Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

* Sfóiritiat 1977." augusztus 27. 3 - -JÍ^ 1 Nap­energiával A Villamosipari Kutató Intézet is kísérletezik a nap. energia hasznosításával. Szilícium alapanyagú elemek ösz­szeállitásával sikerült tartós energiaforrásokat kialakítania. A Dunántülon már működik egy 200 wattos napelem kí­sérleti példánya, amit az intézet fejlesztett ki. Itt napener­gia működtet egy vízszivattyút. a szegedi vasutasok készülnek az őszi forgalomra Szokásos nyári tanácskozá­sukat tegnap, pénteken tar­tották a MÁV Szegedi' Igaz­gatóságának dolgozói Szege­den, a Vasutas Művelődési Házban. Az első félévi ered­ményeket, s az év végéig megoldandó feladatokat Lo­vász Lázár vasútigazgató is­mertette a szolgálati helyek vezetőivel. A személyszállítási munká­kat a következőképpen lehet röviden összefoglalni: egyre kevesebben utaznak vonattal, a gyorsvonattal járók száma viszont 13 és fél százalékkal nőtt a tavalyi év hasonló idő­szakához képest. Bár még mindig sok a javítanivaló, a korábbinál több vonat indult és érkezett a menetrendnek megfelelően. S amiről a sze­gedi vasutasok nem tehet­nek: a nemzetközi vonatok rendszeresen késnek. Űjabfc Diesel- és villanymozdonyok belépésével jó öt százalékkal nőtt a korszerű, vontatás ará­nya. Az áruszállítási terv telje­sítéséhez háromszázezer ton­na anyag hiányzott félévkor, főként azért, mert Dunave­cséről hetekig nem érkezett kavics. Azóta húszezer ton­nányit sikerült megszüntetni a hiányból. Továbbá javulás várható, ha sikerül ügyesen megszervezni a cukorrépa fuvarozását. Ogy tervezik, hogy idén a répa hatvan szá- | zalékát szállítják irányvona­tokkal, szemben a tavalyi öt­ven százalékkal. A tervtől való elmaradáson kívül az áruszállítás további jellem­zői: szélesedett a konténeres fuvarozás. alábbhagyott a csererakodólapos forgalom. Nem megfelelő az anyagot fogadó vállalatok rakodási készsége. Fontos feladat to­vábbra is a hétvégi és az éjszakai rakodások szorgal­mazása. A pályafenntartási munkák a lehetőségekhez mérten megfelelően sikerültek. A vasutasok helyzetéről azt mondotta a vasútigazgató, hogy továbbra is gyakoriak a hosszú szolgálatok. Mű­szakpótlékot a rendelet sze­rint vasutasoknak nem lehet fizetni, a MÁV alkalmazottai legfeljebb remélhetnek vala­mi utólagos megoldást. Saját erőből a vasút máris meg­próbált valamit: bérmegtaka­rításból fizet műszakpótlékot néhány szolgálati hely dol­gozóinak. Például szegediek­nek, békéscsabaiaknak és kis­kunhalasiaknak. Legfontosabb az őszi mun­kák közül: a cukorrépa, a gabona és az élelmiszeripari cikkek fuvarozása. A felada­tok rangsorának élén egyéb­ként a mezőgazdasági áruk szállítasa szerepel, a további sorrend: Záhony vasúti ko­csival való ellátása, vala­mint a szénbányászat termé­keinek és más energiahordo­zóknak a fuvarozása. Jubileumi * megemlékezés Huszonöt éves a HVDSZ A Helyiipari és a Város­gazdasági Dolgozók Szakszer­vezete huszonöt évvel ezelőtt alakult. Ebből az alkalomból a HVDSZ Csongrád megyei bizottsága kibővített ünnepi Tartalékos rendőrtisztek avatóilnnepsége A Belügyminisztérium tar­talékos tisztképző iskoláján pénteken zászlóssá és tisztté avatták az idén végzett hall­gatókat, akiket a belügymi­niszter képviseletében Ka­rasz J-ajos rendőr vezérőr­nagy,' belügyminiszter-he­lyettes köszöntött. A Himnusz elhangzása után ismertették a belügy­miniszter díszparancsát. amelyben Benkei András kö­szöntötte az iskola fennál­lásának 10. évében felavatott zászlósokat és tiszteket, akik ezt követően fogadalmat tettek. A fogadalomtétel után Fek­szi László határőr ezredes az iskola parancsnoka mon­dott beszédet. Az ünnepség az Internacionálé hangjai­val zárult.. A népi ellenőrzés vizsgálatai Szakali József elnökletével pénteken ülést tartott a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság. Az ülésen öt vizsgálat programját is jóváhagyták. Ennek alapján a fővárosban és 12 megyében megkezdik a béren kívüli szociális, kultu­rális juttatások alakulásának utóvizsgálatát. Rövidesen sor kerül a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek munkaerő­gazdálkodásának ellenőrzé­sére, gyógyvizeink idegenfor­galmi célú hasznosításának, valamint a közúti gépjármű­alkatrész-ellátás helyzetének vizsgálatára, továbbá ellen­őrzik a termelési kooperáci­ók helyzetét a gépipari vál­lalatoknál. ülést tartott Szegeden, a Juhász Gyula művelődési otthon nagytermében. A megemlékezésen a bizottsági tagokon kívül jó néhányan, részt vettek az alapító ta­gok közül is. Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd Nagy Zol­tán, a HVDSZ megyei bizott­ságának titkára mondott be szédet. Felelevenítette az el múlt 25 esztendő legfonto­sabb állomásait, de szólt a felszabadulás előtti időszak­ról is, amikor a szakszerve zeteknek a létükért kellett harcolni. Először az alapító tagok — Korek Sándorné, Kocsis József, Szappanos Mihály — szólaltak fel. Felelevenítették a kezdés nehézségeit, de örömmel állapították meg, hogy nem volt hiábavaló munkájuk. Oláh Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa a párt és a tanács nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy a fejlett szocializmus építése közepette a szakszer­vezetek szerepe fokozódik. Ugyanis a dolgozóknak na­gyobb a részvétele az értéke­lésben, ellenőrzésben, a szo­cialista demokrácia kibonta. koztatásában. Somoskői Gá­borné, a HVDSZ Központi Vezetőségének titkára tolmá­csolta a szakszervezeti veze­tés köszönetét, elismerését. Azoknak a dolgozóknak, akik a szakszervezeti mozgalom­ban élen jártak, alapító ta­gok voltak, emlékplakettet adott át. Az ünnepség az In­ternacionáléval ért véget A mi prófétaságunk F orráskútról rosszalló levelet kapott a domaszéki Varga József. Küldője előrebocsátja, hogy 6 katolikus, mégis védelmébe veszi az egyik szélsőséges vallási szekta világvége-jövendöléseit. „Én nagyra értékelem ezt a társadalmat és tisztelem is" — írja. Aztán úgy folytatja, hegy szerinte „a Jehova tanúi igen művel­tek, ezért is kíséri figyelemmel több ezer ember azokat, akik ismerik a biblia írá­sát ... mert bizony a természeti csapások is meg vannak írva..." És így tovább. Tipikus jelenség. Egy nyilvánvalóan jó szándékú magyar honpolgár tele balhiede­lemmel, amelyeket vitán fölül álló igaz­ságként könyvel el magának, s amelyek­ről másokat is meg akar győzni, nemcsak szóval, hanem alkalomadtán írásos okos­kodással is. Megvalljuk, e sajátos isten­szolgálat miatt kérünk szót. Ha ebben az országban az emberek szabadon kifejthe­tik nézeteiket, engedtessék meg nekünk is. hogy elmondjuk, miért tartjuk fontosnak a kommunista nevelőtevékenységet. Két szélsőséges nézettel találkozunk az emberek formálhatóságánáí. Az egyik: hagyni kell őket olyannak, amilyenek. A másik: radikálisabb eszközökkel volna jó rábírni ökst arra, hogy helyesen gondol­kodjanak. Ez a zupásőrmesteri módszer akkora butaság és képtelenség, hogy kár szót pazarolni rá. De az előbbi indítvány is elfogadhatatlan. Ahol a politikai gyakor­lat legfőbb üzemanyaga a pálinka, ahol többnyire borral és bibliai idézetekkel „gyógykezelik" a panaszok valamennyi for­máját, ott akkor is muszáj segíteni, ha egyesek kapálóznak ellene. A gyógyítás gyakran nehézkes folyamat és vállalni kell érte az átmenetileg rosszabb közérzetet is. Más dolog, hogy olykor szélmalomharc­nak tűnik, amit csinálunk, s vannak, akik megmosolyognak bennünket miatta. Sokak szerint olyasmi ellen hadakozunk hosszú esztendők óta, amit úgysem tudunk meg­változtatni. Nekünk persze más a véle­ményünk. Szeretnénk kitakarítani az em­berekből mindenféle haszontalan hordalé­kot és lerakódást, hogy aztán tiszta fejekbe ültethessük eszméink garantáltan csíraké­pes vetőmagjat Szeretnénk — minél előbb — lerombolni olyan beidegződéseket és szo­kásokat, amelyek évszázadok óta motivál­ják az emberi cselekvést és magatartást, de amelyekről már rég bebizonyosodott, hogy inkább lefelé húznak, semmint föl­emelnének. Szeretnénk elűzni végre a ba­bonát, a szörnyűséges hiedelmeket, az ön­zést, a sunyiságot, az undorító hízelgést, a hiúságot, a hatalmi gőgöt, az isten- és em­berfélelmet, mert amíg ezek az ősi giz­gazok tenyésznek a nép lelkében, olykor nehezen értünk szót közös dolgainkban. De hát ez puszta óhajtás egyelőre. Ily­lyés Gyula mondja, „Ahány szív, annyi akarat. S rég nem vagyunk csupán agyag s anyag!" József Attila ígv fogalmazott: „Emberek, nem vadak — elmék vagyunk!" A kommunizmus igazságai csak türelem révén, mások szempontjainak figyelembe­vételével juthatnak diadalra. Rákiáltással, pláne fenyegetéssel, nem megyünk semmi­re. A római császárság proskrincióval pró­bálta „leépíteni" valóságos vagy vélt el­lenfeleit, a középkorban máglyán sütöget­ték azt, akinek más véleménye volt, mint az inkvizítoroké. És mire mentek vele? Akinek erős a meggyőződése, bátran vál­lalja érte a halált is, nincs tehát értelme semmiféle erőszaknak. Különben is. a tör­ténelem leghumánusabb rendje, a kommu­nizmus, csak maximális emberséggel fog­hat a társadalom átformálásához. Számos példa igazolja ezt. Negyvenötben akik a papok szidalmazásával próbálták a népet leszoktatni az imádságról, kudarcot vallottak. Csak fölkeltették a vallás iránti érdeklődést, ahogyan azt Lenin előre meg­mondotta. Sokaknál az értelem ugyanis gyakran bezárkózik, ha a világnézetet, az érzelmi kötődéseket éri bírálat. Próbálja csak meggyőzni valaki — mondjuk — a szom­batistákat arról, hogy nem bűn szombaton dolgozni, vagy húsételt fogyasztani. Ügy otthagyják, hogy szóval sem éri őket egy­hamar. Mondhatjuk a biblia szerelmesei­nek. hogy ne higgyenek, hanem tudjanak inkább, rögtön a sátán szolgái leszünk a szemükben. Némelyek még a saját érde­keikről is lemondanak, ha az istenüket lát­ják megrövidíteni. Krakkó új városrészé­nek lakói tízegynéhány évvel ezelőtt isko­lát követeltek gyerekeik számára. Amikor azonban elkezdték a tanintézetet építeni, a buzgó katolikusok tüntetést szerveztek ellene, „templomot akarunk, nem iskolát" jelszóval. Szeged-Tarjánban is kevés még az iskola, úgy kellenének az új tantermek, mint éhezőnek a kenyér, építőkéz hiányá­ban azonban muszáj tovább várni. De lát­ták már: az út másik oldalán áll egy mo­dern vonalú templom, ahol a legújabb technikai vívmányok segítségével súlykol­ják tiszta gyermekfejekbe a testamentu­mot Ügy tudjuk, a lakosság részerői egyetlen reklamáció sem érkezett, hogy honnan volt kapacitás annak fölépítésére, de a késedelmes iskolaépítés miatt többen szidják — jogtalanul — a város vezető­ségét. Már számtalanszor elmondottuk, nincs a hívőkkel magával a vallás miatt semmi bajunk, s ennek ékes bizonyítéka az új imaház zavartalan működése is. A külön­böző felekezetekhez tartozó állampolgárok­kal együtt munkálkodunk egy olyan társa­dalom megteremtésén, ahol nemcsak az anyagi és szellemi fölemelkedest, hanem a lelkiismereti szabadságot is szigorú tör­vények garantálják. Csupán azért említet­tük az iskola—templom ellentétet, hogy szemléltessük vele, milyen erős gyökerei vannak még a letűnt osztálytársadalom­nak, s amelyektől a természettudományok segítségével is nehéz megszabadulnunk. Van időnk, ráérünk — szoktuk monda­ni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy elkerülhetjük a kommunista munkát, mint Jónás a ninivei prófétaságot. Szó sincs róla. Életünk szerves részévé akarjuk fej­leszteni a kitartó, állhatatos népművelést, a párbeszéd jellegű véleménycserét, számol­va azzal, hogy közben nemcsak kezet ráz­nak velünk a felvilágosult emberek, ha­nem néha meg is szidnak bennünket. Szinte bizonyosra vehető, hogy a felületes olvasók egy részében ez az újságcikk is el­lenérzést vált ki, főleg azért, mert nyíltan beszélünk céljainkról, kommunista meg­győződésünkről. Ügy véljük azonban, hogy a lelkiismereti szabadság miránk is vonat­kozik. s a fentebb leírtak nem sértik a hi­vők vallásos érzületét. Sajnos, egyelőre nemcsak világnézeti kérdésekben várható bizonyos fokú „ha­ragszomrád", hanem némely rossz szokás elmarasztalása miatt is. Nem titok, hogy időnként szót emelünk az ivászat, a hála­pénz. a borravaló, a protekcionizmus. a hajbókolás és a többi társadalmi nyava­lya ellen. Ugye, naivság arra gondolni, hogy ebben mindenki egyetért velünk? Akinek egyetlen örömforrása a kocsmába járás, az a napi fröccseit félti minden olyan írástól, beszédtói vagy rendelettől, amely az alkoholizmust szeretné visszaszo­rítani. A borravaló elleni kirohanások épp­úgy. mint az orvosoknak dugott bankók miatti mérgelődések pusztába hangzanak el mindaddig, amíg föl nem növekszünk eszményi önmagunkhoz, vagyis amíg tel­jesen nyilvánvalóvá nem válik a pénz­csúsztatás és elfogadás megalázó volta. Ma még — fájdalom — nem tartunk itt. A föltűnési viszketegség és a szerzési mánia — talán azért, mert százezreknek áll ma már módiában utánozni a régi urakat — soha nem látott reneszánszát éli hazánk­ban. Kinövünk belőle bizonyosan, mint ahogy az utálatos bizantinizmus sem él­het már sokáig, csak éppen nem szabad elfáradnunk az új embertípus népszerűsí­tésében. nem szabad föladnunk a küzdel­met a kommunizmus eszméinek győzelmé­ért. A mi prófétaságunk azért nehéz, mert bizonyos mértékig mi magunk is fertő­zöttek vagyunk azoktól a betegségektől, amelyeknek gyógyítására rendeltek ben­nünket — tudniillik, mi sem az égből poty­tyantunk ide. hanem az előző, farkastör­vényfl társadalomban születtünk. Először tehát önmagunkon kell úrrá lennünk, ön­magunkat kell kérlelhetetlen szigorral megítélnünk olyan értelemben, hogy be­szélhetünk-e másoknak fölemelt fejjel a helyes magatartásról. N e ámítsa magát senki, a tekintély megóvása is bajos dolog. A puritán jellem nyilván alapvető feltétel, de a mai prófétasághoz kevés. Aki emelt han­gon beszél a szónoki emelvényről, azt könnyen azzal vádolhatják, hogy hordószó­nok és demagóg. Halkan, okosan is lehet érvelni egy népgyűlés színe előtt, már volt rá eset azonban, hogy ilyenkor megkérdezték, „mit motyorog ez itt nekünk"? Fényes nagy autóval csak úgy jelenjék meg bárki volt munkástársai körében, ha vállalja a vádat, hogy „elszakadt a tömegektől". Akkor ásó­val a vállon lehet csatlakozni a faültetők menetéhez. Ez esetben azonban csaknem biztosan lesaináliák az embert, hogy nincs tartása, tehát- már ezért sem lehet igazi megmondható. Némely vezető időnként „le­megy a területre", s ott hirdeti ki, mit kell csinálni, hogyan kell viselkedni. Nem na­gyon bíznak benne. A másik szinte meg­alázkodik a munkások előtt, s mézes sza­vakkal igyekszik elnyerni a bizalmukat. Igencsak kinevetik és lenézik emiatt Aki csak kinyilatkoztat utasít, követel vagy kérlelhetetlen az emberi gyarlóságok iránt annak egyszerűen hátat fordítanak és ott­hagyják. Nehéz, nagyon nehéz tehát „pró­fétának" lenni. Egy szegedi munkáskádernek azt adták útravalóul a szaktársai: „Sose felejtsd el, honnan indultál, meglásd, rendben lesz minden." Egyetértünk. Valóban ez az eredményes kommunista munka egyszer­egye. F. NAGY ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents