telepet két évvel ezelőtt helyezték üzembe. Ametisztet, lazuritot, nemesspinellt, jáspist és ónixot dolgodnak fel. Az ipari vállalatokat és a mezőgazdasági szövetkezeteket kis teljesítményű vízierőművek látják el energiával. A Leninről elnevezett horogi erőmű már 37 éve szolgáltat áramot. Az első zongorát, amely alig több mint 60 évvel ezelőtt érkezett Horogba, szó szerint kézben szállították fel a helyi határőrség tisztjei számára. Ma már a Pamír 265 iskolájában 30 eze" gyermek tanul. Rendkívül magas itt a képzettségi szint: 525 felső vagy középszintű képzettséggel rendelkező szakember jut minden ezer lakosra. Horogban zenei iskolák működnek, operaház drámai színház található itt; aztán még egv színház Rusanéban. 250 könyvtára, 150 klubja és kultúrháza is van a vidéknek. Ilyen eredmények jelzik a társadalmi-gazdasági „hajnalhasadást" a Pamíron. (BUD A tot> _ 4 o^j Jurij Zemmelj ' HÁZASSÁG I. kerület Szeged: dr. Kurunczi Jenő Gábor és Tornóczky Katalin, Jeddi Károly Ede és Rakonczai Katalin Judit, Gonda József és Ekes Györgyi, Szombati János és Erdey Katalin, Wicsner Márton ós Mirtschlnk Jutta Rosemarié, Martonoai György Sándor ós Androvltz Erzsébet, Pusztay Lajos Péter és Borbély Ida, Szűcs Mihály és Égető Jusztina, Lajta Miklós ós Baranyai Erzsébet, Bíró Sándor és Petróczi-Kis Katalin Mária, Molnár Mihály ós Tóth Zsuzsanna, Fehér _ Tibor és NemesNagy Rozália 'házasságot kötöttek. SZÜLETÉS t. kerület Szeged: Magyar Mihálynak ós Ttondarl Zsuzsannának Zsolt, Csőry Lászlónak és Bezerédy Ágnesnek Magdolna, Szőke Gábornak és Balázs Mária Magdolnának Róbert, Martonosi Jánosnak és Csipei Ibolya Erzsébetnek Csaba János. Uhercsáik Zoltánnak és Túri Máriának Anita, Kontár Zoltánnak ós Varga Juditnak Gabriella, Sinkó Gyula Ferencnok ós Horváth Margitnak Tamás, Balogh Lászlónak és Tóth Zsuzsannának Akos László, Csonka Imrének és Mlskoiczl Juliannának Judit, Csonka Imréneik ós Miskolczi Juliannának Tímea, Tóth Istvánnak és Szabó Máriának Mária, Tóth Istvánnak ős Szabó Máriának Margit, Wilhelm Józsefnek és Lőrincz Tündének Adél, Böngyik Zoltán Józsefnek és Vőneki Katalinnak Levente Tamás, Erdei Barnabásnak és Mózes Erika Évának Erika, dr. Szőcs Lajosnak és Félix Máriának Gábor, Lajkó Ferencnek és Kuklis Máriának Krisztina, Holéci Józsefnek és Nagy Ágnes Zsuzsannának József, Holéci Józsefnek és Nagy Ágnes Zsuzsannának Gergely, Kis Pálnak és Klajkó Veronikának Gabriella, Kecskeméti Sándornak ós Juhász Rozáliának Ágnes, Goldea Tamásnak és Fülöp Zsuzsanna Editnek Tamás, Bús Balázsnak és Papp Gabriella Zsófiának Gabriella, Deák Ferencnek és MándoJd Ilona Máriának Regina, Gúgolya Istvánnak és Kiscsatári Hona Máriának István, Kiss Péternek és Lajkó Gizellának Zsolt, Tóth János Józsefnek és Szabó Máriának János Róbert, Czikó Lászlónak és Koszta Veronikának László, Varga Bélának ós Fülöp Katalinnak Krisztina. Király Györgynek és Fodor Katalinnak Zoltán, Heréül Istvánnak Családi események és Tombácz Rozáliának István Zsolt, Gomorka Károlynak és Pataki Pirosikának Péter László, RlmovszM Istvánnak és Argyelán Judit Arankának Szabolcs István, Balázs Zoltánnak és Rózsa Mónika Szilviának Gergely Zoltán, Horváth Sándornak és Lele Editnek Edina Erzsébet, Makra Ignácnak és Tóth Ilona Etelkának Beáta, Bálint Szilveszternek és Szálai Mária Ilonának Andrea Mária, Dési Ferencnek és Pataki Mártának Gyöngyi, Miklós Antalnak és Dorogi Margitnak Róbert, Murvai Józsefnek és Borbély Gyöngyi Ágnesnek Zoltán József, Palotás Lászlónak és Faragó Gabriellának Gábor, Gyonkó József Péternek és Csányl Irénnek József Antal, Széli Sándornak és Fátyol Juliannának Szabolcs, Szemerédi Gyula Andrásnak és Sári Erzsébet Teréziának Zsolt, Borsos Istvánnak és Börcsök Etelkának Andrea Ágota, Boros Zoltánnak és Szabó Editnek Krisztina Nóra, Töth Lászlónak és Molnár Rózának Gábor Gergely, Font Imrének és Martinovics Rózsa Magdolnának Karolina Rózsa, Rostás Jánosnak és Nagy Máriának Veronika, Kocsis Attila Józsefnek és Sutus Gizelláinak Csaba, Szekeres Sándornak és Hajdú nana Máriának Sándor Gábor, Babarczi Istvánnak és Kovács Annának István László, Bajnóczi Ferencnek és Pósa Editnek Dóra, Gombás Sándor Istvánnak és Kurucsai Hajnalka Katalinnak Brigitta, Kovács Györgynek és Szabó Irén Évának Krisztina Eva, Szilágyi Istvánnak és Szabó Piroskának István, Orhalmi Sándornak és Pálfl Zsuzsannának Zsuzsanna Györgyi, Heinrich Józsefnek és Dórán Ildikó Lillának Gábor József, Hegyes Lászlónak és Bagi Erzsébet Honának Szilvia Erzsébet, Vlkor Andrásnak és Takács Piroskának Ferenc, Suhajda Mihálynak és Papp Máriának Zoltán, Rabi Jánosnak és Király Ibolya Rozáliának Attila, Battri Józsefnek és Ráez Borbálának Sarolta, Godó Ülésnek és Lakatos Irénnek Krisztián, Kormány Imrének és Csányl Etelkának Imre Péter, Kókai Károlynak és Badényl Teréziának Tamás nevű gyermekük született. ni. kerület Szeged: Császár Jánosnak és SzéU Jusztinának Roland, Hegedűs Istvánnak és Gémes Maria Erzsébetnek Zsolt, Varga Péternek és Balog Évának Péter, Cserményi Zsoltnak ós Jónász Ida Teréziának Virág, Táborosl Jenőnek és Martonosi Juliannának Jeni, Barakonyi Sándornak és Gyányl Erzsébetnek Attila Sándor, Barnát Lászlónak és Gortva Máriának Edina, Kocsis Péter Zoltánnak és Sisák Jusztinának Edit, Bozsogi János Mihálynak és Takács Ilonának Mariann Hona, Dávid Pálnak és Tart Miiria Magdolnának Anikó Katalin, Kocsó Istvánnak és Barna Honának Zoltán, Túri Sándornak és Sárközi Eva Erikának Edit, Barna Sándornak és Paál Ilonának György, Csikós Józsefnek és Engi Piroskának Ildikó, Szekeres Sándornak és Bódi Gizella Máriának Sándor József nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Beloval Szila, Horváth Andrásná Böröcz Anna, Maviila Giovanminé Vezér-Tóth Hona, Berki Norbert, Medgyaszai Lajosáé Frank Ilona, Nagy András, Stumpf Károiyné Szabó Etelka Rozália, Luczay Lőrinc, Kulich Károiyné Veréb Mária, Bkker nana, Dókány Mátyásné Barna Veronika, Barsi József, Frajcosz János, Kollár Jözsefné Turesányl Anna, S&rdi Sándor, Mészáros Péterné Lelkes Erzsébet, Nagy Imre József, Horváth Józsetné Antalfi Terézia, dr. CsiUilc Bertalan, Tóth István, Biczók Nándor, Szendrői Ferenc, Frankéi Mihály, Lipcsei Jánosné Ábrahám Mária, Kasza József, Loval Istvánné Palóez Irma, Vincze László Nándor meghalt. III. kerület Szeged: Suba Jenő, Kecskeméti László, Majtényl Istvánné Vinclér Jolin, Kormányos János, Tápal Antalné Balla Erzsébet, Bezsán István, Németh József, Vér Antalné Németh Mária, Czlrok Jánosné Varga Julianna, Maróit János, Horvátit Ilona, Gárdián István, Török István, Vass Mihály Lajos, Kolin Ernőné Balázsíalvi-Kiss Aranka meghalt. Afuvizsg jfat Á villanyborofvák rr r minősege A borotválkozás — a szükséges rossz a férfiak számára. A villanyborotvák megjelenésekor úgy tűnt, táégre orvosolták a férfiak panaszát. A villanyborotva és a zsilettpenge mégis évtizedeken át tartó, ádáz harcot vívott egymással és — egyikük sem győzött. Divatba jött a szakáll... Mindég persze nem változtat a tényen, hogy a villanyborotva igen elterjedt. A Nagyítónak, a fogyasztók lapjának decemberi számában a víllanyborotvák nyolc, nálunk is kapható típusát vizsgálták meg. Van-e különbség a különféle rendszerű villanyborotvák között? Jobb-e a forgókéses (Ismertek például a Philips gépek), vagy igazuk van-e azoknak, akik a rezgőkéses gépékre (például a Braun borotvákra esküsznek? A válasz, a Nagyító szerint: igen is, nem is. A tesztvizsgálatok során ugyanis „kísérleti alanyok" vállalkoztak a különféle villanyborotvák gyakorlati próbájára, s e tapasztalatok birtokában azok minősítésére. A borotválkozás „hatékonysága" szempontjából — mennyi Ideig tart, mennyire veszi igénybe az arcbőrt, okoz-e bőrvörösödést — nincs alapvető különbség a különféle rendszerű villanyborotvák között. Egyik rendszer sem jobb, mint a másik. Az egyéni érzékenység viszont különböző, tehát abban bizonyára van némi igazság, ha valaki — saját tapasztalatai alapján — az egyikre, vagy a másikra adja a voksát, Braun A nyolc típus közül a Braunok a legjobbak, igaz, a nálunk kaphatók között ezek a legdrágábbak is (a Braun Synchron 200-as 1190 forint, a Braun Synchron Plus 1300 forint.) Mindkettő „kiváló", ezek a „leggyorsabb" gépek, s az arcbőrt sem veszik igénybe. Halkan működnek, különösen a drágább gép) tulajdonképpen ennyi a közöttük levő különbség). Vágószitájuk különleges kivitelű, viszont igen érzékeny is. Erre a használat során ügyelni kell, mert ha a szita deformálódik, később a rezgőkés künynyen kitörhet egy darabot a szitából. A pótalkatrészek pedig nem olcsók. Remington Rangsorban a Braunokat egy másik híres cég, a Remington F 2-es típusa követi (árban is: 1600 forint). Minősége, minősítése — rosszabb kezelhetősége miatt — „Jó". Ez is „gyors" gép, s a próbaborotválkozásokat végzők szerint a vizsgált gépek közül ezzel lehet a legegyenletesebben, legjobban megborotválkozni (hajlatoknál, a nyakon stb.). Kezelhetőségét nehezíti, hogy a hosszúhaj-vágót (például az oldalszakállhoz) külön kell felszerelni. Két másik típus a Remington Selectro 2, illetve Selectro 3. (1050 forint, illetve 1150 forint). Minősítésük ugyancsak „jó", de a borotválási tulajdonságok szempontjából nem érik el az előző gépek színvonalát. Különlegességük, hogy a kiborotválás erőssége fokozatokban állítható, de ennek nincs sok jelentősége. Harkov, Moszkva Ami az árat illeti, a szovjet Harkov 15 M a legolcsóbb (495 forint), viszont minősítése ugyancsak „jó". Forgókéses rendszerű, s bár a borotválkozási idő e géppel csak „közepes", és kicsit zajos is, egyéb tulajdonságai egyenletesen jók. A Moszkva 3 is „jó" (560 forint). Borotválási tulajdonságai valamivel jobbak, mint az előzőé (egyébként a Braunhoz hasonló, rezgőkéses rendszerű). A vágószitára e gépnél is ügyelni kell: könnyen kitörik! Bebo Sher Minőségi rangsorban az utolsó helyen áll, bár „kőzenes" minősítésű, az NDKból származó Bebo Sher Favorit (525 forint). A szén formám és kivitelű génnek, „ha kései iobbak lennének, megközelíthetné akár a Braunok minőségét is" — írja a Nagvító. A villanyborotvákból tehát — minőségben is, árban is — van választék. Most már csak a borotválkozást kellene megkedvelni...