Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

2 Szombat, 1977. augusztus 6. \ 7 Leonyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu megbeszélése a Krímben • Moszkva (TASZSZ) és az európai biztonság meg­Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára, a Szovjet- szilárdításának ügyét. Kife­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke pénteken a jezték azt a reményüket, Krímben találkozott Nicolae Ceausescuval, a Román KP fő- hogy az európai biztonsági titkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével. értekezlet résztvevőinek belgrádi tanácskozása- hozzá­Leonyid Brezsnyev es Ni- tásanak menetet, értékelve a iarul a földrész országai eolae Ceausescu tájékoztat- felek kifejezték megelége- sokoldalú és kölcsönösen elő­tak egymást az SZKP XXV., deftségüket az SZKP és az nyös együttműködésének el­illetve az RKP XI. kongresz- RKP közötti kapcsolatok és mélyítéséhez, szusán elfogadott határoza- a sokoldalú szovjet—román Leonyid Brezsnyev és Ni­tok végrehajtásáról, s a két együttműködés fejlődése fe- colae Ceausescu vélemény­párt figyelmének központjá- lett. Mindketten kifejezték cserét folytatott a nemzetkö­bán álló kérdésekről. törekvésüket a Szovjetunió zi kommunista és munkás­Nicolae Ceausescu üdvö- és Románia közötti kölcsonö- mozgalom egyes kérdéseiről zölte a szovjet népet az sen hasznos kapcsolatok to. is. Hangsúlyozták a kommu­SZKP XXV. kongresszusán babbi mélyitésere, ezen be- nista és munkáspártok közöt­elfogadott határozatok végre. lul a kétoldalú termelési spe- ti internacionalista szolidari­hajtásában és a Nagy Októ- cla,lzacio és kooperáció tav- tás további mélyítésének és beri Szocialista Forradalom latainak meghatarozására, sokoldalú együttműködésük 60. évfordulójának méltó SZOrOS kapcsolatban a KGST fejlesztésének fontosságát a megünnepléséért folytatott altalanos intézkedéseivel. marxizmus—leninizmus alap­harcban elért sikerekért, és A nemzetközi élet kérdé- , .„ újabb győzelmeket kívánt a seiról folytatott vélemény- A talalkozo szívélyes, ba­kommunizmus építésében, csere során hangsúlyozták. Leonyid Brezsnyev üdvözölte hogy a Varsói Szerződés tag­a román népet az RKP XI. államai politikai tanácskozó kongresszusán elfogadott ha- testületének 1976. novemberi ÍY'n Csernyenko, az SZKP tározatok megvalósításában bukaresti ülésén elfogadott KB tltkara és Anatolij Bla­elért sikerekért. nyilatkozat eszmei és konkrét toY' az ,SZKr kb Wtitkárá­Leonyid Brézsnyev 1976. ^a'!lata' mértékben ^fan" Andrei^az" RKP novemberében Romániában megőrzik jelentőségüket, s ™ ^V í ^taS tett látogatása során elért megvalósításuk lényegesen Mitea. az RKP főtitkárának megállapodások megavalósí- előmozdítaná a leszerelésnek tanácsadója. ráti légkörben zajlott le. A megbeszélésen szovjet részről részt vett Konsztan­Október 4-én kezdődik a belgrádi találkozó # Belgrád (MTI) feladatok végrehajtásáról, biztonság megszilárdításáról Péntek délben megtartott mind a konferencián megvi- és az együttműködés fejlesz­59. plenáris ülésével bele- tátott kérdésekkel összefüg- téséről, továbbá az enyhülés jezte munkáját az őszi belg- gésben a kölcsönös kapcsola- folyamatanuk, jövőbeli to­rádi európai biztonság és tok javításárol>. az europai vabbíejlesztéséről". Hirosima mementója A hajdani szerzetesek kő- „Mondjunk nemet a neutron- tett Egon Bahr, a Német s/.