Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-11 / 214. szám

MAGAZIN Vasárnap, 1977. szeptember 11." o (Folytatás az 5. oldalról.) roshoz. Ezzel összefüggésben növekedett az ingázók átlagos utazási távolsága. 1960- ban 12.9 kilométer. 1968-ban 17 kilométer és 1975-ben 23,8 kilométer. A beutazó munkaerő 44 százaléka külső övezetből származik. Az ingázók számának lényeges növekedése a kővetkező években nem várható, de nem is volna célszerű, mivel a közeli települések munkaerőforrása kimerült, a távoli településekből pedig a napi Ingázás irracionális. A város három évtizedes ipari fejlődése az ütemét és módját tekintve szakaszos volt. különösen megmutatkozott ez az egyes ágazatoknál. 1960-ig az ipar struktúrája lényegében nem változott. Viszont az utóbbi másfél évtizedben a nehézipar rendkívül gyors fejlődése következtében a korábbi, egyoldalú szerkezet — amelyben a könnyű- és élelmiszeripar dominált — átalakult és lényegesen arányosabbá vált. 1960-ban a nehéziparban foglalkoztatottak aránya csak 13,2 százalék volt, ezzel szemben 1973-ben közel 33 százalékkal, a második helyre lépett elő, a műszaki mutatók szerint pedig a legfontosabb ágazattá vált. Az élelmiszeripar létszámfejlesztése azonos ütemű volt az Ossz iparéval, így az aránya változatlan maradt. A könnyűipar fejlődése az országos ütemtől elmaradt. így nemcsak a város többi iparágazatához mérten vesztett jelentőségéből, hanem negyedszázad alatt 4,8-ról 2.2-re csökkent az ágazati foglalkoztatottaknak a lakossághoz és az orszáRos átlaghoz viszonyított aránya. Az Ipar struktúrája a következő évtizedben csekély mértékben módosul, várhatóan a nehézipar némileg növeli arányát Az ipari struktúrában végbement változás ellenére Szeged ma is könnyűipari központ és ennek tudható be, hogy az ipari foglalkoztatottak több mint fele nő. Az Ipar területi elhelyezkedésében a történelmi örökségen túl főleg a főbb közlekedési útvonalak hatása érvényesült A folyó viszonylag kevés üzemet vonzott (fűrésztelep, hajójavító, újszegedi kendei-gyár, szalámigyár stb. települt mellé). A vasút és a közút együttesen vonzotta és alakította ki a nyugati Ipari övezetet A szénhidrogénmező kiaknázása a várostól északra terül eL és itt önálló ipari zónát alkot A kevésbé szállításigényes üzemek a lakóövezetekbe beépülve szétszórtan helyezkednek el. A vázolt térbeliség nem mindenben előnyös. a) Az uralkodó szélirány ÉNy-1, és így a lakóövezet szennyeződése erősebb. b) Az ipari zóna lezárja a lakóövezet Ny-I és É-i irányú bővítésének lehetőségét c) A legtöbb vállalat viszonylag kis üzemből nőtt naggyá, s a lakóövezetbe beékelődve, bővítéséhez nincs megfelelő terület. Továbbá a telephelyek kedvezőtlen vonásai, amelyek kezdetben nem jelentkeztek, napjainkban egyre élesebben mutatkoznak meg Az üzemek áttelepítése a jövő városfejlesztésének egyik súlyos és költséges problémája. d) A város D-i és DK-1 része ipartelepítésre kevéssé alkRlmas. A híd megépítésével az újszegedi rész lakóövezete lényegesen bővíthető. de a vasúti híd hiánya miatt üzemeket ide nem célszerű telepíteni, tehát ipartelepítésre alkalmas szabad terület elsősorban a várostól Ny-ra található. A város népességének alakulása az ipar fejlődéséhez hasonlóan — bár időben eltérően — szintén szakaszos volt 1956-ig a természetes szaporulat viszonylag magas, viszont a város lassú fejlődése következtében n bevándorlás alacsony. A következő szakaszban — amely a 70-es évekig tart — a természetes szaporulat igen alacsony (az évtized átlaga nem éri ol a 2 ezreléket), ellenben u bevándorlás ugrásszerűen megnőtt. 