Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

* Sfóiritiat 1977." augusztus 27. 3 - -JÍ^ 1 Napenergiával A Villamosipari Kutató Intézet is kísérletezik a nap. energia hasznosításával. Szilícium alapanyagú elemek öszszeállitásával sikerült tartós energiaforrásokat kialakítania. A Dunántülon már működik egy 200 wattos napelem kísérleti példánya, amit az intézet fejlesztett ki. Itt napenergia működtet egy vízszivattyút. a szegedi vasutasok készülnek az őszi forgalomra Szokásos nyári tanácskozásukat tegnap, pénteken tartották a MÁV Szegedi' Igazgatóságának dolgozói Szegeden, a Vasutas Művelődési Házban. Az első félévi eredményeket, s az év végéig megoldandó feladatokat Lovász Lázár vasútigazgató ismertette a szolgálati helyek vezetőivel. A személyszállítási munkákat a következőképpen lehet röviden összefoglalni: egyre kevesebben utaznak vonattal, a gyorsvonattal járók száma viszont 13 és fél százalékkal nőtt a tavalyi év hasonló időszakához képest. Bár még mindig sok a javítanivaló, a korábbinál több vonat indult és érkezett a menetrendnek megfelelően. S amiről a szegedi vasutasok nem tehetnek: a nemzetközi vonatok rendszeresen késnek. Űjabfc Diesel- és villanymozdonyok belépésével jó öt százalékkal nőtt a korszerű, vontatás aránya. Az áruszállítási terv teljesítéséhez háromszázezer tonna anyag hiányzott félévkor, főként azért, mert Dunavecséről hetekig nem érkezett kavics. Azóta húszezer tonnányit sikerült megszüntetni a hiányból. Továbbá javulás várható, ha sikerül ügyesen megszervezni a cukorrépa fuvarozását. Ogy tervezik, hogy idén a répa hatvan szá- | zalékát szállítják irányvonatokkal, szemben a tavalyi ötven százalékkal. A tervtől való elmaradáson kívül az áruszállítás további jellemzői: szélesedett a konténeres fuvarozás. alábbhagyott a csererakodólapos forgalom. Nem megfelelő az anyagot fogadó vállalatok rakodási készsége. Fontos feladat továbbra is a hétvégi és az éjszakai rakodások szorgalmazása. A pályafenntartási munkák a lehetőségekhez mérten megfelelően sikerültek. A vasutasok helyzetéről azt mondotta a vasútigazgató, hogy továbbra is gyakoriak a hosszú szolgálatok. Műszakpótlékot a rendelet szerint vasutasoknak nem lehet fizetni, a MÁV alkalmazottai legfeljebb remélhetnek valami utólagos megoldást. Saját erőből a vasút máris megpróbált valamit: bérmegtakarításból fizet műszakpótlékot néhány szolgálati hely dolgozóinak. Például szegedieknek, békéscsabaiaknak és kiskunhalasiaknak. Legfontosabb az őszi munkák közül: a cukorrépa, a gabona és az élelmiszeripari cikkek fuvarozása. A feladatok rangsorának élén egyébként a mezőgazdasági áruk szállítasa szerepel, a további sorrend: Záhony vasúti kocsival való ellátása, valamint a szénbányászat termékeinek és más energiahordozóknak a fuvarozása. Jubileumi * megemlékezés Huszonöt éves a HVDSZ A Helyiipari és a Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete huszonöt évvel ezelőtt alakult. Ebből az alkalomból a HVDSZ Csongrád megyei bizottsága kibővített ünnepi Tartalékos rendőrtisztek avatóilnnepsége A Belügyminisztérium tartalékos tisztképző iskoláján pénteken zászlóssá és tisztté avatták az idén végzett hallgatókat, akiket a belügyminiszter képviseletében Karasz J-ajos rendőr vezérőrnagy,' belügyminiszter-helyettes köszöntött. A Himnusz elhangzása után ismertették a belügyminiszter díszparancsát. amelyben Benkei András köszöntötte az iskola fennállásának 10. évében felavatott zászlósokat és tiszteket, akik ezt követően fogadalmat tettek. A fogadalomtétel után Fekszi László határőr ezredes az iskola parancsnoka mondott beszédet. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival zárult.. A népi ellenőrzés vizsgálatai Szakali József elnökletével pénteken ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen öt vizsgálat programját is jóváhagyták. Ennek alapján a fővárosban és 12 megyében megkezdik a béren kívüli szociális, kulturális juttatások alakulásának utóvizsgálatát. Rövidesen sor kerül a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkaerőgazdálkodásának ellenőrzésére, gyógyvizeink idegenforgalmi célú hasznosításának, valamint a közúti gépjárműalkatrész-ellátás helyzetének vizsgálatára, továbbá ellenőrzik a termelési kooperációk helyzetét a gépipari vállalatoknál. ülést tartott Szegeden, a Juhász Gyula művelődési otthon nagytermében. A megemlékezésen a bizottsági tagokon kívül jó néhányan, részt vettek az alapító tagok közül is. Az ünnepség a Himnusszal kezdődött, majd Nagy Zoltán, a HVDSZ megyei bizottságának titkára mondott be szédet. Felelevenítette az el múlt 25 esztendő legfontosabb állomásait, de szólt a felszabadulás előtti időszakról is, amikor a szakszerve zeteknek a létükért kellett harcolni. Először az alapító tagok — Korek Sándorné, Kocsis József, Szappanos Mihály — szólaltak fel. Felelevenítették a kezdés nehézségeit, de örömmel állapították meg, hogy nem volt hiábavaló munkájuk. Oláh Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa a párt és a tanács nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy a fejlett szocializmus építése közepette a szakszervezetek szerepe fokozódik. Ugyanis a dolgozóknak nagyobb a részvétele az értékelésben, ellenőrzésben, a szocialista demokrácia kibonta. koztatásában. Somoskői Gáborné, a HVDSZ Központi Vezetőségének titkára tolmácsolta a szakszervezeti vezetés köszönetét, elismerését. Azoknak a dolgozóknak, akik a szakszervezeti mozgalomban élen jártak, alapító tagok voltak, emlékplakettet adott át. Az ünnepség az Internacionáléval ért véget A mi prófétaságunk F

orráskútról rosszalló levelet kapott a domaszéki Varga József. Küldője előrebocsátja, hogy 6 katolikus, mégis védelmébe veszi az egyik szélsőséges vallási szekta világvége-jövendöléseit. „Én nagyra értékelem ezt a társadalmat és tisztelem is" — írja. Aztán úgy folytatja, hegy szerinte „a Jehova tanúi igen műveltek, ezért is kíséri figyelemmel több ezer ember azokat, akik ismerik a biblia írását ... mert bizony a természeti csapások is meg vannak írva..." És így tovább. Tipikus jelenség. Egy nyilvánvalóan jó szándékú magyar honpolgár tele balhiedelemmel, amelyeket vitán fölül álló igazságként könyvel el magának, s amelyekről másokat is meg akar győzni, nemcsak szóval, hanem alkalomadtán írásos okoskodással is. Megvalljuk, e sajátos istenszolgálat miatt kérünk szót. Ha ebben az országban az emberek szabadon kifejthetik nézeteiket, engedtessék meg nekünk is. hogy elmondjuk, miért tartjuk fontosnak a kommunista nevelőtevékenységet. Két szélsőséges nézettel találkozunk az emberek formálhatóságánáí. Az egyik: hagyni kell őket olyannak, amilyenek. A másik: radikálisabb eszközökkel volna jó rábírni ökst arra, hogy helyesen gondolkodjanak. Ez a zupásőrmesteri módszer akkora butaság és képtelenség, hogy kár szót pazarolni rá. De az előbbi indítvány is elfogadhatatlan. Ahol a politikai gyakorlat legfőbb üzemanyaga a pálinka, ahol többnyire borral és bibliai idézetekkel „gyógykezelik" a panaszok valamennyi formáját, ott akkor is muszáj segíteni, ha egyesek kapálóznak ellene. A gyógyítás gyakran nehézkes folyamat és vállalni kell érte az átmenetileg rosszabb közérzetet is. Más dolog, hogy olykor szélmalomharcnak tűnik, amit csinálunk, s vannak, akik megmosolyognak bennünket miatta. Sokak szerint olyasmi ellen hadakozunk hosszú esztendők óta, amit úgysem tudunk megváltoztatni. Nekünk persze más a véleményünk. Szeretnénk kitakarítani az emberekből mindenféle haszontalan hordalékot és lerakódást, hogy aztán tiszta fejekbe ültethessük eszméink garantáltan csíraképes vetőmagjat Szeretnénk — minél előbb — lerombolni olyan beidegződéseket és szokásokat, amelyek évszázadok óta motiválják az emberi cselekvést és magatartást, de amelyekről már rég bebizonyosodott, hogy inkább lefelé húznak, semmint fölemelnének. Szeretnénk elűzni végre a babonát, a szörnyűséges hiedelmeket, az önzést, a sunyiságot, az undorító hízelgést, a hiúságot, a hatalmi gőgöt, az isten- és emberfélelmet, mert amíg ezek az ősi gizgazok tenyésznek a nép lelkében, olykor nehezen értünk szót közös dolgainkban. De hát ez puszta óhajtás egyelőre. Ilylyés Gyula mondja, „Ahány szív, annyi akarat. S rég nem vagyunk csupán agyag s anyag!" József Attila ígv fogalmazott: „Emberek, nem vadak — elmék vagyunk!" A kommunizmus igazságai csak türelem révén, mások szempontjainak figyelembevételével juthatnak diadalra. Rákiáltással, pláne fenyegetéssel, nem megyünk semmire. A római császárság proskrincióval próbálta „leépíteni" valóságos vagy vélt ellenfeleit, a középkorban máglyán sütögették azt, akinek más véleménye volt, mint az inkvizítoroké. És mire mentek vele? Akinek erős a meggyőződése, bátran vállalja érte a halált is, nincs tehát értelme semmiféle erőszaknak. Különben is. a történelem leghumánusabb rendje, a kommunizmus, csak maximális emberséggel foghat a társadalom átformálásához. Számos példa igazolja ezt. Negyvenötben akik a papok szidalmazásával próbálták a népet leszoktatni az imádságról, kudarcot vallottak. Csak fölkeltették a vallás iránti érdeklődést, ahogyan azt Lenin előre megmondotta. Sokaknál az értelem ugyanis gyakran bezárkózik, ha a világnézetet, az érzelmi kötődéseket éri bírálat. Próbálja csak meggyőzni valaki — mondjuk — a szombatistákat arról, hogy nem bűn szombaton dolgozni, vagy húsételt fogyasztani. Ügy otthagyják, hogy szóval sem éri őket egyhamar. Mondhatjuk a biblia szerelmeseinek. hogy ne higgyenek, hanem tudjanak inkább, rögtön a sátán szolgái leszünk a szemükben. Némelyek még a saját érdekeikről is lemondanak, ha az istenüket látják megrövidíteni. Krakkó új városrészének lakói tízegynéhány évvel ezelőtt iskolát követeltek gyerekeik számára. Amikor azonban elkezdték a tanintézetet építeni, a buzgó katolikusok tüntetést szerveztek ellene, „templomot akarunk, nem iskolát" jelszóval. Szeged-Tarjánban is kevés még az iskola, úgy kellenének az új tantermek, mint éhezőnek a kenyér, építőkéz hiányában azonban muszáj tovább várni. De látták már: az út másik oldalán áll egy modern vonalú templom, ahol a legújabb technikai vívmányok segítségével súlykolják tiszta gyermekfejekbe a testamentumot Ügy tudjuk, a lakosság részerői egyetlen reklamáció sem érkezett, hogy honnan volt kapacitás annak fölépítésére, de a késedelmes iskolaépítés miatt többen szidják — jogtalanul — a város vezetőségét. Már számtalanszor elmondottuk, nincs a hívőkkel magával a vallás miatt semmi bajunk, s ennek ékes bizonyítéka az új imaház zavartalan működése is. A különböző felekezetekhez tartozó állampolgárokkal együtt munkálkodunk egy olyan társadalom megteremtésén, ahol nemcsak az anyagi és szellemi fölemelkedest, hanem a lelkiismereti szabadságot is szigorú törvények garantálják. Csupán azért említettük az iskola—templom ellentétet, hogy szemléltessük vele, milyen erős gyökerei vannak még a letűnt osztálytársadalomnak, s amelyektől a természettudományok segítségével is nehéz megszabadulnunk. Van időnk, ráérünk — szoktuk mondani. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy elkerülhetjük a kommunista munkát, mint Jónás a ninivei prófétaságot. Szó sincs róla. Életünk szerves részévé akarjuk fejleszteni a kitartó, állhatatos népművelést, a párbeszéd jellegű véleménycserét, számolva azzal, hogy közben nemcsak kezet ráznak velünk a felvilágosult emberek, hanem néha meg is szidnak bennünket. Szinte bizonyosra vehető, hogy a felületes olvasók egy részében ez az újságcikk is ellenérzést vált ki, főleg azért, mert nyíltan beszélünk céljainkról, kommunista meggyőződésünkről. Ügy véljük azonban, hogy a lelkiismereti szabadság miránk is vonatkozik. s a fentebb leírtak nem sértik a hivők vallásos érzületét. Sajnos, egyelőre nemcsak világnézeti kérdésekben várható bizonyos fokú „haragszomrád", hanem némely rossz szokás elmarasztalása miatt is. Nem titok, hogy időnként szót emelünk az ivászat, a hálapénz. a borravaló, a protekcionizmus. a hajbókolás és a többi társadalmi nyavalya ellen. Ugye, naivság arra gondolni, hogy ebben mindenki egyetért velünk? Akinek egyetlen örömforrása a kocsmába járás, az a napi fröccseit félti minden olyan írástól, beszédtói vagy rendelettől, amely az alkoholizmust szeretné visszaszorítani. A borravaló elleni kirohanások éppúgy. mint az orvosoknak dugott bankók miatti mérgelődések pusztába hangzanak el mindaddig, amíg föl nem növekszünk eszményi önmagunkhoz, vagyis amíg teljesen nyilvánvalóvá nem válik a pénzcsúsztatás és elfogadás megalázó volta. Ma még — fájdalom — nem tartunk itt. A föltűnési viszketegség és a szerzési mánia — talán azért, mert százezreknek áll ma már módiában utánozni a régi urakat — soha nem látott reneszánszát éli hazánkban. Kinövünk belőle bizonyosan, mint ahogy az utálatos bizantinizmus sem élhet már sokáig, csak éppen nem szabad elfáradnunk az új embertípus népszerűsítésében. nem szabad föladnunk a küzdelmet a kommunizmus eszméinek győzelméért. A mi prófétaságunk azért nehéz, mert bizonyos mértékig mi magunk is fertőzöttek vagyunk azoktól a betegségektől, amelyeknek gyógyítására rendeltek bennünket — tudniillik, mi sem az égből potytyantunk ide. hanem az előző, farkastörvényfl társadalomban születtünk. Először tehát önmagunkon kell úrrá lennünk, önmagunkat kell kérlelhetetlen szigorral megítélnünk olyan értelemben, hogy beszélhetünk-e másoknak fölemelt fejjel a helyes magatartásról. N

e ámítsa magát senki, a tekintély megóvása is bajos dolog. A puritán jellem nyilván alapvető feltétel, de a mai prófétasághoz kevés. Aki emelt hangon beszél a szónoki emelvényről, azt könnyen azzal vádolhatják, hogy hordószónok és demagóg. Halkan, okosan is lehet érvelni egy népgyűlés színe előtt, már volt rá eset azonban, hogy ilyenkor megkérdezték, „mit motyorog ez itt nekünk"? Fényes nagy autóval csak úgy jelenjék meg bárki volt munkástársai körében, ha vállalja a vádat, hogy „elszakadt a tömegektől". Akkor ásóval a vállon lehet csatlakozni a faültetők menetéhez. Ez esetben azonban csaknem biztosan lesaináliák az embert, hogy nincs tartása, tehát- már ezért sem lehet igazi megmondható. Némely vezető időnként „lemegy a területre", s ott hirdeti ki, mit kell csinálni, hogyan kell viselkedni. Nem nagyon bíznak benne. A másik szinte megalázkodik a munkások előtt, s mézes szavakkal igyekszik elnyerni a bizalmukat. Igencsak kinevetik és lenézik emiatt Aki csak kinyilatkoztat utasít, követel vagy kérlelhetetlen az emberi gyarlóságok iránt annak egyszerűen hátat fordítanak és otthagyják. Nehéz, nagyon nehéz tehát „prófétának" lenni. Egy szegedi munkáskádernek azt adták útravalóul a szaktársai: „Sose felejtsd el, honnan indultál, meglásd, rendben lesz minden." Egyetértünk. Valóban ez az eredményes kommunista munka egyszeregye. F. NAGY ISTVÁN