Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-31 / 307. szám

é Szombat, 1977. december 31. Áz iskolák válsága az Egyesült Államokban Mély válságban van az Egyesült Államok oktatási rendszere. Az amerikai iskolákra nehezedő problémák éviől évre súlyosabbakká válnak. Az oktatás szükségleteire fordított összegek rendszeres csökkenése sok iskolát nagyon nehéz, időnként egyszerűen kilátástalan pénzügyi helyzetbe hoz. Október végén például pénzszűke miatt bezárták az Ohio állambeli Toledo iskoláit. Tizenkétezer iskolást engedtek el rendkívüli szünidőre, és 2500 tanító egészítette ki a munkanélküli tanárok hadseregét, mely már meghaladta az egymilliót. A bezárás határán vannak Cleveland és az Egyesült Államok más városainak iskolái is. Az Iskolarendszer nyomorúságos helyzete az oktatás minőségén is visszatükröződött. „Minden Jel arra mutat — Írja a Time című folyóirat —, hogy a mai iskolások sokkal gyengébb ismeretekkel rendelkeznek az alapvető tantárgyakból, mint elődeik tíz évvel ezelőtt" Az amerikai sajtó ezt azzal magyarázza, hogy a tanulók érdeklődése a tanulás, műveltség megszerzése iránt egyre csökken. Hatszázezren vannak Napirenden a teljes rehabilitáció Világviszonylatban öt-tíz képviselőt választotta. Az al- belül úgy rehabilitál, hogy százalékra tehető azok szá- bizottság vezetőjének mindema, akik születésüknél fogva nekelőtt tiszta képet kell alsiketnémák, vakok, csökkent kotnia a helyzetről, ezért hét mozgásképességűek vagy üze- munkabizottságot hívott élet. mi, közlekedési baleset kö- re: Budapesten, vetkeztében rokkantak meg. Veszprémben, mondjuk, egy lábavesztett szakmunkást leültet portás, nak. A rehabilitáció gazdasági szempontból legyen kiVasban, elégítő mind a munkaképesBékésben, sé vált sérült, mind pedig a A helyzet nálunk sem jobb, Nógrádban, Somogyban, Fe- társadalom számára. Tehát a s ez a félelmetesen nagy" jérben. Ezen túlmenően, rokkant ne szoruljon rokarányszám éppen a városia- számba véve a külföldi ta- kantsági nyugdíjra, hanem sodás és az iparosodás követ- pasztalatokat és a rehabili- teljes értékű munkát végezve keztében állandóan növek- tációra vonatkozó rendelke- éljen tovább. Es ha a félmilszik. A Munkaügyi Miniszté- zéseket, kidolgozta a felmé- liót meghaladó, s az ezredrés módszerét Ez megkezdődött, és a munkabizottságok a jövő év elején tesznek róla jelentést De miről ls lesz sző ezekben a Jelentésekben? rium becsült adatai szerint Magyarországon ma kereken hatszázezer csökkent munkaképességű ember él, közülük kétszázezer rokkantnyugdíjas, s százötvenezer nem eredeti munkakörében dolgozik. Félretéve az érzelmeket a humánus meggondolásokat — amelyek szocialista társadalmi rendszerünk lényegéből fakadnak — a józan gazdasági megfontolások is követelik: minél előbb és minél hatékonyabban meg kell oldanunk a csökkent munkafordulóra, sajnos, az egymillióhoz közelítő létszámra gondolunk, akkor kézenfekvő, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemeknek már csak önös érdekből is részt kell Mindenekelőtt tudnunk venniük az országos rehabikell, hogy a rokkant, vagy litációs munkában úgy, hogy más okból csökkent munka- jelentős számú munkaerőt képességű ember egészségé- juttatnak a népgazdaságnak, nek helyreállítása, tehát az csökkentve a hiányt orvosi- rehabilitáció csakkez- Ezért mérik föl most azt, dete a teljes rehabilitáció- hogy pontosan hány rehabinak. A már egészségesnek litálandó él az országban, a számító embert vissza kell megyében, a városban, a községben; hogy a vállalati rehabilitációs bizottságok csak papíron léteznek-e vagy csakugyan dolgoznak; hogy a tanácsi szervek összehangoló Férjen 1916. november 15n meghalt azóta özvegyi nyugdijat kapok — írja D. S-né szegedi olvasónk. — Férjem nyugdíjasként, haláláig havi 166 forint lakbérhozzájárulást kapott. Ezt az összeget az özvegyi nyugdíjammal egyidejűleg egy évig megkaptam. Az egy év letelte után már csak a felét 83 forintot kapok. Ismerőseimtől úgy hallottam, hogy a lakbérhozzájárul&s további folyósítását megszüntetik, ha munkaviszony, vagy szövetkezeti tagsági viszonyt létesítek. Kérem, szíveskedjenek tájékoztatnt hogy ez esetben mit mond a jogszabály? A lakbérhozzájárulásról szóló 4/1871. (II. 8.) kormányszámú rendelet 9. paragrafusa szerint a nyugdíjas bérlőt a lakbérhozzájárulás változatlan összegben élete végéig illeti meg. E rendelet 12. paragrafusa pedig kimondja: ha a bérlő meghal és nyugdíjas, a lakásbérleti jogviszonyt folytató kiskorú gyermek marad vissza, őt az elhaltnak folyósított lakbérhozzájárulás egy év tartamára teljes összegben megilleti. Ez a szabály a férjre és a feleségre egyformán vonatkozik. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni az elhalt bérlő háztartásbeli feleségére is, azzal az eltéréssel, hogy őt az egy év letelteikor az elhaltnak folyósított lakbérhozzájárulás összegének a féle mindaddig megilleti, amíg keresőképtelen, vagy állandó özvegyi nyugdíjra jogosult. (A házastárssal egy tekintet alá esik a tíz éven át az elhalttal együttélő élettárs is.) A rendeletben említett háztartásbeli feleség az a nő, aki férjével (élettársával) annak elhalálozásáig együtt élt, továbbá munka- (szolgálati, szövetkezeti) viszonyban nem állt, nyugdíjban nem részesült és általános jövedelemadó alá eső tevékenységet nem folytatott Ez a rendelkezés azzal a megosztási szabállyal van összefüggésben, hogy háztartásbeli feleség esetében a lakhérliozzájárulás teljes öszraegét a kereső férj részére kell folyósítani. A férj elhalálozása esetén tehát a vezetnünk a társadalomba, képességűek teljes rehabili- ha szükséges, új szakmát kell tásának feladatát Az ország- vele elsajátíttatnunk, vissza gyűlés egészségügyi állandó kell adni életkedvéi, hogy bizottsága még ez év elején minden szempontból teljes létrehozta a rehabilitációsai- értékű embernek érezhesse munkája milyen; hogy az bizottságot s vezetőjéül dr. magát Azaz, nem megoldás, üzemorvosok, a szakszerveRadnai Éva országgyűlési ha az üzem saját portáján zeti szervek mit tettek eddig, s mit tehetnek a jövőben az ügy lendületes megoldása érdekében. A hatályos, de nem eléggé hatékony rendelkezések, sajnos, csak lassan mozdítják elő a munkát; az a rendelkezés például, amely lehetővé teszi, hogy a vállalatok a béralap két tized százalékát rehabilitációs célokra használják fel, csak lehetőséget ad, de nem kötelez. S mert mindenütt akadnak vezetők, akik nem látják világosan a teljes rehabilitáció országos megvalósításának szükségességét, a munkabizottságoknak őket is meg kell győzniük. A felmérés folyik, ám alaposságától függ: valójában mikor veheti kezdetét a rehabilitáció tényleges munkája. Özvegyi nyugdíjas lakbér-hozzájárulásáról feleségnek meg kell kapnia a saját részét Ez azonban csak akkor Illeti meg, ha keresőképtelen vagy állandó özvegyi nyugdíjra jogosult (55. életévét betöltötte). Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni akkor, ha az elhalt bérlő második keresővel megosztva kapta a lakbérhozzájárulást. Abban az esetben, ha a lakbérhozzájárulás keresőképtelen házastársak között volt megosztva, az egyik elhalálozása esetén a másikat folyásolja. egy évre megilleti az elhaltnak folyósított összeg. Olvasónk — mint levelében is írta — állandó özvegyi nyugdíjra jogosult, tehát a fentiek szerint a lakbérhozzájárulás fele összege mindaddig megilleti, amíg él, kivéve, ha újból férjhez megy Az állandó özvegyi nyugdíj felvétele mellett, jogosult munkát vállalni, mert sem az özvegyi nyugdijat, sem pedig a lakbérhozzájárulást a további keresete nem beDr. V. M. I Mézesbábot vegyenek, tükrösszívet szépet! — a költői kínálás — tán nem ily szépen csengő — változatai idestova félezer éve csalogatják a hazai piacok, vásárok közönségét. A „mézesbáb" kifejezés megörökítése egy XVI. századi okirat „érdeme", a néhány emberöltővel később írt ínyeskönyvek pedig már ismert és kedvelt csemegeként közlik a mézes sütemények receptjét, s ábrázolják fából készült formáikat is. Egy-egy korabeli mézeskalács — idom valóságos iparművészeti remek, úgy látszik, hogy a hajdani fogyasztók nem pusztán az édességet kedvelték. Mívesen formált, cirkalmas ruhakölteményekben ábrázott országnagyok, előkelő hölgyek — íme néhány jellemző példa e „süteményszobrászat" leggyakoribb tárgyaira, bár divattá válásának kezdetén szinte kizárólag vallásos témákat: biblikus jeleneteket „véstek kalácsba". Az 1600-as évek már némileg világiasították a mézeskalács formakincsét: az uralkodó portréja például nem hiányozhatott az árusok standjairól, s a vásárlók dúskálhattak az urakat és hölgyeket ábrázoló udvari jelenetekben is. A formák tulajdonképp tükrözték a társadalmi változásokat, hiszen a mézes figurák között később a polgárosodás hódított: megjelentek a polgári. majd a paraszti flakok, később pedig a technikai forradalom írta át a bábok divatlistáját nem kerülhette el megörökítését a vasút, a hajó az autó és más masina sem. A sűrű változásban valóságos „állócsillagok" a mesehősök: az ijesztő ördög, a hableány, á tündérkisasszony, a délceg királyfi, a nyalka huszár alakja szinte napjainkig fennmaradt. Hajdan azonban sokkal színesebb volt a választék: számos dió- és' körtefa negatív fafaragás maradt ránk a XVII—XVIII. századból, tanúiként az iparág virágzásának. Ezek a sajátos stilizálási mód — a szív, az állatok az emberi testrészek ábrázolása — mellett híven órzlk az egyes művészeti stílusokat is. Az Iparművészeti Múzeumban számos gótikus, reneszánsz és népművészeti motívumokkal oldott, barokk stílusjegyeket mutató minta látható. A sajátos stílusok csak részben a mesterek és legények eredeti alkotása, akik vándorlásuk alkalmával sajátították el a fafaragás módjait, a formákat nagyon sokszor hivatásos művészek készítették, többnyire népszerű kiadványok metszetei után. Napjaink mézeskalácsa csak jó izeiben őrzi a több évszázados hagyományt, egy nagy múltú mesterség emlékét A ma élő néhány mester csupán ' kuriózumként külön megrendelésre készít mézesbábot Még megérhetjük, hogy státusszimbólum lesz a másfél évtizede még oly népszerű „Szív küldi..." ígéretének teljesítése: „Mézeskalács-szívet küldök neked. Tükör lesz a közepén..." G. R. Társadalmi munka Az Idén több mint 24 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a dunaújvárosiak. Az idén adták át a korszerű fedettuszodát nagyarányú társadalmi munkával bővítették a gyermekintézményeket sportpályákat és gondozták a parkokat. A város dolgozói négy kommunista szombat munkabérét ajánlották fel az óvodák bővítésére: összesen 450 ezer árát dolgoztak, és csaknem 6 millió forintot fizettek be erre a célra. A társadalmi munkákból legjobban a Dunai Vasmű dolgozói vették ki részüket. (MTI) Gyűrött arccal szállt le a pályaudvaron a vonatról. Felpréselte magát a villamosra, és a maszatos ablaküvegen keresztül a visszatéró kíváncsiságával nézte az esőtől nedves házakat. Szerette ezt a várost. Ezernyi szállal kötötték Ide az emlékek. Bizony, az avatás után nehezen szokta meg a vidéki helyőrséget. A hivatása, a katonahétköznapok gondja és öröme azonban már oda kötötte; csak nagy ritkán járt haza. A villamoson piros arcú fiatalember tolakodott mellé. — Ha nem csal a szemem, ugye. Kárpáti András hadnagyhoz van szerencsém? Hátrafordult Kaján képpel Lukács Géza, egykori középiskolás barátja vigyorgott rá. Megörült a váratlan találkozásnak. Régen látták egymást — Van este programod? — kérdezte Géza. Bandi a fejét rázta. — Akkor tarts velünk. A kollégákkal és a kolleginákkal együtt házibulin búcsúztatjuk a hét végét. A címem tudod, feltétlen számítunk rád. Szevasz. Én leszállok. Bandi este hét órakor csöngetett Gézáéknál. Géza nyitott ajtót. Lesegítette a kabátját, és betessékelte a szobába. Mikor belépett, elhalt a viháncolás, a magnó mellett szorgoskodó szemÜveges fiú lehalkította a készüléket. Rászegeződtek a tekintetek. Üj arc volt a megszokottak között. Géza így szólt: — Gyerekek! Bemutatom Kárpáti András hadnagyot, régi barátomat, Magyarország egyik generálisiel öltjét!... Derültség fogadta szavait. Ekkor a diványon, maga alá húzott lábakkal ülő, szőke hajú lány hangosan felkacagott. — Gézukám! Fölösleges volt bekonferálnod, hogy katona. Hiába bújt ki az „angyalbőrből", ebben a modern szabású ruhában is látni, hogy tiszt. Szigorúak a szemei... — El vagy veszve — fordult Bandihoz a szemüveges fiú. — Gyöngyi, a nagy lélekbúvár bonckés alá vett. Nincs menekvés. Gyöngyi, mintha igazolni akarná a szemüveges szavait, újra megszólalt: — Mondd, te szigorú szemű hadnagy, ismered az igéket? Bandi megütközve nézett rá. — Ismerem. — Csodálkozom. Ugyanis hallottam, hogy az egyik kollégádtól, amikor ugyanezt megkérdezték. szabadkozva válaszolt: vallási kérdésekkel nem foglalkozom... A társaság nevetett, Gyöngyi elemében volt Tovább gonoszkodott — És nálatok tényleg olyan tisztek vannak, akik, ha kultúrműsor van, felszólítják a katonákat. hogy tapsoljanak? Bandi dühös lett. Mit akar ez a lány? Miért piszkálja? Igyekezett uralkodni az indulatain. Csendesen válaszolt. — Voltak ilyenek is... Felsikoltott a magnó. Bandi sorra táncolt a lányokkal. Csak Gyöngyiről feledkezett meg. A hosszú tánc után, gyöngyöző bor mellett vita kerekedett arról, ami ma modern, és amiről végzős bölcsészeknek illik vitatkozniuk. Bandi nagy ritkán szólt közbe. Most egy kicsit idegennek érezte magát közöttük. Amiről vitatkoztak, nem volt ismeretlen előtte. Irodalmi lapokban ls olvasott róluk, de neki nemcsak ez és a kollokvium töltötte ki az életét. A szakasz, az a tizenkilenc fős külön kis világ, akikkel együtt kell vizsgáznia a fénylő-hideg lőtéren, izzasztó nyári gyakorlatokon, akikkel meg kell értetnie: miért nem mindegy az, hogy miként öltöznek be a védőruhába... A stiukturalizmus mellett erről beszélni? Ugyan! Megmosolyognák. Beleuntak a parttalan vitába. Gyöngyi — frissítőként — irodalmi kérdezz — feleleket javasolt. Néhányan ellenezték, de mégis az ő akarata győzött. Már mondta is a verset: „Most mérget hajt a rét s virágzik késő őszig / legelget a tehén / s lassan megmérgeződik / kikericsek virítanak kékek és lilák." Csönd volt. Éva idegesen mocorgott; Zsóka a hajába túrt; Klári összecsücsörítette szép ívű száját; Géza gondolataiba mélyedt. Közben lopva valamennyien Gyöngyi felé pislogtak. — Szabad! — mondták, szinte egyszerre. — Nálad is, szigorú szemű hadnagy? — kérdezte Gyöngyi. — Nálam nem. A tekintetek, mint belépéskor, újra rászegeződtek, Bandi kedvetlenül nézett maga elé. Átlátott a játékon, tudta, hogy itt most tulajdonképpen vizsgáztatni akarják. Igaz, jeles eredménnyel érettségizett, azóta is szereti az irodalmat, a művészetet, de hát az ó feladata ma már elsősorban nem az irodalomtanulás. Nehéz, egész embert kívánó hivatása van. Felötlött benne, hogy megemlíti gondolatait, de aztán jobbnak látta nem elrontani a játékot Mély lélegzetet vett s halk hangon tovább mondta a verset: „álmos szemed olyan, mint Itt ez a virág / mint szirmuk fodra kéklő, s kék akár az ősz itt / szemedtől életem lassan megmérgeződik." — Apollinaire. Kikericsek Radnóti fordítása A társaság felélénkült. Mindenki örült, csak Gyöngyi arcán maradt egy kis durcás vonás. — Most rajtad a sor — fordult Bandi felé. — Te kérdezzél. — Inkább javasolni szeretnék — nézett fel a hadnagy. — Hagyjuk a játékot, és mondja el mindenki a legkedvesebb versét. Ha megengeditek, el is kezdeném „Itt ülök a csillámló sziklafalon I Az ifjú nyár / könnyű szellője, mint egy kedves / vacsora melege száll..." Mindenki csendben figyelt tekintetük derűs volt és baráti, úgy hallgatták a hadnagyot. Gyöngyi azonban változatlanul duzzogott. Kerülte Bandi tekintetét mintha valami titkolnivalója lenne. Aztán abbamaradt a versmondás, ittak, táncoltak. Géza mesélni kezdte egyik kedves emlékéi. s ettől a többiek is tűzbeiöttek. Mindenki előjött egy történettel. Gyöngyi Párizsban járt az Express-szel. Végigbarangolta a Quartier Latint, megbámulta a Notre Dame-ot. s lelkesen beszélt élményeiről. Váratlanul abbahagyta a csevegést, és Bandira nézett. — Hogy is hívják a gótikus főkapu feletti, kör alakú ablakot? — kérdezte. — Nem segítenél ki, szigorú szemű hadnagy? Bandi hirtelen összeráncolta szemöldökét, de már nem haragudott. Történelemtanárának jóságos-szelíd arca villant fel előtte. Mennyit mesélt nekik Párizsról! Minden szava élt benne. A Notre Dame-ról elmondottakat sem felejtette eL — Rózsaablak — mondta csendesen. Éjfél volt, és Gyöngyi Bandi mellé telepedett... Bracsok István