Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

Vasárnap, 1977. november 6. 1 **************** ********** Ószi lendületben — Halló, AGROKER? A mű­trágyaszállítás felől érdeklődünk. Nagyon kellene, hogy haladhas­sunk az őszi mélyszántással — a telefonnál. Molnár Albert, a rösz­kei Kossuth Tsz íőagronómusa. Nyugálomra int, amikor belé­pek irodájába, de azt hiszem, a' téeszben van nagyobb szükség erre. Lendületben vannak, és az esetleges ritmuskiesés könnyen megbosszulhatja magát. Verseny­futás az idővel, ez most a legjel­lemzőbb a mezőgazdaságra. — Nálunk igazi munkacsúcs van — fordul felém, amikor be­fejezi a telefonálást. — Lazítás­ra, pihenésre alig marad időnk. Mindannyian tudjuk, nagy dolog­ra vállalkoztunk, amikor a me­gyében elsőként csatlakoztunk a Bólyai Mezőgazdasági Kombinát és a tiszaföldvári Lenin Terme­lőszövetkezet felhívásához. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának méltó megünneplése alkalmából arra vállalkoztunk, hogy az őszi mező­gazdasági munkákat időben és jó minőségben elvégezzük. Nem erőnket meghaladó vállalkozás ez, de a példás helytállásra, a jó kol­lektív szellemre, a gazdaságos munkaszervezésre egyaránt nagy szükség van. A nagy termés tönk­remehet, ha lemaradunk a beta­karítással, s a jövő évi eredmé­nyeinket kockáztatjuk, ha nem vetünk el idejében, örülünk a re­kordtermésnek, noha ez újabb gonddal jár nemcsak a betakarí­tásnál, hanem az értékesítésnél is. A vállalás teljesítésében a tag­ság döntő többsége eddig kivette a részét, róluk csak elismeréssel lehet szólni. Sajnos, voltak kihú­zok. akik helyett mások duplán dolgoztak. Kopogás az ajtón, s* Vörös La­jos, a téesz párttitkára lép be. — A szeptember 13-i párttag­gyűlésen éppen a párttagok ja­vasolták a jubileumi felhíváshoz való csatlakozást — mondja. — Külön örömünkre szolgál az, hogy nemcsak szavak maradtak az ak­kori kijelentések, hanem valóban mindenki példásan kivette részét az ősziek betakarításában, a szán­tásban és vetésben. * A hagymaválögatók közül kerül elő Csomor Istvánné, a növény­termesztési munkacsapat vezető­je. A téesz elnöke, a párttitkár, s a fóagronómus csak így szólítja: Ica néni. Kedves, szerény, közlé­keny asszony. — Tizenhatan vagyunk a bri­gádban, mind asszonyok, de vol­tunk már harmincketten is. Saj­nos, a gyalogmunka a legnehe­zebb. Nem nagyon csábító sokak­nak a hajnali kelés, s az sem, hogy rendszerint késő van már, mire hazakeveredünk. A téeszben tudtam meg, hogy az asszonybrigád tagjai átlago­san háromezer munkaórát dol­goznak évente. Ha utána számo­lunk, kiderül, hogy mindennapi 8 óra is csak 2900 munkaóra len­ne összesen. — Sokszor hozzánk szaladnak a brigádvezetők, hogy ezt vagy azt — aká" túlórában is — csináljuk meg. Őszintén szólva mi annak örülünk, ha sok a munka ősszel, mert ez azt jelenti, jó a termés, * Megkönnyebbülten sóhajt fel Tandari János szerelő a gépmű­hely előtt, amint elkészült a mar­kológép , javításával. Munkából jött be a gép, gépkocsira rakná a sárgarépát, s várnak rá most is. — Ha az évszakok között kel­lene különbséget tenni, akkor azt mondanám, hogy az ősz a legne­hezebb. A betakarításban részt vevő gépek nem hiányozhatnak huzamosabban. Nagyon fontos emellett a szántás, a vetés és a trágyeszó-ás. Persze az alkatrész­hiány mindig hát-óltatja a javí­tás' ezé-t a szerelő nagy erénye a leleménye.'' ég. Vagy a megja­víthatatlan' is kijavítja, vagy új ..lkai,-észt készít, \agy máshon­nan vesz el, ahol ép en nem kell — mondja, miközben olajos kezét törölgeti. — A traktorosok és szerelők a Komplett szocialista '•rigád'oa tar­toznak — kapcsolódik hozzánk Kéri József műszaki vezető. — Mi a vállalás túlteljesítését tűz­tük ki célul. Ezért először a be­takarításban. majd a vetésnél is kommunista műszakot szervez­tünk. Ebben szinte kivétel nél­kül mindannyian részt vettünk. A rekordtermés nagy része táro­lóba került, ezután már a válo­gatást, szikkasztást és az elszállí­tást folyamatosan végezhetjük. * Traktorosra találni csak kint a határban lehet. Ki a szántásnál, ki a vetésnél, ki a betakarításnál vagy éppen a szállításnál szor­goskodik. Szekeres Géza trakto­rost az őszi búza vetésénél ta­lálom. Robusztus külsejű ember, csodálkozom is, hogyan fér el kényelmesen az MTZ—50-es fül­kéjében. — A gabonavetés precíz mun­kát igényel. Akkor válik el, hogy jól dolgoztunk-e, ha már kel a búza. Sok függ a talajtól is, a munkagépestől is, de legtöbb a traktoroson múlik. Pedig a gép sokszor úgy pattog, hogy majd kiesünk a fülkéből. Kilenc éve vagyok téesztag, de csak négy éve traktoros. Talán mi látjuk a legjobban, különösen ősszel, mi­lyen sokat ér a jó szervezés. Itt legyen idejében a vetőmag, ne álljon feleslegesen a gép, és ha egyik helyen végzünk, ne a leg­távolabbi táblában kelljen foly­tatni a munkát. Dudálással jelzik a többiek, hogy indulnának. Szekeres Géza is fellép gépére, felbőg a traktor, s felsorakozik a többi vetőgép után. * Üj beruházással büszkélkednek a röszkeiek. Nagy Ernő ágazat­vezető mutatja be a termálvíz­fűtéses paprikaszikkasztót. — Az értékesítési biztonság miatt a téeszeknek célszerű fél­kész vagy késztermék előállítását is elvállalni. Nálunk kisebb gond volt az idén a fűszerpaprika ér­tékesítése mint másutt. A szik­kasztó nincs még teljesen kész, de már használjuk. Most is tele van fűszerpaprikával és vörös­hagymával. Üj létesítménnyel bő­vül a kertészetünk is, a fóliahá­zak bordáit most állítják fel a műszaki dolgozók. Távozni készülök, mikor a fő­agronómus még megjegyzi. — Az idén szövetkezetünk nö­velte a zöldségtermő, területét, s a jó agrotechnikának köszönhe­tő, hogy a terméseredmények is kimagaslóak lettek. Évről évre csökken a kézi mukaerő. Ezért kevesebb létszámmal kellett több terményt betakarítani az idén, mint más években. Ha a mostani őszi lendületünk ezután is tart, nem lesz panasz eredményeinkre. RADICS FERENC SÉáíS Az új híd krónikája Betonacél-szerelők Hol az a nagylátószögű lencse, amellyel egyetlen fényképen örö­kíthetnénk meg a „pincétől a padlásig", vagyis a munkaárok mélyétől a pillér zöldágáig, a túlsó parti „Behajtani tilos!" táblától az innenső oldal „Gya­logosközlekedés a túloldalon!" kezdetű figyelmeztetéséig tartó munkterületet? Felülről nézvést talán befogható lenne a látvány, de elveszne, apróra zsugorodna, felismerhetetlenné törpülne, aki­nek reggel felvett tiszta ruhája nyolc órakor már csupa rozsda­folt, akinek a füstszűrős szimfó­nia túl gyenge, aki kevesli az üzemi ebéd adagját, aki fel nem cserélné a széljárta folyópartot a légkondicionált üzemcsarnok­kal Rajtuk most sok múlik Amikor a betonacél-szerelők brigádvezetőjét arra kértük, mu­tatná meg, hol a munkaterüle­tük, a fényképezéshez most leg­inkább alkalmatos helyszín, szé­les mozdulattal helyettesítette azt a bizonyos, nem létező, nagylátó­szögű lencsét. Aztán hogy a bal parti legnagyobb pillérben mégis­csak megállapodtunk, jó okot ad­tunk a többieknek a kunérozás­hoz. Hogy tán bizony elrontottak valamit, s azt próbálják javít­gatni, meg hogy „de nagyon szor­galmasak vagytok most, te Pé­ter" ... A hídépítésnél rangjuk van a betonacél-szerelőknek, szaktudá­sukat, gyakorlatukat aligha pótol­hatnák más mesteremberek ta­pasztaltságával. S talán ezzel ma-( gyarázható ragaszkodásuk is a választott, vagy véletlenül „raj­tuk maradt", a többszöri próbál­kozás után mégiscsak az igazinak kikiáltott, vagy az „így adódott" szakmához. Bocsánatos viccelő­déssel, kedvcsináló kötözködéssel nem lesznek ők nyolcan hát ke­vesebbek, tekintélyükből nem vesztenek semmit. (A főépítés­vezető: „Szóval akiken most na­gyon sok múlik? A betonacél­szerelők.") Megmagyaráztattam magamnak a szót, továbbadom, hátha hasznát veszi más is: az előregyártóit hídtartó gerendákat pillérek támasztják alá, ezeknek a pilléreknek betonba ágyazott fém a lelkük. S ők ennek a rej­tett acélváznak a formálói. » Négyen szakmunkások, négyen pedig betanított munkások. („De tudnak annyit, mint másutt még a bizonyítványosok sem.") Kapó­sak is. össze sem tudjuk szá­molni, hány helyen jártak már, mióta a Hídépítő Vállalatnál van a munkakönyvük. Algyőn kettőt, Makón egyet, Rókuson felüljárót, Budán, a Hegyaljai úton „or­szágcsudáját" építettek együtt, de jártak közben Köröstarcsán és Kunszentmártonban 1 is. Onnan csak hétvégeken, innen naponta ingáznak: dorozsmaiak, algyőiek,­vásárhelyiek. Szokatlan válaszok Minek is tagadjuk el: bajkan vagyunk, ha kérdéseinkre előre tudott válaszokat kapunk. Hogy például azért jó szocialista bri­gádban dolgozni, mert a kollek­tív szellem áthatja az embert. Hogy valaki azért lett brigádve­zető, mert a többiek bíztak ben­ne. Hogy a közös munka közben Vendég a Szov/etunióból. v. i. Lebegyev Idén januárban életében először érkezett Magyaror­szágra Valentyin Ivanovics Lebegyev mérnök. Munkahe­lyén, a szovjet Gázügyi Mi. nisztérium beüzemelési köz­pontjában azzal bízták meg, hogy a szegedi szénhidrogén­mezőn a legjobb tudása szerint irányítsa a második gázföldol­gozót üzembe helyező szak­emberek munkáját. E kísérlet minden várakozásnál jobban sikerült: a prógram szerinti száz napnak csupán harmadá­ra volt szükség a próbaüzem­hez. A gyors munkg nyolca­dik napján már kifogástalan minőségű termékek hagyták el az üzemet. Nem sokkal visz­szautazása előtt. a szovjet szakember beszélt a munkasi­ker okairól, s arról, hogy mi­lyennek látta a magyar em­bereket. — Solia nem „élesztett" mé? a szegedihez hasonló üzemet. Ho­gyan készülhetett mégis e mun­kára? — Még otthon alaposan megismerkedtem a tervekkel, amelyeket a kijevi GIPRO­DÁZ intézet munkatársai ké­szítettek. Emellett sokat hal­lottam a szegedi első gázföl­dolgozó üzemben tapasztaltak­ról. Amikor idejöttem, hamar kiderült, hogy a magyar dol­gozók rendkívül sokat tanul­tak az első üzem üz»-mb. he­lyezése soran, s udvariasko­dás nélkül rr.onanatom, jó volt velük együtt dolgozni. Magya­rokkal először tanulóéveim idején, a moszkvai Gubkin Olaj- és Gázipari Egyetemen találkoztam. Most azt tudtam meg róluk, hogy nagyon ér­deklődnek az új technológiák iránt, s igen gondosan vigyáz­nak berendezéseikre. — Mit látott Magyarországból, a szegedi olaj- és gázmezőn kí­vül? — Tarjánban, szépen beren­dezett lakásban élek. ahol nyáron két hónapig vendégül láthattam feleségemet és lá­" nyomat. Az üzem és a Mv gyor—Szovjet Baráti Társaság lehetővé tette számomra más városok és vidékek megisme­rését. Jártam Miskolcon. Eger­ben és a Balatonon is. Baráti ' találkozóra hívtak az alföldi porcelángyárba, az egyetemre és a pincegazdaságba. Minde­nütt melegen fogadtak. A ta­lálkozókon sok jót hallottam a gyermeknevelést segítő szo­ciálpolitikai kedvezményekről. Néhány hete ünnepélyesen fölavatták a gázföldolgozó üze­met. Ebből az alkalomból Va­lentyin Ivanovics Lebegyev meekaota a Nehézipar Kivá­ló Dolgozója kitüntetést. A Nagyalföldi Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vál'alat szegedi üzemének vezetői köszönőle­véllel és Kiváló Dolgozó jel­vénnyel fejezték ki elismeré­süket a jó munkáért. Sz. J. fegyelmezetlenség nemigen for­dul elő, s ha mégis, a brigád rosszallása nevelő hatású. S per­sze, a művezetőtől fölfelé „min­den segítséget megkapunk, és hogy nem fizetnek bennünket agyon, de azért nem panaszkod­hatunk" ... Hiszem, hogy ezúttal szégyen­kezés nélkül idézhetem a vála--zo­kat. — Egyszerűen nem célszerű külön-külön dolgozni. Ma én va­gyok rosszabb formában, holnap névnap utáni „hangulatban" lesz egy társunk. Van, aki délután négykor már alig áll a lábán, a másiknak mteg sem kottyan, ha még egy félórát rá kell szánnia. Vagy itt van a prémium ügye: ha szeptemberben nem jött ki a lépés, a jövő hónapban jobbaa igyekszünk. Kiegészítésül: a „lépéssel" álta­lában nincs baj a Pántya-brigád­ban. — Akármelyikünk lehetne bri­gádvezető, akkor, 1973-ban is vá­laszthattak, jelölhettek volna mást helyettem. Kiegészítésül Oláh Lajos bri­gádtag szavai: „Egyenrangúan, közösen vezetjük ezt a brigádot, mi, szakmunkások. Egyszemélyi, de négy embernyi irányítással." — Hiába is tagadnánk, el nem hinné. Hát persze, hogy utáljuk a vizet. Meg hogy aztán haza­küldik az embert fizetetlen sza­badnapra. Es el ne felejtsem, a hús nélküli ételt is a hátam kö­zepe lássa. Kiegészítésül: ki már korareg­gel, ki csak munka után kívánja a felest, a sört, a bort. S ha nem merül mélyre az ebédosztó ka­nál, pótlást otthonról szerez az éhes. És nemcsak, hogy hazakül­dik, a brigádból is kizárják a nem közéjük valót. — Meg nem mondom, mennyit keresek, de az biztos, eleget. Kiegészítésül: aki hazaadja mindet, nem titkolja, hogy öt­ezerre szinte biztosan számíthat havonta. Igaz, az övé lehet a legtöbb. Kikerült kérdések Kihagytunk egy kérdést: hogy is vagyunk azzal a vezetői segít­séggel? — összefügg a pénzzel. Aki azt kéri, hogy a háromnapos mun­kát fejezzük be másfél műszak alatt, az egyféleképpen segíthet: ha hónap végén, ha prémiumosz­táskor is emlékszik rá: megcsi­náltuk. Kiegészítésül: az önként rádol­gozott egy-másfél órákért nem nyújtják a markukat. Kérem az olvasót, számolja meg hány betonacél-szerelőt lát a képen. Ugye, hetet? Márpedig akkor magyarázattal tartozom. A legifjabb, Szávai Sándor ugye nincs a fotón, mert ő katona. („És egy kicsit bohém.") Szabó Béla sem látható, mert éppen ak­kor orvosnál járt. („Egyébként pedig műhelybizottsági tag.") Gyors számolás: nyolcból kettő, az hat. Dehát itt heten vannak, önkéntes a hetedik brigádtag, aki más, ahogy mondani szok­tuk: magasabb beosztást hagyott ott, hogy a vasszerelőkhöz csat­lakozhasson. S hogy mégis miért? Aligha csak a nagyobb kereset miatt. (A Pántya-brigád tagjai egyébként nagy diplomaták. Tré­fával ütik el a labdát, ha nem akaródzik a kíváncsi idegen fel­dobott kérdésébe „belefejelniük", hogy például mi a véleményük az új brigádtag döntéséről.) T apozgatom jegyzetfüzetemet, a Pán va Péterrel folytatott beszél­getés kivonatos feljegyzéseit. „Mi­lyen brigádvezetőnek tartja ön­magát? Hogyan jellemezné a töb­bieket? Ha olyan jó szakembe­rek, miért nem szerzi meg négy betanított társuk a szakmunkás­oklevelet?" Nehezen fogalmazód­nak a válaszok, látom, inkább menne már ki, vissza a többiek közé. Igaza van, hogy az Irodai beszélgcftést kényelmetlennek ér­zi. Hát menjünk. Aztán, hogy kiérünk az újsze­gedi oldal pillérei közé, s meg­mutogatja, mi minden vár még rájuk, hogy lérfen-nyomon állítták, megszólítják, eltűnik ar­cáról a benti beszélgetés verí­téke. Már a búcsúkézfogásnál tar­tunk, amikor tanácsot kér: hol kaphatna ő a kisfiának négyes nagyságú, orkán kezeslábast? Már a Skálába is telefonált, a Cent­rumban ismerősként üdvözli az eladó. > És tudom, hogy most kellene elölről kezdeni a beszélgetést. PALIY KATALIN i i

Next

/
Thumbnails
Contents