Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

12 Vasamiup, 1377. december ZZ. Szilveszterezzen Párizsban! „Harmincöt éves, diplomás, etaládos, jól keresó férfi, komoly tzánoék nélkül, egy társaautazas idejére, ismeretlen hölgypartnert keres. Fénykép, életrajz nem szükséges. Kalandorok se kímél­jenek jeligére, leveleket a hirde­tőbe." — Az apróhirdetés nagy feltű­nést keltett. Az intézetben is be­széltek róla. A kollégáim közül legtöbben viccneK tartották az egészet, a professzor megállapí­totta, hogv az illető biztosan el­mebeteg. Ügy tettem, mintha el­mélyülten tanulmányoznám egyik betegem kórlapját, s közben ját­szott velem az ördög, mi lenne, ha elárulnám nekik: én hirdet­tem. Nahát, a főorvos úr. tényleg kiismerhetetlen — mondta volna az asszisztensem —, micsoda fur­csa humora van. — Rólam ezt senki nem felté­telezné. Lelkiismeretes, tisztessé­ges átlagembernek tartanak, aki­nél mindig kéznél van a gyerme­kek fényképe, a feleségem fotója is mindig ott lap'ul a tárcámban. Hobbim, különc szokásom nincs, hetente kétszer otthon rendelek, elég gyorsan sikerült összegyűjte­nem a pénzt. Van kocsink, és szép lakásunk, a lányom angolra jár. Egyszóval, normálisan élek. azak élünk. * — Ólmos eső esett, én mégis gyalog sétáltam haza. Tudtam, neheztelni fognak rám az óvo­dában, amiért ilyen későn megyek a gyerekért, mégsem szálltam fel a buszra. Arra gondoltam, vala­mit ki kellene már végre találni. Talán elutazhatnék. Ha lenne autóm, most beülnék, bekapcsol­nám az ablaktörlőt, s a neonfé­nyes éjszakában kocsikáznék. Talán ki is hajtanék a városból. Hallgatnám a rádiót — jó lenne, ha a régi beatlesszámok szólná­nak —, s közben megérkeznék egy Idegen városba. Régi, csen­des szállodát keresnék, kivennék egy szobát. Kinyitnám az abla­kot úgy nézném az esőt. Ez alatt szemben, a szűk kis utcából va­laki kilépne a lámpa fényébe, fel­nézne rám, nevetne, s integetne. Mire mindezt végiggondoltam, már az óvodába értem. Otthon a szokásos teendők, vacsoráztatás. fürdetés .mosogatás. Az újságot lefekvés előtt futottam át. Akkor akadt meg a szemem a hirdeté­sen. A családban dehogy sejtené bárki is, hogy válaszoltam rá. * — A feleségemnek azt mond­tam, kimerült vagyok, s már az intézetben is észrevették, nem úgy végzem a munkám, ahogy szoktam. Egyedüllétre vágyom, hogy összeszedhessem magam. Meggyőzően érvelhettem, azt hi­szem. senki nem gyanakszik a családban. Abba is belenyugod­tak, hogy kint töltöm az új évet, a/, utazást., amelyre jelentkeztem, így hirdették: Szilveszterezzen Párizsban! — Már nagyon várom az indu­lás napját. A hirdetésemre — kollegáim el se hinnék — vá­lasz érkezett. Azóta két-három naponként felhívom Annát, nem gondolta-e mag? Nem túl szép nö, de nagyon kedves a hangja. Igaz, elég sokat dohányzik, és majd mindig farmerben jár, vi­szont jó vele beszélgetni. Szándé­kosan nem faggattam, lassan, fo­kozatosan akarom megismerni. Már a nevetése is megleoetés, és sok dologban egészen más a vé­leménye. mint az enyém. * — István, miután a hirdetőben átvette a levelem, felhívott. Las­san, nyugodtan beszélt, mint akik mindig tudják, mit, miért kell tenniük. Kicsit szomorú a hang­ja, de szép. kolléganőm szerint, aki egyik beszélgetésünkkor ki­csit hallgatódzott, egyenesen gyö­nyörű. Jd lesz Istvánnal utazni, mert szerencsére, csak futólag is­merjük egymást. Egyszer sem mondjuk majd: „Mert persze te..., most meg mi a bajod..., er­ről sosem tudsz leszokni...". Az utazás minden szempontból fel­fedezés és újjászületés. Nincs megszokás és nincs alakoskodás, .iz idegen, az útitárs előtt bátran lehetünk őszinték. * Az útról mindketten sok gyö­nyörű képeslapot küldtek haza. Eiffel-torony, Luxembourg-panc, reimsi katedrális, Loire menti kastélyok. A lapok hátoldalán mini élménybeszámolók csodála­tos épületekről, a Louvre-ról, vi­dám történetekről. Naponta több ezer hasonló képeslapot kézbesít a posta. A statisztikai adatok sze­rint évről évre mind többen utaznak külföldre, tavaly 3 millió 942 ezer magyar látogatott a szo­cialista és a nyugati országokba. A szervezett társasutazások for­máját 311 ezer 490-en választot­ták. A statisztikai adatok arról semmit sem árulnak el, hányan vágnak egyedül az ismeretlennek. Ahogy arról sem szólnak a szá­mok, a felfedező körutak során hány fényképfelvétel, diakép ké­szül. A TIT-ben hétről hétre meghirdetett útibeszámolókból mindenesetre arra következtethe­tünk. rendkívül sok. Azt csak ketten tudják, hogy az egyik elő­adássorozat előzménye egy apró­hirdetés volt. LADÁNYI ZSUZSA R engeteg barátja van. Na­ponta átnézi a lapokat. Egyszer írtak már róla, hetilapban, az újságíró lelkiisme­retei volt, jószándékú. A „cikk" után mégis meggyűlt a baja. Most aztán tiltakozik. * Magázzuk egymást, jókedvűen, hogy idéződjön régi élcelődések stílusa. Esztendeig ugyanazon a munkahelyen — ő dolgozott, én megpróbáltam. Egy lehetne szám­lálatlan, futó ismerős között. Csakhogy ő nem ismeri a csúnya jelzőt: futólag. („Nem bánom, a maga kedvé­ért... Mégse lehet, hogy eljöjjön ide hiába! De én nem mondanék sokat, úgyis ismer, hát írja. Tud­ja, hogy van, vagy azt hiszik, hogy ejlicsekszem, vagy azt, hogy álszerény vagyok. Maga lesz a fe­lelős!") Kacag. Micsoda elavult szó! Ki tud manapság kacagni? Hédiké nevetésében van valami elképesz­tő kitárulkozás. Valami óriás hit, bizalom az emberekben és belső, nyugodt magabiztosság. Lehet, hogy e kettő nem is létezhet kü­lön? Mindenesetre a kacagása so­hasem téveszt célt: átragad a mindenkori partnerre. Mint egy jó színész: hangulatot teremt és gondolatot ébreszt, kedvet az élethez. Ha megkérdezném az örök fia­talság titkáról, lehet hogy előkap­ná valamelyik mulatságos arcjá­tékát és rávágná: sohasem sza­bad abbahagyni a lélegzést, ked­vesem. De aztán töprengőre vál­tana. Ez is színészkedés kicsit, hi­szen régóta kialakult életelvek szerint peregnek mindennapjai, szigorúan, következetesen és hit­tel használja őket. „ Szüksége van erre az állandóságra, hiszen a külvilágban nagyon sok a „bi­zonytalansági tényező". Örökké rejtegeti például a na­pi izgalmat: mire megyek haza? Nyolcvankilenc éves édesanyjával két éve költöztek új, szövetkezeti lakásba. Addig albérlők voltak. Hédiké tizennyolc éves kora óta dolgozik. („A lakás gyönyörű, mondanom ss kell, és mindenünk lett egyszerre; ugye. tudja, hogy a régi helyünkön nem volt villany, az elektromos micsodákkal nem tudtunk volna mit kezdeni, itt vi­szont nem lehet lakni porszívó nélkül, hiszen: szőnyegpadló. Szó­val kifizettük a beugrót, aztán az apró-cseprő javításokat, tudja mi van, hol egy ajtó vetemedik meg, hol a csap csöpög, hol egyáltalán nincs víz, és a többi. Hiszi vagy nem, nemcsak a kisrádiót vedtük meg, elektromos hajsütőm is lett. Na, mit szól?") Mit szóljak? Mondhatnám, hogy nagyon örülök. De tudom, hogy azért lett házi fodrászat, mert a házon kívüli: drága. És időigé­nyes. És latom, hogy Hédiké még mindig igényes. Gyönyörű, dús haja — hol is a jó szó? — rep­Hedvig rezentatíven rendezett. Ruhája fi­nom, Ízléssel válogatott Arca, alakja csupa egészség. Emlék­szem, szigorúan joghurtot regge­lizett-tízóraizott, volt hozzávaló, hosszú nyelű kanala, akkor még üvegben árulták a „csemogét". Gyümölcs, zöldség, a kellő vita­minok minden évszakban — kö­telezően, a szükséges mennyiség­ben. Ki volt számolva. A rávaló is. Hédiké fiatalossága, külső­belső harmóniája, egész jelenség­volta: a számolástudomány cso­dája. Es az emberi tartás, a küz­deni tudás, a belső gazdagság, a vitalitás diadala. Reggel ötkor kel, mint mindig. „Anyuka" megfőzi a teát, amíg ő elkészül. („Anyuka mos, főz, varr, lekopogom, a kondíciója változat­lan, hát persze, törődés és pénz kérdése.") A vonaton Vásárhely­től Szegedig: barátok, könyvek, horgolás. („Szenvedélyesen hor­golok. Ennyi év után minden fű­szálat ismerek a vasút mentén, hát minek nézzek ki... Míg a ke­zem jár, lehet beszélgetni, azt mond.ják, estig elhallgatnának, én meg nézem, nem nőnek-e még a szárnyaim, hogy a mennybe re­püljek.") Megérkezik a könyvtár­ba, átöltözik. Munka. Jól emlék­szem: Hédiké ezt hogy kell? Hé­diké az hol van? Hédiké segít készségesen, szeretettel, elképesz­tő ember- és szakmaismerettel, mindig derűsen. Eszébe nem jut: időm megy rá, fáradságom, hol a hasznom. Ilyenkor nem számol. Este hatkor érkezik haza. Be­vásárlás, házimúnka, *ez az! Anyu­ka. Havonta egyszer: opera. A gyönyörű estélyi ruha saját sza­lonban készült, a fiitterek türel­mesen átöltögetett órák után íz­lésről és képzeletgazdagságról valló formákba rendeződtek rajta. Vasárnap: takarítás, ünnepi ebéd, Anyuka szórakoztatása. („Akár­milyen kellemes egy lakás — én aztán tudom becsülni —, elkép­zelhetetlen, . hogy folyton ott tengjek-lengjek benne. Vagy ül­jek a cukrászdában, járjak más nyugdijasokhoz tereferélni? Azt az életformái nem nekem találták ki. Olyan régóta csinálom, hogy képtelen vagyok lemondani a na­pi rendszeres munkáról. Ezen­kívül: nemcsak tudom, de a kör­nyezetem jóvoltából állandóan ér­zem is, hogy szükség van rám.") Nyolc éve nyugdíjasként dolgo­zik. Havonta 1300 forintot fizet be a postán, OTP-részlet, lakásrezsi. Négyszáz jut a betétkönyvbe. („Muszáj, betegség jöhet, akármi, lakni akkor is kell, orvos, gyógy­szer. Az élet dolgai olyanok, ami­lyenele, ismerni kell őket, és foly­ton megpróbálkozni a harmónia­teremtéssel.") Tudom, hogy őrizgeti hajdani és újabb könyvtárlátogatók leve­leit. Könyvtárat csinált a sem­miből, a „hőskorszakban". A köz­alkalmazottakét, a Juhász Gyulá­ban. Mesélik, hogy még a kapu alatt is kölcsönzött, míg bent ta­taroztak. Sokan vannak a város­ban, akik nélküle ma sem ismer­nék az olvasás örömét Az a gya­núm, hogy eleinte egyáltalán nem a könyvek vonzották a könyvtár­ba járókat. Mesélt vetített, bábo­zott; Hédiké könyvelő is volt é» propagandista. Azt mondta neki valaki, kalapot eszik, ha Hédik* ott könyvtárat csinál. Mosolyog­hatott, talán az jutott eszébe, hát-í ha az illetőnek csak egy kalapja van ... Muszáj felmenteni a fo­gadalma alól. Pórszász Hedvig Szegeden, aa SZMT központi könyvtárában dol­gozik. SULYOK ERZSÉBET A jövő hét a múltban DECEMBER Az 1900—1976 között napon- ) ta végzett szegedi meteoroló­giai megfigyelések feljegyzése és rendszerezése jó alkalmat ad arra. hogy összehasonlítsuk a jelenlegi napi időjárást az egykorival, s megállapítsuk, mennyiben tekinthető rendkí­vülinek. szélsőségesnek, vagy éppen az évszaknak megfele­lőnek, átlagosnak. JAN. Középbőmérséklet Atl. maximum Átl. minimum Legmr.gasabb hőmérséklet Leglacsonyabb hőmérséklet 26 _27 28 29 30 31 1 0,3 0,0 0.2 0,6 0,9 0,6 0,0 °C 2,8 2,7 2,7 3,2 3,3 3,2 2,7 °c —2,2 —2,7 —2,3 —2,0 —1.5 —2,1 —2,7 Cc 12,8 11,7 11 5 14,7 14,0 12,0 12,3 °c 1901 19'6 1919 1947 -13,0 —16,0 —18,0 —15,8 1953 1938 1940 1948 1504 1925 1921 -14,0 —18.7 —16,5 °C 1923 1976 1928 Téli rapszódi? Garai Gábor verséből idézünk: „Még ép derékkat érünk el oda. / hol férfisorba lép a gondtalanság / feledhetetlen gyermeki kora. Az idézet folytatását a vízszintes 1., függőleges 12. számú sorokban találjuk. VÍZSZINTES: 1. Az idézet folytatása (zárt betűk: I, E, E, V). 12. Szép ellenté­te. 13. A Szovjet Szakszervezetek központi napilapja. 14. Érc — latinul. 15. Kossuth­díjas írónk (Imre). 16. Az egykori Babilo­lüa fővárosa volt. 17. Kiejtett betű. 18. A jelzett tárgy alatti helyre. 19. Sürgöny „ü". 20. Olimpiai úszóbajnokunk (Ferenc). 21. A Tisza mellékvize. 22. Jugoszláv város, a hasonnevű öböl partján. 24. Álmos ember teszi. 20. Kiejtett betű. 27. Tiltott szeren­csejáték. 28. Inni ad. 29. Kókuszdió bele. 31. Somogy megyei község; i. sz. 7275. 32. Mérőeszköz, de csillagkép is. 33. Határrag. 35. Görög sziget; a közelében lezajlott ten­geri csatában semmisítette meg a perzsa haderőt i. e. 480-ban Themisztoklész hada. 37. Kettős betű. 38. Tolózár. 40. Építési anyag. 42. Alangondolat. 43 bíró"i (Mó­ricz Zs.). 44. Nizza, ahogy a franciák neve­zik. 46. Fordított szolmizációs hang. 47. ... Szabó Gábor (színművész). 48. Bekanalaz. 49. Ha sárgát keverünk hozzá: zöld lesz. 51. Baritonszerep „Az álarcosbál" című operában. 52. A vas vegvjele. 53. Vetés­ben van! 54. Eső hatásának van kitéve. 55. Kereskedelmi rövidítés. 56. A rádióban gyakran hallható néodalér.ekes (Sán-ior). 58. Az ENSZ első főtitkára volt. 59. Ope­rarészlet. 61. Hideg kelet szél a Csíki-ha­V^cnV n FÜGGŐLEGES: 1. A fogadószoba fran­ciául 2. Ugyvédbojtár az egykori táblabí­ró^világban. 3. Keverék kén! 4. A nem mohamedánok púnvneve a réti törököknél. 6. ...mecum (zsebkönyv, útikalauz). 6. Mint az 55. számú. 7. Elad. 8. Gördít. 9. A neo­dim vegyjele. 10. Hosszú farkú félmajom. 11. Leveti a mundért. 12. Az idézet befeje­ző része (zárt betűk: Z, M, É, E). 20. Zöldtakarmány. 23. Van ilyen gazda is! 24. Keresztül — népiesen. 25. Kis termetű ra­gadozó emlős. 28. Való. 29. Be van fejezve. 40. Például röv. 31. Neves magyar szob­rász (Miklós, 1831—1875). 32. Becézett Mi­hály. 34. Földméréstan. 35. Balkezes. 36. Meghatározza a magasságát. 39. A múlt idő jele. 41. Kidülled. 43. Bicegve jár. 44. Tiltás. 45. „Et .... és a többi — latinul. 47 meddig mentek? Harcra? Háború­ba?" (Arany: Toldi). 48. Rövid bunda. 50. Kijev — régebbi írásmódon. 52. „... az ernyő, nincsen kas" (Szigligeti). 57. Becé­zett Emil. 59. Talmi. 60. Rangjelző. BEKÜLDENDŐ: a vízszintes 1., vala­mint a függőleges 12. számú sorok meg­fejtése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A két héttel ezelőtt megielent rejtvény helyes megfejtése: A pelyheket nagy hul­lám kapta ölbe, / És vízzé vált a hó ott mindörökre. A megfejtők közül sorsolással nyertek és személyesen vehetnek át vásárlási utal­ványt a szegedi Móra Ferenc Könyvesbolt­ban (Kárász utca), ahol azonnal vásárol­hatnak is érte: Sághi Csaba, Szeged. Par­tizán utca 26.. Mucsi Zsolt, Szeged, Kinizsi Pál utca 1., Szél Erzsébet Tápé. Berettyó ntca 39., Hajdú Ferencné. Szeged, Bajcsy­Zsilinszky utca 24—26.. Tarjáni Józsefné, Szeged, Hüvelyk utca l/A. A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni. Beküldési határidő a megjelenéstől számított hat nap. Címünk: 6740 Szeged. Tanácsköztársaság útia 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents