Délmagyarország, 1977. november (67. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-15 / 268. szám

4 Kedd, 1977. november 15. ipar A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileuma időszakában megkülönböztetett érdeklődésre tart számot a népgazdaság fejlődése. A győztes forradalom 60. évében világviszonylatban is egyedülálló gazdasági növekedésre tekinthetünk vissza. Elismerésre méltó sikereket ért el a Szovjetunió az ipari termelés, a beruházások. a tercier szektor és a népjólét terén. A cári Oroszország a világ ipari termelésének csupán 4 százalkát adta. ma kb. 20 százalék körül alakul ez az érték. Világviszonylatban is egyedülálló az a széles körű szociális program. amely realizálódott napjainkig. A cári Oroszország elmaradott. feudális csökevényekkel terhelt, külföldi tőke befolyása alatt álló agrár ország volt. Gazdaságában a korszerűtlen. elmaradott mezőgazdaság játszotta a fő szerepet, amelyet egyik oldalról a tőkés árutermelés során kialakult szakosodás, a másik oldalról pedig a naturális jellegű kisparaszti Razdaságok jellemezték. Kétarcú volt más országhoz, illetve más népekhez való viszonya Is. Egyrészt alárendelt helyzetű volt a fejlettebb nyugati országokkal szemben, másrészt mint Imperialista nagyhatalom lépett fel az általa gyarmatosított és elnyomott területek népei felé; A nemzeti jövedelem megtermelésében másodlagos szerepet játszó ipar alacsony műszaki-szervezettségi színvonalat, egészségtelen ágazati és területi arányokat tükrözött. A könynyflipar kulcságazata a textilipar volt. Az iparon belül jelentős arányban részesedett az élelmiszeripar. A nehéziparon belül — a fejletlen gazdaságú országok struktúrájának megfelelően — a kitermelő ipar ágazatai (kőszén, kőolaibányászat. kohászat) vezettek. Rendkívül egyenetlen volt a termelőerők területi elhelyezkedése is. (Pl. az ipari termelőerők csaknem kizárólag az európai részen összpontosultak, ugyanakkor Közép-Ázsia. Szibéria és Távol-Kelet készletelt csak elenyésző hányadban aknázták ki.) A győztes forradalmat követően a fenti negatív tényezők alapjaiban változtak meg. Az államosítás után a szocialista tervgazdálkodás által szabályozott dinamikus fejlődés vette kezdetét a termelő és a nem termelő szféra minden területén. Az egyenesvonalú fejlődést a világháborúk, a polgárháború. az intervenciók és a német támadás törte meg. A fejlődést elemezve legszembetűnőbb mindenekelőtt az a gyökeres változás, ami a népgazdaság struktúrája terén következett be. Mind a foglalkoztatottak számát tekintve, mind a nemzeti Jövedelem részesedése alapján (53 százalék) az ipar vette át a vezető szerepet. Egészségesebbé vált az iparon belüli struktúra is. Az ágazatok átlagos fejlődési ütemét messze meghaladó dinamikával fejlődő progresszív (vegyipar, petrolkémia ipar. vlllamosenergiai Ipar. bizonyos gépipari ágak) ágazatok súlya és szerepe az élenjáró fejlettségű országokét is megelőzi. Kedvező irányú változások következtek be a termelőerők területi elhelyezkedése terén is. Nemcsak a bányászat, hanem a feldolgozóipar ls jobban alkalmazkodott a természeti földrajzi adottságokhoz, s Ily módon az Uráltól keletre levő területek is mindinkább bekapcsolódtak az ország gazdasági vérkeringésébe. Az utóbbi évek öszszehangolt. lendületes fejlődése eredményeként kirajzolódtak Szibériában és Távol-Keleten is „a területi termelési komplexumok" — a termelőerők telepítésének új formái. amelynek oblektív feltételeit a gazdasági övezetek kiépítésének tervszerűsége teremtette meg, és hozta létre az ipari termelésnek a tudományos és műszaki fejlődéssel együtt járó