Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-02 / 206. szám

2 Péntek, 1977. szeptember 2i Lázár György Szófiában (Folytatás az 1. oldalról.) Georgi Dimitrovnak a bol­gár főváros szívében álló mauzóleumánál, majd lerót­ta kegyeletét a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának szarkofágjánál. A mauzóleumtól a magyar kormányfő Vladimír Videnov budapesti bolgár nagykövet kíséretében gyalog ment át a Minisztertanács épületébe. Itt Sztanko Todorov dolgozó­szobájában négyszemközti megbeszélést folytatott bol­gár vendéglátójával. * Csütörtökön délután a bol­gár Minisztertanács épületé­ben megkezdődtek a hivata­los tárgyalások Lázár György és Sztanko Todorov, vala­mint a két kormányfő kísé­retének tagjai között. A tárgyalósokon bolgár részről részt vesznek: Makó Dakov miniszterelnök-he­lyettes, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­xottság bolgár tagozatának elnöke, Marij Ivanov, a kül­ügyminiszter első helyettese, Pefer Kiszjov, az elektroni­kai és elektrotechnikai mi­niszter első helyettese, Mar­ko Markov, a minisztertanács elnökének kabinetfőnöke, Penko Bakalov, OÁ Állami Tervbizottság elnökhelyette­se, Jordán Cvetanov, a gép­gyártási és fémkohászati mi­niszter első helyettese és Vladimír Videnov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. A több órás, mindvégig szívélyes, elvtársi légkörű kormányfői megbeszéléseken áttekintették a Magyar és a Bolgár Népköztársaság poli­tikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlődését, különös tekintettel az MSZMP és a Bolgár Kom­munista Párt XI. kongresszu­sa határozataiból adódó fel­adatokra. Mindkét részről hangsúlyozták a rendszeres személyes találkozók, közvet­len tárgyalások jelentőségét, a sokoldalú együttműködés további kibontakoztatásában. A megbeszélések egyik központi kérdése a gazdasá­gi és műszaki-tudományos kapcsolatok helyzete, ezek dinamikus továbbfejlesztésé­nek lehetősége volt. Ennek megfelelően külön figyelmet szenteltek a — már eddig is igen eredményes és a kölcsönös áruforgalom növe­kedését is nagyban segítő — termelési kooperációk bővíté­sének, újabb területekre való kiterjesztésének. A kormányfők kiemelték a két ország népei közötti isin pgn OKTÓBER JEGYEBEN A Nagy Októbert Szocia­lista Forradalom közelgő 00. évfordulójának szentelte csü­törtöki idénynyitó előadását a világhírű moszkvai operaház, a Bolsoj Tyeatr: felújította Vano Muradeli „Október" cí­mű operáját, amely a forra­dalom előtti napokban Ját­szódik és Lenin tevékenysé­gét viszi sajátos eszközökkel az operaszinpadra. RHODESIAI „VÁLASZTÁSOK" A várakozásnak megfele­lően Ian Smilh miniszterel­nök pártja, a Rhodesiai Front szerezte meg a győzelmet a szerdán megtartott „általános választásokon" Az 52 342 ér­vényes szavazatból 44 228-at szereztek meg, vagyis a par­lament 60 képviselői helyé­ből 37-et. Mint Ismeretes, a választásokon a felnőtt szí­nes bőrű lakosságnak mind­össze 0,3%-a szavazhatott. MEGEMLÉKEZÉSEK LENGYELORSZÁGBAN Harmincnyolc évvel ez­előtt, 1939. szeptember else­jén indult meg a hitleri csa­patok támad asa Lengyelor­szág ellen, és ezzel kezdetét vette az emberiség történel­mének eddigi legpusztítóbb háborúja, a második világ­háború. Szerdán este Len­gyelországban megemlékeztek a tragikus évfordulóról. Az összlengyei Békebizott­ság nyilatkozatában felidézi a tragédiát, és figyelmeztet arra, hogy a háború veszélye nem műit el örökre. A nyi­latkozat élesen elítéli az im­perialista körök fegyverke­zési politikáját, és a lengyel közvélemény nevében tilta­kozik a neutronfegyver gyár­tása ellen. A bizottság rámu­tat, hogy cz a „humanitárius­nak" beállított új fegyver­fajta valójában a tömegpusz­tító fegyverek egy rettenetes változata. ÉRDEKKÉPVISELETI IRODA A korábban amerikai nagy­követség épületében, a svájci nagykövetség, az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériuma, valamint a kubai külügymi­nisztérium képviselőinek je­lenlétéhen csütörtökön Ha­vannában megnyitották az Egyesült Államok havannai érdekképviseleti irodáját. A helyi Idő szerint déli 12 óra­kor megtartott megnyitóval a két ország újabb lépést tett a kapcsolatok normalizálásá­nak útján. RÁDIÓJELEK SALT.TARGYALAS A stratégiai fegyverrend­szerek korlátozásáról folyta­tott szovjet—amerikai tárgya­lások újabb fordulóját tartot­ták meg csütörtökön Genf­ben. A tervek szerint a kö­vetkező ülésre hétfőn kerül sor. ALAPVETŐ TAPASZTALATOK A Görög Kommunista Párt alapvetőnek tartja a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom tapasztalatait, különösen azokat, amelyek a forrada­lom és a szocialista építés általános törvényszerűségét képezik — állapítja meg a moszkvai Pravda csütörtöki számában megjelent cikké­ben Harilaosz Florakisz, a Görög KP Központi Bizott­ságának első titkara. A for­radalmi harcnak kétségkívül fontos elemei a nemzeti sa­játosságok, ezért minden testvérpárt törekszik helyes elemzésükre. E sajátságok azonban nem takarhatják el a mindenütt meglevő, álta­lánosan érvényes, közös tör­vényszerűségeket A Görög Kommunista Párt elutasítja az „eurokommunizmus" el­méletét közvetlen kapcsolatok nagy jelentőségét, s igen hasznos­nak értékelték az üzémek és intézmények közötti közvet­len tapasztalatcseréket, a testvérmegyei és testvérvá­rosi kapcsolatokat, valamint a kölcsönös turizmust. A tárgyalásokon áttekin­tették a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi" kom­munista és munkásmozgalom főbb kérdéseit is. Ezek érté­kelésében, valamint a nem­zetközi enyhülés erősítésével és a szocialista országok együttműködésének további fejlesztésével kapcsolatos fel­adatok megítélésében is a teljes egyetértés jellemezte a tárgyaló felek álláspontját. • ' Sztanko Todorov. a Bolgár Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke csütörtökön este vacsorát adott Lázár György miniszterelnök tisz­teletére a lozeneci kormány­rezidencián. A vacsorán a két miniszterelnök pohárkö­szöntőt mondott. Sztanko Todorov méltatta népeink hagyományos barát­ságát és kapcsolatait, ame­lyek a szocialista építés so­rán, a marxizmus—leniniz­mus és a szocialista inter­nacionalizmus alapján mind gazdagabbá és szélesebb kö­rűvé fejlődnek. „Mindez hozzájárul nemzeti és inter­nacionalista feladataink jobb megoldásához, s ezért is még tovább akarjuk bővíteni együttműködésünket, minde­nekelőtt pedig hatékony módszerekkel kívánjuk erő­síteni gazdasági kapcsolata­inkat" — mondotta. A bolgár kormányfő befe­jezésül hangoztatta, hogy a tartós békéért és a biztonsá­gért folytatott közös és kö­vetkezetes harc, a Varsói Szerződés országálnak össze­hangolt politikája kedvező visszhangra talál a világ bé­keszerető és reálisan gondol­kodó emberei. körében.. Lázár György válaszában hangsúlyozta: a magyar nép nagyra értékeli a bolgár nép­nek a szocializmus építésé­ben, az életszínvonal emelé­sében a kommunista párt ve­zetésével elért történelmi Je­lentőségű eredményeit. A következetes békepolitika. az építőmunka sikerei méltán biztosítanak megbecsülést és tekintélyt a Bolgár Népköz­társaság számára. A magyar miniszterelnök kitért a fejlett szocialista társadalom építésének ma­gyarországi eredményeire, feladataira, majd a magyar és a bolgár nép kapcsolatai­ról szólt. „Összeköt bennün­ket — mondotta többek kö­zött — közös eszménk, a marxizmus—leninizmus, s barátságunkat még szoro­sabbra fűzi, hogy szilárd ala­pokon nyugszik szövetségünk a világ első szocialista álla­mával, a Szovjetunióval, és a többi testvéri szocialista országgal." Üdvözlő távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első tit­kára: Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke; Apró Antal, a Ma­gyar Népköztársaság országgyűlésének el­nöke üdvözlő táviratot küldött Le Duan elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának: Ton Duc Thang elvtársak, a Vietnami Szocia­lista Köztársaság elnökének; Truong Chinh elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztár­saság nemzetgyűlése állandó bizottsága el­nökének; Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormá­nya elnökének. Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nem­zeti ünnepe, a független és demokratikus vietnami állam megalakulásának 32. év­fordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Mi­nisztertanácsa, országgyűlése és egész né­pünk nevében forró, elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek, és önökön keresztül o Vietnami Kommunista Part Központi Bi­zottságának, a Vietnami Szocialista Köztár­saság kormányanak, nemzetgyűlésének és az egész vietnami népnek. Népünk nagy figyelemmel kiséri a viet­nami nép országépitó munkáját, és vele együtt örül a Vietnami Kommunista Párt VI. kongresszusán hozott nagy jelentőségű határozatok végrehajtásában elért sikerek­nek. Biztosak vagyunk abban, hogy a viet­nami nép harcedzett marxista—leninista élcsapata, a Vietnami Kommunista Párt vezetésével — a történelmi jelentőségű győzelem kivívása, hazájának újraegyesí­tése után — sikerrel fogja volóra váltani az egcsz társadalom szocialista átalakítását. a népgazdaság sokoldalú fejlesztését, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelését célzó nagyszabású programot. Pártunk és népünk nagyra értékeli és támogatja a Vietnami Kommunista Párt­nak es a vietnami népnek a nemzetközi kommunista és munkásmozgatom egységé­nek erősítésére, a testvéri szocialista orszá­gokkal folytatott együttműködés sokoldalú fejlesztésére, az imperializmus elleni harc­ban kikovácsolódott testvéri szolidaritás el­mélyítésére, a szocialista Vietnam nemzet­közi kapcsolatainak kiszélesítésére irányuló erőfeszítéseit. örömmel állapíthatjuk meg, hogy pártjaink és kormányaink együttes, céltudatos tevé­kenysége nyomán továbbfejlődik és mé­lyül az élet minden területén a fegyveres felszabadító harc nehéz időszakában szü­letett és megerősödött barátságunk és együttműködésünk. Szilárd meggyőződé­sünk, hogy kapcsolataink sokoldalú fejlesz­tése jól szolgálja közös ügyünket, a szo­cializmus és a béke győzelmét az egész vi­lágon. Biztosíthatjuk önöket, hogy békés építő­munkájukhoz a jövőben is minden tőlünk telhető támogatást megadunk. Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepük al'talmából további ki­emelkedő sikereket kívánunk önöknek és az egész vietnami népnek, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság felvirágoztatása érde­kében végzett tevékenységben. • A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Szolidaritási Bi­zottság, a Szakszervezetek Országos Taná­csa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága és a Magyar Nők Országos Tanácsa az ünnep alkalmá­ból ugyancsak táviratban köszöntötte viet­nami testvérszervezetét. II szabad Vietnam ünnepén Szinte bármely országban ellenőrizhető igazság, hogy a „Vietnam" szó ma többet je­lent, mint egy gyönyörű or­szágot, mint egy rokonszen­ves, ötvenmllliős népet. Ha a világ bármely táján ma azt mondjuk Vietnam, nemcsak Hanoi munkába igyekvő ke­rékpárosai, Saigon távol, keleti nyüzsgésének érdekes alakjai, a tengeröblök bólo. gató pálmái és festői szikla­alakzatai jutnak eszünkbe — hanem egy leküzdhetetlennek bizonyult eszme diadala is. Vietnam hosszú esztendő­kön át a szabadságharc, az utóbbi időben Immár a dia­dalmas szabadságharc jelké­pévé vált: annak a szimbó­lumává, hogy ha egy sokat szenvedett nép az összefor­rottság, a tömeges hősiesség példáit adja, ha küzdelmét a leghaladóbb elmélet és gya­korlat jegyében vívja, a szó szoros értelmében nincs erő, amely megállíthatja a győze­lem. a szocialista társadalom, a teljes nemzeti önrendelke­zés felé vezető úton. Pedig micsoda erők próbál­ták megállítani! Jól táplált. kitűnően és korszerűen fel­fegyverzett francia, japán, majd amerikai elitcsapatok, nyomasztó technika, légierő­dök, lombtalan! tó vegysze­rek, gátszakító légitámadá­sok — és mégis bekövetke­zett, ami a történélem kér­lelhetetlen parancsára be kel­lett következnie: egy függet­len, egységes és szabad Viet­nam ünnepli nagy diadalá­nak harminckettedik évfor­dulóját. 1945. szeptember 2-án a hősies küzdelem, Ho Si Minh és kipróbált munkatársai ve­zetésével megalakult Délke­let-Ázsia első népi demokra­tikus állama. Csakhogy ak­kor a francia — és a nemzet­közi — imperializmus még, megpróbálta, megpróbálhatta megállítani „a veszélyes fo­lyamatot". Mára elmondhatjuk, hogy éppen a vietnami példa bizo­nyult „e veszélyes folyamat", a nemzeti felszabadítás! harc legemlékezetesebb állomásá­nak. Az a Vietnam, amelyet a századforduló előtt a fran­cia imperializmus terelt be a maga „francia—indokínai" karámjába, amelyet a II. vU lágháború alatt japán hódí­tók támadtak meg, amelyre a franciák kiverése után rá­zúdult az amerikai, hadigépe­zet — most a népek,, nem­zetek családjának "tekinté­lyes tagja. Az egységes szocialista Vietnamban továbbra is szük­ség van a tömeges hősiesség­re, ezúttal a békés építés csa­táiban. A Vietnami Szocia­lista Köztársaság fénylő pél­da Ázsia és az egész változó világ még elnyomott népei számára. A szó szoros értel­mében százmilliók figyelik ennek a másik, ennek a mostani küzdelemnek a ki­menetelét, azt a harcot, amelynek eredménye a gyar­mati múlt, a háborús eszten­dők súlyos örökségének ma­radéktalan felszámolása lesz. Vietnamban ma egységes ország, egységes szabad nóp küldöttei gyülekeznek Ho apó mauzóleuma előtt. Ezért lett ez az ország, ez a nép mind­annak a jelképe, amiért élni és küzdeni érdemes. Harmat Endre Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 81. Eszerint a szakállas, idősebb ifjút (lehetett vagy huszonnégy éves) Ernst Blumenthalnak hívták. Banktisztviselő volt, de nagyon gyengén fizették, s ezért határozta el, hogy elindul hosszú vándorútra, persze, pénz nélkül. Az ifjabbal, aki­nek Kari Noel volt a neve, s festőnek készült, közös, szűkebb hazájukban. Berlinben szánták magukat erre, s a német határtól Észak-Itálién át április óta szakadatlanul gyalogolnak. Én is elmondtam magamról egyet-mást, elsősorban azt, hogy Rómától Nápolyig én is gyalog jöttem lefe­lés, s csak azért fékeztem le iramomat, mert tár­sam maláriát kapott a Pontini-mocsaraknál, s ez oly súlyos lett, hogy orvosai tanácsára kénytelen volt hazautazni. Így maradtam magamra, s most már egyedül folytatom utamat Szicíliába is. A két német összevillant, és szinte egyszer­re bökte ki: — Nem volna kedve velünk tartani? Én hüledeztem: — De hát még nem is ismernek eléggé Az ilyen úton könnyen kiderülnek az emberi gyön­geségek — ezt mosolyogva fűztem előbbi sza­vaimhoz. — ön nagyon nekünk való ember, nem hi­szem, hogy bármin is összekülönböznénk, hiszen közös céljaink vannak. Meg akarjuk ismerni Itá­liát. Kari ldssé kesernyésen toldotta meg barátja szavait. — S közben megélünk. Mert otthon képtelen­ség. De így összekolduljuk, ami éppen kell, és éjszaka az út mentén megalszunk. Ezek a szavak mélyen belevilágítottak abba a hihetetlen nyomorúságba, amellyel a világhábo­rú sújtotta az emberiséget, különösen a fiatalsá­got. Húszéves emberek céltalanul bolyongtak szerte a világban, hogy egy-egy szelet kenyér, s egy kis gyümölcs kirimánkodásávai eltengessék magukat. így morzsolták le napjaikat, így verték agyon a drága idejüket, mert azt mondanom sem kell, hogy nem minden „világvándor"-nak volt elegendő felkészültsége ahhoz, hogy egy idegen ország szépségeit felmérje. E két német ifjú sem volt elég képzett, és biíony sok olyan kérdésben árultak el meglepő tudatlanságot, amit én már évek óta tudtam. Pedig hol voltam én is attól, hogy megismerjem Olaszországot? Húszévi szívós stúdium sem elég ehhez. Lassan haladtunk Salerno felé, s apránként meggyőződtem róla, hogy a két németben van valami érdeklődés, de igazi céljuk e nagy ván­dorlással valóban csak a megélhetés, az idő hú­zása volt. Ügy remélték, hogy mire visszaérkez­nek hazájukba, addigra rendeződik Németország állapota, s majd csak kenyérhez jutnak. Erről ők nyíltan sohasem beszéltek, de elejtett szavaik­ból kikövetkeztethettem, hogy a művészet meg­ismerése is csak ürügy volt számukra. Nem vall­hatták be igazi okaikat, így hát ők is a nagy szólamot hangoztatták: Megismerni az olasz kul­túrát! Ezt mondták nekem is, de az a körül­mény, hogy még egy Baedekert sem hoztak ma­gukkal, s úgy lézengtek szerte ezen a gazdag múltú földön, mint a falusiak valami irdatlan nagy városban, ez leleplezte műveltségi fokukat és érdeklődésük határait is. Az azonban bizo­nyos, hogy termés'.etrajongásuk valódi volt, iga­zi német dolog, mert valahányszor a tengerre, vagy a hegyekre pillantottak, elragadtatva kiál­tottak föl: — Prachtvoll, fabelhaft! — Ezt örökösen mon­dogatták, és bár kitörésük hovatovább mechani­kus beidegzettségnek látszott, extázisuk őszinte­ségében mégsem kételked hittem. Javaslatukra, hogy menjünk együtt, nem vála­szoltam rögtön, teljes határozottsággal, de már ingadoztam. Salernóban az utóbbi napokban két kellemetlenség is ért: Elena körül botrány tört ki. s tartancmi kellett attól, hogy a megvadult vőlegény megbicskáz, aznap éjjel pedig a nonno halt meg, feltehetőleg az én hibámból. Mindkét esemény eléggé felkavart ahhoz, hogy búcsút mondjak a szép kis városkának, ahol őszinte ba­rátokat is szereztem, s megismertem az emberi jóságot is, mert éhezési szándékom idején iga­zán megmutatták, hogy van szívük, s kis híja. hogy halálra nem etettek. Ilyenféle meggondo­lások után hajlottam rá hogy fölkerekedjem, an­nál is inkább, mert különben is ez volt a. szán­dékom. De nem tudtam, ki ez a két német Ifjú, s egy kicsit nekem is meg kellett ismernem őket, hogy ilyen hosszú, közös útra vállaljam a társa­ságukat. Viszont egyedül nagyon elcsüggesztő a gyaloglás és az éjszakázás, s talán félelmes is. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents