Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

— — Péntek, 1977. aupnsrtas 26. Kirándulási jegyzetek Mindig fölfelé 9 Hat nap az Adrián, jó v* meleg nyárban. Annyit áztunk vagy pácolódtunk a vízben, attól tartottunk, mór, leltárban valónak vesznek bennünket a tengeri sünök, kagylók, csigák, moszatok és sósvízi saláták, telepet létesítenek fürdőruhánk egyik felén. Dagályok múlásával mértük az időt, és sajnáltuk is, amikor ki kellett billenteni nyugalmából az Ikarust. Itt biztosan Jó, de pni lesz odaát? Megint kalapot kell emelnünk az előtt, aki ezt a körutazást kitalálta, mert hamar kiderült, éttől a hat naptól is érdemes volt megválnunk. A szomszéd rétje mindig zöldebb — ezt mondja a közszájra tapadt bölcselet, tartózkodom tehát minden mozdulattól, ami el akarná hitetni, hogy én aztán jól beleláttam Ausztriába. Csak azt láttam be, a turistaút nem arra való, hogy lényeges összefüggéseket és ellentmondásokat tárjon föl, bár mindent megfigyeltem, amit két szem sugarába be lehet terelni. Maradjunk csak abban, hogy a szomszéd rétje valóban zöldebb, mert azt cáfolhatatlanul láttuk. Nyár közepén, amikor nálunk már tövestül kiég a fú. Itt olyan zöld, mint május első hetében. A negyven utasból kl leheveredni szeretne bele, minden kanyar után, ki pedig legszívesebben házhelyet venne magának, egy tehénnel. A buszból úgy látszik, ennyi éppen elég lenne a földi boldogsághoz. Azt is látjuk, sok a tehén, és nincs villanypásztor. Lajltul viszi u traktor a vizet a legelő sarkába. Zománcozott fürdőkád a lajt végén, az a vályú. Egy hét múlva annjflt sem tudtunk eldönteni, tehén a több, vagy a kolomp a boltokban. Talán inkább kolomp, hadd vegyen magának a nyájas turista kicsit is, nagyot is, kedve szerint, és rázza, ahogyan akarja. Kolompos tehenet viszont egyet se láttam. Azt is megfigyeltük, kerítésre igen keveset költenék az osztrákok. Kitaláltuk, nem azért, mert méregdrága a sodronyfonat ára, inkább az, hogy az enyémtied-övé kevesebb lármát szül. Már éppen megkeményedne bennem ez a jó ítélet, amikor látom az egyik városban, hogy ez se lehet igaz. A cipőbolt előtt kis asztalka, mustra-bakancsokkal jól megrakva. Fél pár a mustra, de akkora lánc köti mindegyiket az asztalhoz, várfoglyokra verhettek ekkorát. Hegymászó bakancsok, nehogy elmászkáljanak. Forog a jámbor utas kereke, megint kigondol valamit, ahogy a tizedik-huszadik falut is elhagyja. Mondtam már, tájképekre van érzékenyítve, azt mondja tehát, szépek ezek a falvak, vagy falucskák. Nyugodt szívvel mondja. legalább nem szól rá senki, mondjon inkább községet a falu helyett, mert az olyan ódon, és épülő-szépülő „településeinkhez" sehogy se illik. Mitől szépek ezek? Mert hegy van mögöttük? Mert ott csörög a folyó a házak mellett? Mert szép zöld veszi körül? Mert fából csinálják, ami fából csinálható7 Azt mondja valaki, ha csak egy hétre kerülne Ide egy magyar mérnök, karikásostorral terelné be a szép falut egy nyílegyenes utcába, ötméteres előkerttel, és előírná, hogy ide csak sátortetővel, oda meg nyeregtetővel lehet építkezni. Tovább forog a kerék, azt is kimondja, mit sem értve az építészeti-inzsenyéri tudományokhoz, meglehet, hogy a monarchiától örököltük a kincstári észjárást — volt időnk rá, hogy eltanuljuk —• de tovább őrizzük az örökséget, mint a szomszédok. Belefér az Ilyen beszéd a másik hat nem napba, nem muszáj komolyan yenni. Annyi bizt06. er, az ország a Zimmerbői él, és minden falusi házon ott a tábla. Beszéljünk inkább arról, hogy reggel még a vaK meleg szorongatott bennünket Koperban, délután pedig mást