Délmagyarország, 1978. január (68. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-22 / 19. szám

Vasárnap, TtTTS. január AZ SZVSZ A CHILEI JUNTÁRÓL A Szakszervezeti Világszö­vetség szombaton ' Prágában, központjának székhelyén nyi­latkozatban tiltakozott a chi­lei katonai junta legújabb jogtlpró intézkedése, keresz­ténydemokrata személyiségek letartóztatása ellen. A Szak­szervezeti Világszövetség ki­nyilvánítja a fasiszta terror e legújabb áldozatai iránti teljes szolidaritását. Ismétel­ten felhívja a szakszerveze­teket és a világ többi de­mokratikus erőit, hogy lan­kadatlanul folytassák szoli­daritási akcióikat a chilei an. tl fasiszta" mozgalom támoga­tására, amelynek harca elke­rülhetetlenül a diktatúra ve­reségéhez vezet SZADAT POLITIKÁJÁRÓL Az egyiptomi parlament arab kérdésekkel foglalkozó bizottsága szombaton teljes támogatásáról biztosította Szadat elnök politikáját. A bizottság üléséről kiadott kommüniké hangsúlyozta azt is, hogy Egyiptom „talpalat­nyi arab területről sem fog lemondani". JÁNOS KAROLT LONDONBAN A Londonban tartózkodó János Károly spanyol király látogatását az angol sajtó az egyik utolsó angol gyarmat, Gibraltár jövőbeni sorsáról való puhatolózással hozza összefüggésbe. János Károly arról kíván tájékozódni, hajlandó-e Lon­don újra napirendre tűzni a terület kérdését. Gibraltár stratégiailag a térség egyik legfontosabb pontja: ellenőrzés alatt lehet Innen tartani a Földközi-ten­ger és az Atlanti-óceán kö­zötti szorost. Ez a tény ma­gyarázza azt is, hogy miért ragaszkodik Anglia — és a NATO stratégiái — a kis földdarabhoz. HOLLAND PÁRTKONGRESSZUS A holland KP Amszter­damban ülésező XXVI. kongreszsusán szombaton folytatódott a vita a párt elnöke, Henk Hoekstra által előterjesztett beszámoló je­lentésről. A vita középpont­jában a kormány válságpoli­tikájának bírálata, a munka­helyek megőrzéséért folyta­tott küzdelem, a párt napi­lapja feladatainak meghatá­rozása, valamint több nem­zetközi kérdés áll. ECUADORI KOMMUNISTÁK NYILATKOZATA Az Ecuadori Kommunista Párt központi Bizottsága nyilatkozatot tett közzé. Eb­ben a január 15-én, az űj alkotmánytervezetről tartott népszavazással foglalkozva kifejti, hogy a baloldali szé­les front és más haladó erők az új alkotmány mellett sza­vaztak. Az ecuadoriak jogo­kat biztosítsanak az állam­polgároknak, erősítsék a gaz­daság állami szektorát, s az ország folytasson független külpolitikát. Az ecuadori kommunisták arra szólítanak fel, hogy védjék meg az új alkotmányt a reakció lehetsé­ges támadásaitól. Határozot­tan követelik, hogy teljesít­sék minden pontját annak a programnak, amely előirá­nyozza a hatalom átadását egy polgári kormánynak. INFLUENZA Az Egyesült Államok egyes részein járványméreteket öl­tött az Influenza. Az ameri­kai egészségügyi hatóságok jelentése szerint január első' hetében mintegy 70 százalék­kal több ember hált meg Influenzában és tüdőgyulla­dásban, mint más évek ha­sonló időszakában. KISSINGER ŰJ SZEREPBEN Henry Kissinger volt ame­rikai külügyminiszter elvál­lalta a világ egyik legna­gyobb beruházási és bank­vállalkozásának, a „Gold­man, Sachs and co"_nak ta­nácsadói tisztét. Az egykori diplomata feladata az lesz, hogy értékelje, milyen ha. tással lehetnek a világban végbemenő politikai változá­sok a cég és ügyfelei vállal­kozásaira. KÉTFEJŰ KÍGYÖ Kétfejű kígyót találtak Firenze közelében. A két fej miatt táplálkozásra képtelen, legyengült hüllőt állatkertbe szállították. Szakértők sze­rint a jelenleg 30 centiméter hosszú, mesterséges etetésre szoruló állat, gondos keze­lés esetén életben maradhat, s kifejlődve elérheti az egy méter hosszúságot is. AZ ENSZ ÜZENETE Az ENSZ Palesztlna-bizott. sága üzenetben kérte föl Szí­riát, Libanont, Jordániát, Egyiptomot, Izraelt és a gen­fi közel-keleti békekonferen­cia két társelnökét, a Szov­jetuniót és az Egyesült Álla. mokat, hogy biztosítsák a „palesztinaiak önrendelkezé­sét, nemzeti függetlenségét és szuverenitását". A bizott­ság sürgette, hogy Izrael mi­előbb vonuljon kl az összes megszállt arab területekről. Rámutatott, hogy a paleszti­nai kérdés a közel-keleti probléma kulcskérdése, s a közel-keleti pröblémát nem lehet megoldani, ha nem biztosítják a palesztinai nép törvényes jogát, hogy vissza­térhessen otthonába. ORSZAGGYÜT ESI DELEGÁCIÓ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására szombaton hivatalos, baráti látogatásra Moszkvába uta­zott a magyar országgyűlési küldöttség. A delegációt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke vezeti; tagjai: Gajdos Ferenc, Kle­noviGs Imre, Marjanek Jó­zsef, Selyem Zsigmond, Szá­sz! Gábor és Teleki Istvánné képviselő. A küldöttséget a Keleti pályaudvaron Péter János, az országgyűlés alel­nöke, valamint az ország­gyűlés számos tisztségviselő­je búcsúztatta, ott volt Félix Bogdanov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Vance Török­országban % Ankara (MTI) Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter rövid törökor­szági látogatását befejezve szombaton Ankarából Athén­ba utazott. A török főváros­ban Vance Bülent Ecevit mi­niszterelnökkel, Gunduz Ok­cun külügyminiszterrel tár­gyalt, s fogadta őt Fahri Ko­rutürk elnök. Jelentések sze­rint a tárgyalások központ­jában az amerikai—török kapcsolatok álltak tekintet­tel a Törökországba irányuló amerikai fegyverszállításokra három évvel ezelőtt kivetett embargóra. A helyi sajtó be­számolója szerint a megbe­széléseken a ciprusi problé­ma is szerepelt. Az amerikai külügyminiszterrel tartott megbeszélése után Bülent Ecevit török kormányfő saj­tóértekezleten jelentette' be, hogy tekintettel a „megvál­tozott körülményekre" meg­állapodtak abban, hogy fel­újítják a két ország védelmi együttműködéséről kötött egyezménnyel kapcsolatos tárgyalásokat. A török kor­mányfő e megváltozott té­nyezők közt említette a dol­lár értékének más valuták­hoz viszonyított csökkenését, és a katonai felszerelések árának növekedését. Az Egyesült Államok és Török­ország védelmi együttműkö­déséről 1976 márciusában ír­tak alá megállapodást, de az amerikai kongresszus nem ratifikálta a dokumentumot, amely a Törökországban levő amerikai katonai támaszpon­tskról és a Törökországba irányuló amerikai katonai segélyről szól. Az 1974-es ciprusi esemé­nyek után az. Egyesült Ál­lamok megszüntette fegyver­szállításait Törökországnak. Japán és Kína A japán parlament ülés­szakának szombati megnyitó ülésén Fukuda Takeo kor­mányfő és Szonoda Szunac külügyminiszter körvonalaz­ta a szigetország külpolitika: céljait Mint a miniszterel­nök megállapította, a japán külpolitika sárkküve a két­oldalú biztonsági szerződésen alapuló baráti együttműködés fenntartása az Egyesült Ál­lamokkal. A japán—kínai vi­szony alakulását taglalva, Fu­kuda a tokiói sajtó egy részé­nek előrejelzéseivel ellentét­ben — ez alkalommal sem jelentette be a béke- és ba­rátsági szerződésről folyta­tott, és már több mint két áve szünetelő tárgyalások új­rakezdését. A hét három kérdése Ha a világűrben csúcsfor­galom volt a héten, hiszen a Szojuz—27 legénysége vissza­tért a Földre, méghozzá a Szojuz—26 űrhajón, s felbo­csátották az első, utánpót­lást szállító „kozmikus ka­miont" — a nemzetközi po­litika porondján meglehető­sen változó módon alakultak az események. Európát, leg­alábbis kontinensünk nagy részét afféle várakozó állás­pont jellemzi: Belgrádban a hosszabb téli szünet után új­rakezdődtek a viták; Olaszor­szágban kormányválság; Por­tugáliában és Törökország­ban két új, bizonytalan koalí­ció teszi első lépéseit; Fran­ciaországban élénkül a vá­lasztási csata; s a különböző utazások azt jelzik, hogy ta­lán történik valami Ciprus körül. Ugyanakkor sűrűsöd­tek a jelentések a Közel-Ke­leten, Afrikában és Ázsiában kialakult „forró pontok, ról"... Mi az oka a közel-keleti diplomáciai idegháború­nak? A meglepetésekben ugyan­csak edzett közel-keleti szak­értők is kapkodhatták fejü­ket a héten: szinte naponta zajlottak az ütközetek a dip­lomáciai idegháborúban. A hét kezdetén Egyiptom és Izrael éles szóváltásai kavar­ták a kedélyeket, s az ame­rikai külügyminiszter várat­lanul lemondta utazását, nyilván azért, hogy lecsende­sítse a szembenálló feleket Némi késéssel azután mégis útrakelt, s úgy tűnt, hogy ké­pesek lesznek megállapodni egy kompromisszumos na. pirendben. A jeruzsálerfil po­litikai bizottság nyitó ülését követő banketten Begin iz­raeli miniszterelnök azonban szokatlanul kemény hangot használt, mire az egyiptomi külügyminiszter elállt erede­tileg tervezett udvarias po­hárköszöntőjétől. Néhány óra múlva Szadat visszarendelte az egyiptomi delegációt, bi­zonytalanná vált a katonai tárgyalások folytatódása is, a konferencia megmentése ér­dekében űj amerikai "közvetí­tési kísérletek indultak. Tulajdonképpen nem a ku­darc jelentett váratlan for­dulatot, hiszen a Kairóban és a Jeruzsálemben kifejtett álláspontok — szavakban! — fényévnyi távolságban van­nak egymástól, hanem in­kább az értekezlet ilyen gyors félbeszakadása. A sza­vak viszont nem mindig fe. dik a tetteket, s a valóságos ellentétek kétségtelenül ke­verednek a dramatikus szín­játékkal. Ügy tűnik, hogy Washingtonnak, Izraelnek és a jelenlegi egyiptomi vezetés­nek közös érdeke, az igazi rendezéshez vezető genfi utak elkerülése, közben azon­ban kölcsönös zsarolás és pozícióharc folyik. Izrael a békésebb kifejezések hangoz­tatása mellett folytatja erő­politikáját; Kairó a kemény­kedés mögött hajlandó to­vábbi engedményekre, csak elfogadható formákat szeret­ne találni; az Egyesült Álla­mokban pedig kettős nyomás nyilvánul meg, az Izrael­lobby és az arab olaj-lobby egyaránt tevékeny. Amennyiben a Közel-Kele­ten lehet egyáltalán politikai időjárási előrejelzést adni, valószínű, hogy ez a „hideg­meleg" klíma folytatódik. Egyelőre nem látni olyan pontokat, ahol igazi meg­egyezést köthetnek, viszont túl sokat kockáztattak már eddig is, semhogy be lehet­ne jelenteni a teljes ered­ménytelenséget. Ml történik „Afrika szarvánál"? A gyéren érkező, s néha ellentmondásos hadi jelenté, sek arra engednek következ­tetni, hogy új helyzet van kialakulóban az ogadeni há­borúban. Megtört a szomáliai támadás lendülete, állóhábo­rú bontakozott ki, s ahogyan időt és lélegzetet nyer az etiópiai haladó rendszer, kedvező feltételek teremtőd­nek az ellentámadáshoz, a behatolt külföldi csapatok ki­szorításához. Mindez látható idegességet, helyenként már valóságos fejvesztettságet keltett a tér­ség imperialistabarát körei­ben. A szomáliai elnök egyik fővárosból a másikba utazik, mind aktívabbá válik Szaúd­Arábia, s megkezdődött az álhírek terjesztése. Olyan közlemények láttak napvilá­got, hogy a szovjet honvédel­mi miniszter Etiópiában tar­tózkodna, a „Varsói Szerző­dés inváziót tervez Szomália ellen", s hasonló képtelen ki. talációk. A TASZSZ határo­zott nyilatkozatban tette he­lyére a dolgokat, megcáfolta a hazugságokat Ilyen körülmények között zajlott — zárt ajtók mögött — öt nyugati hatalom vál­ság-tanácskozása Washing­tonban, de a jelek szerint nehéz lenne vállalni egy nyílt beavatkozást Szomália mellett. így marad a közve­tett segítségnyújtás és válto­zatlanul az áttételes mód­szer — Szaúd-Arábián át ér­keznek amerikai, s egyes ér­tesülések szerint Pakisztá­non át kínai fegyverek Mo­gadisuba. Etiópia fellép min­den veszélyes, külső manő­ver ellen, s változatlanul le­hetségesnek tartja a békés megoldásokat.. Hajlandó el­fogadni az afrikai egység­szervezet közvetítő' tevékeny­ségét (ugyanakkor az afrikai ügy lévén, nem tartja a Biz­tonsági Tanácsot illetékesnek ebben az ügyben), nincs sem­mifajta területi követelése Szomáliával szemben, viszont jogosan követeli,. hogy a szomszéd ország csapata* hagyják el Etiópiát Mi jellemzi a szocialista Vietnam diplomáciai akti. vitását? A Vietnami Szocialista Köztársaság, amelyet érthe­tően elsősorban a belső fel­adatok, az újraegyesítés, va­lamint az újjáépítés foglal­tak el, az utóbbi hetekbea mind tevekenyebb békedip­lomáciát folytat A VSZK külügyminisztere több délke­let-ázsiai országot keresett fel, új kezdeményezések tör­téntek Vietnam és az Asean­országok kapcsolataínak fej­lesztésére — így széles körű együttműködési programot dolgoztak ki Malaysiával és a Fülöp-szigetekkel, rendezted számos vitás problémát Thaifölddel. Bejelentették * vietnami kormányfő közeli indiai utazását, s gazdasági jellegű tárgyálások fotynaii Japánnal. ' Ujabb vietnami lépései történtek Kambodzsa irányá­ba is: az év kezdete óta immár a harmadik indítvány Hanoi részéről, hogy ren. dezzék békés úton a súlyos összeütközéseket kiváltó ha­tárvitákat. Kambodzsa saj­nos még mindig nem hajlott az ésszerű figyelmeztetések megfogadására, fegyveres erői a hét derekán nyolc he­lyen hajtottak végre újabb határprovokációkat, s 23 viet­nami polgár életét, vesztette^ A VSZK részéről természete­sen nem maradhatott el a megfelelő válasz, de a ha­tározott intézkedésekkel egy időben újabb javaslat hang­zott el — mint már koráb­ban annyiszor — a kétolda­lú tárgyalásokra. A haladó világ messzemenően szolidá­ris Vietnammal, támogatja békediplomáciáját. Réti Ervin A Szovjetunió demográfiai gondjai Csökken a népszaporulat a Szovjetunióban. A demográfusok szerint azonban ezt a problémát nem szabad és nem is lehet adminisztratív in­tézkedésekkel megoldani. A Znanyije-Szila című szovjet folyóirat januári száma közölt terjedel­mes cikket a demográfiai problémákról. V. Perevegyencev, a cikk szerzője összehason­lító adatokat ismertet a népszaporulat alakulásá­ról. 1960 óta igen gyorsan változik a demográfiai helyzet. 1960-ban az országban 5 millió 341 ezer gyermek született — a háború óta a legtöbb — a következő években a születések száma gyor­san esett és 1970-ben alig haladta meg a négy­milliót. Bár az elmúlt években lassú növekedés mutatkozik, a születések száma 1975-ben még mindig csupán 4 millió 612 ezer volt. A szov­jet demográfus azonban nem ezt tartja a leg­jellemzőbb tényezőnek, hanem az úgynevezett újratermelési koefficiens visszaesését Ez a szám azt mutatja, hogy hány leánygyermek éri el az országban azt a kórt. amelyben anyja megszülte. A mutatószám a háború előtt 1438 (egy egész négyszázharmincnyolc ezred) volt, vagyis csak­nem másfélszer annyi anya volt az országban, mint amennyi a gyermekszületése előtt. A mu­tató a hetvenes évek középére visszaesett. „Sokan azt hiszik, hogy a szovjet demográfu­sok a születések nagy száma, a sokgyermekes családok mellett kardoskodnak. Ez téves állás­pont", — írja a szerző — megállapítja viszont, hogy a jelenlegi helyzet már aggodalomra ad okot és aktív demográfiai politika kidolgozását teszi szükségessé. Perevegyencev szerint a je­lenség azzal jár, hogy a munkaképes korú és újonnan munkába álló fiatalok száma csökken, bár a nemzedékek közötti számarány korábban sem volt mindig kiegyensúlyozott. A szovjet gaz­daságnak jelentős munkaerőtartalékai voltak: részben a falusi munkától felszabadulók, részben az addig csupán háztartásban dolgozó nők kö­zött. Ezek a tartalékok azonban kimerülőben vannak, és a munkára érő nemzedék a nyolcva­nas évek második felében már nem pótolja azo­kat, akik elérik a nyugdíjas kort. így érthető, hogy a nemzeti jövedelem növekedését minde­nekelőtt a munka termelékenységének gyors emelésével lehet csak biztosítani. A lakosság összetétele már ma is a hatvan éven felüliek számának sokaságát mutatja; a második világ­háború előtt ez a csopcrt az ország lakosságának; kevesebb mint hét százalékát jelentette, és ará­nya lényegében állandó volt. A fiatalok száma csökken. A születések számának kisebb mértékű emelkedése önmagában még nem jelent válto­zást — ugyanis a fiatalok korábban házasodnak. Az utánpótlás elmaradásának veszélyét fokozza, hogy eleve csökken a legtermékenyebb réteg, a falusi lakosság aránya. Érdekes módon a leg­nagyobb termelékenységet mutató szovjet köz­társaságokban, Közéo-Azsiában, ahol az újrater­melési mutató még mindig mintegy kétszerese az, országos átlagnak, a fokozódó urbanizáció miatt mégis hanyatlik a születések száma. Az SZKP XXV. Kongresszusa tervbe vette,' hogy a fiatal anyák a szülés után egyéves fizeté­ses szabadságot kaphatnak. Hogy ez miként hat majd a demográfiai helyzetre, az a jelek szerint attól függ. mekkora lesz a fizetés mértéke. A gyökeres megoldáshoz olyan feltételeket kell teremteni, amelyek között a két-hárómgyermekes családok jobban élnek, mint az egv gyermekesek. Jelenleg még, sajnos, minden újabb gyermek születése nyomán jelentős mértékben esik a csa­ládok életszínvonala. Perevegyencev a csa'ádi pótlék jelenlegi rendszerének ehhez szükséges megváltoztatását és az iskolás kor előtti gyer­mekintézmények fejlesztését, a csa'ádos nők munkájának megkönnyítését javasolja. Hasznos minden olyan intézkedes. amely elősegíti a ko­rábbi házasságot, a családok számának növeke­dését (az 1970-es népszámlálási adatok szerint a városokban minden negyedik 25—30 év közötti férfi nőtlen volt) A családok helyzetének meg­szilárdítását. a családi viszonyok meglavítását —, frja a többi között tanulmányában a szovjet szerző. 4 t

Next

/
Thumbnails
Contents