Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-02 / 283. szám

'Péntek, 1977. december 2. 3 Együttműködés a honvédelmi feladatokban Megállapodást írt alá a megyei tanács elnöke és az MHSZ megyei titkára Együttműködési megállapo- mogatja a megye városaiban öást írt alá dr. Perjési László, és kiemelt szerepkörű közséa megyei tanács elnöke és geiben tervezett MHSZ-báziMihalik Ferenc alezredes, a sok és kiképzési létesítméMagyar Honvédelmi Szövet- nyek megvalósítását. Ebben a ség megyei titkára tegnap, tervidőszakban főleg Szente csütörtökön délután Szegeden, a megyei tanácsházán. Az aláírásnál jelen voltak: az elnökhelyettesek, a megyei tanács vb-titkára, a vb igazgatási és művelődésügyi osztályának vezetői. A megyei tanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy egy korábbi megállapodás megújításáról van tulajdonképpen szó; o közös feladatok a továbbiakban is megkövetelik a jó együttműködést. Mint ismeretes: a honvédelmi törvény az állampolgárok — és különösen az ifjúsen, Makón és a makói járásban. Az MHSZ illetékes szervei segítséget nyújtanak az oktatási intézményekben folyó honvédelmi oktatáshoz, azok tárgyi feltételeinek megteremtéséhez és a pedagógusok módszertani felkészítéséhez. A megyei tanács elnöke kezdeményezi: a helyi tanácsok és járási hivatalok az eddiginél hatékonyabban támogassák az MHSZ-t feladatainak megoldásában. Kívánatos a honvédelmi nevelés tárgyi feltételeinek a jelenleság — hazafias, honvédelmi ginéi nagyobb mértékű és nevelését a tanácsok és a Ma- korszerűbb kialakítása. A hegyar Honvédelmi Szövetség lyi tanácsok járuljanak hozzá közös feladataként határozza az MHSZ-objektumok és új meg. Az elmúlt három évben lőterek építéséhez. az egybehangolt cselekvés eredményei kedvezően ala- A megállapodást aláírók kultak. Mintegy 10 millió fo- egyetértettek abban is, hogy rintos költséggel felépült a a helyi tanácsok és az MHSZ csongrádi városi MHSZ-szék- helyi szervei közötti mcgállaház, ugyanott és még húsz podásokat is felül kell vizsközségben lőtér létesült. E be- Qálni és a kölcsönös érdekek ruházásokhoz a tanácsok 2.6 alapján azokat megújítani, az millió forinttal járultak hoz- együttműködés célravezető zá. önmagáért beszélő tény: módszereit meghatározva, az építkezések értékének 40 százalékát a társadalmi munka alkotja. A megállapodók — az 1976 —1980-ig terjedő időszakra — elhatározták a hazafias honvédelmi neveléssel, oktatással és sporttevékenységgel kapcsolatos tennivalók együttes szervezését, a rendelkezésre illó — és feltárható — anyagi eszközök és társadalmi erőforrások ésszerű és gazdaságos felhasználásával, illetőleg fi társadalmi aktivitás és közreműködés megszervezésével A megyei tanács — a pénzügyi kereteken belül — táHúszéves a Fáklya Húsz esztendeje jelenik meg magyar nyelven a Fáklya, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság képes folyóirata. Az évforduló alkalmából a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége a társaság Aranykoszorús plakettjével tüntette ki a szerkesztőség kollektíváját. A kitüntetést csütörtökön a Barátság Házában Nagy Mária, az MSZBT főtitkára nyújtotta át Nyikolaj Zabelkinnek, a Fáklya főszerkesztőjének. A kitüntetés átadásánál jelen volt Fodor László, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese és Ivan Vasziljevics Szalimon tanácsos, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője. Kanizsa bútorok Több mint 700 millió forint értékben 18—19 típusban szállít bútort 1978-ban a kereskedelem részére a Kanizsa Bútorgyár. A gyártmánylistán szerepel az Otthon '78 kiállításon bemutatott mozaik szekrénysor-család, amely elemes megoldással készül és a vevő tetszése szerint rendezheti be vele | lakását. Ebből már az év első felében szállítanak az áruházakba és a szaküzletekbe. Hófa karfás Szerdán este kezdődött, s éjfélre már be ls fejeződött a városon átvezető főútvonalakon a iió eltakarítása, tegnap hajnali háromra pedig a fontosahb inellékütvonalakon is elrlúrtak a négy centiméteres hóréteget a városgazdálkodási vállalat dolgozói. Gepekkei, és tegnap nap közben, 80 hóeltakarító kézi erejével tisztították meg az utakat és a köz. téri járdákat. Felvételeink az A'-adi vértanúk terén és a hídon kés/üllek Környezetvédelmi mérések a fővárosban Az adatokat hasznosítják Budapest 15 forgalmas város levegőjét. A vizsgálapontján mérik rendszeresen, tok eredményét a közúti körhogy a gépjárművek kipufo- nyezetvédelem programjának Kógázai nem szennyezik-e a kidolgozásában használják környezetvédelmi törvény ál- fel. A környezetünket veszétal előírt mértéken felül a lyeztető szennyező források ^_ között az utak is előkelő helyen állnak. A növekvő járműforgalom nyomán nagymértékben szennyeződik a levegő, s a zajártalom is erősödik. Ezért az illetékes szakemberek külön munkaprogramot állítanak össze az u'ak környezetvédelmének megoldására. Elsősorban a városi forgalmas csomópontoknál kell megoldani a levegő-szennyeződés csökkentését, e célt szolgálja a fővárosban a mérőhá'ozat fölállítása is. A Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet és a KÖJÁL végzi ezeket a méréseket, ha valahol a szennyeződés túllépné a megengedett értéket, akár forgalomkorlátozást is kezdeményezhetnének. Erre azonban eddig nem került sor, s remélhetően a jövőben sem kell tartani tőle, hiszen a „zöldhullámok" és az újabb felüljárók építése a folyamatos forgalmat segíti, így csökken a gyakran megállásra és indulásra kényszerülő autók által kibocsátott kipufogógáz. A rendszeres mérések adatait értékelik, s a városfejlesztési programban hasznosítják majd, így például a Marx tér átépítésénél már ezeket a szempontokat is (felhasználják. (MTI) Kóceráj, vagy" nélkülözhetetlen kisüzem? A

z utóbbi évek emelkedetten tudományos közgazdasági szóhasználatában minduntalan feltűnt egy, a köznyelv mély rétegeiből idesettenkedő kifejezés: a kóceráj... Bizonyos döntések illusztráló jelzőjeként, sőt, lényegi indokaként bukkant elő ez a szó, amely — hadd mutassuk be közelebbről —, a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint ezt a jelentést hordozza: „Gyatra, elhanyagolt kis műhely, vagy bolt." A kérdés azonban, amely e szóhasználat mögött feldereng, korántsem az, hogy akad-e nálunk gyatra, elhanyagolt kis műhely vagy bolt. Természetesen jócskán akad, de nyelvészek a megmondhatói, hogy fogalmak köznyelvi karrierje általában nyomós társadalmi okkal függ össze. A gyatra kisműhelyek önmagukban aligha tekinthetők ilyen oknak. Sokkal fontosabb, hogy az utóbbi esztendőkben széles eszmecsere bontakozott ki a gazdasági elméletben — és ennél is szélesebb folyamat a gazdasági gyakorlatban —, a kisüzemek szerepéről egyfelől, illetve a kisüzemek megszüntethetőségéről másfelől. Ezt a folyamatot tükrözte a kóceráj kifejezés; jobbára az utóbbi — megszüntető, beolvasztó törekvés — stilisztikai indoklásaként. Ha a probléma valóban csak „gyatra kisműhelyek" témakörére korlátozódna, akkor aligha érdemelne különösebb figyelmet. Mögötte azonban gazdálkodásunk egyik rendkívüli horderejű iparszervezési kérdése húzódik — lényegében ez: sok vagy kevés-e nálunk a kis- és középüzem? Erről szólva érdemes korunk egv saiátos világgazdasági jellegzetességére utalni. Nos, a közvéleményünk sokat hallhatott az utóbbi évek-évtizedek koncentrációs hullámairól, amelyek világszerte a termelőerők összpontosítása, óriás vállalkozások kialakítása irányába hatottak. Kevésbé ismeretes. hogy ezzel párhuzamosan és szintén világszerte reneszánszukat élik a kisvállalatok. Az ok különösebb közgazdasági bizonyítás nélkül is nyilvánvaló: a koncentrált nagyvállalatoknak rendkívül kifizetődő, ha bizonyos tartozékokat, alkatrészeket ezek gyártására szakosodott kisüzemektől szereznek be — így tehát a „kis" és a „nagy" fogalmak a gazdálkodás dialektikájában egyáltalán nem ellentétesek. Nálunk — közismerten — nem volt éppen egyszerű, amíg a „sok" és a „kevés", magvarán: a mennyiség elfoglalta ésszerű helyét a gazdasági közgondolkodásban, ám a „kicsi" és a „nagv" kategóriáinak értelmezésében ez a helyfoglalás még nem ért véget. Sok ebben mindkét irányban a szubiektiv elfogultság, s ez jól szemléltethető, kulcsszavunk: a „kóceráj" hangsúly árnyalataival. Az egyik oldal nyomatékosan vallja, hogv a váPa'ab méreteket tekintve, ami „nagv", az szükségképpen fejlettebb, hatékonyabb is. íey tehát a feilődés gyorsításának. a hatékonyság javításának mintegy kizárólagos módszere a mind nagyobb méretek kialakítása. A másik oldal a kisüzemi „öntudat"' felmutatásával védekezik a kóceráj-lebecsülés ellen, igyekezvén mindenben — közvetlen exportban, adminisztratív apparátusban és sok másban — „nagyként" viselkedni. A kérdés azonban, amit az imént föltettünk — sok vagy kevés-e a kisüzem? —. valójában csak a gazdálkodási tények és tapasztalatok tükrében válaszolható meg. Ami a tényeket illeti: gazdaságunkban nemzetközi méretekben vizsgálva is rendkívül magas fokú a vállalati centralizáció, bár a koncentráció ennél lényegesen mérsékeltebb. A kétféle fogalom ezt jelzi: a 60-as évtizedtől kezdve páratlan ütemben haladt előre a vállalati centralizáció, hiszen az állami iparvállalatok száma az 1960. évi 1368-ról 1976-ig 737-re csökkent — ez azonban nem mindenütt azonos a termelés valóságos koncentrálásával. Aa irányítás összpontosult mind kevesebb vállalatban, ám a telephelyek száma alig csökkent, illetve a minisztériumi iparban még nőtt is. Az állami iparban a legfeljebb 100 munkást foglalkoztató telepek igen magas: kétharmados arányt érnek el. Közben pedig: erőteljesen csökkent a nagyvállalatok hátterét adó, a szakosított együttműködésbe bevonható, az igényekhez gyorsan alkalmazkodó kisüzemek száma. Érdemes utalni arra, hogy éppen a közelmúltban készült el a Gazdaságkutató Intézet szokásos évi vizsgálata, amely a vállalatok jövő évi szándékait összegezi. Ebből kitűnik, hogy a kívánatosnál sokkal kevesebb új cikk bevezetését tervezik, a egészében az iparszerkezet átalakítása nem foglalta el a vállalati szándékok között a szükséges helyet — s ebben egyik legfontosabb indokként szerepel: az alkatrész-beszerzési, kooperációs gond. Közvetve jól tükrözi ez is azt a hiányt, amire utaltunk. Ez. egyebek között, azzal a költséges következménnyel is jár, hogy hatékony bedolgozó-kiegészítő háttér nélkül a nagyüzemek rendre-sorra berendezkednek bizonyos tartozékok „házi" előállítására, egyfajta önellátó, ráfizetéses autarchia módszereivel. T

együk mindjárt hozzá: mindaz, amit elmondtunk, korántsem érvén, s egyetemesen és válogatás nélkül minden iparágra, ágazatra. Ugyan ki gondolna komolyan például a kohászat valamiféle „kisüzemesítésére" — nemde a népi kohók módszerével. Az sem kétséges, hogy a valóban „gyatra kisműhelyek" tervszerű felszámolása fontos feladat, egyebek között városrendezési, munkavédelmi okokból is. Mindemellett nyilvánvaló, hogy a gazdaságszerkezet korszerűsítése nélkülözhetetlenné teszi a „kis" és a „nagy" fogalmainak ésszerű értelmezését. A mérce egyértelmű: a társadalmi hatékonyság — és ezzel mérve, a sajátosságok bonyolultságából itt-ott az a képlet is elénk rajzolódhat, hogy a „kicsi" nem okvetlenül elmaradottabb. a „nagy" sem minden esetben hatékonyabb .,. Tábori András földgázprogram közelebbről (Folytatás az 1. oldalról.) köbmétert kell biztosítanunk. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése további beruházások megvalósításával válhat elérhetővé. így például földgázkutatásra és gázkutak fúrására 1,7 milliárd forintot, új gázüzemek építésére 4, szállító- és elosztóvezetékrendfezer bővítésére 7,8, szolgáltatásra és pb ellátásra több mint 3 milliárd forintot kell fordítani öt év alatt. Vannak megfelelő gázkészleteink, s perspektívában tovább gyarapíthatók mélyfúrásokkal. Azt tapasztaljuk, hogy a nagymélységű fúrásoknál inkább földgáz tör Somogyi Károlyné felvételei fel, mint olaj. Ezen kívül a KGST együttműködésben a megnövekedett Szovjetuniónak nagy készle™ t^íwíSe tei vannak, tehát importból is fedezni tudjuk szükségleteinket. Az sem közömbös, hogy a magyar gépexport fokozásával értékes ellentételhez jutunk. — Elnézést a hasonlatért, jó lóra tettünk, amikor földgázra alapozzuk energiamérlegünk egyik serpenyőjét? — Igen. A földgázfelhasználást igazolta az is, hogy az igények nagyok, alig tudjuk kielégíteni azokat. Közben túlteljesítettük terveinket, vezetéképítésben és a palackosgáz-ellálásban is. A jelenlegi energiahelyzetben a Bányászrekordok A Mecseki Szénbányák vasasi üzeméből zászlókkal díszített csille hozta felszínre csütörtökön délben az 1977. évi terv teljesítéséhez hiányzó utolsó adag feketeszenet. A csille oldalára ráírták azt is, hogy az év eleje óta 321 000 tonna szenet bányásztak. Ugyancsak ezen a napon teljesítette idei tervét a Mecseki Szénbányáik nagymányoki brikettüzeme. Szilveszterig 14 000 tonna jó minőségű brikettet gyártanak, többletként. tatás több fogyasztó bekapcsolását irányozza elő, ami természetesen többletköltségekkel jár. Az OKGT úgy oldja meg e feladatait, hogy a többletkiadásokat nem hárítja át a fogyasztókra. Csökkentjük a szogátlatás önköltségét, nagyobb palackokat, 22 kilogrammos könnyű alumínium palackokat biztosítunk a fogyasztóknak, valamint tartályokat helyezünk üzembe. S a földgázból nemcsak pb-t, hanem ennél értékesebb terméket — etánt — is előállítunk. Ezzel alapanyagot is biztosítunk a hazai petrolkémiai iparnak. Trösztünk kidolgozta a hazai kutatások tervét. Az anyagi oldal is garantált. Érdemes földgázra alapozföldgáz mint perspektivikus nunk, hiszen az itthon terenergiahordozó, a Szovjet- melt földgáz önköltsége e'őunióban és máís országokban nyös. Tízszer olcsóbb, mint is első helyen áll. Az ezred- az importgáz és ötször olfordulóra ezek az országok csóbb a szénnél. Nem be2—2,5-szeresére kívánják nö- szelve a gázfűtés, a gázfelvelni a földgáz részarányát, használás egyéb előnyeiről. Nálunk is vannak források, vannak készletek, a kistelepeket is ki kell aknáznunk, sőt a szén elgázosításával is előbbre léphetünk, de még a termálvizek is tartalmaznak; földgázt. A gázszodgálkulturáltságáról. szemben más energiahordozókkal — feiezte be válaszait dr. Bán Ákos, a műszaki tudományok kandidátusa, állami díjas vezérigazgató. Gazdagh István