Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

N ; ...v'" :: Sí' .-. 'jí "'á •''»• Vasárnap, 1978, január 1. öv Találkozások Németh Lászlóval S oha nem voltam kettesben az íróval; mindig mások társaságában volt alkal­mam beszélgetni vele. Azazhogy legelőször kettesben voltam vele. Nem testi valójával, hanem szel­lemével Műveivel. 1941-ben a Ma­ros partján, az Ibolyás erdőben volt az a cserkész őrsvezetői tá­bor, amelyen először a népi írók­ról ós a népdalról hallottam. Egy piarista diák, Bakos Karcsi volt annak a „forgószínpadnak" az elő­adója, amely a népi írók főbb mű­veit ismertette meg velünk, 15—16 éves gyerkőcökkel. Az előadó sem volt sokkal idősebb nálunk; úgy tudom, közvetlenül a fölszabadu­lás után meghalt Egy kis gyü­mölcsízes ládikóban sorakoztak a népi írók fontosabb művei. Veres Pétertől a Mit ér az ember, ha ma­gyar?, Erdeitől a Parasztok, Fójá­tól a Viharsarok. Nem emlékszem már, Németh Lászlónak melyik könyvét mutatta föL Ettől kezdve rendszeres gyűjtő­je lettem a népi írók könyveinek, Püski Sándor kiadványainak. Ma­gyar Élet volt a népi írók könyv­kiadójának a cégneve, ezért az­után 1945 tavaszán egy alkalmi házkutatás el is vitte őket: azono­sítotfák a Magyar Élet Pártjával. De Erdélyi József Emiékje kivéte­lével a többit hamarosan vissza­kaptam. 1944 nyarán egyetemi társaim az ojtozi szorosban tankcsapdákat ástak; én otthon feküdtem mell­hártyagyulladással. Németh Lász­lót olvastam. A minőség forradal­mát, a Készülődést, a Kisebbség­ben tanulmányait meg a Magyar­ság és Európát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent értet­tem. Inkább csak sejtettem a lángelme sugárzását De az akko­riban már szinte visszhang nélkül megjelent új kötetéből, Az értel­miség hioatdsdból megragadott az Ady-idézet köré font tanítása: Tartsd magad... Mert most az a leggazdagabb, Ki várni érez, várni tud. Akkor még nem tudtam, hogy akinek a példájából Németh Lász­ló ezt a tanítást leszűrhette, az a Kristó Nagy István, akit 1945 nya­rán ismertem meg Vásárhelyen, s aki az Égető Eszter Máté Józsijá­nak ls modellje lett. A másik mo­dell, akinek „cigányos mosolya" föltűnik a regény lapjain, Tárkány Szűcs Ernő, ugyanezekben a hó­napokban lett szívbéli jó bará­tom. Éppen az ő révén kerültem kapcsolatba az íróval. Azt írja Németh László az Óra­adók királysága című tanulmá­nyában (legutoljára az összegyűj­tött műveknek A kísérletező em­ber című kötetében a 368. lapon), hogy amikor a vásárhelyi gimná­ziumban elvállalta a filozófia ta­nítását, célul a források olvastatá­sát tűzte ki maga elé. A gimnázi­um tanári könyvtárában megvolt a Filozófiai írók Tára, de Platón nem. „Szegedre sürgönyök mentek az új Platón-kiadványért" — ol­vassuk. Nos, ez költői túlzás; kénytelen vagyok leszállítani a va­lóság szürkébb talajára. Nem táv­iratok, csak levelezőlap, az is csu­pán egy. Így szólt: KejJvas Barátom, me%haptam én tavasszal ts a leve­lüket, de altkoriban nem volt tanácsos onnét válaszolnom, Orosházán keres­tem kollégájukat, de az meg benn volt Szegeden; Csizmadián át küldött pár szavas üzemetem („Magam helyett eztátt a régi Írá­saim") nem tudom, odaért-e. Itt vásárhelyén már sokkal könnyebben, társulókonyabban élek: azívesen lá­tóm Öftökét is, csak vendégül iátni nem tudom, egyelőre magam is vendég vagyok Krtstóéknél. Legjobb, ha dél­után keresnek föl, mert délelőtt taní­tok. Ha nem okoz nehézséget, néhány könyvet is kihozhatnának mindjárt a könyvtárból, amire az órán szükségem Volna, s itt nincs meg. Platón kétkö­tetes űj magyar kiadása. Kardos Ti­bor: Magyar reneszánsz írók (vajthő ir. ritkaságok) S a Bécsi Képes Kró­nika kis kiadása az Officinában. Szeretettel köszönti Németh László. A keltezetlen lapon a postabélyeg­ző sem olvasható, de ráütöttem az én keletbélyegzőmet az érkezés napján, innen tudom, hogy. 1945. szeptember 15-én kaptam meg. Az az igazság, hogy az utalások egy részét mér magam sem értem. Azt tudom, hogy orosházi kollégánk Torda Molnár Béla volt, most az orosházi járás főorvosa, nekem lakótársam albérletben, minthogy a Tiszán télen nem lévén híd, ne­héz volt a Szóregről való bejárás. Csizmadiára nem emlékszem, de az üzenetet megértettük: arra cél­zott, hogy most nem adhat taná­csot, a kért útbaigazítást korábbi műveiből olvassuk ki. Nem tudom már, a látogatásra miért csak félév múltán, 1946 áp­rilisában került sor. Akkoriban persze nem olyan könnyen közle­kedtünk Szeged és Vásárhely közt, mint manapság, kivált gépkocsin. Rendetlenül vezettem már a nap­lóm, 1947-ben bele is untam, s föl is hagytam vele, így csak néhány héttel későbbi visszapillantásban rögzítettem ezt a látogatást A nap­ját sem jegyeztem föl, de „életem legnagyobb élményének" minősí­tettem. (Húszéves voltam: addigi életemnek valóban a legnagyobb élménye volt.) Lőkös Zoltánnal mentünk át, engem egy vásárhelyi kislány — Németh László tanítvá­nya — is vonzott Ekkor ismerte­tett meg Tárkány Szűcs Ernő Ga­lyasi Miklóssal és Péczely Attilá­val. Németh Lászlóhoz Zolival kettesben mentünk. „Németh László Kristóéknál egy kis, egyab­lakos szobában lakik, egy kis asz­talka az ablaknál (ott van világos, az ajtó felé sötét van), s ott dol­gozgat" — jegyeztem föL Bár részletesebben leírtam volna! Bol­dog voltam, hogy azzal fogadott: „No, végre! Személyesen is talál­kozunk!" „Leültünk, én vele szem­ben, s jó óra hosszát beszélget­tünk. Mindenről: folyóirat, iskolai tanítása (különösen a filozófiáért lelkesedik; olvasott is föl tanítvá­nyai év végi dolgozataiból; nekem ötletet adott egy újfajta, történeti­szemelvényes VIII-os filozófiata­nítás módszerére, s ígért egy kéz­iratot, amelyben mostani tapaszta­latai összefogásából ezt körvona­lazza) s persze: politika," Az ötlet azért érdekelt, mert harmadik sza­kom, a magyar és latin mellett, a filozófia volt A kilátásba helye­zett kézírat éppen a már idézett Óraadók királysága lett „Rettenetesen el van keseredve" — folytattam naplómban. Állan­dóan házkutatástól, írásainak el­kobzásától rettegett. Azóta — ép­pen a karácsonyi könyvvásárra megjelent Homályból homályba című önéletrajzi kötetéből is — tudjuk, hogy Békésen mennyire ráijesztettek, s az ő roppant érzé­kenysége már-már az öngyilkos­ságig hajszolta. „Beszéltünk egyé­ni sorsáról: ki akar vándorolni. Nekem kellett bizonygatnom, hogy ez nem méltó Németh Lászlóhoz Kértem, írjon, ne zárja el magát: mi megőrizzük jobb időkre a kéz­iratait" „Emlékezetes tavasat este vott ez. Eső után, friss levegő volt, mi­kor elbúcsúztunk Németh László­tól." Tárkány Szűcs Ernő közvetíté­sével tartottuk tovább is a kap­csolatot Ernőnek küldtem május­ban, majd 1947 júniusában Né­meth László művelt, hogy dedl­káltassa nekem. Azután évekig nem találkoz­tunk, ám figyeltem sorsát, műveit, az ellene indított hajszákat, de las­sú visszatérését is az irodalmi életbe. 1956. november 4-én Van-e ellenforradalmi veszély? címmel cikket írtam a Szegedi Néplapba. Két ihletőm volt abban, hogy Sze­geden fölemeltem szavam az el­lenforradalmi jelenségekkel szem­ben. Az egyik Kádár János no­vember 2-1 rádiónyilatkozata, a másik Németh László szintén no­vember 2-i cikke az Irodalmi Üj­ságban. Nem is hittem volna, hogy a ma­gam vidéki megnyilatkozása or­szágosan is ismertté vált Pár hét­tel később már jött a hír: Tamást Áron gratulált érte. S három év múltán Németh László ls emléke­zett rá. Akkoriban a szegedi egyetem Balatonkenesén bérelt nyaranta néhány szobát dolgozóinak üdül­tetésére. Így kerültem én is oda 1959 augusztusában. S egy forró nyári napon elvonatoztunk Aszó­főig, onnan meg gyalog másztuk meg a sajkódi dombot. Németh Lászlót Ott találtuk ki­csiny mézeskalács-házikójában. Zsúfolt szoba, szerény ágy, kis asztalka, kis ablak, kilátással a vízre, a sajkódi öbölre. Feleségem­nek föltűnt, hogy a polcon, a könyvek közt egy üveg megkez­dett lekvár árválkodott Érdekes, hogy amikor tíz év múltán, utolsó találkozásunkkor Németh László­nak fölemlegette ezt — az isten tudja miért — benne megrögző­dött emléket, az író kicsit zavar­tan tagadta, hogy egyáltalán lett volna ott lekvár ... Nem tudom már, miről beszél­gettünk, csak azt, hogy panaszko­dott B. Nagy Lászlóra, akinek a túlzott óvatossága miatt nem je­lenhetett meg szerinte a Magyar Műhely című kötete. Azóta persze az odagyújtött tanulmányok az életműsorozatban jórészt napvilá­got láthattak. Lekísért bennünket a betonútig, a romokig, ahol elágazik az út Ti­hany és Füred felé. Megint eltelt egy évtized. Lett volna többször alkalmam, különö­sen 1962 óta, mióta gépkocsim volt, hogy meglátogassam, de visz­szatartott, hogy írásaiban állandó­an panaszkodott a hívatlan ven­dégekre, akik „a híres író látásá­ra" betörnek alkotói magányába, s akik miatt nem tud dolgozni. Bár úgy éreztem, a magamfajta igazi híveire, barátaira ez nem vo­natkozhat, mégis zavart ez a foly­tonos sirám. 1966-ban levélben ke­restem meg: a Tömörkény Emlék­könyvbe kértem tőle vallomást a nagy szegedi klasszikus születésé­nek századik évfordulója kapcsán. Magánlevélként küldte el Tömör­kényt pár mondatban pompásan jellemző és méltón értékelő véle­ményét, amelyet a megszólítás el­hagyásával közöltem is. 1968 nyarán mégsem bírtam ki­állni, hogy arra járván, Domokos László szepezdi villájából Föld­várra tartva, be ne ugorjak ismét Sajkódra. A ház elé kanyarodva már egy Volkswagen állt ott Mint kiderült: az övék, Ella asszony vagy valamelyik lánya hajtja. Bent társaságot találtunk: ismerő­söket Fodor Andrist, a költőt; Tüskés Tibort, a pécsi írót és Ve­kerdi Lászlót, a tudománytörté­nészt, akinek egy évvel később megjelent Németh Lászlóról az Arcok és vallomások sorozatban sikerült pályaképe. Ki-ki a párjá­val. így is fényképeszkedtünk le a kis ház előtti veranda lépcsőin. A mellékelt képen Vekerdi azért nem látható, mert Fodor András gépjét ekkor épp ő kattintotta eL Augusztus 10-e volt vasárnap. Beszélgetés közben voltam oly bo­tor, hogy fölhoztám a bő héttel előbb megjelent glosszát a Nép­szabadságból (most megnéztem: 2-án jelent meg), amely belekö­tött Németh Lászlónak az Élet és Irodalomban mégjelent nyilatko­zatába. Barátaim meregették a szemüket, krákogtak, mire észre­vettem magam, s valahogy elütöt­tem a dolgot Szerencsére Németh László is átsiklott rajta. Ekkor de­rült ki, hogy környezete gondosan eldugja előle a lapokat, nehogy fölizgassák. 1971 tavaszán Tóthpál József, fútkor a Bartók Művelődési Köz­pont igazgatója, műsorral akart megemlékezni áz író hetvenedik születésnapjáról. Megbízott egy kis füzet összeállításával, amely Né­meth László szegedi Vonatkozású írásait tartálmazza. El is készül­tem véle, bár sóha nem jelent meg. Béletettem a Juhász Gyulá­ról szóló rövid írást (1933), a Sze­gedi Fiatalokról szóló részlétet (1941), az 1942. március 14-én a szegedi egyetemi Ifjúság előtt tar­tótt előadásának (Az értelmiség önérzete) néhány bekezdését, va­lamint a Tömörkényről szóló val­lomást Szerettem volna kiegészí­teni, ezért levélben kértem, írná le röviden Szegedhez fűződő kapcsö­latait. Különösen hiányzótt véle­ménye Móráról, de általában is: tanulságos Lett Vólna az ő Szeged­képe, régi, fölszabadulás előtti és utáni emlékeiből, hiszen tudtam, hogy pár éve, tán 1969-ben, nyá­ron, a Város és vidékéhez anyagot gyűjtő Erdei Ferenc társaságában néhány napot itt és a környéken töltött Csak április 12-én kaptam vá­laszt azt sem az írótól, hanem fe­leségétől: „Férjem állapota ugyan , javulóban van, de a betegség any­nyira megviselte (négy és fél hó­nap), hogy a postáját se adjuk át így semmi írást küldeni nem tu­dok." Valószínű, hogy amit ezeken a hasábokon hetvenedik születés­napján köszöntőül írtam, nem ke­rült a szeme élé, Utána sem tet­tem már kísérletet; visszatartotta félSz, hógy zavarom abban a mun­kájában, amely valóban a legfon­tosabbnak látszott szememben is: életművének a betakarításában, összegyűjtött művelnek gondozá­sában. PÉTER LÁSZLÓ Mit adhat a műszaki­tudományos forradalom? A második világháború óta a szakfolyóiratok, de a napi­lapok hasábjain is egyre sűrűbben találkozunk a technika és a természettudományok ered­ményeinek ismertetésével. Olyan jelenséggel állunk itt is szemben, hogy az információ robbanásáról beszélünk. És ez a folyamat akkor kezdődött, amikor a haladó embe­riség legnagyobb közkincsévé a betű vált Dubinyin szovjet aka­démikus véleménye szerint a tu­dományos kiadványok száma 10 évenként megduplázódik. Az ame­rikai Allén Kent szerint, világvi­szonylatban naponta minden perc­ben 2000 könyv, újság, kiadvány, terjedelmesebb jelentés születik napjainkban, 1 milliárd 50 millió oldalon. A második világháborúval lé­pett színpadra az atom, kozmikus korszakról beszélünk, most fej­lődtek ki igazán a műanyagok az ember szolgálatában. Sokszor úáy tűnik, hogy a múlt század nagy mesemondóinak álmai napjaink­ban valósulnak meg, az asztronau­tika egy-egy szenzációs sikerének megvalósításával. Az ember már nemcsak a Holdra készülődik, már azt ls megjárta, már más bolygó­kat ostromól, sőt már tudományos köröket mesterséges bolygók ki­építése foglalkoztat. Nemcsak az asztronautika, de a mélytenger ts foglalkoztatja az embert, ma már hónapokat töltenek tízezer méter mélyen, hol vagyunk már Piccard professzor ötezer méteres mély­merülésétől? A mai modern ké­mia túlszárnyalja az alkimisták legmerészebb elképzeléseit, soha nem ismert új anyagok sokaságát gyártja, és többek véleménye sze­rint nincs messze az az Idő, ami­kor az eddig csak a csillagokban lejátszódó termonukleáris folya­matokat is az ember szolgálatába állítja a technika és a tudomány. Korunk műszaki-tudományos forradalmát a természettudomá­nyok terén tapasztalt nagyszerű eredmények tették lehetővé. A ter­mészettudományok új eredményei alapján érték el a második világ­háború Időszakéig az atomenergia feltárását, az elektronika széles körű alkalmazását, a kibernetika, az asztronautika és a vegyipar újabb és újabb ágainak létrejöt­tét. Ezek és még egy sor más tu­dományos vívmány alapján a mű­szaki-tudományos forradalom mindinkább terebélyesedik, és gyökeresen megváltoztatja az em­ber tevékenységét annak minden területén. Az anyagi termékek előállításá­ban a műszaki-tudományos forra­dalom a termelés mindhárom anyagi elemét érinti: 1. a terme­léshez szükséges energia előállítá­sát az atomenergia feltárása, a napenergia hasznosítása; 2. a mun­kaeszközöket az automatizálás; 3. a munkatárgyakat a vegyiparban előállított új anyagok révén. A műszaki-tudományos forradalom az iparbaft azon keresetül hódít egyre nagyobb teret, hogy a ter­melési folyamatokat komplex mó­don gépesíti és automatizálja, to­vábbá mind szélesebb körben használja fel az új anyagokat, hasznosltja az atomenergiát, a ter­melési folyamatokat kemizálja és elektriflkálja. A mezőgazdasági termelést a teljes gépesítés, új, nagy hatékonyságú műtrágyák, növényvédő és gyomirtó szerek, radioaktív izotópok és antibioti­kumok felhasználása befolyásolja óriási mértékben. A közlekedés­ben az ipar eredményeként a hasznos teljesítmény és a sebes­ség Ugrásszerűen fokozódik, azál­tal, hogy új, nagy teljesítményű járművek jelennek meg. A műszaki-tudományos forrada­lom révén a fogyasztás szerkezete is megváltozik, a háztartások gé­pesítése, a gépkocsik és a legkor­szerűbb kultúrcikkek révén. Ez utóbbiak megváltoztatják az em­berek szórakozésmódjét és -igé­nyét is. A gyógyászatban új, hatékony gyógyszerek és új vizsgálati eljá­rások (pl. a kibernetika, a lézer­sugár stb. alkalmazása) segítik a betegségek leküzdését, köztük a korábban milliókat pusztító nép­betegségekét is. A felsőoktatásban új szakok, tananyagok alakulnak ki, újszerű kísérleteket folytatnak a mérnök és természettudományos hallgatók. Az alacsonyabb fokú oktatásban a korábbinál alaposabb és szélesebb körű természettudományos és mű­szaki ismereteket sajátítanak el a fiatalok. A technika és a tudomány mai vívmányai, valamint a nyomuk­ban beállt változás alapján felte­hető a kérdés: mi az új e felfede­zésekben a korábbiakhoz, pl. az elektromossághoz, a telefonhoz, a könnyűfémekhez, a repülőgépek­hez vagy a gépkocsikhoz képest? Joggál beszélhetünk-e, s ha igen, miért, a technika és a tudomány mai forradalmáról? Nem kétsé­ges, hogy forradalom kezdődött a tudományban és a technikában, és ezek kihatásai felmérhetetlenek. Ez a válasz, amely azon alapúi, hogy a technika és a tudomány a utóbbi három évtizedben eléri, eredményei hatalmas ugrást je­lentenek az embernek a természet legyőzéséért vívott harcában, ma már általános a marxista közgaz­daságtudományban. Az emberiség e vívmányok segítségével egy em­beröltőnél kevesebb idő alatt há­rom irányban is szétrombolta az évezredeken át leküzdhetetlennek tartott korlátokat: betört a makro­és a mikrokozmosz világába, is­mereteket szerzett onnan, teljesen új anyagokat állított elő és a leg­korszerűbb automatákat szinte ér­telmes lényekként állítja saját szolgálatába. Korunk gigantikus műszaki-tudományos vívmányai sorsdöntő változások az emberiség anyagi életfeltételeiben. Miért minőségi változások e vívmányok az emberiség életében, létfeltételeiben? Ma, amikor már Pakson épül a magyar atomerő­mű, közvetlenebbül érzékelhető félfedezésének jelentősége. Az em­ber az atomok világát meghódítva olyan hatalmas szunnyadó ener­giaforrást tárt fel, amely több tíz­ezer évre biztosíthatja az energia­ellátást, Annak ellenére, hogy a kutatásoktól a jövőben e téren egyre többet várhatunk, az atom­energia már napjainkban is ak­tuális az energiatermelés, a radio­aktív izotópok alkalmazása terén. Ugyanígy nagy jelentőségű a műszaki-tudományos forradalom másik két vívmánya, a korszerű vegyipar új anyagainak és általá­ban a kémiai eljárásoknak elter­jedése, valamint az automatizálás. Az új, szintetikus anyagok nem­csak függetlenítik az embert bizo­nyos természetes anyagok lelőhe­lyeitől, mennyiségétől, de sok te­kintetben egyenesén nélkülözhe­tetlenek. Kiváló tulajdonságokkal rendelkeznek, és lényegesen ol­csóbbak is a természetes nyers­anyagoknál. Felhasználásuk tér­hódítása tehát egyet jelent a tár­sadalmi munka termelékenységé­nek növelésével. Ugyanakkor a felmerülő igényeknek megfelelően újabb és újabb tulajdonságú mű­anyagok a korábbiakból előállt­hatók. A műszaki-tudományos forrada­lom legjelentősebb gazdasági vív­mánya a termelési folyamatok automatizálása. Ennek hatásai fő­képpen a fejlett Ipari országokban lelentkeznek. Mivel a világ leg­több országában még a termelés komplex gépesítése, tehát az em­ber fizikai munkájának kiküszö­bölése sem valósult meg, az auto­matizálás a termelékenység ug­rásszerű növekedését eredménye­zi a jövőben. Műszaki-tudományos forrada­lom már megteremtette a műsza­ki-tudományos eszközöket és fel­tételeket, amelyek lehetővé teszik a munka termelékenységének ug­rásszerű növelését, az ember anyagi létfeltételeinek gyökeres megjavítását BÁTYAI JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents