Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-25 / 303. szám

Vasárnap,' 1977. december 25; fi Gyönyörű aratás Beszélgetés Franyó Zoltánnal Érdekes ellentmondás, hogy egy embert, akit a fél világ ismer; akinek majd mincfenütt nagy tisztelettel és előre köszönnek — itthon be kell mutatni. Kevesen figyelünk oda a könyveken arra a kis rovatra, hogy „fordította". Már pedig Franyó Zoltán életműve nagyobb részt abban áll. hogy nemzetek költészrtének vénáiát kapcsolja egybe, átszőve égtáiakat és évezredeket, elérkezve a legmaibb máig. Júliusban köszöntöttük öt, hogy kikerekedett életének 90 esztendeje, s nemrégiben Szegeden látogatott meg bennünket, hazautazóban Temesvárra, a budapesti Adynünnepről. Ezzel együtt ls csak háromszor járt itt — egyszer 1904-ben érettségi vizsgát tenni; másodszor '»"> tíz esztendeje Tömörkény, Móra és Juhász Gvula siriánál tisztelegni. Most pedig irodalmi komázásra ugrott be a saitóházba. fiatalosan. hatalmas élet- és munkakedvvel. sugárzó barátsággal. Az a szegedi érettségi — Igen. az a szegedi érettségi felejthetetlen cécó volt. Eljöttem vizsgázni, a Fekete Sasban szálltam meg. s beleoottyantana. égy görbe éiszakába. Reggel négvkor csókolóztam össze az állommal — de hétkor egy kancsó hideg vízzel ébresztettek. Aoám volt a pontos mérnökember: utánam jött Aradról, hogy biztos legyen az a vizsga! S igen jól tette, mert nyolckor nekem már az írásbelin kellett lennem... Hát megtörtént az egzámen. sok kávéval — s utána egy helytállt fiatalembernek kiiáró áldomással. És később jól jött nekem ez a papír, mert amikor tizenkilencben Horthy elől emigrációba kényszeredtem Ausztriába, beiratkozhattam az egyetemre. Már családapa voltam akkor, s igazán nem tudom, hogyan adhattam a fejemet olyan ..haszontalanságokra", mint az ógörög és óegyiptomi nyelv és filológia a régi perzsa és a kínai... Mindenesetre becsülettel tanultam. és ezzel a tudománnyal kerültem haza Aradra 1923-ban. Anyám betegsége szólított el. Az irodalomnak azonban már ekkor sem volt fiatal „vőlegénye" Franyó ZoUán. Hogv most egyebet ne említsünk: 1906-tól. megismerkedésüktől barátságban volt 4 n 4 -f n t /.Kit. & T * M ^ M 4 J V » 4 i « cS ti. J T L É Ady Endrével; Kosztolányi lakásán jött össze Babitscsal, Csáth Gézával; Juhász Gyulához ugyancsak íróbaráti szálak fűzték. A Magyar Szemlének valamennyien dolgoztak. Ady akár Párizsban vol, akár Érmindszenten, minden kötetét megküldte Franyó Zoltánnak. Tizenegy dedikált Ady-kötetet őrzött, de mivel gyakran átnézték a detektívek a könyvtárát is — biztosabb hetven vélte ők°t az irodaimi múzeumban, s csak kettőt tartott meg magának. Múzeum — egy táskában Utazó-aktatáskájából dokumentumokat vett elő. A két Ady-kötet sárga újságlapok, fotókópiák — s mind-mind a. magyar irodalom nagy korszakairól, vagy magyar versek, könyvek különös „utazásairól" beszél. A Vörös Lobogó című hetilap 1919. márciusi számán szerkesztőként szerepel Franyó Zoltán neve; a szerzők között Nagy Lajos és Márai Sándor szól át azonnal ismerősen. Ez volt az a lap, amelyért azután mennie kellett. — Adyval való barátságom csak az életemmel múlhat el, de remélhetem, még azzal sem. hiszen fordítóia lettem. Még Kínába is ..elsegítettem" ezt az óriást 1922-ben egy sanghaji lap. a SunPao közölte a Tisza-parton című verset úgy. hogv Kína bécsi gaitóattaséia — Vang I-tce —, aki író és költő volt segítségemmel lefordította. Természetesen arról faggatom legtöbbet, miből is állt össze a gyönyörű aratás, a nagy irodalmi életmű, amellyel nemzetek generációit ajándékozta és örvendeztette meg. — Három éve adta ki a bukaresti Kriterion ötven Petőfi-versfordításomat németül. De nemcsak Petőfit és Adyt fordítottam. Életművem megkoronázásának szánom; s kis kivétellel már sikerült befejeznem; a telies magyar költészet antológiáját — egészen a máig. Eddig ebből 120 magyar költőt fordítottam németre. pontosabban 340 verset. A munka éltet — Nem gondolok a koromra! Sokat dolgozom, nagyon sokat és kedvvel. Tető alá hozom hosszú életem munkásságának eddig meg nem jelent részeit. Budapesten, a Magvetőnél készül két könyvem: egy nagy válogatás, az óegyiptomi költészet magyar fordítása, továbbá a sumír és az akkád lírai válogatás. Még 1962-ben kiadták Bukarestben fordításomban 150 Ady-verset németül, ezt most a Corvina Kiadó is pártfogásba vette 1978. évi tervében. 