Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

Vasárnap, 1977. október 30, 3 Svéd pártkiildöttség átogatásai A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására október 23—29. között látogatást tett hazankban a Svéd Baloldali Párt — kommunisták — küldöttsége, Eivor Markiund, a párt alelnöke vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Wide Svensson, a párt külügyi bizottságának tagja, Marian Johansson, a göteborgi városi pártbizottság titkára és Ake Jönsson, a pártvezetőség munkatársa. A vendégeket fogadta Biszku beia. a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. A ' küldöttséggel tárgyalásokat folytatott Gyenes András, a Központi Bizottság titkára. A megbeszéléseken jelen volt Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A vendégek találkoztak a. SZOT és a Magyar Nők Országos Tanácsa vezetőivel, látogatást tettek az MSZMP budapesti és Zala megyei bizottságán. A svéd pártküldöttség szombaton elutazott hazánkból. Műszerek a Szovjetuniónak A Telefongyár a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére vállalta, hogy a szovjet exportot november 7-re teljesítik. A Szovjetunióban épülő olaj- és gázvezetékek hírközlő rendszerét készítik, kiemelt programként. Az itt előállított különböző átviteltechnikái és számítástechnikai berendezések biztosítják majd az épülő vezetékek állomásai között az összeköttetést Urbanizáció feltétetekkel A tanácskozásokon egy Évek óta figyelem azt az között ismerte fel, hogy az idö után idegességet érzek, országos mércét, aminek új városrészek építése melNehezen bírom elviselni a alapján a Hild-díjat odaité- lett gondot fordítson a váhosszas ülést, az áthatolha- lik. A díjazottak elsősorban rosközpont újjáélesztésére is. tatlan cigarettafüstöt, vagy a régi és az üj sikeres ötvö- A történelmi városmag reaz unalmas, megnyúlt fel- zésével hívják fel magukra konstrukciója példája annak, saólalásokat, Most legutóbb a figyelmet. Ez az értékíté- hogyan lehet a történelmi éra Magyar Urbanisztikai Tar- let reprezentálja azt a felfo- téiienet megőrizni. Eger közsaság budapesli tanácskozó- gást is: helytelen az olyan pontja újjászületett, a lakásán a városokban elő sport- nézet, hogy a környezeti sok korszerű funkciót kaptársaim neurózisa miatt problémák (nem környezet- tak. tervszerű üzlethálózat nyugtalankodtam. Azért lettem ideges, mert képzeletemvédelem!) a regi városokban /alakult ki és a város nagy nem oldhatók meg, s a régi figyelmet fordított a zöldteben megjelent a városokban házak helyén újat kell épí- rületek kialakítására is. élők nyugtalansága, felvillan- teni. Valamikor divatos fel- Olyan új tér jött létre, amely tak a tíz- és húszemeletes fogás volt, gyerünk a buldó- méltó párja a történelmi fő• bérkaszárnyákba zárt embe- zerekkel és a biliárdasztal térnek, a Dobó térnek." rek arca, akik gyakran mázsaszámra nyelik az idegcsillapítót a kellemetlen izű simaságú területen építsünk Tehát az ilyen kitüntetés húszemeletes toronyházakat is mutatja, hogy társadal— magyar felhőkarcolókat, munk figyelme a városépítéporokat. Az emberek milliói Ez a nézet a*t eredményezte, si. az urbanizációs problényugtalanságának egyik fő oka a környezet — a Város. hogy a régi városmag és az mák felé fordul. Mert a mai új részek teljesen elkülönül- ember a „hol éljen" mellett Mert a városban lakó ember tek, elidegenedtek egymástól, elsősorban azt nézi. „hogy többé-kevésbé elszakad az Ma már a várospolitikusok, éljen". Nemcsak otthon, a eredeti természetes környe- helyesen, abban látják a négy fal között, hanem az zetétől. és ez áttételeken ke- megoldást, hogy az évszáza- utcán, a tereken is keresi az resztül biológiai zavarokat dokon át fejlődött települé- elfogadható, esztétikus köokoz. sek egy részét — amit lehet rülményeket. Az urbanizáciNem véletlen, hogy a mai — rekonstrukcióval kell vé- ói feltételekhez köti. Ez peember legfontosabb elvárasa deni. illetve új elemekkel, dig: a városi ember és a folyamatosan, dinamikusan a környezete közötti egyensúly, régit fejleszteni. Néhány nap múlva, noPersze. az ideális körül- vember 8-án, a városrendekívánalmakat zési világnapon mindenhol könnyebb megfogalmazni, elsősorban arra keresik a Hiszen választ, milyen legyen az egy város örökösen fejlődő, ember környezete, ahol él. élő organizmus, és mindegyik A kérdés nem ismeretlen, hitelepülés csak adottságainak, szen egykorú az ember törtlkai Társaság is hangot ad. sajátosságainak figyelembe- ténelmével. Kitűnő megnyilvánulási for- vételével tud továbbfeilődni. máia az elvárásnak a Hild, Ezért is nem lenne célszerű odaítélése, a salgótarjáni példát népszerű: i.eni bzegeüen,' vagy Pécsett. illetve fordítva. A sajátos megoldást minden vá— amellett, hogy mielőbb lakáshoz jusson — az urbanizáció ne antihumánus életkörülményeket teremtsen, ményeket. Érezze, az utca, a tér, az otthon folytatása, a város pedig mint véghez vinni, a „háza". Ennek a társadalmi igénynek sokféle szerv, köztük a Magyar UrbaniszA Halász Miklós szavak erejéről sokan beszéltek már. Talán még többet írtak róla. Most magam is hasonlóra vállalkozom, jóllehet, éppen azt szeretném elmondani, hogy sokszor úgy érzem es tapasztalom: lassan elfeledünk a szavakban bízni. Számomra a szóban fontosabb a hang, mint a betű, a kimondott szót többre tartom a leírtnál. Az emberi kapcsolatokban, a szerelemben, a barátságban, a társas életben — s a munkában is — nagyobb értéke van a kimondott szónak, mint a leírtnak. Kivételt képeznek az adásvételi szerződések, az előnyt szaglászó fogadkozások. Ilyen esetekben valóban célravezetőbb és biztosabb a betű. De az életben gyakran cselekszünk és szólunk önzetlenül, önszántunkból, saját akaratunkból. Miért ragaszkodunk mégis annyira az íráshoz? Miért kapaszkodunk úgy a leirt szavakba, mondatokba? Miért nem bízunk a hangokban is? Miért nem teszünk gyakrabban próbát: sokszor egyetlen igaz, jól megválasztott szó többet ér megannyi üres, erőltetett mondatnál. Nem vettem volna kezembe a tollat, ha nemrég nem lettem volna hivatalos meghívott vendége egy „spontán, meghitt hangulatú, bensőséges" vállalati ünnepségnek. Az összejövetelre azért került sor, hogy egy járni alig képes embernek átadjanak egy mozgást könnyítő ajándékot. Az ajándék meglehetősen nagy értéket képviselt, a megajándékozott aligha gondolhatott arra, hogy azt maga, saját ereiéből és zsebéből vásárolja meg. Az ajándék ettől még értékesebb lett, mondhatni, felbecsülhetetlen. Nem szándékozom — még gondolatban sem — kétségbe vonni a vállalati kollektíva önfeláldozását, emberségét, ahogyan a közösségi összefogás erejét sem vitatom. Viszont ellenkezem azzal a tévhittel, hogy az önfeláldozás, a segítőkészség kifejezésére előre megírt ünnepi beszédek, meghívókkal körülövezett, „meghitt hangulaiú, bensőséges" ünnepségek szükségesek. Ha ajándékot adunk, ha a „szocialista közösségi tudat" birtokában segítünk valakin vagy valakiken, ékesebben beszél helyettünk a tett. A szerencsétlen fiatalembernek. vagy a mozgásképtelen lánynak a tolószék. vagy az autó mellé elég lenne néhány emberi szó: Becsülünk és szeretünk, szükségünk van rád, az ajándékot használd egészséggel! A megirt, és a papírból fel sem nézve elmondott ünnepi beszéd e néhány szónál lényegesen kevesebbet mond. Sőt, én ügy érzem, s erről meggyőzött a megajándékozott testi fogyatékosságára, szerencsétlenségére akaratlanul, de metszőn ráébresztett ünnepelt arckifejezése ls, hogy a burjánzó, szépen kigondolt, hosszasan keresgélt szavak valahogy devalválták az ajándék értékét. A társadalmi megmozdulásban részt vevő szocialista brigádok naplóiba bizonyára bekerült az ünnepi beszéd néhány részlete, egy dossziéba pedig nyilván a teljes szöveget is „iktatták". Ideje lenne ráébrednünk, valahol megragadtunk, tovább kellene lépnünk! A társadalom, amelyben élünk, nap mint nap igazolja önmagát, szónál is ékesebben: a termelőmunka sikereivel, a különböző segítő szándékú és segíteni akaró elképzelések sorával, az előrehaladás esetleges kudarcait is vállaló tettekkel. A gondolatsor talán megenged némi kitérőt. A szerkesztőségbe, nagyrészt a Postaláda rovat címére érkező levelekből kitűnik: az emberek egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a leírt szavaknak, a hivatalos értesítéseknek, fogalmazványoknak. Saját gondjaik orvoslására megbízhatóbbnak érzik az esetenként jogszabályokkal, állásfoglalásokkal, rendeletekkel körülbástyázott „hivatalos" véleményt, mint a szóban előlegezett tettet. Egy olvasónk tollat fogott, hogy tudassa velünk, az élelmiszerüzletben ráesett lábára a kassza ajtaja. Közelebbről is megnézte, s megbizonyosodott róla, hogy a majdnem csonttörést okozó baleset azért következett be, mert „meglazult a zsanér". A olvasók levelei soha nem kerülnek olvasatlanul a szemétkosárba. sőt egyáltalán nem jutnak az „ügyintézés" e felettébb kényelmes sorsára, mégis elgondolkodtató: „zsanérügyben" is hivatalosan kell folyamodni? A példát kapásból folytathatnám tovább, ám úgy gondolom, felesleges. Az előbbi kérdésra viszont nehezen tudnék válaszolni. A szög és a kalapácsütés, elvont síkra transzponálva, a panaszok orvoslása nem képzelhető el azonnal és helyben? Még „zsanérügyben" is (a zsanér helyébe számtalan más szó behelyettesíthető) papírra, „hivatalos" segítségre van szükség? Igen is ét nem is. A józan ész azt mondja, nem, a gyakorlat sokszor az ellenkezőjét "a a hivatalos vélemények, az ünnepélyes szónoklatok, a mondatszövések a mindennapi életben „víz alá szorítják" a szavakat, az mérhetetlen veszélyekkel jár. A vezető állással összefügg a közéleti szereplés is, a felelős beosztásnak velejárója, hogv az ember időről időre nagyobb közösség előtt is véleményt mondjon. Most már ideje lenne ezt papír nélkül tenni, főként a „bensőséges hangulatúnak" jelzett összejöveteleken, s a mindennapi tettek során. Aki ugyanis körömszakadtáig az íráshoz, betűkre fordított mondataihoz ragaszkodik, megfeledkezik egy fontos dologról. Elfelejt hallgatóinak arcára, szemébe nézni. így mondatai hatását sem tudja igazából mérni. A szónak így elvész a legfőbb funkciója, megfosztjuk kapcsolatteremtő erejétől. Elszegényített szavainktól, frázisokba merevített mondatainktól ne várjunk sokat! , LADÁNYI ZSUZSA H' MSZBT-nap a Szegedi állami Gazdaságban Tegnap, szombaton egész zottsága és a gazdaság tagnapos ünnepi tanácskozáson csoportja szervezésében. Erveitek részt i szeeerli iárns- re elJÖttek szovjet komszov ettek reszt a szegedi jaras- moljsla fiatalok is ban működő Magyar—Szovjet Baráti Társaságok tagcsoportjai ügyvezető elnökségének tagjai. A tanácskozásra a Szegedi Állami GazGarainé Csanádi Mária, az MS&MP járási bizottságának osztályvezetője nyitotta meg az ünnepi tanácskozást, majd Gösi János, a Szegedi Állami Gazdaság MSZBT tagdaság Fehér-tói halászati csoportjának ügyvezető elközpontjában került sor az nöke értékelte az elmúlt évi MSZMP szegedi járási biJános-emlékérem Az idén Eger és Szolnok kapta ezt a híres díjat. Korábban Salgótarján. Sopron. Székesfehérvár. Győr. Szom- rosnak magának kell megtabathely. Gyula. Kecskemét, lálni. Ehhez a felfedezéshez Szekszárd részesült a kitün- az is szükséges, hogy egy tetésben. A névsor nem tel- város szellemi erőit, tehejséjes. de aki sokat utazik az geit állandóan mozgósítsa, országban, az láthatja, hogy De miben peldaszerü az egyik fejaz de célkitűzéseiben azonos országos szervek veleményéurbanisztikai szemléletet és bői. a Hild-díj látszólag talán el- Hild-dijas város. Eger lentétes törekvéseket takar, lesztése? Hadd idézzek várospolitikai érvényesülést. Az emberhez méltó, egészséges környezet, elviselhető, esztétikus környezet (!) megteremtése a közös cél. Ebben benne van az a felisme„Eger az elmúlt két évtized alatt kilépett eddigi zart, kisvárosi életéből, és harmonikus középvárossá alakult A fejlődés általános tényezői: a műemlékben gazdag rés. hogy korszakunknak belváros felújítása, valamint megfelelő életformája egyre inkább a városi. Az idén már elmondhatjuk, hogy hazánk is városi ország lett. az új ipari és lakóterületek átgondolt telepítése és felépítése. Az ipar fejlődését megfelelő szintű városépítés hisz lakosságának 50.4 száza- követte. Más magyar vároléka ott él. Az említett cé- sokhoz hasonlóan, ű.i várostok elérésére, megteremtésé- részek jöttek létre, amelyek re természetesen minden jól kiegészítik és harmonikus nagy lakóközösség törekszik, városképet alkotnak a nagy Különbség csak az: egyforma tehetsége vagy lehetősége. nincs értékeket képviselő történelehhez, mi városmaggal, a belvárossal, Eger vezetése az elsők Salgotarjanban Megkezdődött a sajgótar- más kommunális intézméjáni ipari és kommunális nyekben. továbbá öt salgóföldgazszolgáltatást ellátó tarjáni nagyüzemben szüvezetékhálózat. és berende- netel a gázszolgáltatás, zések altalános felülvizs- A TIGÁZ szakemberei a gálata és nagyjavítása, karbantartás. nagyjavítás Szombat hajnalban a Ti- után a háztartásokban és szántúli Gázszolgáltató Vál- kommunális létesitmenyeklalat salgótarjáni, szolno- ben működő összesen csakki és budapesti kirendelt- nem 28 000 gázkészüléket sége, valamint a gáz- és egyenként üzembe helyezik, olajszállító vállalat 83 A megerősített karbantartó szakembere kezdte meg az brigád szándéka, hogy a ellenőrzést, s a fővezetéken nagyjavítást a tervezett háés a kisnyomású hálózaton rom nap helyett két nap észlelt hibák kijavítását. A alatt elvégzi, hogy október nagyjavítás idején 4787 sal- 31-én. hétfőn megindulgótarjáni lakásban 62 böl- hasson a fűtés, az említett csődében, óvodában, iskolá- ipari üzemekben pedig a ban, orvttei rendelőben es termeles. munkájukat. Szó esett a gazdaság termeléséről is, Pásztói Lajos igazgató ismertette tevékenységüket és eddigi eredményeiket. Etilénprogram, orenburgi gázvezeték, timföld-alumínium egyezmény, kőolajimport, zöldség-gyümölcs áruszállítási szerződés voltak a főbb témái a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem gazdaságföldrajzi tanszék vezetője, dr. Antal Zoltán előadásának. A hallgatók átfogó képet kaptak a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok jelenlegi helyzetéről, s a továbbfejlesztés lehetőségéről. Az ünnepi tanácskozás résztvevői megtekintették az állami gazdaság halastavait. Ezután a tagcsoportvezetők tájékoztatták egymást a munkamódszereikről, s meghatározták a további feladataikat. a neutronbomba ellen A világ népeinek békét követelő százmillióival együtt ad hangot falvaink és városaink lakossága az új tömegpusztító fegyver, a neutronbomba elleni mélységes felháborodásának. A gyárakban és a mezőgazdaságban dolgozók munkahelyi gyűléseken, brigádértekezleteken mondtak nemet a hamisan „humánus" fegyvernek nevezett neutronmobára. A Hazafias Népfront bizottságai, az ifjúsági és más társadalmi szervezetek rendezvényein több százezren tettek hitet a béke mellett, s fejezték ki tiltakozásukat az új tömegpusztító fegyver ellen. A debreceni. a pesterzsébeti és másutt tartott nagygyűléseken elfogadott nyilatkozatok a világ valamennyi népének biztonságát és békés jövőjét szolgáló fegyverkorlátozást és leszerelést szorgalmazták. A szolnoki MÁV-kórházés rendelőintézet dolgozói tiltakozásukat így fogalmazták meg: Mi, akik hivatásunknál fogva az emberi egészség megóvásán munkálkodunk, mélységesen elítéljük az Egyesült Államok kormányának a neutronbomba kifejlesztésére és gyártására irányuló szándékát. Hasonló tartalmú tiltakozást küldtek a győri Rába Vagon- és Gépgyár és a Szerszamgéptpari Művela •íebb gyáregységéből.