Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-06 / 209. szám

2 Kedd, 1977. szeptember G: Közéleti napló BISZKU BÉLA FOGADTA IBRAHIM KABOUTAT Bis7.ku Béla, a Magyar hazánkban üdüL A szívéSzocialista Munkáspárt Poli- lyes, baráti légkörű találkotikai Bizottságíinak tagja, a zón tájékoztatták egymást az Központi Bizottság titkára MSZMP és az FLN tevéhétfőn fogadta Ibrahim Ka- kenységéről, áttekintették a bouyát, az Algériai Nemzeti pártközi együttműködési Felszabadítást Front (FLN) megállapodás végrehajtásáközponti vezetőségének párt- nak feladatait, és véleményt és tömegszervez'eti felelősét, cseréltek a nemzetközi helyaki az MSZMP vendégeként zet időszerű kérdéseiről. BUDAPESTRE ÉRKEZETT VACLAV HU LA Huszár Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének meghívására hétfőn hazánkba érkezett Václav Hula, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, az Állami Tervbizottság elnöke, hogy tárgyalásokat folytasson a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. A Ferihegyi repülőtéren Huszár István fogadta. Jelen volt Václav Moravec, Csehszlovákia budapesti nagykövete. CSEHSZLOVÁK IGAZSÁGÜGYI DELEGÁCIÓ HAZÁNKBAN Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter meghívására dr. Jan Nemecnek, a Cseh Szocialista Köztársaság igazságügy-miniszterének vezetésével hétfőn csehszlovák igazságügyi küldöttség érkezett Budapestre. A delegáció a jogi életet és az igazságszolgáltatás kérdéseit tanulmányozza, valamint tárgyalásokat folytat a hazánk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti jogi, igazságügyi kapcsolatok továbbfejlesztéséről. A küldöttséget dr. Korom Mihály fogadta. Erich Honecker a lipcsei vásáron # Lipcse (MTI) 'A vasárnap délelőtt megnyílt lipcsei vásárt Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK Államtanácsa elnökével az élén megtekintették a Német Demokratikus Köztársaság pártés állami vezetői. •A vásár vegyipari pavilonjában Erich Honecker megtekintette a magyar Chemokomplex-Mineralimpex kiállítását. Erich Honeckert, Wllli Stcph- miniszterelnököt, Hprst Slndermannt, a népi kamara elnökét, a Politikai Bizottság tagjait és az NDK más vezetőit Vas János kereskedelmi tanácsos, a berlini magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője üdvözölte, s tájékoztatót adott a magyar részvételről a vásáron. Erich Honecker sok sikert kivánt a magyar kiállítóknak, és hangoztatta: „Ezen az úton haladjunk tovább kapcsolatainkban." Az NSZEP KB főtitkára kérte, tolmácsolják szívélyes, baráti üdvözletét Kádár Jánosnak. álfa i '".eRÁDIÓTELEX CKAUSESCU SZÓFIÁBAN Négynapos hivatalos baráti látogatásra hétfőn Bulgáriába érkezett Nlcolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, államfő és Manea Manescu romány kormányfő. fA szófiai repülőtéren Nicolae Ceausescut és kíséretét vendéglátójuk, Todor Zsivkov; a BKP első titkára, az Államtanács elnöke, valamint Sztanko Todorov miniszterelnök, Petr Mladenov külügyminiszter és más hivatalos szemelyek fogadták. VOYAGER—1 A floridai Cape Canaveralból hétfőn felbocsátottak a Vöyager—1 űrszondát, amely az „ikertestvérével", az augusztus 20-án útnak indított Voyager—2-vel együtt a .Jupiter és a Szaturnusz bolygó térségét kutatja majd. A Voyager—i 1970 márciusában érkezik a Jupiterhez és 1980 novemberében halad el a Szaturnusz mellett. HUSSZEIN PAR1ZSBAN Hétfőn délután kétnapos hivatalos látogatásra Párizsba érkezett Husszein jordániai király. Párizs orly_i repülőtéren az uralkodót Giscard d'Eslaing köztársasági elnök fogadta UJABB EMBERRABLÁS ^ AZ NSZK-BAN öt ismeretlen fegyveres hétfőn késő délután Kölnben megtámadta és minden valószínűség szerint elrabolta Hans-Martin Schleyert, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnökét. Schleyer sofőrje és a kísérő autóban három, rendőr életét vesztette. A munkáltatói szövetség elnöki tisztjét és a Damler—Benz cég igazgató tanácsának egyik vezető pozícióját is betöltő Schleyer sorsáról a késő esti órákig semmilyen megbízható hírt nem közöltek. VOLKSSTIMMEFESZTIVAL Nagy sikerrel zárult vasárnap Bécsben az Osztrák Kommunista Párt központi lapjának kétnapos ünnepe, a Volksstimme-fesztivál. Minden eddiginél többen keresték fel a Práter nagyrétjét, ahol kedvükre válogathattak a politikai, kulturális, sportrendezvények között. Waldheim Moszkvában • Moszkva (MTI) Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn ebédet adott dr. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Moszkvában tartózkodó főtitkára tiszteletére. Az ebéden rövid beszédében a szovjet külügyminiszter többek között a következőket mondta: — Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi helyzetben, az enyhülés időszakában, az ENSZnek és az egyes kormányoknak egyaránt, mindenekelőtt a leszerelés terén kell tényleges előrehaladásra törekedniük. Leonyid Brezsnyev szavait idézve hozzáfűzte: — Ma nincs égetőbb probléma, fontosabb feladat, mint az, hogy megakadályozzuk a fegyverkezési versenyt, gyakorlati lépésekre térjünk át a leszerelés terén. — Az ENSZ a Szovjetunió kezdeményezésére az elmúlt években e téren számos jó és hasznos határozatot fogadott el, s ha e határozatok néhány előirányzata mind ez ideig nem valósult is meg, azért nem a Szovjetuniót terheli a feleiősség — mondotta, majd így folytatta: — Szeretném röviden érinteni a hadászati fegyverzetek korlátozásának rendkívül fontos kérdését. A hadászati fegyverek korlátozása iránt az egész világon rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg, s ez teljességgel érthető is, hiszen e megoldásra érett kérdés gyors rendezését követelik meg a nemzetközi biztonság megoldásának, s az enyhülés továbbfejlődésének érdekei. Andrej Gromiko végezetül hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban nagyra értékelik dr. Kurt Waldheimnek az ENSZ alapokmányában rögzített célok elérésére irányuló tevékenységét. * "••-•— Kurt Waldheim válaszbeszédében kijelentette: nagy megtiszteltetés számára a Nagy Októberi Forradalom 60. évfordulójának esztendejében ellátogatni a Szovjetunióba. Az ENSZ fótitkára őszinte jókívánságait fejezte ki a jubileum alkalmából a Szovjetunió népeinek. — Nagyra értékelem az általános és teljes leszerelés elérésére irányuló szovjet kezdeményezést, amelyet a szovjet kormány memoranduma részletesen kifejtett — folytatta Waldheim. — Bizonyosak lehetnek abban — mondotta befejezésül —. hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete mindent megtesz azoknak a fontos problémáknak a megoldása érdekében, amelyektől jelentős mértékben függ az egész világ békéje. Leningrádi jegyzetlapok I. A barátság napjai „A magyar és a szovjet Ifjúság közös történelmi öröksége az a szilárd elvi alapokon nyugvó és egyre több gyümölcsöt érlelő történelmi magyar—szovjet barátság, amely egyidős a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal." (Kádár János levelébőL) Nagy Jenő bácsi, a nyolcvanesztendősen is fiatalos kedvű és friss szellemű internacionalista, aki az októberi forradalom idején Lenin dolgozószobáját is vigyázta, két saját élményével hitelesítette a fönti levélrészletet a magyar ifjúsági küldöttség elutazása előtt. Felidézte ifjúkorának élményeit, a polgárháború emberpróbáló napjaiban szövődött különös barátságát a nálánál évtizeddel idősebb, féllábú Tyimofejjel, aki a fiatal magyar vöröskatona szigorú atyai barátja lett, akinek harci tapasztalatait, önzetlen segítségét, testvéri barátságát példaként állíthatta mindannyiunk elé. A másik élmény frissebb. Felolvasott egy levelet, melyet egy moszkvai kislánytól kapott, aki levelezőpartnert keresett — a kisdiák és a nyolcadik ikszét is elhagyó idős forradalmár között állandó kapcsolat alakult ki, s e barátság bizonysága: Jenő bácsi vendégségbe készül kis barátjához ... Nem véletlenül idéztem e kiváló ember hamuba sült pogácsaként átadott emlékeit a második szovjet—magyar barátsági fesztivál emlékforgácsainak rendezgetésekor. Talán hitelt és bizonyságot jelentenek mindenki számára, akik átélték vagy érdeklődéssel- követték a leningrádi találkozó nagyszerű eseményeit. Druzsba — barátság — hangzott mindenfelé, amerre a formaruhás (szürke szoknya, illetve nadrág, sötétkék teniszcsíkos zakó, piros, ill. világoskék ing) magyar lányok és fiúk megjelentek: a vonatkerekekre fűzött állomások során, a nagygyűléseken, a gyárak üzemcsarnokaiban, a katonai kiképzőközpontokban, Leningrád utcáin és terein, a klubokban, az autóbuszokban ... Ez a szó: barátság, olyan mély, igaz és személyes tartalommal telítődött a programok során, melyek életreszóló élmények valamennyiünk számára. Egy-egy felvillanó arc a sokadalomból, egy mosoly, egy kézfogás, egy szál vörös szegfű, néhány jelvény, apró emléktárgy, egy intés, egy kacsintás, egy hevenyészett gyorsasággal fölírt cím, kihajolva a vonatablakból, egy elismerést kifejező mozdulat a művészi műsor alatt, egy zsebből elővarázsolt, s megfelezett alma... A barátkozás szivárványgazdag palettájának csak néhány árnyalatára futja a hely, hiszen a magyar ifjúságot képviselő 900 ifjúkommunista és KISZ-en kívüli lány és fiú a nagy, közös élmények mellett személyes találkozásokkal, ismeretségekkel, beszélgetésekkel gazdagodott. Az első leningrádi napon megkoszorúztuk a Marsmezei emlékhelyet, a forradalom és intervenció harcaiban elesett hősök temetőjében a dicsőségüket és emléküket hirdető öröktüzet, majd a Nyevszkij sugárúton és a Vasziljev-szigeten át a Jubileumi Sportpalotába vonultunk. Az út két oldalán hatalmas tömeg köszöntött bennünket — fiatalok és idősek, kisgyerekek, boltjuk ajtajából integető elárusítók, éttermi szakácsok, buszvezetők virágokkal, piros-fehérzöld zászlócskákkal, jelvényekkel, „druzsbázással". Az egyik étterem erkélyére a dal, a jókedv kicsalt egy esküvői párt. Ott, az erkélyen a magyar küldöttség szine előtt és a leningrádiak tömegeinek biztatása közepette megismételték az „igent", és természetesen a hitvesi csókot is. Frigyüket harsány jókívánságainkkal pecsételtük meg... A négyszáz tagú politikai delegációban ott volt a Csongrád megye ifjúkommunistáit képviselő 20 küldött is. A megyei küldöttséget Tóth Zsuzsanna, a megyei KISZ-bizottság titkára vezette. Tagja volt Bálint László, a bordányi Előre Szakszövetkezet növénytermesztője, Bartha Ilona, makói gimnazista, Bucskó József, a pitvarost Felszabadulás Tsz géplakatosa, Jobbágy József, a tanárképző főiskola hallgatója, Kalmár Nagy Károly orvosegyetemista, Kiss Attila szegedi szakmunkástanuló. Lantos Katalin vásárhelyi gimnazista, Máté György, a fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz kőművese. Oltványi Lenke élelmiszer-ipari szakmunkástanuló, Papp Imre, a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat csoportvezetője, Szentesről, Papp István, a JATE tanársegéde, Lichler Krisztina, csongrádi középiskolás, Pigniczky Józsefné, az ÉLIKER oktatási előadója, Richter Judit az egészségügyi főiskola hallgatója. Szűcs Ibolya, a METRIPOND mechanikai műszerésze, Tóth Jolán, az Alföldi Porcelángyár porcelánfestője, Tóth Pál, a Szegedi Vízművek és Fürdők géplakatos művezetője, Zsiga Sándor, akinek éppen megszáradt a tinta érettségi bizonyítványán, és e jegyzetlapok rendezgetője. A politikai delegáció mellett népes kulturális és sportdelegáció is részt vett a nagyszabású seregszemlén. Azt már igazán nem volna könnyű eldönteni, kik szereztek újabb híveket a magyar kultúrának és sportnak Bergendiék-e vagy a Pécsi Balett, Gedó Gyuri vagy Németh Miklós, Faragó Laura vagy a Kormorán együttes. Egy bizonyos — minden programon, minden eseményen zsúfolt nézőtér, lelkes és értő közönség fogadta a magyar fiatalok bemutatkozását. Bár a zsúfolt és fárasztó programok közepette gyakran elmondtuk álmossághessegetőként, hogy nem aludni jöttünk, pihenni otthon is lehet, mégis nagy örömmel készültünk a pluszrendezvényünkre, a testvérmegyei delegációval való találkozásra. Az odesszai fiatalok közül szivünkbe zártuk a rendíthetetlen Jurát, az orosz és ukrán népdalokat tánccal kísérő fiatal színészt, Vologyát... S a többieket Rózát, a kazah táj sokcopfú, ébenfekete hajú küldöttét, Lénát, a szőke balti tinédzsert, Aljosát, a nálunk diplomázott közgazdászt, Vlagyimirt, az atom jégtörőket építő hajóácsot, a litván cukrászlányt, Sztászját, a leningrádi hadnagyot, Georgijt, Zsenyát, a kolhozistát... Mi, akik hat napig részesei lehettünk a leningrádiak vendégszeretetének, bizonyíthatjuk, hogy őszinte tisztelet, a közös célért vívott harc, a testvéri barátság legyőzi a nyelvi nehézségeket, az országhatárokat, a földrajzi távolságokat, a korkülönbségeket. Druzsba — barátság — hangzott mindenfelé! Határállomástól határállomásig.., Tandi Lajos Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 84. III, Bealkonyodott már, mire elhelyezkedtünk a palermói postahajó fedélzetén. Ügy ültünk rá hátizsákjainkra. hogy lássuk menet közben is a tengert, bár az est erősen közeledett, s nem sok látnivalót ígért, lg.v egyelőre inkább az utasokat szemléltük, akik ott nyüzsögték, lármáztak körülöttünk, s nagy körültekintéssel készültek föl a hosszú éjszakára. Volt, aki szélvédett sarkot keresett ki magának, s pokrócba csavarodva, máris aludni készült, volt, aki két-három gyerekkel civakodott, hogy megregulázza őket, s alkalmas helyet keressen nekik, lehetőleg távol a korláttól, mely biztos védelmet nyújt ugyan, de a gyerekek mindig kiszámíthatatlanok. A legtöbben azonban, fóleg a szabadságolt katonák, akik rövid kis köDenyeikkel ott vihorásztak és hancúroztak, éppen a korlát tövében foglaltak helyet, hogy a tenger felöl áramló szellő hűtse felhevült testüket a nagy melegben. Ezek hamarosan >előszedték ennivalóikat" is, s a kis, fonatos boros üvegeket, s vidáman tereferélve várták a hajó indulását. Nyilván valamennyien szicíliaiak voltak, s bizony, néhány indulatszón kívül alig értettem meg beszédjükből valamit. A németek meg pláne bambán lesték őket mert ők csak annyit tanultak meg olaszul, amennyi útközben rájuk ragadt. S ez bizony nem sok. A kikötőben kigyulladtak a lámpák, s mikor a hajó éles szirénaszóval jelezte indulását, s bevonták a hidat is nagy robajjal, én újból elérzékenyülten gondoltam a távolodó városra, melyhez máris annyi emlékem fűződött A rejtélyes Signe jutott eszembe, aki szőkeségével csak átcikázott rajtam, a lomha Rosa, aki csupa biztatás és ellenállás, és szegény Gyurka barátom, akivel Szegeden közösen fundáltuk ki ezt a nagy kalandot, a vándorutat, s aki mindebből csak igen kis mértékben vehette ki a részét. De a hajó gyorsan távolodott a parttól, szinte meg se zökkent ahogy elhagyta a kikötőt, s a sorrentói félsziget felé vette útját. Csak a víz loccsant meg néha, ha egy ingerült hullám nekiverődött a hajó oldalának. Egyébként csak a fűtőház felől hallatszott az egykedvű dohogás, zakatolás, maga a hajó csak akkor kezdett ütemesen ringatózni, mikor túljutottunk az öblön, s kiértünk a nyílt tengerre. De akkor már valóban semmit sem láttunk, csak Nápoly hunyorgó fényeit, s a fároszokat, melyek fel-felvillantak, mint a villanyrendőrök. A hold még nem jött fel, s a sötét kupolán csak a csillagok szikráztak, mint mozaikszemcsék egy bizánci katedrálisban. Az ünnepélyes nyugalmat csak az egyre erősödő istállószag zavarta, mert a hajó tatjában lovakat és teheneket is szállítottak, s a könnyű szellő a sós tengeri levegőbe időnként egy kis trágyabűzt kevert. De a megriadt állatok dobogtak, bőgtek és nyihogtak is, mert érezték, hogy szilárd talaj helyett valami ingatag, hig elem ring alattuk, s ez megfosztja őket biztonságuktól, s mozgásukat is szédült imbolygássá teszi. Két német társam még el-elmerengett a sötétségen, mely elnyelte magát a tengert is, olyan vak és sűrű volt, aztán miután elrebegték a szokott „herrlich"-jüket, és „prachtvoll"-jukat, nekitámasztották a hátukat a hajó falának, és gyorsan elaludtak. Ernst, a kecskeszakállas, félálomban még betakargatta Karit, mint egy gondos apa, vagy érzelmes szerető, sőt a fejealját is megigazgatta, aztán nagyokat ásítva ő is mellé simult, s már hortyogott is. így egyedül maradtam, s a korlátra támaszkodva részint a szicíliai katonákat figyeltem, részint olvasmányaimra gondoltam, melyek felvilágosítottak Trinakriaról, a tündérszigetről, melyet most közelről is meg fogok ismerni. Niccolo sok mindent összelocsogott róla, s ezek is felötlöttek bennem, de jobban bíztam abban a kis könyvecskében, melyet ő kölcsönzött nekem, hogy terjessze Szicília szépségét. Szavai mindig túlzóak voltak, így fenntartással kellett fogadnom őket, de amikor elmerültem a könyvecskébe, amely bőven illusztrálva, olyan világot tárt föl előttem, melyből már ízlelgettem valamit Ravellóban és Amalfiban, akkor be kellett látnom, hogy ez az egzaltált legényke egyáltalán nem volt elfogult, amikor Szicíliáról áradozott, és Goethevei együtt azt vallotta, hogy Itália megértésének ez a sziget a kulcsa. Goethe nyilván a görög műveltség betörésére gondolt, s a görög szellem fokozatos térhódítására, amikor erre utalt, s ezt hajtogatta Niccolo is, azzal a különbséggel, hogy ő egyenrangú felekként állította szembe a görögökkel az arabokat és a normannokat is. (Folytatjuk.)