30 újabb fordítással kiegészítve. Bukarestben egy szerződés alapján hét kötet készül fordításomban magyarul: az ógörög, a római költészet. az óegviptomiak, a mezopotámiait, a kínaiak, a régi és a klasszikus perzsák: az osztrák költők Lenautói és Grillparzertől máig; a középkori latinok, olaszok. franciák, provence-iak, vallonok. írek. angolok, hollandok; a román költők — Eminescu ki„— - , — ; .. <' >s 'V M ' f: Szegediek Uszty-Ilimszkben Franyó Zoltán vételével, mert az önálló kötet; a németek; az észak- és dél-amerikaiak; az ázsiai és az afrikai költők... És ezzel befejeztetett az én magyar fordítói életművem. És egy páratlan vállalkozás Hogy Franyó Zoltán mit hordott össze az emberiség szellemi csűrébe, már az eddigi felsorolás is érzékelteti. Ám egy páratlan vállalkozást feltétlenül meg kell még említeni. Ez pedig az NDK Tudományos Akadémiájának megbízásából készült sorozat. De miként kezdődött ez? — A lipcsei Die AnHke című folyóirat közölt fordításomban görög klasszikusokat, és további munkára inspirált Azt kérdezték tőlem: maga magyar? Igen. És hajlandó lenne közreműködni ókori klasszikusok német metrikus fordításában? Igen. Volna rá öt éve? Ehhez tíz kell. mert közben mást is szeretnék csinálni. Végül nyolc évem telt el ezzel a munkával. S letettem a kiadónak a teljes corpust, időmértékes német fordításban... Minden töredékkel, minden hagyatékkal. Utólag megtudtam, hogy hármunktól kértek be próbafordítást, két német anyanyelvűtől és tőlem. S ez a kiadás az egyetlen telies ógörög munka németül. Többször is mondta közben Franyó Zoltán ezt a szót: elvégeztetett... majd hogy még fél év haladék kellene a természettől... De ezt egvszer sem gondolta komolyan. Hogy miért? — Van egy megállapodásom a Kriterionnal és a Magvetővel egy 3 kötetes korrajzra, 1906-tól máig. Önéletrajz lesz ez — de nem magamról. Ebből sajnos még csak 600 oldalam van, és éppen hogy csak „beléptem" az első világháborúba... A természetnek igen megértőnek és türelmesnek kell lennie Franji) Zoltánhoz. Már csak azért is. mert egv másik igen kedves, bölcs, öreg barátom, hetven évével is igen dolgos nagybátyám azt mondogatja mindig: „Csak az első száz év nehéz..." És szeretnénk Franyó Zoltánnak még egy kis pihenést is. Ha nem tanulna meg pihenni az eteő száz évben, hát abból is meglesz a hasznuk az európai irodalmaknak. SZ. SIMON ISTVÁN A

hol az Ilin folyó az Angarába ömlik, ott új iparváros születik. Sok ezer ember bábáskodik egy nemzetközi érdekeltségű építkezésen, németek, bolgárok, magyarok és természetesen szovjetek. A háromszáz magyar szakmunkás között többen Szegedről, illetve a környékről mentek ki az usztyilimszki építkezésre, hogy részt vegyenek a KGST közös beruházásában készülő celluloidgyár létrehozásában. A magyar csoport műszaki vezetője Biltsik János szegedi mérnök volt, aki jelenleg idehaza tartózkodik. Vele elevenítettük föl az elmúlt időszakot. — Tavaly augusztusban már az irkutszkl területi építőipari vállalatnál dolgoztunk, amelynek 70 ezer uolgozója van. Gyorsan aklimatizálódott a társaság, hamar megszoktuk a 7 órás időeltolódást. Amikor Szegeden elzárták este a téyét, mi akkor indultunk a reggeli műszakra. — Hogyan fogadták a magyar szakembereket? — Minden elő volt készítve. Kollégiumban laktunk, kétszobás összkomfortos lakásokban öt személy* helyeztek el. A kilencemeletes épületben mindent megtaláltunk: klubot, könyvtárt, tévészobát, szakköri helyiségeket és egyebeket. A munkahelyre, amely 12 kilométerrel távolabb esett, Ikarusz buszokkal jártunk. A munka három műszakban ment, a szombat és a vasárnap minden héten szabad volt. — Mit dolgoztak a magyarok? — Mi a leendő papíripari komromos árammal fűtöttük. A betonba elektródokat helyeznek el, s áramot vezetnek a nyersanyagba, nagy amperral és kevés feszültséggel. A területet ilyenkor elzárják, s két-három nap múlva a beton eléri a kívánt szilái dsági fok 60—70 százalékát. — Lehet az ottani hidegben építkezni? — Az időjárás ott egészen más. Januárban mínusz 40 fok az átlaghőmérséklet, de vannak mr nusz ötvenfokos hidegek is. Kilenc hónapig tart a tél, azután beköszönt a meleg, az is szélsőséges, plusz 30 Celsius fok. Az ottaniak így mondják: kilenc hónapig tél, aztán nyár, nyár, nyár. Lehet dolgozni ilyen időben is, persze valamivel körülményesebb. A dolgozók jól felöltöznek, filccsizma, pufajka, jó meleg alsónemű, és kesztyű. Meg kell szokni. Sokan megfáznak, de az influenzajárvány ismeretlen, ugyanis száraz a hideg. — A munka minősége? — Én termelési vezetője voltam a csoportnak, s mondhatom, kitűnő munkát adtak ki kezükből a magyar fiatalok. Érezte mindenki, hogy egy nemzet nevében cselekszik. — Beszéljen a munka melletti időtöltésről, étkezésről, szórakozásról! — Embere válogatja. Előfordult, hogy valaki nem bírta a távollétet és az italba menekült. Voltak olyanok is, kik hazatértek, de a többség kitűnően megálltai, helyét. Hogyan teltek a hétköznapok7 Szerveztünk nvelvtanfo•livSraivAi'i'Xi (Jj város született a tajgában binát kiszolgáló bázisát építettük. Műhelycsarnokokat, garázsépületeket, s általában a fogadó szinteket, tehát sokat zsaluztunk, és betonoztunk. Négy brigád az alapokat és a koszorúkat készítette, egy brigád pedig falazott. — Milyen ott a munka szervezettsége, az anyagellátás és ehhez hasonlók? — Anyag van. sok az előregyártott szerkezeti elem, rengeteg gép és szállítóeszköz segít. Eddig legalábbis jól haladt a munka. A nagy hidegekben valamit csökken a tempó, de év végére teljesíteni lehet a tervet. Érdekesség, hogy a betont elektA Tisza-parton című vers, kínálni, Job*-*' bM-a. ÜWvc fentről lefelé olvasható (!) ó • • • • • . __, * • * # ° • * * 4t% • • • jX^J^*' * * ' • * . • . — • • • « »iw • • • •])» «> ® * e ° * ~ ~ ~ —— % * • • • • <5 iá? — lyamot. tánccsoportot, tévét néztünk, az Orbita—2 adását foghattuk. Sok sporteseményt közvetítettek, a szovjet—magyar focimeccset, és a vébéselejtezőt, nagy volt az öröm a kis magyar táborban. Minden héten volt disco, oda eljöttek a helybeliek, a bolgárok. Különben Uszty-Ilimszk ma már elég nagy város, körülbelül 50 ezer ember lakja. Az üzemben naponta háromszor étkeztünk, de voltak, akik maguk is főzőcskéztek. Éttermekben is volt — elsősorban szombaton és vasárnap vettük igénybe — választék. Marhahús, baromfi, hal, tojás, tejtermékek. A sertést ott nem szeretik annyira. — A tajgáról mi a véleményük a magyaroknak? — Erdőség, erdőség, hómező, de ha megjön a nyár. gombázni is lehet. Jó az üzleti ellátás, magyar árukat is lehet kapni, elsősorban Globusz-konzerveket, borokat. Nekünk külön is szállítottak Moszkvából árut. Volt a boltokban narancs, alma, ananász, mind azonos áron, másfél rubel kilója. — Hogyan keresnek a magyarok? - — Átlagosan 200—250 rubelt, a teljesítménytől függően. Ebből szépen ki lehet jönni, aki megfogja a pénzt, annak elég havonta nyolcvan rubel, a többit félreteheti, elvásárolhatja, hazahozhatja. Karácsonykor fenyőfát díszítenek a magyar különítmény tagjai is, pezsgőt bontanak, rokoni látogatókat várnak a távoli otthonról. Mivel a Délmagyarország is jár hozzájuk, ezúton kívánunk kellemes ünnepeket és békés, boldog új esztendőt az usztyilimszkieknek, az ott dolgozó szegedieknek GAZDAC-H I&TVAN