Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

Csütörtök, 1977. augusztus 11. 5 Ismét meghirdetik a „Kell a jó könyv" mozgalmat A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évforduló­ja tiszteletére szeptember vé­gén „Kell a jó könyv" cím­mel országos pályázatot in­dít a Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatósága és az MSZBT, más állami és tár­sadalmi szervek közreműkö­désével. Az 1972-ben először meghirdetett „Kell a jó könyv" pályázat óriási sikert aratott, ennek alapján hatá­rozták el megismétlését. A mozgalom nevét Majakovsz­kij verssorából „Kell a jó könyv, s megértjük szavát" — kölcsönözték. A mostani olvasómozgalom célja a szovjet irodalom — ezen belül főként a mai szov­jet szépirodalom — további népszerűsítése az olvasók, el­sősorban a fiatalok legszéle­sebb táborában. A Kiadói Fő­igazgatóság irodalomjegyzéke — amelyet a pályázat meg­hirdetésekor tesznek közzé — a klasszikus orosz, szovjet és mai szovjet irodalom negyven művét ajánlja, amelyből a pályázni kívánó olvasóknak hat könyvet kell kiválaszta­niuk, elolvasniuk, s írásban válaszolniuk a feltett kérdé­sekre. Ajánlott a többi között Alekszej Tolsztoj: Golgota és Szeraflmovics: Vasáradat cí­mű regénye. Az októberi for­radalomról és a polgárhábo­rúról szóló elbeszéléseket tar­talmazza „A parázs idő" cí­mű antológia. A vörös hadse­reg megalakulását dolgozza fel a „Hadsereg született" cí­mű szépirodalmi összeállítás. A szovjet költészet hat évti­zedét teljes keresztmetszeté­ben mutatja be „A végtelen­ség szomja" című lírai anto­lógia. Húsz művet a kortársi iro­dalom utóbbi 3—1 évének terméséből választották ki. Az olvasómozgalmat segít­ve klasszikus orosz és szov­jet szerzők műveiből több rá­diójátékot sugároznak majd, és tévéadaptációkat is bemu­tatnak. A nézők ismét láthat­nak majd régi és új szovjet filmeket. A Rakéta-regényúj­ságban egy évig tartó szelle­mi totót hirdetnek. Az egy évig tartó akció ün­nepélyes eredményhirdetésé­re a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 61. évforduló­ján, a szovjet könyv ünnepi hetén kerül sor. (MTI) Európa-bélyegek A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési ta­lálkozó előkészítő tanácsko­zásának befejezése alkalmá­ból két emlékbélyeget adott ki a Jugoszláv posta. A 4.90 és 10 dinár névértékű bélye­geken a találkozón részt vevő 33 európai ország térképének körvonalai láthatók, közepén a békegalambbal. (MTI) Tanuló mező­gazdasági dolgozók Tegnap, szerdán délelőtt a frESZÖV mellett működő ok­tatási és versenybizottság ülést tartott Szegeden, a Já­rási Hivatal tanácskozó ter­mében. A termelőszövetkeze­ti és szakszövetkezeti küldöt­tek értékelték a Szövetség szervezésében lebonyolított tapasztalatcseréket és a to­vábbi feladatokat. A megye szövetkezeti gazdálkodásának fejlesztése érdekében ebben »z évben számtalan tapasz­talatcserét szerveznek me­gyénkben, ugyanakkor bel­földi tanulmányutakat és kül­földi tapasztalatcseréket is rendeznek. Augusztus 2-ig t tervezett belföldi tapaszta­latcserék 75 százaléka reali­t^lódott és a hat külföldi ta­nulmányúiból kettő. A TOT, «. MÉM és a MAE által szer­vezett különböző tapasztalat­tseréken a megye szakembe­rét rendszeresen részt vesznek, tíz-tizenöt fővel átlagban. A felgyorsult műszaki-tech­nikai haladás következtében 6 termelési igényeknek min­den vonatkozásban megfelelő felkészültségű szakembereket az iskolarendszerű szakem­berképzés nem adhat, lehe­tetlenség a különböző nagy­ságú, Intenzitású, szerkezetű üzemek igényéhez igazodó el­méleti és gyakorlati ismere­tekkel felvértezett szakembe­reket képezni. Ezt csak az alapképzésre támaszkodó to­vábbképzéssel lehet megol­dani. Különböző formák terjed­tek el és vállak népszerűvé, a továbbképzés tartalmát il­letően lehet felújító, korsze­rűsítő, ismeretbővítő és spe­cializáló továbbképzés, a szer­vezeti keret pedig üzemen belül, üzemek között és szak­oktatási intézetben megvaló­suló formát ismer el. A szö­vetkezetek és szakszövetkeze­tek érdekeinek ezek a for­mák megfelelnek. Az elmúlt évben a szakmunkások kö­zül 218, a betanított munka­SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Muzsikáló udvar. A Szegedi Kamarazenekar hangversenye — közre­működik Sebestyén Já­nos csembaló, vezényel Pál Tamás — a tanács­háza udvarán, este 8 órákor. XVIII. szegedi nyári tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mi­hály utcai képtárában, augusztus 21-ig. Kígyós Sándor szob­rászművész tárlata a November 7. művelődési központban, augusztus 26-ig. Sövegjártó Mária ke­ramikusművész kiállítá­sa a Gulácsy Lajos­teremben, augusztus 19-ig. Hajnal Gabriella ki­állítása a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Fotóklubok 13. szegedi szalonja a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművész kiállí­tása a Juhász Gyula művelődési központban, augusztus 20-ig. Kátal Mihály festőmű­vész tárlata a Közmű­velődési Palota kupolá­jában, augusztus 28-lg. Szcp könyv '16. Kiállí­tás a Technika Házában, augusztus 11-ig. A természettudomá­nyok Szegeden. Kiállí­tás a Somogyi-könyvtár­ban, augusztus 21-ig. A Móra Ferenc Mú­zeum állandó kiállításai. sokbői 213, a képzettség nél­küliekből 223 személy tovább­képzését tervezték. Év végéig azonban szinte megkétszere­ződött a tanulók száma és különböző tanfolyamokon 1029 szövetkezeti tag vett részt. Az idén nem csökkent a tanulni vágyók száma és kedve, a szakmunkásokból 540, a betanított munkások­ból 467, a képzettség nélkü­liekből pedig 485 szövetkeze­ti gazda jelentkezett külön­böző továbbképzésre. Június 30-ig 810-en tanultak, legin­kább a gépesítés, a növény­termesztés, a növényvédelem, a kertészet és az állattenyész­tés ismereteiből. A tapasztalatok azt mulat­ják, hogy az üzemekben szer­vezett továbbképző tanfolya­mok jól beváltak és a to­vábbképzések mintegy 70 százalékát a szövetkezetek helyben oldják meg. Tovább-' lépest jelentene, ha a terme- " lőszövetkezetekben, a tovább­képzés gazdájául a személy­zeti ügyintézőt, vezetőt ten­nék felelőssé az oktatásért. Szegeden a grúz együttes Néhány perces késéssel ugyan, de szerencsésen landolt tegnap, szerdán délelőtt, kilenc óra után. Ferihegyen, az AEROFLOT moszkvai járata, amellyel megérkezett a Grúz SZSZK Állami Néptánc Együttese. A szegedi és budapesti vendégjátékra érkezett társulatot és vezetőit, koreográfu­sait — köztük Niíio Ramisvilit és Iltko Szuhisvilit — a Kulturális Minisztérium, az Tnterkoncert, a szegedi, vala­mint a budapesti szabadtéri színpadok Igazgatósági képvi­selői fogadták a repülőtéren. A nyolcvan tagú grúz együttes megérkezésekor rögtön buszra szállt, s a déli órákban már el is foglalták a tán­cosok szegedi szálláshelyeiket. A délutáni és ma délelőtti pihenés, Ismerkedés után a Dóm téri színpadon este hét órakor kezdődik az együttes próbája, mely kivételesen nem előadásszerű, jelmezes főpróba lesz. hanem a színpad „be­járása", a zenészek, táncosok és természetesen a magyar műszakiak közös „munkapróbája" — a kétrészes, péntek esti bemutató minél alaposabb előkészítésére. Szaffi belépője A cigánybáró, első főpró- Arzéna, az urizáló. nyafka ba, első felvonás. Barinkay sertéskirályleány. Sándor — Sándornak, a daliás föld- a másiknak, Palcsónak képé­visszaíoglalónak, kosarat ad ben — hátravonul az éjsza­kát szabadban tölteni („se­baj, van hozzá gyakorla­Szőnyeg, hímzés, kerekes kút — Emlékszik még arra a szegedi házra, ahol lakott? — Már csak emlékezhe­tem. — Miért? — Mert nincs már meg. Legalábbis abban a régi, húsz év előtti formájában. Emelet épült rá. — Látta? — Tavaly meg akartam keresni azt a kedves tanár­házaspárt, akiknél akkori­ban laktam. Nem találtam őket ott, a régi, Zárda utcai házban. — Ahol? — Ahol első operaénekesi éveimet töltöttem. — A történet? — Engem László Géza ta­nított énekelni, öt kereste meg 1955-ben Rubányi Vil­mos (a nevét csupa nagybe­tűvel illene mindenkinek le­írni), aki akkor szegedi ze­neigazgató volt. A Székely­fonót akarta bemutatni itt, s keresett egy szereplőt. Gé­za bácsi engem ajánlott, de kikötötte, hogy ném marad­hatok utána itt, mert vidé­ken elrontanak. — Es elrontották? — Csudákat. Olyan nagy­szerű előadás jött össze, hogy ma is szívesen emlék­szem rá. És arra is, hogy Rubányitól tanultam meg, hogy az énekesnek mindig igényesnek kell lennie — legjobban önmagóval szem­ben. — Három évet töltött Sze­geden ... — Operettekben is játszot­tam. — Két évtizede van a pá­lyán. Kossuth-dijat kapott,.. A kérdést nem tudom vé­gigmondani, a lánya jön, vi­zet hoz, paras kancsóban. Knrmlóssy Erzsébet nagyot kortyol belőle. — Csodálkozik? — Igen. — Télen—nyáron jeges vi­zet iszom. — Az énekest pedig úgy képzeli el az ember, hogy a rekkenő melegben is sál­lal tekeri be a torkát. — Nekem nem árt, sze­rencsére. — Mit csinál egy énekes­nő, amikor nem énekesnő? — Neveli a két gyerekét, mert az is hivatása. — Él szabad idejében? — Télen kézimunkázik. Szmirnaszőnyeget sző, és (a nőknek ehhez nem kell kü­lön magyarázat) laposhím­zést csinál. Többnyire tévé­nézés közben. Nyáron ker­tészkedik. Van egy kerekes kútja, szigetszentmikiósi tel­kén, s abból felhúz néha 150—200 vödör vizet is. hogy locsolni tudjon. Egyébként világítani nem tud, mert nem ért még odáig a vil­lanyvezeték. Mécsese van. Operai szezonban csak dél­után van szabad ideje; ak­kor alszik. Általában egy órától délután ötig, akkor szólal meg a belső vekker: ébredni kell. — Premierre is? — Akkor alszom a legtöb­bet. Szükségem van rá, hogy estére tökéletesen fitt le­gyek. f — Mi tölti ki az életét? — A gyerekeim és a szín­ház. A gyerekek adnak erőt ahhoz, hogy játsszam, éne­keljek. Fetri Ferenc tom"). A fénycsóva most Czipra tanyáját „égeti", sze­repe szerint innen kell ki­pattannia Szaffinak, a ci­gónylánynak. Sistergő belé­pővel. Várakozásteljes csönd, a karmester keze a magas­ban. a zenekar állig fölhang­szerezve. És a viskóból, be­lépő helyett, kilép az ügyélő, nyomatékosan bele a mikro­fonba: — Sajnálom, a Hgzy mű­vésznőt seholsem találjuk. Leenged a karmester, le a zenekar. Palcsó is előkerül a hátsó szérűből. A rendező, Horváth Zoltán, valahonnan a nézőtéri ügyelőpult han­gosbeszélőjén, megint fejéa tálálja a szöget: — Úgy látszik Sanyi, ma tényleg egyedül alszol. ' Még el sem ült a derült­ség, színpadra szökken Szaf­fi. Pedig addigra akadtak jelentkezők a dalolásra. Legelőbb is az új Zsupán — Gregor... A cigánybáró meséje Győr-Sopron megyében Korszerűsítik a könnyűipari üzemeket Győr-Sopron megye nem­csak a gépiparnak, hanem a könnyűiparnak is jelentős fel­legvára. A megyéneic mihd az öt városában — Győrött, Sopronban, Mosonmagyaró­várott, Csornán és Kapuvá­rott — működnek jelentős könnyűipari üzemek. Az el­múlt években a vállalatok jórészében jelentős rekonst­rukciókra került sor és ez a munka ebben a tervidőszak­ban is folytatódik. 1980-ig a megye könnyűipari üzemei több mint 2 milliárdos fej­lesztést kapnak. Az összeg na­gyobb részét nem építésre, hanem korszerű gépek be­szerzésére költik. A legnagyobb fejlesztést, több mint 1 milliárd forint értékűt a Graboplast Pamut­szövő és Műbőrgyár hajtja végre. A beruházás mór meg­kezdődött. A fejlesztés nyo­mán évenként 7—8 millió négyzetméter műbőrrel tud­nak majd többet gyártani, mint jelenleg. (MTI) 2 A cigánybárót majd • két esztendőn át kom­ponálta Strauss. A harma­dik felvonást viszont napok alatt befejezte, és nagy megnyugvással érkezett visz­sza Bécsbe, ahol Schnitzer az utolsó fésüléseket is elvé­gezte a szövegkönyvön. Állí­tólag a következő sóhaj kí­séretében adta ki kezeiből: „Johann Strauss jegyében — szabadon a Denevér után: Boldog már a szerzőtárs —, ha nincsen több változtatás!" Brodszky Ferenc, Strauss életének krónikása leírja, hogy Jaumer társigazgató és rendező már Strauss távol­léte alatt gondosan előké­szítette A cigánybáró pre­mierjét. Különösen a cigány­falut akarta valósághűen be­mutatni, ezért Győrbe uta­zott, a város környékén sze­keret vásárolt a cigányoktól, vak lovat, ruhákat és egyéb tartozékokat szerzett be. A szekérnek és a lónak szín­padra kellett kerülnie. „A cigányfalunak olyan termé­szetesnek kell lenni — je­lentette ki —, hogy minden­ki, aki látja, önkéntelenül be kell hogy fogja a zsebeit." Jaumer ismerte Strauss el­képzeléseit, aki a cselek­ményt számos magyaros részlettel illusztrálta zenéjé­ben. A gróf toborzódalához például éppen azt a magyar dallamot vette alapul, ame­lyet annak idején Jókai dú­dolt el neki. A próbákon természetesen ott volt Stra­uss is, a nézőtérről figyelte a fejleményeket. 1885. októ­ber 24-én este aztán — a komponista 60. születésnap­jának előestéjén — a bécsi színház, a Theater an der Wien, bemutatta A cigány­bárót, a szerző vezényleté­vel. A főbb szerepekben Jo­sef Josephi (gróf), Kari Streitmann (Barinkay), Gi­rarsi (Zsupán) és Ottilie Collín (Szaffi). A premierre természetesen Bécsbe utazott Jókai is. Húga, Jolán em­lékirataiban részletesen be­számolt a fogadtatásról: „Bátyám nagyon sokat várt ezen darab sikerétől, az előadasra mind felmen­tünk Bécsbe, bátyám pár nappal előbb... Este az igazgató várt és bekísért a saját páholyába, a színház megtelt a legelőkelőbb kő-, zönséggel, az udvari páholy­ban megjelent Rudolf trón­örökös ifjú szép nejével. Emlékszem Jól, kék krepp­ruha volt a trónörökösnén, melynek halvány színe na­gyon jól állt a főhercegnő rózsáspiros arcához. A ci­gánybáró első előadása óriá­si sikert ért el. A főhercegi pár végignézte az előadást, bátyámat minden felvonás után többször kihívták a lámpák elé, a trónörökös­pár kihajolt páholyából és úgy tapsolt. Csodamód tet­szett a darab a közönségnek, mind a három szerzőt ová­ciókban részesítették, Jóka­it, Strausst és Schnítzert. Az volt a legszebb kep, mikor Girardi, aki Zsupán szerepét játszotta rendkívül nagy si­kerrel, kivezette a színpad­ra a három szerzőt, a többi működő tag kíséretével. Ek­kor a közönség felállt, és hol éljent, hol hoch-ot ki­abált. Talán A cigánybáró zenéje a legsikerültebb ope­rettje Straussnak, egyik me­lódia felülmúlja a másikat, úgy, hogy mikor a darabnak vége volt, a közönség maga énekelte a valcerokat. Bá­tyám frakköltőzetben ment az előadásra, mert játék utánra meg voltunk híva Schnitzerékhez, aki nagy es­télyt adott A cigánybáró szerzői és a közreműködők tiszteletére, de már csak­nem éjfél lett, mire odaér­tünk, mert elébb még a szállodába kellett menni a sok virágot és ezüstkoszorút lerakni, miket bátyám bécsi tisztelőitől kapott. Schnitzer lakása nagyon szépen volt díszítve virággal, mikor mi odaértünk, már a vendégek mind ott voltak. A háziasz­szony nagyon kedvesen foga­dott, a szalon egyik sarkában egy emelvényen nagy fotel állt, ide vezette a háziasz­szony Róza nénit (Labor­falvy Róza, Jókai felesége — a szerk.), ö leült a fel­ajánlott helyre, és ügy mu­tattak be neki egyenként a vendégeket. Girardtt különö­sen megdicsérte, azzal ma­gyarul beszélt, mert Girardi pesti születésű... Hogy A cigánybáró nagyon Jövedel­mező darab lett, az bizonyos, de bátyám szerénysége itt is bebizonyult, mert ő eladta a maga részét. — Én nem jöhetek ide — úgymond —• ellenőrizni a kasszat, hogy ml a jövedelem és abból ml jut rám, eladtam az egész követelésemet Schnttzernek négyezer forintért. Mikor és melyik darabom után kap­tam én valaha négyezer fo­rintot? És ennél még csak a kisujjamat sem mozdítot­tam ..." Azóta kilencvenkét eszten­dő telt el, s A cigánybárót elsöprő sikerrel játsszák szerte a világon. A szegedi szabadterin tavalyról újítot­ták föl ezekre a napokra. N. I.

Next

/
Thumbnails
Contents