Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-08 / 237. szám

Cí Szombat, 1977. október 8. Prága űj főpályaudvara Július elején ünnepélye­sen megnyitották a prágai új főpályaudvart. A Metrostav és más építővállalatok dol­gozói egy fél évvel hama­rább teljesítették az állo­máscsarnok átadásának azt a határidejét, amit a Cseh­szlovák Kommunista Párt XV. kongresszusa tiszteleté­re vállaltak. A főpályaudvar korszerű csomópontja az or­szágos és a városi tömeg­közlekedésnek. Csarnokához kapcsolódik a „Főpályaud­var" metróállomás, a csar­nok tetejét pedig az észak —déli közúti főútvonal egy része alkotja. A főpályaud­var teljes területe 1,5 hek­tár. ebből 150 ezer köbmé­tert építettek be különbö­ző helyiségekkel. A 2100 tonna súlyú acélszerkezetet az Ostravai Kohóművek szállította az építkezéshez. Az állomáscsarnokot úgy ter­vezték, hogy 24 óra alatt 220 ezer utast fogadhat. A fel­szerelését tekintve Európa egyik legmodernebb vasúti pályaudvarát alakították ki Prágában. Az új prágai állomáscsar­nok háromszintes. Az alsó szinten üzletek és szolgál­tató helyiségek vannak. A középső szinten a jegypénz­tárak találhatók — jegyki­adó automatákkal; hátsó részében pedig a poggyász­felvétel és -kiadás történik, s itt található a vámhiva­tal. A felső szint a vágá­nyokkal párhuzamosan pe­ront képez. Minden ki- és bejáratot kényelmes mozgó­lépcsők kötnek össze a met­róval és a villamosmegállók­kal. Nyugdíj után Azzal vádolt nemrégiben az egyik levélíró, hogy mi­közben a kívánatos több gyermekáldásról írok, „ellen­séges közhangulatot" terem­tek az idősebbekkel szem­ben, mondván: valakinek meg kell sütnie számunkra mindennap a friss kenye­ret. Holott megtették ők már a magukét, megdolgoz­tak a nyugdijukért, nem szorulnak rá holmi ingyen jótékonykodásra. És lám, mennyi érzékenységet csal felszinre a puszta tény is: hiába van pénze a hatvanon felüli embernek, ha — vég­letesen kiélezve a helyzetet — nem tud kenyeret venni, mert nincs 18—60 éves oék, aki megsüsse, ha nem tud ruhát, ágyat, gyógyszert vásárolni, mert nincs elég ereje teljében levő szabó, asztalos, vagy gyógyszerész. Szakmunkástanuló-otthonban levő gyermek családi pótlékáról Sí. F.-né szegedi olva­sónk gyermeke elsőéves szakmunkástanuló, és szep­tember 5-től pedig szak­munkástanuló-otthonban él. Olvasónk munkatársaitól úgy hallotta, hogy a szakmun. kástanuló-otthonban elhe­lyezett gyermek után nem jár családi pótlék. Kérdezi: mit mond ezzel kapcsolato­san a rendelet, és mit kell tennie, hogy túlfizetésbe ne kerüljön? A társadalombiztosítási törvény 30. paragrafusának c) pontja szerint a szak­munkástanuló-otthonban el­Az érvényes társadalom- vasónk háztartásában van biztosítási rendelkezések még olyan gyermek, aki után szerint arra a hónapra, jogosult családi pótlékra, amelyben a gyermekre vo- úgy az esetben a szakmun­natkozó jogosultsági feltétel kástanuló-otthonban elhelye­megszűnik, még jár a családi zett gyermeke a családi pót­pótlék. A családi pótlék fo- lékra jogosult gyermekszám­lyósitása utólagos, ezért a ba beszámít, és a háztartá­szeptember hóra járó csaláétt" sában levő gyermek után pe­pótlék kifizetése október hó- dig jogosult családi pótlékra, napban történik. Olvasónk levele általános Tájékoztatásul közöljük, problémát vetett fel, ezért hogyha a gyermek szakmun- minden olyan szülő figyel­kástanuló-otthonl elhelyező- mét felhívjuk, hogyha a se év közben megszűnne, ezt családi pótlék folyósító szerv a tényt a családi pótlék to­vábbi folyósítása végett be kell jelenteni a családi pótlé­kot folyósító szervnél. A ren­helyezett gyermek után csa- delkezés szerint, ha a gyer­ládi pótlék nem jár. Tehát olvasónk szakmunkástanuló­otthonban elhelyezett gyer­meke után 1977. október 1-től már nem jogosult családi pótlékra. Tekintettel arra, hogy a gyermek szeptember 5-től került a tanulóotthon­ba, így a rendelkezések sze­rint szeptember hóra még szervnél "jelenteni kell. a szakmunkástanuló-otthon­ban elhelyezett gyermeke vonatkozásában iskolai iga­zolást még nem kért be, füg­getlenül a gyermeke életko­mek a nyári szünidőt otthon rától, a jogtalan családi pót­tölti a szülei háztartásában, lék kifizetése megelőzése ér­a nyári szünidő tartamára dekében, a folyósító szervnél ismét jogosult a gyermek haladéktalanul jelentse be, után családi pótlékra. Ter- hogy gyermeke szakmunkás­mészetesen ebben az eset- tanuló-otthonban van elhe­ben is a szülőnek a gyer- lyezve. A jelentés elmulasz­mek háztartásba történő tása miatt ugyanis túlfizetés visszatérését a folyósító keletkezik, és azt a felvevő­nek vissza kell jár utána a családi pótlék. Abban az esetben, ha ol­fizetni. Dr. V. M. aki ezeket az Igényeit ki­elégíti. Az 55—60 éven fe­lüliek eltartása, a róluk való gondoskodás tehát, akár­hogy nézzük is, a fiatalabb korosztályok feladata. Nem Ingyenes lótékonykodás. va­lóban, hanem a társadalom fiatal és középkorú, tehát dolgozó tagjainak kötelessé­ge. • A nyugdíjba vonulás — noha sokan megfáradva már számolják addig a na­pokat — valójában nem szo­kott csinnadrattás, hejehujás búcsú lenni. Az idős ember nem diadalittasan vonul ki a gyárkapun ilyenkor, s nem vidám ünneplő sereg kísé­retében. (Noha megérde­melné.) A sok évtized alatt hozzánő az ember a satu­padhoz, az íróasztalhoz vagy a laboratóriumhoz. A válás általában megrendítő és ke­vesen sóhajtanak föl meg­könnyebbülve. Űj életmód kezdete ez. sok stresszel ve­szélyeztető. A testi-lelki egyensúlyhoz azonban még csak nem ls elég a min­dennapi friss kenyér és a jó ruha. Az új, sajátos élet­forma megteremtése ennél lóval többet kíván. Ami idá­ig természetes mozgatórugó­ja volt az életnek, a rend­szeres munka, abból kevés ízelítőt csipegetni is külön szervezést kíván ezután. Eh­hez tud segítséget nyújtani a volt munkahely. Az idős em­berek foglalkoztatása nem­csak a nvugdíjasok közér­zetének függvénye. Társa­dalmi szükségszerűség is, hogy a termelésbe, az egyre nagyobb szerepet kapó szol­gáltatásokba bekapcsolódja­nak. hiszen csökken a mun­kaképes korúak aránya. S hoev élünk is a lehetősék­éppen a szórakozás, a mű­velődés helyettesíti. A város közművelődési, művészeti intézményei egyre jobban számításba veszik ezt. A Nemzeti Színház kedvezmé­nyes, délelőtti bérleti elő­adásokat szervez évek óta. Ugyancsak jutányos áron láthatják a nyugdíjasok a mozikban bemutatott fil­meket. A filharmóniabérle­tek négy százalékát is ők vásárolják meg. A Juhász Gyula Művelődési Központ­ban 420 tagú nyugdíjas klub működik, hasonlóan széles körű elfoglaltságot kínál a vasutasok művelődési há­za és a November 7. Mű­velődési Központ. A város könyvtáraiban is — köztük a központi könyvtár ren­dezvényein — egyre több idős ember fordul meg. Szegeden 35—36 ezer öt­venöt, illetve hatvan éven fölüli férfi és nő él, azaz a lakosság 21 százaléka. Kü­lön figyelmet szentel rájuk — és az utóbbi években egy­re nagyobb törődéssel — a városi tanács. A gyógyító-megelőző el­látásról 54 körzeti orvos és ápolónő gondoskodik. A rendelőkben megforduló be­tegek között a legtöbb nyugdíjas korú. Szükség esetén természetesen kór­házi, klinikai beutalót kap­nak. Különösen a belgyó­gyászati osztályok készültek föl fogadásukra, hiszen itt csaknem háromszor annyi az idős beteg, mint az 55— 60 éven aluli. Ezért is hoz­ták létre a kórház III. szá­mú belgyógyászati osztá­lyát, ahol a hosszabb ápo­lást igénylő, idős emberek fekhetnek. ge:iHzonyAtj,Szegeden_5000 ^TZ^ny^ít —5100 az aktív keresők száma. Dolgoznak a nép­gazdaság szinte valamennyi ágában, nyugdíjasként vagv — kevesebben nyugdíj mellett. A kor előrehaladtával nemcsak, hogy a munkakedv nem csökken, de a kulturá­lis igények sem csappannak meg. Sőt: a munkából föl­I szabadult órák egy részét zonytalanság érzése ellen is meg kell védenünk a nagy­szülők korosztályát Az — ösztönző egészségügyben dolgozók sokat tesznek a magukra maradt idős emberek földe­rítésében: jeladók a társa­dalmi gondoskodás számá­ra. Szép számmal akadnak öregek, akiknek sem nyug­díjuk, sem egyéb jövedel­mük nincs, sőt eltartójuk: sem. Gondjukat a felnőtt­védelmi szociális gondozás intézménye veszi a vállára. Szegeden havonta átlag ezer ember részesül rendszeres vagy rendkivüli segélyben, szociális étkeztetésben, fi­zetik a napközi otthont, vagy szociális otthoni ellá­tást. A városban egyébként hat kényelmes öregek nap­közi otthona 180 idős em­bert fogad reggel 8-tól dél­után 18 óráig. Bevált a há­zi szociális gondozás is: csaknem nyolcvanan, tár­sadalmi munkában láto­gatnak rendszeresen nyolc­van öreget, és hozzátarto­zóként gondoskodnak ró­luk. Az irányítás a négy hivatásos gondozónő felada­ta. Szeged két szociális ott­hona már szűknek és az egvik elavultnak bizonyul. A 370 helyen évente 400 Igen idős lakót ápolnak a& inté­zetben. • Többen vannak azok a nyugdijasok, akik egészsé­gesek, és nem akarnak ki­válni a napi élet forgatagá­ból, akik ragaszkodnak ön­állóságukhoz, de igénylik a kényelmes ellátást, a kö­zösséget is. Számukra hoz­ta létre a tanács a nyugdí­jasok garzonházát. A 70 kis lakásban 78-an laknak je­lenleg. Sajátos gondjalkon az épületben működő házi szociális gondozói szolgálat segít és állandó éjszakai­nappali egészségügyi fel­ügyelet áll rendelkezésük­re. A szolgáltatásokat foko­zatosan bővitik a jövőben. Az óriási érdeklődés — ed­dig több mint négyszázan je­lentkeztek — jelzi az igényt újabb nyugdíjasház létre­hozásához. A városi tanács 1970-ben 9 millió 11 ezer forintot fordított szociális gondozás­ra, tavaly csaknem 18 mil­liót. A két szám önmagá­ért beszél. Tolmácsolja a társadalmi szándékot: a gye­rekek, az unokák korosztá­lya nem engedi el akkor sem a szülők, nagyszülők kezét, amikor már nem ad, hanem támaszt vár. A fo­rintok azonban csak köte­lességtudó, cselekvő emberek által éltetnek. Chikán Ágnes Gerencsér Miklós: A holnap elébe Ady Endre élettörténete Kolozsvár egészen átvarázsolta Adyt. Rohamosan győ^ gyúlt, kedve szemlátomást földerült. Augusztus 12-én hagy­ta el a Lechner-klinikát. Egyenesen Érmindszentre uta­zott, hogy röpke időt együtt töltsön szülei, öccse és sógor­nője társaságában. Ady Lajos időközben ugyanis megnő­sült. Bátyja közbenjárása sikerült, így a boldognak mond­ható házassága mellé állami tanári kinevezését is meg­kapta a budapesti Markó utcai gimnáziumba. Ady Endre eleget tett a családi illendőségnek, de ezúttal gyorsan el­fogyott otthoni türelme: sietett Budapestre. Néhány napig ugyanazt a bőjttelen életet élte, mint szanatóriumba uta­zása előtt, majd Svájcba utazott, Lédához. Három hétig laktak a rhienfeldi Hotel Salines-ben, nem a legjobb han­gulatban. Lédától is többé-kevésbé sértődötten vált el Ady, Hazautazott Magyarországra, és életét újra teljes sebes­ségre kapcsolta. Október közepétől vidéki körútra vitte a Nyugat szerkesztősége. Léda közben reklamálta Párizsból. Méltán panaszolta fel, hogy Ady nem törődik vele. Türelme fogytával, váratlanul, Budapestre utazott, s ezzel nagyjából helyreállt köztük a ben­sőségesebb kapcsolat. E látogatást örökíti meg az Őszben a sziget című vers. téda visszautazott Párizsba. Ady pe­dig újra nekilódult a passziózásnak. Anyagi fedezete is hir­telen megnövekedett ehhez: elnyerte a székesfőváros két­ezer koronás diját. Az események változatlanul sebesen követték egymást. November 27-én, szombaton este nagyszabású Ady-hang­versenyre került sor az Erzsébet körúti Royal Szálló dísz­termében. Az Ady-versekre írt zene azonban nem Reinitz Bélától származott. Egy gazdag lipótvárosi mecénár vál­lalta a rcorezentativ hangverseny költségeit, azzal a felté­tellel, hogy BZ Ő általa komoonált zenével adják elő a ver­seket. Tagadhatatlan, nagy hatású rendezvény volt, az át­ütő erejű sikerről felsőfokon számoltak be a laook.Ady ismét megdicsőült. Mégis, ellene szól a siker szépséghibája, Rclsiti Béla mellőzése. Reinitz egy életre megsérült a köl-. tő hűtlcr-ségétől. Ettől kezdve soha szóba nem állt Adyval, verseit viszont változatlan megszállottsággal magasztalta, szólaltatta meg zenéjében. Sikerének híre eljutott Párizsba Is. az újságokból érte­sültek Lédáék róla. Ismét leromlott egészségi állapotáról vi­szont az ismerősök tudósították a rue de Levis-en lakó barátokat. Diósi Ödön igy irt neki december elején kelt levelében: Bizonyára beleestél szokásos régi életmó­dodba és megint iszogatsz. Rendezd ott dolgaidat, pakolj össze és gyere ki. Mégis csak itt vagy te meg a legjob­ban." Diósi levele után még majdnem két hétig pusztította szervezetét alvatlansággal, borozással, udvarlással, öccse, Lajos, 1909. december 13-án úgy tuszkolta fel a költőt a párizsi gyorsvonatra. S ebben bizony több volt az erély, mint a rokoni gyengédség. Léda kevéssé tudta egyedül lekötni a férfi erotikus ér­deklődését. Ady tehát egyre sűrűbben, egyre nyíltabban hűtlenkedett, de nem cinikusan, nem fölényeskedve, hanem fől-föléledő bűntudattal. Párizsban sem mérsékelte magát a költő. Ezzel újabb okot szolgáltatott a Léda és a közte levő feszültségre. Alig írt. Versei hat héten át hiányoztak a Nyugatból. Léda érezte, komoly a veszélye annak, hogy elveszít­heti Adyt. Ez az asszony nemcsak okos, nemcsak művelt volt, hanem tele vulkánikus szenvedélyekkel is. Félelme­tesen tudott küzdeni a szerelméért. 1910 nyarán váratlanul Pesten termett, hogy ne enged ie tovább távolodni magá­tól a költőt. Adyt komolyan foglalkoztatta a szakítás szándé­ka, ám még erősnek bizonyult a kötés. Szerette Lédát, ha menekült előle, akkor ls. A túlhajszolt életről ezt követően sem tudott lemonda­ni Ady. A tényleges teendők legfontosabbika a Minden titkok versei új kötetének küszöbön álló megjelenése volt. Izgatott levélváltásokra adott okot a részletek tisztázása. Ady a bizalmatlanságig aggályos volt köteteinek sajtó alá rendezésekor. Költői működését növekvő bizalmatlanság­gal figyelték a hivatalos körök. A duk-duk affér lezajlá­sával véglegesen és visszavonhatatlanul a konzervatív kor­mánypolitikával szemben álló liberális, radikális világnézet mellett kötelezte el magát Ady. sőt a Népszavában közölt versei bátor forradalmi hangot ütöttek meg. magáénak vallva a proletariátus üeyét. ha teoretikusan nem is, de ér­zelmileg-erkölcsileg feltétlenül. Léda ismételten sürgette, utazzon hozzá Párizsba. 1911. január 24-én el is indult — ezúttal hatodszor — a francia fővárosba. Most sem tudtak zöldágra vergődni. Hiába bé­kültek ki Pesten annyi huzavona után az előző év őszén, Ady túlzott önállósága és Léda sebzett érzékenysége napi­renden tartotta a veszekedéseket. Anyagilag sem állt a leg­jobban a költő. Levertsége, állandó idegessége mellett sze­génységére panaszkodott a legtöbbet. Párizsból teljesen leromlott fizikai állapotban érkezett meg. Ha egészséges volt, büntetésnek érezte maga körül a polgári-kispolgári rendezettséget Most viszont úgy tűrte, mint a beteg gyermek, öccsénél lakott, a Visegrádi utcá­ban. Ady Lajosné ápolgatta, s mihelyt megerősödött kissé, szabadult a pihepárnás rabságból. Azzal az elhatározással sietett rendbe jönni, hogy mihamarább megint Párizsba utazzon. Ne is próbáljuk fürkészni az okát ennek a logi­kátlanságnak. Februárban még borzolták egymás idegeit, április végén meg alig győzte kivárni Ady a viszontlátás napját. Május 10-én robogott el vele a párizsi gyors. Hetedszer és utoljára. Száguldott vele az expressz Párizsba, de mire odaért, Léda már útra kelt a déli tájak felé. Kapkodó sietséggel utazott tovább Léda után Montecarlóba. Ahelyett, hogy szelídebb örömökkel mulattatták volna magukat, belefe­ledkeztek a játékkaszinó izgalmaiba. Léda óvatosabban ját­szott, ezért kevésbé fizetett rá, néha nyert is. Ady viszont meggondolatlanul rulettezett, s igy könnyelműen kiforgat­ta magát a garasokból is. Egyik táviratot a másik után me­nesztette Budapestre, pénzt sürgetve minden lehetséges helyről. A Léda és a közte sűrűsödő feszültség némiképD eny­hült, amikor váratlan és kellemes társaságuk akadt. Ugyan­ekkor időzött Rómában a kedves szerkesztő barát, Ignotus s Elek Artúr, a nagy tudású és érzékeny látású műtörté­nész. A velük való találkozás őszintén megörvendeztette a depresszió felé közeledő költőt. Sem Rómában nem akart maradni, sem Párizsba nem akart visszatérni. Léda viszont nem volt hajlandó Magyarországra utazni. Így június 22-én elköszöntek egymástól. Ugyanezen a napon Ady a budapesti, Léda a párizsi vonatra szállt fel. * Rövid pesti tartózkodás után Érmindszentre sietett, hogy. rokonaival együtt 'nyaraljon. ízig-vérig városi em­ber volt, otthon is ekként élt és viselkedett. Rendbe akar­ta szedni az egészségét, ezért parancsolta magára a vidéki elvonultságot. amelyet sohasem tűrt szívesen. Lédához való viszonya változatlan maradt: ha messze voltak egymástól, feledte a civódásokat. vágyódott az asz­szony után. Ezért nem sokat tönrengett, halleasson-e a hí­vó szóra. Diósi né levélbeli megállaoodás alapján a bajoror­szági Prienbe várta, a Shiemsee-szanatóriumba. hogv a gyógyító gondoskodás és a ragaszkodó sze-etet helyre állít­sa a költő ismét megrokkant egészségét. Ügy látszott, való­ra válik a nemes szándék. Megerősödve iért vissza Prieniől, de a budapesti bo­hém életmód és a közéleti izgalmak miatt hamarosan visz­szaesett ingerlékeny, rossz alvó, gyengélkedő állanotába. Ettől feltette Léda, teljesen helyénvaló aggodalommal. Ennek a pesti ősznek az a legfontosabb irodalomtörténeti lénye, hogy ekkor ismerkedett meg személyesen is Babits Miháíy­lyal, Hatvany Lajoséknál. (Folytatjuk.J \

Next

/
Thumbnails
Contents