Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

Pénteíc, 1977. augusztus 12. 3 Népfrontaktivisták kitüntetése ünnepélyes esemény színhelye volt tegnap, csütörtökön a Hazafias Népfront megyei titkársága. Alkotmányunk törvénybe iktatásának közelgő évfordulója alkalmából kitüntetéseket adtak át népfrontaktivistáknak. Nagy István, a népfront megyei elnöke köszöntő szavai után átnyújtotta Forgó Pálnénak (Szeged), Barta Istvánnak (Kövegy), Kiss Imrének (Szentes) és Hofgesang Péternek, a népfront városi bizottsága alelnökének a népfront Országos Tanácsa által adományozott Népfront Munkáért kitüntető jelvényt Lévai Sándorné, a megyei népfrontbizottság alelnöke pedig békemozgalmi munkásságáért kitüntető oklevelet kapott. Gyárfás Mihály, a megyei pártbízottság osztályvezetője meleg szavakkal gratulált a kiemelkedő társadalmi munkát végző aktivistáknak. A kitüntetettek nevében Hofgesang Péter mondott köszönetet. Darusok védelme Érintésvédelmi berendezést készített az áramütések megelőzésére két pécsi szakember. A szerkezettel a darukon dolgozó embereket védik. Ha a daru nagyfeszültségű vezeték közelébe ér, a veszélyre kürtjel figyelmeztet. S ha a vezető mégis továbbhaladna, a kritikus távolságon belül a gép automatikusan leáll. A találmányt a KGST-országok is szabadalmazták. Rázós síneken Két nap alatt beteg lett a 4-es villamos vonalán. Ha egészséges, bírja azt is a villamosvezető, de az a legrázósabb. Hiába új több szakasza is. — Két éve balesetem volt onnét minden baj — mondja Csóti Istvánné. A teherautó váratlanul a villamos elé ment. — Észnél kell lenni ilyenkor. Az ember ösztönösen fékezne, de mi lesz az utasokkal? Velük nekem kell számolni, akkor is, ha a gépkocsivezetők tévednek is. Megállni ritkán lehet. A fékezés csak az ütközést csökkenti. Két év után derült ki, a rázós vonalon: gerince sérült meg súlyosan. Akkor két hétig a gyerekek öltöztették, úgy ment munkába, egy hónap után meg javult elmúlt a fájdalom. Most már tudja: vétett önmaga ellen. Akkor kellett volna kezeltetnie magát. De most van táppénzen. Még egy-két napig. Mert nem tud otthon megmaradni és — mert kell a pénz. Tíz éve egyedül neveli két gyermekét. Istvánt és Erikát. — Hogy szólítják kollégái? — Jutkának. De nemigen érnek rá megszólítani se. A 4-esen azonnal indulunk viszsza, a 3-as — az az én állandó vonalam —• jobb: fordulónként 10 perc marad. Jót tesz pár szippantás friss levegő. Harminc perc a menetidő. Komolyan beszél, megfontoltan. Csak a szemén látom: biztosan vidám, tréfás kedvű. Egyszer neveti el magát, azt mondja: „Nagy szám van ám! De ez az egyetlen fegyverem." — Fegyver? S az mire kell? — Kívülálló alig hiszi: nagyon szigorú az ellenőrzés nálunk. Van, hogy a fa mögött áll az ellenőr, méri, nem késtem-e. S ha három írásbeli figyelmeztetésem van, ugrik az éves 5 ezer forintos jutalom. — Volt már ilyen? — Három éve vezetek, még mindig megkaptam. A jutalmat. — És „írásbeli"? — Három persze sose volt Pedig könnyen beszerezhetem. Nekem a sorompó a legnagyobb ellenségem a 3as. villamoson. Előttem 5 perccel előbb lezárják, mint a közútit Vasárnaponként például 5 perc miatt egy órát rá kell dolgoznom. — Ezt nem értem. — Az utolsó fordulóban 5 perc késés, ha akad. még egyet kell fordulnom. Az ellenőr nem enged be. Nincs ki a munkaidőm. — Most se értem'. A vállát vonja, mintha azt felelné: én sem, viszont nem én mondtam ki. Három nap délelőtt egy nap szabad, három nap délután. És havonta egy vasárnapja van. Ha délelőttös, éjjel 3-kor kel (pedig közel lakik, a Belvárosban), 4-kor indulnia kell. Ha délutános, fél 12-kor végez. Éjszaka. Tudják ezt az utasok? Nem. Azt se tudják, mikor sütik a kenyerüket-kiflijüket Például. — Azt a sok ideges utastl Ha kések, nem győzök hallgatni. Pedig miattam soha, nekem aztán nem ráérős az utam! Nagyon gorombák tudnak lenni az emberek. Ez majdnem olyan fárasztó, mint az egyre nagyobb forgalom. Én minden sarkon előre lassítok, maga azt nem hiszi el, milyen borzasztó, mikor hirtelen fékezni kell. S ez nagyon gyakori. Mögöttem az utasolt Sok kisgyerek. öregek. — Volt már hibás ..? — Balesetnél? Nem. Az első évben rögtön hat ütközésem volt. Az is, amelyiknél megsérültem. De mit szóljak? Egyik kolléganőm lábát most fogják másodszor operálni. — Mi a nehéz? — Van, aki nem írja alá: szerintem ez idegfeszítő munka. Nekem biztos kimutatnák a gyomoridegességet. Minden mozgó tárgyra figyelek. Ha megáll egy ember, ,azt is lesem. Embert még nem ütöttem, jaj, azt ki se bírnám. Azt hiszem, nagyon egyedül érzi magát. — Néha az is jólesik, ha rámmordul egy. utas. A vezetővel beszélgetni tilos, tudja. De a napi utasok köszönnek, szidják vagy dicsérik az időt. Ez jó, ez nagyon jó. — Es még? — Nincs társaságom, baráti köröm. Sajnálnám azt a kevés időt megvonni gyerekeimtől. Ka valami intéznivalóm van, sürgős dolgom, a vállalat elenged, beosztást cserélnek, tudják és becsülik, hogy egyedül nevelem őket — Tervei? — Még sokáig szeretném vezetni a sárga villamosokat — Es mit szeretne még, na, mégis? — unszolom. — Hogy ne nézzenek le minket, villamosvezetőket. Amikor én elsápadok egy fékezéskor, és megnémulok, és kiver a víz — ne nevessenek. Én ilyenkor szóhoz se jutok. Nem magamért, még mindig és soha nem magamért szalad ki az arcomból a vér. Kézfogása határozott Azt gondolom, nagyon őszintén beszélt és igényesen, jól dolgozni csak ekkora felelősségtudattal lehet. Pár nap, és visszaáll a forgalomba. Ahol kitérni mindenki más tud, csak a villamos nem. Szőke Mária A versenyképesség és feltételei B

üszkeséggel tölti el az utazót, ha valahol a külvilágban magyar gyártmányú portékára, holmira, hazai gyümölcsre vagy zöldségre bukkan, ha megtalálja ezeket a nagyhírű áruházak, márkás cégek pultjain. Mégsem szabad arra gondolni, ha egyik-másik országban találkozunk itthoni termékkel, már minden rendben van a sokat emlegetett versenyképességünk körüL Ha a külföld piacán már részt veszünk, még nem biztos, hogy versenyképesek is vagyunk. A kis mennyiségű, nem gazdaságos export sokszor csak formális, gyakran önámítás. Alapvető követelmény tehát hogy amit gyártunk, az korszerű legyen, nemcsak hazai értelemben. Ugyanakkor nagy mennyiséget tudjunk belőle előállítani, hogy a kezdeti szállítást követhesse az újabb. Fontos az is, hogy lehetőleg megbízható partnerrel kössünk tartós kapcsolatot. Hasonló szempontok vezéreljenek a mezőgazdasági termelésben is. Mindehhez természetesen ismerni kell az importáló országok sajátosságait, termékeinek piaci esélyeit, és nem utolsósorban a különböző buktatókat is. A versenyképességnél nagyon lényeges alapfeltétel az igények, a szükségletek időbeni felismerése és az ismeretek helyes adaptálása. Különösen hasznos ez akkor, ha a megváltozó tudományos-technikai előrehaladás új fogyasztási, felhasználási és alkalmazási lehetőségeit is számításba vesszük. Ezért halljuk sokszor, hogy a versenytársaknál rugalmasabban igyekezzünk a vevők kívánságaihoz igazodni az előnyösebb üzletkötés reményében. Exportra dolgozó vállalatainknak, gazdaságainknak a megbecsült partneri rangot kellene mielőbb elnyerni. Együttműködési megállapodás Zöldség az utcán A lakosság egészségének védelme érdekében a közegészségügy feladata az emberre káros környezeti tényezők okainak feltárása, e tényezők csökkentése és kiküszöbölésének vizsgálata. A KÖJÁL-ok működési területe e feladatok során határos — számos esetben közös — az állategészségügyi állomások működési területével. A Csongrád megyei Állategészségügyi Állomás és a megyei KÖJÁL a közös területen végzett munka összehangolását, a párhuzamos vizsgálatok fokozatos kiküszöbölését tűzte ki célul a hatékonyság. a szakmai színvonal növelése, az intézetek anyagi erőforrásainak körültekintőbb, jobb felhasználása érdekében. Ezért együttműködési megállapodást írt alá a két intézet igazgatója tegnap délelőtt Szegeden. A megállapodás értelmében például a KÖJÁL értesíti az állategészségügyi állomást a járványügyi vizsgálatokkal kiszűrt szalmonella pozitív esetekről, hogy ehhez kapcsolódóan az állategészségügyi vizsgálatokra is sor kerüljön. A település-egészségügy területén megindítják' a nagyüzemi állattartó telepek komplex településhigiénés és laboratóriumi felmérését. Élelmezés-egészségügyi téren kicserélik az élelmiszer-bakteriológiai vizsgálatok eredményét. amelyek felhasználásával hamarabb feltárhatók a hiányosságok. Közösen végzik a higiénés helyszíni .vizsgálatokat is. Acs S. Sándor felvétele Néhány bátor kirakodóval az előző években is találkozhattunk a zöldségboltok előtt, de többen magyarázkodtak inkább, mint próbálkoztak. A munkaerőhiányra panaszkodtak leginkább. Most sincs több boltos ugyan élelmiszerboltjainkban, de a kereskedelem jobban átlátja föladatát: a bő termést neki kell eladnia. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat központjában hallottuk, néhány üzletük zöldségforgalma megduplázódott, hiszen a magát kínáló szép gyümölcs és zöldség mellett nehéz elmennie az utca járókelőinek. A dupla forgalom persze igen nehéz munkát jelent a boltosoknak, szinte megállás nélkül dolgoznak, sokszor a forró napon. Az utcára költözés velejárójaként engedményes dinnyevásárt hirdetett az ÉLIKER, és méltányos áron hozza forgalomba a konzervgyártól átvett paradicsomot, uborkát és zöldpaprikát is. A vásárló háziasszony most kezdi érezni, hogy jó zoldségtermő földek veszik körül Szegedet Miért stólunk minderről? Mert nagyon kellemetlen, ha külföldön meglátjuk a magyar árukat és mikor megkérdezük a vevők és eladók véleményét, rosszat hallunk. Nem biztos természetesen, hogy amit kapásból elmondanak nekünk, az mind igaz, de valami igazság mégis benne rejlik. A versenyképesség alapfeltételei közül tehát valamelyik hiányzik. A kifogástalan minőségű áruval nyilván nincs ilyen baj. Nem új, hogy a konkurrencia a kis hibákból gyorsan nagyot csinál, csakhogy elverhesse a port áruinkon. Ilyen támadási felülettel a versenyképesség nem alakulhat kedvezően. Többszörös figyelmet kíván ez mindanynyiunktól. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál mondták el a vezetők, hogy a gyártás során hányszor ellenőrzik a paprikaőrleményt, mire a kiszállítást engedélyezik. Mind szigorúbb feltételeket szabnak, mert a márka védelme ezt kívánja. Nem lenne ildomos, ha minőségi kifogás miatt kerülne háttérbe a világpiacon paprikánk a spanyol, a jugoszláv, a bolgár, a román, sőt marokkói kertészek egyre növekvő termelése mellett. A példával a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok figyelmét kívánjuk felhívni. A mezőgazdasági termelésben, s az exporttermények előállításánál, a jelenleginél szigorúbb ellenőrzést kellene bevezetni. M

ivel a hibalehetőség elég nagy, szigorúbb követelmények betartása lenne célszerű. A külkereskedelmi vállalat a szállítás utáni kifogást már csak úgy tudja némiképpen korrigálni, hogy az exportra szánt terméket jóval olcsóbban kínálja eladásra. Apró és bosszantó hibák okozhatják ezt, amit könynyen kiküszöbölhetnénk. A külföld piacán mezőgazdasági termékeink versenyképessége épp olyan fontos, mint az ipari áruké. Nyilván kevésbé rögződött még belénk a jobb minőség előállítására törekvés. Eddig a mennyiségi termelés volt főként előtérben. Kutatók, termelök egyaránt ezt tekintették elsődlegesnek. Nem vitás, valóban lényeges a mennyiség, de lépjünk tovább, és ennek már a minőségben kellene megmutatkoznia. Sajnos, magam is észrevettem több ízben, hogy a külsőre, vagyis a csomagolásra keveset adunk. Kapunk is ezért éppen elég szidalmat s származik is belőle éppen elég áruleértékelés. Mintha nem tudnánk csomagolni. Pedig az exportra felajánlott aru évről évre emelkedik más országokban is a termelés növekedése miatt. Hiába hangoztatjuk, hogy a legjobb ízű a magyar zöldpaprika, ha a ládán szakadt és gyűrött a jelzőcimke, s az öreg, bajuszos pipás bácsi is lejárt romantikus cégér, nem valami vonzó. A belső díszítőpapír, vagy szegély többnyire zászlóként kilóg, s díszítés helyett csak csúfít. A ládában a gyümölcsök összeforgatva, megnyomódva kevésbé mutatósak, így nem csodálkozhatunk, ha a külföldi üzletek kirakatában a magyar paprika tovább vár a vevőjére, mint a spanyol, az olasz, a francia, vagy a bolgár. De az almánk és őszibarackunk sorsa sem döccenőmentes. Hiába verjük a mellünket, hogy a szatymazi őszibaracknak, kecskeméti sárgabaracknak, szabolcsi jonatánunknak párja nincs. Ezek is a csomagolás módja miatt kerülnek háttérbe. Korábban állapították meg, hogy a csomagolástechnikánk nem követte elég rugalmasan a külföldi igényeket. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy néhány osztrák és nyugatnémet vállalat hordóban vásárolja meg a magyar bort s odakint palackozza, a helyi ízlésnek és előírásnak megfelelően. G

yakran hallani értekezleteken, tanácskozásokon, megbeszéléseken, hogy gondolkodjunk a mai vevő fejével, mert csata azok a termékeink versenyképesek, amelyek a vásárlási szándékok indítékait is követik. Ennek a gondolkodásmódnak kell kialakulni a termelőszövetkezeteknél, és az állami gazdaságoknál is. A követelményeket nem kifogásolni, hanem szigorúan betartani indokolt. Versenyképességünket a mezőgazdasági termelésben, de különösen a kertészeti ágazaton belül, nagyban szabályozza a helyes szemléletet. Jó, ha a gazdaságirányító szervek is tudják, mit kívánnak a közvetve velünk is kapcsolatban álló külföldi vevők. Büszkeséggel tölti el az utazót, ha valahol a külvilágban magyar termékkel találkozik. De igazán büszkék csak akkor lehetünk, ha ehhez megbízható minőség, rendszeres szállítás, kifogástalan csomagolás is párosul. Mindez pedig rajtunk múlik. Radics Ferenc Ülést tartott a KISZ megyei bizottsága Szegeden ülésezett tegnap a KISZ megyei bizottsága, Bódi Györgynek, az ifjúsági szövetség megyei első titkárának elnökletével. A testület ülésén részt vett Nemes Ildikó és dr. Frank József, a KISZ KB tagjai, valamint Kiss János, a KISZ KB munkatársa. Az Ifjúsági Figyelő munkájáról Fehér Kálmán, a lap szerkesztője terjesztette elő írásos beszámolóját. Ezt követően a magyar—lengyel ifjúsági barátsági napok megyei eseményeiről Tóth Zsuzsanna megyei titkár; a XI. Szegedi Ifjúsági Napok rendezvényeiről dr. Dékány Klára, a KISZ Szeged városi Bizottságának első titkára ,iartott szóbeli tájékoztatót Több mint 10 évvel ezelőtt hívta életre a KISZ Csongrád megyei Bizottsaga tájékoztató lapját, az Ifjúsági Figyelőt. A lap jól betölti szerepét. A testület elfogadta a beszámolót, s meghatározta a lap még színvonalasabbá, polítikusabbá válásához szükséges tennivalókat. A vitában felszólalt Kovács László, a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója, Kókai Gyula, a Szegedi Nyomda parttitkára, valamint Miklós László, Ludányi István, Papp István, Gsz Károly, Bérezi Sándor, S-ilvási Rozália, valamint Kiss János. I