Délmagyarország, 1977. október (67. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-21 / 248. szám

8 Péntek, 1977. október 21: Lífts; Még az év elején került szóba először: Bács-Kiskun megye új- lakótelepi épületei­nek liftjeit gyorsabban és könnyebben szerelhetné, ja­víthatná a Szegedi Magas­és Mélyépítő Vállalat felvo­nórészlege, ha néhány sze­relője „áttelepülne" Kecske­métre. A kecskeméti városi ta­nács végrehajtó bizottsága és a vállalat vezetői azóta megállapodtak, hogy még az idén — egyelőre ideiglenes helyen, egy felvonulási épü­letben — felvonószerviz-ki­rendeltséget hoznak létre. Előreláthatóan tíz dolgo­zót (közöttük hat-nyolc sze­relőt) foglalkoztat a kiren­deltség, s Kecskeméten, Ceg­léden és Kiskunfélegyházán a Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat építette lakó­épületekben vállalják az új liftek beszerelését, garanciá­lis javítását, karbantartását. A szegedi „liftesek" felada­ta lesz a szervizszolgálat és a felvonófelújítás is. A kecskeméti kirendeltség várhatóan 1979-ben költözik végleges helyére, az egyik, Széchenyi városrészbeli lakó­ház földszintjére. A vállalat szerelőinek elhelyezésére a kecskeméti tanács két lakást is biztosított. A százezredik Wartburg Az NDK eisenachi autó­gyárónak dolgozói luxus ki­vitelű tartozékokkal szerel­ték fel a Magyarországra szállított százezredik Wart­burg gépkocsit. A jubileumi 353 W de Luxe típusú, toló­tetős, ZT 95-95 rendszámú autó kulcsait a Merkúr vál­lalat csepeli telepén csütör­tökön ünnepélyesen adta át Szalai Lajosnak, a győri Rá­ba Vagon- és Gépgyár mű­szerészének Csűri István vezérigazgató. Az NDK közúti járműipa­ra kezdettói fogva hatéko­nyan segíti a magyarországi motorizáció fejlődését. Az elmúlt 20 esztendőben 240 000, az NDK-ban gyár­tott személygépkocsi került forgalomba hazánkban. „Ez ci feindafom" Beszélgetés Sabin professzorral Bérek és vélemények Gyorsan megtanultuk az új, kedvesen-kellemesen fáj­dalommentes gyógyszer ne­vét: Sabin-cseppek. Hogy mi­től mentettek meg bennün­ket, azt utcai sétákon anyá­ink mutatták meg: a tolóko­csikban ülő-fekvő, szeren­csétlen bénultakat, minden betegségek egyik legször­nyűbblkétől szenvedőket, akiket még nem menthetett meg az az ember, akiről azt a bizonyos kockacukros in­jekciópótlót elnevezték. Törékenynek látszó, ga­lambősz öregúr, Einsteinre emlékeztet. Mesélik, mire most Magyarországra érke­zett, levél várta. Négygyer­jnekes anya írta: sohasem fe­lejti el, mit köszönhet neki. Mit érezhet az az ember, aki ilyen levelet kap? Albert Bruce Sabin, a dél­karolinai egyetem professzo­ra ma 71 éves. Harmadszor jár Magyarországon, Szeged­re 17 év után látogatott el is­mét Figyeltem előadása köz­ben: nyugodt, szinte zengő hangon beszélt, fürgén járt fel-alá, mosolygott. — Húsz éve már, hogy a Sabin-cseppeket alkalmazni kezdték. Mik az elmúlt két évtized tapasztalatai, megkö­zelítőleg hány gyermek ré­szesült „kockacukorkúrá­ban"? — Hát pontos számot nem tudok, de egymilliárdnál is több lehet már. Európából sikerült teljesen száműzni a járványos gyermekbénulást, de különösen a harmadik vi­lág egyes országaiban még jócskán előfordul. Főleg ott, ahol a szegénység, a rossz élelmezés erre külön tápta­lajt is nyújt Ahol lehet, öt­éves koruktól