Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-04 / 3. szám

4 Szerda, 1978. janttdr 4: A magyarországi délszláv családnevek keletkezésérő! „Névtelenül érkeztek hazánkba a török elől menekülő délszláv családok" — erre a következtetésre jutott kutatásai . során Sarosácz György mohácsi múzeumigazgató, a délszláv nemzetiségi élet ismert kutatója. 1389 és 1526, azaz a rigómezői csatavesztés és a mohácsi vész közötti — csaknem másfél évszázados — időszakban sok ezer szerb és horvát települt át menedéket keresve Magyarországra. Ezeknek az embereknek akkor még csak keresztnevük volt A magyar jobbágyoknál viszont erre az időre gyakorlatilag már lezajlott a családi névadás, oly módon, hogy a gyerekek örökölték az apjuk nevét, amit külsejük, foglalkozásuk, születési helyük stb. után kaptak. Sarosácz György a levéltárakban őrzött egykorú összeírások alapján délszláv névelemzést végzett, s ennek alapján kiderítette, hogy a magyar földre érkezett szerbek és horvátok többsége földrajzi nevet kapott családnévül. A „keresztelést" a földesurak hajtották végre. A legegyszerűbb megoldást választották: vagy a balkáni . származási helyük, vagy a magyarországi illetőségű helyük délszláv változatával ruházták fel névtelen jobbágyaikat. Így lett a boszniai eredetű család Boszanácz, a hercegovinál Herczegovácz és a szerémi Szremácz. S ilyen alapon születtek a hazai eredetű délszláv családnevek, például Balatinácz (balatoni), Osztrogavácz (esztergomi), Kaposvarácz (kaposvári) vagy Budánovics (budai). Sok délszláv eredetű család ma is a 400—500 évvel ezelőtt kapott nevét viseli. Maga a kutató is — Sarosácz ugyanis nem más, mint a dél-baranyai Sáros falu délszláv megfelelője. A baranyai délszláv nemzetiségű családok névsorában szinte az összes olyan falu neve fellelhető, amelynek lakói most is többnyire szerbhorvát anyányelvűek. Például: Birjanovácz (birjáni) és Szemelyácz (szemelyi), vagy Szalancsanin (szalántai) és Mohacsanin (mohácsi). A családnevek eredetének elemzése fontos adalékot szolgáltat a magyarországi délszláv népszokások múltbeli alakulásához. Mesterséges enibólia Az A. Visnyevszkij Sebészeti Klinikán M. Kuzin akadémikus vezetésével sebészprofesszorok csoportja merész műtétet végzett. A súlyos állapotban levő, tüdővérzéses beteg vérzését a tüdőt ellátó erek embolizálásával állították meg. A mesterséges embolusok»t — a maguk nemében dugókat —, különleges katéterrel juttatták a hörgőkhöz vezető erekbe. A .dugók megakadályozták a további vérzést. — A mesterséges embólia előidézése — mondotta M. Kuzin, a klinika igazgatója —, új lehetőséget teremt a tüdővérzés gyógyítására. Munkatársaink most dolgoznak az eljárás finomításán és kialakítják a rutinműtéti technológiát, hogy az ország más klinikáin is biztonsággal alkalmazhassák. (APN) Az odesszai Sztarosztyin Nehézmérleggyár útnak indított a dunaújvárosi oxigé.nkorverter üzem részére négy automata mérlegberendezést, melyek ömlesztett anyagok és fémötvözetek mérésére alkalmasak. A berendezések továbbítására hat tehervagonra volt szükség. Az odesszai üzem dolgozói szoros kapcsolatokat tartanak fent magyar kollégáikkal. Odesszában nemrég szemináriumot rendeztek, melyen a mérlegek használatának kérdéseit tárgyalták; az ott föllépő magyar- mérnökök az elektromérlegek kohászali és építőipari alkalmazásáról tartottak előadást. A A Fekete-tengeri Hajózási Társaság „Kun Béla" nevű hajóján a KMP egyik megBeszélő pecsétek A pécsi levéltár gazdag pecsétgyűjteményt őriz, amelyben több mint félszáz baranyai falu XVII—XIX. századi pecsétjének viasznyomata található. A hajdani községpecsétek történetét és jelentését évek óta kutatja Bezerédy Győző helytörténész, akinek munkássága nyomán újabb és újabb — korábban ismeretlen — viasznyomok kerültek elő. Feliratuk többnyire latin vagy magyar, illetve a nemzetiségi falvakban néPályázati felhívás A Csongrád megyei tanács és a Szeged megyei városi tanács vb művelődésügyi osztályai, a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet, a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága, a Magyar Pedagógiai Társaság Csongrád megyei tagozata, valamint a Tudományos I smeretterj esztő Társulat megyei szervezete az 1977—78. tanévre pályázatot hirdet az alkotó, újító jellegű oktatási és közművelődési tevékenység ösz1 önzésére, az ezzel kapcsolatos új módszerek és tapasztalatok összegyűjtésére és terjesztésére. A pályázat kiírásának célja a gyakorlati nevelőoktató munkában elért eredmények, a közművelődés területén alkalmazott módszerek közreadása — elsősorban a félnőttek ismereteinek bővítése, a szocialista tudat formálása érdekében. Haladó kulturális hagyományaink felkutatásával, összegyűjtésével és az ifjúság nevelésében, valamint a továbbképzésben és a murikásművelődés fejlesztésében történő alkalmazásával a pályázat az oktatási és közművelődési párthatározatok és irányelvek végrehajtását kívánja segíteni. A pályázaton részt vehet mindenki, aki Csongrád megyében és Szegeden alsó-, közép- és felsőfokú oktatásinevelési, illetve közművelődési intézményben, politikai. társadalmi, vagy művelődésügyi szakigazgatási szervnél dolgozik. Egyéni és kollektív pályamunkák egyaránt beküldhetők. A dolgozatoknak meg kell felelniük a tudó. mányos munkákkal szemben támasztott tartalmi és formai követelményeknek (irodalomjegyzék, hivatkozások sorszámmal történő megjelölése, másfeles sortávolság, négycentiméteres margó, stb.). A minimális terjedelem 16, a maximális 64 gépelt oldal. A dolgozatokat közvetlenül a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézet címére (6725 Szeged, Április 4. útja 26—28.) kell beküldeni, két példányban. A pályázat jeligés, a dolgozatokat név és aláírás nélkül kell elküldeni, s ezzel egy időben a pályázók zárt borítékban kötelesek közölni a pályamű címét, a szerző vagy szerzők nevét, iskolai végzettségét, munkahelyét és beosztását, valamint munkahelyük címét (Több szerző művénél pontosan fel kell tüntetni, hogy melyik részt, fejezetet ki dolgozta féL) A pályázaton csak eredeti, tehát nyorfitatásban még meg nem jelent dolgozatok vehetnek részt. Beküldési határidő: 1978. március 31. A pályázat eredményeit a pedagógusnapi ünnepségeken hirdetik ki, előreláthatólag két 4—4 ezer forintos első, négy 3 ezer forintos második, hat 2 ezer forintos harmadik és kilenc darab ezer forintos negyedik helyezés, ezeken kívül különdíjaik kerülnek kiosztásra. A pályázat további feltételeiről az ajánlott témakörökről és minden további részletről a Csongrád megyei Továbbképzési és Módszertani Intézetnél kérhető felvilágosítás. , met vagy horvát. A viaszképeken valósággal megelevenedik a régi baranyai jobbágy fal vak élete. A legtöbb pecsét ugyanis jellegzetesen egyéni ízű: magán viseli a tervező (bfrő, jegyző, esküdt, tanító) fantáziagazdagságát és a kivitelező (többnyire valamelyik tehetséges kovácsmester) kézjegyét A régi községpecséteknek ugyanaz volt a szerepük, mint a mai bélyegzőknek: a hivatalosság bizonyítása, igazolása. Amíg azonban a mai közigazgatási bélyegzőn elegendő a hivatalos kép — a népköztársasági címer — és a megfelelő felirat, a feudális korban az írás kevés lett volna. A lakosság túlnyomó része ugyanis nem tudott olvasni. Köztudott, hogy a rajz minden korban az írástudatlan emberek olvasókönyve volt, ezért törekedtek a falusi elöljáróságok is arra, hogy egyéni rajzolatú — a község jellegzetességeit feltüntető — pecsétet készíttessenek. Am a legtöbb településre a mezőgazdaság volt a legjellemzőbb, ezért a bevésett jelek között igen gyakoriak a mezőgazdasági szerszámok és termékek: ekevas, csoroszlya, kasza, sarló, gereblye, kapa, búzakéve, cséphadaró, oltókés, szőlőtőke stb. Számos sajátos ízű pecsét maradt fenn. Sósvertike község 1726-os keltezésű lenyomatán például barázdált szántóföld látható, rajta jármos eke, mellette csaholó kutya Hatvan (ma: Somogyhatvan) 1724-es pecsétjén két ökör hatalmas vasboronát húz, amelyen a gazda áll ostorral a kezében. Szinte korabeli metszet erejével hat Ócsárd község pecsétje 1726-ból: a képen három ember sarlóval aratja a búzát, mögöttük egy negyedik a markot szedi és kévébe kötözi, felettük madarak szállnak. Baranya bortermő megye, ennek megfelelően több pecséten is fellelhető a szőlő. A német falvakén (például Bár, Gödre) karózott, a magyar falvakén (például Tésenfa) karózatlan tőkék láthatók. Ez is megerősíti azt a gazdaságtörténeti tényt, hogy Baranyában az odatelepült németek karózták először a szőlőt. A tőrök hódoltság után sok helyütt erdőirtással növelte a lakosság a szántóterületet. Ennek is láthatók emlékei a hajdani pecséteken éppúgy, mint az erdei favágó munkának. A hajdani vésnökök képzeletgazdagságára vallanak az úgynevezett beszélő pecsétek. Bár a viasznyomő köriratába belefoglalták a község nevét, ezt rajzban is ki akarták féjezni. A néhány éve kihalt Gyűrűfű falu pecsétjén például az eke mellett ott a gyűrű is. Szajk faluén a fészkén ülő szajkó, Oroszló faluén pedig egy ágaskodó ló. A legszebb pecsét Dunaszekcső és Baranyabán községben készült. A miniatűr tájképnek is beillő véseten Dunaszekcső teljes panorámája látható a falu felett magasodó várheggyel és az alatta kanyargó Dunával együtt. A baranyabáni pecsét pedig olyan pontos és részletes, hogy még az egyes házak építési stílusát is fel lehet ismerni rajta. A szakmai felkészültség ellenkező példája: a Büdösfa (ma: Rózsafa) község pecsétjét, készítő mester még azzal sem volt tisztában, hogy a feliratot a tükörírásnak megfelelően kell bevésni a nyomóba. Emiatt a betűk fordítva látszanak — így használtáka a pecsétnyomót majd száz esztendeig. Talán észre sem vették a hibát, lévén írni-olvasni nem tudó emberek. A viasznyomatok képeinek alapos vizsgálata számos érdekes adalékkal szolgálhat a feudális kori közigazgatást, gazdálkodást, néprajzot, építészetet, nemzetiségi életet stb.-t tanulmányozó szakembereknek. Bezerédy Győző közigazgatástörténeti szempontból fontos felfedezése Viszló (ma: Diósviszló) 1607ből és — az azóta megszűnt — Hernádfa 1671-ből, azaz a török hódoltság idejéből származó pecsétje. Ez a tény ugyanis arra vall, hogy a török hatóságok engedélyezték vagy legalábbis eltűrték a magyar falvak közigazgatási szerveinek működését. I. Z. Népdalgyűjtés Vietnamban A hanoi konzervatórium hallgatói népdalgyűjtő körutakat szerveztek. 150 népdalt vettek fel magnetofonra és jegyezték le dallamát. Hatvan dal az ország déli részén élő nemzeti kisebbségektől származik. A déli terület népművészetét eddig szinte egyáltalán nem tanulmányozták. míg északon a néphatalom éveiben ötezer dalt. legendát, néptáncot gyűjtöttek össze és dolgoztak fel. Jelenleg a zenetudósok Közép-Vietnam hegyi lakóinak folklórját vizsgálják. alapítója és vezetője, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő vezetője emlékének szentelt múzeumot létesítettek. A múzeumban bemutatott anyagok Kun Bélának a Magyar Tanácsköztársaság fennállása idején végzett tevékenységét Ismertetik; látható itt Leninnek 1919. március 23-án Kun Bélához küldött távirata másolatban, és arról a Vörös Zászló érdemrendről készített fényképfelvétel, mellyel a magyar forradalmárt a szovjet kormány kitüntette. A hajómúzeum számára értékes kiállítási tárgyakat küldött Kun Béla Budapesten élő családja. A Az odesszai főiskolákon és egyetemeken több száz külföldi diák tanul. A tengerészmérnöki főiskolát, a felsőfokú tengerész-mérnöki iskolát és középfokú tengerészeti szakiskolákat negyedszázad alatt 812 — szocialista és fejlődő országból érkezett — diák végezte el. A Vietnami Szocialista Köztársaság számára az odesszai főiskolák 600 szakembert képeztek; 35 vietnami aspiráns kapott it kandidátusi tudományos fokozatot, egy pedig a biológiai tudományok doktora címet. v A Az odesszai terület könyvtáraiban 13 millió 375 ezer könyv található; napjainkban mindegyik falusi könyvtárban átlagosan 9 ezer könyv van, a járási könyvtárakban 32 600, a városi könyvtárakban — Odesszát nem számítva — pedig 23 500. Évente mintegy félmillió könyvvel gyarapodik a könyvállomány. Átlagosan minden olvasóra 11 könyv jut. 1980-ra befejeződik a könyvtári kiszolgálás centralizálásának folyamata; a könyvállomány pedig eléri a 15 milliós példányszámot. A A Fekete-tengeri Hajózási Társaság állományában egész flottányit tesz ki a hős komszomolisták nevét viselő s hírei hajók száma. A „Zója Kozmogyemjanszkaja", „Alekszander Matroszov", „Parfentyij Grecsanij*', „Izgutta Ajtikov", „Unan Avetifczjan", „Jon Szoltisz" hajókon emlékfalakat képeztek ki, melyeken a Szovjetunió Hőse címmel kitüntetett komszomolisták életét és hőstetteit mutatják be a Nagy Honvédő Háború éveiben. Megtalálhatók itt az elesettek rokonainak és a hősök nevét viselő úttörőcsapatoknak levelei is. A Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa „A Fekete. és Azovi-tenger medencéinek beszennyezését megelőző intézkedésekről" szóló határozatában előirányozza a ballasztvíz tengerbe ereszfésének teljes megtiltását 1985-től. A tizedik ötéves tervben 11 milliárd rubelt fordítanak tisztítóberendezések építésére. Ennek az összegnek egy részét Odessza vidéke kapja. Két hatalmas szennyvíztisztító létesítését tűzték ki célul: az „Északi" biológiai. víztisztítót napi négyszázezer köbméteres kapacitással és a „Déli" víztisztítót napi százezer köbméter teljesítménnyel. Már meghonosították a víz. visszanyerő berendezések működtetését és a szennyvíz tengerbe eresztésének teljes megszüntetését a legnagyobb odesszai üzemek, mint az „Epszilon", „Centrolit", „Bolsevik", a Lenin nevét viselő konzervgyár, az olajfinomító és a Hajózási Társaság számos hajója. A Az odesszai szuperfoszfátüzem rendszeresen szállítja „vitaminkészítményeit" Ukrajna és Moldavia vetéseire. A vállalat dolgozói kötelezték magukat, hogy terven felül 16 ezer tonna szuperfoszfátot állítanak elő. Ezzel a műtrágyamennyiséggel mintegy százezer hektár szántót lehet „feljavítani". Az odesszai sajtóból összeállította: Mihail Iljas . • • Üdítő üdítők Az üdítő italok egyre népszerűbbek. Megfigyelhető, hogy az ivóvfz a különböző fertőtlenítő kezelések hatására mindinkább veszít az élvezeti értékéből. Tekintettel arra, hogy ezzel párhuzamosan az alkoholizmus is aggasztó mértékben tért hódít, felmerül a kérdés, hogy az emberek mit igyanak a szomjúságuk oltására. A válasz kézenfekvő: olyan üdítő italokat, amelyek megfelelő élvezeti értékkel és frissítő hatással rendelkeznek. Ebből mindjárt következik, hogy az üdítő italokban nem, vagy csak nagyon kevés mennyiségben kell jelen lenniük azoknak a tápanyagoknak, amelyek a napi szükséglet ^fedezésére kellenek, hiszen azokat az élelmiszerekkel, illetve folyékony formában a gyümölcsös zöldséglevekkel vesszük magunkhoz. Fontos követelmény, hogy az üdítő ital ne tartalmazzon olyan anyagokat, amelyek az egészségre nézve ártalmasak. A legértékesebb üdítőitalalapanyag a természetes gyümölcslé, illetve annak konzervált, sűrített formája. Amennyiben, az üdítő italok ezekből a nyersanyagokból készülnek, akkor a csekély biológiai értéken kívül még jó ízzel és természetes eredetű aromával is rendelkezhetnek (például narancs, szőlő). Az üdítő italokat ezenkívül ízesíthetik természetes eredetű, az egészségügyi ha_ tóságok által engedélyezett yümölcsaromákkal, növényi kivonatokkal (például Colafélék) is. Az üdítő italok másik fontos alkotó pésze az édesítő szer, amely az esetek döntő többségében répacukor szokott lenni. A hazai üdítő italok 8—11,5 százalék cukrot tartalmaznak. Ez a mennyiség viszonylag sok, mert így egy adag (2—2,5 dl) üdítő ital körülbelül 100 kai. bevitelt jelent, amely a napi energiaigény 3 százaléka. Az italok ízét, üdítő hatását nagymértékben befolyásolják a jelenlevő szerves savak és a szénsav. A savak jelenléte fokozza az üdítő hatást, mérsékli a cukrok túlságosan édes ízét, megfelelő mennyiségük jó ízharmóniát biztosít. Szervetlen savak, például a foszforsav jelenléte az üdítő italokban egyes szerzők szerint káros, mivel fogszuvasodást idézhet elő. Ennek ellenére foszforsav használata Cola-italokban megengedett A széndioxiddal túltelített üdítő Ital nem csupán kellemes frissítő hatású,. hanem a buborékok mozgásának látványa kellemes pszichikai érzetet kelt. Ma már a tudomány egyértelműen elutasít minden olyan nézetet, amely a széndioxidnak valamilyen egészségügyi károsító hatását tételezi fel. Az üdítő italokban ezenkívül még számos idegen anyag található, melyek fajtáit és mennyiségét a szabvány, illetve egészségügyi előírások szabályozzák. így például az italokat megfestő színezékek mind általánosan használatosak az élelmiszeripar területén, tehát a hazai fogyasztónak nem kell tartania az úgynevezett kátrányfestékektöL