Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

Vri-.'rnnD, 1977 23: '•'• ­Z najsja „A világszervezetet a szerződő államok azzal az elhatározással hozták létre, hogy megmentik az embe­riséget a hjiború borzalmaitól...", a többi között ezt olvashatjuk az Egyesült Nemzetek Szervezete alaook­mányának bevezető részében. A híres New York-i üvegpalota csarnokában üveglap alatt őrzik ezt a vi­lágokmányt. amely 32 évvel ezelőtt, 1945. október 24-én lépett életbe. A világszervezet olyan rendszer, a fasizmus meg­semmisítése nyomán született meg, amelynek antihu­manista lényege a világot lángba borító háborúban, a népirtásban csúcsosodott ki. Lehetett-e kezdettől fogva más feladat az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mint az, hogy sajátos eszközével élve, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához járuljon hozza, az embe­riség érdekében cselekedjék. Kétségtelen, még évtize­deknek kellett eltelnie hozzá, hogy az ENSZ lépésről lépésre közelebb jusson e maga elé tűzött hatalmas fel­adat megvalósításához. Noha jól tudjuk, végeláthatat­lan folyamatról van szó, nyugodtan mondhatjuk: a vi­lágszervezet manapság közelebb van a nemes céljai­nak megvalósításához, mint évtizedekkel ezelőtt. * A Magyar ENSZ Társas? g Intéző bizottsága üdvöz­letet küldött az Egyesült Nemzetek Szervezete meg­alakulásának 32. évfordulója alkalmából. Az üdvözletben megállapítja: Az Egyesült Nemze­tek Szervezetének, amelynek uz alapokmányban meg­fogalmazott célja a nemzetközi béke és biztonság sza­vatolása és megszilárdítása, a Jövőben az eddiginél is hatékonyabban kell hozzájárulnia az enyhülési folya­mat elmélyítését gátló akadályok elhárításához. Ebben a vonatkozásban kulcsfontosságú a leszerelés problé­mája. Éppen ezért igen örvendetes, hogy a világszer­vezet Jövőre rendkívüli közgyűlést szentel a leszerelés kérdésének. Hasonlóképpen fontos, hogy az ENSZ — korábbi erőfeszítései szellemében — szorgalmazza a fejlődő országok felemelkedésének ügyét egy méltá­nyos, új nemzetközi gazdasági rend előmozdításával. A 32. ENSZ-nap alkalmával üdvözöljük az Egye­sült Nemzetek Sezrvezetét és sok sikert kívánunk to­vábbi. a nemzetközi békét és biztonságot szolgáló, az alapokmány betűjéhez és szelleméhez hü tevékenysé­géhez. Közéleti napló MAGYARORSZÁGRA LÁTOGAT AZ OSZTRÁK KÜLÜGYMINISZTER Púja Frigyes külügyminisz­ter meghívására hétfőn hiva­talos látogatásra hazánkba érkezik dr. Wiliibald Pahr, az Osztrák Köztársaság szö­vetségi külügyminisztere. PÚJA FRIGYES FOGAbTA NGUYEN THI BINH ASSZONYT Púja Frigyes külügymi. niszter szombaton baráti lá­togatáson fogadta Nguyen Thi Binh asszonyt, a Vietna­mi Szocialista Köztársaság oktatási miniszterét. A viet­nami delegáció szombaton elutazott hazánkból. OASPAR SÁNDOR HAZAÉRKEZETT Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára vezetésével szomba­ton hazaérkezett a SZOT kül­döttsége, amely az Északi Szakszervezetek Tanácsa (NFS) meghívására látogatást tett az észak-európai orszá­gokban, A BRAZIL KP FŐTITKÁRÁNAK LATOGATASA A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására a közel­múltban látogatást tett ha­zánkban Luis Carlos Prestes. a Brazil Kommunista Párt főtitkára. Itt-tartózkodása so­rán a főtitkárt fogadta Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit. kára. m szarsz Véget ért a JKP fl szovjet alkotmány a világ kongresszusa • Tokió (MTI) A Sizuoka pretektúrában fekvő Atami városában szombaton délután befejező­dött a Japán Kommunista Párt 14. kongresszusa. A ta­nácskozáson egyhangúlag el­fogadták a Központi Bizott­ság beszámolóját, a szerveze­ti szabályzat részleges módo­sítását. valamint a kongresz­legiiaiadóbb alkotmánya • Moszkva (TASZSZ) beli alelnöke, akinek nyilat­„Az új szovjet alkotmány kozatát pénteken sugározta a mind politikai, niind gazda- moszkvai televízió, sági és szociális szempontból Hortensia Bussi de Allen­a világ leghaladóbb alkot- de a továbbiakban megálla­mánya" — mondotta Horten- PÍtotta. hogy a Szovjetunió sia Bussi de Allende, nem- alaptörvényét áthatja a csa­zetközi Lenin-békedíjas, ne- Iádról, a gyermekről, a nők ves chilei közéleti személyi- egyenjogúságáról való gon­ség, a Nemzetközi Demokra- doskpdás. I tikus Nőszövetség tisztelet- A chilei helyzetről szólva Carter üdvözölte Brezsnyev kijelentéseit Des Moincs (Reuler) Carter amerikai elnök pón­Washington immár nem tu­lajdonít nagyobb fontosságot szusi határozat tervezetét közölte, hogy ott az emberek számára tragédiává vált az elhelyezkedés. Santiago de Chilében minden ötödik fel­nőtt munkanélküli. „Chile súlyos gazdasági válságban van, az országban a terror és a megtorlás ural­kodik. Ennek ellenére folyta­tódik a harc a katonai junta cilen, amely törvénytelenül tek "este az" Iowa"állambeli r^ackfln?' néveiT'ertűített,' ! bltirol'a a hatalmat" — Des Moinesben, egy vacsorán szovjet távolsági bomba- j mondotta a meggyilkolt el­mondott beszédében üdvözöl- zónak. I nök özvegye. te Leonyid Brezsnyev szava- __ ít a SALT-tárgyalásokról, amelyek a Moszkvában tar­tózkodó Morardzsl Deszai in­diai kormányfő tiszteletére adott vacsorán hangzottak el. Brezsnyev a következőket mondta: szeretnénk ezeket a tárgyalásokat felesleges hu­zavona nélkül folytatni a si­keres befejezéséig. Az ame­rikai fél realista és tárgysze­rű magatartása esetén ez tel­jes mértékben lehetséges." Carter beszédében azt fej­tette ki, hogy úgy véli, né­hány héten belül létrejön az újabb SALT-megállapodás. ..Azt követően — mondotta — haladni fogunk végső cé­lunk felé, hogy nullára csök­kentsük a nukleáris fegyve­rek számát." Az elnök hoz­zátette: törekedni fog rá, hogy ne csatlakozhassanak más országok az atomklub­hoz. * Fehér házi tájékoztatás szerint a két nagyhatalom a készülő egyezményben 2160— 2250-ben szabná meg mind­két oldalon a hadászati fegy­verhordozók (rakéták és bombázók) felső határát. Ezek közül 1200 rakéta ren­delkezhetne több robbanófej­jel. Figyelemre méltó, hogy íí. es jlirexe £ ra John Reed írja: „Szeptem- ciául mondja: — Minden szólt, hogy az Auróra církű­ber és oki ibér Oroszország-'készen áll. Csak egy gomb- ló, amelyet ép^ei ja* o"ak ban — különösen Petrográd- nyomásra van szükség.. . egy dekában és amelynek ban — a két legridegebb „Láttam Podvojssldjt, a fe'- legénysége a Jelek szerint hónap. Sötét, felhős az ég- kelés stratégiáját, ezt a so- megbízhatatlannak tűn* bolt, egyre rövidülő napok vány, szakállas, szinte része- hagyta el a várost M? nr r és állandóan szakadó eső. Az gen a sok virrasztástól; Ki- nincs iskolásgyerek, aki né utcán bokáig ért a csúszós rilenkót, a mosolygós, széles tudná, hogy az Auróra netn sár... A Finn-öböl felől arcú, folyton beszélő és he- hagyta el a várost és ágyúi­nedves szél fújt és hideg vesen gesztiku'áló katonát nak csövét lassan a Téli Pa­köd ereszkedett le az utcák - és Dlbenkót, az óriás! terme- lota felé fordította... ra... Délután három órától tű nyugodt matrózt. Ezek j0hn Reed ott volt azok' reggeli tízig sötét volt... voltak a jelen és a jövő em- között, akik rohamra lndul­Hétről hétre kevesebb lett az berei..." tak ellene. „Vezényszavak élelem... Tej a városban „... Egyikük a revolverére hangzottak, ma|d a sötítsóg­legfeljebb minden második mutatott. — Kezdődik a já- ben láthattuk a közeledő tö­csecsemőnek jutott, a legtöbb ték' — mondta sánadtan... meget. Csendben jöttek, csak szállodában vagy magánház- A másik tábor tudta: vagy a léptek ütemes zaja és a tartásban hónapokig színét §k végeznek velünk, vagy fegyverek csörgése haltat­sem látták... Tejért, kenyér- mi velük..." szőtt. Csatlakoztunk az első ért, cukorért, cigarettáért Kerenszkij tudta hogy sorokhoz. Mint valami széles órákat kellett sorba állni a >jVaIaml kész(ir, de 'fogalma tek®* folyam, áradt a néma sem volt a szervezkedés mé- tömeg a Vörös Kapun. Egy rétéiről és a legapróbb rész- előttem haladó vörösgárdista ,UYMUJ letekie kidolgozott terv ka- halkan megszólalt: — Vi­hadügyminiszter október ™ TéleS ^Titikal fázzatok, elvtársak! Ne bíz. 20-án a kulug^ es a hadügy! hc,rdérejéről. „Hajlandó len- *úok bennük. Biztos, hogy nék misét mondatni _ lőni fognak." mondta a felkelés előestéjén 1917. október 25-én (no­egy Nabokov nevű diploma- vember 7-én) este 10 óra 45 hideg esőben. Ez volt a főváros. E's a fronton? Részlet Verhovszkij beszámolójából: „A hadsereg létszáma 10,2 (!) millió, eb bői 6 millió a fronton ... A ívsLwi WÍHLÍI*r.1% Án' «7 tának —, hogy végrehajtsák perckor — tudósítanak a tör­mnta>a , Q' n.7® államcsínyt. - Es biztos ténelmi krónikák-megnyílt ^henVf^ntoW S^T benne - kérdezte Nabokov a Munkás- és KatonaküldöU SmenryS a srítoégta h°gy ,udia verni? ~ tek Szovjetjeinek II. össz­ieknTk wfílLht m Több erőm van, mint kelle- oroszországi Kongresszusa, SKrb;!6ü zw —KSVS.f.-Sffi A kormányfő, akit Bruce Felállt az az ember, akinek Lockhardt brit konzul „Dosz- oroszlánrésze volt e megvál­tojevszkij-típusú szent őrült- tozott arány — és az egész nek" nevezett, szinte egész helyzet — kialakulásában: életén át szünet nélkül té- felállt Lenin és hivatalos vedett De ez volt az utolsó határozatai javaslat formájá­és döntő tévedése. Sokáig azt ban előterjesztette harcos hitte, a tömeg őt akarja, pe- élete három nagy, megváló­dig a tömeg éppúgy nem suló álmát: a három dekré­Íednek"pet7o"tadU'^ztaTz tudta- mi a teendö' mint tumot ~ a földrő1' a béké* iednest. Hetro^rad veszte az ahogy . ^ október más0_ ről ^ a szovjethatalomróL dik felében azonban a tömeg Az éljenzés, kiáltozás, taps­mér tudta, mit akar. és októ- vihar közepette, élete — és ber 24-én már azt akarta, az emberiség története — e nagy pillanatában egyszerű­Kerenszk'ij ez.ekben az en, pátosz nélkül tette, amit ..„SS órákban sem volt kevésbé mindig: megfogalmazta, amit aktív, mint egész életében, a tömegek akarnak. Az orosz Meg akarta előzni a bolsevi- tömegek, akiket elvezetett a kokat. Egymás után adta ki győzelemig és a többiek, a A választ négy nappal ké- parancsait Csakhogy ezekkel holnapok győztesei, sőbb Lenin adja meg. Rész- „ parancsókkal már nem tö­let a Központi Bizottsághoz r<5dött senki Harmath Endre írott leveléből: „Elvtársait! Az egyik parancs úgy (Vége.) éhínség mutatkozik... A hadsereg havi lábbeliszük­séglete 2,5 millió pár, janu­árban 1,3 millió készült, szeptemberre ez a szám 900 ezerre csökkent... Ugyancsak október 20-án a számárai szovjet politikai vi­táján Kujbisev kijelenti: „A németek Petrográdhoz köze­lednek. Petrográd veszte az orosz forradalom vesztét je­lenti, márpedig a kormány kész feladni Petrográdot. mert tudja, higy aztán a vi- ^ ak^t" dékkel már könnyen elbá- 30111 1'emn akan" nik.. járt a burzsoáziával való megalkuvás hét hónapja... Hol a kivezető út? .. Ezeket a soroltat 24-én este írom, a helyzet a végletekig kritikus. Napnál világosabb, hogy a felkelés halogatása most már végleg egyértelmű a halállal... Nem szabad várni!! Mindent elveszíthe­tünk'!!." „ ... A Szmolnijba siettem — írja Joh Reed. — A 10. számú szobában állandóan ülésezett a Forradalmi Ka­tonai Tanács... Futárok és komisszárok szakadatlan ára­data. Az ajtó előtt vagy egy tucat önkéntes vállalkozó, készen arra, hogy a híreket, parancsokat eljuttassa akár a város legtávolabbi pontjá­ra is. Az egyik közülük, egy cigányképű hadnagy, fran­Romány Pál kanadai tárgyalásai • Ottawa (MTI) zőgazdasági minisztérium ve» Romány Pál mezőgazda- zetőivel. ellátogatott WinnU sági és élelmezésügyi mi- pegbe. Torontóba és környé­niszter vezetésével — Euge- kére, valamint Montrealba; ne Whelan, kanadai mező- gazdaságokat, kutatóintézete­gazdasági miniszter meghí- ket. mezőgazdasági társuláso­vásara — magyar küldött- kat, élelmiszeripari üzemeket ség tett hivatalos látogatást és mezőgazdasági oktatási in­Kanadában. 1977. október 16 tézményeket tekintett meg. —22. között. A két miniszter emlékezte. A küldöttség kanadai tar- tőt irt alá a két. ország kö­tózkodása során tárgvaláso- zötti állategészségügyi meg­itat folytatott a kanadai me- állapodásról. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 114. A tömérdek apró eretnekségeknél, s a vé­gén ... — itt megállt, mint aki habozik, hogy kimondja-e azt, amit nyilván régóta kavarog már benne, sőt határozott alakot is öl­tött, de még soha nem ejtette ki a száján olyan személyek előtt, akik elmarasztalhatok e tekin­tetben. — Hol végződhetik? — kérdeztem rá, most már követelőzóen. — Ne féljen tőle, tisztelendő úr, mondja meg! — Megmondom, mert ez az igazság, s én az Igazság szolgája vagyok... A kommuhizmusnál végződik, Leninnél, ha tudni akarják... S én ar­ra születtem, hogy felvegyem e nagy herézls el­len a harcot... Még szónokolt volna, mert hirtelen nagyon be­lemelegedett a dologba, s talán még a megté­rítés reménytelen vállalkozásába is belefogott volna, ha szerencsére, nem harangoznak a kö­zeli templomban, s ez égi jelként magához nem téríti. A szépséges apácajelölt is kiszólt neki az ajtón, nyilván figyelmeztette valamely kötelessé­gére, mire 6 csak ennyit válaszolt: — Igen. tudom, köszönöm, Beatrice! — s sza­bódva nyitott ajtót előttünk, jelezve, hogy ideje lejárt, de meg különben sem tartja társaságun­kat kívánatosnak. Mellén keresztbe tett kézzel, merev udvariassággal meghajolt előttünk, felte­hetőleg azért, hogy ne kelljen kezet fognia ve­lünk. Félt a fertőzéstől. Pedig távozóban még odapillantottam sárga kezére, mely nem volt ép­pen a legtisztább, s feketéllett a körme alja is. S ezzel áldoztat — suhant át rajtam a csúfon­dáros gondolat — de az ablakban megláttam Beatricét, amint k'ssé félrehúzta a függönyt, hogy utánunk nézzen. Szeme mély volt és szomorú, s olyan méla vágv borongott benne, mely sosem fog kihunyni, sőt egyre gyötrelmesebbé válik, s úgy tűri majd az apácafátylat, mint a lagkö­nyörtelenebb mártíromságot. Beatrice — suttogtam magamnak, s nagyon fájt a szívem, hogy eztán ő csak a dantei Paradicsom anyagtalan sugárzásában fog számomra meg­jelenni. * Vádorutunk során gyakran tapasztaltuk, hogy patakmedrek, vízmosások felett átívelő hidaknál a vonatok lassítanak, s néha annyira, hogy gye­rekjáték felugrani rájuk. A roccapalumbal állo­mást elhagyva, elhatároztuk, hogy egy kicsit „potyázunk", vagyis megvárjuk az elsó tehervo­natot, s ingyen utazunk tovább, ameddig lehet. Elindultunk újból a sínek mentén, s miután jól megtömtük zsebeinket eukaliptuszlevelekkel, sőt fel is szeldeltük őket, hogy kedvünkre pödörhes­sünk egy-egy cigarettát, lehasaltunk az egvik kö­zeli hídnál, s vártuk a jó szerencsét. Közben visszaemlékeztünk a fanatikus papra. akinek életre szóló élményt jelenthetett két hamisítat­lan protestáns, s egy magamfajta tévelygő meg­jelenése. Nem hinném, hogy ez a papi típus ál­talánosnak nevezhető, hiszen a derűs és bölcs positanói plébános is erősen különbözött tőle, de az elképzelhető, hogy ezekben az isten háta mögötti sivár falvakban, melyek távol esnek még a látványos idegenforgalomtól is, kitenyésztődik ez a megszállott fajta, már csak egyszerű ön­védelemből is, mert itt valóban csak a bűntől való rettegés tarthatja féken a nyomorúságban megkeseredett és elvadult szenvedélyeket. S a pap hosszú évek alatt idomul is híveihez, a ha­tás kölcsönös, s neki mindenképpen előnyt je­lent, ha a falusiak maguk közül valónak érzik őt ugyan, de a fokozott buzgóságra ösztönző szent szolgálat egyre nagyobb mértékben óvja tekin­télyét is. És a gyönyörű Beatrice, akit soha nem fog férfi megérinteni, bár elsősorban erre rendel­tetett ... Éppen a leány sorsán töprengtem, amikor tá­voli vonatkattogásra figyeltünk föl. A vonat gyorsan jött, de még volt annyi időnk, hogy fel­készüljünk a támadásra. Egy kicsit meglapultunk a fűben, hogy észre ne vegyenek, de amikor a vonat, lassítani kezdett, s szinte lépésben dübör­gött végig a hídon, egy vagont, melynek hátul fékfülkéje volt, kiszemeltünk magunknak, s ké­nyelmesen felhágtunk a hosszú lépcsőre. A fék­fülkében lehajtható ülés is volt, erre tettük háti­zsákjainkat,, aztán cigarettákat sodorva, nagy megelégedéssel bámultuk a vidéket az ablakon át. A fülke kicsiny volt. s a füstöt néhány perc múlva vágni lehetett, de minket ez csöppet sem zavart, örültünk, hogy utazhatunk, s ilyen úri módon esetleg Caltanisettáig is elfutunk. Elővet­tem térképemet, s próbáltam tájékozódni. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents