Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 25. szám

Vasárnap, 1978. január 29. 3 mamm^mmm Tíz órát Szegedért! Ütjára indul tehát egy mozgalom. Kezdeményezői pártmunkások, és az ecset­gyári tizenégy tagú szocia­lista brigád. A felajánlott tíz-tíz óra látszólag nem nagy idő. Néhány szabr.-í szombatos délelőttön vagy munkaidő utáni pár órában mégis sokat végezhetnek az akció résztvevői. Hogy há­nyan lesznek, s hogy kik csatlakoznak a felhíváshoz — egyelőre kiszámíthatat­lan. De sejthető előre, nem marad visszhang nélkül az ecsetgyári asszonyok és a második kerületi párttagok kezdeményezése. Mint ahogy a Tiszta és vi­rágos Szegedért mozgalom tavalyi eredményei, az Egy üzem — egy park elnevezé­sű akció sikere, a város if­júkommurristáinak Dolgozz négy órát Szegedért jelsza­vú mozgalma is bizonyítot­ta: a szegediek készek arra, hogy városuk szépítésének részesei legyenek. Szívesen vállalt cél: ki-ki erejéhez, képességéhez mérten legyen társ a lakóhelyi környezet alakításában. Tennivaló bőven akad, hi­•zen virágpalántáról, facse­metéről, festékről, a sétaút kavicsáról könnyebb gon­doskodni, mint palántázó, ültető, ecsetet tartó, gereb­lyéző, lapátoló kezet talál­ni. Anyagra, szerszámra, szakmai irányításra futja már a város ereiéből — s lám, segítő szándékban, vá­rosszépítő akaratban, önzet­len tenni vágyásban sem szűkölködünk. A parképítők és -gondo­zók, a játszóterek tervezői és kialakítói, a városszéli erdők telepítői, a pihenő­parkok és erdei pihenők karbantartói a megmondha­tói : igyekezetük, szakértel­mük s a felhasznált nem csekély összeg kárba vesz­ne, ha az egyszeri buzgal­mat nem követné rendszeres „utógondozás", ha tavaszod­ván nem orvosolnák a tél okozta károkat, • ősz felé Az MSZMP szegedi II. kerületi pártvezetősége és a Szegedi Ec3et- és Sepragyár A '.y Endre szocialista bri­gádja elhatározta, hoTy társada'mimnnka-felajínliscal járul h'z á a várospolitikai célok eredményesebb meg­valósításához. Pártszervezetünk, szocialista brigádunk közhasznú társadalmi mu- kaikciót kezdeményez — Tíz órát Sze­gedért el-.evezés-cl —, amelybsn személyenkért tíz-tíz órát rj n'unk fel — a városi tanács javaslatai ala*>j n — a pr'.iok. játszóterek, város-zíli erdők, spartelísra alkalmas területek és környékük szépítésére, felújítá­sára. Arra kérjük a város szocialista br.'gidjiit, az üze­mek, szőve k""ctek. ir.tc-méiyck delgozóit. a város la­kóit és tanuló ifjúságát: csatlakozzanak felhívásunk, hoz. Különös jelen'ösíget tulajdonítunk annak, hogy felaj'n'ásun' k~I a Kommunisták Magyaron ági Pírt'a mega'akul sán-k 60. évforduló'a évében cs az J978­ban is fol- tatódó m-inkaverseny lendületében járulha­tunk hozzá városunk szépítéséhez. Ké-jiík, f-gadjá'c el felhívásunkat, csa'labo-za-ak ho-zírk. t— ebélyc-ediík városi mozgr.lemmá a kezie. tr.é-yezé-ünk A"al-ul'"'n hí remcs versery. ki t~ z "öb­lét Szegedért. Gyo-sí svk ni"g ezen a mó lon is liöe­vet'en ! ö r--ezrt.~"k. a vár~s kc-é-ck rt-lróul-sót, fej­lcdé»é-ek ü'cmct. Erjsít"ük tovább társadel~n;man!:a­vállMára'nkk-1 is a s~o-'alisía brljádmozgalom jí hírét. A váTalások-t 1578. inárr,'--.a eleejé'g vártuk, a városi t""';cs «"rsrd?'mi íni-k't sze-vezö sz-vkbizrtt­s~ra c'mén: Szeged, Széchenyi tér 10., I. emelet 110. szoba. Szeged, 1978. január. /•3C S'S"MP SZEGEDI II. KERÜLETI PÁRTVEZETŐSÉGE A SZEGEDI ECSET- ÉS SEPRÜGVÁR ADV ENDRE SZOCIALISTA BRIGÁDJA rmBBilciiislü közeledvén nem óvnák, nem védenék meg, ami a követ­kező nyárra átmenthető. A város üzemei, szövetke­zetei, intézményei, a fizikai és szellemi munkások, az iskolák KISZ-ozervezetei ed­dig sem voltak tétlen szem­lélői a városszépítés sokrétű folyamatának: a gyermekin­tézmények patronálásában, a köztéri szobrok, emlékmű­vek karbantartásában, a vá­ros tavaszt nagytakarításá­ban, a kommunista műsza­kok ellenértékének össze­gyűjtésében voltak támaszai a társadalmimunka-akcióknak A felajánlásokat ezután is a városi tanács társadalmi munkát szervező szakbizott­sága gyűjti össze, az ott dol­gozó munkatársak irányítá. savai biztosítható, hogy minden parknak, játszótér­nek legyen önkéntes gazdá­ja, minden erdőbe jusson önzetlenül dolgozó társadal­mi munkás. Tavaly körülbelül negy­venmillió forinttal lett gaz­dagabb a város, s bár a társadalmi munkákat előre megtervezni szinte lehetet­len. várható, hogy az idén sem adjuk alább. Tíz órát — s talán annál is többet — egy év alatt könnyűszerrel áldozhatunk városunknak: magunknak szépítjük Sze­gedet w Építészeti bravúr Átmenetileg dupla csar­nokban termel a Fűzfői Pa­pírgyár nagy teljesítményű papírgépe, és ezzel a megol­dással mintegy 20 millió dol­láros kiadásától mentesítik a népgazdaságot. A sajátos építészeti megoldásra azért volt szükség, mert az 1930­ban bauxit betonból épült ré­gi csarnok, ma már nem biztonságos. A több mint 2000 tonna súlyú gépóriást új csarnokba kell elhelyez­ni. A számítások szerint az új épület két év alatt ké­szült volna el, és addig im­portból kellett volna besze­rezni az egyedül itt gyártott legértékesebb papírfélesége: az ofszet- és a számítógép­papírt. A termeléskiesés csökken­tésére fogott össze a papír­gyár, és a Könnyűipari Sze­relő Vállalat. Valóságos épí­tészeti bravúrral jelentősen csökkentik a szükséges állás­időt. A régi csarnok köré ugyanis felépítették az új épületet, és ezt követően bontják le az elavult csar­nokot. Csak a legkritikusabb munkáknál állítják le a ter melést. Ezzel a módszerrel a tervezett 8 hónapos állásidőt már eddig 50 nappal csök­kentették. Export 20 országba Megkétszerezi exportja 1978-ban az elmúlt évihez vi­szonyítva — a kazincbarcikai 3orsodi Vegyi Kombinát, és várhatóan a kiszállított áruk értéke meghaladja majd az egymilliárd forintot. A gyár mintegy húsz euró. nai és tengerentúli országba köztük Brazíliába, Ausztrá­liába. Pakisztánba, az NSZK­ba, Svájcba és Angliába — szállít elsősorban műanyag • termékeket. Az export túl­nyomó része — az elmúlt évihez hasonlóan — az idén is a pvc-por és a granulá tum, de műanyag készter • mékek szállítására is tore kednek. -1 H ány óra is a nyolc óra? Első hallásra értel­metlen a kérdés, a tanárjelölt meg is kapná ér­te a magáét, mondván: kol­lega, ez a kérdés nem kér­dés. Márpedig nemcsak a közgazdászokat, szociológu­sokat foglalkoztatja manap­ság a válaszkeresés, hane.n a közvéleményt is. Mindazo­kat, akik napi 8 órai mun­kájukért kapják bérüket. Csakhogy ha ez szóba kerül, a mutatóujj mindig valaki másra mutat, sohase fordul önnön gazdája felé. Tartsunk csak egy kis ön­vizsgálatot! Mondjuk hétkor kezdődik a munkaidő. Kinek van arra ideie, kedve, hogy a hajnali sötétségben még a reggelivel is kínlódjon. „Oda­bonn" kényelmesen, nyugod­tan lecsúsznak a falatok, s eközben még az előző esti tévéműsort is értékelni lehet. Azután pedig jól esik népi italunk, a gőzölgő kávé is: újságolvasás közben apró kortyokban magunkba tö.t­jük a naphoz szükséges in­dító energiát. Futja is belő­le három-négy órai munká­ra. De aztán delet haran­goznak, s ez jel a gyomor­nak. S ami ebéd után jön, az egyénektől, munkhelyektől, lehetőségektől függőón válto­zik. A ruhagyárból szalag mellől bajos ugyan elfut­kosni „csak egy harisnyát veszek a gyereknek" jelszó­val. De akad munkahely, ahonnan ilyen-olyan ürügy­gyei el lehet kéredzkedni. S ha egyik nap megteszi Nagy, másik nap él a lehetőséggel Kis és Apró is. Miért ne? Hisz annyi az elintézni való ügy! Ehhez-ahhoz hatósági bizonyítványt kell beszerez­ni, rég lejárt a személyazo­nossági, érvényesíttetni kel­lene, sürget az adóbefi eté; határideje is, ki tagadná, ál­lampolgári kötelesség, hogy költözködéskor kijelentkez­zék az ember a régi lakás­ból, cs bejelentse magát új lakóhelyére. „Anyakönyvi ki­vonat, tejjegy" — ismételgeti az ifjú apa, el ne felejtse bokros teendői közepette egyiket sem. Ha meg valaki ingatlant vásárolt, netán építkezni kezd, ugyanssak van futkosni valója elég. ICo_ rábban ezért a hivatalokat szidtuk, a bürokratizmust, az ügyfél időtrabló ide-oda kül­dözgetését. (Akkor nem egy­szer a szabadság terhére sza­ladgáltunk, ami persze me­gint csak rossz gyakorlat.) A tanácsok politikai fel­adatuknak érzik a lakosság ügyeinek gyors és kultúrált intézését. Sokat is tesznek ezért, noha tudjuk, a meg­rögzött szokásokat egyetlen intézmény sem képes egy­csapásra sutba dobni. Tőrvé nyek, jogszabályok tartják kordában az ügyintézés me netét, s ez kötelezi a taná esi dolgozókat is. Korábban például értetlenül és mérge sen állt a járási földhivatal előadója előtt az, aki új in- j gatlana telekkönyvi bejegy-. zésekor kénytelen volt 5001 —1000 forint büntetést fizet­ni, a néhányszáz forintos ok­mánybélyegen kívül. Miért: Mert senki nem világosította fül, hogy amikor az illeték­hivataltól kéri az átírási il­leték kiszabását, jelentkez­zék azonnal a földhivatalnál is, noha ott majd csak az il­leték kifizetése után írják nevére a telket. Az illogikus, fölösleges szaladgálást, el­lenkező esetben büntetést eredményező paragrafust szerencsére azóta törölték, s épp a napokban jeíent mzg az új rendelet: ezután a két hivatal egymás között teszi meg ezeket a lépéseket. A z ügyfelek kényelme érdekében tehát tör­ténik egy és más. Sze­geden beszédes példája en­nek a már négyéves múltra visszatekintő ügyfélszolgálati iroda. S hogy valóban szol­gálatnak tekinti munkáját, ott a Belváros szívében, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy kísór.etképpen a hét 2 napján, hétfőn és szerdán nyújtott munkaidőben dol­gozik, azaz este 6-ig nyitva az ajtó mindenki előtt. S a tapasztalat? Tavaly mintegy 130 ezerszer lépték át küszö­büket az ügyes-bajos dol­gaikkal beköszönő ügyfelek. Hogy mikor? Délelőtt, dél­után, de fél 5 után, ha va­laki be is toppant, az bizo­nyára nem vállalati dolgozó, hanem nyugdíjas, gyesen le­vő édesanya volt. S melyik időszakban a legnagyobb a forgalom? Fél 11 és 2 között. A miértre adott a magyará­zat: az öntudatnál erőseb­ben hat a törvényesített, tál­cán kínált lehetőság. Aki ugyanis a 8 órás munkaidő­ből 4-et ledolgozott, annak a hátralevő négy órát — ha el is kéredzkedik — átlagóra­bérben kifizetik. Na már most, aki reggel 0-kor kezdi a munkát, tíz óráig „megtet­te kötelességét"... Annyi szó esik manapság a munkafegyelemről, a mun­kaidő kihasználásáról. Íme, itt egy kis kapu, amelyen