évente kétszer kezelik a gyerekeket Sabin professzor igen jól tájékozott találmányának különféle alkalmazási terüle­teiről, hiszen az ENSZ egész­ségügyi szervezete, a WHO a Sabin-cseppek előírásszerű alkalmazását ellenőrző bi­zottságának vezetője. Hoz­zánk is Genfből érkezett, ahol éppen erről tárgyalt. Ám idejéből — másra is futja. — Ügy tudjuk, újabban rákkutatással foglalkozik... — Nem! Nem megfelelő a kifejezés. Nem dolgozom la­boratóriumban, nem folyta­tok kísérleteket a rákkal kap­csolatban. Az utóbbi három évben igyekeztem összegyűj­teni azokat a munkákat, amelyek a rák kialakulásá­val foglalkoztak. Analizálom ezeket, hogy szintézist végez­hessek: hogy segíthessek ab­ban, mely irányban fejlődjék tovább a rákkutatás. Most azt a folyamatot vizsgálom, amelynek következménye az egészséges sejt rákossá vá­lása. — A közelmúltban egy ma­gyar hetilap, a Magyarország közölte azt a cikket, amely­ben neves rákkutatókat kér­deztek meg: véleményük sze­rint elképzelhető-e öt éven belül a rák kórokozójának megtalálása. Valamennyien nemleges választ adtak ... — így igaz. Viszont orszá­gonként más és más rákfé­leségek terjednek el. Ez a tény arra enged következtet­ni, hogy a rák kifejlődése igen szoros, az eddigi felté­telezéseknél is szorosabb ösz­szefüggésben van az élet­móddal. Főleg a dohányzásra gondolok. A fő feladat tehát nemcsak az, hogy a már ki­fejlődött rákot gyógyítsuk, hanem ellenkezőleg: minden eszközzel álljuk útját kiala­kulásának. Persze, a rákos megbetegedések gyakran az ember szokásrendjétől füg­getlenül is kialakulnak. A kutatások ma éppen arra irányulnak, hogy már szüle­tése pillanatában el tudjuk kapni a betegséget, megaka­dályozzuk a rákos sejtek el­burjánzását. Nagyon sokan dolgoznak ezen, ez az én fel­adatom is. Igen, most ez Sabin pro­fesszor feladata. Az előzőt elvégezve, végrehajtását utó­lag kontrollálva az újabb fe­lé fordul, az emberiség je­lenlegi egyik legnagyobb el­lensége elé lép ezüstös hajá­val, törékeny termetével. Míg pillanatnyi feladatát végezte — előadását tartotta —, egy szobrász domborműbe véste éles tudósprofilját, amit az előadás végén átadott neki. A faragványon vonásai mé­lyek, szeme a messzibe kém­lelő. A feladatra, feladatára ügyel. Nagyjából a legna­gyobbra, amit ember végez­het Domonkos László Bérből élünk, a piacról élünk — mondogatjuk gyak­ran —, s ez az igazság, mi­vel életszínvonalunknak je­lentősebb részét a bérpoliti­kai intézkedések befolyásol­ják. Szocialista társadal­munk mindannyiónké, s új társadalmi rendszerünknek ebben van egyik varázsa. Mindenkinek — hozzájárulá­sa arányában — állandóan többet és jobbat biztosítani, javítani az életszínvonalat. Többek között ezért dolgo­zunk és élünk, különben mi értelme volna az egésznek? Két évtizede sikerült ezt a permanenciát biztosítani. Az idei évben sokak megelége­désére javítottak a kerese­teken, a gyárakban, a tan­intézetekben és más munka­területeken. Tudom, hogy nemigen sikk elégedettség­ről beszélni, de miért ne mondjuk ki örömeinket is, hiszen az is emberi vo­I nás. Közreadom; társaság­| ban hallottam, hogy két kendergyári szövőnő boldo­gan említette a műszakpót­lék és a rendes béremelés összegét, elégedettek voltak, örültek, tervezgettek. Ugyan­ilyen megelégedettséget lehe­tett tapasztalni a pedagógu­sok és az egészségügyi dol­gozók körében is. Az újságíró sem lehet so­ha boldogabb annál, mint amikor a dolgozó emberek elégedettségét adhatja köz­hírré. A párt és a kormány központi bérintézkedéseket határozott el az idei eszten­dőben. A megyei pártbizott­ság ötödik ötéves tervciklus­ra megfogalmazott határoza­tában is olvashattuk: „A jö­vedelmi színvonal alakítása területén csökkenteni kell az országos bérszínvonaltól való elmaradásunkat, a több mű­szakban és nagyobb munka­intenzitással (főleg a köny­nyű_ és élelmiszeriparban) dolgozó nők bérét az átla­gosnál nagyobb ütemben kell emelni." A béremelése­ket végrehajtották a munka­helyeken. A szakszervezetek, azok tisztségviselői, testüle­tei aktívan, cselekvően részt vettek a bérintézkedések ki­alakításában. A Szakszerve­zetek Csongrád megyei Ta­nácsának elnöksége tegnapi, csütörtöki ülésén összegezte a tapasztalatokat. Mit állapí­tottak meg? Nem volt nehéz megálla­pítani, hogy a július elsején végrehajtott bérintézkedések alapvetően életszínvonal-nö­velőek, társadalompolitikai érdekeket szolgálnak. Kifeje­ződött a kedvezőtlen munka­körülmények között dolgozó emberek jobb anyagi elisme­rése. Javultak a kereseti ará­nyok, s ennek eredménye­képpen változott és emelke­dett az ipar, az élelmiszer­ipar, a könnyűipar, valamint a kereskedelem és vendéglá­tóipar fizikai dolgozóinak jö­vedelme. A központi bérin­tézkedések megyénkben 62 vállalat és üzem, közel 40 ezer dolgozóját érintette (most nem beszélve a peda­gógusok, az egészségügyiek és a közművelődés területén dolgozók béremeléséről). Ezen belül is a villamosener­gia- és a ruházati iparban dolgozók kettős béremelés­ben részesültek. Az intézke­dés éves bérösszege megha­ladta a 45 millió forintot. Már elöljáróban elmondhat­juk, hogy az érintett dolgo­zók megelégedéssel nyugtáz­ták a fizetések javítását, s ez a tény kedvezően befo­lyásolta a termelőmunka ha­tékonyságát is. Az elégedettség és siker egyik föltétele az volt, hogy igen alaposan előkészítették a béremeléseket. A szakszer­vezeti bizalmiak és a párt­szervezetek tisztségviselői a gazdasági vezetőkkel közösen határoztak. Mondhatni úgy is, hogy névre szólóan dön­töttek demokratikus légkör­ben, a demokrácia „játék­szabályai" szerint. Talán en­nek köszönhető, hogy a vég­rehajtás során számottevő kifogás, panasz alig akadt. De lássuk a lényeget, a konkrét számadatokat, hiszen a szakszervezeti vezetők • ezt is áttekintették tanácskozá­sukon. Megnyugtatóan és ösztönző hatással rendezték a műszak, pótlékokat. A több műszak­ban dolgozók anyagi megbe­csülése korábban a vállala­tok megítélésétől függött. E tekintetben eltérőek voltak a dotációk is. A számba vett 62 vállalat közül mindössze tíznél alkalmaztak megelőző­en műszakpótlékot, és igen eltérő arányban. Például a szegedi cipőgyárban 10 szá­zalékos volt a műszakpótlék, a nyomdában 25, a villamos­sági iparban 10, a HÓDGÉP­nél 20, a kéziszerszámgyár­ban 4 százalékot fizettek. A központi intézkedés ezt az eltérő arányokat kiigazítot­ta és egységesítette. A mű­szakpótlékok kiigazítása so­rán 26 millió forintot adtak a rendezésre. Ebből az ösz­szegből a könnyűipar közel 11 milliót használt föl, a vas­Miniszter tanácsi határozat után Fejlesztik a cipőipart Hazánkban az idén több mint 45 millió pár bőr- és bőrtípusú cipő készül, s eb­ből mintegy 22 millió párat idehaza értékesítenek. Az össztermékből körülbelül egymillió párra tehető az úgynevezett nagyobb hasz­nálati értékű, magasabb mi­nőséget képviselő lábbeli, de Támogatással Program - műlrágyatárolásra A mezőgazdaságban nem eléggé hatékony a műtrágya­felhasználás, egyebek között azért, mert szakszerűtlenül tárolják a talajerőpótló anya­gokat Az üzemeknek nincsen elegendő műtrágyatárolójuk, ahol megóvhatnák a vegysze­reket a minőségromlástól. A kérdés megoldására az or­szágban eddig öt agrokémiai társulás alakult, ezekbe tö­mörült mezőgazdasági üze­mek együttes anyagi érde­keltség alapján műtrágyatá­roV—építéwi programot való­sítana* cn«g. Az Agrotröszt a MÉM növényvédelmi és ag­rokémiai főosztályával egyet­értésben támogatja a fejlesz­tést. Amennyiben a társulások eleget tesznek az előírt fel­tételeknek, az Agrotröszt megfelelő arányban hozzájá­rul a beruházási költségek­hez. Abban az esetben lehet ezt igényelni, ha a műtrágya­tároló építésénél figyelembe veszik az országos tárolóhá­lózat előre kijelölt helyeit, tehát egy-egy vidéken nem több létesítményt emelnek, hanem egy központi tárházat terveznek, s ily módon kon­centrálják a yegyianyag-ke­zelést és -felhasználást. Az agrokémiai társulás által ki­szolgált körzet általában 20 —30 ezer hektár művelt te­rület, s ehhez is igazodnia kell a társulásoknak, ameny­nyiben igénylik a támoga­tást. Az új tárházak alapterü­lete 1200 négyzetméternél nem lehet kisebb, és minden esetben messzemenően figye­lembe kell venni a szociális létesítményekre vonatkozó előírásokat. (MTI) ezt az arányt — mint ahogy általában a cipők minőségét — jövőre tovább kívánják javítani. Ismeretes, hogy a cipőipar helyzetét és feladatait több mint másfél éves előkészítő munka után augusztusban megtárgyalta a Miniszterta­nács is, ahol fontos határo­zatok születtek. E határoza­tok jegyében Bakos Zsig­mond könnyűipari államtit­kár ismertette a soron levő legfontosabb feladatokat a bőripari dolgozók szakszer­vezetének csütörtöki közpon­ti vezetőségi ülésén. Többek között rámutatott arra, hogy a minisztertaná­csi határozatból adódó ten­nivalók végrehajtására ter­melőhelyekre is kidolgozott, átfogó programok készülnek, amelyek felölelik az Ipar fejlesztésével, a gyártmány­tervezéssel, az anyagellátás­sal és a kereskedelmi mun­kával összefüggő kérdéseket. Arra kérte a szakszervezetet, hogy a maga sajátos eszkö­zeivel nyújtson hathatós se­gítséget annak a törekvés­nek a megvalósításában, hogy jövőre ne csak több, hanem az eddigieknél jobb minőségű cipővel láthassák el a haz.-ú lakosságot, és az exportpiacot egyaránt. (MTI) Szövetkezeti küldöttség utazott Hamburgba A Szövetkezetek Nemzet­közi Szövetsége Központi Bizottságának soron követke­ző ülésére magyar szövetke­zeti küldöttség utazott csü­törtökön Hamburgba. A Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa képviseletében dr. Czimbalmos Béla, a TOT fő­titkára, a Fogyasztási Szövet­kezetek Országos Tanácsa képviseletében dr. Kovács Sándor elnökhelyettes vesz részt az egy hétig tartó nem­zetközi tanácskozáson. és villamosenergia-ipar majd 4 milliót, az