Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

6 Szombat, 1977. december 17.' Á téli könyvvásár szegedi kiadványai Üj kezdeménnyel jelentke­zik a Somogyi-könyvtár. Aranyvasárnap, lS-án, dél­előtt 10-töl 12-ig olvasótermé­ben bemutatja a legfrisseb­ben megjelent szegedi kiad­ványokat Nemcsak bemutat­ja, hanem árusítja is, sőt a vásárlóknak lehetővé teszi, hogy a jelenlevő szerzőkkel dedikáltassák könyveiket. Az elmúlt hetekben — a véletlen így hozta — számos^ érdekes és értékes helyi ki­advány jelent meg. A Somo­gyi-könyvtár kiadványainak sorozatában látott napvilágot Reguli Ernöné Föld és ég cí­mű vallástörténeti, valláskri­tikai bibliográfiája, Hajdú Gézának a hódmezővásárhe­lyi egyletekről, olvasókörök­ről és könyvtárakról szóló, gazdag művelődéstörténeti anyagot föltáró kismonográ­fiája, valamint Péter László­nak az Ady-centenáriumra készült szöveggyűjteménnyel vegyes tanulmánya Adynak Szegeddel, Vásárhellyel és Makóval való kapcsolatairól, életművének Csongrád me­gyei vonatkozásairól. Űj soro­zatot is indított a könyvtár Szeged múltjából címmel, s ennek első darabja is a na­pokban került ki a sokszoro­sító műhelyből. Polner Zol­tán Föld szülte fáját címmel Szeged környéki ráolvasáso­kat és archaikus, népi imád­ságokat gyűjtött össze a több mint 300 lap terjedelmű kö­tetébe. A népköltészetnek ez a kevéssé ismert műiaja, bár éppen szegedi kutatók, Kál­mány Lajos és Bálint Sándor úttöréseí nyomán, de csak az elmúlt években, Erdélyi Zsu­zsának nagy sikerű gyűjte­ménye (Hegyet hágék, lőtöt lépék) révén vá't közkedvelt­té. Polner Zoltán most egy szűkebb tájnak, Csongrád megye ötven helységének ha­gyományait teszi közkinccsé. De a Somogyi-könyvtár nemcsak saját kiadványainak kiván hírt verni az aranyva­sárnapi bemutatással. A sze­gedi könyvtermás idei legna­gyobb szenzációja minden bi­zonnyal a Móra Ferenc Mú­zeum évkönyveként megje­lent monumentális munka: Bálint Sándor Szeged népraj­zát földolgozó hatalmas mű­vének első része, a több mint 600 lapos kötet: A szögedi nemzet. A megyei pártbizott­ság és a megyei tanács kiadá­sában szintén a napokban került ki a nyomdából a Vá­logatott dokumentumok Csongrád rr\egye munkásmoz­galmának történetéből cimű sorozat új kötete, amely Ser­főző Lajos szerkesztésében az 1919 és 1944 közötti negyed század munkásmozgalmának okmányait teszi közzé a már megismert fényes kiállítású, terjedelmes könyvben. Ugyancsak az idén jelent meg a Csongrád megyei levéltárak első évkönyve Tanulmányok Csongrád megye történetéből címmel. Ez is kapható lesz a könyvtári bemutatón. Ezek a kiadványok általá­ban nem kerülnek könyváru­si forgalomba, legföljebb egyiküket másikukat bizomá­nyi terjesztésében árulja egy ideig egy-egy könyvesbolt. Most a könyvtári aranyva­sárnapi könyvvásárban va­lamennyi megvásárolható, sőt néhány régebbi kiadványból (Szeged irodalmi emlékhelyei, Szeged utcanevei, Bálint Sán­dor bibliográfiája stb.) is le­het kapni — amíg a készlet tart. H. I. Sallai Imre 80 éve született Magyar szabadalom A falak utólagos szigetelése Műemlékeink — és általá­ban a régi épületek — „nép­betegsége" a falak nedvese­dése. A régebbi városrészek utcáit járva jól láthatóak a házakon az árulkodó foltok, az elszíneződött, pergő, gom­bás vakolatok. S ez a beteg­ség nem kíméli a különleges kulturális értéket jelentő, ide­genforgalmi szempontból leg­látogatottabb műemlékeinket, együtteseinket sem. Koránt­sem csupán „szépészeti" prob­lémáról van szó. Ezekben a nedves házakban emberek laknak, hivatalok működnek, értékeket őriznek. Világszerte számos utóla­gos falszigetelési eljárás is­meretes, a talaj vízszint-süly­lyesztéslől a légszigetelésig, a íalszellőztetéstöl a falátvágá­sig, újabban pedig az elektro­ozmotikus szigetelés. Mind­mind támadhatók azonban; nem elég hatékonyak, bonyo­lultak, nagyon költségesek, a szerkezeti részek könnyen meghibásodnak. Joggal tart­hat tehát széles nemzetközi érdeklődésre igényt a leg­újabb magyar kémiai, sziliko­fób-anhydro anyaggal törté­nő falszigetelési szabadalom, amelyet egy öttagú építész— vegyész kollektíva dolgozott ki, dr. Zádor Mihály műegye­temi tanár és dr. Székely Ta­más MTA kutatóintézeti igaz­gató irányításával, az MTA szolgálati találmányaként. Először 1970-ben próbálták ki és sikeres alkalmazása után felkarolta az ÉVM 11. számú „Fenntartási Építés Fejlesztése" célprogramja. Megbízása alapján készítette el a Budapesti Műszaki Egye­tem Építészettörténeti és El­méleti Intézetének műemlék­védelmi osztálya tématanul­mányát és irányította a fél­üzemi kísérleteket is. Az elmúlt hét év alatt kö­zel száz épület — budapesti, székesfehérvári, kőszegi lakó­házak, a debreceni reformá­tus kollégium, a makói volt megyeháza, a fertődi kastély — utólagos falszigetelési ter­vét dolgozták ki, és ebből több mint ötven került már kivitelezésre. Az eljárás nyo­mán a falazatok 14—21 szá­zalékos nedvességtartalma a normál 2—3 százalékra csök­kent, a költségek pedig mint­egy a felét tették ki a legel­terjedtebb falátvágásos mód­szernek. Az új eljárás lényege, hogy szerves és szervetlen anyagos felhasználásával készült vegyszert juttatnak a falba. E.-nek egy része elpárolog — dehydra'.ál — és „magával Viszi" a fal nedvességét, meg­gyorsítva a száradás folyama­tát Más része a pórusok fa­lára rakódik, meggátolva a talajnedvesség kapilláris fel­szívódását. Igeh egyszerű az alkalma­zott technológia: a falazatba — az előzetes épületdiagnosz­tikai vizsgálat eredményeitől függően — a padló, illetve a járda fölött 15—20 centimé­terre és egymástól 25—40 cen­timéter távolságra két oldal­ról ferde lyukakat fúrnak. Ezekbe öntik tölcsérrel vagy gumicső segítségével a vegy­szert, amely a falazat vastag­ságánál 5—10 centiméterrel rövidebb lyukakban a gravi­táció segítségével végigfolyik és átitatja a falazat adott sza­kaszát. A furatokat javított habarccsal tömítik. A műve­let gépszükséglete egy jó fal­fúró, munkaerő-szükséglete két-három betanított segéd­munkás. Felbecsülhetetlen előnye, hogy a lakókat, hiva­talokat nem kell szükségla­kásba telepíteni, és az egész művelet a hagyományos el­járásokhoz szükséges több hó­nappal szemben 8—10 nap alatt elvégezhető. A vegyszert a CHEMICAL Építő-vegyianyagokat Gyártó Vállalat már nagyban készí­ti, a módszert pedig tizenki­lenc vállalat hasznosítja. A Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat például évente mint­egy harminc épület utólagos szigetelését végzi ezzel az el­járással. Az Egri Építőipari Szövetkezet, a nagykanizsai Mezőgép Vállalat és a kecs­keméti ÉPSZER Vállalat a lakosságtól is fogad el meg­rendeléseket Az eljárás csak relatíve, a többi hagyományos módszerhez viszonyítva olcsó. Egy-egy családi ház utólagos falszigetelése ezzel a módszer­rel több tízezer forintba ke­rül. A falnedvesség elleni vé­delem módjának meghatáro­zásához ugyanis egy megelő­ző, korszerű épületdiagnosz­tikai vizsgálat is kell. Ehhez a műegyetem