Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

— — Péntek, 1977. aupnsrtas 26. Kirándulási jegyzetek Mindig fölfelé 9 Hat nap az Adrián, jó v* meleg nyárban. Annyit áztunk vagy pácolódtunk a vízben, attól tartottunk, mór, leltárban valónak vesznek bennünket a tengeri sünök, kagylók, csigák, moszatok és sósvízi saláták, telepet léte­sítenek fürdőruhánk egyik felén. Dagályok múlásával mértük az időt, és sajnál­tuk is, amikor ki kellett billenteni nyugalmából az Ikarust. Itt biztosan Jó, de pni lesz odaát? Megint ka­lapot kell emelnünk az előtt, aki ezt a körutazást kita­lálta, mert hamar kiderült, éttől a hat naptól is érde­mes volt megválnunk. A szomszéd rétje mindig zöldebb — ezt mondja a közszájra tapadt bölcselet, tartózkodom tehát minden mozdulattól, ami el akarná hitetni, hogy én aztán jól be­leláttam Ausztriába. Csak azt láttam be, a turistaút nem arra való, hogy lénye­ges összefüggéseket és el­lentmondásokat tárjon föl, bár mindent megfigyeltem, amit két szem sugarába be lehet terelni. Maradjunk csak abban, hogy a szomszéd rét­je valóban zöldebb, mert azt cáfolhatatlanul láttuk. Nyár közepén, amikor ná­lunk már tövestül kiég a fú. Itt olyan zöld, mint május első hetében. A negyven utasból kl leheveredni sze­retne bele, minden kanyar után, ki pedig legszívesebben házhelyet venne magának, egy tehénnel. A buszból úgy látszik, ennyi éppen elég len­ne a földi boldogsághoz. Azt is látjuk, sok a tehén, és nincs villanypásztor. Lajltul viszi u traktor a vi­zet a legelő sarkába. Zo­máncozott fürdőkád a lajt végén, az a vályú. Egy hét múlva annjflt sem tudtunk eldönteni, tehén a több, vagy a kolomp a boltokban. Talán inkább kolomp, hadd vegyen magának a nyájas turista kicsit is, nagyot is, kedve szerint, és rázza, ahogyan akarja. Kolompos tehenet viszont egyet se láttam. Azt is megfigyeltük, ke­rítésre igen keveset költe­nék az osztrákok. Kitalál­tuk, nem azért, mert mé­regdrága a sodronyfonat ára, inkább az, hogy az enyém­tied-övé kevesebb lármát szül. Már éppen megkemé­nyedne bennem ez a jó íté­let, amikor látom az egyik városban, hogy ez se lehet igaz. A cipőbolt előtt kis asztalka, mustra-bakancsok­kal jól megrakva. Fél pár a mustra, de akkora lánc köti mindegyiket az asztal­hoz, várfoglyokra verhettek ekkorát. Hegymászó bakan­csok, nehogy elmászkálja­nak. Forog a jámbor utas ke­reke, megint kigondol vala­mit, ahogy a tizedik-husza­dik falut is elhagyja. Mond­tam már, tájképekre van ér­zékenyítve, azt mondja te­hát, szépek ezek a falvak, vagy falucskák. Nyugodt szívvel mondja. legalább nem szól rá senki, mondjon inkább községet a falu he­lyett, mert az olyan ódon, és épülő-szépülő „települé­seinkhez" sehogy se illik. Mi­től szépek ezek? Mert hegy van mögöttük? Mert ott csö­rög a folyó a házak mellett? Mert szép zöld veszi körül? Mert fából csinálják, ami fából csinálható7 Azt mond­ja valaki, ha csak egy hétre kerülne Ide egy magyar mérnök, karikásostorral te­relné be a szép falut egy nyílegyenes utcába, ötméte­res előkerttel, és előírná, hogy ide csak sátortetővel, oda meg nyeregtetővel lehet építkezni. Tovább forog a kerék, azt is kimondja, mit sem értve az építészeti-in­zsenyéri tudományokhoz, meglehet, hogy a monarchiá­tól örököltük a kincstári észjárást — volt időnk rá, hogy eltanuljuk —• de to­vább őrizzük az örökséget, mint a szomszédok. Belefér az Ilyen beszéd a másik hat nem napba, nem muszáj ko­molyan yenni. Annyi bizt06. er, az ország a Zimmerbői él, és minden falusi házon ott a tábla. Beszéljünk inkább arról, hogy reggel még a vaK me­leg szorongatott bennünket Koperban, délután pedig mást sem látunk a helligen­blutl utcán, csak kabátos­bakancsos embereket. Ránk is ránkjön a fázhatnék, ahogy kilépünk a buszból. A kirakatok meleg pulóverek­kel vannak tömve nyár kö­zepén is. Mindenesetre ma az a győztes, aki előbb lót havat a hegyoldalban. Más­nap reggelig sopánkodha­tunk, ahová mi megyünk, oda mindig jön az eső. Itt vannak a havasok, nézhet­jük, mint Velencét nézte nászutas öreganyó, üvegen keresztül. Másnapra sem oszlik a bánat, mert ahogy ablakot nyitunk, besétál rai­ta a felhő. Idő kell, amíg fölfogjuk, hogy ebben ez a valami: ott jön a felleg, csúszik-mászik a hegyolda­lon, aztán bejön az erkély­re. és ráül a karfájára. Ott­hon ilyet úgyse látunk: alul felhő, fölül hegy. Búcsúzkodnánk a hegyek­től. amikor kiderül, átme­gyünk' raituk, busszal. Fény­képezőgép fölporozva, mert amit most látunk, csak fény­képezni lehet. írni nem. Egyik kanyarnál tábla: 2085 méter. Mintha két Kékest egymás fölé raktak volna. Szivárványos hegyek korán reggel, tele habokkal a völgy, mintha borotválkozna. Má­sik kanyar: 2099 méter: lá­bunknál a hó. Itthon télen nem láttak még ennyi havat az én gyerekeim. A hegy tetejéről zuhatagban ömlik a víz, régen abbahagytuk a számlálást, hány ágon. Az­tán kiderül, az csak a hegy öccsének a teteje, mögötte a másik csúcs van, azon Is hó, azon is Vízesés. de még az sem a tető. Nagyot lép­tünk. 2282 méter: lefelé né­zünk, ha havat keresünk, és sóhajtunk egyet az Ismeret­len nyakaszegettek emlékére, akik alpinistaként Itt veszt­hették életüket. Kia házikó, 2338 méternél. Menedékház vagy hétvégi vltylló? Négy oldalán tizenkét drótkötél­lel kötözték meg, Jó erős szo­rítókkal, hogy a szél meg ne tanítsa röpülni. A Gross­glockneren járunk, eltűn­tek- szemünk elől a szálfák, semmilyen fa sincs, csak el­korcsosult csúszómászó gya­logfenyő, aztán az sincs, csak fű, patak és hó. Jegyezzük megint: 2482 méter. Á fehér folt szélén, ahogy lecsöppen az olvadó víz, mdr bújik ki alóla és virágzik a sápadt­arcú nefelejcs vagy afféle. Olyat eddig is láttunk már, hogy az alagút egyik végé­nél még sütött a nap, a má­siknál esett, most, ha balra nézünk, esőt látunk, ha jobb­ra, napsütést. Nincs már fű sem, csak szikla meg kő. Bemegyünk az alagútba 2506 méternél, a másik végén magasabb a hófal, mint a busz. Innen már cs.ak . lefe­lé megyünk, semmit nem lá­tunk, eső ver bennünket két oldalról. Számláljuk azért a kanyarokat, 1850 méteren látjuk az első büszke fenyőt, magányosan, de tehén már itt is van. Találkoztunk ellentétes irányból támadó buszokkal is, cipökanál kellett, hogy elférjünk egymás mellett. Jöttek utánunk ' autók szá­zával, jámboran, mint a bá­rányok. Előzni senki nem akart. Aki a természet cso­dálatába belefáradt, az is azt mondta, nagyot eről­ködhetett a föld, amikor ezt a sok szépet kiizzadta ma­gából. Ha az egész út ga­rast se ért volna, ez a lát­vány akkor is éri a tak­sát Itt értettük meg a kül­földiek naivságát. Képesek eljönni hozzánk, ha azt igéri a program: Puszta. Mit esz­nek rajta? Mi is eljöttünk volna, ha csak ennyit tu­dunk is: Havasok. Nekünk az a valami, hogyan lehe­tett ennyi sziklát egymásra gyűrni, nekik meg az, ho­gyan lehetett simára vasal­ni. Harminckilencen gratulál­tunk Tauer Lászlónak, olyan szépen vezette hegynek föl, völgynek le a buszt, de azt mondta, nem az a valami, hanem az. hogy annyira fá­zott a lába, attól félt, gör­csöt kap a pedálon, és el­kezdjük kiegyenesíteni a szerpentint. Horváth Dezső (Folytatás az 1. oldalról.) viseltek körünkben. Közös a jelenünk, amelyet a fesztivál minden résztvevője mélyen átérzett, és közös a jövőnk, amelyért jó egyetértésben együtt dolgozunk, és küz­dünk hazánkban is, nemzet­közi tevékenységünkben is. A fesztivál napjaiban még jobban megismertük egymást, eredményeinket, gondjainkat és kultúránkat. Kicseréltük a fejlett szocia­lista társadalom és a kom­munizmus építésében szer­zett tapasztalatainkat. Meg­határoztuk további együtt­működésünk feladatait, to­vább szőttük, erősítettük ba­rátságunk szálait a szemé­lyes kapcsolatokban is. A II. szovjet—magyar ifjúsági ba­rátságfesztívál emlékezetes és kiemelkedő mérföldkő lesz a történelmi magyar— szovjet barátság kommuniz­mushoz vezető útján. Ügy érezzük, hogy feszti­válunk maradéktalanul telje­sítette hivatását. Eleget tet­tünk pártjainktól, népeink­től és ifjúságunktól kapott megbízatásunknak. A magyar küldöttség veze­tője végezetül köszönetet mondott mindazoknak, akik­nek rég^ük volt a fesztivál kitűnő megszervezésében. A KISZ KB első titkára a fesztivál emlékeként a Ma­gyar Tanácsköztársaság em­lékművének makettjét adta át a Lenini Komszomolnak, a Komszomol leningrudi terü­leti bizottságának pedig a Barátság zászlaját nyújtotta át. Magyar népviseletbe öl­tözött lányok és fiúk kom­szomolista társaiktól átvet­ték a IL szovjet—magyar if­júsági barátságfesztívál zász­MAGYAR DELEGÁCIÓ UTAZOTT ANGOLÁBA Udvardi Sándor külkeres­kedelmi miniszterhelyettes vezetésével csütörtökön de­legáció utazott az Angolai Népi Köztársaságba, a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítését és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés kiterjesztését szolgáló tárgyalások folytatása céljá­ból. GYŐRI IMRE LÁTOGATÁSA BÉKÉS MEGYÉBEN Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára csütörtökön Békés me­gyébe látogatott. Békéscsa­bán, a megyei pártbizottság székházában Frank Ferenc első titkár fogadta és tájé­koztatta a megye politikai, gazdasági és kulturális éle­téről. Ezt követően a Köz­ponti Bizottság litkárn rész' vett a megyei pártaktíván, tájékoztatást adott az idő­szerű politikai, gazdasági kér­désekről, "válaszolt a feltett Kérdésekre. GYENÉS ANDRÁS FOGADTA \ BS/P ORSZÁGOS TITKÁRÁT Gyenes András, n Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára csütörtökön fogadta André Leonardot, a Belga Szocialis­ta Párt országos titkárát, aki pihenésre érkezett hazánkba. A baráti légkörben lezajlott találkozón eszmecserét foly­tattak a nemzetközi politikai élet kérdéseiről, valamint az MSZMP és a BSZP kapcso­latairól. A megbeszélésen részt vett dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának ve­zetője. laját és a Lehlni Komszomol ajándékát, az Aurora cirkáló makettjét. Ezet követően a leningrádi területi Komszomol-bizottság elnöklő titkára javasolta, hogy a fesztivál résztvevői intezzenek levelet Kádár Já­noshoz és Leonyid Brezsnyev­hez A levél szövegét Pokorni Józsefné, a KISZ KB, és Via ­gyimir Celujcv, u Komszo­mol KB tagja, brigádvezetők olvasták fel a nagygyűlés résztvevői előtt. Ez egyebek között a következőket mond­ja: „A fesztivál napjaiban is éreztük azt a nagy figyel­met, amelyet testvéri kom­munista pártjaink tanúsíta­nak az ifjú nemzedék iránt. Lelkesít bennünket ez a meg­tisztelő bizalom, és biztosítjuk forradalmi pártjainkat, Kádár ós Brezsnyev elvtársat, hogy a KISZ és a Lenini Komszo­mol, a magyar és a szovjet fiatalok a fejlett szocialista társadalom, a kommunizmus építésének első vonalában lesenek, minden erejűkkel és tudásukkal az MSZMP XI. és az SZKP XXV. kongresz­HWi határozatainak végre­hajtásában munkálkodnak. Itt, Leningrád hős városá­ban, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom bölcsőjé­ben, a szocializipus, a kom­munizmus építéséért érzett felelősségünk tudatában tisz­telegtünk az oroszországi proletariátus világtörténelmi jelentőségű győzelme, és a Magyar Tanácsköztársaság felejthetetlen emléke előtt, azok előtt a forradalmárok és internacionalisták előtt, akik magasra emelték Októ­ber vörös zászlaját, amely a szabadság, a béke és a dol­gozók jogainak szimbólumá­vá vált az égész világon. Tisztelettel emlékeztünk a felszabadító szovjet katonák és a leningrádiak példa nél­kül álló hősies kitartása előtt, akik megvédték Lenin városát a hitleri fasizmus barbár hódításával szemben. A KISZ és a Lenini Kom­szomol, a magyar és a szov­jet fiatalság egyhangúan he­lyesli és támogatja testvér­pártjaink békepolitikájal, amely népeink érdekeit és kívánságát juttatja kifejezés­re. Elitéljük az USA kormá­nyának a neutronbomba elő­állítására vonatkozó törekvé­sét, csatlakozunk a kommu­nista és munkáspártoknak a világ békeszerető erőihez in­tézett felhívásához, és együtt követeljük a íegy verkezé%' hajsza megszüntetését. Pártjaink politikájától ve­zérelve. minden erőnkkel a szocialista világrendszer erő­sítésén munkálkodva,' fárad­hatatlanul küzdünk a béké­ért, a kölcsönös megértésért és együttműködésért, erősít­jük testvéri barátságunkat a szocialista országok Ifjú nemzedékével, a világ de­mokratikus, haladó ifjúságá­val és mindent megteszünk aa 1978-ban Kubában sorra­kerülő Xi. Világifjúsági és Diáktalálkozó sikeréért. A fesztivál a KISZ és K Lenini Komszomol, átfogó ta­pasztalatcseréjének kiváló fó­ruma volt, kifejezésre juttat­ta forradalmi testvériségün­ket, egységünket és szolida­ritásunkat, lehetőséget nyúj­tott ahhoz, hogy még mé­lyebben és teljesebben át­érezzük a proletár interna­cionalizmus legyőzhetetlen erejét, amely örökre egybe­kapcsolja a magyar és a szovjet kommunistákat, pé­peinket, Ifjúságunkat." A résztvevők egyhangúlag Jóváhagyták a levél szövegét. A zárógyűlés az Internacio­nálé eléneklésével, a magyar —szovjet barátság percekig tartó éltetésével ért véget. A Komszomol Központi Bi­zottsága és a szovjet Ifjúsági ttzerve/et leningrádi területi bizottsága csü törlőkön este .fogadást adott a II. szovjet— magyur Ifjúsági barátságfesz­tívál résztvevői tiszteletére. Magyar felszólalás Genfben • Genf (MTI) A genfi leszerelési bizott­ság csütörtökön Eugenlusz Wyzner nagykövetnek, a lengyel küldöttség vezetőjé­nek elnökletével megtartot­ta 765, ülését. A hivatalos ülés befejezé­se után a szakértők bevoná­sával megkezdődött a vegyi fegyverek betiltásáról a hét eleje óta folyó nem hivata­los üléssorozat soron követ­kező tanácskozása. Az ülé­sen felszólaló magyar szak­értő a vegyi fegyverek meg­határozásának technikai vo­natkozásaival foglalkozott, és válaszolt a közelmúltban be­terjesztett magyar munka­okmánnyal kapcsolatban fel­tett kérdésekre. A leszerelési bizottság leg­közelebb kedden ül össze. Ez lesz a nyári ülésszak utolsó hivatalos tanácskozása, ame­lyen a bizottság ez • évi munkájáról készített és az ENSZ-közgyülés elé terjesz­tendő Jelentést vitatják meg. Bercieli Á. Károly Vándorének (Regény) 75. Emellett igazán lehetek még lírai poéta is — el­mélkedtem —, hiszen nem kötelező, hogy egy lí­rikus koldus és ágrólszakadt legyen. Kétségeim­ben jóleső {eloldozást jelentett Elena levele, me­lyet Giovannával küldött hozzám az utolsó este, a spagetti mellékleteként. Gömbölyű, gyerekes betűivel biztosított hűsegéről és állhatatossságá­ról, s leplezetlen őszinteséggel ismételte el új­ból, hogy csak vélem kíván élni, s ha kell, fog­gal és körömmel megküzd értem. A szivem ettől újból nagyon átforrósodott irán­ta, és közöltem Giovannával ls, hogy többé ne fáradjon el, mert a pénzem megérkezett, a vál­ság véget ért. s folytathatom a régt életmódo­mat. S bár lelkem mélyéig meghatott a salernói­ak készsége irántam, mégse bántam, hogy újból magamra hagytak, s nem halmoztak el étellel, mert néha már valóban közel álltam a roszul­léthez. A maradék szentjánoskenyeret kidobtam, s megfogadtam, soha többé nem eszem. Köny­nyelmű fogadalom volt, mert Szicíliában egyszer újra sor került rá, de erről maid annak idején fogok beszámolni, Giovannának háromszoros borravalót adtam, s kértem, hogy pártfogoljon engem. A leány kedvesen bólongatott, de tekin­tetén láttam, hogy nem túlságosan bízik ügyem sikerében. Közben jártam It a tengerpartra is, s bár le voltam kötelezve szinte mindenkinek, igen fesz­telenül, szinte mint odavalósi kezdtem viselked­ni. Elenávai való titkos ügyem már-már köztu­domásúvá vált, az olasz diákok kezdtek hozzá­szokni a gondolathoz, bár őszintén egyik sem lel­kesült érte. Elena jó parti volt, s hogy egy ide­gen elhalássza előlük, ez egy kissé valóban sé­relmes lehetett szántukra. De én igyekeztem egé­szen olasszá válni, s tár még mindji, akadoztam a beszélgetésben, a vénen mégis csak meg tud­tam magam értetni, még elméleti kérdésekben is. Elena megfogta a kezemet, úgy vonszolt a vízbe, s mikor úszkáltam körülötte, bizony meg is simogattam a víz alatt, s ő hagyta, legfeljebb megfenyegetett az ujjával tréfálkozva. A tenger, sajnos, elég átlátszó volt, s így nem szemtelen­kedhettem kedvem szerint, de a gaz diákok kü­lönben ls ott termettek hirtelen, s mindig ott lu­bickoltak és ugrándoztak, ahol mi fürödtünk. A csinejét és combját azért egy-eRy óvatlan pilla­natban csak megérintettem, sőt meg is fogtam, s ilyenkor még olvatagabban álmodoztam a ket­tőnk jövőjéről. Óriási terveim támadtak Elená­vai kapcsolatban, ki akartam művelni őt, s már az egész világot is bejártam gondolatban a ma­karónigyár jövedelméből. Mikor Giovanna az utolsó alkalommal eltávo­zott, szombat este volt, s én ilyen édes ábrán­dokkal eltelve sétálgattam Salerno utcáin, fő­ként a parkban, mely pálmáival, gesztenyefáival és árnyas alléival kedvenc tartózkodási helyem volt. Tanulgatni is itt szerettem, akárcsak Ná­polyban, a botanikus kertben. Kis szorongás azért volt bennem, mert tudtam, hogy Elena vőlegénye, akit sohasem láttam, szombat este szokott megérkezni, és Salernóban tölti a vasár­napot, mégpedig Elenáéknál. Bíztam a leányban, de azért tartottam is ettől a találkozástól, ket­tőnk ügye annyira közismertté vált városszerte, hogy tovább nem lehetett eltitkolni, s nyilván Elenának kellett ezt vőlegénye elótt szóvá tennie. Hogy a férfi hogy fogja fogadni Elena bejelenté­sét, különösen, ha azt is hozzáteszi, hogy ezzel a kettejük kupcsolatát felbontottnak tekinti, ne­hezen tudtam elképzelni, már csak azért is, mert a vőlegény természetéi és Elenához fűző­dó érzelmeit távolról sem ismertem. A leány soha nem beszólt róla. de egy-egy gesztusa elárulta, hogy nem szívleli, s csak szülei forszírozzák a házasságot. Giovanna is olyan értelemben va' lott, hogy a fiatalember nem Elenának való, D mindez nem volt megnyugtató számomra, mö lehet, hogy a vőlegény ragaszkodni fog jogai" * s ezt bátran megteheti, ha a paoa bba " is , vezi. S én kl voltam olt? Leendő diáki Ideger, Nevetséges senki. Vasárnap otthon üldögéltem, s óláról órár próbáltam elképzelni a családi riadalmat. Vin cenzo szerint a vőlegény tagbaszakadt, erős em­ber volt, valószínűleg indulatos, sőt rabiátus is Nem sok jót remélhettem tőle. De Elena angyal volt, s egy angyal leszerelheti a fenevadakat is. Ezt hittem. Mégsem igy történt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents