Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-10 / 213. szám

2 Szombat, 1977. szeptember ltf: L. Brezsnysv fogadta W. Burgert • Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke pénteken a moszkvai Kremlben fo­gadta Warren Burgert, az Egyesült Államok legfel­sőbb bíróságának elnökét, :ikl tájékozódó jellegű lát togatáson van a Szovjet­unióban. Berlinben megmíkt a BVT elnökségének ülése • Berlin (MTI) Berlinben pénteken Ro­mes Csandrának. a Béke-vi­lagtanucs elnökének veze­tésével megnyílt a BVT el­nöksége irodájának négy­napos ülése. A tanácskozá­son — a napirenden szerep­lő kérdések fontossága ra való tekintettel — az iroda tagjai mellett részt vesz egy sor nemzeti békemozga­lom, számos afrikai felsza­badító szervezet, és nemzetközi szervezet. ENSZ képviselője is. A ma­gyar békemozgalmat Szilá­gyi Bela és Lőrincze Ta­más, az Országos Béketa­nács alelnökei es dr. Laukó Károly, a BVT magyar tit­kára képviseli. Az ülésszak legfontosabb témakörei az afrikai im­perialista mesterkedések és a földrész nemzeti fel­több szabadító mozgalmának hely­igy az zete, a neutronbomba elle­Odesszai jegyzetlapok A testvériség napjai Fesztivúlhangulalban indul- kai díszített sétányokon, beri Forradalom évfordulójá­tunk útra. A II. Szovjet— megcsodáltuk Puskin mell- ra, az 1978. évi VIT-re, és Magyar Ifjúsági Barátság- szobrát, s tisztelettel jártuk tájékoztatást koptunk a Kom­fesztivál eseményei, prog- a Paty'omkln' lépcsősort. iSöffloí belső nagv feladatai­ram jai kezdődtek Leningrád- Megdöbbenve hallgattuk vé- ró': a vezető/,egválgsztások­ban, amikor tizenöt fős, g^j a hős Odessza küzdelmét, nál, az értékelő munkáról. A KISZ-vezetőkből álló csopor- tisztelegtünk a Nagy Honvé- beszélgetés során különösen tunk útnak indult Odessza rij Háború emlékei előtt, nagy érdeklődéssel kérdezett, hős városába, a fesztivál je- Csoportunk virágkonrorút he- s mondott véleményt Tihanyi gyében, jutalomként. lyezett el az Ismeretlen Mat- Lajos és dr. Táncos András A Budapest—Kijev—Moszk- róz-emlékraú»éL.A hét folya- — mindketten nagy lapasz­va expresszvonat hálófülkéi- mán felkerestük a kalakom- talatú mozgalmi vezetők —, ben már összeszokott és gya- bákat, az odesszai partizánok de rendkívül erdekesnek ítél­korlott utaskent viselkedik búvóhelyét. Döbbenten hall- te még 'Ti cSöflórt egésze e csoportunk. A villanymoz- gattuk végig jiarcuk, küzdel- találkozást, donnyal sebesen futó vonat mük hősies történetét. Talál- Felkerestük az Odessza te­számunkra ismeretlen, izgal- köztünk szovjet fiatalokkal a füieij Komszomol-bizottsúgot mas városokon, falvakon fu- hajójavító üzemben. Megis­tott keresztül. Ódaként sza- mertük az odesszai munkús­kadt az eső, mégis mindany- fiatalok életét, az üzemi nyian megcsodáltuk a hazai Komszomol-szervezet tevé­szem számára szokatlan mé- kenységét. Megtudtuk, hogy reteket, az óriási ezántóföl- milyen lelkes és eredményes deket, gyümölcsösöket és er- munkaversennyel készülnek a vább erősíti a KISZ és a dőket. Késő este futottunk be NOSZF 60. évfordulójának Kamszomol együttműködését, Kijevbe, Ukrajna fövárosá- ünnepére. Alkalmunk volt ta- ^ hogy e zászlóval a. le&kivá­ba. Egyrtapós ittlétünk' során pasztalatai'nk csferéjére az if- j^bb Rómszomol-3zervézetet megismerkedtünk a hős vá- jósági szervezetek tevékeny- fogják a jövőben jutalmazni, ros nevezetességeivel, épfté- ségl területén is. Ellátogat- Látogatásunk sorún több szeti'-retaiefceiVel. Sétáltunk a1 tűnk egy, a vöröstől nem szovjet—magyar baráti talál­Dnyeper parljan, csodáltuk a messzi kolhozba is. Sajnos, koZ(sn ismerkedtünk" a szov­Szófia székesegyház kupoláit az időjárás e napon nem je(; fiatalokkai. Ezek a talál­ós termeit, fotóztunk a Diné- kedvezett, de még így is k0Zók, a „drúzsbák" nagy­mo stadionját, s tanúi vol- hasznos, érdekes beszélgetést szerű fórumai a két nép it­tunk az 1980 évi olimpia folytattunk a gazdaság moz- jósága barátságának a sze­építkezéseinek, előkészületei- galmi és szakvezetőivel, nielyes kapcsolatok' baráti rek. Még aznap este újra vo- Meglsmerlíettük nagyszerű szá1;,k kialakításának, illetve natra szálltunk. Sokáig elke- eredmenyeiket és problémái- erősítésének. Tapasztaltuk, rült bennünket az álom. Báló kat. hogy a szovjet fiatalok öntu­áfisi és Tar Andris, a két Látogatásunk végén pom- datosan végzik munkájukat, mókamester üjabb és újabb pásan terített, s tiszteletünk- tanulmányaikat, aktívan poli­társasjátékokkal szórakoztat- re magyaros ízekkel főzött tizálnak, és ami számunkra ták az egyre inkább össze- cbédde, kedveskedtek a ven. kovácsolodó csoportot. Ké- ,, róbb szóba került utazásunk déglútók. í elejthetetlen em­Igazi célja; Odessza testvér- lékként marad meg az Odesz­megye és város komszomo- szai Balett és Opera épüle­listái, a találkozás öröme. t6nek látványa is. A hatal­Ebredésünket ragyogo nap sütés köszöntötte. A Csöng ni világméretű kampány to­vábbi fokozása, a tömeg­pusztító fegyverek betiltá­sáért vívott nemzetközi küzdelem feladatai, a nem­zetközi közvélemény hoz­zájárulása az októberben kezdődő belgrádi találkozó sikeréhez, a közel-keleti po­litikai helyzet és az ebből adódó teendők, valamint a chilei hazafias erők iránti I szolidaritás további erősí­tése. Az ülésszak kezdetén Ro­mes Csandra hangsúlyozta: a BVT elnöksége irodájának mostani kibővített ülésére olyan időpontban kerül sor, amikor „szükségszerű­vé vált a világméretű ak­ciók megerősítése az im­perializmus és a reakció összeesküvésével szemben, amely az enyhülés és Hel­sinki szelleme ellen irá­nyul". Hétvégi jegyzet is, s akkor adtuk át a Csong­rád megyei KISZ-bizottság erre az alkalomra készített ajándékát, a KISZ-zászlót. A vendéglátó elvtársak ígéretet tettek arra, hogy e zászló to­igen kedves élmény volt: sze­retik a magyar fiatalokat, igazi barátoknak tartják őket Búcsúzásunknúl ott álltak vonatunk mellett barátaink. mas 6iínház gazdagon díszi- Vúlja, a Komszmnol-titkúr, rád megvei ^KISZ-bizottság tett termeiben néztük meg a Natasa, Vologya és a töb­küldöttaégeként csinos, díva- Pique Dame című operát. biek> kezükben egy-egy szál tos, kék színű egyeningünkbe Csoportunk ellátogatott a szegfű, s énekeltünk, együtt, bújtunk, —' " csillogott mp'ye?,, .íf"^.5®? vendéglátó Komszomol-bi- közös indulókat - ők oro­A"vonat' befu'ott'^dessza^pá- óságok szekhazaba J* Vo- szül, mi magyar nyelven: iyaudvarára. Izgalmunk a te- ronov elvtárstól megtudtuk, »EM a jelszunk, a béke!.. " tótokéra ért. Kékinges, hogyan készülnek az Októ- Kulcsár Péter KISZ-es küldöttségünket a testvér Koms/omol-bizottsá­gok vezetői várták, köztük Viktor Voronov elvtárs, az Odessza városi Komszomol­btzottság első titkára. Csoportunk egy szép orosz dallal, valamint a megyei csatakiáltással válaszolt. Szálláshelyünk a kényelmes, és esztétikus Arlaogyia hotel. Sok Időnk nem maradt a ké­szülődésre, pihenéare, rövide­sen megkezdődtek testvérvá­rosunkban csoportunk prog­ramjai. Mielőtt azonban a programok felidézésébe fog­nék, el kell mondanom, hogy megyei küldöttségünk odesz­szai tartózkodásának prog­ramjai fölött a város textil­üzemének Komszomol-szer­vezete védnökséget vállalt, így hát ott-tartózkodásunk során kedves odesszai fiata­lok szívélyes és közvetlen társaságát élveztük. Együtt indultunk a város megisme­résére is. A Fekete-tenger sokunk számára nyújtotta az első ós legnagyobb élményt. A ragyogó napsütés, a tenger végtelensége, a kikötőbe ér­kező és horgonyzó tengerjáró órtáshajók újszerű látványt nyújtottak. Szívesen sétál­tunk a pálmáitkai, virágok­A BVT elnöksége irodá­jának berlini ülésszakát üdvözölte Erich Honecker.az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának el­nöke. Honecker üdvözlete — amelyet az ülésen Albert Norden. az NSZEP KB Po­litikai Bizottságának tagja tolmácsolt — hangsúlyozza, hogy a nemzetközi* béke­mozgalom hatalmas . erő, amelynek humanista cél­jai, a világbéke megvédése és biztosítása, összhangban vannak minden jó akaratú ember kívánságaival. „Bizo­nyosak vagyunk, hogy a BVT elnöksége irodájának határozatai újabb ösztön­zést adnak a világbékéért és a nemzetközi biztonságért, a közös ügyért vívott harc­nak"'— hangzik az Üdvöz­let. Megszakadtak a tárgyalások • Bonn (MTI) Pénteken délután a nyu­gatnémet hatóságok félórán­ként megismételt rádiófel­hívással fordultak Hanns Martin Shleyer elrablóihoz, hogy Denis Payot genfi ügyvéden keresztül vegyék fel ismét a kapcsolatot a bonni kormánnyal. Payot — akinek a terroristák ul­timátuma szerint egy repü­lőgépen külföldre kellene kísérnie a Schleyerért cse­rében kiszabadítandó 11 ter­roristát készenlétben áll a közvetítőszerepre. Fantomkatonák Az Egyesült Államok az utóbbi időben bőségesen el­látta a világot csodafegy­verekkel. „Kaptunk" 'szár­nyasrakétát,. neutronbom­bát," szuperszonikus va­dászbombázót. Ehhez a bő­séghez most az amerikai hadigépezetnek egy talán még korszerűbb terméke — a „íanlomkatona" is já­rult. A következőről van szó: kiderült, hogy a New York állambeli Albany to­borzóirodájában a lelkes tisztek minden áron igye­keztek kielégíteni a fő­nökség katonaigényeit. Ez persze nem mindig sike­rült: az amerikai ifjak kö­zött nem annyira népsze­rű a katonai szolgálat, mint, ahogy a Pentagon il­letékesei tervezték. Így az­tán a precíz hivatalnok­tisztek és -tiszthelyettesek úgy döntöttek: minden áron ki kell elégíteni a regruták számát nyilván­tartó és ellenőriző kom­puter éhségét. Ha másként nem megy, hát akkor ki­talált nevekkel. Hogy pontosan mennyi fantomharcos van jelen­leg az amerikai hadügy­minisztérium nyilvántar­tásában; azt egyelőre ' ne­- héz megállapítani. A tet-> teseket ugyan — amint egy névtelen feljelentés le­leplezte őket — azonnal a képviselőház egyik albi­zottsága elé citálták. De ők csak arról a húsz em­berről, Illetve húsz név­ről tudtak vallomást ten­ni, akiket Albanyban ta­láltak ki — a pentagonl normákat kielégítendő. El­mondották, hogy valószínű­leg más toborzóirodák is hasonlóan cselekedtek, hi­szen azokat szintén fűti a hadsereg iránti szere­tet. „Ha egy Ilyen felada­tot kap az ember, azt nem kérdőjelezi meg!" —mon­dotta Andrew Allén szá­zados, a toborzók feje. A dolog elgondolkoztató. A bősz toborzók újonco­zási módszerei nyilván ha­marosan további köve­tőkre találqjk. Fantom­katonákat soroznak be a hadseregbe, s a minden­tudó számológép való­színűleg ezeknek is rend­re kiutalja majd a zsol­dot, s az egyéb illetmé­nyeket. Az ilyen katona jobban kordában tartható majd, mint a hagyományos. En­gedelmes, nincsenek kü­lönleges igényei, nem szá­mít soronkívüli előlépte­tésre, extra kosztra, tábo­ri strip-tease-rc. Nem fo­gyaszt marijuanát, nem megy részegen szolgálat­ba... „Sorozása tehát, úgy tűnik, mindenképpen elő­nyös az Államoknak. A világot pedig úgysem a fantomkatonák aggaszt­ják, Miklós Gábor wmxM • RADIOTELEX 1111 FOGADÁS A BOLGÁR NEMZETI ÜNNEP ALKALMÁBÓL Vladimír Videnov, a Bol­gár Népköztársaság buda­pesti nagykövete, a bolgár nemzeti ünnep, Bulgária felszabadulásának 33. évfor­dulója alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövet­ségen. A fogadáson részt vett Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gyenes András, az MSZMP KB tit­kára, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Havasi Ferenc, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se. Keserű Jánosné könnyű­ipari miniszter, Pozsgai Im­re kulturális miniszter, Ros­ka István külügyminiszter­helyettes. WALDHEIM MONGÓLIÁBAN A Mongol Népköztársa­ság kormányának meghívá­sára pénteken hivatalos Iá­id! togatásra Ulánbátorba ér­kezett Kurt Waldheim. az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének főtitkára. KATONAI KÖLTSÉGVETÉS Az amerikai szenátus pén­teken vitá és szavazás nél­kül, egyhangúlag jóváhagy­ta a 110 milliárd dollár ösz­szegü katonai költségvetést, s ezzel elfogadta a B—1 tí­pusú bombázók gyártási programjának leállítására vonatkozó elnöki döntést. MAO-ÉVFORDULÓ Pénteken, Mao Ce-tung halálának első évforduló­ján Pekingben felavatták a néhai elnöknek a főváros szívében épült mauzóleu­mát. Ai ünnepélyes ese­ményen, amelyet a kínai rá­dió és tv egyenesben köz­vetített, megjelentek a kínai párt és állam vezetői, és kö­rülbelül tízezer meghívott. Berczoli Á. Károly Vándorének (Regény) 87. Hogy a reggeli fény milyen kápráztatóan kel­tette életre a tenger kékjét, a hegyek hamuszür­ke ormait, a part mentén felvonuló pálmafákat, s a Villa Giulia mélyzöld lomberdejét, ezt csak tudomásul vettem, s azzal a fogadalommal, hogy ide még visszajövök, elindultam német barátaim­mal a város felé. A föld még mindig imbolygott alattam, mint a hullámzó víz, s órák teltek.el, míg végre testem is felfogta, hogy immáron szi­lárd talajon járok, s nem kell tartanom a tengeri betegség kínzó émelyétől. Mielőtt elővehettem volna térképemet, hogy egy kissé tájékozódjunk és megállapítsuk, hogy mit nézzünk meg, Ernst lélegzetelállító határo­zottsággal fordult egy barátságos carabiniere-hez, s megkérdezte tőle, hogy hol van a legközelebbi rendőrőrszoba. A Napóleon-kalapos féríi meglepő­dött, de aztán vállat vont, s egy barakkszerű épületre mutatott. — Elveszett valami? — kérdezte tétován, s lát­szott rajta, hogy szégyenkezik egész nemzete ne­vében. — Nem — heherészett Ernst. — Egy kis pénzre van szükségünk. — Aha — biggyesztette le száját a vitéz, s megvetően fordult el az éhenkórász külfölditől. S erre nyilván meg is volt minden oka, mert ahogy ott a kikötőben lődörögtünk, tömérdek mezítlábas, rongyos, ápolatlan gyerek ugrándozott körülöttünk, tehát akadt itt elég hazai éhenkó­rász is, valóban nem volt szükség rá, hogy idege­nek is kéregessenek. S a gyerekek nyújtották mocskos kezeiket, bukfencet hánytak, bakot ug­rottak, egyik-másik még a nadrágját is letolta, és a fenekét mutogatta, annak reményében, hogy a külföldi utasok közt akad beteg hajlamú ínyenc is. aki e számára izgalmas látványt néhány lírá­val honorálja. A sok pazar és fénvűző palota közt ez a nagy szegénység rögtón szemet szúrt, s bár magam is koldus voltam, egy szerényen sze­pegő kislánynak mégis adtam néhány soldót, hogy megszabaduljak a lelkiismeret-furdalástól. De Ernst megfedett ezért a könnyelműségért, s közönyösen állapította meg, hogy ezen a „cigány­népségen" úgy sem lehet segíteni, s nem is ér­demes. Én nem kívántam vitába szállni vele, de ma­gamban mégis le kellett szögeznem azt a tényt, hogy Európa egyik legszínpompásabb kultúrájú területére érkeztünk, s ebben nyilvánvalóan van valami része ennek a „cigánynépség"-nek is. Pedig Ernst nem volt szívtelen, s a faji gőgnek ezt a durva megnyilatkozását más vonatkozásban nemigen tapasztaltam nála. Hogy rólam, mint magyarról, mi volt a véleményük egymás közt, ez sohasem derült ki, de túl rossz talán mégsem lehetett, mert én az utolsó centesimóig megosz­tottam velük pénzemet, s még titokban sem kí­vántam őket megcsalni egy szem hagymával sem. De lehet, hogy lelkük mélyén ezt is valami ter­mészetes szolgálatnak tekintették, amely nekik kijár. Nem tudom. Nemzeti ügyeikről, sohasem oeszéltek, elhallgatták kudarcukat és gyászukat, s egyetlen szóval sem árulták el, hogy a megtor­lás vagya már él bennük, s hogy egyszer újra felborítják a világot a mítosszá érlelt fajiság ne­vében. Akkor erre még ők sem gondolhattak, s megalázott becsvággyal, minden törekvésük arra Irányult, hogy a napi kis ételt összekunyeráljúk. S ebben mesterek voltak. Magasan felülmúltak engem. Mert amíg a szerencsétlen gyerkőcökön merengtem, s átborongott rajtam a szociális egvüttérzés hangulatit. Ernst intett, hogy marad­iak veszteg, s már ki is lépett, és a szakállas férfiak biztonságával nyitott be a rendőrőrszo­ba ba. Én hüledezve kérdezem meg Karitól: — Mit akar Ernst a rendőrségtől? — Bízd csak rá — revetett a jóképű riú. — Egy kis pénzt szerez. Vagyis négy és fél lírát, mert hárman vagyunk. Fejenként másfél jár. Ekkor jutott eszembe, hogy Gaetaban én is ré­szesültem már az olasz állam e kegyében, s ott maga az őrmester világosított fel. hogy Itáliában az arra rászoruló vándorok erre mindig számít­hatnak. Ernst hamarosan ki is lépett az őrszo­ba ajtaján, derűs mosollyal az arcán, s kezében megelégedetten csörgette a kapott összeget (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents