Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

\ * Vasárnap, 1977. november 27. Ember és olaj Ezzel a eimmel nyílt meg nemrégiben Újszegeden, a November 7. "Művelődési Házban Horváth Dezső és Gyenes Kálmán fotfkiáUitása. Képeinket a kiállitás anvarjából vá 'óvattuk Horváth Dezső fotói JJ Munkásnak erzem magam... beszélgetés Szathmáry Gyöngyivel A XIX. Vásárhelyi ösz! Tárlat Tornyai-plakettjével a Szegeden élő Szathmáry Gyöngyi szobrászművészt tüntették ki, magas művészi színvonalon megoldott munkástémám alkotásaiért. Az utóbbi években készített kisplasztikáinak sora művészi küzdelem egy Ú1 témakör meghódításáért. Néhány esztendeje Olajbányászok című tömör fogalmazású szoborsorával meglepte az alföldi művészek parasztközpontú világához szokott szemeket. Azóta jó néhány művével bizonyította, hogy felelősen, elkötelezetten és következetesen építi művészi birodalmának újabb pillérét. Ennek legutóbbi bizonyítéka a Vásárhelyen átvett Tornyai-plakett. — Honnan a vonzódás a munkásokhoz. honnan a tápláló élmény? Milyen ú) plasztikai feladatokat jelentett a meghódításra kijelölt témavilág? — Sokszor munkásnak érzem magam. A szobrász szakma — nemcsak a kőfaragásra gondolok — elég sok fizikai erőfeszítéssel jár. A munkás téma már régebben is érdekelt sok szociográfiai munkát olvastam, s részben ezek hatására kezdtem tudatosan figyelni a munkásokat. A Derkovits-ösztöndíj Jó lehetőséget kínált hogy megpróbáljam a plasztika nyelvén megfogalmazni mindazt amit megértettem. A munkástémáknál nem a munkafolyamat és annak ábrázolása érdekelt. hanem a munkás viszonya társához, és ahhoz, amit csinál. A Szőnyegszövőben ez utóbbit próbáltam megmutatni. A szövés is fárasztó, nehéz munka, de ha kedvvel végezzük, egyféleképpen önkifejezés, alkotás is. Ha a munkás olyan feladatot végez, amit szeret, akkor minden fizikai nehézség ellenére is a siker, az eredmény olyan elégedettséggel és örömmel tölti el, mint a művészt egy-egy megvalósult alkotása. De a munka az emberek közötti viszonyt is formálja, közösséget is teremt. A Munkások és a Metrószerelők című kisplasztikákban elsősorban a munkásoknak egymáshoz való viszonya érdekelt. Különös hatással van a munkásra a munkája' is. mert nemcsak a munkás formálja a tárgyat, de az is alakítja az embert. Ennek a kölcsönhatásnak a következménye, hogy mássá lesz a vágóhídi dolgozó, mint az olajbányász, vagy a szállítómunkás. Ha ezt nem sikerül kifejezni, hiába tesszük a figura kezébe szakmája jelképét, jellemző szerszámát vagy eszközét, az eredmény jó esetben portré, rosszabb esetben pedig csak sematikus ábrázolás lehet Ezzel a témavilággal eddig csak kisplasztikában próbálkoztam. de úgy érzem, hogy néhányban benne rejlik a nagy méret lehetősége, s szeretném, ha egyet-kettőt meg is valósíthatnék. — Ebben az évben avatták a tarjini szoborpályázaton dijat nyert ipari ihletésű nonfiguratív kőszobrát. A Csongor téren, az iskola, az óvoda és a bölcsőde háromszögében felállított köztéri munka — elvont formáival, térformán. térszervező erejével és funkcióiával — hogyan kapcsolódik alkotásainak egészébe? — A tariáni szobor elkészítésére a megbízást pályázaton nyertem el. Egy kicsit a véletlen is segitett. A téma már korábban foglalkoztatott, s a pályázat jó alkalomnak látszott arra. hogy megkíséreljem a megvalósítást. Persze, a pályázatot még hosszú kísérletezés és keresés követte, a terv sokat változott, de az alapgondolatot. úgy érzem, sikerült megtartani. Gyakran kérdezik tőlem, miért választottam nonfiguratív kifejezési módot, hiszen az olajbányászatot jelképesen, emberi alakokkal is meg lehetett volna jeleníteni. Lehet, hogy ez igaz, csakhogy engem ebben az esetben mindenekelőtt a föld mélyében munkáló, gigászi erők egymás ellen feszülése ragadott meg: a prometheusi gesztus, amellyel az ember kiszabadítja, a maga számára hasznossá teszi a kőbe zárt energiákat. Ügy éreztem, hogy ezt a gondolatot emberi alakok. jelképes, hagyományos formában már nem képesek közvetíteni. Jelkép helyett Jelet kívánMuakások Szőnyegszövő Vágónfd tam alkotni, olyan jelet amely lehetővé teszi, hogy minden szemlélő a saját értelmezésében élje át ugyanazt az élményt. Hiszen Tarjánban sem mindenki olajbányász. aki tudja, és érti, mi is megy végbe a felszín alatt. Persze. a környezet is ezt a megoldást sugallta. A tízemeletes panelépületek tövében a természetes méretekhez közel álló emberi alak kerti törpeként hatott Volna. Egyébként az a véleményem, hogy elmúlt már az az időszak, amikor a figuratív és nonfiguratív kifejezési formát akár ilyen, akár olyan értelemben szembe lehetett egymással állítani. Mindig lesznek olyan feladatok, amelyeket kézenfekvő figurálisán megoldani, míg más esetben az elvonatkoztatott forma a célravezetőbb. Hogy melyiket választjuk. az mérlegelés kérdése. Az utolsó, a döntő érv mindig a kész mű. — Szathmáry Gyöngyi Borvendég Béla Ybl-díjas építész feleséje. Hogyan értékeli ebből a sze'encsés helyzetből a képzőművészet és a társművészetek, elsősorban természetese.» plasztika és építészet kapcsolatait, milyen továbblépési lehetőségeket és feladatokat lát? — A 20. századbon a szobrászat és az építőművészet meglehetősen távolra sodródtak egymástól. Ennek számos olyan oka van, amelyet tényként kezelhetünk, amely magában a mai építészetben és a mai szobrászatban gyökerezik. Ügy tűnik, a két művészeti ágnak azt a fajta együttélését. amely a reneszánszban kezdett megbomlani. nem lehet visszaállítani. Ennek ellenére hiszem, hogy az igazi plasztika általában Igényli maga körül az épített teret, és az építészeti alkotás kifejező erejét nagyban növelhetik a képzőművészeti munkák. Feltéve, ha megvan közöttük a tartalmi és formai összhang. Ennek igazolására említhetek néhány szerencsés szegedi példát: Makrisz Agamemnon plasztikáját a Sellő-hézon. vagy Józsa Bálintét az MTA Biológiai Központja előtt. Az ritkán fordul elő. hogy az épületet tervezik a szoborhoz, gyakoribb az. hogy a szobrásznak kell alkalmazkodnia az építészeti környezethez. Sajnos, nem ritka, hogy az építészek a plasztikát csak utólag képzelik egy adott helyre. azaz. a tervezés során nem tudatosul bennük, hogy a plasztikának milyen szerepet szánnak Ez a szobrászt alig megoldható feladat elé állítla. Az is Igaz viszont, hogy nálunk a szobrászok közül sokan nem Ismerik és nem is értik a mai építészet nyelvezetét, formavilágát, léptékét — talán a főiskolai képzés is hibás ebben! —. s ezért sok. önmagában nem is érdektelen szobor szánalmasan szerénykedik környezetében. A bajt csak tetézi. hogy a jelenlegi munkaelosztási rendszer szinte eleve kizáría, hogy építész és szobrász az éoület tervezésekor már ismerje egymás gondo'atait. Pedig az ilyen együttműködés nélkül szerencsés véletlen csupán, ha képzőművészeti alkotás és épület egymásra talál. Olyan énülethez, amelyet férjem tervezett. még nem csináltam szobrot, de köztéri munkáimnál általában együtt dolgoztunk. Az ilyenfajta munka persze nem megy szakmai vita nélkül, még családon belül sem. Vitatkozni jó dolog, rendszerint érvelés közben tudatosul bennem, amit tulajdonképpen meg szeretnék valósítani. — Min dolgozik, milyen új feladatok foglalkoztatják? Ez év áprilisában a Derkovitsösztöndi4asok szombathelyi kiállításán megkaptam Vas megye tanácsának Derkovits-emlékplakettjét és -díiát. Az a szokás, hogy a díjazottat egy év múlva meghívják önálló kiállítás rendezésére. Most erre a szombathelyi tárlatra készülök, de előtte még a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola képző- és iparművészeti tagozatának ha'lgatóival közösen elkészitiük Kovács Méri festőnőnek, a népszerű Márt néninek. Tornyai János egykori modelliének és élettársának síremlékét Januárban lesz ha'álának évfordulója, akkor szeretnénk felavatni. TAND1 LdTOS Metró síjrelók