Délmagyarország, 1977. szeptember (67. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

2 Csütörtök, 1977. szeptember í." szomáli miniszterelnök látogatása Moszkvában • Moszkva (MTI) Augusztus 29. és 31. között a Szovjetunióban tartózkodott Mohammed Sziad Barre, a •Szomáli Forradalmi Szocialista Párt. KB főtitkára, a Szomáli Demokratikus Köztársaság államfője, a minisztertanács elnöke. Mohammed Sziad Barre megbeszélést folytatott Alckszej Kofziginnel. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével, Mihail Szuszlovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, az SZKP KB titkárával és Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével. A megbeszéléseken a felek véleménycserét folytattak a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. BISZKT1 BÉLA FOGADTA A LEMP KB TITKÁRÁT Biszku Béla, az MSZMP Politikái Bizottságának -tagja, a Központi Bizottság titkára a KB szék házálban fogadta a hazánkban tartózkodó Stanislaw Kanlát, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját., a Központi Bizottság titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen a két párt képviselői tájékoztatták egymást a szocialista építőmunka eredményeiről, és véleményt cseréltek a kiét testvérpárt kapcsolatainak alakulásáról, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. D. SZTAVREV LÁTOGATÁSA GYENES ANDRÁSNÁL Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán fogadta Dragoljub Sztavrevet, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnöksége Végrehajtó Bizottságának tagját, aki pihenésre érkezett hazánkba. Az elvtársi légkörben lezajlott találkozón kölcsönös tájékoztatásra került sor a szocialista építőmunka eredményeiről. Véleménycserét folytattak pártjaink és országaink együttműködésének fejlődéséről és a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. A SZOCIALISTA INTERNACIONÁLÉ — CIIILLKÜL A Szocialista Internacionálé hétfőtől—s/erdrtlg tarló háromnapos ülést rendezett Rotterdamban, A téma a chilei kérdés volt. Az ülésszak megállapította, hogy az Egyesült Államok nagy felelősséggel tartozik a chilei helyzet alakulásáért. Az új kormányzat hivatalba lépése reményeket kellett. Az a tény azonban, hogy Carter meghívta Pinochet tábornokot, hogy vegyen részt a panamai egyezmény aláírásánál, ami a chilei fasiszta rezsim egyfajta törvényesítése t Jelenti, visszalépést jelent ez Egyesült Államoknak az emberi Jogok kérdésében tanúsított magatartásában és nagy felháborodást keltett a konferencia résztvevői között. KIPRIANU CIPRUS ÜJ ELNÖKE Rzpíroez Klprlanu lett a Ciprusi Köztársaság új elnöke az augusztus elején szívroham következtében elhunyt Makarlosz érs^k utódaként. Antifasiszta nagygyűlés Soha többé! Aratat befejezte moszkvai # Szombathely (MTI) A Hazafias Népfront, a Magyar Partizán Szövetség, az Országos Béketanács és az MSZMP szombathelyi városi bizottsága a nemzetközi antifasiszta nap alkalmából nagygyűlést rendezett szerdán Szombathelyen, a Pamutipari Vállalat nugytermé. ben. A nagygyűlésen, melyen a megyeszékhely többi tizemének. vállalatának és intézményének dolgozói is képviseltették magukat, dr.' Jókai Loránd, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára mondott beszédet. A fasizmus borzalmainak felidézése, a felette aratott győzelem méltatása után részletesen beszélt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Szovjetunió vezetésével folytatunk nap mint nap a béke megőrzése, a szörnyű tömegpusztító fegyverek betiltása érdekében. Kiemelte, hogy napjainkban is aktivizálódnak a reakciós erők. Ezért össze kell fog. niok a világ békeszerető embereinek, hogy Helsinki szelleme érvényesüljön a nemzetközi életben, hogy soha többé ne fenyegesse az emberiséget a fasizmus és tartós legyen a világbéke. Dr. Jókai Loránd beszéde után a nagygyűlés résztvevői, Horváth Ferencné fonónő előterjesztése alapján, nyilatkozatot fogadtak el. Ebben hangsúlyozták, hogy „a fasizmus ma is jelenlevő reális veszélye ellen valamennyi