Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

Csütörtök, 1977. augusztus 4. 5 A kenyér és a gép G

yorsan learattunk. Bár sokunkat nem tört meg ez a munka, nem festeR „ördögire" a por. mégis örülünk.. Szemére vethetnénk-e bárkinek, hogy bentről, a hűvös szobából nézi az aratást? Jogtalan és igazságtalan lenne. A gép mindnyájunk helyett dolgozik. É$ ahol a gép arat, ott az ember irányít. Ezért harcoltak régen, ezt hirdetik ma is. A gép segít az emberen. Rendje is ez a haladásnak. Ma, amikor a jó kombájnos leereszt naponta félezer mázsa gabonat a garaton, nem biztos, hogy az irányitót tiszteljük, hanem a gépét. Lényegében majdnem mindegy, hogy Zöld Béla vagy Piros Gyula vezetté-e a Ciaas-Dominatort vagy a John Deere-t. Nem sokat változtat. néhány mázsa ide vagy oda személyenként, az egész számit. Általában a kombájn, a gépóriás előtt emeljük kalapunkat. Persze, ^sak jelképesen, mert a vicsorgó fogú, csattogó gépszörnyetegben mégis az embert tiszteljük, becsüljük. Azt az embert, aki megtervezte, megalkotta, öszszerakta, 5 aki dolgozik vele. Nem is kívánkozik az átlagember a búzarengetegbe. Hasznát úgyse vennek, ha gépre ülne, csak tönkretenné a milliókat; ha kaszát fogna, az már megint baj lenne. Ügy jó az, hogy mi, az átlag, csak nézzük a mai aratókat, a békés, „barna tankokat". A kombájnokat látjuk a táblákban. A hatalmas porfelhőkben, sárga kalászszőnyegben a gép kerül fókuszunkba, szinte eltörpülnek vezetőik. Dübörög, csattog, az. porol. Az ember kis, szürke, lényegtelen. Meszszirő! mintha rabjai lennének az acélmonstrumnak, néma szemlélői a . hatalmas fogaskerekeknek, áttételeknek. Pedig nem fgy van! Ember nélkül megbénul, sánta, vak óriás, tehetetlen a tanyányi gép. És az ember tudja is ezt; tudja, hogy hatalma van, tudja, hogy óriás, és talán azért bújik a háttérbe, s kalitkába, hogy ne őt, hanem a gépet ünnepeljük, a gépet dicsérjük, a gépről zengjen a szó. A legyőzhetetlenről, a nagy munkabíróról, mindnyájunk jótevőjéről. Hiszen nem akármilyen munkás ő. Naponta 500 mázsa kicsépelt gabona, rengeteg. Tizenöt hektár föld termése, korábban egy családnak egy nyári aratnivalót adott. Most, ha minden összevág, a gép ennyit letarol, simára borotvál. Sűrű, jó termést adó gabona, jó aratóbrigád, jól előkészített gép és nem utolsósorban jól képzett, jól fizetett ember kell hozza. Mert aki most arai. helyettünk is arat.. Tiszteljük, megfizetjük. Lehet, hogy annyira becsiili ő is a kenyeret, mint mi. Nem emeli szájához, mielőtt megszegi, még azt sem mondhatja, ez abból van, amit én vágtam. Jó pénzt lát minőén cipóban. Könnyebben jut eszébe, amikor dolgozik, a majdani tfz szép hfzó. a külföldi út, mint a foszlós bélü fehér kenyér. Ezért nem ereszti a földbe a vágóasztal késeit, s ezért üríti óvatosan a garatot, tudja, hogy becsülik, elismerik, értékelik cselekedetét, szakértelmét, tudását. Nem is vár dicshimnuszokat, hiszen az aratás három hét megállás nélküli munka a határban, az átlagembernek olyan gyorsan elszaldd, mintha éppen tavasz vagy ősz lett volna. Annyira becsülik őt, mint a kenyeret. Ki így, ki ügy. Majoros Tibor Új politikai gazdaságtan Ácta Nemrégiben jelent meg a .TATÉ Politikai Gazdaságtan Tanszékének űj Actája, mely immár tizenharmadik alkalommal nyújt betekintést a kollektíva munkájába. A tanszéken az utóbbi években a tudománvos kutatások főként a mezőgazdaságra irányultak. Ezt tükrözi a kiadvány ls, a megjelent öt tanulmányból négy agrárkérdésekkel foglalkozik. Dr. Andrássy Adél „A ma. gvar mezőgazdasági termelés alakulását jelentősen befolyásoló releváns gazdasági változók kiválasztása egy- és többtényezős korrelacióanalízissel" című munkájában korszerű matematikai-statisztikai módszerekkel határozza meg, hogy az elmúlt húsz év során a mezőgazdaság egyes tényezői milyen hatással voltak a termelés alakulására. A feltart összefüggések lehetőséget adnak a további fejlődés extrapolálására is. A munka szerinti elosztás törvényét az elméleti kutatások és főleg a gyakorlati feladatok állandóan a tudomány érdeklődésének előterében tartják, fgy rendkívül aktuálisnak bizonyul dr. Im. re Ottó dolgozata, amely „A munka szerinti elosztás néhány elvi kérdése" címmel jelent meg. Alapvető profiljában, a mezőgazdaság viszonyainak vizsgálatában a tanszéki kollektíva sz.ínes tematika szerint dolgozik. Ennek frappáns megnyilvánulása dr. Mayer László témaválasztása: tanulmányában Tanzánia mezőgazdaságának a gazdasági fejlődésben betöltött szerepét és agrárpolitikáját elemzi személyes helyszíni tapasztalatai és a külföldi irodalom alapos feldolgozása nyomán. Dr. Sípos Miklós „A termelőszövetkezetek állami támogatási rendszerének fejlődése Magyarországon" címmel történeti áttekintésben mutatja be a pénzügyi szabályozás céljainak, formáinak és eredményeinek alakulását. Rendszerezése gyakorlati szakemberek, oktatók és más érdeklődők számára is hasznos ismereteket nyújt. Az indirekt irányításra való áttérés óta eltelt tíz év tapasztalatai a termelőszövetkezeti gazdálkodás jó néhány fehér foltjára irányították rá az üzemgazdasági kutatások figyelmét. Egy ilyen kevéssé kihasznált lehetőségre hívja fel a figyelmet dr. Váczy Mária „A költséggazdálkodás kialakulását elősegítő és befolyásoló tényezők, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben" című tanulmányában. A dr. Nagy Lajos profeszszor által szerkesztett új Acta színvonalas kiadvány. Minden bizonnyal tovább fogja növelni a közgazdászok körében egyre jobban elismert szegedi műhely tekintélyét Dr. Czagány László SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A 6. művelőd él elméié? ti nyári egyetem előadásai a Biológiai Kutatóközpontban, délelőtt 9 órától. XVIII. szegedi nyári tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 21-ig. Hajnal Gabriella kiállítása a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Fotóklubok 13. szegedi szalonja a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21Mónus Sándor fazekas ncpi iparművész kiállítása a Juhász Gyula művelődési központban, augusztus 20-ig. Kátai Mihály festőművész tárlata a Közművelődési Palota kupolájában, augusztus 28ig. Szép könyv '76 kiállitás a Technika Házában, augusztus 11-ig. Csanádi György iparművész kiállítása a Gulácsy Lajos-teremben, augusztus 4-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Míívelödéspszichológia Az idei művelődéselméleti nyári egyetemen művelődéspszichológiai témákat tárgyalnak az előadók. Az eddigi fejtegetések különféle nézőpontokból, de egyöntetűen bizonyították: az ismert, törvénybe is foglalt művelődéspolitikai célokat lehetetlen elérni a pszichológia eredményeinek megfelelő alkalmazása nélkül. A művelődés irányítóinak munkáját újszerűen megvilágító előadások közül választottuk ki dr. Cse. peli György egyetemi adjunktusét: Szociálpszichológiai alapismeretek a közművelődés szolgálatálfan. Nálunk csak mostanában indult gyors fejlődésnek a lélektan egyik ága, a szociálpszichológia. Szaporodó tudományos felismeréseit azonban máris haszonnal alkalmazhatják a népművelők. A tudományág egyik vizsgálati területe az a történéssorozat, amely egy másik személlyel való találkozásunk pillanatában lezajlik — bennünk és a másikban. A következtetése pedig: az egyén a társastársadalmi viszonylatok metszőpontja, önismerethez csak mások megismerése révén juthat. Hogyan segíthetnek ezek a szociálpszichológiai megállapítások a közművelődésben? A népművelő, akinek ilyenféle ismeretei vannak, kerüli a személytelen, a formális, a liturgikus szabályok szerint szervezett kulturális rendezvényeket. Nemcsak számol a résztvevőknek azzal a törekvésével, hogy a „találkozásokon" ki-ki önmagát szeretné •jobban megismerni, hanem kihasználja ezt a szándékot; szervező munkáját a személyesség, a rugalmasság és az informalitás igénye hatja át. A csoportok lélektana a szociálpszichológia másik alapvető kutatási területe. A közösséggé szerveződött csoport jellemzője az aktivitás, a társadalom szempontjából progresszív cselekvés. A művelődő közösséggel lehetetlen az egyoldalú közművelődési szemlélet alapján dolgozni, mely szerint az egyik fél a kultúra átadója, a másik passzív befogadó. A közösség minden tagja ugyanis egyszerre tárgya és alanya a művelődési (és más) tevékenységnek; nemcsak kényszerű reakciói vannak, hanem aktív, másokat is, önmagát is alakítja. A népművelőnek tehát demokratikus és közösségi művelődési alkalmakon teret kell biztosítani az önálló alkotóképesség gyakorlására és fejlesztéséré. Az ilyen elvek szerint alakított kulturális események, alkalmak kritikus és felelős gondolkodásmódot ébresztenek. Minthogy a szociálpszichológia valamennyi kutatási területe szorosan kapcsolódik a hétköznapi élet, a valóság történéseihez, nem haszontalan, ha a közművelődés szakemberei ismerik, „kölcsönveszik" e tudományág logikáját. Elkerülhetik így az arisztokratikus és bürokratikus közművelődési szemlélet káros hatásait; az „elit-tömegkultúra", a müvészfilm-közönségfiim, az értékes irodalom-lektűr, a kultúra-szórakozás — és mas hasonló, értelmetlen szembeállításokat, meddő vitákat. Tudatosíthatják, hogy a "kultúra nem valami megfeghatatlan, „nemes" dolog, hanem az életet szervező viselkedési, gondolkodási minták és az érzésvllág differenciált egysége, a hétköznapi tevékenységek teljessége. S.E. Falikárpitok j • • •. • • ' " JtJfe ••••• A textilművészet, köztük a magyar textiles iparművészet is, megvívta forradalmát a maga műfaji megújulásáért. Mostanra rendeződtek sorai, lehiggadtak a vad kísérletek, kialakultak, kirajzolódtak a űj vonulatok. A tértextilek, a síkból kilépő faliképek, a különböző anyagokat applikáló alkotások, a népművészet textilemlékeihez motívumért, technikáért és technológiáért nyúló munkák sora a felfrissülés leglátványosabb eredményei. S ennyi kísérlet, siker és kudarc közepette a klasszikus falikárpit, a gobelin, a hímzés, megőrizte ünnepi szépségét, létjogosultságát, sőt... Hajnal Gabriella, aki a Képzőművészeti Főiskola festőtanszakának friss diplomájával, a palya elején elkötelezte .magát a falikárpit műfajával, ehhez a klasszikus hagyományhoz kapcsolódik, ezt újítja meg. ezzel fejezi ki korunk ünnepi pillanatait.. Technikájának alapja a díszítés egyik legrégebbi módja. Alkotásai nem véletlenül idézik a nézőben az ékes bizánci öltözeteket, a középkor pompás miseruháit, palastjait, de a reneszánsz világi dekorációit is. Ugyanakkor olyan témákat, dolgoz fel, mint az Ikarusz legenda, a József Attila emlékére készített falikép, a Chile-soroAz első előtti felvonás zat (más címe van a meghívó reprodukciója mellett, más a művek jegyzékében, s más a kiállított alkotás alatt!) vagy a Zenészek. E jó részt figurális alkotások mellett néhány, szinte csak omamentális müvet is láthatunk, mint az Ablak, a Labirintus vagy a Len-kender címűek. Természetesen figurát és ornamen likát, sőt, egyes darabokon textilemlékek applikációját egyszerre, szintetikus egységben alkalmaz Hajnal Gabriella. Áhítat és ünnepélyesség sugárzik ezüst és aranyszállal átszőtt munkáiról. Színeinek tartózkodó, visszafogott szépsége csupán a Chile-sorozat darabkáin vált a pirosak és kékek vibráló expresszivitásává, a halál kardos angyalának felkorbácsoló esatanyerésénél megélénkül színvilága. Á kiállítás legnagyobb igényű, s méretét tekintve is hatalmas alkotása, az Ikarusz. Talán ezen a falikárpit.ján láthatjuk leginkább summázva és öszszegezve Hajnal Gabriella művészi erényeit — túl a mesterség magasiskoláján, a díszítés újszerűségein, gazdag mondanivalót, érzékeny és differenciált művészi ars poétikát közvetít. Mondandó és műfaj magasrendű egymásralalálása, ez a falikár. pit. Tandi Lajos öltözőfolyosó, a színpad alatt. Az Aida szegedi szólistái — Karikó Teréz Főpapnő, Sinkó György Király, Gregor József Főpap, Réti Csaba Hírnök — kifestve, kikenve, kiöltözve. Bevetésre készen. A tréfamester, vagy miként rádiókabaréban mondják, szóvivő; Gregor. Ki más lehetne persze? Hanem az első poen rajta csattan. * Gregor: Elvittem Amneriszt a Bárkába, bivalyerős pacalra. Kanalazta zokszó nélkül, még a könnye is kicsordult. Aztán visszajött a térre, s úgy fújta a próbán, mintha mi se történt volna. Karikó: (tettetett közönynyel): Mást vártái? Sinkó (lakonikusan): Ez nem jött be. Gregor (félre, hüvelykujjával Sinkóra): Egy demizson bort ígértem a katonáknak, ha a bevonulási képben leejtik. Sinkó (parlando): Sose felejtem el, a hatvankettes Aidában együtt sminkeltünk Svéd Sándorral. Szinte könyörgött, készítsem elő az első színpadi megszólalását. Azt a szöveget, hogy ta pressa, adjam föl neki méltósággal. Arra is kényes, igényes volt, mit csinálnak a partnerei. Szünetben aztán jöttek az autogramkérők, akkor még keskeny fabódéban öltöztünk, s furakszik valamennyi át előtte — Ottolinit keresték. Az előadás végén tapintatosan rákérdezlem: Sándor bátyám, ha lennél kedves egy aláírást, erre a papírra. Kész örömmel — derült föl az arca —, csak elfogyott valamennyi dedikált fényképem. Holnapra viszont hozok — így ő, s másnap valóban azzal jelent meg a» öltözőben. Gregor (témát vált, fölvillanyozva): Ha egyszer tiszteletbeli címeket osztogatnak a szegedi szabadtérin, Réti lesz az örökös Hírnök. Réti (megadóan): Szó ami szó, leszámítva a tavalyi Nabuccót, nekem a nyúlfarknyi operaszerepek jutnak. Alioum császár a Turandotban, Solom mester a Bánkban, és hírnökök csőstül, a Hunyadiban, Trubadurban, Aidában. Persze ezeket is szívesen csinálom. Volt idő, mikor a premiereket követően összeröffentünk a borpincében. Ha kicsit iszom, kitűnő a magasságom. Képzelhetitek, olasz dalokra tanítottam az olaszokat. Karikó (fölbátorodva): Legnagyobb szerepem Micbaela volt' a Carmenben. Rettenetesen féltem a hatalmas tértől, színpadtól, úgy éreztem, a hangom is elvész benne. Furcsa módon attól nyugodtam meg, mikor a jónevű tenorista, Bonhomme, a szerepe szerint belém karolt — reszketett, mint a nyárfalevél. Gregor: A Fidelióban olyan lépcsörendszert építettek, hogy az első próbán semerre sem találtam ki a rivalriához. Ott bóklászom a labirintusban, kérdezem P3Icsót, merre a kijárat. Mire ő közömbösen: én tudjam, to vagy a szegedi. * Időközben elfújták as utolsó szignált. Az ügyelő Ramfiszt szólítja a bal oldali járáshoz. Most egyszerű a helyzet. Gregor József szépen, komótosan, besétál a színre. Szemközt Radameszszel. N. I. Llebmann Béla felvétele Fesztiváltörténeti emlék az 1962-es Aidából. Svéd Sándor (Amonasro) cs Luiggi Otlolini (Radames) a fabódes öltözőben