koncentrációját, a termelés úi. megnövekedett méreteinek kialakulását." (N. N. Nyekraszov). A szovjet népgazdaság Ipara gyors szocialista fejlődés eredményeként olyan gyökeres változásokon ment keresztül, hogy mind mepynyiségileg. mind minőségileg az élenjáró fejlettségű országok sorába lépett. A szocialista iparosítás elvére épülő kiemelkedő fejlődési ütemű nehézipar vette át a vezető szerepet. A szovjethatalom első évtizedeiben bekövetkezett strukturális változások eredményeként markáns vonásaiban kirajzolódott a mai ipar szerkezete, s a természeti erőforrásokhoz és a kor követelményeihez Jobban alkalmazkodó, racionálisabb struktúra létrejötte után lehetővé vált a szocialista országok közötti együttműködés elmélyülésével a specializáció és a kooperáció fokozásából származó gazdasági előnyök élvezése érdekében az összehangolt, szelektív iparfejlesztés. Az 1950-es bázisévhez viszonyítva a Szovjetunió iparának a foglalkoztatottak számából képzett ágazati specializaciós indexe 1975re 23,2-ről 31,4-re emelkedett. Tehát az ágazati szakosodás az elmélyülés irányába haladt. (Természetes, hogy a termék, vagy termékcsoport bontásban vizsgált relatív specializáltság növekedésének mértéke ágazatonként más értékű, árnyaltabb eredményt ad.) Huszonöt éves Időintervallumban bekövetkezett ágazati fejlődési ütemet vizsgálva a villamos energia- és hőenergiaipar, a vegyipar, a gépgyártás és a fémfeldolgozó, valamint a konfekcióipar tűnik ki a fejlődés dinamikájával. Ugyanilyen időhorizontot alapul véve a fa- és fafeldolgozó-, a tüzelőanyagvalami nt a textilipar fejlődési üteme marad el az ipar átlagától. 1950-re és 1975-re vonatkozólag megvizsgáltuk a szovjet ipar ágazati struktúrájának eltéréseit a KGSTországok ipari szerkezetétől. Eredményül azt kaptuk. hogy 1950-ben Szovjetunió vaskohászata 0,05, gépgyártása 6.69. építőanyagipara 0,68. faipara 3,25 és konfekcióipara 0,11 százalékkal tért el a KGST-átlagstruktúrától. Érthető okok miatt — a szocialista országokban kibontakozó lendületes, az egész népgazdaság, s ezen belül az ipar ágazati szerkezetét nagymértékben módosító fejlődés eredményeként — fő vonásaiban a Szovjetunió és a szocialista országok gazdaságai ebben az időszakban közeledtek egymáshoz. Ily módon Szovjetuniónak csökkent a KGST országos átlagos iparágazatt struktúrájához viszonyított eltérése. Mégis. 1975-ben Szovjetunió gépipara 9,54. építőanyagipara 1,31, faipara 1,60 és konfekcióipara 0,77 százalékkal tért el pozitív irányban a KGST-országok átlagától. Különösen dinamikusan fejlődött az ország átfogó iparosításának, a szocialista mezőgazdaság és az infrastruktúra fejlesztésének, valamint a dolgozó nép életszínvonala szakadatlan emelésének nélkülözhetetlen feltétele, az energiagazdálkodás. Nagy lendületet vett az energiaforrások feltárá, sa. hasznosítása és számos új energiahordozót vontak be a termelésbe. (Az energiának a népgazdaságban betöltött szerepét, jelentőségét Lenin már 1920-ban felismerte, amikor azt mondta. hogy ,.a kommunizmus szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása".) Az ásványlenergla-felhasználás összetétele ls korszerűsödött. A szibériai és a távol-keleti készletek kiaknázásának gyors növekedése eredményeként kedvezően alakult az energiahordozók kitermelésének és hasznosításának területi elhelyezkedése is. Szovjetunió ipari potenciáljának szakadatlan növelése eredményeként első helyre került a szén. a kőolaj. az acél. a műtrágya, a traktor és a Diesel-mozdony, a gyapjúszövet, a bőrlábbeii a kristálycukor stb. gyártásában. Ma már Szovjetunióban ls a mennyiség növelése helyett a hatékonyság komplex kérdései kerülnek előtérbe. A szovjet Ipar fejlődését a külkereskedelmi forgalmának volumene és strukturális változása is tükrözi. A tizedik ötéves terv során Szovjetunió mind a hagyományos ipari, mind pedig új termékei vonatkozásában tovább kívánja bővíteni exportpotenciáliát és törekszik a külgazdasági együttműködéseket hoszszú távú alapokra helyezni. E téren megkülönböztetett szerep jut a Komplex Program elvei alapján fejlődő, nemzeti és nemzetközi érdekeket egyesítő szocialista országok között kialakuló új típusú kapcsolatoknak. A fenti eredmények alapján méltán értékelte úgv felszólalásában az SZKP XXV. kongresszusán Kádár János, hogy „A Szovjetunió múltja nagy történelmi tanulság, jelene követendő példa, jövője pedig ragyogó ígéret a világ népei számára". Abonyi Gyuláné dr., egyetemi docens spanyolul Hetvenkét verssel tiszteleg a Corvina Kiadó nagy költőnk születésének századik évfordulóján. Petőfi és József Attila spanyol kötetei után a „lefordíthatatlan" Ady-versek is megszólalnak spanyolul. A verseket válogató Tóth Éva. aki a kötet szerkesztőjeként hangulatos-komoly előszóban mutatja be az olvasóknak Adyt, nem ke-est^ a „könnvű" megoldást. Narrés fordítói szemmel „nehéz' versek sorakoznak a kötetben: Harc a Nagyúrral, Az ős Katán Héia-nász az avaron stb. (De melyik Ady-vers nem nagy, és nem nehéz?) Dávid Chericián kubai költő, a versek fordítóm nem előzmények nélkül vállalkozott a munkára: Csokonai. Vörösmarty, Arany, Radnói — s a legutóbb Füst Milán ós Tóth Árpád verseit tolmácsolta SDanyol olvasóknak. Előszó helyett Adyról írt versét állította a kötet élére (Ady, 1977). egy utószó-vallomásban pedig a fordítás gondjairól és a magyar költészetről beszél. Chericián nem tud magyarul, ezért különösen nagy szerepet kaptak a nyersfordítások. Döntő részét a költő-műfordító Tóth Éva (12 verset Vályl-Nagy Zsuzsa) fordította le. Cherlclán munkájukat saját magáéval egyenrangúnak vallja költőifordítói utószavában: „Magyar fordftótársaim ízleltették meg velem (a magvar nyelvet), talán pótlékként, amint gyönyörködve elismé• ' ||Í * igj,, v ? 0 r Hl* Endre Ad} v > POESl ÍAS \ - i teltek egy-egy versszakot, felhívták figyelmemet a nyelvhasználat sajátosságaira, a szó"űzés finomságaira, az árnyatatokra, tónusokra, a szótagok színeire, amelyeket úgy kóstolgattak, mint egy korty bikavért.. Az Ady-kötet tehát szép kollektív munka is. . Ezt a kollektivitást érzékeli Chericián a magvar költészet egészében is, amikor- úgv látja, hogy a „magyar költészetet... egy több szerző által alkotott eposznak tekinthetjük." A kubai fordító azonosult a költő Adyval, s a költőforradalmár Jósé Martit idézve mondja: „elmagyarosodtam". Maga is igyekszik megmagyarázni a fordítás 'olyamatát: Fordítás az Illatot aromává finomítja, e?ytk nyelvből a másikba életet ba átadott. Ha forditsz. megláthatod a szavak mélyén a tettet, a gondolatnak új medret: megkétszerezve a szét, éneked is sokszorozd meg. (Tó'h Éva fordításni A „spanyol Ady" kapná n Vdemes megemlítenünk hogv a Corvina Kiadó az elmúlt években milyen nagv munkát végzett a magva" rodalom spanvol nyelvű ki adása terén. Ebben a misz szióban a magyar kiadó és n magvar műfordítók jó é"= 'elites társai voltak a kubai költök. Az elmúlt három évben — ágy tűnik — egy sajátos átalakulás ment végbe a magyar—latin-amerikai, magyar —kubai kulturális kapcsolatokban. Míg azelőtt a latinamerikai irodalom magyar átvétele volt az uralkodó, az elmúlt néhány évben egyre nagyobb szerepet kapott ebben a cserében a magyar Irodalom spanyol nyelvű mctriclenése. Hogy a legutóbbi példát említsük: az Ady-kötettel egy időben jelent meg Móricz Zsigmond elbeszéléseinek spanyol váloaatása is. Irodalmunk, értékeink egyre sokszínűbb, gazdagabb képben jelennek meg immár a másik kontinensen is. Ebben a folyamatban-munkában Kuba — a kubai költők írók — a magyar irodalom latin-amerikai „hídfőállása". Anderle Ádám Szemüvegesek, figyelem! Jobb, gyorsabb ellátást ígérnek a szakemberek Nemrég síemorvos—látszerész tanácskozást rendeztek Budapesten. Hasonló találkozók voltak már Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, Pécsett és Győrött is. A Magyar Látszerész-Optikus Szövetség által rendezett tanácskozáson részt vettek a társadalombiztosítás, az Egészségügyi Minisztérium, SZOT, kutatóintézet, az érintett gyárak (MOM, Granvisus), kórházak és tanácsok szemészeti rendelői, valamint a Látszerész Szövetkezet és az OFOTÉRT képviselői, optikus kisiparosok, — mindenki, aki a lakosság szemüvegellátásában érdekelt. A tanácskozás több felszólalója felemlítette a csökkentlátók részére készülő távcsőszemüveget. A rászorulók kielégítését akadályozta a kevés rendelőhely. valamint a bürokratikus adminisztráció. Ez különösen a vidéki lakosoknak okoz nehézséget, mivel kénytelenek többször ls felutazni Budapestre. A minisztérium a közeljövőben rendezni kívánja ezt a gondot. Érdeklődést keltő téma a kontaktlencsék mind szélesebb körű elterjedése. 1975. előtt kizárólag a budapesti II. sz. Szemészeti Klinika laboratóriuma készített kontaktlencséket. Itt csak a gyóRAZASSAG I. kerület Szeged t Nagy Sándor Miklós és Tóth Margit Radmilla, Kiss Gábor és Oszlp Mária, Boldizsár István és Horváth Erzsébet Rozália, Csíkos Antal ós Klem Erzsébet, Lévai István és Rasztik Ibolya Mária, Hamar Pál és Hofgessng Zsuzsanna Györgyi, Fodor litván és Halász Dartica Éva, lengyel látván és Klsboőrt Erzsébet Rozália, Seres Mihály László és Eperjesi Rozália, ar-egus Imre éz Péter Éva Piroska, Gyarmati Mihály Sándor és Gémes Éva. Költések Imre és Pécsi Etelka Zsuzsanna, Bullás László és Tóth Katalin, Bíró László és Bíró Éva, Enyedl Rudolf Péter és Barát Sarolta, dr. Halász Tamás Péter és Kókay Ágota, Oláh Béla és Nagv Ágnes Gizella, GMot- Károly és Nagy Ilona házasságot kötöttek. SKULÉTÉS I. kerület Szegedi Deák Józsefnek és Bíró Gizellának Szilvia, Balla Pálnak ee Márkus Piroska Katalinnak Attila, Bálint Sándornak és Bellányl Katalinnak Beáta Zsanett. Szekfű Istvánnak és Kulcsár Máriának Zsuzsanna Klára, Varga Ferencnek és Lázár Ibolya Ilonának Tamás, Budai Istvánnak és Fodor Viktóriának Anna. Gyöngyösi Józsefnek és Endrísz Ibolyának Zsuzsa. Kársai Pál Gergelynek és Dudás-Szabó Zsursmnáriak Beatrix, B6di Gábornak és Fehér Katalinnak Katalin, Czctö Istvánnak és Juhász Irénnek Tamás, Ztdon István Antalnak és Hódi Ilonának István. L\s»ló "ándorhak és Székolal RózáitAnr.k Tünde, Bihart Imrének és Tan Sri Anna Máriának Zoltán, Bihari Imrének és Tanács Anna Máriának Róbert. Király Szilveszternek é« Ftnta Irénnek SZJIvla Csilla, Barna Lászlónak és Laukó Juditnak Gabriella Judit, Üjszászi Antalnak és Horváth Családi események Évának Ivett Éva, Ország Mihálynak és Varga Arankának Dóré, dr. BchOffnr tstVán Jánosnak és Varga Éva Valériának Gycrgv Márk, Vldárs Jánosnak és Rab Ilonának Ildikó. Bódi Sándornak éa Dávid Erzsébetnek Sándor, Faragó-Mészáros Vincének és Czékus Máriának Zsuzsanna Hajnalka, Mákos Istvánnak és Sáfrány írén Ilonának Andrea Szilvia, Gombos István Lászlónak és Maróti Honának Szabolcs. Pálinkái Zoltánnak és SzeMJobbl Mária Magdolnának Zoltán Zsolt, Rafael Lászlónak és Nagy Ilonának László Csaba, Dávid Mihálynak és Forgács Erzsébetnek Krisztián Szilveszter. Forral Lajosnak és Slnos Erzsébetnek Csilla, Érdődl Jánosnak és Guczi Piroskának János Gábor, uardosi Endrének és For'-lov Ágnesnek András, Bárdos Mihálynak és AlmM Kat.alin.naJr Péter Iván, Szabó Józsefnek és Bo'.ta Ida Ritának Rita K«t.-j!ln, "ajszi Cs-Ka Csanádnak és Le'd Évának Mirton, ZVtisr András Józsefnek és Péter Rozáliának Tamil. Balogh Imrének és Bebóh Mártának Imre. Födi ZoltA-mok és KÍUcr ItttAllnrrik Zöltán. Horváth Jáncsneít és Farkas Zsuzsanna Juliannának Csaba János nevű gyermekük született. III. kérfllét szagedt Kovács Józsefnek és Friedmann Erzsébetnek Tibor Sándor, Bafakónyi Mátyásnak és Mészáros Ágnes Erzsébetnek Mátyás, Kormányos Bélának és Sári Erzsébetnek Anita Erzsébet, Kával Józsefnek és Fischer Rozáliának Edit, Oláh Csaba Károlynak és Plenter Margit Erzsébetnek Tímoa, Kolompár Jánosnak és Csurár Klárának Tibor, Kónya Zoltánnak és PetrAcs Margitnak Zsuzsanna. Szigeti Bélának és Varga Juliannának Péter, Kabódl István Sándornak és 8 rró Ilonának Krisztián István, Bencslk Farencnek és Borbély Ibolyának Norbert, Paop Imrének és vas Ilonénak Imre, Gável Andor Ervinnok és Tóth Irénnek Zita Agnea, Liliom Istvánnak é« Dudás Magdolna Irénnek András, Horváth Dezső Bélának és Kovács Márta Máriának Lilla nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Birö Jözsefné Fa2ékas Etelka, Abrl János, Mészáros István, Piakst Mcnyhertné Tóth Julianna. TUrl Pál. Marjai Györgyné Szekeres Erzsébet, Bállót Viktória, dr. Lessi Vlktorná Tekulits Anna Mária. A ináéit Péter. Horváth-Széo Mihály János, dr. Dóczl Lászlöné Aulltzky Anna. Pécs! Lászlódé Zitor.r Mária, Tihanyi István, Pataki Mlhilyné Bozsó Katalin, Ocikó Irrréné Varga Anna, oeskö Géza József meghalt. III. kerület Szegedt Pintér Mihály, Varga Mátyás né Vörös Mária Magdolna, Molnár Ferenené o-rs Irón, c .abán Jözsefné MlskolCzi Ilona, MaczelJta Jánosné Demeter Rozália, Tóth József, Palylk Pál Péter. ICónya Flórián, Ulacsl 8ándorné Terhe* Etel, Rácz Jánosné Pinté Florlca. Rovó István, Kádár István, Puskás Fcrenetje Kónya Mária, Pobrányl István meghalt. gyászati esetekkel, illetve a munkakörüknél fogva érdekeltekkel foglalkoztak. Az OFOTÉRT 1975. nyarán kontaktlencse-laboratóriumot létesített. amely nemcsak belföldön Ismert kemény kontaktlencséket, hanem importált Gel-lencséket is forgalomba hozott. Egy év alatt az érdeklődés úgy megnőtt, hogy az OFOTÉRT további fejlesztést határozott el. A Jelenlegi termelést új laboratórium megnyitásával kívánják a jövő év végére megkétszerezni. A következő évben pedig Kecskeméten megnyílik az első vidéki kontaktlencse-laboratórium. ahol a lencsét vlselük megfelelő orvosi vizsg.'W.ban ls részesülnek. Tervezik a kontaktlencse-laboratóriumi hálózat több vidéki városba, főként klinikai városokba irányuló kiterjesztését Régi problémájuk oldódik meg azoknak a munkásoknak, akiknek védőszemüveget és egyúttal dioptriás szemüveget is kell viselniük jriunka közben. 1978-tól kétféle védőszemüveget gyárt az esztergomi Granvlsus gyár. Az egyik fajta ráhelyezhető a szemüvegre, míg a másik típus eleve a szükséges dioptriás lencsével készül. A szemüvegek minőségének javítása, valamint a jobb szemüvegellátás érdekében 1978-ban az OFOTÉRT, úgy mondják. Európa legmodernebb központi szemüvegkészítő üzemét indítja be. Itt az automatika veszi át a főszerepet, mely biztosítja a szemüvegek még nagyobb optikai pontosságét és egyben lehetővé leszi a megrendelések gyorsabb teljesítését. A következő tervidőszak végére az ország OFOTÉRT-hálózatának a központi üzemben készítik majd a szemüvegeket. B. Z.