Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-10 / 290. szám

4 Szombat, 1977. december lffc Hogy vigyázunk a közösvagyonra? A megyei bíróság adatai szerint az ügyelt majd 40 százalékát tavaly a vagyon elleni bűncselekmények tet­ték ki, Lopás, sikkasztás, csalás és hasonló okok mi­att 929 embert ítéltek el, az elmarasztaltak fele a társa­dalmi tulajdont károsította valamilyen módon. Az ira­tok alaposabb tanulmányo­zása után Ismét elmondhat­juk: alkalom szüli a tolvajt. Sokan azonban nemcsak fel­ismerik a ,,jó lehetőséget", egyeneseit vadásznak is rá, s az ügyek tanulsága szerint e tekintetben különösen a kereskedelem szátnít „eszmé­nyi vadászterületnek". A társadalmi tulajdont ká­rosító bűncselekmények többségében a nagyobb kö­zösség is asszisztál. Minden­kor vannak, akik hanyag­ságból, „nagyvonalúságból" nem végzik el a rájuk bí­zóit munkát, lezsereégük szinte tálcán kínálja a lo­pásra az alkáltnat. Ök gyak­ran megússzák a felelősség­revonást, a bírósági tárgya­lásokon sem hangzik el a nevük. A bűncselekmények­ben passzívan, közvetetten segédkezüket nehéz fülön csípni, az esetek többségé­ben ugyanis a vállalat, a szö­vetkezet belső ellenőrzési te­vékenységében kereshetők a hibák. Az élelmes ember — tartja a nlondás — a jég hátán is mesél. Arról már nem szól a iáma: hogyan lehet a sem­mit teherautón ide-oda szál­lítani, felvásárolni, eladni, könyvelni, s az érte „járó" pénzt felvenni. Pedig mind­ez nem is túl nehéz, erről nemrég a szegedi járásbíró­ság egyik ügye győzte meg a hitetlenkedőket Az ügy egyik főszereplője n FÖLDÉRT raktárvezetője. Tudta, hogy a szövetkezet raktárába kerülő burgonya­szállítmányok általában túl­súllyal érkeznek, s az áru egy része a szállítás, a rako­dás, a tárolás közben meg­romlik. Ezt • használta kl, amikor a gépkocsivezetővel, az árukísérővel és mások­kal összejátszva nemlétező burgonyával kezdett üzletel­ni, Szükségük volt még egy felvásárlóra, akit a Móraha­lam és Vidéke ÁFÉSZ zá­kányszéki felvásáflótelepé­nesk vezetője személyében meg is találtak. Ezután már minden egyszerűen ment: a nemlétező burgonyát, 200— 500 kilónként, összesen 129 mázsát, fiktív néven, mint kisárutermelők „beszállítot­ták" a felvásárlótelepre. Az „áru" ezután hivatalos ok­mány kíséretében a ZÖL­DÉRT raktáréba került, úgy, hogy a semmi először beju­tott a portén, ezt ismét bé­lyegzővel ellátott szállítóle­vél igazolta. A találékony társaságnak csak arra kel­lett ügyelnie, hogy az a por­tás igazolja a szállítmányt, aki soha nem néz a teher­autó ponyvája alá. És per­sze meg kellett kerülni a mérleget: a semmit eladni és kifizettetni lehet, de merni ugyebár képtelenség. A fik­tív burgonya, ha létezett volna, nem fér el egy va­gonban. De nem létezett, s a vádlottaknak ez hem is volt fontos. Ellenértékén, a majd 45 ezer forinton igy is megosztozhattak. Hogy mégis lebuktak, az nem a vállalaton, hanem a véletlehen múlott. Az egyik fiktív szállítmánynál az a portás volt a kapuban, aki nemcsak a szállítólevelet nézte, bekukkantott a ko­csi ponyvája alá is. A bur­gonyával üzletelők mér az első alkatomnál sem ússzák meg, ha van, aki ellenőrizze a raktárt, s ha akad valaki a könyvelőségen, aki az elő­írásoknak megfelelően a mérlegjegyet is kéri a szám­fejtéshez. De nem volt. Hasonló eseteket a közel­múltból még jó tiéhányat említhetnénk. Ehelyett Ift­káb!) folytassuk a sort az­zal: mit kellett volna tertni, hogy ezekből ne legyen bí­rósági ügy. A Delta Keres­kedelmi Vállalat szegedi, Kárász utcai Villamossági szaküzletében majd százezer forintnak „lába kelt". Egyet­len tételes ellenőrzés, húsz perc elég lett volna, hogy kiderüljön: a bolt személy­zete manipulál a tizedes vesszőkkel. Például 4500 fo­rint helyett 45-öt ütöttek be a pénztárgépbe, a fiktív többletet eltulajdonítottak. Az üzletben 18 hónap alatt, az előírások ellenére, egyet­len szabályszerű leltárt sem tartottak. Ha a Vidia Kereskedelmi Vállalat ráktáraiban ellenőr­zik, a szállításokkal megbí­zott gépkocsivezetők és áru­kísérők mit rakodnak fel a kocsikra, nem károsodik a vállalat majd 15 ezer forint­tal. Ehelyett a szállítók ön­kiszolgáló módszerrel azt csomagolták össze, amit ép­pen találtak. A Volán 10. sz. Vállalatát sem éri 130 ezer forintos kár, ha ellenőr­zik az üzemanyagot szállító dolgozók munkáját. Elég lett volna a tartálykocsik csap­ján fordítani, máris kiderül, hogy a gázolaj és a benzin jó része — alkalmanként 3500 liter — a kocsiban ma­radt. A „megspórolt" litere­ket azonban sehol nem ke­resték, a tolvajok így hamar megtömhették pénzzel a zse­büket. A bíróságon „rezes ügyként" tárgyalt esetből napnál világosabban kitűnt, a vállalatoknál sokszor a legelemibb vagyonvédelmi előírasokat sem tartják be. A kábelgyárból így 1974 nyarától ez év közepéig majd 9 ezer kilogramm, 530 ezer forint értékű ipari rezet lo­pott el az a tizennégy tagú társaság, melynek „részvé­nyesei" a gyárból, a város­gazdálkodási vállalattól, s az egyik MÉH-telepről verbu­válódtak pssze. Akciójuk lé­nyege: a szemét alá rejtett rézhulladékot kocsira rak­ták, kiszállították a szemét­telepre, ott kicsit megéget­ték — hadd legyen patinája —, s ezután eladták a MÉH­nek. Mindezt nem tudták volna véghez vinni, ha a ká­belgyárban betartják a ve­zérigazgatói utasítást. A réz­hulladékot a raktárosnak be­vételi bizonylattal kellett volna átvenni, s amikor a Csepel Vas- és Fémművekbe elszállítják, a kivitt mennyi­ségről hivatalos okmányt kellett volna kiállítani. Ha ezt megteszik, akkor a réz­ből egy kilót sem lehet 01­lopni. Nem ártana, ha többen tudnák, a törvény nemcsak a tolvajt, az orgazdát is bün­teti. Aki például alkalmi vé­telként — a kiskereskedel­mi ár egyharmadáért — vá­sárol több száz vagy több ezer liter fűtőolajat, nem lé­tezik, hogy ne sejtse: tisztes­ségtelen úton jut hozzá. S közreműködőként is a bűn­cselekmény részese. Ladányi Zsuzsa „FUstölnek" a dohánygyárak A legnagyobb brit dohány­gyárak kénytelenek több millió mesterséges dohányból készült cigarettát „elfüstöl­ni", mert a dohányosok nem hajlandók mflcigarettát szív­ni. A W. D. and H. O. Wills, az Imperial Tobacco Com­pany egyik leányvállalata bejelentette, hogy 450 000 font értékű, összesen 100 millió darab cigarettát éget el. A Gallahers, Nagy-Britan­nia második legnagyobb do­hánygyára és a Players szin­tén óriási mennyiségű mes­terséges dohányból készült cigarettát semmisít meg. Ipari források feltevése sze­rint összesen mintegy 600 millió darab cigarettát, ösz­szesen körülbelül 16 millió font értékű dohányt éget­nek el. Az intézkedésre azt köve­tően került sor. hogy a nem­zeti kampány, amelynek az volt a célja, hogy Nagy­Britannia 22 millió dohányo­sát rászoktassák a dohány és szintetikus anyag (fa és cellulóz) keverékéből készült cigarettára, sikertelen ma­radt. (MTI) Műszaki újdonságok Gázsugárral működő, kis méretű készüléket szerkesz­tettek a Szovjetunióban grá­nit és építőipari kő darabo­lására. A harkovi Repülő­ipari Egyetem hallgátói ál­lal kialakított készülék ké­sének „pengéjét" a hangse­bességnél gyorsabban kilö­vellő gázsugár képezi. A pisztolyra emlékeztető készülék súlya mindössze 3,9 kilogramm. Az eddig al­kalmazott pneumatikus kő­daraboló géphez viszonyítva az űj készülék 5—iO-szeresé­re növeii a termelékenysé­get, és nagymértékbén ja­vítja a kőfaragók munkáját. Gépkocsik számára halo­gén kvarclámpát készít a rigai lámpagyár. Az AKG12 —55 típusú fényforrás a négy reflektorú kocsik of­szágúti világítására szolgál. A halogén kvarclámpák al­kalmazása á gépkocsikban lehetővé teszi az űt jobb megvilágítását és a világítá­si távolság megkétszerezé­sét. A lámpa élettartama is jóval nagyobb. (APN) Rézkilincsből van a félhold Elkészült a pécsi török kori dzsámi miniatűr mása Pécs híres török kori mű­emlékének, a város központ­jában álló Gázi Kászim pasa dzsámijának miniatűr má­sát készítette el Fetter Antal Helytörténet-kutató. Négy éven át dolgozott fajta, ösz­szesen mintegy ötezer mun­kaórát fordított a makett megépítésére. Nem a mai dzsámit örökítette meg, ha­nem a háromszáz év előttit, amilyen a török hódoltság idején volt. Így ott áll mel­lette a karcsú minaret) s belsejében a mihfab fülke meg a nök karzata. Munká­jához korabeli leírásokat használt fel, továbbá értékes dokumentációt kapott a Tö­rök Építészeti Szövetségtől is. A makett harmincszoro­sán kicsinyített mása a Szé­chenyi téren álló dzsáminak. Alapterülete 65x85 centimé­ter, a dzsámi magassága 95 centiméter, a minareté pedig 150 cehtiméter. A mester az eredeti anyagokat alkalmaz­ta a dzsámi megépítésénél. Ebben segítségére Volt a Vé­letlen is. A Széchenyi téri csatorhaépítés közben nap­világra kerültek a középkori Szent Bertalan templom alapjai — ennek köveit hasz­nálták fel a törökök a dzsámi építéséhez — így Fetter Ah­tal hozzájuthatott a valódi építőanyaghoz. A miniatűr dzsámi falainak sok ezer ap ró tégláját fehér mészkőből csiszolta, az oszlopok anya­ga vörös homokkő, az elő­csarnok padozata mecseki „kék kő", a szamárhátfves ablakok díszítményeit égetett agyagból mintázta, az ablak­üvegek zöld nyersüvegből vannak — akárcsak az ere­deti épületen, így tehát a színek is azonosak. A fóku­polát és az előcsarnok ku­poláit több mint kétezer ólomlemezke fedi, valameny­nyit maga kalapálta ki. Egye­dül a félholdhoz nem kapott eredeti anyagot, ezért réz-* kilincsből reszelte ki. Nem csoda tehát, hogy tekintélyen súlya vah a kis dzsáminak: körülbelül két és fél mázsát nyom. Meddig jár a táppénz? V. Gy.-né szegedi olvasónk fia Ügyében kér felvilágosí­tást. Pia szerződéses dolgozó­ként állt alkalmazásban, mi­előtt 1975 februárjában bevo­nult sorkatonai szolgálatra, fgy munkaviszonya, alighogy bevonult, megszűnt. Az idén márciusban szerelt le, s hét heten belül újra munkába állt. A flü már négy hónap­ja beteg, s legutóbb, amikor bement a vállalathoz, azt mondták, hogy táppénzt már esák a kővetkező fizetéskor kap, mert esak négyhónapos folyamatos munkaviszonya van. Igy a táppénz Is esak ennyi időre jár. Kéri: tájé­koztassuk, mit mond ezzel kapcsolatosan a rendelet? A táppénz a kerésöképté­lenség tartamára jár, legfel­jebb azonban a keresőképte­lenség első napjától egy, tébécés megbetegedés esetéh pedig két évig. Az, aki a ke­resőképtelenséget közvetlenül megelőzően egy, tébécés meg­betegedés esetén hét évnél rövidebb ideig volt folyama, tos biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat. Biztosításának tartamára te­kintet nélkül jár a táppénz annak, aki tizennyolc éves kora előtt Válik keresőkép­telenné, vagy iskolai tahul­máhyainak megszűnését kö­vető 180 napon belül bizto­sítottá Válik, és keresőképte­lenségéig megszakítás nélkül biztosított. A táppénzre jogosultság Időtartamának a megállapí­tásánál a katonai szolgálat idejét biztosításban töltött időként kell figyelembe ven­ni. A Biztosításban töltött idő akkor fótyamatős, ha abban harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. A íolya­ftiatos biztosításban töltött idö tartaménak a megállapí­tásánál a biztosításban töl­tött idd fhihdeh naptári nap. ját, a mezőgazdasági Szövet­kezeti tagság alapján fenn­álló biztosítás tartamából a közös munkában töltött na­pokat a közöttük levő meg­szakításra tekintet nélkül kell számításba Venni. A har­mincnapi megszakítás időtar­tamába neffl számit be a ke­resőképtelenség, a terhességi­gyermekágyi segélyezés ide­je, a gyermekgondozási se­gély, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyug­díj, az átmeneti segély, a rendszeres szociális járadék folyósításának ideje, a bedől* gozói jogviszonynak az az időtartama, amely alatt a biztosítás nem állott fenn, to­vábbá az önkéntes biztosítás­ban töltött idő. Fentieket figyelembe Vévé, Olvasónk fiának továbbra is jár a láppénz felgyógyulá­sáig, legfeljebb azóhbah e®y évig, ha tébécés beteg, akköf két évig. A kátönöi idejét bé kell szám (tahi a biztosítás, ban töltött idejébe, és fgy bőVen rendelkezik egyéves folyamatos biztosításban töl­tött idővei, Azt tanáéSóljUk, hógy ól­vasónk fia keresse fel a Vál­lalat társadalombiztosítási ki­fizetőhelyének ügyintézőjét, és a fentlekre hivatkozással kérje táppéhze továbbíolyó­sítását. Ha kérését elutasíta­nák, akkor forduljon pahasz­szal a vállalatnál működő társadalombiztosítási tartécs„ hoz. Dr. V. M. m j A nanv forradao m krónikásai Korabeli szegedi lapok az 1917. évi oroszországi forradalmi eseményekről A szegedi lapok tanúsága szerint a polgári közvélemény az oroszországi forradalommal kap­csolatos várakozásaiban formálisan ugyanazt azt utat járja be, mint a forradalmasodó orosz tö­megek. Sorra csalódik a forradalom által fel­színre dobott erőkbeh. Júliustól már a bolsevi­kokkal szimpatizál, tőlük várja reményei betel­jesodését. IVli ennek az első pillanatra meghök­kentő jelenségnek az oka? Egy szóval is jelez­hető: különbéke. Az oroszországgai kötendő kü­lönbékétől a hivatalos politika köreiben az an­golok és franciák elleni győzelmet, a tömegek pedig egyszerűen csak békét vártak. Bármilyen belső zűrzavar ellenségeinknél elő­segíti győzelmünket — ez volt az alapállás. Sa­játos — bár nem meglepő —, hogy miközben éberen figyelik az antant országok belviszályait, eleinte fel sem merül, hogy hasonló események a központi hatalmaknál is felidézhetik a forra­dalom veszélyét. Később többségében negatív előjellel — reagálnak egy ilyen lehetőségre. „Ha van ország a világon, ahol a kormányon levők garantálhatják, hogy forradalmi jelenségek nem fognak bekövetkezni, úgy Magyarország az" — jelenti ki Tisza István miniszterelnök (Délma­gyatország, 1917. ápr. 14,), Mindkét oldalon ab­ban bíztak, hogy a másik fél szocialistái fellép­nek a kormányok ellen. A Szegedi Napló rámu­tat erre az abszurditásra: „ftégeh őrülhettek a szocialisták, ha május elsején csak kikacagták őket... Ma tőlük Várja és köv.eteli a világ, hogy visszahozzák a békét. . . Mi joga van az emberi­ségnek gyümölcsöt követelni attól a fától, ame­lyet nem ápolt, nem védett, hanem megszagga­tott ... S amelyet minden ország ma is csak oda­át, az ellenségnél szeretne hatalomnak látni?" „Éhségforradalom Pétervörott" — adja hírül március 13-én, főcímben a Délmagyafország. (A továbbiakban minden időpontot a Gergely-nap­tár szerint közlünk.) „Fegyvert fogtak az elkese­redettek a bűnösök ellen, akik fennhéjázva uta­sították vissza a mi békeajánlatainkat (!)" (Sze­ged és Vidéke, máre. 15.) iz ideiglenes kormány első megnyilatkozása' általánosságban szóltak a békéről. Érthető a csalódás, amikor kiderill: „a győzelmes forrada­lom élén a háborúspárti alkotmányos moharehis­ták állanak, akik az éhező munkásságot eszkö­zül használták a cár megbuktatására." (Szegedi Napló, márc. 17.) A Szegedi Híradó március 17-én már le is zár­ja aZ orosz forradalom „aktáját", — Antant puccs volt, mely a háborús párt Uralomra jutá­sát, szolgálta — „Küzdenünk kell az igaz ügyért tovább" — a fronton. A többi lap óvatosabb. A forradalommai manipuláló Anglia „megfeled­kezett arról, hogy Oroszországban a forradalom kráterját megnyitni katasztrófával járhat" — fi­gyelmeztet a Délmagydrország. Már márciusban felismerhető, hogy a hatalom­ra jutottak felfogása sem egységes a háború kér­désében. „Ma a forradalom parancsol, de ebből kettő van," (Szeged és Vidéke mérc. 20.) „Van egy párt, amely a háborút akarja folytatni, van egy, amely azonnali békét követel és van még sok másik pórt." (Délmagyarország, március 24.) „Két £ó áramlat küzd egymással a munkástaná­cson belül" — jelentik Stockholmból. A két cso­port fő nézetkülönbsége a háború megítélésében van — véli a Délmagyarorszdg (ápr. 17 ). „Nétti lehetetlen — írja a lap —, hogy az ideiglenes kor­mány és a munkástanács kettős kormányzatát elsöpri á radikális munkásság dgitáeíójá." „Ha­marosan döntő ütközetet Várnak á hiünkáSta­húcs és a bolsévlki párt között (UélmagyarorsZdg július (!) 21.) ,,AZ antant igájába hódolt burzsdá kormánynak már nyakán van a Lénifl-féle szo­cialista párt kötele." (SzN. július 2i.). Azóta már tudjuk, hogy a júliusi tüntetések, fegyveres lázadások idején a bolsevikok még korainak tartottak megkísérelni a politikai ha­talom megragadásét. A zavargások azonban jó alkalmat adtak az ideiglenes kormánynak az el­lenük való hajsza megindítására, a kettős hata-

Next

/
Thumbnails
Contents