Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-11 / 188. szám

Csütörtök, 1977. augusztus 11. Jubileumi munkaverseny Onyagtakarékosság, több termék A kohászatban, a gépiparban és a villamosenergia-iparban az év eddig eltelt részében a tervnek megfelelően növekedett a termelés, kiegyensúlyozottabbá vált a gazdálkodás, javult a szállítások ütemessége. s mindehhez jelentősen hozzájárult a széles körben kibontakozott jubileumi munkaverseny — állapította meg a Kohóés Gépipari, valamint a Nehézipari Minisztérium és a Vasas Szakszervezet, értékelve a vasasüzemek munkaversenyének helyzetét. Húsz nagyvállalat és 250 brigád munkaverseny-vállalásának időarányos teljesítését vizsgálták meg, és összesen 101 vállalat és intézet, valamint a Csepel Vasés Fémművek, a MEZŐGÉP Tröszt és a Magyar Villamosművek Tröszt erre vonatkozó féléves értékelő jelentését összegezték. A három iparág dolgozói a jubileumi versenyben vállalták, hogy a 757 millió óra . hasznos munkaidőalapot jobb gépkihasználással és munkaszervezéssel 11 millió munkaórával növelik — ezt fél év alatt csaknem 50 százalékra teljesítették. Külön is értékelték a kohászati vállalatok többlettermelésre tett vállalásainak eddigi eredményeit. A kollektívák az igényeknek megfelelően 50 000 tonna acél, 70 000 tonna hengerelt áru és 20 000 tonna nyersvas terven felüli legyártását irányozták elő; ezek általában időarányosan teljesültek, kisebb lemaradás csak az acéltermelésben van. A gyárak, vállalatok nagy figyelmet fordítanak a szocialista, s ezen belül is a szovjet exportkötelezettségek maradéktalan, határidőre való, pontos teljesítésére. A sertéshústermelés új gazdasági szabályozóiról Sajtótájékoztató Mi lett a kommunisták javaslataival a DÉLÉP-néi? Banké Antal, az Adatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgatója szerdán tájékoztatta az újságírókat a sertéshústermelés új gazdasági szabályozóiról. Elmondotta, hogy a tröszt — élve a központi szervek által nyújtott lehetőséggel — az utóiibi két évben számos intézkedést tett a sertésállomány, illetve a vágósertéstermelés egyenletes növelésére. Az intézkedések eredményeként 1976—77-ben valamennyi termelő szektorban növekedett a sertésállomány, és idén a vágósertés-termelés is, amely várhatóan meghaladja az előző évit. valamint a tervezettet. Ez azt jelenti, hogy az V. ötéves terv első két évére előirányzott vágósertés-termelés és -felvásárlás összességében teljesül. Idén egymillióval több sertésre számítanak, mint 1976-ban. Ebből 500 ezret a nagyüzemek adnak, s ugyanennyit a háztáji termelők. A kedvező eredmények nyomán azon igyekeznek, hogy ez a helyzet stabilizálódjon, Illetve a következő években a termelés fokozását is tervezik. A cél az, hogy 1980-ig további évi 500 ezerrel növekedjen a nagyüzemekből átvett sertések száma, a kistermelői kínálat pedig nagyjából a jelenlegi szinten alakuljon. Miután két szektorról van szó, kétirányú intézkedéseket is hoztak. A nagyüzemekben a termelés fokozását eddig főként a telepek rekonstrukciójával, illetve bővítésével érték el; a következő időszakban ilyen felújításokra már kisebb mértekben lesz csak lehetőség, ezért előtérbe kerül az új telepek építése, amihez kedvezményeket biztosítanak. A kistermelők sertéshizlalását továbbra is kifizetődővé teszik az új árak, amelyek lényeges módosításokat nem tartalmaznak a jövedelmezőséget illetően — esetenként még kedvezőbb jövedelmezőséget tesznek lehetővé —, csupán az ügyvitelt teszik egyszerűbbé, és áttekinthetőbbé válik a kistermelői ártámogatási rendszer is. A nagyüzemi vágósertéstermelés fejlesztésére a meglevő hagyományos és szakosított hizlalótelepek korszerűsítéséhez, illetőleg új épületekkel való bővítéséhez és új szakosított telepek építéséhez igénybe vehető építési-beruházási támogatást 1978. január 1-től fix összegű támogatásra alakítják át. Ezek szerint a meglevő telepek, malacnevelők és előhizlaló épületeik ketreces malacnevelésre való korszerűsítéséhez ketrecenként ' kétezer forint, a meglevő telepek új épületekkel való bővítéséhez — új ketreces malacnevelő építése esetén — négyzetméterenként 3700 forint, új hizlalóépület vagy kocaszállás építésénél pedig négyzetméterenként 3500 forint, továbbá új szakosított sertéshizlaló-telep építéséhez — pályázat alapján — hízóférőhelyenként 7000 forint összeg vehető igénybe. Környezetvédelmi célokkal kapcsolatban is a jelenleginél nagyobb összegű állami támogatásra számíthatnak a gazdaságok. A nagyüzemi férőhelyek bővítésénél az Adatforgalmi és Húsipari Tröszt részére is különféle támogatásokat engedélyeztek. A határozatok nyomán egyebek között a hizlaldákat bővíthetik, s ez egyenletesebbé teszi a malac-süldő elhelyezést, felnevelést. Ugyanakkor a mezőgazdasági nagyüzemek a tröszttel kötött ötéves szerződés alapján további fix összegű állami támogatást élveznek majd, abban az esetben, ha megfelelő feltételek szerint régebbi épületeiket, illetve az 1976-tól rendeltetésszerűen, illetve folyamatosan nem hasznosított épületeiket malacok és süldők elhelyezésére és hizlalásra teszik alkalmassá. A nagyüzemek vágósertésértékesítésénél 1978. január 1-től a következő felvásárlási árváltozások történnek: a nagyüzemeknél élőállapotban minősített sertések alapárai kilogrammonként 2 forinttal növekednek. Az alapáremeléssel egyidőben megszűnik az eddig érvényben levő kilónként 1,50 forintos nagyüzemi prémium. A kistermelők továbbra is számíthatnak az értékesítési biztonságra, a kiegyensúlyozott takarmányellátásra, a tovább javuló anyagi-műszaki ellátásra, továbbá arra, hogy jövedelmezőségi színvonaluk és anyagi érdekeltségük ezután sem szenved csorbát. Változtatják a szerződések feltételeit; ugyanakkor sor kerül a felvásárlási árak korrekciójára, illetve egyszerűsítésére. A jövő év január 1-től — a nagyüzemekhez hasonlóan — az élő állapotban minősített összes sertés alapárát kilogrammonként 2 forinttal növelik. Ennek megfelelően súlykategóriánként a 100— 125 kilogrammos élő állapotban minősített sertés alapára a kilogrammonként jelenleg 25,50 forintról 27,50 forintra nő. Az alapáremeléssel egyidejűleg megszűnik az 1977. évben kilogrammonként fizetett egyforintos időszakos felár, és a háztáji sertéstápok mázsánként 20 forintos árkedvezménye. Az új sertésalapárakon felül a kistermelőket változatlanul megilleti az első évben a kilogramonként 0,50 forintos, a második évben a kilogrammonként 1 forintos, a harmadik évben pedig az L50 forintos több éves szerződéses felár. A mezőgazdasági nagyüzemek és az ÁFÉSZ-ek részére a kistermelőktől átvett hízott sertések után továbbra is kifizetik a kilogrammonként 1 forintos mennyiségi felárat, amelyet a nagyüzem és az ÁFÉSZ a kistermelővel köteles megosztani. Azok a termelők, akik egy naptári éven belül — egy vagy több tételben — legalább 20, a szerződéses feltételeknek megfelelő sertést adnak át, kilogrammonkéift 1 forintos mennyiségi felárat kapnak. Mindent egybevetve: 1978. január 1-től az alapáremelés, a több éves szerződéses felár és a mennyiségi felárak a kistermelőknek a 100—12£) kilogrammos súlykategóriába tartozó hús- és húsjellegű sertések után kilogrammonként 28—29,50 forintos átvételi árat biztosíthatnak, ami egyértelmű gazdaságosságot jelent. Az új rendelkezések a szerződéses fegyelem megszilárdítására is irányulnak; azért is, mert az ipar most már hosszú évek óta nem tud egy évvel korábban választ adni arra, hogy valójában milyen lesz a következő évi vágósertés-kínálat. Miután a téesz tervtárgyaló közgyűléseken amúgy is határozat születik a következő évi sertésnevelésre vonatkozóan, arra kérik az üzemeket, hogy egyéves szerződést kössenek az iparral. Ezt a szerződést negyedévenként lehet pontosítani, esetleg megváltoztatni, módosítani, de azt mindenképpen el akarják érni, hogy az ipar legalább a nagyüzemi terveket egy évvel korábban megismerje, és