szakemberei szabadalmi jelleggel új ned­vességmérő műszert dolgoz­tak ki. Az utólagos falszigetelés után el kell végezni a kiegé­szítő műveleteket egyebek között gondoskodni kell a külső csapadék elvezetéséről is. Deregán Gábor „Kötél vár az elfogott kommunista vezetőkre!" — harsogta Az Est 1932. július 24-i számának címfelirata, egybehangzóan szinte az egész poigári sajtóval. A kö­telet az illegálisan működő KMP három vezetőjének — Sallai Imrének, Fürst Sán­dornak és Karikás Frigyes­nek — készítették, akiket a párt irodáján, Budapesten, a VIII. kerület, Thék Endre utca 32. számú házban fog­tak el Horthy rendőrnyomo­zói. öt nappal később, július 29-én kivégezték az akkor 35 éves Sallai Imrét és a 29 esztendős Fürst Sándort, akik utolsó szavaikkal a pártot, a világforradalmat éltették. A nemzetközi köz­vélemény felemelte szavát az ítélet ellen, tiltakozott több világhírű író, művész, itthon tízezeren írták alá a József Attila fogalmazta röpiratot, mely a dolgozó polgárokhoz, munkásokhoz, gondolkodó emberekhez fordulva és az ő nevükben követelte az igazságügyminisztertől az íté'et megmásitását. „Nálunk még mindig akasztanak azért, mert emberek nem bírják az éhséget, mert a társadalmi berendezések ja­vítását vagy megváltoztatá­sát kívánják. Ma kommunis­ták életét, akarják kiolta­ni... holnap más politika válhatik halálosan veszedel­messé a mai viszonyokra, s akkor mások kerülhetnek akasztófa alá. A politikai ellentétek kötéllel való meg­oldása ellen ma és bármikor minden érzésünkkel és ideg­szálunkkal tiltakozunk" — írták a röpirat szerzői. Mind­hiába, az ítéletet végrehaj­tották. Ki volt Sallai Imre, aki­től ennyire féltek, akit ilyen nagyon gyűlöltek Magyar­ország akkori urai? Egy ko­rabeli személyleírás fgy raj­zolta meg alakiát: „Sovány, 178 cm magas, barna szemű, kiálló arccsontú, szemüve­ges, barna hajú, nyírott baj­szú. Beszél magyarul, né­metül és oroszul". Harminc­öt éves volt akkor, s immár másfél évtizedes politikai, mozgalmi múlt állt mögötte. 1897. december 17-én szü­letett Erdőfülén, Udvarhely megyében. Apját, aki falusi szatócs volt, kétéves korában vesztette el, s néhány hó­nappal azután anyja is meghalt. Mindketten tüdő­H felmondási idő letöltéséről Munkahelyén átszervezés van — írja D. J. szegedi ol­vasónk. Erre hivatkozással — előzetes megbeszélés szerint — munkaviszonyát novem­ber 1-én felmondták. A fel­mondási idő három hónap, ebből két hónapot munká­ban kell töltenie, egy hó­napra pedig felmondási il­letményt kap. Kilátása van arra, hogy egy számára is megfelelő munkahelyen al­kalmazást kap. Ezért érdek­lődik. ha az ú.i munkahely­re a felmondási idő lejárta előtt be kell lépnie, köte­les-e jelenlegi munkáltató­iá eltekinteni a felmondási idő letöltéséről. Választ kér arra is, ha úgy alakul a helyzet, hogy január l-e után kell új munkakörét elfoglalnia — akkor, amikor a felmondási Illetményt már felvette —, köteles-e azt visszafizetni, s végül ebben az esetben a kilépés, illet­ve az új munkahelyre be­lépés időpontjaként milyen dátumot kell a munka­könyvbe ír iii. Első kérdésére a rendelet a következőket tartalmazza: abban az esetben, ha a mun­kaviszonyt a vállalat mond­ja fel, s a dolgozó már a felmondási idő alatt, de a munkavégzés alóli felmentés előtt új munkahelyen kí­ván elhelyezkedni, a válla­lat köteles a munkaviszony­nak, a dolgozó által megje­lölt időpontban történő megszüntetéséhez hozzájá­rulni. A munkaviszony meg­szűnését követő időre azonban a dolgozót mun­kabér már nem illeti meg. Ha tehát olvasónknak új munkahelyére január 1-ét megelőzően kell belépnie, a jelenlegi munkahelye kö­teles elengedni. Ebben az esetben a kilépés idejeként a munkakönyvbe az a dá­tum kerül, amikor a mun­kaviszony megszűnik. s a munkabér is addig a napig jár. Más a helyzet akkor, ha új munkahelyét január l-e után, vagyis akkor kell el­foglalnia, air.kor a jelen­legi munkáltatónál a mun­ka alól felmentették, s a felmondási illetményt is kézhez kapta. Erre az eset­re a rendelet kimondja: az a körülmény, hogy a mun­ka teljesítése alól felmen­tett dolgozó még a munka­viszony megszűnésének nap­ja előtt új munkaviszonyba lépett, a felmentés idejé­re járó átlagkeresethez va­ló jogát nerti érinti. Tehát a dolgozónak joga van er­re az összegre is, és joga van új munkahelyén a mun­kakörére, illetőleg végzett munkája szerinti munkabé­rére is. A munkakönyvbe kilépés dátumaként ebben az eset­ben azt a napot kell beírni, amelyik napon a felmondás szerint munkaviszonya meg­szűnt, vagyis 1978. január 31-ét. Az új vállalatnál a munkaviszony kezdő idő­pontjaként a munkába lé­pés napját kel! megjelölni akkor is. ha a belépés pap­ja január 31-e olőtti időre esik. Dr. V. M. betegek voltak. Szülei halá­la után apai nagyszülei ne­velték Miskolcon, később anyai nagyszüleihez került, az Udvarhely megyei Hom­rod-Ok!ándra. Az eiemi is­kola hat osztályának elvég­zése után a Háromszék me­gyei Barát község po'gári iskolájában íratták be, majd Budapesten a felsőkereske­delmi "iskolában érettségizett, 1916-ban. A kitűnő tanulót az iskola ajánlatára a Ma­gyar Leszámítoló és Pénz­váltó Bank Rt. fölvette tiszt­viselői közé. Ez a „kiváló szorgalmú és minden tekin­tetben elsőrangú hivatalnok" — ilyennek jellemzi a bank egyik, 1918. elejéről kelt mi­nősítése —, nem sokkal azután, hogy megkezdte pol­gári, kenyérkereső pályáját, olyan tanításokkal és néze­tekkel kötött ismere'séget, amelyek messze eltérítették attól a munkától, amit 1916 tavaszán még életcéljának vélt. Az alig • húszesztendős Sal'ai 1917-ben a Ga'ilei-kör haladó antimilitarista diák­jairak maroknyi csoportjá­ban, Szabó Ervin mellett is­merkedett meg a szocialista eszmékkel, s kezdfe meg no­litikai tevékenységét. Há­borúellenes röpcédulák ter­jesztéséért 1918 májusában börtönbe került, ahonnan az őszirózsás forradalom szaba­dította ki. Alapító tagja volt a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának, munkatársa a Vörös Újságnak, szerkesz­tője a Vörös Katonának. A proletárdilttatúra idején a Belügyi Népbiztosság politi­kai osztályán dolgozott, mint Korvin Ottó helyettese. Je­lentékeny szerepet játszott az ellenforradalmi összees­küvések felderítésében. A Tanácsköztársaság veresége után mint emigráns a párt és a kommunista ifjúsági mozgalom újjászervezésén munkálkodott, Bécsben. Elő­adásokat tartott, cikkeket írt, dolgozott az osztrák és az Ausztriában kiadott magyar nyelvű kommunista sajtó szerkesztésében, ugyanakkor az illegális mozgalommal való kapcsolattartásnak, a különféle akciók, összejöve­telek megszervezésének „ap­rómunkájában" is nagy oda­adással és hozzáértéssel vett részt. Precizitása, szervező­képessége, konspirációs érzé­ke már ekkor megmutaUco-­zott * A húszas évek elején mégis más feladatkör jutott számára osztályrészül. 1924­ben a Szovjetunióba került, ahol a Marx—Engels—Lenin Intézet tudományos munka­társa, majd osztályvezetője lett. Pontossága, rendszerete­te a marxizmus klasszikus műveinek összegyűjtése és feldolgozása során — ami az intézet feladata volt — szintén nagyon jól kamato­zott. De a magyar kommu­nista mozgalom sem nélkü­lözhette tehetségét: 1928_ban rábízták a párt budapesti illegális nyomdájának mű­ködtetését. Szigorú illegali­tásban. lakásából alig ki­mozdulva állította elő itt a párt lapjának példányait: egymaga készttette a sten­cilt, végezte a sokszorosítást, javított a kéziratokon és ír­ta meg némelykor a hiányzó cikkeket is. 1929-ben újból Bécsbe, majd a Szovjetunióba került, ahonnan 1931 tavaszán tért ismét haza. Ekkor már tagja a KMP Központi Bizottsá­gának, mely két részből ál­lott: a külföldi Bizottságból és az itthon illegalitásban tevékenykedő Titkárságból. A két szerv tagjai negyed­évenként váltották egymást. Sajlaira a legnehezebb, a legtöbb gonddal járó mun­katerületek— a munkanél­küliek mozgalma, a szak­szervezeti ellenzék, a falusi szervezkedés, a KIMSZ — po'itikai irányítása hárult. „Kipróbált és állhatatos munkatárs"-ként jellemezte a Komintern végrehajtó bi­zottságának szóló jelentésé­ben Huszti Ferenc, a KMP Külföldi Bizottságának ak­kori vezetője, s hozzátette; „Az egész párt legtehetsége­sebb konspirátora, aki a köz­ponti apparátust eddig nem látott magaslatra emelte". A párt tevékenysége akko­riban fellendült, az addig nem ismert mélységű gaz­dásági válság, az általa oko­zott tömeges munkanélküli­ség, a nyomor fokozódása fogékonnyá tette a munkás­és szegényparaszt tömegeket a kommunisták szava iránt. Fokozódott a tüntetések, megmozdulások száma. A válságtól és következmé­nyektől megrettent uralkodó körök az erőszak fokozásá­ban kerestek kiutat Ürügy­ként használva a biatorbágyi vasúti hid felrobbantását, statáriumot hirdettek, mely az úgynevezett „kommunista bűncsekeleményekre" is ki­téri esztette a rögtönbirás­kodás hatályát. Sallai Imre ebben az idő­ben már sokat be'egeskedett, szervezete nehezen birkózott a néhány évvel korábban kapott malária következmé­nyeivel, nemegyszer 40 fokos lázzal ment el az illegális megbeszélésekre. Kérhette volna, hogy újra emigrációd ba mehessen gyógykezelte­tésre. De ő fontosnak tar­totta, hogy a magyar mun­kásosztály harcának fellen­dülése idején személyesen részese lehessen e küzde­lemnek. * Horthyék politikai rend­őrsége nagy erőket vetett be, hogy rajtaüthessen a KMP vezetőin, s 1932. nyarán si­került is nyomára bukkan­niuk a Titkárság tartózko­dási helyének. Itt fogták el július 15-én Sallai Imrét. A legkegyetlenebb brutalitá­sai, válogatott kínzásokkal igyekeztek őt és társait val­lomásra bírni, de hiába. Pártkapcsolataikról nem val­lottak, sem a rendőrségen, sem a rögtönítélő bíróság előtt. „Sallaira és Fürstre emlé­kezz proletár!" — hangzik az ismert munkásmozgalmi induló szövege. A felszaba­dult magyar munkásosztály, dolgozó népünk híven őrzi a nyolcvan esztendeje született Sallai Imre emlékét. Gy. M. Lehár-kongresszus Az új esztendőben lesz Lehár Ferenc halálának 30. évfordulója. Ezzel kapcso­latosan Budapesten járt Gertrúd Eder, a bécsi Glocken Verlag kiadó cég vezetője, s c következőket mondta: — Az operett nagy mes­tere halálának évfordulójá­ra a legtöbb európai zenés színházban darabjai felújí­tásával emlékeznek. A leg­érdekesebb események egyi­ke Bad Ischlben zajlik majd le. Lehár-kongresszus lesz a zeneszerző munkásságáról. A kongresszust az >ttnni Lc­hár-társ ság rendezi júiiua 15. £s 17 között.

Next

/
Thumbnails
Contents