öntése volt a két latin szó: bombára!" — ez a felhívás Szociáldemokrata Párt ügy­Memento móri! — emlékezz lényege. a halálra! Augusztus hatodi- . ... • „ , ka immár 32 éve az iszonyú ,Az N-bomba az amerikai atomhaiálra emlékezteti az ?trategak legújabb csoda­emberiséget, a napra, amikor fe®rYere'I amelyet nagy hu­elóször emelkedett lakott te- bóval ,rekl?™°í"ak szerte a va _ le„vver lepülés föle a tömeghalál KHfi^jSK?* SS^S nukleáris tűzgömbje. Emié- ^umSnS felveri* hírteúk ^-Európában. s elsősorban keznek erre a gyasznapra az "n ,us legyver niraetiK NSZK területén kíván iák egész világon, emlékeznek és B ^niagon szocsovei — „hu rnlrtírnvni vezetője. „Az emberi gondol­kodás perverziója", mondot­ta a nyugatnémet politikus, akinek kijelentése annál is fontosabb, mivel hamar nyil­vánvaló lett — ha a fegyver manus", mert csupán az rak ározm' pusztul el tőle, ami eleven, Európát akarják hát újabb s megmaradnak az anyagi atomfegyverekkel fertőzni, javak. Nem rombol, emelik Kontinensünk már kétszer emlékéztetnek rá a Hirosi­mában és Nagaszakiban ár­tatlanul elpusztított tízezrek GS hozziü^srtozói k s szók akik az atombomba okozta " " b°mba elpnyeit ecsetelő volt világháború kirobbaná­te&ti és lelki sérüléseikből a O-tabornokok, s szere- sanak helye. Most a washing­mai napig sem gyógyultak ki nyen me8állapitják, hogy ez toni és brüsszeli stratégák *•.<= a p«ih t^tén előnyös azokra a csapatokra az atomháború egyfajta „kor­nézve, amelyek majd elfog- látozott" fajtájának torz esz­laiják a neutronfegyver által méjét hirdetik. Nyilvánvaló, sújtott területeket. korlátozott atomháború nem immár tehetséges, azok, akik a És emlékeztet a Föld testén soha be nem hegedő seb, amit a bomba ütött. Az egykori nap emléke nem halványul, s ner.i halvá­nyulhat. Hiszen azok az erők, melyek 1945 augusztusában a két bombát Hirosimára és Ugyanezek, akik ...„,.„. .... ,, . , . sok hónapja a Varsói Szer- puszt!tá® szellemének „ada­ződés katonai szervezetének gonkenb kibocsátását ter­koholt „támadó szándékait" Ye*lk' Ugorik akossaganak N^r^WrieWuTk'T'mai hangoztatva indítottak sajtó- teljes megsemmisiteset koc­Nagaszakira vetették, a mai kanf á t most önfeledt öJrö. kaztatjak. Az atombomba műkkel a saját agresszív nem "papirtlgns ! céljaikról árulkodnak. Nem Az emberiség nem enged­véletlen hát, hogy az első heti meg, hogy létét veszé­közlések után milyen nagy- lyeztessék. A NEM, amit a arányú tiltakozás kezdődött Béke-világtanács akcióhetén Nyugaton és Keleten egy- a neutronbombára mondunk, aránt. Hosszú lenne itt fel- egyúttal IGEN is a békére, sorolni mindazokat az ál- a fegyverkezési verseny meg­Indiától az fékezésére, Európa és minden Egyesült Államokig, akik kontinens népeinek bizton­felemelték szavukat ellene. ságára. Sokat idézett kijelentést Miklós Gábor napig is léteznek. Az embe­riség számára a nukleáris vi­lágháború a borzalmak bor­zalma, s ennek veszélye to­vábbra is fennáll. Akkor, harminckét évvel ezelőtt so­kak számára világos volt — a hirosimai bomba már nem a megvert "Japánnak szólt, Cl IllCgVCl 1 CU(KUIIKm ŰÍ.WI,, , hanem az Egyesült Államok I akkori szövetségesének, a Szovjetuniónak. Az atomfegyverrel való fe­nyegetés és zsarolás, a nuk­leáris fegyverkezési verseny ördögi köre kezdődött meg ezeknek a bombáknak a rob­banásával. Hiszen a Szovjet­unió. kénytelen volt önmagát felfegyverezni az amerikai fenyegetéssel szemben, s egy­oldalú békeakarata nem volt elég ahhoz, hogy az atomle­szerelést még a kezdet kez­detén végrehajtsák. Óriási anyagi és szellemi erőket ál­dozott az emberiség ez alatt a valamivel több mint három évtized alatt saját elpusztí­tása eszközeinek megterem­tésére. Statisztikusok időn-­ként kimutatják mi mindent lehetne építeni, miféle ja­vakban részesülhetnének az éhezők, ha a fegyverkezésre költött százmilliárdok békés humánus célokat szolgálná­nak. Ma már fogalmainkat Is kisajátítják, s a hirosimai tö­meggyilkosok örökösei újabb pusztító eszközeiket merésze­lik „humánusnak", azaz „em­beriesnek" nevezni. A sza­vak eredeti értelmének visz­szaúllí tusáért, a nukleáris fegyverkezési verseny újabb nekilódulása megakadályo­zásáért hirdette meg a Bé­ke-világtanács is akcióhetét, augusztus 6. és 13, között. együttműködési előkészítő tanácskozása. Ezen a résztvevő 35 ország kül­döttsége elfogadta az őszi találkozó idejét, napi- és munkarendjét rögzítő hatá­rozatokat, amelyeknek ki­dolgozása több mint másfél hónapos munkát igényelt. A találkozó nyilvános zá­róülésén Milorad Pesics nagykövet, a jugoszláv kül­döttség vezetője elnökölt és mondott beszédet. Megálla­pította, hogy az előkészítő megbeszélések bonyolultak voltak, de az elfogadott do­kumentum az összes részt­vevő igényeit kielégíti, és a helsinki konferencia záró­okmányának elvein nyug­szik. Előkészítő értekezletünk eredményes munkát vég­zett — mutatott rá Pesics nagykövet. Mindannyian re­méljük, hogy ez az esztendő újabb előrelépést hoz kon­tinensünk biztonsága, együtt­működése, a nemzetközi enyhülés útján. Ezt követően a Vatikán küldöttségének vezetője —, aki az utolsó plenáris ülé­sen elnökölt — az összes de­legáció nevében köszönetét tolmácsolta a jugoszláv kor­mánynak az előkészítő ta­nácskozás kitűnő munka­feltételeinek biztosításáért, majd ezekkel a szavakkal zárta felszólalását: „A vi­szontlátásra október 4-én Belgrádban". Az eredményesen véget ért előkészítő tanácskozás ha­tározatai alapján az őszi ta­lálkozó az új-belgrádi „Szá­va" kongresszusi csarnokban október 4-én délelőtt 10 óra­kor kezdődik, és résztvevői arra törekszenek, hogy ez év december 22-ig záróhatáro­zattal, eredményesen elvé­gezzék munkájukat. Ha azon­ban ez mégsem sikerülne, akkor a jövő év január kö­zepétől február közepéig újból összeülnek. A találkozó megnyitó ülé­sén számítanak Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkár részvé­telére. Az őszi belgrádi találko­zón a küldöttségek alapve­tően plenáris üléseken tár­gyalnak. Képviselőik a napi­rend fő pontjaként: „Beha­tó eszmecserét folytatnak mind a záróokmány ren­delkezéseinek megvalósítá­sáról és a helsinki konfe­Közéleti napló ELUTAZOTT AZ NSZEP KÜLDÖTTSÉGE Pénteken este elutazott osztályának vezetőjével az Budapestről a Német Szo- élen a hírközlés fejlesztésé­cialista Egységpárt Központi nek kérdéseit tanulmányozta Bizottságának pártmunkás- hazánkban. A küldöttséget küldöttsége, , amely Heinz fogadta Borbély Sándor, a Lübbével, a KB távközlési Központi Bizottság titkára. ELISMERÉS A VÖRÖSKERESZTNEK Vöröskeresztes aktivisták- got gyakran éri természeti kai és a sajtó képviselőivel csapás és minden alkalom­találkoztak pénteken a Vő- mai tapasztalhatták a Ma­röskereszt székházában az gyar Vöröskereszt segítőkész­Olasz Vöröskeresztnek a ma- ségét. Ennek a segítségnyúj­gyar szervezet vendégeként tásnak a köszönete is kifej e­hazánk'ban tartózkodó kép- zödött az Olasz Vöröske­viselői: dr. Angelo Savini- reszt elismerésében: átnyúj­Nicci elnök és dr. Luciana t ^ Maavar Vöröske­Corvini külügyi osztályveze- , , , tő. Dr. Angelo Savini-Nicci resztnek az olasz szervezet elmondotta, hogy Olaszorszá- kitüntető érmét és oklevelét, MAGYAR—NDK EGYEZMÉNY Szarka Károly külügymi­niszter-helyettes és Gerhard Relnert, a Német Demok­ratikus Köztársaság magyar­országi rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete au­társaság és a Német Demok­ratikus Köztársaság között hatályban levő polgári, csa­ládjogi és bűnügyi jogse­gélyszerződés módosításáról gusztus 5-én Budapesten ki- és kiegészítéséről szóló jegy­cserélte a Magyar Népköz- zőkönyv megerősítő okiratait, ÜDVÖZLÖ TÁVIRATOK Lázár Cyörgy, a Miniszter- Lázár György táviratban tanács elnöke táviratban üd- üdvözölte Mlchael Manleyt, vözölte Süleyman Demirelt, Jamaica miniszterelnökét a Török Köztársaság újonnan országa függetlenségénél 15. kinevezett miniszterelnökét- évfordulója alkalmából. .••é/ " / . ' 'T'' ' • ":' óna: Folytatódnak a harcok Etiópiában • Párizs (TASZSZ) Addisz Abebából ciók. Az AP tudósítója jelen­érkező tetle' hogy Szaúd-Arábia és Szudán igyekszik tömöríteni a szomáliai és az etiópiai fegyveres erők között. hírek szerint Etiópia dél- ...... . „ keleti részén harcok folynak a*tetioplal kormany eIlense' Abdurahman Dzsama Bar­re szomáliai külügyminiszter Az AFP jelentette, hogy _ jelentette az AFP tudó. az úgynevezett „Nyugat- sítója Mogadishuból — cá. szomáliai Felszabadítás! foita Etiópia arról szóló nvi­Front" csapatai számos tele- latkozatát, hogy az ország pülést foglaltak el Etiópiá- „szomáliai fegyveres agresz­ban. A békés laklbsok sorai- sz1Ó áldozata lett", ban jelentős az áldozatok Az Afrikai Egységszerve, száma. zet közvetítő bizottsága pén­Hírek szerint számos reak- teken Libreville-ben, Gaboti ciós arab rezsim erőfeszítése- fővárosában tanácskozásokat ket tesz, hogy az „afrikai kezdett az etióptai—szomá, szarv" térségében kiszéle- liai konfliktus békés rende. rencia által meghatározott sedjenek az agressziós ak- zésének lehetőségéről. Bercxeli A. Károly Vándorének (Regíny) 60. Annyi bizonyos, hogy valahányszor sétálgattam vele, s koldus vagy szegényember jött velünk szembe. De Stefano elcsüggedve legyintett: — Che miseria! De megvetette foglalkozását is, a tanárságot, különösen a holt nyelvek oktatását, s mint affaj­ta filozopter. aki későn döbben rá tudománya ha­szontalanságára. vagy legalábbis hasznosíthatat­lanságára, őszintén lelkesült a civilizációért, a gépekért, s mindenért, ami a szakmájától a leg­távolabb állt. Ezért tisztelte úgy a németeket is, ha rájuk emlékezett, nem győzte elégszer hang­súlyozni, hogy ott mennyire fejlett az ipar. Bi­zonyos, hogy Olaszország e tekintetben valóban elmaradott része volt a világnak: de törődhetett-e ezzel egy magamfajta süvölvény, aki részegen itta magába a múltat a romok és műemlékek között, s boldog volt, hogy romantikus hajlamai a legteljesebben kielégülhetnek? Nagyképűség volna számon kérni magamtól a szociális érzék hiányát már csak azért is. mert a társadalmi kórságok iránt nem voltam érzéketlen, hiszen a szegénység minden formáját kitanultam már, de ezek a kérdések csupán nyers érzelmi alakban jelentkeztek, lázongásban és elkeseredésben, s még igen távol álltak attól, hogy határozott programmá tudatosodjanak. Így nem vájkáltam De Stefano válságaiban sem, s mert ő erről nem nyilatkozott más sebek felé tapogatóztam. Nem­sokára meg is találtam meghasonlott mivoltának titkos, fertőző gócát. A tanárnak írói ambíciói voltak, s a sikerte­lenség volt az a belső sérelem, sőt sértődöttség, amely megutáltatta vele mesterségét környeze­tét, s talán egy kissé hazáját is. Ezért vonogatta a vállát ha valamely újabb olasz íróért vagy művészért lelkesültem, ezért tartotta tarthatat­lannak a rendszert s a társadalmi berendezke­dést, keserű, szívósan becsvágyó, de mindunta­lan kudarcot valló irodalmár volt ő, aki ifjú ko­rától kezdve törte, gyötörte magát anélkül, hogy számottevő eredményt ért volna el. Mindez persze nem azonnal derült ki. mert ő, mint a sikertelen emberek általában, némi ön­gúnnyal tért ki lelki életére, s csak egy-egy szó­val sejtette velem, hogy nem azonos azzal, aki­nek látszik. Eleinte csak sóhajtott egyet, ha én gyanútlanul, saját irodalmi terveimre célozgat­tam, aztán, ahogy mind jobban összebarátkoz­tunk, úgy fakasztotta fel előttem gennyes feké­lyét. Azért használok ilyen csúnya szót ezzel, a különben nagyon rokonszenves emberrel kapcso­latban, mert akkor, mikor én összekerültem ve­le. már túl volt a fórumok megostromlásán, és műveinek mindenáron való érvényesítésén, ak­kor már feladta a harcot, magába omlott, s csak egy-egy fájdalmas rángása jelezte, hogy valami­kor sok mindent akart. Sokat és nagyszerűt, de a világ komisz és kegyetlen, s ő elvérzett a re­ménytelen küzdelemben. Ez a gyógyíthatatlan kórság benne rágott, s ha valóban tagja volt var lami földalatti mozgalomnak, akkor ez a sajgáa vezette ezek táborába, s ez a csillapíthatatlan kin Ismertette fel vele a mások, az elhullottak, a leigázottak, a kiszipolyozottak vele rokon szen. védését is. így alakult ki az én kedves bicegő barátom jelleme, akit ez utóbbi fogyatékosság sokkal ke­vésbé foglalkoztatott, mint Byront, legalábbis erre még csak elejtett megjegyzést sem tett, ebben a fanyar pózban élt, ezt öltötte magára, hogy megvetését kifejezze, s ezért számolt le még az eleven szépséggel is, amely körülvette. Ez volt megjelenési formája, társadalmi szerepe, a mert ez volt önmagáról alkotott képe is, egy ki­csit valóban ilyenné is vált. Az ember, ha el­képzeli magát valamilyennek, vagy belelovalja magát valamilyen, önmagáról alkotott elképzelés­be, akkor előbb-utóbb ehhez válik hasonlóvá, még ha ellenkeznék is ezzel valódi alaptermé­szete. De Slelano, amint egy-egy elkunyerált írásmű­véből kihámoztam, eredetileg sem gunyoros, sem fölényes, sem rendszerellenes nem volt, hanem édeskés, olvatag, sőt banálisan szentimentális. Elcsüggesztő novellákat írt, kopott fordulatokkal, s közhelyszerű párbeszédekkel, nem volt benne egy mákszemnyi frissesség, sem újdonság, ope­rettlibrettók színvonalán mozgó történetei ház­mesterlányokról és grófokról valóban alig ütöt­ték meg az önképzőkörök követelményét. Szin­te érthetetlen volt előttem, hogy egy tanár, aki átrágta magát kultúrákon és irodalmakon, eny­nyire ne csiszolódott volna ki olvasás közben, s ennyire ne érezte volna, hogy mi az, amit nem szabad leírni. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents