Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-06 / 5. szám

2 Péntek, 1978. január 6. Amíg asztalunkra kerül a kenyér Jogosak-e a reklamációk? Idős néni mustrálgatja az A BC-ben szakértelemmel a kilós vekniket a kosár fölé hajolva. — Bezzeg a maszek pék ilyen kenyeret nem tenne a kirakatába — suttogja szomszédjának. — Akkor miért nem nála vásárol? — Csak nem vagyok bolond, hogy megvegyem az ünnepekről maradt szárazat. De vasárnapra tőle hozom a kenyeret. Kóstolja meg egyszer maga is. Utánajártam a tápéi „csodának". Megtudtam; csodáról szó sincs, ugyanabból a lisztből dolgozik a kisiparos is, mint az „állami pék". Fersze össze sem hasonlítható az a mennyiség, ami például a Szegedi Sütőipari Vállalatnál és a kétszemélyes magánpékségben készül. Emeile.t a Kisiparos azt is megteheti, hogy néhány napra nem gyújt be a kemencéjébe, úgymond, kényszeríti vevőit arra, akkor menjenek a boltjába, amikor ő megmondja. Meg aztán ott van az előjegyzési füzet. Nem maradhat felesleg, minden deka elkeL » A Szegedi Sütőipari Vállalat Tavasz utcai üzeme az országban a legmodernebbek egyike. Két éve adták át, azóta itt sül Szeged kenyérszükségletének 85 százaléka. Az üzemben 24 ember dolgozik — három műszakban. A Somogyi Kirolyné felvétele Még ötven perc, és kisül a kenyér gépsorokról csaknem 20 mázsa kenyér kerül le óránként. A mai pék kézzel ritkán nyúl a tésztához, valamennyi műveletet gép végzi helyette, a kemence is automata. Mégsem olyan egyszer rű ez. A szakembernek a liszt minősége árulja el, mennyi ideig kell a belőle készült tésztát dagasztani, keleszteni, sütni. Nagy íelelősség nehezedik rá, mivel egyszerre 15 mázsa „kenyéranyag" "van a gépsoron. A háziasszony kiboríthatja a leégett tésztát, a pék azonban nem tehet Ilyet. Ezért várja oly izgatottá az egész műszak az első sütést. * Szeged lakossága átlagosan 32 tonna kenyeret eszik meg Lega.aoois ennyit vásárol... Panaszkodós nemzet vagyunk, kényesek a hasunkra. És igényesek a jó kenyérre. A magyar szabvány szerint a kemencéből kikerült kenyér 72 óráig fogyasztható. De mit tart a vevő jó kenyérnek? Azt, ami piros, ropogós héjú, szinte gőzölög a melegtől. Amin látszik is, hogy friss. * Van szegedi „csoda" is. A Tavasz utcában a sütőipari vállalat házi boltjában mindenki meggyőződhet róla, aki arra jár. A frissen sült kenyér délután négy óra tájban kerül ki a kemencéből. Rövid idő múlva már kapható a boltban. I — Elégedett az itt vásárolt kenyérrel ? — kérdezem az egyik vevőt. — Teljes mértékben. Két éve máshol nem is vettem kenyeret * Sokan mégis panaszkodnak a kenyérre... Igazuk van-e? A bajokat valahol a kemence és az élelmiszerboltok között kell keresni. Sajnálatos módon ennek a korszerű üzemnek nagyon kicsik a raktárai. Az ünnepek előtti csúcsidőben sokszor a plafonig érnek — balesetveszélyesen — a kenyérrel megrakott műanyag ládák. A jelenlegi körülmények között még „lélegezni" sem tud a kenyér. A raktárból, néhány órás hűlés után kerül összetörődve, összenyomódva a boltokba. Nagyobb raktár kellene, a szállításhoz meg konténerek. * — Milyennek minősítették 1977-ben a szegedi kenyeret? — kérdezem dr. Selmeci Györgyöt, a Megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet igazgatóját. — Egyértelműen jónak. — És mi várható 1978-ra? — A liszt sütőipari értéke se nem jobb, se nem roszszabb az előző évinél. A MÉVI gyártásközi ellenőrzésekkel segíti a Szegedi Sütőipari Vállalatot abban, hogy továbbra is tartani tudja a minőséget. Műszaki, személyi feltételeik jók — gond nem lehet a