Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-08 / 7. szám

Vasárnap, 1978. január 8. Tiszatáj '77 megnyerniük, aki a nemzetiségiek problematikáját jól ismeri, és jelentékeny segítséget nyújthat a szerkesztőségnek, ezirányú tevékenységéhez. Persze az állásfoglalásban megfogalmazott célkitűzések teljesítése mellett akadnak fogyatékosságok is. Szükségesnek látjuk, hogy a szerkesztőség fokozottabban figyeljen a tájon élő írók, alkotók foglalkoztatására, munkájának ismertetésére, a DélAlföld társadalmi, kulturális, közművelődési életére, örülünk, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság állásfoglalása nyomán az Örökség rovatban szegedi és Csongrád megyei történészek, a munkásmozgalom történetével foglalkozó kutatók kapcsolódtak be, s hallottunk arról, hogy a Művészet rovatot is erősíteni kívánják. Egyetértünk vele. és azzal is, hogy szükség van a színházi kritikákra. Feltétlenül támogatjuk a folyóiratnak eme törekvését, hiszen a város és a megye kulturális, társadalmi, közművelődési elete gazdagabb, sokrétűbb, mint ahogvan a Tiszatáj hasábjain tükröződik. DR. MÜLLER JÖZSEFNÉ, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője: — A Tiszatáj szerkesztősége magáénak vallja azt az elvet, hogy a szocialista irodalomból adjon válogatást és segítse tájékozódni olvasóközönségét Sok területen igen színvonalasan felel meg hivatásának, s különösen az elmúlt időszakban fejlődött látványosan a folyóirat Ügy érezzük azonban, néhány ponton erősíteni kell. Hogy messzire ne menjek, adott a helyi irodalmi élet, mely véleményem szerint nem kap olyan hangsúlyt a lapban ,amit esetleg megérdemelne Kiadás előtt áll a szegedi fiatal költők antológiája, jó néhányukat bizony szívesen olvastuk volna már a lapban, ám erre még nem került sor. Többet tehetnének a fiatal írók felneveléséért, s csupán emlékeztetni szeretnék arra, hogy mi is kezdeményeztünk lépéseket ösztöndíj-ügyben, a fiatalokat támogatandó. Szívesen látnánk továbbá, ha a Tiszatájban színvonalasabb prózai anyagok jelennének meg. Azt a prózát sürgetjük, amely szocialista alapokon nyugszik és olyan témákkal foglalkozik, melyek a munkások körében is érdeklődésre tarthatnak számot Vállaljon nagyobb részt a Tiszatáj közös közművelődési feladatainkból. DR. AGÁRDI PÉTER, az MSZMP KB munkatársa: — A magyar irodalmi folyóiratok egyik legszínvonalasabbikának, fejlődő-gazdagodó műhelynek tartom a Tiszatájat Vidéken megjelenő, de nem „vidéki", nem provinciális folyóirat: a szűkebb hazához, a tájegységhez való kötődést szervesen és igényesen összekapcsolja a magyar irodalom egységes, „országos" értékrendjének érvényesítésével. Különösen a költészeti és tanulmányrovat, valamint a kelet-európai tájékozódást, a szocialista irodalmak kapcsolatát — s ezen belül a szomszédos országok magyar nemzetiségi kultúráinak híd-szerepét — elmélyítő és tudatosító hasábok azok, amelyek ebben az (Folytatás a 6. oldalon.) TÉLI PILLANATOK Egy folyóirat esztendős munkájának mérlegelésekor csekély röptű igyekezet pusztán a dátumok cölöpéi között tájékozódni. Megszokott és természetes tehát, ha a Tiszatáj 1977-es évfolyamának erényeit és fogyatékosságait szemezgetve általánosabb érvényű vélemények csapódnak le, hiszen amit a konkrét havi példányok szerkesztéséből, írásaiból dicsérni vagy elmarasztalni lehet, azok jószerivel valamely szélesebb horizontú, hosszabb távra berendezkedett koncepció édesvagy mostohagyermekei. Milyen is a Tiszatáj, miféle arcát mutatta. meg az elmúlt esztendőben? összeállításunk részben felidézi azt a vitát is, amit a helyi írócsoport kezdeményezett a folyóirat tavalyi terméséről, s ahol a lap főszerkesztőre — önkritikus beszámolóját követően — röviden ismertette a december idusán lezajlott minisztériumi értékelés summáját is. DR. VÖRÖS LÁSZLÖ, a Tiszatáj főszerkesztője: — Éves terveinket nagvrészt teljesítettük. Ami eddig a Tiszatáj erős oldala volt, jellemzője is maradt az 1977-es évfolyamnak, ami viszont régóta gyengesége, ott tavaly sem léntünk előbbre. Erős rovataink a l írai, a Tanulmány, benne az Örökség, aztán a KriMka. a Most—Punte—Híd és a Kelet-európai Néző rovatok. Harmatosabb a prózg. valamint a Hazai körkép rovatok, ez utóbbi tavalv nem is jelentkezett. Anélkül, hogy salát felelősségünket elkendőzném, szeretném megjegyezni. a kispróza más, hasonló lapoknak sem erőssége, a szociográfiát peJig űgv ítéljük meg. hogv az utóbbi időben mintv,a análv jellemezné. Olyan lapoknál is. mint a kecskeméti Forrás, amely pedig kifeiezetten ezt állítot+a fő profiljába. A Művészet rovatban az e tálon élő vásárhelyi. szegedi alkotók életét, munkásságát bemutató Műteremlátogatás című sorozatunkat terveztük. Nehezen iött össze a folytonossághoz biztos garanciát nyúité anyagmennyiség, ezért csak a februári számunktól láthatunk hozzá. Vagyis lesz. A folyóirat munkáját úgy értékelték a minisztériumban, hogy a szerkesztést nagyfokú ideológiai biztonság jellemezte, noha a lap profiljába olyan kényes területek is tartoznak, mint a közép-keleteurópai kitekintés. Elismerően szóltak arról, hogy a szerkesztés országos értékrendet alkalmaz, ugyanakkor szóvá tették, hogy az elmúlt évben nem kezdeményezett vitát a lap, nem is kapcsolódott be különböző polémiákba, s ez az elzárkózás semmiképpen sem lehet hasznos. Dicsérték a versrovatunkat, hogy jó átlagszínvonalú, eléggé kiegyensúlyozott és sokszínű; szerepelteti Illyéstől. Keresztúrytól kezdve a legfiaíalabbakat, de az utóbbi időben kevés határainkon túli szerzőt közölt. A prózarovatot gyengébbnek értékelték, mint ahol nagyobb a szóródás a jó és a kevésbé jó írások között. Az Örökség rovatot, ezen belül az évfordulókhoz kapcsolódó írásokat, tanulmányokat egyértelműen dicséretesnek mondták. A tanulmányrovatunkat sokszínűnek jellemezték, fő vonalaiban karakteresnek, határozottan kirajzoltnak, bár fölemlítették olykori eklektikusságát is. Kritikánk az elmúlt évben 16 verses könyvről, 20 prózáról, 16 irodalomtörténeti, esztétikai munkáról és. 17 egyéb műről szóltak. A válogatás eléggé e'egyes, elaprózott; jónak tartották, hogy a külföldi magyar irodalom 20 könyvvel szerepelt, szóvá tették viszont, hogy az majdnem mind romániai. Nem azt sokallták persze, inkább kevesellték, hogy a jugoszláviai és szlovákiai magyarság publikációiról csak egv-két esetben szóltunk. Kritikáink színvonalát általában megfelelőnek mondták, de hozzátették, az írásoknak elég nagy része dicsérő jellegű, növelni kellene az igényesen, megalapozottan bíráló kritikákat. Szegeden jó szerzők vannak, többet kellene foglalkoztatni őket, s egyes helyi kiadványokat is lehetne recenzálni. Konkréten megfogalmazták, ne csak a társadalomtudomány, hanem a természettudomány is kapjon helyet a lap hasábjain, hiszen ezen diszciplínáknak ga-dag hagyományai vannak a városban. E témakörökben Interjúsorozatot javasoltak. Vééül megállapították, folyóiratunk nehéz szelepet vállalt a közén-ke'et-európai kapcsolatok ápolásával, s ezt a misszióját példásan teljesíti. DR. TAMÁSI MIHÁLY, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának osztályvezetője: — Az elmúlt esztendőben javult az írócsoport és a Tiszatáj kapcsolata. Ezzel összefüggésben szeretnék külön is szólni arról, hogy az utóbbi időben erőteljes műhelymunka folyik a Somogyikönyvtárban, amit önálló kiadványaik reprezentálnak, s mi támogatjuk ezt a műhelymunkát. Olyan alkotások születnek, mint Polner Zoltán gyűjtése, Hajdú Géza könyve a vásárhelyi olvasókörökről, Péter László Ady nálunk című munkája, és mások. Ezek a könyvek a város, a megve kulturális életének szempontiából is hasznosak. Néhány szót a Tiszatájról. A folyóirat szerkesztősége eredményesen oldotta meg a megvei párt-vécrehaifőbizottság 1975. málusi állásfoglalásában megfogalmazott közművelődési feladatokat. Kedvezőnek és hasznosunk tartjuk, hogy a folyóirat továbbra is az egyetemes magvar kultúrából válogat, és hogv az értékrend szabja meg a közlést Nagyon fontosnak ítéljük a MostPunte-Hid, valamint a Keleteurópai Néző rovatokat: a folyóirat az országos kultúrpolitika törekvéseit teljesíti, mikor a szomszédos szocialista országok irodalmát kíséri figyelemmel rendszeresen, s ezáltal egyfajta híd-szerepet vállal hazánk, és a szomszédos népek irodalma között A szerkesztőségben kollektív munka folyik, Csatári Dániel személyében olyan történészt sikerült t