felkészülhessen az állatok átvételére, fogadására. A kistermelők szerződési rendszerében — öszszefüggésben a szerződéses fegyelemmel — bizonyos változtatásokra kerül sor. Amikor a Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál — DÉLÉP-nél — is elbeszélgettek a párttagokkal, több mint 400 kommunistával a tagkönyvcsere kapcsán, több észrevétel és javaslat hangzott el a párt belső életével, gazdaságpolitikai kérdésekkel, a vállalat gazdasági vezetésével kapcsolatban. A nyílt, őszinte légkör megteremtéséhez alapot adtak a XI. kongresszus határozatai, azokból a párt tagjaira vonatkozó kötelességek és jogok. Ezért volt itt is foganatja a kritikának és önkritikának, amikor ki-ki véleményt mondott a párt politikájáról, alapszervezetek vezetőségének munkájáról, és pártbeli saját tevékenységéről is számot 'adott, ha volt miről. Ha nem volt, akkor pedig arról kérdezték, hogy mi hátráltatta, mi tartotta viszsza a pártumnkától. Néhány párttagnak fel is rótták, hogy nem tesz maradéktalanul eleget pártmegbízatásának; a pártrendezvényeken passzív, elhanyagolja politikai továbbképzését, stb. ^.kiket ilyesmikért elmarasztaltak a DÉLÉP pártalapszervezeteiben az elbeszélgetéseken, azok megígérték, hogy változtatnak magatartásukon. Voltak, akik nem vállalták a párttagsággal járó magasabb követelményeket, a pártélet normáit. Ez a szókimondás jobban becsülendő, mint az össze-vissza ígérgetés, vagy hallgatás, lapulás. Ezek kitételével a DÉLÉP kommunistái egyetértettek abban, hogy jól kell ismerni a párt politikáját ég azt jobban is képviselni a munkahelyen, a magánéletben, és minden fórumon. Igényelték ugyanakkor a pártoktatásban a magasabb mércét mind tematikában, mind pedig az előadó felkészültségében. Illeszkedjen a pártoktatás témakörébe a helyi problémák magyarázata és azok megoldására is mozgósítson az előadó. Ennek kapcsán tették szóvá azt is, hogy a pártrendezvényeken a napirenden szereplő témák túlzottan a gazdasági kérdéseket állítják középpontba, és emiatt a perifériára szorul a párt belső életével, az ideológiával, a kultúrával való foglalkozás, a bel- és külpolitikai tájékoztatás. Az alapszervezetek munkájában viszont kulcsfontosságúnak tartották a DÉLÉP kommunistái a pártcsoportok tevékenységének javítását, önállóságuk, kezdeményezésük kibontakoztatását. Csak a rendszeresen és iól tájékoztatott pártcsoportvezető tud ugyancsak rendszeresen és meggyőzően tájékoztatni és mozgósítani a part politikája mellett. A jó és rendszeres információ sürgetése, számonkérése váltotta ki annak idején a kommunisták általános véleményét a DÉLÉPnél, hogy szorosabbá kell tenni a pártvezetőségek, a vállalati pártbizottság és az alapszervezetek kapcsolatát a munkában. Igényelték, hogy párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetők sűrűbben látogassanak el a munkahelyekre és beszélgessenek el a dolgozókkal, érdeklődjenek problémáik iránt. Ugyanezt kérték az MSZMP Szeged városi bizottságától is. A gazdaságpolitikai kérdések, a gazdasági vezetés kapcsán ugyancsak voltak észrevételek az elbeszélgetéseken. Ezen a téren is lassú volt az információ. Szóvá tették a kommunisták, hogy vállalati utasításokról, rendelkezésekről a dolgozók nem kapnak rendszeresen tájékoztatást. A hatékonyabb munkáról, a vállalati belső tartalékokról, munkaés üzemszervezésről is sok szó esett. Hangoztatták, hogy nemcsak a pártszervezeteknek és tagjaiknak kell foglalkozni eredményesen a munkafegyelemmel, a takarékos gazdálkodással, a kétkezi munka és gépi eszközök jobb kihasználásával, hanem a gazdasági vezetőknek is, a brigádvezetőktől az üzemigazgatókig, a művezetőktől az üzemvezetőkig. Az sem maradt szó nélkül, hogy jobban ki kell használni a munkaverseny-mozgal ómban az anyagi és erkölcsi ösztönzés adta lehetőségeket, a szocialista brigádok kollektív erejét, kezdeményezőkészségét. A gazdasági vezetőktől pedig azt várják el a DÉLÉP kommunistái. hogy jobban éljenek a párt- és társadalmi szervek véleményezési jogával. Abban viszont, hogy az üzemi demokrácia fórumai ne legyenek formálisak, hanem tartalomban gazdagodjanak, sokat tehetnek a munkahelyek gazdasági vezetői is. rri Nemcsak ennyi, ennél sokkal több vélemény, javaslat, észrevétel hangzott el a DÉLÉP-nél az elbeszélgetéseken. Minden lényeges dologra kitérve kellett hát intézkedési tervet készítenie a vállalati pártbizottságnak. A párt belső életével kapcsolatban megszabta a konkrét feladatokat személyekre szólóan a párttitkároknak, pártvezetőségeknek. Halak aatóny vasúton A Halértékesítő Vállalat vagonokban, tehergépkocsikon szállítja az ország különböző városaiba a halat. A fehérjqgazdag húsáruból naponta két vagon érkezik a Józsefvárosi teherpályaudvarra. A HALÉRT Gönczi Pál utcai elosztó- és hűtőtelepén reggeltől estig teherautók hozzák-viszik az élő halat. Képünkön: A Hortobágyi Állami Gazdaságból érkezett JOÉadiák" alapszervezetek vezetőségének. A gazdasági vezetést érintő bírálatok. javaslatok és észrevételek tekintetében pedig a brigádvezetőktől az igazgatóig határozU meg a tennivalókat. Azóta fél év telt el, és időszerű volt áttekinteni, hogy mi valósult meg eddig az intézkedési tervből, amely a párttagsággal való elbeszélgetésre épült. Az MSZMP DÉLÉP vállalati végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén tűzte napirendre és tárgyalta mege témát. A többi között a párt belső életével összefüggő intézkedések sorából kiemelte, hogy a párttagság politika? iskolázása, továbbképzése jó úton halad. Az 1976/77-es tanévben 236 kommunista vett részt pártoktatásban. Főleg az oktatás tartalmának színvonalában mérhető le lényeges javulás, ami a propagandisták jó felkészültségének is köszönhető. Nem vált még általánossá, de több alapszervezetben szocialista brigádokat, a pártépítésben számba jövő dolgozókat is bevontak a pártoktatásba. Az elmúlt oktatási évben negyvenen végezték el a marxista—leninista középiskolát. A marxista—leninista esti egyetem általános tagozatán egy, a szakosítón 5, a speciál kollégiumon 4 dolgozó fejezte be tanulmányait. Az új tanévben még többen tanulnak majd: felsőfokon 44-en, középfokon 40-en. A DÉLÉP munkahelyeire a vidékről bejáró dolgozók helyzetével is foglalkoztak, és az alapszervezetekben hasznos kezdeményezések történtek politikai és szakmai képzésükre, a közéletben való részvételükre. A korábbi időhöz képest iavult a párton belüli információ. Tartalmasabb és gyorsabb. Ugyanezt várják el a pártvezetőségektől és alapszervezetek vezetőségétől is. A vállalati párt-végrehajtóbizottság tagjai rendszeresen látogatják az alapszervezetek taggyűléseit, azoknak munkájában aktívan részt vesznek. Több alapszervezet pártcsoportjaiban beszámoltattak művezetőket, brigádvezetőket, gazdasági kérdésekről, eredményekről, munkahelyi problémákról. Kezd kialakulni, hogy az egymáshoz kapcsolódó szakmák alapszervezeteinek titkárai rendszeres kapcsolatot tartanak egymással a közös problémák és feladatok egyeztetésére. Az alapszervezetek többségében megtárgyalták a pártcsoportok munkáját. Annak módszereit keresték, hogy miképpen lehetne őket még jobban bevonni a párthatározatok végrehajtásába. Gyakoribb már a kül- és belpolitikai tájékoztatás is. Jó törekvések vannak a pártmunka arányosabb elosztására, a munka ellenőrzésére, bár ez még nem általános jelenség. Ott gyümölcsöző ez a gyakorlat, ahol az alapszervezetekben személy szerint határozták meg, hogy ki. milyen pártmunkát kapott. és ezt taggyűlésen is ismertették. 3. Fél év tapasztalatából summáztuk, hogy az elbeszélgetések után készített intézkedési tervből mi valósult meft az MSZMP DÉLÉP vállalati bizottságának gyakorlatában. A végrehajtás folyamatos, és időben sem maradtak el a legfontosabb problémák megoldásától. A fél év tapasztalatából az is kiviláglik, mint fehér folt. hogy hol kell erősíteni az intézkedési terv végrehajtását. Lődi Ferenc i I