kenyerükkel. Az ipari minőséghez azonban — ez nem alacsonyabb rendű minőséget jelent táplálkozási szempontból — hozzá kell szoktatni magunkat. Ekkora mennyiségben jól és olcsón, másképpen nem lehet kenyeret sütni. R. L Kulcsrakész afaclasok Komplett gépipari és oktatási létesítmények exportja Csaknem 140 millió dollár értékű komplett gépipari és oktatási létesítmény exportjára tett ajánlatot a Gépexport Vállalat az elmúlt hónapokban, s várhatóan még ez év első felében több tízmillió dallár értékű szerződéseket írnak alá külfö'di partnereikkel — jelentette be csütörtöki, tegnapi sajtótájékoztatóján Csenki György vezérigazgató a vállalat székházában. Mint mondotta, a gépexport fővállalkozói tevékenységet fo'yíat, s az ipar, illetve a külkereskedelmi vállalatok kiviteli szerkezetének javítására mindinkább a kulcsrakész átadást kívánják megvalósítani. Már eddig is több konzervgyárat, hűtőtárolót, ipari üzemet, szerviz állomást. szakiskolát adtak át a szocialista országokban, A Balatonnál Nyara szálloda helyett A Balatonon a nyári főidényben a nyaralók egy részét a fizetővendéglátó-szolgálat magánnyaralóiban helyezik el. Ezek, a többnyire különálló, családias hangulatú nyaralók az utóbbi években a külföldi turisták körében is népszerűvé váltak. Siófok, Balatonföldvár, Balatonfüred, Balatonalmádi és Balatongyörök villáiba minden nyáron törzsvendégként járnak vissza az osztrák, az NDK-beli, a lengyel és a csehszlovák vendégek. A kedveltebb nyaralóhelyeken egyes külföldi utazási irodák már előre kibéreltek több száz szobát. A Cooptourist az idén Cso- I pakon és Alsóőrsön bérel , újabb szobákat. Az idegenforgalmi irodák a fizetővendéglátó-szolgálatot kiterjesztik a tópart tágabb körzetére, az úgynevezett második vonal néhány kedvelt településére és a Bakony idegenforgalmi helyeire is. (MTI) a Közel-Keleten és LatinAmerikában. Külkereskedelmi vállalataink az utóbbi két évben azonban a korábbinál kevesebb üzletet kötöttek komplett létesítmények exportjára, a gépexport idei dol1 árbevételei ezért várhatóan valamelyest csökkenni fog nak. A közelmúlt legjelentősebb megállapodásai köz: tar ozik az a csaknem 10 millió dolláros szerződés, amelynek érte'méhen egy nigériai új műszaki főiskolához szállítunk oktató berendezéseket, eszközöket és tankönyveket, s részt veszünk a szaktasiárok kiképzésében is. A vállalat idei legjelentősebb exportfeladata a bonyolult méréseket feldolgozó, automatikus olajmérő állomások szállításának megkezdése a Szovjetunióba. Egy korábban megkötött magyar—szovjet kormányegyezmény alapján 1980-ig 351 ilyen állomást adnak át, s megkezdik Leninogorszkba egy műszergyár gépsorainak exportját. Ezekért a szállításokért népgazdaságunk kőolajat kap az ötéves terv során. (MTI) A fe rendet P

edagógusok számára ismert tétel, hogy sohasem a felügyelet, hanem a megtelelő feladat nélkül maradt fiatalok a fegyelmezetlenek. Az a tanár, aki jói elfoglaltságot, önálló munkával megoldható leckét képes adni az osztályának, hosszabb időre is magára hagyhatja diákjait, távozása után sem lesZ rendetlenség. Rendet tart a feladat. Ez a régóta és számtalanszor beigazolódott pedagógiai tapasztalat nemcsak az iskolák világában igaz. A megfelelő feladatok, és ezek végrehajtásában az érintettek megfelelő érdekeltsége kiváló fegyelmező erő a mindennapi munkában, a vállalati gazdálkodás menetében is. Napjainkban mindezt nem haszontalan újra és újra végiggondolni. A munkaidő jelentős hányada ugyanis a vállalatok többségénél változatlanul nincs megfelelő mértékben kihasználva. A különféle számítások a munkaidő 15 (egy óra 12 perc) — 25 (2 óra) százalékában jelölik meg a munkaközben haszontalan elfutó idő mértékét. Bizonyos, hogy ezek az értékek helyenként (még egy-egy vállalaton belül is)i egyénenként és időszakonként erőteljesen változnak. Azt azonban mindenképpen mutatják, hogy a jobb gazdálkodás a munkaidővel a gyárak többségénél az egyik fő tartalék. Esetenként számottevő beruházást, főként a kapacitást bővítő beruházások jelentős hányadát — lehetne elkerülni az eddiginél jobb munkaidő kihasználással, azzal például, ha kevesebbet állnának a gépek, s a gépek mellett az emberek. Az időveszteségek egy része közvetlenül az egyéni fegyelmezetlenségekből adódik. A munka menetében, tempójában, sőt még a termékek minőségének alakulásában is túlságosan nagy az egyes ember akaratának, pillanatnyi kedvének, szándékának a szerepe, legalábbis, ahol nem szalagszerűen szervezett a munka. A legtöbb helyen sem a normák, sem a technikai eszközök, gyártási eljárások nem képesek megfelelő keretekbe foglalni a teendők láncolatát. A vállalati munkahelyek jelentős része, ennek következtében, sok szempontból egyszemélyes, egygépes „műhellyé" válik, ilyenformán funkcionál, vesz részt a termelésben. Ez is egyik oka a lazább térmelési fegyelemnek, de annak is, hogy a termelékenység a legtöbb gyárban jelentősen elmarad a nemzetközi átlagoktól. A termelékenység alakulása (tehát a munkaidő, a munkaerő és a géppark kihasználása — szempontjából ugyanis az a'döntő, hogy a dolgozd « műszak alatt hogyan képes gazdálkodni az idővel és a rábízott gép kapacitásával. Pontosabb normákkal persze sokat javítható ez a fajta gazdálkodás, de tartósan annak van hatása, .hogy a termelőberendezések, a gyártási technológia és a termelés szervezete mennyire képes feszessé tenni az egyes em'jpr feladatát, mennyire képes egységes termelési láncba kapcsolni az egymásután következő munkafázisokat és gépeket. A géppark összeválogatásával, a technológia kidolgozásával és a gyártási folyamat megszervezésével olyan helyzetet kell kialakítani, hogy az egymásután következő munkahelyek ne csak egymás kiszolgálóivá, hanem ellenőreivé és serkentőivé is váljanak. Hogy a tempót, vagy a munkadarabok minőségét ne az egyes ember hangulata, munkakedve szabhassa mag, — egyik nap így, a másik nap úgy. .Évközben esetleg lazább, év végén tempósabb ütemet véve fel; hanem egész éven át a technológiai osztály által kiszámított legcélszerűbb és gazdaságosabb ütemesség és rend érvényesüljön a gyártás menetében, hétfő reggel és szombat délután, január elején és december végén egyaránt. A korszerű technikára, technológiára épülő, jól szervezett gyártásban nincs mód a fegyelmezetlenségre. Illetve rögtön nyilvánvaló lesz, ki a ludas az esetleges mulasztásban, az időveszteségért, a gyengébb minőségért. A

z emberek többsége szerint a „lötyögés", az egymásra, a gépre, az anyagra várás fárasztóbb, mint az állandó, a feszes munkatempó, amelyben minden és mindenki a helyén van és minden idejében megérkezik. Ahol egyértelműek, testreszabottak a feladatok, s azok végrehajtásához valamennyi feltételt mások — a munkamegosztás keretében — folyamatosan és kifogástalanul megteremtenek, ott aligha van szükség különösebb felügyeletre, biztatásra, a fegyelem szilárd és a lógásra hajlamosak sem képesek hátráltatni a munkát. Ahol tehát örökösen a munkafegyelemre, a fegyelmezetlen munkavállalókra panaszkodnak, ott — bizonyosak lehetünk benne — eddig még keveset tettek a korszerű technika és munkaszervezés meghonosításáért. A technika és a szervezéstudomány mai szintjén a korszerű „ nagyiparban fegyelmezetlen emberek nincsenek, nem lehetnek — csak gyengén szervezett gyárak. Gerencsér Ferenc Nagyobb figyelmet a parlagföldekre Mezőgazdasági és élelmezésügyi vezetők tanácskozása A múlt év tapasztalatait értékelik és az idei feladatokat vitatják meg a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen csütörtökön kezdődött kétnapos értekezleten, a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazatban dolgozó vezetők. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese. Pethő Györgynek, az Agrártudományi Egyetem rektorának megnyitója után Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartott előadást. Bevezetőjében kiemelte, hogy az 1975-ben elért nagyszerű eredmények után tavaly újabb magaslatra jutott a mezőgazdasági termelés. Az ágazat dolgozóinak munkáját A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Non Györgynek, a Kossuth Könyvkiadó igazgatóhelyettesének, a munkásmozgalomban kifejtett több évtizedes tevékenysége, valamint vezető tisztségekben végzett eredményes munkássága elismeréseként 60. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitün tetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ad ta át. A kitüntetés átadásá nál je'.en volt Győri Imre az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Ropai Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója. (MTI) a kiegyensúlyozottság • jellemezte, s jó volt hazunkban az élelmiszer-ellátás. A múlt évi tapasztalatokat összegezve a miniszter megállapította, hogy bebizonyosodott, érdemes sokoldalúan előkészíteni a gazdasági évet. Az idei tervfeladatok megvalósításának feltételei közül, a miniszter elsőként említette a termőföld hasznosításának fontosságát. Hazánkban ugyanis 130—150 ezer hektár a vetetlen terület, ami gyakorlatilag elegendő lenne az ország cukorszükségletének megtermelésére. Indokolt tehát nagyobb figyelmet fordítani ezekre a területekre. A növénytermesztésben többek között a kukorica vetőterületének kisebb arányú növelése, valamint a hektáronkénti 49 mázsás termésátlag betakarítása a cél. Ebben az évben hozzálátnak a rizstermelés megújításához is. Az állattenyésztésben többek között tervezik, hogy az ország tehénállományát 20 000-rel növelik. Az idén folytatják a kocasüldő-kihelyezési akciót, s megkezdik a „malacgyárak" hálózatának kialakítását. Erőteljesen kell növelni a takarmánytermelést, hogy csökkenthessék az importot. A beruházások területén fontos feladat a meglevő sertéstelepek számának gyarapítása, a kertészeli terméktárolók építése. A mezőgazdaság elsődleges feladatának tekinti a hazai igények kielégítését. Ennek keretében növelik többek között a feldolgozott termékek, arányát és a feldolgozás fokát. Ezután Czimbalmos Béla, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára a mezőgazdasági szövetkezetek területi szövetségeinek múlt év végén megtartott tisztújító küldöttközgyűléseinek tapasztalatairól számolt be. A 22 területi szövetség munkájáról megállapítható, hogy jól képviselik a szövetkezetek érdekeit és erőteljesen segítik a szövetkezeteket, valamint az állami gazdálkodó szervek közötti együttműködést. A TOT megkülönböztetett figyelemmel kezeli a tisztúiító közfvű'éseken elhangzott megállapításokat, iavas'atokat és messzemenően segíti az úiiá választott területi érdekképviseleti szervek munkáját. Ezt követően több előadás hangzott el. A tanácskozás pénteken öt szekcióban folytatódik. (MTI)