Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

67 Vasárnap, 1977. október fl. TESTVÉRISÉG. Százezer magyar harcolt a Vörös Hadsereg soraiban. Közülük nagyon sokan leít-k itt kommunisták. Az Oroszországi Kommunista (b) Párt és a magyar kommunisták közötti szoros kapcsolatokra, a testvéri együttműködésre utal e zászló, rajta a kétnyelvű felirattal HARC ÉS GAZDASÁGI ÉPÍTÉS. Miközben a Vörös Hadsereg több fronton harcolva serte vissza az Intervenciós csapatok és a belső ellenforradalmárok támadásait, a hátországban rohammunkával folyt a gazdasági élet beindítása. A vasútépítés e munka fontos része volt L

egújabb kutatásaink eredményeit közölve, megismertetjük az olvasókkal — az évforduló alkalmából — a szegedi közúti és vasúti összekötőhíd felrobbantásának körülményeit Megleltük azokat az eredeti, múlt század végéről származó iratokat amelyek a szegedi közúti vashíd „állandó robbanási aknakészülékének" elkészítéséről szólnak, azon aknákról, amelyek 1887-ben és 1888-ban készültek el, és 1944. október 9-ének estelén működésbe léptek. Az átadásra került tiszai közúti hídon az állandó robbanási aknakészülék elkészítését az m. kir. belügyminiszter rendelte el 1887. szeptember hó 6-án kelt leiratával. Az irat lerögzítette, hogy az akna és a készülék elkészítésének költségei Szeged sz. kir. város közönségét terhelik. A végrehajtással kapcsolatos iratokat Szeged Város Titkos Levéltárában helyezték el, 1200/1897. szám alatt. Szinte minden iraton rajta van a következő feljegyzés: „Sürgős", „katonai titoktartás", „bizalmas". Ezért a 41 910/1909. számú tanácsi végzés utasította Sz. Szigethy Vilmos levéltárost, hogy az iratokat bizalmasan kezelje és azokat a titkos levéltár páncélszekrényében őrizze. Az Aradon székelő cs. és kir. Hadmérnöki Igazgatóság és Szeged Város Mérnöki Hivatala 1887. október 24-én pályázatot hirdetett az akna elkészítésére, melyet Eenkóczi Pál szegedi műlakatosmester nyert el. A munka 1888. június 18-ára készült el. A robbanóaknákat a pillérekben és a hídboltozatívek fölött helyezték el. 1888. szeptember 6-án készült el a közúti vashíd állandó robbantókészülékének átvételéről szóló mérnöki jelentés. A közúti vashíd állandó robbanási aknakészülékéhez tartozó 3 darab szerelvényládát a közúti bal oldali vámházban őrizték. A szerelvényládák tartalmazták a híd robbantószerkezetének működésbe hozásához tartozó Ö6szes szerelékeket. A kulcsokat a mérnöki tisztségen őrizték egy darabig, majd a cs. és kir. hadrnérnökkari igazgatóságon helyezték eL Az állandó robbanakna-berendezéshez készült utasítás kivonata kimondta, hogy a berendezés célja „a közlekedésnek háború esetén netalán szükségessé váló hatásos megszakítása". A Délmagyarország 1975. március 16-1 számában az „Antifasizmus és ellenállás Dél-Magyarországon" c. sorozatunk 5. folytatásában Ismertettük annak az ellenállási csoportnak a tevékenységét, amely — többek között — célul tűzte kl a szegedi közúti híd felrobbantásának megakadályozását. Eredeti, most felkutatott iratok és a Szegedi Főposta interközpontja 1944. október 9-ig ügyeleA szegedi hidak felrobbantása tes telefonkezelőjének visszaemlékezése alapján sikerült feltárnunk azokat a körülményeket, amely meggátolta az akció végrehajtását. Szeged Város Tanácsának iratai között 15 865/1944. szám alatt fekszenek el Szeged város — 1944. október elején történt — kiürítésének iratai. A gyors szovjet előrenyomulás miatti zavart és a város vezetésében emiatt beállott fejetlenséget az iratok hűen tükrözik. Az iratok között találhatóak azok az eredeti táviratok, melyeket a kiürítés gyors és zökkenőmentes biztosítása érdekében váltottak. Minden táviraton ugyanazon gumibélyegzős felirat található: „Azonnal!". 1944. szeptember 29-én dr. Tóth Béla h. polgármester a következő táviratot kapta: „Távmondatára értesítem, hogy Szeged thj. város felvevő külön területe Kaposvár megyei város. Réczei ezredes s. k." A kaposvári polgármester azonnali jelentést kért Szegedről: „Értesíts, hogy milyen közigazgatási ágakat óhajtasz városomban elhelyezni, hány személy, mennyi lakás. Végleges döntés a Pécsi Hadműveleti Kormánybiztoshoz tartozik." Itt megtalálható az az irat. amely megjelöli a menekülők létszámát — ez először kerül közlésre: „A közigazgatás 700 tisztviselő család részére, körülbelül 2200 személylyel kér lakást. A közigazgatás az összes ágakat óhajtja elvinni és ott elhelyezni 10 szobában" — írta dr. Tóth Béla h. polgármester. Szedelődzködtek a város hatóságának vezetői, értékekkel felszerelve, és magukkal vitték a közigazgatás titkos és bizalmas iratait is. Szeged Város. Titkos Levéltárának kulcsait — mely négy különböző vezetőnél volt — csak nagy nehezen tudták előkeríteni. A felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint dr. Kemenessy Tibor városi tanácsnok íróasztalát lakatossal kellett felfeszíteni „a titkos levéltár kulcsa a középső fiókban megtaláltatott, azt Szigethy Vilmos főlevéltáros magához vette". A 842/1945. számú irat bizonyítja, hogy „a harctéri helyzet 1944. október 8-án már ügy alakult, hogy a város akkori hatóságának el kellett távoznia Szegedről". A városban elterjedt a hír: a német hadvezetés utasítására, a visszavonuló magyar csapatok aláaknázták, s a műszaki utóvéd fel akarja robbantani a hidakat. 1944. október 7-től a szegedi közúti hidat egy rajnyi német és szakasznyi magyar őrség őrizte. Fejvesztve menekült az V. hadtest parancsnoksága is, élén Kálmán altábornaggyal, Szeged védelmét Pák alezredes parancsnoksága alatt két zászlóalj katonaságra bízták, ezek is Kiskundorozsmára húzódtak vissza. Október 7-én, szombaton délelőtt az ellenállási csoport néhány tagja, id. Komócsin Mihály vezetésével Koncz László és Boda József indult el a munkások megbízásából, hogy felkeresi a műszaki robbantó alakulat parancsnokságát. A parancsnokság a Rudolf téren, a Kalánka-cukrászda fölötti elhagyott lakásban székelt. A robbantó alakult parancsnoka — egy uradalmi ispán fia —, akinek a „németek voltak az Istenei'" elzárkózott a munkások kérésének teljesítésétől. A csoport elhatározta, hogy fegyveresen kényszerítik az őrséget a felrobbantás megakadályozására. A híd felrobbantásának előbbrehozását, annak körülményeit és időpontját a Szegedi Főposta interközpontja ügyeletes telefonkezelőjének adatai alapján közöljük. Ez a személy, aki kérte nevének elhagyását, fültanúja és akaratlanul is továbbítója volt az utasítást adó parancsnak. Az 1944. október 9-i ügyeletes telefonkezelő erre így emlékezik vissza: „Négyen voltunk kiképezve a riadóközpont kezelésére. Lent az erősítőben éjjel-nappal német műszaki tisztek váltották égj/mást. Az erősítő az interközpont mellett volt. A riadóközpont kezelésére csak fiatalokat osztottak be, mert éjjel, riadó esetén is szolgálatot kellett tartani, s bombázás alatt is be kellett menni a központba, s dolgozni kellett. Ezért a bátorság a kiválasztásnál fontos követelmény volt." Az interközpont a vidékkel való beszélgetéseket biztosította. Az interközponton keresztül tudtak a német hatóságok és a magyarok kapcsolatot teremteni Belgráddal és Budapesten keresztül Béccsel. Ezt a vonalat az erősítővel csak a németek használhatták. A híd felrobbantására az utasítás nem a német, hanem a magyar katonai hatóságoktól érkezett, Kecskeméten keresztül. A kecskeméti hadtestnek egészen nagy központja vol. Bizonyos, hogy a parancs Pestről, pesti vonalon jött. mert ha a szegedi, vagy Szeged környéki katonai parancsnokságtól jött volna az utasítás a híd felrobbantásáról, akkor be tudták volna tárcsázni az állomást — a helyi katonai hatóságok érintkeztek egymással —, de Kecskemétről vagy Pestről jövő utasítást csak a szegedi főposta épületében levő interközponton keresztül lehetett kapcsolni. A szovjet csapatok nem várt, gyors előrenyomulása következtében Szegeden is meggyorsították a város kiürítését, mint azt előbb eredeti Iratokkal alátámasztottuk. 1944. október 8-án a szovjet hadsereg csapatainak elhelyezkedési vonala: a Mezőtűr. Szentes, Szegvár, Mindszent, Hódmezővásárhely, Algyő, Maroslele, Deszk, Csanádalberti helységek voltak. A vasúti összekötő hidat már a Szegedet ért légitámadások során ledobott bombák erősen megrongálták, mégis aláaknázták. A közúti vashíd ekkor még teljesen épen maradt. A közúti híd felrobbantásának időpontját — a fentebb vázolt okok miatt — a katonai hatóságok előbbre hozták. Az időpontot eredetileg — mint azt az ellenállási csoport is megtudta — október 10-re. keddre tűzték ki. A változásról nem értesültek, s ezért így a végrehajtást megakadályozni nem tudták. 1944. október 9-én délután 6 órakor jött az utasítás a híd felrobbantásának előbbre hozásáról, ezt kapcsolta az ügyeletes telefonkezelő a hídőrség parancsnokának, Magyar Zoltán főhadnagynak. Erre így emlékezik vissza: „Nyitva volt a váltó és hallottam a beszélgetést. Nem is tudtam, hogy mit fognak beszélni, kapcsoltam a vonalat, és megdöbbentem a hallottakon. A parancs az időzítésre és a végrehajtásra vonatkozott. Megjelölték a végrehajtás időpontiát, emlékezetem szerint este 9 órát." A hidak felrobbantásának esti időpontjáról vita van. Egyesek este 9 órára, mások 10 óra körűire jelölik a robbanás pillanatát. Két egymást kővető, fülsiketítő robbanás rázta meg a várost, a környező Tisza-parti ablakok — valamennyi visszaemlékező tanúságtétele szerint — mind betörtek, a robbantási aknákban szakszerűen elhelyezett töltetek a berendezéshez készült utasítás szerint működtek: „a vashíd felszerkezetének robbantása két kijelölt elválasztási keresztmetszetben ekrazittöltésekkel történik, amelyek által az összes támasztó és feszítő szerkezeti részek szétszakíttatnak". Továbbá: „ezen elválasztási keresztmetszetek akkép választandók, hogy nemcsak a hídszerkezet említett részei romboltassanak szét, hanem hogy a hídfelszerkezet lerobbantott részének a megmaradt részek között — esés közben — való elakadása is lehetetlenné tétessék, ... s így a robbantás hatása biztosítva legyen". Az elakadást lehetetlenné „tétették", de pontonhidak építésével a szovjet harckocsik, csapatok és a lakosság átkelését a szovjet hidászok valósággá tették. DR. PERNEKI MIHÁLY Simai M'há'y Nyárvégi anziksz Nyár vége. Üszkürosz király Berengár herceghez megyen. E célból — s a [hol-nem-vót-hol-vót rim érdekében — vett egy [Volvót. Azzal hajt az emhetesen. Nyár vége. Tollűtlan libák húzzák az ördögszekeret. Csodavilla. A kacsaláb hízott-fáradtan nyekereg. Volt itt kopasztás, miegyéb. Folyt itt zsír, háj meg mifene. Azt mondják erre mifelénk... de — a rím érdekében — [ne... A dánom istene habot ver. nagyrafújja magát a dínom. Ördögbőrben, angvalruhában flangál a parton Éden Démon. Kadosa játszik Kószálnak harminclábú fák, rókák meg sajttalan lyukak. Morc gépek, mert pisilni kell, leeresztik nadrágjukat. Jön Szőr Ló, Szőr Nyúl s [Szőr Teve, valamint Szőr Idestova, s mivindevezt csavak teve tudod, Simái Kadosa! Egy magascé-fát énekelt macskánk, s e fára fölfutott. Piros uborka sétikál. pórázát fogják csillagok. De ez mind semmis semmiség, nem is kunkorgatom sokább! — Sárkánytaréios autónak füttyöget már KadosánkA kormányhoz ő maga ül meg én, esetleg Anya még. Motorját addig bőgeti, röpülni kezd a négy kerék. S nem is autó már: űrhajó! Megnyom egy gombot Kadosa, s már a tej-, sőt a kakaóúton száguld a masina. S ámulnak harminclábú fák, házak, cinkék meg vadludak. Lemaradt Niki Laudák törlik csöpögő orrukat. Rakétánk becses neve: Alfa. Utol nem éri senki már! Zúgva a Zacskósteiúton át röpít Sopronba, azazhogy Balfra.