Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-06 / 262. szám

Vasárnap, 1977. november 6. 1 **************** ********** Ószi lendületben — Halló, AGROKER? A műtrágyaszállítás felől érdeklődünk. Nagyon kellene, hogy haladhassunk az őszi mélyszántással — a telefonnál. Molnár Albert, a röszkei Kossuth Tsz íőagronómusa. Nyugálomra int, amikor belépek irodájába, de azt hiszem, a' téeszben van nagyobb szükség erre. Lendületben vannak, és az esetleges ritmuskiesés könnyen megbosszulhatja magát. Versenyfutás az idővel, ez most a legjellemzőbb a mezőgazdaságra. — Nálunk igazi munkacsúcs van — fordul felém, amikor befejezi a telefonálást. — Lazításra, pihenésre alig marad időnk. Mindannyian tudjuk, nagy dologra vállalkoztunk, amikor a megyében elsőként csatlakoztunk a Bólyai Mezőgazdasági Kombinát és a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet felhívásához. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplése alkalmából arra vállalkoztunk, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat időben és jó minőségben elvégezzük. Nem erőnket meghaladó vállalkozás ez, de a példás helytállásra, a jó kollektív szellemre, a gazdaságos munkaszervezésre egyaránt nagy szükség van. A nagy termés tönkremehet, ha lemaradunk a betakarítással, s a jövő évi eredményeinket kockáztatjuk, ha nem vetünk el idejében, örülünk a rekordtermésnek, noha ez újabb gonddal jár nemcsak a betakarításnál, hanem az értékesítésnél is. A vállalás teljesítésében a tagság döntő többsége eddig kivette a részét, róluk csak elismeréssel lehet szólni. Sajnos, voltak kihúzok. akik helyett mások duplán dolgoztak. Kopogás az ajtón, s* Vörös Lajos, a téesz párttitkára lép be. — A szeptember 13-i párttaggyűlésen éppen a párttagok javasolták a jubileumi felhíváshoz való csatlakozást — mondja. — Külön örömünkre szolgál az, hogy nemcsak szavak maradtak az akkori kijelentések, hanem valóban mindenki példásan kivette részét az ősziek betakarításában, a szántásban és vetésben. * A hagymaválögatók közül kerül elő Csomor Istvánné, a növénytermesztési munkacsapat vezetője. A téesz elnöke, a párttitkár, s a fóagronómus csak így szólítja: Ica néni. Kedves, szerény, közlékeny asszony. — Tizenhatan vagyunk a brigádban, mind asszonyok, de voltunk már harmincketten is. Sajnos, a gyalogmunka a legnehezebb. Nem nagyon csábító sokaknak a hajnali kelés, s az sem, hogy rendszerint késő van már, mire hazakeveredünk. A téeszben tudtam meg, hogy az asszonybrigád tagjai átlagosan háromezer munkaórát dolgoznak évente. Ha utána számolunk, kiderül, hogy mindennapi 8 óra is csak 2900 munkaóra lenne összesen. — Sokszor hozzánk szaladnak a brigádvezetők, hogy ezt vagy azt — aká" túlórában is — csináljuk meg. Őszintén szólva mi annak örülünk, ha sok a munka ősszel, mert ez azt jelenti, jó a termés, * Megkönnyebbülten sóhajt fel Tandari János szerelő a gépműhely előtt, amint elkészült a markológép , javításával. Munkából jött be a gép, gépkocsira rakná a sárgarépát, s várnak rá most is. — Ha az évszakok között kellene különbséget tenni, akkor azt mondanám, hogy az ősz a legnehezebb. A betakarításban részt vevő gépek nem hiányozhatnak huzamosabban. Nagyon fontos emellett a szántás, a vetés és a trágyeszó-ás. Persze az alkatrészhiány mindig hát-óltatja a javítás' ezé-t a szerelő nagy erénye a leleménye.'' ég. Vagy a megjavíthatatlan' is kijavítja, vagy új ..lkai,-észt készít, \agy máshonnan vesz el, ahol ép en nem kell — mondja, miközben olajos kezét törölgeti. — A traktorosok és szerelők a Komplett szocialista '•rigád'oa tartoznak — kapcsolódik hozzánk Kéri József műszaki vezető. — Mi a vállalás túlteljesítését tűztük ki célul. Ezért először a betakarításban. majd a vetésnél is kommunista műszakot szerveztünk. Ebben szinte kivétel nélkül mindannyian részt vettünk. A rekordtermés nagy része tárolóba került, ezután már a válogatást, szikkasztást és az elszállítást folyamatosan végezhetjük. * Traktorosra találni csak kint a határban lehet. Ki a szántásnál, ki a vetésnél, ki a betakarításnál vagy éppen a szállításnál szorgoskodik. Szekeres Géza traktorost az őszi búza vetésénél találom. Robusztus külsejű ember, csodálkozom is, hogyan fér el kényelmesen az MTZ—50-es fülkéjében. — A gabonavetés precíz munkát igényel. Akkor válik el, hogy jól dolgoztunk-e, ha már kel a búza. Sok függ a talajtól is, a munkagépestől is, de legtöbb a traktoroson múlik. Pedig a gép sokszor úgy pattog, hogy majd kiesünk a fülkéből. Kilenc éve vagyok téesztag, de csak négy éve traktoros. Talán mi látjuk a legjobban, különösen ősszel, milyen sokat ér a jó szervezés. Itt legyen idejében a vetőmag, ne álljon feleslegesen a gép, és ha egyik helyen végzünk, ne a legtávolabbi táblában kelljen folytatni a munkát. Dudálással jelzik a többiek, hogy indulnának. Szekeres Géza is fellép gépére, felbőg a traktor, s felsorakozik a többi vetőgép után. * Üj beruházással büszkélkednek a röszkeiek. Nagy Ernő ágazatvezető mutatja be a termálvízfűtéses paprikaszikkasztót. — Az értékesítési biztonság miatt a téeszeknek célszerű félkész vagy késztermék előállítását is elvállalni. Nálunk kisebb gond volt az idén a fűszerpaprika értékesítése mint másutt. A szikkasztó nincs még teljesen kész, de már használjuk. Most is tele van fűszerpaprikával és vöröshagymával. Üj létesítménnyel bővül a kertészetünk is, a fóliaházak bordáit most állítják fel a műszaki dolgozók. Távozni készülök, mikor a főagronómus még megjegyzi. — Az idén szövetkezetünk növelte a zöldségtermő, területét, s a jó agrotechnikának köszönhető, hogy a terméseredmények is kimagaslóak lettek. Évről évre csökken a kézi mukaerő. Ezért kevesebb létszámmal kellett több terményt betakarítani az idén, mint más években. Ha a mostani őszi lendületünk ezután is tart, nem lesz panasz eredményeinkre. RADICS FERENC SÉáíS Az új híd krónikája Betonacél-szerelők Hol az a nagylátószögű lencse, amellyel egyetlen fényképen örökíthetnénk meg a „pincétől a padlásig", vagyis a munkaárok mélyétől a pillér zöldágáig, a túlsó parti „Behajtani tilos!" táblától az innenső oldal „Gyalogosközlekedés a túloldalon!" kezdetű figyelmeztetéséig tartó munkterületet? Felülről nézvést talán befogható lenne a látvány, de elveszne, apróra zsugorodna, felismerhetetlenné törpülne, akinek reggel felvett tiszta ruhája nyolc órakor már csupa rozsdafolt, akinek a füstszűrős szimfónia túl gyenge, aki kevesli az üzemi ebéd adagját, aki fel nem cserélné a széljárta folyópartot a légkondicionált üzemcsarnokkal Rajtuk most sok múlik Amikor a betonacél-szerelők brigádvezetőjét arra kértük, mutatná meg, hol a munkaterületük, a fényképezéshez most leginkább alkalmatos helyszín, széles mozdulattal helyettesítette azt a bizonyos, nem létező, nagylátószögű lencsét. Aztán hogy a bal parti legnagyobb pillérben mégiscsak megállapodtunk, jó okot adtunk a többieknek a kunérozáshoz. Hogy tán bizony elrontottak valamit, s azt próbálják javítgatni, meg hogy „de nagyon szorgalmasak vagytok most, te Péter" ... A hídépítésnél rangjuk van a betonacél-szerelőknek, szaktudásukat, gyakorlatukat aligha pótolhatnák más mesteremberek tapasztaltságával. S talán ezzel ma-( gyarázható ragaszkodásuk is a választott, vagy véletlenül „rajtuk maradt", a többszöri próbálkozás után mégiscsak az igazinak kikiáltott, vagy az „így adódott" szakmához. Bocsánatos viccelődéssel, kedvcsináló kötözködéssel nem lesznek ők nyolcan hát kevesebbek, tekintélyükből nem vesztenek semmit. (A főépítésvezető: „Szóval akiken most nagyon sok múlik? A betonacélszerelők.") Megmagyaráztattam magamnak a szót, továbbadom, hátha hasznát veszi más is: az előregyártóit hídtartó gerendákat pillérek támasztják alá, ezeknek a pilléreknek betonba ágyazott fém a lelkük. S ők ennek a rejtett acélváznak a formálói. » Négyen szakmunkások, négyen pedig betanított munkások. („De tudnak annyit, mint másutt még a bizonyítványosok sem.") Kapósak is. össze sem tudjuk számolni, hány helyen jártak már, mióta a Hídépítő Vállalatnál van a munkakönyvük. Algyőn kettőt, Makón egyet, Rókuson felüljárót, Budán, a Hegyaljai úton „országcsudáját" építettek együtt, de jártak közben Köröstarcsán és Kunszentmártonban 1 is. Onnan csak hétvégeken, innen naponta ingáznak: dorozsmaiak, algyőiek,vásárhelyiek. Szokatlan válaszok Minek is tagadjuk el: bajkan vagyunk, ha kérdéseinkre előre tudott válaszokat kapunk. Hogy például azért jó szocialista brigádban dolgozni, mert a kollektív szellem áthatja az embert. Hogy valaki azért lett brigádvezető, mert a többiek bíztak benne. Hogy a közös munka közben Vendég a Szov/etunióból. v. i. Lebegyev Idén januárban életében először érkezett Magyarországra Valentyin Ivanovics Lebegyev mérnök. Munkahelyén, a szovjet Gázügyi Mi. nisztérium beüzemelési központjában azzal bízták meg, hogy a szegedi szénhidrogénmezőn a legjobb tudása szerint irányítsa a második gázföldolgozót üzembe helyező szakemberek munkáját. E kísérlet minden várakozásnál jobban sikerült: a prógram szerinti száz napnak csupán harmadára volt szükség a próbaüzemhez. A gyors munkg nyolcadik napján már kifogástalan minőségű termékek hagyták el az üzemet. Nem sokkal viszszautazása előtt. a szovjet szakember beszélt a munkasiker okairól, s arról, hogy milyennek látta a magyar embereket. — Solia nem „élesztett" mé? a szegedihez hasonló üzemet. Hogyan készülhetett mégis e munkára? — Még otthon alaposan megismerkedtem a tervekkel, amelyeket a kijevi GIPRODÁZ intézet munkatársai készítettek. Emellett sokat hallottam a szegedi első gázföldolgozó üzemben tapasztaltakról. Amikor idejöttem, hamar kiderült, hogy a magyar dolgozók rendkívül sokat tanultak az első üzem üz»-mb. helyezése soran, s udvariaskodás nélkül rr.onanatom, jó volt velük együtt dolgozni. Magyarokkal először tanulóéveim idején, a moszkvai Gubkin Olaj- és Gázipari Egyetemen találkoztam. Most azt tudtam meg róluk, hogy nagyon érdeklődnek az új technológiák iránt, s igen gondosan vigyáznak berendezéseikre. — Mit látott Magyarországból, a szegedi olaj- és gázmezőn kívül? — Tarjánban, szépen berendezett lakásban élek. ahol nyáron két hónapig vendégül láthattam feleségemet és lá" nyomat. Az üzem és a Mv gyor—Szovjet Baráti Társaság lehetővé tette számomra más városok és vidékek megismerését. Jártam Miskolcon. Egerben és a Balatonon is. Baráti ' találkozóra hívtak az alföldi porcelángyárba, az egyetemre és a pincegazdaságba. Mindenütt melegen fogadtak. A találkozókon sok jót hallottam a gyermeknevelést segítő szociálpolitikai kedvezményekről. Néhány hete ünnepélyesen fölavatták a gázföldolgozó üzemet. Ebből az alkalomból Valentyin Ivanovics Lebegyev meekaota a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vál'alat szegedi üzemének vezetői köszönőlevéllel és Kiváló Dolgozó jelvénnyel fejezték ki elismerésüket a jó munkáért. Sz. J. fegyelmezetlenség nemigen fordul elő, s ha mégis, a brigád rosszallása nevelő hatású. S persze, a művezetőtől fölfelé „minden segítséget megkapunk, és hogy nem fizetnek bennünket agyon, de azért nem panaszkodhatunk" ... Hiszem, hogy ezúttal szégyenkezés nélkül idézhetem a vála--zokat. — Egyszerűen nem célszerű külön-külön dolgozni. Ma én vagyok rosszabb formában, holnap névnap utáni „hangulatban" lesz egy társunk. Van, aki délután négykor már alig áll a lábán, a másiknak mteg sem kottyan, ha még egy félórát rá kell szánnia. Vagy itt van a prémium ügye: ha szeptemberben nem jött ki a lépés, a jövő hónapban jobbaa igyekszünk. Kiegészítésül: a „lépéssel" általában nincs baj a Pántya-brigádban. — Akármelyikünk lehetne brigádvezető, akkor, 1973-ban is választhattak, jelölhettek volna mást helyettem. Kiegészítésül Oláh Lajos brigádtag szavai: „Egyenrangúan, közösen vezetjük ezt a brigádot, mi, szakmunkások. Egyszemélyi, de négy embernyi irányítással." — Hiába is tagadnánk, el nem hinné. Hát persze, hogy utáljuk a vizet. Meg hogy aztán hazaküldik az embert fizetetlen szabadnapra. Es el ne felejtsem, a hús nélküli ételt is a hátam közepe lássa. Kiegészítésül: ki már korareggel, ki csak munka után kívánja a felest, a sört, a bort. S ha nem merül mélyre az ebédosztó kanál, pótlást otthonról szerez az éhes. És nemcsak, hogy hazaküldik, a brigádból is kizárják a nem közéjük valót. — Meg nem mondom, mennyit keresek, de az biztos, eleget. Kiegészítésül: aki hazaadja mindet, nem titkolja, hogy ötezerre szinte biztosan számíthat havonta. Igaz, az övé lehet a legtöbb. Kikerült kérdések Kihagytunk egy kérdést: hogy is vagyunk azzal a vezetői segítséggel? — összefügg a pénzzel. Aki azt kéri, hogy a háromnapos munkát fejezzük be másfél műszak alatt, az egyféleképpen segíthet: ha hónap végén, ha prémiumosztáskor is emlékszik rá: megcsináltuk. Kiegészítésül: az önként rádolgozott egy-másfél órákért nem nyújtják a markukat. Kérem az olvasót, számolja meg hány betonacél-szerelőt lát a képen. Ugye, hetet? Márpedig akkor magyarázattal tartozom. A legifjabb, Szávai Sándor ugye nincs a fotón, mert ő katona. („És egy kicsit bohém.") Szabó Béla sem látható, mert éppen akkor orvosnál járt. („Egyébként pedig műhelybizottsági tag.") Gyors számolás: nyolcból kettő, az hat. Dehát itt heten vannak, önkéntes a hetedik brigádtag, aki más, ahogy mondani szoktuk: magasabb beosztást hagyott ott, hogy a vasszerelőkhöz csatlakozhasson. S hogy mégis miért? Aligha csak a nagyobb kereset miatt. (A Pántya-brigád tagjai egyébként nagy diplomaták. Tréfával ütik el a labdát, ha nem akaródzik a kíváncsi idegen feldobott kérdésébe „belefejelniük", hogy például mi a véleményük az új brigádtag döntéséről.) T apozgatom jegyzetfüzetemet, a Pán va Péterrel folytatott beszélgetés kivonatos feljegyzéseit. „Milyen brigádvezetőnek tartja önmagát? Hogyan jellemezné a többieket? Ha olyan jó szakemberek, miért nem szerzi meg négy betanított társuk a szakmunkásoklevelet?" Nehezen fogalmazódnak a válaszok, látom, inkább menne már ki, vissza a többiek közé. Igaza van, hogy az Irodai beszélgcftést kényelmetlennek érzi. Hát menjünk. Aztán, hogy kiérünk az újszegedi oldal pillérei közé, s megmutogatja, mi minden vár még rájuk, hogy lérfen-nyomon állítták, megszólítják, eltűnik arcáról a benti beszélgetés verítéke. Már a búcsúkézfogásnál tartunk, amikor tanácsot kér: hol kaphatna ő a kisfiának négyes nagyságú, orkán kezeslábast? Már a Skálába is telefonált, a Centrumban ismerősként üdvözli az eladó. > És tudom, hogy most kellene elölről kezdeni a beszélgetést. PALIY KATALIN i i