Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-21 / 299. szám

Szerda, 1977. december 21. i 2 Fiatalok a szigetetekben Tavaly ilyenkor a fiatalokat a szövetkezetekben éppúgy, mint más vállalatoknál főként az ifjúsági parlamentek foglalkoztatták. Véleményeket mondtak, javaslatokat tettek. A gazdasági és politikai vezetők ezeket meghallgatták, feljegyezték, határozatokba foglalták. Vajon az eltelt egy esztendő alatt mérhető-e már változás a megye három szövetkezeti ágazatánál: az ipari, a fogyasztási és a termelőszövetkezeti ifjúsági parlamentek óta? Erről tanácskozott a közelmúltban a három szövetkezeti ágazat koordinációs tanácsa. • A KISZ-vezetők a szövetkezetek vezetőségi üléseire rendszeresen elmennek és a jutalmazásnál, a továbbtanulási kérdések eldöntésénél, bérezési problémák megoldásánál hasznos tanácsokat adnak a gazdasági vezetésnek. A lakásépítők a szövetkezetek egynegyedében már anyagi támogatásban is részesülnek. Jól működnek a nyolc ipari szövetkezeti és a négy városi szövetkezeti bizottsághoz tartozó ifjúsági klubok. Továbbra is gond azonban a munkásművelődés. A szövetkezeti bizottságok, a KlSZ-alapszervezetek és a nőbizottságok elősegíthetik, hogy a fiatalok jobban igénybe vegyék a művelődési központok szolgáltatásait A közösségek mindenütt befogadják a fiatal szakmunkásokat. A szocialista brigádok és az idősebb dolgozók segítséget nyújtanak a kezdő fiataloknak. A megye ipari szövetkezeteiben 13 ifjúsági szocialista brigád dolgozik. A fiatalok munkája a szövetkezetek eddig elért eredményeiben és a gazdasági fejlődésben mérhető. • Népszerűbbek a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmák, melyekről a fiatalok már a pályaválasztás előtt tájékozódhattak. Az ifjúsági parlamenteken hozott határozatok végrehajtására minden szövetkezetben készültek munkatervek. Az új kollektív szerződéseket is ennek szellemében állították össze a fogyasztásiak. Az utóbbi időben növelték a szociális, kulturális és sportcélokra fordítható összegeket. Üdülőházakat béreltek, vagy vásároltak a dolgozók kényelmesebb, kulturáltabb pihenésének elősegítésére. Bevezettek többféle lakásépítési támogatási formát is. Az ifjúsági törvény végrehajtására ötéves terv készült. . Nincs változás az ifjúsági klubok tevékenységében. A fiatalok igénylik a kulturált szórakozást, mégis visszaesett a klubélet • A mezőgazdasági szövetkezetekben a legkorszerűbb berendezéseket gépeket ma már a fiatalok működtetik. Ok az új agrotechnika ismerői. A gazdasági vezetők ezt tudják, s igyekeznek is a fiatalokat megszerezni és megtartani. A lakásépítésben egyre több mezőgazdasági üzemnél kapnak a fiatalok anyagi segítséget. Igaz, a támogatási formák rendkívül változatosak, és nagyságát főként a gazdasági eredmények szabják meg. Néhol tervbe vették, hogy lakásépítési alapot is létrehoznak. Jó a kapcsolat az iskolák és termelőszövetkezetek között. Ezzel mód nyílik arra, hogy a fiatalok már a tanulmányaik alatt kellőképpen megismerjék és megkedveljék a mezőgazdasági szakmákat. A szövetkezetekben növelni kell a szakmunkások létszámát. Ezért több helyen szerveztek kihelyezett szakmunkásképző tanfolyamokat. A fiatalok tanulási kedvének növelése érdekéhen ösztöndíjakat is alapítottak. A korábbi évekhez képest megváltozott a termelőszövetkezetek szociális ellátása. Öltözők, étkezők épültek, s a munkahelyek is korszerűsödtek. Ahol a gazdaság anyagi helyzete lehetővé tette, ott ifjúsági klubokat is építettek. Igy a téeszfiatalok az eddiginél jobban bekapcsolódhatnak a közéletbe. Hiszen őket is érdekli: mi van a sz? etkezetben és azon kívül. Üjabb lendületet vett a szocialista brigádmozgalom is. A mezőgazdasági szövetkezetekben működő szocialista brigádok tagjainak 20 százaléka fiatal. Radlcs Ferenc A tükör előtt A fodrász — az Értelmező szótár szerint — haj, bajusz, szakáll nyírásával, borot válásával, illetve frizurák készítésével foglalkozó iparos. A fodrásznő pedig „fodrászatra képesített nő". Suta fogalmazás. az igaz. A szakma más. Több ennél. Bajgó Istvánnét, a Csongrád megyei Fodrász Szövetkezet alapító tagját nemrégiben a Munka Érdemrend bronzfokozatával tüntették ki. — A megfelelő szakmai képzettség, a kellő gyakorlat mellett — mondja — a legfontosabb az alkalmazkodókészség. Annyi, de annyi különböző ember fordul meg az üzletben, akiket munka közben meg kell hallgatni, néha meg is kell vigasztalni. Szeretettel, megértéssel minden megoldható. Rengeteg türelem és idő az emberi kapcsolatok nyitja, hogy a vendég elégedetten távozzon, és legközelebb ismét ide jöjjön vissza. Jó néhányan húsz-huszonöt éve a törzsvendégeim. — Hogyan lett fodrásznő? — Szegeden kezdtem Dudás Sándor üzletében. Elismert mester volt, tiszteltek a városban. Hét lányt vett föl tanulónak 1938-ban. Közrejátszott némi ismeretség, protekció abban, hogy én is a keze alá kerülhettem. A tanműhely egyben a lakása is volt. Mosással, vasalással, takarítással kezdődött az inaskodásunk. Fél évig a vendég mellé sem állhattunk. Persze mit is tudhatott egy gyerek hat elemivel? Szépen köszönni — hogy észrevegyék. — Családja? — Édesapám gyári munkás volt, majd nyugdíjas korában éjjeliőrként dolgozott tovább, egészen haláláig. Hetvenöt éves édesanyám jelenleg is velünk lakik. Ö egy rendkívüli anyuka, nagyon soka' köszönhetek neki. Annak ideijén ruhatáros volt a színházban. Csodálatos élményt jelentett, ha engem is belopott egy-egy előadásra. 1947-ben mentem férjhez. A párom szintén női fodrász, mindketten ugyanennél a résziegné' dolgozunk, 25 éve. A lányom mezőgazdasági főiskolát végzett, a fiam autó-motorszerelő. Varja a bevonulást, a katonaságot. Munkatársai és a vendégek Aranynak hívják. Mosolyában semmi mesterkéltség, noha önmaga is bevallja, a műmosoly a szakmával jár. Jó kedélyű. — Ügy hallottam, kedveli a zenét... — Az egész család muzsikaszerető. A nővérem kórustag, a lányom zenét is tanult. A barátnőmmel sokat énekelgetünk. Ha valami kellemetlenség történik velem — nekem is vannak rossz napjaim —, hamar elfelejtem. Ezt a zenének köszönhetem. Imádom a történelmi regényeket, olvasom a zenei kritikákat, mindenből lehet tanulni. Sok-sok apró dolog, picinyke öröm keli az élethez, hogy tartalmasan kihasználjuk, boldogan éljünk. És ezt hányan, de hányan nem veszik észre, ebban a nagy rohanásban. Bajgó Istvánné társadalmi munkában vállalta, hogy 20— 30 perccel a reggeli nyitás előtt bejön az üzletbe. Bekapcsolja a bojlert, előkészíti a szükséges kellékeket, hogy a korán érkező vendég se várakozzék. — Igy fogalmaztam mindig magamban: nekem a tükör és az asztalkám előtt kell becsülettel dolgoznom. Minden munkanap ünnep, csak szeretni és megérteni kell az embereket. — Elégedett? — Mi világéletünkben szerényen, mégis boldogabban éltünk, mint egynéhány mai fiatal, akik mindent egyszerre megkapnak szüleiktől, a társadalomtól. Fokozatosan, apránként értük el, amit akartunk. Ez nem azt jelenti, hogy bajom lenne az iflúsággal. őket is úgy szeretem, mint a többi embert. Nagyon jó nálunk az üzletben a légkör. Fiatal és öregebb vállvetve dolgozik. Én azt vallom, az idősebbeknek kell belátóbbaknak, engedékenyebbeknek lenniük. — Hogyan fogadta a kitüntetést? — Sírtam a meghatottságtól. Októberben világra jött az első unokám, novemberben pedig ezt a szép elismerést kaptam. Nekem az idei az öröm éve volt Rózsa Imre Munkástól munkásig Egy párttitkár portréja A 6zegedi kenderfanógyár százesztendős mi voltához úgy van köze Gyulay Zoltánnak, az üaami pártbizottság titkárának, hogy abból 27 évet az öreg gyárban töltött. Annak idején 18 esztendősen itt kezdett eszmélni, munkássá válni a szárazfonóban, ahol mint anyaghordó, kétmázsás bálákkal birkózott, targoncázott üzemrészből üzemrészbe, gépektől gépekig mozgatta izmait a tehetetlen anyag. Az iskolapadot, a továbbtanulás lehetőségét kellett felcserélnie ezért a munkáért, mert rajta kívül még négy gyerek volt otthon. Az üveges- és képkeretező kisiparos apa annyi szájat már nem tudott etetni, annyi lábra cipőről, annyi kamaszra ruháról gondoskodni — belerokkanás nélkül. Az akkori fiatalságnak volt azonban a munka mellett egy nagy szerelme, a gyár kulturális mozgalmi élete, amely a próbák és a szereplések alatt feledtette a napi nehéz munkát, ugyanakkor csiszolta szellemüket. Gyulay Zoltán is választhatott a gyár ének-, színjátszóés tánccsoportja közül. Az utóbbinál maradt, talán azért is, mert volt ott egy lány a vizesfonóból, akinek aztán bekötötte a fejét — Mindez szép volt, nagyszerű és igazán próbára tevő a munkában és a szellem felemelkedésében — emlékezett most vissza és hozzátette: — Akkoriban egy nagyüzem rangját fiataljainak közéleti szereplésével is mérték. A kulturális mozgalom akkor nagyon is közéleti volt. Akkor és abban mutatták meg a munkásfiatalok, hogy felül tudnak és akarnak emelkedni, képesek beleszólni a munkásosztály kultúrájának megteremtésébe és azt tolmácsolni is tudják városon és falun egyaránt. Százakat, ezreket vonzottunk szerepléseinkhez, tanultunk és tanítottunk, szórakoztunk és szórakoztattunk, miközben mindannyian többek lettünk. Arról, hogy akkoriban kikkel dolgozott együtt és közülük hányan maradtak a gyárban, mire vitték és kik mentek el, kerültek különböző pozícióba szerte az országban — hosszú listája van. A munkásmozgalomban a gyárban előtte járó nagy öregeket is számon tartja, akiktől alapvetően azt tanulta meg, hogy aki boldogulni akar az életben, annak munkástól munkásig, embertől emberig visz az útja és ez minden áldozatot megér. A siker, az előmenetel állomásai így következetek Gyulay Zoltán esetében: segédművezető és akkor lett párttag; három műszak mellett érettségi a textiltechnikumban; főművezető és alapszervezeti párttitkár; öthónapos pártiskola; tanulGyulay Zoltán mányok befejezése a marxizmus—leninizmus egyeteme általános tagozatán; újabb tanulmányok speciális kollégiumban ; munkásőri szolgálat; újítási előadói vizsga; gazdaságvezetés és irányítási tanfolyam és mai tisztségének megfelelően, ennek előtte: csűcsvezetőségi titkár. Ez alatt hatszor kapta meg a szakma és kétszer a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, munkásőr emlékjelvényt, Honvédelmi Érdemérmet és újabban a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Felesége szintén a gyár dolgozója ma is, de már nem a vizesfonóban. Azt — mint a gyár legroszszabb körülményű munkahelyét — megszüntették a modernebb gépek és termelési rendszerek beállításával. A szakmában fia is a vállalatnál van: textiltechnikus. Egy ember arcának kontúrjai csak ezek az állomások. Gyulay Zoltánról a portré úgy köze'ítené meg a teljességet, ha láttatni lehetne élete-sorsában, hogy mennyi erőfeszítés, lemondás van egy-egy állomás mögött, mert a tanulással szerzett felemelkedés mind több munkával jár, legalábbis nálunk. A gyártól époúgy elválaszthatatlan az élete, mind csa1 ádjától a gyár. Beszélgetés közben visszatért a huszonvalahány esztendős régmúltra, amikor még kétszer annyi dolgozója volt a gyárnak, mint ma, és kijelentette: nehogy azt higygyem, hogy akkor csak táncoltak, énekeltek és szavaltak a fiatalok. A szegedi kenderfonógyár egyenletes termelési eredményeit tükrözi, hogy a felszabadulás óta 19-szer volt élüzem, a IV. ötéves tervnek minden esztendejében is, és továbbra is ennek megfelelően akarnak helytállni a népgazdaságban. Beszélgetés közben egyre csak egy témára igyekeztem terelni a szó fonalát, arra, hogy sok más mellett mi a legnagyobb gondja ma egy üzemi pártbizottság titkárának? — Ha arra gondol — mondotta —, ami ma mindenütt égető kérdés, az elégtelen bölcsődei és óvodai férőhely, akkor meg kell nyugtatnom: ilyen gondja nálunk egyetlen asszonynak sincs. Elégséges férőhelyű saját gyermekintézménnyel rendelkezünk. A tanulás, a nagyobb tudás megszerzésének ügye hogyan áll ebben a gyárban? — kérdeztem. Az üzemi pártbizottság titkára írásos nyilvántartást vett elő, de még be'.e sem lapozott, úgy mondta: — Lehetnének jobb eredményeink is a jelenleginél Az állami oktatásban nem a közép- és főiskolák, egyetemek nálunk dolgozó tanulói okoznak gondot, problémát, hanem azok, akiknek hézagos az általános iskolai végzettségük, pedig többnyire fiatalok, akik nemrég kerültek hozzánk. Minden évben van nálunk kihelyezett általános iskolai tagozat, és akik tanulnak, megkapnak minden megadható segítséget. Csakhogy jóval előbb, még tanköteles korukban kellene velük intézményesen is többet foglalkozni, hogy ne a gyárak, üzemek pótolják be mások mulasztását. Sok időt nyernénk vele az iparitanuló-képzésben és a felnőtt szakoktatásban, valamint a párt- és tömegszervezeti oktatásban is, ha már kész alapra tudnánk építeni. Más oldalon a számok biztatóbbak voltak, amelyeket Gyulay Zoltán ismertetett. A gyár 1200 főnyi dolgozójából 373 a szakmunkás. Hozzátette: lehetne több is. Középiskolában, főiskolán, egyetemen 1976'77-ben 80_an végezlek a gyárból és több mint 50 százalékuk fizikai munkás. Ehhez hasonlóan jó eredményű a szervezeti politikai képzés is. A gyár 210 főnyi párttagsága közel 80 százalékának van közép* szintű politikai iskolázottsága, fe'sőfokú politikai végzettséggel pedig 18-an rendelkeznek. S ezek a számol* évről évre kedvezőbben változnak azért ls, mert ahogy kivettem az üzemi pártbizottság titkárának a szavából, a szakmai és a politikai művelődés ügye kicsit a vesszőparipája Ez érthető: mindenki úgy tud többet adni, ha többet is tud. A gyárban beszélgettünk és nem eleget a gyárról, de mégiscsak róla, amely „Az átszervezések, a géppark felújítása, a műszaki fejlesztés, az új technológiák meghonosodása a termelés korszerűsítéséhez, a termékösszetétel módosításához, végső soron az eredményesebb gazdálkodáshoz vezettek". Ezek a sorok a gyár százéves történetéből valók. A sorok mögött viszont ott van az egész munkáskollektíva és Gyulay Zoltán arca is erőteljesebben, jobban, mint ahogy arra egy portrérajz vállalkozhat. Lödi Ferenc Alapkőletétel r Újszegeden Felépítésére a CSOMIÉP dolgozói kapták a megbízást, a terveket a CSOMITERV Navák István vezette kollektívái x készítette el. Az új létesítmény — a Csongrád megyei tanács továbbképző közpon'ja — alapkövét ma, szerdán délután három órakor helyez'k el a Tárogató utca és a Közép fasor által körülzárt területen. Képünkön: a továbbképző központ rajzát matatjuk be. # Uj patrontöltő üzem Kedden átadták rendeltetésének a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat új patrontöltő üzemét. A mintegy 140 millió forintos költséggel felépült új üzem eredményeként a gyár az elkövetkező időben a legnagyobb kánikulában is képes lesz a szifonpatron megrendelésnek teljesítésére. Évente 120 millió doboz patront szállíthat a kereskedelemnek. Az avatóünnepségen kitüntették, megjutalmazták az új patrontöltő üzem létrehozását leginkább elősegítő dolgozókat. A