Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-29 / 280. szám

15 Szerda, 1977. november 30: Faültetők Szakemberek mondják, ha ősszel ültetik a fákat, jobban Inegerednek. Kertekben, utcákon, parkokban egyre többször látni ásóval laoáttal dolgozó embereket. fc««»efeül tetőket. Havasi Ferenc Szófiába ntazott Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfőn Szófiába utazott a magyar— bolgár gazdasági együttműködési bizottság elnöki találkozójára. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Vari ga József, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Jelen ' volt Vladimír Videnov, Bul\ gária budapesti nagykövete is. (MTI) Asotthalmon. az iskola előtt diákok szorgoskodnak, gömbakácot ültetnek az út szélére, a járda mellé A dorozsmai szövetkezetben a mély fekvésű, másra alig használható földbe nyárfacsemetéket ültetnek. Ez a fa a mostohább körülményeket is elviseli, és gyorsan nő Ülést tartott a TOT elnöksége Szabó István elnökletével hétfőn a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsáriak elnöksége megvitatta a mezőgazdasági szövetkezetek és társulásaik kölcsönös támogatási alapjának fejlesztési lehetőségeit. A közös gazdaságoknak mintegy fele tagja a területi szövetségek mellett működő I alapoknak, ezek három év alatt szervezetté tették tevékenységüket, viszont a kielégítő anyagi lehetőségeket csak néhány tagszövetkezet kölcsönös támogatási alapjánál sikerült megteremteni. Miután növekszenek a téeszek év közben fel nem használható pénzeszközei, a gaz daságok az összegek negyed részét átengedhetik a kölcsönös támogatás céljaira, amint ezt az idevonatkozó rendelkezés lehetővé is teszi. A gazdaságoknak meg kell találniuk a módot az alapok pénzügyi forrásainak „mozgatására", s ehhez segítséget nyújtanak majd a területi szövetségek és a szaktanácsadók. (MTI) Karácsonyra Importáru 4,5 milliárdért Eredeti farmernadrágok, import kozmetikai és babaápolási cikkek, kvarcórák, új típusú magnók és játékok szinesítik az üzletekben a karácsonyi áruválasztékot. A Konsumex külkereskedelmi vállalat az év végéig mép több mint 4,5 milliárd forint értékben hoz be különböző fogyasztási cikkeket. Bár nem karácsonyi jellegű termék, de az év végi szállítmányok közé sorolható: Csehszlovákiából 80 és 100 literes buylerek érkeznek, amelyek némileg enyhíteni fogják a boylerhiányt. A választékcsere keretében néhány új típusú lengyel gyártmányú magnetofon kerül majd a következő hetekben az üzletekbe. Ilyenkor sokan keresik a híradástechnikai eszközök mellett a legmodernebb, jó minőségű háztartási, konyhai eszközöket, így a Konsumex újdonságként széles választékban rendelt hongkongi étkészleteket, és késeket, argentin hőálló üvegből készült edényeket, NDK-beli és kínai háztartási porcelánárut. A legkedveltebb ajándékok közé tartoznak a márkás karórák is, a közkedvelt, divatos szovjet és NDK-beli órák mellett most első ízben hoznak be digitális kijelzésű kvarc-karórákat Svájcból. Kozmetikumokból évről évre nagyobb a választék, most elsősorban az NDKból és Lengyelországból, vajamint a licenc alapján gyártott indiai és jugoszláv szépségápolási cikkekből importálunk, Ruházati termékekből is gazdag kínálatot ígér a kereskedelem. A Konsumex két milliárd forintért importál egyebek között iráni lábbeliket, indiai, pakisztáni és hongkongi ingeket, mongol, indiai és egyiptomi bőrkonfekciót, angol szöveteket, olasz és belga műszőrmét, kötöttárut Az eredeti farmerek népszerűségét mutatja, hogy az ősszel beérkezett több tízezer brazil és uruguay-i farmernadrág napok alatt elfogyott, az év végéig azonban újabb szállítmányok várhatók. Játékokból még soha nem volt akkora választék, mint amilyet a mostani karácsonyra Ígérnek. Az őszi BNV-n óriási sikere volt az Interplayexpo nemzetközi játékkiállításnak, és ott jó néhány üzletkötésre is sor került. Ennek eredményeként a korábbinál több Lego játékot vettünk, és újabb kisautómodellekkel bővül a Machbox-sorozat. A BNV-n 150 ezer dollár értékű szerződéseket írtak alá 11 olyan játékgyártó céggel, amelyek eddig még nem szállítottak hazánkba. Így először kapható az ünnepek előtt a hazai játékboltokban a Playmobil-sorozat néhány mozgatható, összerakható figurája. Vállalás és kötelesség K

ezdetben vala a balesetvédelmi szabályzat. Az ember új munkahelyének padlatára lépvén, először a biztonságtechnikai megbízottal köt ismeretséget, aki elmondja neki, hogy ujját lehetőleg ne dugja bele a konnektorba; ne csináljon haskelep nevű tornamutatványt a magasfeszültségű villamos vezetéken; ne szabja hozzá alkarját a pallófához; ne reggelizzen növényvédő szert és így tovább... Ugyanez az ember aztán évek múltún, amikor brigádtaggá, esetleg szocialista brigádtaggá válik, törni kezdi a fejét... Vállalom — gondolja —, hogy többet és jobban termelek. Ezzel a szocialista módon dolgozni passzust kipipálom. Tanulni... — elvégzek egy továbbképző tanfolyamot — ilyetén ez is rendben. De van itt még valami! Szocialista módon élni... Vállalom — csap nagyot a homlokára —, hogy balesetmentesen dolgozom, s már vési is az árkus papírra, hogy ujját nem, és haskelepet sem, az alkarjára is, és ahelyett pedig vajas kenyeret... Olyasmit vállal tehát, ami kötelessége. És ez csak egyetlen példa. És ez a példa nem is túl veszélyes jelenséget mutat meg; ugyanis az ilyesféle vállalások fölösleges volta azonnal felismerhető. A brigádnaplókban olvasható kulturális vállalások között már nehezebb kiigazodni. Mérni és megmérni is nehezebb őket. Az egyik tipikus vállalás: beiratkozunk az üzemi könyvtárba. Szép és nemes cselekedet ez. Több okból is. A könyvtáros ugyebár magát legjobban a statisztikai jelentésben tudja megmutattatni. A statisztikai jelentés pedig ilyenkor szépül. Több a beiratkozott olvasó... Hogy aztán tényleg elolvassák-e a könyveket, vagy néhány hét múltán kinyitatian szállítják-e vissza őket? Ezt már nehéz ellenőrizni. Azokon a vállalásokon is érdemes volna eltöprengeni, melyek a tanulással kapcsolatosak. Az, hogy valaki vállalkozik, hogy újra könyvet vegyen a kezébe, estéit áldozza a több tudásért — tiszteletreméltó ember, s tisztelnünk is kell ezért. Ám súlyos hiba, ha megfeledkezünk róla: tanulni nemcsak erény, hanem kötelesség is. A gépkocsinkat, nem vezethetjük jogosítvány nélkül. Ezt teljesen természetesnek tartjuk. Hogy részt vegyünk ö közlekedésben, ismernünk kell annak szabályait, hogy biztonságosan vezethessük járművünket, ismernünk kell annak szerkezetét ... És hogy vagyunk a géppel, amin dolgozunk? Arra nézvést nem kötelező az alábbi példa igazsága? Kötelező. Azazhogy, kötelező volna; ám ez az igazság nem érvényesül kellőképpen. Az ok: az extenzív iparosítás munkássá tette a dolgozók többségét s egyúttal a munkamegosztás olyan formájának rendelte alá őket amely a munkás képességeinek redukálásával, a képzetlen munkaerő tömeges alkalmazásával járt együtt. Szegeden a 13 ezer 396 harminc éven aluli fizikai dolgozó közül 1487 nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel, s harminc éven felülieknél — az előbbiekből is következik — rosszabb az arány. Ma már szakmunkás-bizonyítvány nyolc általános nélkül nem szerezhető! A társadalom igényei és a tények ilyetén feleselni látszanak egymással. Belenyugodtunk abba, hogy lehet valaki jó szakember anélkül is, hogy értené a politikát és a művészeteket, sőt sokan erényt is igyekeztek ebből faragni; mondván, hogy első a termelés, a több dolgok csak utána következnek. Ez persze igaz is. Tényleg a termelés az első. Csak éppen politikai kulturáltság és műveltség nélkül hosszú távon veszít hatékonyságából. Hiába korszerűsödik a technika, tökéletesedik a technológia, ha elmarad mögötte az ember. És ez nemcsak a gyárakban igaz. Láttam egy kórházban egy nyújtógépet. Olyan masina — magyarázták —, amely különféle reumatikus bajok orvoslására való. Beleteszik a pácienst, kinyújtják egy kicsit, s máris megszűnnek a fájdalmai. A gépet, nem használják. Megvették, de ott áll egy ponyvával letakarva, nincs ugyanis orvos, aki értene hozzá... Nem tudom persze, hogy a kórházakban van-e munkaverseny... Azt sem, hogy az illető orvos, akinek javaslatára ezt a gépiét megvásárolták, vállalhatja-e, hogy megtanulja a drága gép kezelését... Egyet tudok csak: a szó pontos értelmében semmiképpen sem. Azt, ami kötelező, pluszként vállalni nem lehet Mint ahogy azt sem, hogy valaki teljesíti a normát. Végül is, ez a dolga, ezért kapja a fizetést. Az egyéni vállalások rendszerét sokhelyütt éppen ez teszi kérdésesséaz emberek nem tudnak különbséget tenni a felajánlás és a munkaköri kötelezettség között. Megjegyzem, a szocialista brigádmozgalomban nem kötelező termelési vállalást tenni! Az ezt tartalmazó kódex világosan leszögezi, hogy attól még értékelhetővé válik egy-egy ember, vagy brigád munkája,, hogy nem írta le évelején, mit is akar tenni. A teljesítmény a meghatározó. A

zt szoktuk mondani: napjainkban ax a cél, hogy a napi munka mindenkinek szükségletévé váljon. Ez tisztán gazdasági szempontból sem közömbös kérdés. A szocialista brigádmozgalom lényegét és célját tekintve túlmutat ezen. Ám ehhez az kell, hogy megszabaduljon az őt fékező formalitásoktól. Petri Ferenc Bányagépek, automaták Simon Pál nehézipari miniszter vezetésével magyar küldöttség utazott Drezdába, a KGST fémkohászati állandó bizottság 47. ülésére, amelyen a tagországok és Jugoszlávia ércbányászatának bányagépellátásáról, a színesfém ércdúsító üzemek automatizálásáról tárgyalnak és jóváhagyják a bizottság 1978 —1979. évi munkatervét. Gyáregyesítés 1978. január 1-től egyesül a Magyar Vagon- és Gépgyár és a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár — jelentette be hétfőn Nemeslaki Tivadar, kohó- és gépipari miniszter a mosonmagyaróvári gyár munkásgyűlésén. Az egyesülés nyomán ezentúl egy vállalatnál gyártják a mezőgazdasági erőgépeket és az ezekhez szükséges munkagépeket. A Rába Magyar Vagon* és Gépgyár licencet vásárolt a világ legkorszerűbbnek számító munkagépeihez, amelyeket ezentúl Mosonmagyaróváron állítanak elő. Az egyesülés népgazdasági jelentősége, hogy az erő- és munkagépek egy vállalaton belüli gyártásával megfelelőbben lehet igazodni a piaci igényekhez. Befejeződtek a szakmunkástanuló-napok A szegedi Kisszínházban rendezett záróünnepséggel befejeződtek a megyei szakmunkástanuló- és ifjúmunkásnapok másfél hónapos eseményei. Tegnap este a záróünnepségen a fiatalok mellett ott voltak a szakmunkásképző intézetek vezetői, KISZ-patronáló tanárai, a szegedi nagyüzemek képviselői. A résztvevőket Horváth András, a KISZ Csongrád megyei bizottságának ifjúmunkás-felelőse köszöntötte. Megjelent az eseményen dr. Vastagh Pál, a KISZ KB intéző bizottságának tagja, Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Turgonyi Lajosné, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa, Dobóczky Károlyné, az SZMT titkára és Bujdosóné Lengyel Eszter, a városi pártbizottság munkatársa. Ünnepi beszédet Tóth Zsuzsanna, a KISZ Csongrád megyei bizottságának titkára mondott. A megyei szakmunkástanuló- és ifjúmunkásnapok záróünnepségének második részében Mesteremberek címmel zenés irodalmi összeállítást láthattak a résztvevők. A műsort Nagy Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház művésze szerkesztette és rendezte. Megkétszerezik az ivővízszolgáltatást Tanácskozás a regionális vízellátási rendszerek fejlesztéséről Az országban jelenleg működő 15 regionális vízellátási rendszer továbbfejlesztésével, a régiók közötti kapcsolatok, majd az országos vezetékhálózat kiépítésével kell megteremteni távlatban a rendelkezésre álló korlátozott vízkészletek és a növekvő vízigények egyensúlyát — hangsúlyozta ^ Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke hétfőn Budapesten, a Technika Házában. Az itt kezdődött kétnapos tanácskozáson, a szakemberek — a kutatók, a tervezők és az üzemeltetők — összegezik a korszerű vízellátási rendszerek építésében és működtetésében szerzett tapasztalatokat, és megvitatják a távlati fejlesztés legfontosabb feladatait Az országban az 1960-as évek elejétől kezdték kiépíteni a regionális vízműveket, s azóta — amint Áll Lajos, az OVH főosztályvezetője vitaindító előadásában elmondotta —, a közüzemi vízművek csővezetékeinek hossza 9 ezerről 28 ezer, kilométerre, az ivóvre» szolgáltatás pedig napi 3 millió köbméterre emelkedett. Az elképzelések szerint 1990-ig a csővezetékek hoszszát 52 ezer kilométerre növélik • és megketszerezik az ivóvízszolgáltatást. Ennek megfelelően fejlesztik a jelenleg is működő 15 regionális vízellátási rendszert, mégpedig az eddiginél magasabb műszaki színvonalon, ami megköveteli a fejlesztés ipari hátterének megteremtését. A nagy teljesítményű víztisztító művek gazdaságos építését tipizált előregyártússal kell előkészíteni. Gondoskodni kell meszszemenő automatizálásról, amellyel megoldható a vízművek koncentrált irányítása, a vízkészletek összehangolt elosztása. A beruházások gondos előkészítése miatt fontos idejében feltárni azt a várható vízigényt, amelynek kielégítésire települések helyi, önálló vízműve már nem képes, hogy a szükséges pillanatban bekapcsolhassák a nagy térségeket kiszolgáló regionális vízhálózatba. (MTI)