ki lehet bújni a felelősség alól. Szép és társadalmunkban kü­lön elismerésre méltó dolog, ha valaki ennyire igyekszik haza a családjához. Tiszte­letre méltó tulajdonság az otthonszeretet. És ki ne tud­ná, aki gyermeket nevel, mennyi, de mennyi teendő, gond és persze öröm vár a szülőkre, amíg az apróságok felnőnek. De hát a nevelés­hez példaadás is kell. Ha e mindennapos, vagy akárcsak gyakori a „hol a munka, hadd kerüljem" viselkedés a családban, milyen munkaer­kölcsöt itat a gyermekbe ez a légkör? A napokban 9 óra tájt megjelent az SZTK­ban vérvételre egy nagyob­bacska lány. Dolga végezté­vel, mi sem természetesebb, kérte az iskolai igazolást. Pedig délután is van rende­lés a laboratóriumban is. Az' SZTK, a Posta, a MÁV-szolgálat, még az Ál­lami Biztosító, a Patyolat is gondoskodik arról, hogy a rájuk szoruló emberek sza­bad idejükben is tárt ajtó­kat .találjanak. Az ügyfél­szolgálati iroda dolgozol föl­vetették, vállalnák, hogy két műszakban dolgoznak, s a hét minden napján villany­fénynél is fogadják a hozzá­juk fordulókat. Sőt, a fővá­rosi példát követve, még job­ban is tudnának igazodni a többség munkabeosztásához: két nap korán reggel nyit­nának, két nap pedig késő estig maradnának. A hivatal szándéka tisztes­séges, és a közösségi érdek diktálja. A szándék azonban önmagában kevés. Furcsa, hogy nem a vállalatok veze­tői fordultak ezzel a kérés­sel a tanácshoz. Hisz nem lehet, hogy az egyes mun­kahelyeken nem tűnt föl an­nak a százezernyi embernek a hiánya, aki föltehetően do. logidőben nem dolgozott ta­valy. Persze, még most sem késő. Érdemes lenne utána nézni, akárcsak egyhónapon belül is, hány ember teszi le a munkát a munkaidő vé­ge előtt. S ebből már köny­nyen kiszámítható, mekkora kár ér emiatt egy-egy vál­lalatot, és szinte fölbecsülhe­tetlen, mekkora éri a nép­gazdaságot S ami hiány a nemzeti jövedelemben, az hiány az egyes családok élet­színvonalában is. Az otthon légkörét kevésbé sebzi meg az egyszeri, kétszeri, egyórás távollét, mintha va.'aki, va­lakik órákra leteszik a szer­számot, a ceruzát, leállítják a gépeket. Hány óra is a nyolc óra? Sajnos többször 4—5, mint­hogy szemet lehetne hunyni fölötte. A kétszer-kettő igaz­ságát azonban egyformán ko­molyan kell venniük a pa­ragrafusok alkotóinak, a váL Ialatok vezetőinek, dolgo­zóinak, a hivataloknak. Kö­zös érdekből — mindany­nyiunknak. Chikán Agncs Védett fasor Az ország egyik leghíre­sebb, védett fasora, a nagy­cenki hársfasor felújítását az idén tovább folytatják. A 250 éves fasor gondozásá­ra, felújítására az elmúlt években jelentős összeget fordítottak. Sikerrel fejező­dött be az a négyéves kí­sérlet, amelynek során az öreg hársak terméséből su­hángokat neveltek, s azokat elültették a fasorba. Mennyit ér a kilátás? A lakás árában nincs benne, hogy az ott lakók ablakából messzire lát­ni-e. vaav csak a szomszéd tízemeletes ház erkélyei, konyhái figyelhetők meg. A lakás árához nem számítják hozzá a .jianorámás" felárat, sem azt, hogy a tekintet az Északi városrészből még Tarjánon túlra is szabadon elér. Meg­fizethetetlen — szoktuk mondani, ha valami nagyon szépet fizetség nélkül tálal fel az élet. Szemben a Rózsa ut­cával. a Csongrádi sugárút bal olda­Somogyi KArolyné lelvétele Ián lakók is bizonyára elmondták né­hányszori beköltözésük napján: ez a kilátás minden pénzt megér. Felvéte­lünk segíthet az állítás igazának bizo­nyításában.

Next

/
Thumbnails
Contents