sem látunk a helligenblutl utcán, csak kabátosbakancsos embereket. Ránk is ránkjön a fázhatnék, ahogy kilépünk a buszból. A kirakatok meleg pulóverekkel vannak tömve nyár közepén is. Mindenesetre ma az a győztes, aki előbb lót havat a hegyoldalban. Másnap reggelig sopánkodhatunk, ahová mi megyünk, oda mindig jön az eső. Itt vannak a havasok, nézhetjük, mint Velencét nézte nászutas öreganyó, üvegen keresztül. Másnapra sem oszlik a bánat, mert ahogy ablakot nyitunk, besétál raita a felhő. Idő kell, amíg fölfogjuk, hogy ebben ez a valami: ott jön a felleg, csúszik-mászik a hegyoldalon, aztán bejön az erkélyre. és ráül a karfájára. Otthon ilyet úgyse látunk: alul felhő, fölül hegy. Búcsúzkodnánk a hegyektől. amikor kiderül, átmegyünk' raituk, busszal. Fényképezőgép fölporozva, mert amit most látunk, csak fényképezni lehet. írni nem. Egyik kanyarnál tábla: 2085 méter. Mintha két Kékest egymás fölé raktak volna. Szivárványos hegyek korán reggel, tele habokkal a völgy, mintha borotválkozna. Másik kanyar: 2099 méter: lábunknál a hó. Itthon télen nem láttak még ennyi havat az én gyerekeim. A hegy tetejéről zuhatagban ömlik a víz, régen abbahagytuk a számlálást, hány ágon. Aztán kiderül, az csak a hegy öccsének a teteje, mögötte a másik csúcs van, azon Is hó, azon is Vízesés. de még az sem a tető. Nagyot léptünk. 2282 méter: lefelé nézünk, ha havat keresünk, és sóhajtunk egyet az Ismeretlen nyakaszegettek emlékére, akik alpinistaként Itt veszthették életüket. Kia házikó, 2338 méternél. Menedékház vagy hétvégi vltylló? Négy oldalán tizenkét drótkötéllel kötözték meg, Jó erős szorítókkal, hogy a szél meg ne tanítsa röpülni. A Grossglockneren járunk, eltűntek- szemünk elől a szálfák, semmilyen fa sincs, csak elkorcsosult csúszómászó gyalogfenyő, aztán az sincs, csak fű, patak és hó. Jegyezzük megint: 2482 méter. Á fehér folt szélén, ahogy lecsöppen az olvadó víz, mdr bújik ki alóla és virágzik a sápadtarcú nefelejcs vagy afféle. Olyat eddig is láttunk már, hogy az alagút egyik végénél még sütött a nap, a másiknál esett, most, ha balra nézünk, esőt látunk, ha jobbra, napsütést. Nincs már fű sem, csak szikla meg kő. Bemegyünk az alagútba 2506 méternél, a másik végén magasabb a hófal, mint a busz. Innen már cs.ak . lefelé megyünk, semmit nem látunk, eső ver bennünket két oldalról. Számláljuk azért a kanyarokat, 1850 méteren látjuk az első büszke fenyőt, magányosan, de tehén már itt is van. Találkoztunk ellentétes irányból támadó buszokkal is, cipökanál kellett, hogy elférjünk egymás mellett. Jöttek utánunk ' autók százával, jámboran, mint a bárányok. Előzni senki nem akart. Aki a természet csodálatába belefáradt, az is azt mondta, nagyot erőlködhetett a föld, amikor ezt a sok szépet kiizzadta magából. Ha az egész út garast se ért volna, ez a látvány akkor is éri a taksát Itt értettük meg a külföldiek naivságát. Képesek eljönni hozzánk, ha azt igéri a program: Puszta. Mit esznek rajta? Mi is eljöttünk volna, ha csak ennyit tudunk is: Havasok. Nekünk az a valami, hogyan lehetett ennyi sziklát egymásra gyűrni, nekik meg az, hogyan lehetett simára vasalni. Harminckilencen gratuláltunk Tauer Lászlónak, olyan szépen vezette hegynek föl, völgynek le a buszt, de azt mondta, nem az a valami, hanem az. hogy annyira fázott a lába, attól félt, görcsöt kap a pedálon, és elkezdjük kiegyenesíteni a szerpentint. Horváth Dezső (Folytatás az 1. oldalról.) viseltek körünkben. Közös a jelenünk, amelyet a fesztivál minden résztvevője mélyen átérzett, és közös a jövőnk, amelyért jó egyetértésben együtt dolgozunk, és küzdünk hazánkban is, nemzetközi tevékenységünkben is. A fesztivál napjaiban még jobban megismertük egymást, eredményeinket, gondjainkat és kultúránkat. Kicseréltük a fejlett szocialista társadalom és a kommunizmus építésében szerzett tapasztalatainkat. Meghatároztuk további együttműködésünk feladatait, tovább szőttük, erősítettük barátságunk szálait a személyes kapcsolatokban is. A II. szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztívál emlékezetes és kiemelkedő mérföldkő lesz a történelmi magyar— szovjet barátság kommunizmushoz vezető útján. Ügy érezzük, hogy fesztiválunk maradéktalanul teljesítette hivatását. Eleget tettünk pártjainktól, népeinktől és ifjúságunktól kapott megbízatásunknak. A magyar küldöttség vezetője végezetül köszönetet mondott mindazoknak, akiknek rég^ük volt a fesztivál kitűnő megszervezésében. A KISZ KB első titkára a fesztivál emlékeként a Magyar Tanácsköztársaság emlékművének makettjét adta át a Lenini Komszomolnak, a Komszomol leningrudi területi bizottságának pedig a Barátság zászlaját nyújtotta át. Magyar népviseletbe öltözött lányok és fiúk komszomolista társaiktól átvették a IL szovjet—magyar ifjúsági barátságfesztívál zászMAGYAR DELEGÁCIÓ UTAZOTT ANGOLÁBA Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes vezetésével csütörtökön delegáció utazott az Angolai Népi Köztársaságba, a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítését és műszaki-tudományos együttműködés kiterjesztését szolgáló tárgyalások folytatása céljából. GYŐRI IMRE LÁTOGATÁSA BÉKÉS MEGYÉBEN Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön Békés megyébe látogatott. Békéscsabán, a megyei pártbizottság székházában Frank Ferenc első titkár fogadta és tájékoztatta a megye politikai, gazdasági és kulturális életéről. Ezt követően a Központi Bizottság litkárn rész' vett a megyei pártaktíván, tájékoztatást adott az időszerű politikai, gazdasági kérdésekről, "válaszolt a feltett Kérdésekre. GYENÉS ANDRÁS FOGADTA \ BS/P ORSZÁGOS TITKÁRÁT Gyenes András, n Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára csütörtökön fogadta André Leonardot, a Belga Szocialista Párt országos titkárát, aki pihenésre érkezett hazánkba. A baráti légkörben lezajlott találkozón eszmecserét folytattak a nemzetközi politikai élet kérdéseiről, valamint az MSZMP és a BSZP kapcsolatairól. A megbeszélésen részt vett dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. laját és a Lehlni Komszomol ajándékát, az Aurora cirkáló makettjét. Ezet követően a leningrádi területi Komszomol-bizottság elnöklő titkára javasolta, hogy a fesztivál résztvevői intezzenek levelet Kádár Jánoshoz és Leonyid Brezsnyevhez A levél szövegét Pokorni Józsefné, a KISZ KB, és Via gyimir Celujcv, u Komszomol KB tagja, brigádvezetők olvasták fel a nagygyűlés résztvevői előtt. Ez egyebek között a következőket mondja: „A fesztivál napjaiban is éreztük azt a nagy figyelmet, amelyet testvéri kommunista pártjaink tanúsítanak az ifjú nemzedék iránt. Lelkesít bennünket ez a megtisztelő bizalom, és biztosítjuk forradalmi pártjainkat, Kádár ós Brezsnyev elvtársat, hogy a KISZ és a Lenini Komszomol, a magyar és a szovjet fiatalok a fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus építésének első vonalában lesenek, minden erejűkkel és tudásukkal az MSZMP XI. és az SZKP XXV. kongreszHWi határozatainak végrehajtásában munkálkodnak. Itt, Leningrád hős városában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom bölcsőjében, a szocializipus, a kommunizmus építéséért érzett felelősségünk tudatában tisztelegtünk az oroszországi proletariátus világtörténelmi jelentőségű győzelme, és a Magyar Tanácsköztársaság felejthetetlen emléke előtt, azok előtt a forradalmárok és internacionalisták előtt, akik magasra emelték Október vörös zászlaját, amely a szabadság, a béke és a dolgozók jogainak szimbólumává vált az égész világon. Tisztelettel emlékeztünk a felszabadító szovjet katonák és a leningrádiak példa nélkül álló hősies kitartása előtt, akik megvédték Lenin városát a hitleri fasizmus barbár hódításával szemben. A KISZ és a Lenini Komszomol, a magyar és a szovjet fiatalság egyhangúan helyesli és támogatja testvérpártjaink békepolitikájal, amely népeink érdekeit és kívánságát juttatja kifejezésre. Elitéljük az USA kormányának a neutronbomba előállítására vonatkozó törekvését, csatlakozunk a kommunista és munkáspártoknak a világ békeszerető erőihez intézett felhívásához, és együtt követeljük a íegy verkezé%' hajsza megszüntetését. Pártjaink politikájától vezérelve. minden erőnkkel a szocialista világrendszer erősítésén munkálkodva,' fáradhatatlanul küzdünk a békéért, a kölcsönös megértésért és együttműködésért, erősítjük testvéri barátságunkat a szocialista országok Ifjú nemzedékével, a világ demokratikus, haladó ifjúságával és mindent megteszünk aa 1978-ban Kubában sorrakerülő Xi. Világifjúsági és Diáktalálkozó sikeréért. A fesztivál a KISZ és K Lenini Komszomol, átfogó tapasztalatcseréjének kiváló fóruma volt, kifejezésre juttatta forradalmi testvériségünket, egységünket és szolidaritásunkat, lehetőséget nyújtott ahhoz, hogy még mélyebben és teljesebben átérezzük a proletár internacionalizmus legyőzhetetlen erejét, amely örökre egybekapcsolja a magyar és a szovjet kommunistákat, pépeinket, Ifjúságunkat." A résztvevők egyhangúlag Jóváhagyták a levél szövegét. A zárógyűlés az Internacionálé eléneklésével, a magyar —szovjet barátság percekig tartó éltetésével ért véget. A Komszomol Központi Bizottsága és a szovjet Ifjúsági ttzerve/et leningrádi területi bizottsága csü törlőkön este .fogadást adott a II. szovjet— magyur Ifjúsági barátságfesztívál résztvevői tiszteletére. Magyar felszólalás Genfben • Genf (MTI) A genfi leszerelési bizottság csütörtökön Eugenlusz Wyzner nagykövetnek, a lengyel küldöttség vezetőjének elnökletével megtartotta 765, ülését. A hivatalos ülés befejezése után a szakértők bevonásával megkezdődött a vegyi fegyverek betiltásáról a hét eleje óta folyó nem hivatalos üléssorozat soron következő tanácskozása. Az ülésen felszólaló magyar szakértő a vegyi fegyverek meghatározásának technikai vonatkozásaival foglalkozott, és válaszolt a közelmúltban beterjesztett magyar munkaokmánnyal kapcsolatban feltett kérdésekre. A leszerelési bizottság legközelebb kedden ül össze. Ez lesz a nyári ülésszak utolsó hivatalos tanácskozása, amelyen a bizottság ez • évi munkájáról készített és az ENSZ-közgyülés elé terjesztendő Jelentést vitatják meg. Bercieli Á. Károly Vándorének (Regény) 75. Emellett igazán lehetek még lírai poéta is — elmélkedtem —, hiszen nem kötelező, hogy egy lírikus koldus és ágrólszakadt legyen. Kétségeimben jóleső {eloldozást jelentett Elena levele, melyet Giovannával küldött hozzám az utolsó este, a spagetti mellékleteként. Gömbölyű, gyerekes betűivel biztosított hűsegéről és állhatatossságáról, s leplezetlen őszinteséggel ismételte el újból, hogy csak vélem kíván élni, s ha kell, foggal és körömmel megküzd értem. A szivem ettől újból nagyon átforrósodott iránta, és közöltem Giovannával ls, hogy többé ne fáradjon el, mert a pénzem megérkezett, a válság véget ért. s folytathatom a régt életmódomat. S bár lelkem mélyéig meghatott a salernóiak készsége irántam, mégse bántam, hogy újból magamra hagytak, s nem halmoztak el étellel, mert néha már valóban közel álltam a roszulléthez. A maradék szentjánoskenyeret kidobtam, s megfogadtam, soha többé nem eszem. Könynyelmű fogadalom volt, mert Szicíliában egyszer újra sor került rá, de erről maid annak idején fogok beszámolni, Giovannának háromszoros borravalót adtam, s kértem, hogy pártfogoljon engem. A leány kedvesen bólongatott, de tekintetén láttam, hogy nem túlságosan bízik ügyem sikerében. Közben jártam It a tengerpartra is, s bár le voltam kötelezve szinte mindenkinek, igen fesztelenül, szinte mint odavalósi kezdtem viselkedni. Elenávai való titkos ügyem már-már köztudomásúvá vált, az olasz diákok kezdtek hozzászokni a gondolathoz, bár őszintén egyik sem lelkesült érte. Elena jó parti volt, s hogy egy idegen elhalássza előlük, ez egy kissé valóban sérelmes lehetett szántukra. De én igyekeztem egészen olasszá válni, s tár még mindji, akadoztam a beszélgetésben, a vénen mégis csak meg tudtam magam értetni, még elméleti kérdésekben is. Elena megfogta a kezemet, úgy vonszolt a vízbe, s mikor úszkáltam körülötte, bizony meg is simogattam a víz alatt, s ő hagyta, legfeljebb megfenyegetett az ujjával tréfálkozva. A tenger, sajnos, elég átlátszó volt, s így nem szemtelenkedhettem kedvem szerint, de a gaz diákok különben ls ott termettek hirtelen, s mindig ott lubickoltak és ugrándoztak, ahol mi fürödtünk. A csinejét és combját azért egy-eRy óvatlan pillanatban csak megérintettem, sőt meg is fogtam, s ilyenkor még olvatagabban álmodoztam a kettőnk jövőjéről. Óriási terveim támadtak Elenávai kapcsolatban, ki akartam művelni őt, s már az egész világot is bejártam gondolatban a makarónigyár jövedelméből. Mikor Giovanna az utolsó alkalommal eltávozott, szombat este volt, s én ilyen édes ábrándokkal eltelve sétálgattam Salerno utcáin, főként a parkban, mely pálmáival, gesztenyefáival és árnyas alléival kedvenc tartózkodási helyem volt. Tanulgatni is itt szerettem, akárcsak Nápolyban, a botanikus kertben. Kis szorongás azért volt bennem, mert tudtam, hogy Elena vőlegénye, akit sohasem láttam, szombat este szokott megérkezni, és Salernóban tölti a vasárnapot, mégpedig Elenáéknál. Bíztam a leányban, de azért tartottam is ettől a találkozástól, kettőnk ügye annyira közismertté vált városszerte, hogy tovább nem lehetett eltitkolni, s nyilván Elenának kellett ezt vőlegénye elótt szóvá tennie. Hogy a férfi hogy fogja fogadni Elena bejelentését, különösen, ha azt is hozzáteszi, hogy ezzel a kettejük kupcsolatát felbontottnak tekinti, nehezen tudtam elképzelni, már csak azért is, mert a vőlegény természetéi és Elenához fűződó érzelmeit távolról sem ismertem. A leány soha nem beszólt róla. de egy-egy gesztusa elárulta, hogy nem szívleli, s csak szülei forszírozzák a házasságot. Giovanna is olyan értelemben va' lott, hogy a fiatalember nem Elenának való, D mindez nem volt megnyugtató számomra, mö lehet, hogy a vőlegény ragaszkodni fog jogai" * s ezt bátran megteheti, ha a paoa bba " is , vezi. S én kl voltam olt? Leendő diáki Ideger, Nevetséges senki. Vasárnap otthon üldögéltem, s óláról órár próbáltam elképzelni a családi riadalmat. Vin cenzo szerint a vőlegény tagbaszakadt, erős ember volt, valószínűleg indulatos, sőt rabiátus is Nem sok jót remélhettem tőle. De Elena angyal volt, s egy angyal leszerelheti a fenevadakat is. Ezt hittem. Mégsem igy történt. (Folytatjuk.)