Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

Yasárnap,' 1977. augusztus 28. 11 Llebmann Béla felvétele Lapunk tegnapi számának srómorú információja volt: 94 éves korában elhunyt Kós Karoly romániai magyar író, szellemi életünk kimagasló egyénisége. Emlékezetére álljon itt egy kép. 1959-ből, a felújított Szegedi Szabadtéri Játékokról, ahol Búdai Nagy Antal ciniu ketrészes történelmi drámáját mutatták be. Balról Kós Károly mellette a nagy sikerű előadás rendezője: Marton Endre, továbbá Major Taniás és • i Vaszy Viktor Rendelet a mezőgazdasági szakcsoportokról A Minisztertanács —aszövetkezeti törvényt és az időközben megjelent ágazati jogszabályokat figyelembe véve — módosította a mezőgazdasági szakcsoportokról 1972-ben kiadott rendeletét. Ezzel néhány formai és több olyan érdemi változás lépett hatályba, amelyet a szövetkezetekkel szervezetileg is szorosan együttműködő szakcsoportokban feltétlenül érvényesíteni keli az eredményes munka érdekében. Lényeges változtatás például, hogy a szakcsoportok alakulásával, működésével kapcsolatos alapvető kérdésekben döntési joga ezentúl a szövetkezet közgyűlése helyett a küldöttközgyűlésnek van. s ez többféle olyan, a szakcsoport érdekeit szolgáló határozatot is hozhat, amelyve a közgyűlésnek nem volt lehetősége. A rendelet a korábbinál nagyobb hatáskört biztosit a szakcsoportok tevékenységében a szövetkezet igazgatóságának, vezetőségének is, amennyiben lehetővé teszi számára, hogy a küldött közgyűlés határozata előtt is hozzájárulhat szakcsoport szervezéséhez, meghatározott résztevékenység folytatásához. Formai változás, hogy a szakcsoport intéző bizottságát és elnökét az eddigi négy helyett öt évre választiák, a felügyelőbizottság elnevezését pedig ellenőrző bizottságra változtatták. Á rendelet végül előírja, hogy a szakcsoportot működtető szóvetkezetek alapszabályaikat. szervezeti és működési szabályzatukat a mostani jogszabály rendelkezéseinek megfelelően kötelesek módosítani, kiegészíteni. A mezőgazdasági szakcsoportok a háztáji gazdálkodás körén kívül végzett kistermelői tevékenység legjelentősebb szervezetei, a fogyasztói vagy a mezőgazdasági szövetkezetek keretében működnek. A szakcsoportok elősegítik a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését, az ehhez szükséges anyagok, eszközök beszerzését, termékeinek értékesítését és feldolgozását. Jelenleg 200 ezres taglétszámmal mintegy 2500 szakcsoport működik az országban. A szakcsoportok részben saiát szükséglet kielégítésére, részben értékesítés céljából foglalkoznak egyebek között sertéstenyésztéssel és -hizlalással, nyúltenyésztéssel, méhészettel, kisállattenyésztéssel. zöldség- gyümölcs- és szőlőtermeléssel. Mindkét termelési cél fontos népgazdasági igényt elégít ki. A szakcsoportok 1976-ban 2,5 milliárd forint értékű terméket állítottak elő. A mezőgazdasági kistermelőknek e - jelentős szervezete társadalmi segítséget is igényel. Ennek elsődleges forrása a „befogadó" szövetkezetek szervezeti és gazdasági támogatása. Az űj jogszabály ehhez teremtett a korábbinál kedvezőbb feltételeket, a gazdasági érdekek érvényesü lését helyenként nehezítő rende'kezéseket feloldva segíti a szakcsoport és a szövetkezet jobb együttműködését. (MTI) TESZÖV-értekezlet Kétnapos értekezletet tartott Szegeden, a Technika Házában a Termelőszövetkezetek Cr3zágos Tanácsa és a TESZÖV. Ezen az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának képviseletében részt vett dr. Szaszkó László. Csütörtökön öt megye tsz-szövetségeinek részvételével a mezőgazdasági szövetkezetek új belső szabályzatainak előkészítését vitatták meg, pénteken pedig a tsz-dolgozók munkadíj-besorolásáról, díjazásáról és premizálásáról dr. Benda Kálmán, a TOT főosztályvezető-helyettese tartott előadást a tsz-ek elnökei, főkönyvelői és jogtanácsosai részére. Vasárnap is árusítanak zöldséget és gyümölcsöt Bőségesen termett zöldség és gyümölcs idén az országban, így Cspngrád megyében is. Hogy a gazdag termésből semmi se menjen veszendőbe, a konzervgyár fokozott ütemben végzi a tartósítást, a kereskedelmi szervek pedig a lakosságot igyekeznek az eddiginél is jobban ellátni. Néhány héten keresztül ezért vasárnap is árusítanak reggel 7-től 11 óráig zöldséget és gyümölcsöt jó néhány üzletben, azaz az üzletek utcai elárusítóhelyén. így bőséges választékot kínál már holnap az ÉLIKER tarjáni 10-es és odesszai ABC-óruháza, a Városellátó Széchenyi téri boltja, az ÁFÉSZ 25. számú Széchenyi téri üzlete, a ZÖLDÉRT tarjáni 30-as) ABC-árubáza. A Retek utcai kihelyezett alkalmi áruda is a vevők rendelkezésére áll. A vasárnapi piacok 2 órával tovább lesznek nyitva, a piacon található zöldség-gyümölcs üzletekben hasonlóan déli 12 óráig fogadják a vásárlókat. A strandokon üzemelő árudák is bőséges kínálattal várják a vevőket. A gazdag termés azt is lehetővé teszi, hogy a nagyobb üzletekben hétköznap nyitástól zárásig megfelelő menynyiségű és minőségű zöldséggel és gyümölccsel töltsék fel a polcokat. Nem lehet tudni, hányszor írták már le: a magyar népgazdaság jelenlegi legfontosabb érdeke az export növelése. Ehhez az út a minőségi követelményeken át vezet. Hogy azonban eddig elérjünk, van egy — nem kevésbé lényeges — „megálló" is: az ésszerű, jól megszervezett munkaidő-kihasználás, azaz az összes lehetséges holtidők, „állásidők" megszüntetése, vagy legalábbis redukálása. Ehhez persze sok minden szükséges — hogy mi, arra ezúttal a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregysége a példa. Egy gyáregység, amely az idei év első félévében 90 százalékban kivitelre termelt. * Körbefutó „gang" a Szilléri sugárút és a Nagykörút sarkán álló épületben, kicsit a pesti bérházak belsejéhez hasonló. Ide nyílnak az irodák, néhány munkaterem is. Az egyik ablakban csinos miniköpenyben két, nem kevésbé csinos lány ül, cigarettáznak. Idő: délelőtt fél tizenegy. — Hát hogyan is áll ez a munkaidő-kihasználás? — mutatok a két hölgy felé, Varga Mihály termelési osztályvezetőnek „címezve" a kérdést. — Most nincs szünet — de mégis szünet van. A „hivatalos" 9-től negyed 10-ig tart, de a szalagon levő kocsik közül, amik a javításra váró cipőket viszik, óránként négy mindig odaér a dolgozóhoz, így ilyenkor körülbelül öt perc kényszerszünet van. Ezen nem tudunk változtatni, de ez az állásidő nem állandó, túl nagy luxus lenne. Minőségi szempontból persze az a jó, ha mindig üresek a kocsik, de a termelési oldal legalább ilyen fontos.-.. Elég egy géphiba, amikor másutt kell besegíteni, vagy különösen egy-egy lemaradás: máris nincs öt perc cigarettaszünet. De: egy másféle öt perc mindig van. Az üzemi tornáé, amely 11 órakor kezdődik — mindennap, jó néhány éve, s ezt kifejezetten igénylik is. * — Az előbb géphibát említett. — Igen. Voltaképpen ez a mi legnagyobb bajunk. A tűző üzemrészben megoldódót a dolog, idén jó néhány új, korszerű gép érkezett, hadd említsem példának az olasz, úgynevezett „buggoló" (a cipő szélét behajtó) gépet, de az anyag-előkészítéshez és a formarögzítéshez is jött néhány. Az „aljazó"-ban azonban más a helyzet. A gépek régiek, köztük nem egy olyan — kulcsfontosságú — van, amelyből nincs tartalék. Így aztán, ha például a délutáni műszakban így ilyen elromlik, a tmk-s olykor egész éjjel csinálja, hiszen reggelre mennie kell. — Van-e remény újabbakra?' — Jóval több, mint mondjuk két évvel ezelőtt. Lehetseges, hogy már most, a második félévben kapunk »iéi.ánjat, vagy legalabb alkatrészeket. Velti Lajos főkönyvelő közbeszól: — Már nagyon ideje is, sok gond van emiatt. Az első félévben például ezer teljesített órára 1,52 óra állásidő jutott, ez rosszabb, mint tavaly ilyenkor: akkor csak 0,7 volt. Főleg a Rapcsozóés az úgynevezett fárahúzó gépek rakoncátlankodtak. — Mennyi ember ügyel ezekre? — Mintegy harminc tmk-s, van is dolguk elég. Nagyon ideje már, hogy felújítsák azt az üzemrészt. * Van más ok is, ami a felújítás szükségessége mellett szól, s egybe összefügg a munkaidő-kihasználással. S itt több az ok örülni is. — A cipőiparban az egész világon egy átalakulási folyamat bontakozott ki, illetve Magyarországon most van a kezdetén — mondja a termelési osztályvezető. — A divat diktálta változás a régi, színes lakkokból készített nagy szériákról bennünket is átkényszerít a puha, színes oórökből készítendő változatosabb, modernebb fazonú és, anyagú cipőkre. Egy ilyen nagy váltás természetesen fokozott szakértelmet, figyelmet, új technológiák kidolgozásának során kívánja. Az alapanyag is változik, a megmunkálás is. Más tűzésvariációk, más díszek, más modellek. — Hány modellt készítenek? — kérdem a főkönyvelőt. — Az első félévben összesen harmincegyet, ebből 27 már új volt. — Alapvető dolog: ilyenkor különös mértékben minden feltételt biztosítani kell a gyártó szalagoknak — folytatja Varga Mihály. — Ez az anyagellátásra éppúgy vonatkozik, mint a technológiai folyamatok zökkenőmentes lebonyolítására. — S ezen a téren mi a helyzet? — Sok kooperációval dolgozunk. Vásárhely készít felsőrészt, Szigetvár talpbélést, 'Budapest talpbéléssarkot. Mindez persze megfelelő összehangoltságot igényel. Legdöntőbb, a vásárhelyi üzemegységgel való kapcsolat, ez — közel vannak — elég jó is. — Milyen az anyagellátás? — Bár mindig olyan jó lenne, mint az elmúlt félévben volt. Ha nem felel meg az anyag minősége, reklamáció után részben vagy teljes egészében visszaküldjük. — S ilyenkor mi a teendő? — Átprogramozás. Az anyaghiány kiküszöbölésének egyetlen módja, s azt hiszem, ez nálunk be is vált. Rögtön átállunk egy másik modellre, így anyagprobléma vagy minőségi kifogás miatt nincs is állásidő. Nagyobb gond a munkaerő, például a tűző üzemrészlegben, ahol a túl sok átállás miatt nagy a kapacitásveszteség. Naponta figyelemmel kísérjük a létszám alakulását — s szinte naponta van azonnali munkaerő-átcsoportosítás. A cél: minimális kapacitásveszteség. — Egyetlen kérdést még: hogyan készítenek elő egyegy modellváltást — munkaidő-viszonylatban? — Éppen ma kezdtük meg a nyitott nyáriak helyett a zárt cipők gyártását. Körülbelül fél évig tartott a felkészülés, a gépek felújíttatása, a technológiai kidolgozás, a megfelelő létszám megszervezése, majd két-három nap a próbagyártás. A nagy szériát gyártó szalagokkal előre elkészíttetünk minden új modellből húsz-harminc párat, s a technológusoknak és az üzemvezetőknek a „kísérőlapra" feljegyzett észrevételei, módosítási javaslatai után kezdődik meg a „rendes" termelés. Ha mindez nem volna zárt cipőkből, az első napokban ötszáz párnál biztosan nem lennénk többre képesek — a jelenlegi 1300 helyett. ötezer-kétszáz pár cipő készül naponta a szegedi cipőgyárban. S a megfelelő munkaidő-kihasználáson át a minőségi exporttermékekig vezető úton található „sok minden" — még a felsoroltaknál is több. Domonkos László Divattanácskozás Magyar, bolgár, csehszlovák, lengyel és román ipari szövetkezeti szakemberek részvételével augusztus 27. és 31. kőzött nemzetközi modell bemutatóval egybekötött divattanácskozást rendeznek Budapesten. A résztvevők megvitatják a tervező-művészeti, divatirányítási, valamint műszaki-techmkai együttműködés további lehetőségeit. Turisztikai találkozó Debrecenben Tavaly első ízben Abaligeten, az idén augusztus 19— 23. között Debrecenben, a Vekeri-tó partján adtak egymásnak randevút az egyetemek, főiskolák természetbarát hallgatói. Az ország 43 felsőoktatási intézményéből mintegy ötszázan — köztük Csongrád megye képviselői — ütöttek tábort a rendkívül kellemes környezetben, négy napra, hogy ismerkedjenek egymással, a vidékkel, részt vegyenek a különböző vetélkedőkön. A KISZ Hajdú-Bihar megyei bizottsága gazdag programot biztosított: többek között gyalogtúrán, tájékozódási futóversenyen, játékos akadályversenyen, vízivetélkedőn és egyéb bajnokságokban mérhették össze tudásukat, ügyességüket a vállalkozó kedvűek. Esténként kultúrműsor, disco szórakoztatta őket, az alkotmány ünnepén pedig megnézték a virágkarnevált és a hortobágyi hídi vásárt. Az időjárás ugyan nem fogadta kegyeibe a találkozó résztvevőit, mégsem akadályozhatta meg azt. hogy kellemes élményekkel távozzanak a Hajdúság fővárosából. Turi Gábor Mongol iparművészeti kiállítás Fél éve vendégei a 600-as szakmunkásképző intézetnek. A kilenc mongol fiatal szakmai tudását tökéletesiti itt. Valamennyien a magyar középiskolának megtelelő végzettséggel ls rendelkeznek. Tegnap legszebb munkáikból — bördiszuiűvekből, csont- és fafaragványokból — nyílt kiállítás az intézet Tolbuhin sugárúti kollégiumában. A tárlaton, melyen ott volt dr. Tóth Sándor, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetője, Haupert József, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője, dr. Bérci Károly. a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője és Zs. Csojzsanme, a mongol nagykövetség kereskedelmi képviseletének titkára is, Hofgesang Péter, az intézet igazgatója mondott megnyitót. A kiállítást öt napon át tekinthetik meg az érdeklődők. Képünkön: a kiállítás részlete In memóriám Kós Károly Versenyben—az idővel