becsületes, józan gondolkodású embernek a leghatározottabban harcolnia kell, hogy ne ismétlődhessenek meg az Oraudourok és Lidicék, hogy ne legyenek többé tigrisketrecek, ne működhessenek tovább Latin-Amerikában és másutt halálbrigádok, maroknyi terrorcsoportok ne tarthassanak rettegésben országokat, nemzeteket, hogy soha többé ne tehessenek különbséget ember és ember között önkényes, természetellenes szempontok alapján. A fasizmus bűneit soha nem lehet megbocsátani, nem lehet kegyelem a Hesseknek. a Kapplereknek, Mengeléknek és másoknak." A nyilatkozatot a nagygyűlés résztvevői eljuttatják az Országos Béketanácsnak. $ Bejrút (MTI) Jasszer Arafat, a PFSZ Végrehajtó Bizottságának elnöke háromnapos moszkvai látogatását befejezve szerdán visszaérkezett Bejrútba — Arafat, s az általa vezetett küldöttség Moszkvában szovjet hivatalos személyiségekkel, köztük Andrej Gromiko külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket. * Tíz halálos és huszonnégy sebesült áldozatot követelt az a tüzérségi támadás, amelyet libanoni jobboldali erők intéztek szerdán az ország déli részén a hazafias-nemzeti erők és palesztin egységek ellenőrzése alatt álló települések ellen. A tömegpusztító fegyverek betiltásáról Szovjet—amerikai tárgyalások Genf (TASZSZ) A korábbi megállapodás alapján Genfben augusztus 2—29. között tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok küldöttsége az új tömegpusztító fegyverfajták és az ilyen fegyverrendszerek eltiltásáról és ebben az'összefüggésben a radiológiai fegyver eltiltásának kérdéséről. A tárgyszerű és konstruktív légkörben megtartott tárgyalásokon a felek kicserélték nézeteiket és kifejtették álláspontjukat az említett probléma megoldásának alternatív megközelítési módjairól. Részletesen megvitatták a radiológiai fegyver eltiltásáról megkötendő egyezmény kérdését. A felek megállapodtak abban. hogy folytatják a tárgyalásokat. A szocialista országok életéből Az „átlag1' lengyel Vannak lengyelek, akiket egy-egy remekműről, tudományos eredményről vagy gyönyörű dallamaikról világszerte ismernek. Elég talán Kopernikusz. Kosciuszko, Mickiewicz, Chopin, Sklodowska-Curie, Reymont vagy Sienkiewicz nevét említeni. S vannak általánosító megjegyzések, amelyek többé-kevésbé ráillenek minden lengyelre. Az egykori cári Varsó rendőrfőnöke például kijelerüette: ,.A lengyel nemzet veszélyesen ötletes és mindenre képes." Bizonyára, sok igazság van ebben a megállapításban Is, bár nem lehet mindenre kiterjedő tényekkel igazolni. De vajon milyen a XX. századi, úgynevezettátlagoslengyel? A számítógépes statisztika korában erre már bőséges u tényadat. A legfiatalabb Európában: mindüszsze 30 éves, azt is figyelembe véve, hogy az utolsó 40 évben a lengyel férfiak átlagéletkora 18,(1, a nőké pedig 22,4 évvel meghosszabbodott. Minden második lengyei városi lakos. Az is tény, hogy az átlagos lengyel soha Ilyen magas képzettséggel nem rendelkezett. Minden nyolcadiknak középiskolai, minden negyvenediknek főiskolai végzettsége van. A lengyel rendkívül mozgékony: azt tartják, hogy aj utazást illetően első Európában. És vajon hogyan élnek ma általában a lengyelek" Az egy főre jutó átlagos havi kereset 4000 zloty körül van. A keresetének iegnacvobb revet az „átlagos lengyel" élelmiszerekre költi. Évente 70 kilogramm húst fogyaszt, elég sok alkoholt és kávét. Az évi cukorfogyasztása körülbelül 45, a gabonafogyasztása 120 kiló. A háztartások csaknem 90 s'ázaléka mosógéppel, 50 százaléka hűtőszekrénnyel, 80 tévékészüléknél és 6 százaléka pedig személygépkocsival rendelkezik. Mi-dez egy átlaao; fejlődést számítva Is, nrvnden reményre feljogosítja a lengyel állampolgárt. „Felülkerekedni a féléimén" Valcrij Rozsgycsztvenszki j, aki 1970, október 14-én Vjacseszlav Zudovval közösen a Szojuz—23 fedélzeten az űrben Járt, s tudományos kísérleteket végeztek a Szaljut—5 űrállomáson, az elmúlt napokban Leningrádban tartózkodott, a II. szovjet—magyar ifjúsági barátsógfesztivál díszvendégeként Járt a Ncva-parti városban. Bárhol tűnt fel, mindenütt körbevették a szovjet ós a magyar fiatalok, alig győzött válaszolni a záporozó kérdésekre. A fesztivál alatt talalkozott a szovjet és a magyar sajtó képviselőivel is. — Kérjük, beszéljen az életútjáról: — Tősgyökeres leningrádi vagyok: 1939-ben születtem a Néva-parti városban. Apám a Balti Flotta tisztleként a Nagy Honvédő Háború idején részt vett a város védelmében. A Dzerzsinszklj Haditengerészeti Főiskolán 1961ben fejeztem be tanulmányaimat, majd a Balti Flotta mélytengeri búvárainak csoportparancsnoka lettem. — Hogyan lesz mélytengeri búvárból űrhajós? — Sokat áldoztam ezért. Soha nem felejtem el, nem sokkal Gagarln visszatérése utan olvastam egy riportsorozatot arról, milyen legyen az űrhajós, s kik a legalkalmasabbak erre a különleges feladatra. Az írás végkövetkeztetése az volt. hogy csakis a berepülő pilóták között érdemes válogatni. Nekem akkoriban már „jó szakmám" volt, büvárként dolgoztam, s bár régóta érdeklődtem az űrhajózás Iránt, letettem arról, hogy valaha is eljuthatok a világűrbe. Tizenkét évvel ezelőtt azonban váratlan dolog történt: a kiválasztó bizottság elé kerültem, és alkalmasnak talállak. A dolog érdekessége, hogy ugyanitt ismerkedtem meg V. D. Zudovval, aki a Szojuz—23 parancsnoka volt, s akivel együtt repültünk tavaly októberben. — Milyen feladatol hajtott végre a Szojuz—23 legénysége? — A SzojuZ—23 fedélzetén tudományos-technikai kísérleteket végeztünk. Ezek közül hadd említsek meg egyet, ami a környezetvédelemmel kapcsolatos. A Szuljut—5 űrállomáson azt vizsgáltuk, hogy kozmikus szemcsék segítségével miként befolyásolható az időjárás. Kazuhsztún környékén szálltunk le, ahol legalább ezer tó található. Végig kapcsolatot tartottunk a leszállító állomással. Az egyik tó kásás jegén értünk földet éjszaka, mínusz 20 fokos hidegben, viharos időben. Tizenegy óra múlva találtak meg bennünket, s örömmel jelenthettük, hogy sikeresen végrehajtottuk a ránk bízóit feladatokat. — Érzeti-e félelmet, az űrben? S egyáltalán: lényeges szerepe van-e az űrhajósok pszichikai felkészítésének? — Engedjék meg, hogy a kérdésre egy példával válaszoljak. Ha egy ejtőernyős előtt több ezer méter magasban kinyílik a repülőgép ajtaja, s ugráshoz készülődik, maga előtt látva a hatalmas mélységet, minden bizonnyal félelmet érez. Azok közé tartozom, akik nem hiszik el, hogy valaki veszélyes helyzetbe kerülve tagadja a félelmet. A kérdés csupán az: le tudja-e győzni az ember ezt az érzést, vagy pedig pánikba esik? Mi repülés közben, munkánkat végezve nem gondolhatunk ilyesmire, csakis arra, hogy maradéktalanul teljesítsük a feladatot — Napjainkban az űrhajósok kiválasztásánál milyen szempontok kerülnek előtérbe? — Az űrhajóst olyan sportolóhoz hasonlítanám, akinek a legkülönbözőbb hatások közepette is gvorsan, pillanatok alatt döntenie kell. Ráadásul mindig helyesen: a tévedés elképzelhetetlen. Éppen ezért nem egy-egy részterületen kiemelkedőt nyújtó emberek lehetnek alkalmasak érre a munkára, hanem olyan széles körű, sok mindenhez értő egyének, akiknek vasidegzelük van. — Hallhatnánk-e néhány szót a szocialista országok tervezett közös űrrepüléséről? — Talán nem mondok újat azzal, ha kijelentem: rendkívül szigorú követelményeknek kell megfelelnie annak, akit űrrepülésre alkalmasnak találnak. A szocialista országok közös űrrepülésének előkészületei pedig már jó ütemben haladnak: megkezdődött a kiválasztás. Tudomásom szerint Csillagvárosban folyik Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK erre alkalmas személyeinek felkészítése, s az Idén sor kerül a kiválasztásra Bulgáriában, Romániában, Magyarországon, Mongóliában és Kubában ls. Falus Gábor Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 80. Ezek a tébolyító gondolatok kavarogtak a lejemben, mikor egyszer csak éles asszonyi sikoly riasztott fel gyötrelmes elmélkedésemből. — Babból Babbo! Sei mortó' Mortot Mortol — És hangos zokogás kisérte u halál felismerését, mert a nonno valóban meghalt, s Iszonyú volt számomra az is, hogy én ezt már tudtam, éreztem, jóval előbb, mint a vedova, aki mellette virrasztott, de akit, úgy látszik, éppen akkor nyomott el az álom. Aztán sürgés-forRós, rohanás. azt hiszem, Enrico is hamar ott termett és mindenki, aki a rokonsághoz tartozott, csak én lapítottam sötéten, lelkiismeretem nyomasztó súlya alatt, s ügy viselkedtem, mint aki alszik, s nem tud semmiről. Soha ezt az éjszakát, s az utána kővetkező napokat nem felejtem el, mert reggel, mikor a fény betört a szobámba, órákig tébláboltam tanácstalanul, nem tudtom, milyen ábrázattal lépjek a vedova elé. hogy részvétemet kifejezzem. Ügy akartam viselkedni, mint aki semmit sem sejt, s csak az ő közlésére rendül meg, és biztosítja őt együttérzéséről. Órákig tartó belső tusa után végre kiléptem csodálkozó arccal, hogy mi történik a lakásban, miért ez a nagy zaj. riadalom. Szerencsére. Enrieóba botlottam bele eiőször, aki egy kissé megnyugtatott, mikor elmesélte a nagy családi katasztrófát. Képmutató módon, mindent elmondattam vele töviről hegyire, amit persze 6 is csak a vedovától hallóit, s minden szavát elképedve, fájlalva fogadtam. Közben örökösen arra figyeltem, hogy nem említl-e meg a mákot, s mikor láttam, hogy teljesen gyanútlan, s a halált úgy fog.ia fel, mint a magas kor természetes következményét, kissé megnyugodtam, de mikor a vedova lépett be kisírt szemmel, megtörtségében is szép, barna arcával, a szívem rögtön a torkomba ugrott, s Idétlenül makogva előtte valamit. kiosontam a házból. Nem gondoltam én akkor Elenára és senkire, semmire, csak a szegény nonnóra, aki feltehetőleg az én áldozatom. Magnmba omolva loholtam végig a tengerparton, nem néztem semerre sem, csak a vízre, az áldott., nagy. nyugodt kék) végtelenségre, amikor két hátizsákos, rövid nadrágos, vandorbotokkal fölszerelt fiatalemberrel akadtam össze az országúton. Rögtön láttam rajtuk, hogy idegenek, de első nézésre azért nehéz volt eldönteni, hogy milyen nemzetiségűek lehetnek. ök is erősen szemügyre vettek, ők is megérezték rajtam az idegent, s talán csak azért, hogy erről meggyőződjenek, megszólítottak németül. — Beszél németül? — kérdezte az egyik, akinek kis bajuszkája. hegyes kecskeszakállú volt, s a másiknál valamivel idősebbnek látszott. — Beszélek valamicskét — mondtam, s hogy elébe vágjak a következő kérdésnek, röglön elárultam, hogy magyar vagyok. A két német, mert most már nyilvánvaló volt, hogy azok voltuk, igyekeztek barátságosan mosolyogni e kijelentésre, bár, umirit később kiderült, ez számukra sem mondott sokat, s noha a világháborúiban eleget hallhattak a magyar katonákról, ezen túl alig terjedt ismeretük. Magyarországról nem tudtak sokkal tóbbet. mint az olaszok, akik ha kiejtették azt a szót, hogy „honvéd", úgy érezték, hogy már kt Is merítették a magyar történelmet. Rzóvpl, a két német sem tudott sokkal többet rólunk, de azért lelkesen rázták a kezemet, mint volt szövetségesek, s egyben-másban sorstársak ls. — ön Salernóban él? — kérdezte a másik, aki magasabbá volt az előzőnél, jobbltépü ls, majdnem szép fiú, mert pirospozsgás képén még gödröcskék is mutatk07lak, ha nevetett, s boltozatos, nyílt homlokát göndör, barna fürtök koronázták. Szeme kékesszürke volt, orra hullámos és keskeny, és egész termete izmokat, erőt és szívósságot sugárzott. Mindkettőjük hátán Irgalmatlan hátizsák lógott lé, majdnem a derekukig, de csak a kecskeszakállú görnyedt meg alatta, a fiatalabb délcegen, szinte észrevétlenül cipelte terhét. — Még néhány napig itt maradok, aztán szeretnék lemenni Szicíliába — feleltem, s visszafordultam velük a város felé. örültem, hogy velük mehetek, meri így nem valószínű, hogy bárki ls megszólít olasz barátaim közül. Nem volt kedvem találkozni e kedves fiúkkal, féltem, hogy kitérnek a nonno halálára, s önkéntelenül is elárulom magam. Visszafelé bandukoltunk hát, de néhány szó után bemutatkoztunk egymásnak. (Folytatjuk^