élelmiszeripar több mint 3 milliót kapott. A béremelések nem követ­ték a korábbi gyakorlatot, hogy mindenki egyformán kapjon. Nagyon szépen ki­domborodott a megkülönböz­tetés, a preferencia. Köztu­dott, hogy a textil- és a vil­lamosenergia-iparban kiala­kult keresetek nem tükröz­ték kellően a foglalkoztatott létszám struktúráját, a mun­kakörülmények és a munka­intenzitás színvonala által indokolt kereseti arányokai. Külön bérpreferenciában ré­szesült a szegedi gyárak kö­zül a Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat, ' a Szegedi Textilművek, a Szegedi Ru­hagyár, a Pannónia Szőrme­konfekció Vállalat, a DÉ­MÁSZ, a sütőipari vállalat és a DÉGÁZ. A megkülön­böztetett bérösszeg megha­ladta a 15 millió forintot. Ebből a könnyűipar közel 12 milliót kapott, az élelmiszer­ipar 2 milliót, a villamos­energia-ipar 500 ezret, s kö­zel ennyit a nehézipar és a helyiipar. Ha a béralaphoz viszonyítjuk a preferenciát, akkor is szép arányokat je­gyezhetünk föl: a könnyű­iparban 2,44 százalékot, az élelmiszeriparban 4,5 száza­lékot, a helyiiparban pedig 2,5 százalékot jelentett a megkülönböztetés. Ehhez hozzá kell számítani a vál­lalatok saját erőből történt béremelését is, s akkor már érzékelhető javításról lehet beszélni. Végül is megállapítható a júliusi béremelésekről, hogy nem „aprózták el" a lehető­ségeket, hanem valóban ér­zékelhetőeu javítottak a dol­gozók keresetein. Kimutat­ták, hogy a bér javítások eredményeképpen a szegedi iparban dolgozó emberek ha­vi átlagkereséte 2734 forintra emelkedett, az építőiparban dolgozók 3321 forintot, az ál­lami gazdaságokban 2999 fo­rintot, míg a kereskedelem­ben dolgozó emberek 2410 forintot keresnek átlagosan havonta. Ezekben az ágaza­tokban a preferencia és a saját erős bérjavítás mérté­ke meghaladta a 10 százalé­kot. Végül is így jött össze a fizetésemelések összege: éves saját erős fejlesztés 5,53 százalékot, a preferencia 2,49 százalékot, a műszak­pótlék javítása 1,67 százalé­kot, míg az egyéb pótlékok összege pedig 0,68 százalékot tett ki. Nagy örömmel adunk köz­re ilyen adatokat, hiszen a forintok mögött végül is az életszínvonal-politikánk vá­lik valósággá. Pártunk és kormányunk arra törekszik, hogy az életszínvonal állan­dóan emelkedjék, ezért az idei béremelések nem zárnak le semmit. A bérek ösztönző hatását ezután is javítani, emelni kell, állapították meg a szakszervezeti tisztségvise­lők is, s arra kérik a dolgo­zókat, hogy jó munkájukkal járuljanak hozzá a további lehetőségek megteremtésé­hez. G. I. Tunéziai delegáció látogatása Magyarországon Brahim Turki államtitkár vezetésével a Tunéziai Köz­társaság külügyminisztériu­mának delegációja Rácz Pál külügyi államtitkár meghí­vására 1977. október 16—20. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. Brahim Turki az időszerű nemzetkö­zi kérdésekről és a két or­szág kapcsolatának fejlesztés séről megbeszélést folytatott Rácz Pál külügyi, dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi államtitkárral, Rónai Rudolffal, a Kulturá­lis Kapcsolatok Intézetének elnökével és Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszter­helyettessel. Az államtitkárt fogadta Púja Frigyes külügy­miniszter. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents