Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

.Vasárnap, 1978. január 22. MAGAZIN M

anapság, amikor fényes számokat villogtató szerkezetek — az angol számjegy jelentésű digit szó nyomán digitálisnak nevezett órák — mutatják. aogyan múlik az idő. ugyan kinek jut eszébe, hogy a régebbi korok percmérő eszközei íelől kíváncsiskodjék. Pedig hosszú és érdekes az út amely e bonyolult a folyékony kristályok segítségével történő időjelzésig elvezetett... Gyermekkori játékaiból kl-ki emlékezhet rá, hogy a nap járását a legegyszerűbben az árnyékvető rúddal, közismert nevén napórával mérhetjük. Ezt az árnyék fordulását jelző „berendezést" — hajirtani nevén gnomont — az ősi Mezopotámiában és Egyiptomban használták először. Eleinte jókora pálcákat szúrtak a földbe, vagy rögzítettek az épületek napsütötte falára, ám később már zsebben hordható kis szerkezeteket ls készítettek: aprócska számlapjaik rovátkáira néhány centiméter magas tűféle vetette az árnyékot A napórák — mind a nagyok, mind a kicsik — persze csak akkor mutathatták, hogy hány az ora és hány a perc. ha sütött a nap. Ezért hát valamiféle éjszakai időjelzőt is ki kellett eszelni. Ezt már a középkor szerzetesei .találták fel": ők jöttek rá. hogy a széltől védett, zárt cellákban ugyanannyi idő alatt égnek le az egyforma vastagra öntött gyertyák — vagyis, hogy a virrasztásra kijelölt barát pontosan tudhatja. mennyi az idő, ha a hüvelykujjára ragasztott gyertyára pillant. Ekkoriban váltak mind ismertebbé az úgynevezett vízórák — ezekben egy megszabott időtartam alatt csurgott, csöpögött alá a felső tartályba öntött víz —, meg a máig használatos homokórák is, amelyek ugyanezen az elven működnek. És ugyancsak — a XIV— XV. században — terjedtek el az első kerekes órák is. Ezek már mechanikusan mérték az időt: akár rugó feszült bennük, akár súly mozgatta. Kerékművük pörgését szabályos időközönként „beugró" gátlómű szabályozta; tette egyenletessé, ritmusossá. Az időmérés mindmáig legnagyobb eseménye 1656-ban következett be, amikor a holland fizikus és csillagász, Christian Huygens alig huszonhét évesen fölfedezte az ingaórát. Igaz. nemcsak ő ismerte fel az egyenletes lengés szabályosságán alapuló időmérés lehetőségét, hanem a modern — kísérleteken alapuló — természettudomány nagy alakja. Galileo Galilei is. ám az olasz csillagász és fizikus már nem tudta megvalósítani elképzelését — öregkori betegsége megakadályozta ebben. Így aztán a tudománytörténet Huygenst tartja nyilván az Ingaóra atyjaként A XV. század végétől elterjedő zsebóra fölfedezőiének kilétéről egyelőre nincs tudomásunk. Amit tudunk: a manapság használt zsebórák hajszálrugói helyett disznósertét tettek a szerkezetbe, és az úgynevezett kanalas járatot billegőkerékkel cserélték ki. Mint képeink is mutatják, a zsebórák készítése hamarosan híres iparrá vált. Díszesen megmunkált bronz- és rézremekek kerültek kl a XVII., XVIII., XIX. századi mesterek műhelyeiből — igen gyakran nem is azt nézték, hogy milyen pontosan jár, hanem sokkal Inkább azt: milyen szépen mutat egy-egy véséssel, reszeléssel már-már fémcsipkévé varázsolt szerkezet Ismereteink szerint, az itt látható zsebórák valamikor a XVII„ XVIII. század táján készültek, egy jó ízléssel megáldott és igenigen ügyes kezű mester műhelyében. Méltán múzeumi darab mindkettő... AKACZ LÁSZLÓ REICII KAROLY RAJZA Károlyi Amy Gazdagon díszített fedeles óra Zsebóra: Ipartörténeti remek Nyaklánc piros gyöngyök az ünnepnapok tükörben nézegetem reggeltől estig ünnep vagyok Túl, túl csak át kell hajolni a kerítésen azok a hegyek égbe tartanak az a kusza fa a horizonton Tibetből egy darab Szent Iván éj Mab királynőnek fogata ajtaia mint a tű foka a tű foka a képkeret miben a Hölgy a képzelet A leander Boldog a leánder? Térdig dézsában kortyol szomiasan. Boldog a leánder, vagy boldogtalan? A haspók Ha mindent megennénk ml maradna a madaraknak mi maradna a darazsaknak Anti-karrier Csodálkoznék ha sikerülne Nem örülnék, ha sikerülne Megőrülnék, ha sikerülne nyedten felállt. Suta, érthetetlen mozdulatot tett a kezével, mintha hátul ülepénél a nadrágját tapogatná. — Elnézést — mondta, s mosolygott acélkeretes szemüvege mögül — elnézést, de... — Azzal hátrálni kezdett Az iroda közepén végre megfordult és kisétált Iksz lábait térdben összefonva, feltűnően aprókat lépdelt A főnök átment az asztalához, kiszórta a közönséget elcsendesítette a telefont; negyedóra telt belé. Jó félóra múlt el ezután, az öreg még mindig nem tért vissza. Háromnegyed volt, amikor végre benyitott. — Székrekedés? — kérdezte tőle. — A, nem. Egészen könnyen ment — mondta vidáman Géza bácsi. Alaposan kezet mosott a függöny mögött aztán tenyerét összedörzsölve, mint aki fölöttébb felfrissült, letelepedett székére. —r És szokott székrekedésed is lenni? — Megesik, megesik. Miért méltóztatod kérdezni? — Mert akkor kérek helyettest arra az Időre. Géza bácsi kedélyes tréfának vette, s felvillanyozódott — Megengeded, postamester uram, hogy néhány, hogy úgymondjam házi szokásba bevezesselek? — Nem vagyok postamester. — Hogy méltóztatod akkor, hogy... — Sehogyan sem méltóztatom. Szólíts a keresztnevemen. — Igenis. Megtiszteltetés résr.emrő!... Szóval igen igen tempósan méltózt.,, vagyishogy dolgozol, de bizonyára magad ls észreveszed majd, hogy ez nem jó. — Nafene! — Mert megszokja a közönség, hogy «"-orsan szabadul. Namármost, ha megszokja, akkor türelmetlenkedni kezd. Elkanászkodnak. Megjegyzéseket tesznek. Tiszteletlenek lesznek, a hivatal pedig elveszti a tekintélyét. Attól pedig isten óvjon. Nem kocsma ez! — Tényleg? — Bizony, bizony. Elődöd. Feri bácsi jól egzecírozta őket. Magad is láthatod, milyen tisztelettudók. Pisszennni sem mernek. Szépen sorbaállnak. Ha félórát, akkor félórát, ha egy órát, akkor egy órát várakoznak. Zokszó nélkül. Elődöd szokta is volt modogatni: hja, barátocskám, ez hivatal és nem pedig piac. Persze, persze, megesik, hoey nincs dolgunk és nyugodtan kiszolgálhatnánk őket. De erről szó sem lehet. Ha egyszer vérszemet kapnak, akkor ... mindig van irat, kimutatás, amit elö kell venni ... — Ezt most komolyan mondod, vagy hülyéskedsz? — lökte hátra magát székestül az ifjú főnök. Arcán kamaszos gőg terpeszkedett. Hunyorgott, míg cigarettába szívott, aztán a füstöt fölfelé fújta. — Kérlek, kérlek — berzenkedett az öreg a feléje áramló füstgomolyag ellen. — Én csak jótanácsként mondtam. De megbánod, ha... — Micsodát bánok meg? Az öreg visszavonult. Acélkeretes szemüvege ezentúl elkerülte a főnök arcát. Buzgón dolgozott, fülig temetkezett a papírokba, sőt, újabb paksaméták kötegeit rámolta elő fiókjaiból. Délután két ízben kivonult a klozetra, másodszor a postaindítás kellős közepén, amikor a hivatal a finis lázában sistergett. Napok teltek ezután. Géza bácsi módszeresen emelte kivonulásainak számát. Befelé virító gondos mosollyal figyelte főnökének keskeny száját, miként szorul össze, amikor ő szokásos mozdulattal föláll és elnézést kér. Buzgó mócsing! Taknyos karrierista! Stréber! — hajtogatta, miközben a klozet felé Igyekezett. — vedd tudomásul, te girhes titán, hogy lesöpörlek a székedről. Üldögélt a deszkán és kéjesen nyögdécselt: Enyém lesz a hivatal. Én leszek a postamester. Addig mószerollak, hogy kiborulsz. Te akarsz engem oktatni? Engem, aki harminc éve... a kisujamban van a szakma. Csak így kirázom. Végeztél egy nyamvadt tanfolyamot? Egy gyorstalpalót és azt hiszed, tied a világ? ' Ülepe még nem zsibbadt, így hát kedvvel szövögette terveit. Egy pillanatig sem kétséges, hogy ez a kölyök napokon belül feladja a játszmát. Na, mondjuk heteken belül. S akkor ő átveszi a vezetést. Először is eltörli a déli nyitvatartást. Aztán megtiltja a kézbesítőknek, hogy cipőben, pláne csizmában belépjenek az irodába. Papucsrendszer lesz. Vagy nem ls: a legjobb, ha be sem teszik a lábukat. Az előszobában is megférnek. Aztán... aztán elrendeli a közönségcsarnokban a beszédtilalmat. Már látta is a táblát nagy piros betűkkel: aki megszólal, azonnal köteles elhagyni a hivatali helyiséget! Továbbá meg kell szervezni azt is, hogy háromnál többen ne tartózkodjanak a váróhelyiségben. Valamilyen bilétarendszerrel, amit a bejárati ajtón helyezne el. Persze, ez nem Jó, mert ezzel a népek visszaélnek. Az lesz a leghelyesebb, ha zárva tartja a hivatal ajtaját. Akinek elintézni valója van. először írásbeli kérvényt nyújt be. S ha a kérelem jogos, akkor engedélyezi a belépjést. Namármost.. persze, kivételt azért lehet, sőt, kell is tenni. Az orvos, az ügyvéd, a főagronómus, az állatorvos és még néhányan telefonon is bejelenthetik kérelmüket. Ezeket természetesen soron kívül fogadja majd. Az egész csak szervezés kérdése. Majd ő visszaállítja a postamesteri tekintélyt Mit tekintélyt? Hatalmat! O lesz a falu első embere. A hivatalnok. Nagy hával. Tőle függ minden és mindenki. Tudta nélkül semmi sem történhet itt Kezében van a falu hírközlése, távközlése. Lehallgatja a telefonbeszélgetéseket, felbontja a leveleket. Cenzúráz. Félni fognak tőle. És mindenki a kedvét keresi majd. Alulról huzatot érzett. Ülepe lúdbőrözni kezdett Nemzetközi összeköttetése is lesz, hiszen telefonon a világ bármely pontjával érintkezésbe léphet Most már fázott Nekilátott tehát hogy felhuzigálja jégerét. Miközben gombolkozott eszébe jutott ifjú főnöke. Róla teljesen el is feledkezett már. Mintha a világon sem lenne. A főnök makacsul összeszorította a száját. Erőltetett nyugalommal fegyelmezte vonásait, de újra meg újra megrángott az arca. Elhatározta, hogy egy szót sem szól. Amikor Géza bácsi belépett, nem nézett rá. fütyörészni kezdett. de érezte, iszonyú düh feszíti üvöltésre, összecsücsörített száját. — Jó kedvű tetszel lenni — jegyezte meg az öreg. A fönök ekkor iszonyú satdulást érzett a szomcsontjában. Kirúgta maga alól a széket — Te vén szaros — suttogta a és száia keskenvre torzult. Az ütés arccsontján érte az öregurat Pofonnak készült, de az Indulat túlszárnyalta az akaratot. Géza bácsi a telefonszekrénynek zuhant a masina nagyot csörömpölt-rázkódott. — Segítség! — kapaszkodott bele a lelógó zsinórokba. A közönségváró elképedt ügyfelel közül többen is meglódultak. A főnök suhancarcára rettenet ült kl. Kisfiúsra kerekedett tekintete, a helyrehozhatatlan balhé kamaszos ijedelme volt benne. Hárman is beléptek az irodába, föltámogatták az öreget. Annak egészen kipirult az arca. és szemüvege mögül élénken, izgatottan csillogott a szeme. — Látták! Ugye, látták! — kérdezgette támogatóit. — Mindenki látta' Tanúsítani tudják. Maga. maga. ... azonnali hatállyal kirúgták magát! Fegyelmivel. Felnevetett, kicsit rekedten, kicsit sírósan mindemellett boldogan. diadalmasan: — Én leszek a postamester! Mégis csak én! TAMÁSI ISTVÁN K