'A vándorlás növekedése országos tndencla. a mezőgazdaság szociasta átszervezésével függött ösze.) Napjainkban a város népesegének növekedése kiegyensúlyozottá és arányossá vált. a termé•?tes szaporulat (8 ezrelék) és a jvándorlás révén évente 2—2,5 •zer fővel gyarapszik. 1977-ben Veged lakossága (az 1973-ban hozzá kapcsolt 5 falusi településsel együtt) 171 ezer fő. 1990-re eléri a 200 ezer főt. A város népességének növekedésében tapasztalt szakaszosság fáziskéséssel követte az ipar fejlődését Ez az összefüggés több dél-alföldi városnál is előfordul. Szegedre irányuló bevándorlás a 60-as évektől egyre fokozottabb mértékben a környező településeket is érinti. A betelepülés sokszor két ütemben történik. Először a környező településekbe, majd később átköltöznek a városba. Az extenzív urbanizálódás jelenlegi fázisában az agglomerációs övezet kialakulása külső beáramlással formálódik. A várost övező települések népessége növekszik. és lakófunkciót is kezd betölteni. Az agglomerációs mag növekedésének ütemét az épülő lakások száma határozza meg. \1973-ban Szegedhez csatolták az agglomerációs öv jelentős részét 5 települést (Tápé, Szőreg, Kiskundorozsma. Algyő. Gyálarét.) Napjainkban újabb településekkel gyarapodva formálódik az agglomerációs övezet és mintegy 12 falu kapcsolódik Ily módon a városhoz. Szeged az utóbbi évtizedben a többi regionális központnál gyorsabban fejlődött ennek ellenére a város infrastruktúrájának mutatói. az oktatást és egészségügyet kivéve, kedvezőtlenebb képet mutatnak. vagyis a négy évtizedes lemaradást távolról sem sikerült pótoliü. Az 5 város közül az egészségügy, oktatás, népművelés területén az első. a lakás- és kommunális ellátottság, közlekedés, kereskedelem. valamint sporteliátottság színvonalát tekintve a 4. helyen van. A városfejlesztés legfontosabb irányai a következők: 1. A nagyobb ipari üzem telepítése a közeljövőben nem célszerű, a fejlesztés a termelékenység fokozásával, a meglevő üzemek bővítésével megoldható. A szelektív iparfejlesztési elvnek megfelelően. a kevésbé hatékony üzemeknél termelési profilt kell változtatni. vagy a termelést le kell állítani. 2. A szervizhálózatot az eddiginél gyorsabban szükséges fejleszteni. 3. Fontos feladat a város nem termelő funkcióinak erősítése, további bővítése. Szeged kulturális, oktatási és egészségügyi központ. Klinikái, egyetemei, a Biológiai Kutató Intézet, a szabadtéri színpad révén nemzetközileg is elismerést vívott ki. Ezen intézmények fejlesztése állandó feladat Jelentős lemaradás mutatkozik a sportlétesítmények, a kedvező adottságokat kihasználó strandfürdő építése területén. Nagy gondot fordítanak az Idegenforgalom további fokozásához szükséges teltételek megteremtésére. 4. A települést nemcsak a népesség száma teszi várossá, az urbanizáció feltételezi a megfelelő szintű kommunális ellátottságot. Az utóbbi évtizedben lényegesen javult az ellátás színvonala, ennek ellenére a népesség gyors növekedése. az agglomerációs öv Szegedhez kapcsolása, valamint a korábbi időszak csekély beruházásai miatt, a regionális központok között az utolsó helyen áll. A lakosság számának és igényének növekedéséhez mérten úgyszintén az üzlethálózat bővítésénél is lemaradás tapasztalható. 5. A város fejlesztésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a regionális központi szerepkörből következik — egyrészt, hogy kiterjedt vonzáskörzettel rendelkezik, és e terület lakosságának ellátásáról több szempontból (áruellátás. oktatás, egészégügy stb.) gondoskodni kell, másrészt a decentralizációs törekvésnek megfelelően, Szegedet Budapest egyik ellenpólusává kell fejleszteni. DK. KRAJKÖ GYULA D

élután öt óra lehet. Bukdácsolnak az úton. kifelé a kifeszített Ariadne-fonalhoz hasonlatos faluból, követve a sebes folyású patak szeszélyes nyomvonalát. Valahol már tényleg le kéne táborozni! öt perc múlva háromnegyed hat, a sátor már áll. A gázfőzőn — melyet háromliteres turistapalack táplál — vigan rotyog az aznapi estebéd: lebbencsleves és krumplival megtoldott borsos tokány. amit két hete vettek még odahaza, konzervben, a nagy árleszállitási kampány ideién. Az elébb romot is ittak. Jófajta kubai rum. hét decis üvegben. Még Gyergyószentmiklóson vették. negyvenhét leiért Ugyanott egy kisebb flaska sligovicát is vásároltak. S. most ehhez ragaszkodik, immár felszabadultan, háta mögött az egész napos vezetés és a táborhelykeresés viszontagságaival. Nagyot húz belőle, és elégedetten körülpillant... Hát igen. végül tényleg megérte. Csíkszeredára menet, valóban érdemes volt jobbra lekanyarodni az útról, átdöcögni ezen az istenverte falun, ós bebukdácsolni a hegyek közé. összkomfortos kis völgy, meg kell hagyni. Jobbról, balról és előttük fenyőfákkal tűzdelt hegyek, néhol irtás. Az út néhány méterrel fentebb fut, majd jobbra — a nagy ismeretlenbe — elkunkorodik. Pár lépésnyire tőlük gyors folyású patak. Számukra most strand, kút. fürdőszoba egyszemélyben. Lábuk alatt simára és feszesre legelt zöld pázsit. Síkjából a kifeszített sátor várként emelkedik ki. A Zsiguli meg szürke ló, amit szigorúan az oldalához pányváztak. Már csupán a levegőről kell beszámolni. Nagyot slukkolnak belőle. akárha fizettek volna érte. Ide-oda toporognak. Már vacsora után vannak. Kell egy kis mozgás. P. újra önt magának a rumból, miközben S. is szájához emeli a sligovlcás flaskát. .... Erősen sötétedik. <•• •••••• • '-"> P. koránfekvő volt S. — felvillanyozódva a sligovicától — várakozástelin mondja: — Valami zajt hallok az út felől. Megnézem, mi lehet az. A megjegyzés a sátorban hangzik el. P. már bebújt a hálózsákba. De öt perce sincs még. kint álltak, akkor látták, hogy egy biciklis fékez az úton, mintha műszaki hiba történt volna, majd egy vontató áll meg mellette... P. — szokása — elalvás előtt még megvonja a nap mérlegét. F.gész .16 kis nap volt. Ez a völgy is jó. Meg az is jó, hogy máma már nem mentek el Csikszeredáig, hanem jobbra kanyarodva a főútról, idáig furikáztak, hogy letáborozzanak. Minden jó, ha a vége jó — gondolja P.. és szórakozottan átsiklik a problémákon, melyeket a maguk mögött hagyott nap termelt. Oldalra fordul, amikor a sátorelőterében megjelenik S. — Barátkozunk — mondja széles vigyorral, és megragadja a rumos üveget. — Megkóstoltatom velük. — Vagy három deci lehet még benne. P. álmosan bólint, vigyed. ő már kivámolta belőle a magáét. Aztán elalszik. 3. — Jaj. jaj!.:: P. felriad. S. hangja panaszos, már-már fájdalmas. — Barátkoztunk — ny«s2örgi. — Elébb megittuk a sligovicát, aztán a rumot Végül ők hoztak a faluból fenyőpálinkát. — Hangja elcsuklik. — Az adott be... Máma csináltak. Tiszta szeszből, aromából ... Még meleg volt. amikor ittuk... — Kis szünetet tart. majd aztán: — Jaj, jaj... A barátság ... az a barátság ... Tovább motyog, de mar félálomban. valami olyasmiről, hogy kétszer is fölbucskázott, még az út menti emelkedőn, majd a sátor felé jövet 4. Másnap délelőtt S. * redőzött arccal kuksol a sátor előterében, egy falat szalonnás kenyeret — máma az első falat — próbál leerőszakolni. Eddig sebeit nyalogatta. Egyik keze homlokán, másik kifeszített tenyérrel gyomrának szorítva. Csíkban Avagy:Kergetegest adjatok Hozónak! M — ...elvtárs! A hang az út felől jön. Kétségkívül S. nevét kiáltozzák, méghozzá többen. P. kissé zárkózott természet, most mégis kénytelen kikukkantani a sátorból, maid — minthogy nem tudja még. vajon S. már Járóképes állapotban van-e — elindul az út felé, csak úgy. fürdőgatyában. Az úton teherautó vesztegel, platóján vagy tízen állnak, és kórusban kiabálják S. nevét. P. néhány oerc alatt — egy kis szakmai rutin segítségével — pontosan föltérképezi a következőket: ezek itt a teherautón a csíkszentmirtoni „Vörös Hainal" kollektív gazdaság tógiai. méghozzá többségben gépműhelyi szakmunkások. De most van a kaszálási szezon — errefelé ez két szűk hét —. mennek hát arra fölfelé, ni. a kaszálóhoz, egy fennsíkra, ami már nincs túlságosan messze az Oz völgyétől. (A Diatón mellettük biciklik, kaszák, meg egy pirosra mázolt fűnyíró gép) ök azok, akik tegnap este megismerkedtek S. elvtárssal. Bizony, még énekeltek is. Az egész úgy kezdődött. hogy Hozó Pista lehajintotta a kis fenyőfát a csomagtartóról, mert errefelé, ugye, így fékeznek, madzagra kötik a kis karácsonyfát, aztán a legmeredekebb lejtőn lehajintiák. Nincs az a kerékpár, amely ilyenkor meg ne lustulna. Aztán Jöttek a Vitos testvérek — persze a sok (vagy tíz) közül csak ketten — az Ignác, meg a Laci. meg még ... P. enyhe szemrehányással pillant rájuk, maid enyhítve valamelyest a tényleges helyzeten, ecsetelni kezdi S. állapotát. Ám S„ mintha csak rá akarna cáfolni kijelentéseire, hirtelen fölbukkan az út menti emelkedő mögül, sápadtan, némiképp imbolyogva. fanyar képpel, mindazonáltal csöppnyi mosollyal szája szögletében, és tétova kézintéssel nyugtázza az üdvrivalgást. Hozó István, a két Vitos. majd a többiek leugrálnak a platóról, kimászik kalickáiából a „Golyónak" nevezett sofőr, sőt a mellette helyet foglaló. Boriska névre hallgató takaros fehérszemély ls. Ki-kl elveti magát a tömör pázsiton azzal a felkiáltással. hogy „na. most akkor csinálunk magunknak egy kis szabad szombatot" (történetesen ugyanis éppen szombat van), és megkezdődik a sűrű felkiáltásokkal spékelt újabb barátkozás, amit — tekintve a felmerülő témák nagy számát és változatosságát — akár sokoldalú eszmecserének is lehetne nevezni. S már dél felé jár, amikor egyhangúlag elfogadják Vitos Ignác javaslatát: ; — Márpedig itt máma este flekkensütés lesz. Ott a kaszáló mellett a legelő, lecsapunk egy báránkát, és ... Felszedelözködnek. Golyó beindítja a motort, mely hörög elébb néhányat, aztán mérgesen fölberreg. és elindulnak a kaszáló, valamint a legelő felé. Hozó István meg biciklire kap: irány Csíkszentmárton. Cél: a vágási engedély megszerzése. Délután fél három. Megérkezik Hozó. kezében gyűrött szakadt szélű fecnit szorongat. Az engedély. Hivatalos, mert a kollektivitás főmérnöke állította ki. pecsét és aláírás is van rajta. Majd a pásztornak kell átadni. Kedvezményesen kapják a baránt, lévén a közös tagjai. Az írás mindössze ennyi: „Kergetegest adjatok Hozónak!" P. nyelvészeti stúdiumainak múltjában kotorász. A kergeteges az nyilván annyi, mint kerge — töpreng. Hozó csippent a szemével. — A legszebbet választjuk majd ki. S ebből P. már sejti. hogy ez az egész kergetegesség csak álca. mindenki által jóváhagyott alibi, afféle elemi védekezés a bürokrácia sorscsapásai ellen. S. felélénkül. És bár még szédeleg, leteteti Hozóval a bicajt. volánhoz ül, maga mellé invitálja. és a járgány gurulni kezd a kátyús úton, a tetthely felé. 6. P. nejével üldögél a magasban, egy kis irtáson, gyönyörködnek a körös-körüli kiesben, mikor feltűnik a teherautó. A kanyarban fékez. nem messze attól, ahol az út a sátruk irányába kanyarodik. Egy ember ugrik le róla. majd az autó továbbhajt. Akik fönnmaradtak. hulongatnak, idáig hangzik az énekszó. Az ember, aki leszállt, innen nézvést nem látszik többnek egy fél centiméteresne' elebb az emelkedő fái közt megy, maid letér az útra. és a kis kerülő után irányt vesz egyenesen a sátor felé. Ennek fele se tréfa — gondolja P„ és feltápászkodik. Gondolatai S. körül forognak. Ebben az állapotában szegény még védekezni se tud — tűnődik. Mire a sátorig lihegnek. Vitos Ignác már az előtér előtt térdel, és egy nagy, éles késsel szeleteli a báránt. — Nem kell azt mindenkinek tudni, mit hoztam és hová lövök — mondja —. hát azért ugrottam le a kanyarban. Később megérkezik testvére, Laci. ö fenyőpálinkát hoz. két üveggel, Hozó meg: a rácsot. Aztán körülülik a felpattogzó tüzet. Időközben egészen besötétedett. Meghűvösödött a levegő, és a pázsit már alaposan átnedvesedett. Kézről kézre jár az üveg, a takarosan felszeletelt húsocskák pedig — só és fokhagyma is került rájuk — szemérmesen pirulnak a rácson. P. teli szájjal eszik, tömi magába a sültet. A csontokat nagy lendülettel maguk mögé hajintják. Közben hegyek fölé emelkedett a Hold. fénye küzd a felszálló párával. P. megborzong. — Jó hűvös van itt — mondja. Vitos Ignác rákontráz: — A csíki embert megkérdezték: mikor van itt nyár? Hogy az idén mikor, azt nem tudom, felelte. Tavaly mindenesetre csütörtökön volt. S. is rágcsálja a húst. Óvatosan, apró harapásokkal járja körül a csontot, mint aki fenyegető tragédiától reszket. Mikor elbúcsúznak a vendégek, este tíz óra. P.. szokás szerint, megint mérleget készít a letűnt napról. Jó kis nap volt, summázza elégedetten. 7. Másnap reggel: lassú, áztató eső. A sátorlapon mintha a sors ujja kopogtatna. Aztán egy fej tűnik föl a hasadékban. — Boga Ágoston a becsületes nevem — mondja, miközben bekukkant és botjára támaszkodik. — Hát az lttlevőkben tót tisztelhetek. 0 a „Vörös Hajnal" csordapásztora. mondja, majd a szomszédos Űz völgye szépségeinek ecsetelésébe kezd. — Van ott, kérem. egy csudaszép kápolna ... Mielőtt elbúcsúzna, reggelihez invitálja őket. — Itt, Csíkban, ilyen kenyér járja... Ez meg a szalonna ... — Kecses rózsaszín esik fut végig a közepén. — Na, akkor isten megáldja ... És egészségükre az éjszakai nyugodalmat... 8. Már készülődnek, amikor a két asszony jön. — Hát a medvétől meg a farkasoktól nem féltek? — ez az első szavuk. S. arca elsötétedik. — Én gondoltam is rá. hogy este nem kéne szétdobálni a csontokat — néz mereven maga elé. maid a szemközti hegyet veszi szemügyre. — Mert errefelé sűrűn kóborolnak ám. és néha lemerészkednek a völgybe — így a két asszony. P. követi S. pillantását. Most már amarra néz. az Üz völgye irányába. Hát ezt is megúsztuk — gondolja P. Már megint megúsztuk. Nagyot sóhajt, miközben számolgatja a szerteszét heverő csontdarabokat: egy, kettő..,, hét.. „ tizennégy, tizenöt... PAPP ZOLTÁN I I