Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-13 / 190. szám

Szombat, 1977. augusztus 13. i 3 Gyulai párimunkásklildöttség Szegeden Tegnap, pénteken délelőtt Szegedre érkezett Gyuláról egy 70 tagú pártmunkás­küldöttség, amelyet Kovács Lajos, az MSZMP gyulai pártbizottságának titkára ve­zetett. A küldöttség, amely­nek tagjai választott testü­leti tagok, a Szegedi Ruha­gyárba látogatott, ahol fo­gadta és köszöntötte őket Rigó Szilveszter, az MSZMP Szeged városi bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője. Ezt követően a küldöttség ismer­kedett a ruhagyárban folyó politikai és gazdasági mun­kával. Juhász Géza vezér­igazgató és Stefkovics Pálné, az üzem pártbizottságának titkára tartott tájékoztatót, majd ezt követően gyárláto­gatás következett. A gyulai pártmunkáskül­döttséget a Szegedi Ruha­gyárban üdvözölte Török Jó­zsef, az MSZMP Szeged vá­rosi bizottságának első tit­kára is, aki tájékoztatást adott Szeged politikai, gaz­dasági és kulturális életéről. A délutáni órákban város­nézésen vett részt a gyulai küldöttség, amelyre elkísérte Bíró Jánosné, a városi párt­bizottság nőfelelőse. Az egész napos szegedi látoga­tás a szabadtéri előadásának megtekintésével ért véget. fldy emlékmiísor Az anyanyelvi konferencia külföldi vendégei, a magyar házigazdák társaságában, tegnap délelőtt Budapest ne­vezetességeivel ismerkedve, látogatást tettek a Budai Várban. A program szerint délután plenáris ülésen Ady­emlékműsort tartottak a Kaffka Margit Gimnázium­ban, ahol Keresztúry Dezső akadémikus, a Magyarok Vi­lágszövetségének alelnöke volt az előadó, a költő élet-, művéről. Ezt követően a konferencia résztvevői ellá­togattak az óbudai Zichy­kastélyba. Lábra állni Eredmények, gondok a kisteleki kábelgyárban Pártépítés az újszegedi szövődében A kisteleki kábelgyár ré­sze a szegedinek. Hivatalo­san is a Magyar Kábelmű­vek szegedi gyárának kiste­leki üzeme. Jó másfél éves, hogy rendezték a hajdani gépállomás sorsát, azóta a változás is szembetűnő. A szakzsargon profilváltozás­nak nevezi az ilyesmit, ami­kor teljesen mást csinálnak a műhelyekben, mint annak előtte. Átalakították a csar­nokokat, melegvizes női für­dőt, csempézett, faburkolatú ebédlőt építettek, vizet, ener­giát vezettek, ahová kellett, így lett a tartálykocsit gyár­tó üzemből kábelgyár. Per­sze nem máról-holnapra. Mert még most is építkez­nek. Felénél tartanak, telepí­tik a gépeket. Gonddal, baj­jal jár az átállás. Az adottságokról, a jövőről beszélgettünk Bede György gyáregységvezetővel, Róvó Géza számviteli osztályveze­tővel. Az egyikük nemrég ke­rült ld Szegedről, hozta ma­gával tizenöt éves gyári ta­pasztalatát, a másikuk kis­teleki, ismeri az itteni embe­reket. Ahogy a tervszámok, a gyáregységben végzett átala­kítások mutatják, nyilvánva­lóan rendeződött a kisteleki üzem sorsa. Másfél esztendő alatt több mint 50 millió fo­rintot költöttek rá, s ez ha­tározza meg a jövőjét is. Idő­vel megtérül a befektetés, és ha hasznot hoz, mindnyájan jól járunk. Év végére befeje­zik a rekonstrukciót és jövő­re már folyamatosan gyárta­nak kábelt Kisteleken. Hogy milyeneket, arról a gyáregy­ségvezető beszélt: — Nagyjából ugyanazt, mint most. Gyengeáramú ve­zetékeket, transzformátoro­kat, árnyékolt vezetékeket, műszerkábeleket. Legtöbbet — mintegy 44 ezer érkilomé­tert — a gyengeáramú tö­mör vezetékből gyártunk, amivel a telefonokat kötik be a lakásokba. Jelenleg eb­ből a termékből „lemegy" a 12 ezer 500 érkilométer. Itt készítjük a telefonzsinórokat, ebben az évben 6 ezer, jövő­re 7 ezer 200 érkilométert Ügy kalkuláltunk, idei ter­vünket 1978-ban megdupláz­zuk és 185 millió forint ér­tékű kábelipari terméket gyártunk. — Kilométer, érkilométer mindegy? A számvitelvezető segít: — Érkilométerben a veze­tékszál hosszát mérjük, van olyan kábel, amelyet több szálból fonnak és ezért nem azonos az érkilométer a ve­zeték hosszával. Több annál. A gyáregységvezető vála­szol arra a kérdésre, hogy van-e elég gép: e- A régi gépeket amit Pestről, majd Szegedről hoz­tunk ide, olyan műszaki ál­lapotban tartjuk, hogy a tel­jes átállásig ne legyen ki­esés. — Megért? — Költséges, elég sok gon­dot okoz, de az igazán drága az, ha nincs gyártva, ami kell. — Kapós, amit itt csinál­nak? — Spirál telefonhuzalból, gyengeáramú tömör kap­csolóhuzalból nem győzzük a megrendelést Különben erre állunk rá a későbbiek­ben is. — Innen, a gyáregységből küldik a piacra? — Most még Szegeden, a központi raktárban ellenőr­zik a készterméket. Onnan irányítják oda, ahová kell, de ez átmeneti megoldás, mert lesz saját raktárunk is. Az idén elkezdjük és jövőre majdnem 400 négyzetméter alapterületű tárolót építünk. A célunk, hogy itt ellen­őrizzük a minőséget. — Most nem lehet? — Nincs hozzá műszerpar­kunk, se megfelelő ellenőrző szervezetünk. Máris eljutottunk az át­állás egyik gondjához. Nincs elég jól képzett szakember, pedig a feltételek adottak. Rejt a környék annyi tarta­lékot magában, hogy a ter­vezet szerint haladjanak. Ezt az alapos felmérések és az előzetes döntések is indokol­ják. Mégis félő. ha letelepí­tik, munkába állítják az új gépeket, nem lesz hozzá elég ember. Év végére 60 gépet állítanak be, a meglevő 51-hez. Erre 105-en vannak Kisteleken, akik ténylegesen termelnek, Szegedről jönnek vissza 30-an, akik műszakon­ként kezelik, ellenőrzik a gé­peket. A baj akkor lesz — mint azt a gyáregységvezető is mondta —, ha üzemelnek az új berendezések. Erre kel­lenének új munkások. Az automata diósgyőri húzógép „csak" 2,5 millió forintba ke­rül, és ha nem használják ki, kárba vész a befektetés. E hónapban végleges he­lyükre szerelik a kábelgyár­tó gépsorokat Lesz-e elegen­dő ember? .— Jelenleg 285-en dolgo­zunk — mondja Bede György —, de ígéretet kaptunk a kis­teleki és a környező közsé­gek tanácsaitól, hogy már az év végére 375-re emelhetjük a létszámot. — Vagyis van ember elég? — Most még van, az augusztusi terv, a 8 milliós termelési érték, várhatóan meglesz. Ahhoz, hogy 1982-re évente 7—800 millió forint értékű ter­méket tudjanak készíteni nem lesz elegendő a 226 millió fo­rintos beruházás, jól képzett, szakmáját szerető, abban pénzét megtaláló szakembe­rek is kellenek. Tavaly ápri­lis óta 80-an dolgoznak Sze­geden, közülük sokan „haza­jönnek a profillal", dé akad­nak olyanok is, akik kedvet kaptak a városi gyárhoz és átkérték magukat oda. Sokan nem bírták az átállással járó nehézségeket — féltek a há­rom műszaktól, kevesellték a keresetet, új szakmát sem akartak tanulni — elmentek máshová. Jelenleg 125-en dolgoznak a HÖDGÉP-esek közül, holott induláskor 210-en voltak. Annak érdeké­ben, hogy megszűnjön a ván­dorlás, a kábelgyár kisteleki gyáregységében is. műszak­pótlékot adnak délutánra és éjszakára, és a dolgozók ké­réséhez igazítják a munka­időt. De ez még nem old meg mindent, egy csapásra nem válik mindenki gyári munkássá, ahhoz idő, kitar­tás és odaadás szükséges, nemcsak a dolgozók, hanem az irányítók, a vezetők ré­széről is. Reméljük, mindkettő meg­lesz, s így nem vágyálom, hogy a 80-as évekre a kis­teleki kábelgyár megálljon a saját lábán, hasznot hozzon a szegedi gyárnak, mindnyá­junknak. M.T. Szokásos ülését tartotta az újszegedi szövőgyárban a Il-es számú pártalapszervezet hét­tagú vezetősége, amely az új szövődé hetven kommunistá­ját képviseli. A napirendek között tagfelvétel is szerepelt, amelyet örömmel, kicsit ün­nepélyesen jelentett be az alapszervezet titkára, Kószó Ilona. Aztán átadta a szót Márki Katalinnak, aki a ve­zetőségben szervező titkár, de ő foglalkozik a leendő párttagok felkészítésével is, másképpen szólva: ő a kon­zulens. Ebben a minőségében az idén hetedszerre terjesztett a vezetőség elé tagfelvételt a pártépítési terv szerint. Ed­dig minden előterjesztése si­keres, megalapozott volt. ön­magában ez azt jelenti, hogy alapos, körültekintő, lelkiis­meretes, sőt jeles ebben az alapszervezetben a pártépíté­si munka. Csak a legjobbak­nak van módjuk ilyen fórum — majd a taggyűlés — elé állni. • Az új szövődéből — amely­nek alapszervezete a gyáron belül is a legnagyobb létszá­mú — most Tucakov Sán­domét kérte maga elé a ve­zetőség. Hiába ismert min­denkit, akik a nagy asztalt körülülték, csak elfogódott volt. Öt is régről ismerik, itt volt ipari tanuló, aztán itt kereste meg a stafírungra valót és szinte itt kötötte be a fejét a férje, aki akkor szintén itt dolgozott. Tuca­kovné drukkolt, hogy mit mondanak a szemébe. Mit például főművezetője, Palo­tás László, aki a gyári párt­építési bizottságnak és az alapszervezet vezetőségének is tagja. Kíváncsi volt, mivel rukkolnak elő a gépek fnel­lől munkatárs-ajánlói, Kiss Mihályné, aki tíz, Kránicz Sándorné pedig tizenhárom esztendeje ismeri. — Azt csak elmondták ró­lam — gondolta —, az csak mellettem szól, hogy a vál­lalat kétszeres kiváló dolgo­zója vagyok és szakszervezeti bizalmi is. A szocialista bri­gád pedig, amelyet vezetek, kétszeresen aranykoszorús. Mindez mellett az üzemrész vöröskeresztes titkáraként is dolgozom. Ezek tények és az is, hogy munkahelyén a kötözők kö­zött a legjobbak közé tarto­zik. Mit kötöz? Géppel a szö­vettel teli hengeren a szála­kat, ezertől négyezerig más­fél óra alatt, avagy csak a kézzel végezhető műselyem szálait kötözi össze négy órán át. Állni, lehajolni, nyújtóz­kodni mell-magasságban a gép nagysága szerint. A rit­mikus mozgás is faraszt. Az­tán megy tovább a henger és a szövet „hízik" rajta. * Tucakovné, vagy ahogy munkatársai szeretettel be­cézik, Tuci mindezt vissza­hallotta az alapszervezet ve­zetőségétől, sőt többet is. Munkahelyén mindig és min­denben lehet rá számítani — mondták róla, de azt is, hogy ne hirtelenkedjen el semmit, se szót, se cselekvést olykor­olykor, ha valami miatt fel­bosszantja magát, ha ideges. A füle hallatara ennek is ke­resték az okát a vezetőségi ülésen. Ügy vélték: talán megterhelő számára a három­féle társadalmi tevékenység, amit ezután pártmunkaként ismernek majd el nála. Ha így van — javasolták —, könnyíteni kell rajta, hiszen Deszkről jár be dolgozni há­rom műszakba és mint fe­leségnek és anyának otthon is sok a dolga. Mindezt latolgatták, mielőtt döntenének, hogy melyik tár­sadalmi munkáját adják át másnak. A jövőben ugyanis a .párt ok tatásban is számíta­nak rá, mégpedig a kihelye­zett marxista—leninista kö­zépiskolában. Megkérdezték tőle azt is: otthon hogyan fo­gadták döntését, hogy párt­tag akar lenni? — örültek és meg is le­pődtek. Mondta is a férjem: „Hát csak felfigyeltek rád, mert olyan kis ügyes vagy és minden lében kanál. Lány­nak is ilyen voltál, azért kö­töttem be a fejedet". A vezetőség derült, mosoly­gott, amelyben benne volt kimondatlanul az is: „No, Tuci, most aztán startolhat utánad a férjed, mire utolér, mert ő, aki fegyveres testü­letben szolgál, még nem párt­tag. A fakanál mellett a te kezedben van a politizálás megannyi eszköze is". • Csakhogy a párttitkár rá­érzett Tucakovné szavaiban arra, hogy a tetterős, a kö­zösségért cselekvésre kész fiatalasszonyra elég sokára figyeltek fel a pártépítésben. Nem is rejtette véka alá és megmondta, hogy a 18—20 éves fiatalok mellett nagyon is számítani kell a gyárban a derékhadat képviselő har­mincévesekre is, akiknek a munkájára még sokáig lehet építeni. Példaként is emlí­tette Tucakovnét, akinek a termelésben tanúsított mun­kája eredményesen befolyá­solja a szövődé termelését. Erre nem szólt senki. Min" denki önmagaba nézett. Iga­zat kellett adniuk a párttit­kárnak, aki végül is szava­zásra tette fel a kérdést: „A vezetőség javasolja-e Tuca­kov Sándornét felvenni a párttagok sorába?" A kezek — három férfié és négy nőé — egyhangúlag emelkedtek a magasba. Végül is a tag­gyűlésé lesz majd a döntés. Lódi Ferenc Barátságvonatok Másodvetések a szegedi léeszekben A másod- és tarlóvetések­nek a szegedi termelőszövet­kezetekben nincs még nagy hagyománya. A tavalyi ered­mények sem voltak a leg­kedvezőbbek. Ez annak is köszönhető, hogy az ülteté­sek és vetések ideje még augusztus végére is elhúzó­dott. Az idén már augusztus elejére elvégezték ezt a munkát a termelőszövetkeze­tekben. így a korábbi évek­hez hasonlóan alakult a ko­rai zöldség- és a gabonafélék után bevetett és beültetett terület. A városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztályának felmérése alapján a május 31. után vetett takarmány területe 824 hektár, a zöldségnövé­nyeké pedig 120 hektár. A vetés és az ültetés még nem fejeződött be mindenütt, mert a Móra Ferenc Terme­lőszövetkezet 40—45 hektár­nyi zöldséget, a tápéi Tisza­táj Termelőszövetkezet pedig 100—120 hektár takarmanyt kíván még termeszteni. A másodvetésű zöldségfé­lék termékértékesítését szer­ződésekkel előre biztosítot­ták a gazdaságok. A legna­gyobb ilyen területtel ren­delkező Móra Ferenc Tsz például a bajai hűtőiparral kötött szerződést. A terme­lőszövetkezetektől érkezett bejelentések szerint a Csong­rád megyei ZÖLDÉRT má­sodvetésű káposztafélékre nem köt szerződést. Az időjárás rendkívül ked­vező a különböző kártevők gyors elszaporodásának, ezért nőtt a lucernásban a levélkártevők pusztítása. A kaszálás után különösen nagy kárt tesznek a sarjadó növénykéken. Ismét kel az amerikai szövőlepke lárvája. A rendszeres növényvéde­lemről ezért nem szabad megfeledkezni. A legtöbb termelőszövetkezetben nem késlekednek a növényvédel­mi brigádok, hanem hozzá­láttak a munkához. A napokban megjelentek a gyümölcsösökben a kali­forniai pajzstetű lárvái is. Mivel a kártevő ellen most a leghatékonyabb a védeke­zés, a növényvédelmet egyet­len kertészkedő üzem sem halaszthatja el. Tart a véde­kezés az almamoly és a ke­leti gyümölcsmoly ellen is. A káposztafélékben a különbö­ző hernyókártevők ellen per­meteznek rendszeresen. Az év végéig még mintegy 18 ezer turista utazik az IBUSZ szervezésében a Szov­jetunióba. Hat barátságvonat indul útnak Veszprém, Nóg­rád, Békés és Pest megyéből, háromszáz szombathelyi tu­rista repülőgéppel utazik Moszkvába. A városnézés és más idegenforgalmi progra­mokon túl a jubileumi ün­nepségeken, megemlékezése­ken is részt vesznek a ma­gyar vendégek. A programok között van a® a nyolcnapos hajóút is, ame­lyen a Fekete-tenger kikötőit keresik fel a magyar turis­ták. Több testvérvárosi talál­kozóra is sor kerül: Szolnok üzemi munkásai Tallinban, az egriek Csebokszáriban, a szegediek pedig Odesszában ünneplik november 7-ét. Az őszi hónapokban ugyanakkor mintegy 14 ezer szovjet tu­rista érkezik Magyarországé ra. (MTI) Kecskeméten, a szcchenyivárosi lakótelepen a nyáron két­hetenként játékkészítésre tanítják a város gyermekeit a művelődési központ bábcsoportos tagjai. Papírből, fonálból, rongyból és még sokféle olcsó anyagból alakítják ki a kü­lönféle állatfigurákat, babákat. A játékkészítés szüneteiben óriás sárkánnyal körbe járva toborozzák az új résztvevőket. Képünkön: Készülnek a játékok

Next

/
Thumbnails
Contents