Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-23 / 197. szám

Kedd, "1977: augusztus 23. 3 Megyei pártdelegáció utazott Temesvárra A Román Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, augusztus 23-a alkalmából, a Román Kommunista Párt Temes megyei bizottsága meghívására megyei pártküldöttség utazott vasárnap Temesvárra. A delegáció vezetője Szabó Sándor, a megyei partbizottság titkára, tagjai: dr. Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Szögi. Béla, a szegedi járási pártbizottság titkára. Küldöttségünket a nagylaki határátkelőhelyen dr. Nemeth Lajos, a megyei pártbizottság titkára, dr. Vezér Károly, a Makó városi, Koczkás Ferenc, a makói járási pártbizottság első titkárai, dr. Karsai András, a makói városi tanács vb titkára és Varga István, a megyei tanács vb makói járási hivatala elnökhelyettese búcsúztatták. A romániai határátkelőhelyen megyei pártküldöttségünket Ilié Morodán, az RKP Temes megyei bizottságának titkára és Ion Luncan. a Temes megyei pártkabinet igazgatója szívélyesen fogadták. Küldöttségünk részt vesz Románia nemzeti ünnepe alkalmából Temesvárott rendezendő ünnepségen, valamint ipari és mezőgazdasági üzemekbe látogat. Pártkffildöttség látogatott Helsinkibe A Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására hétfőn Helsinkibe utazott az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége. A delegációt óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára vezeti, tagjai: Szabó Borbála, a Központi Bizottság tagja, a Martfűi Tisza Cipőgyár művezetője és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Gyenes András, a KB titkára búcsúztatta. Úttörők a környezetvédelemben Környezetvédelmi vezetőképző tábor nyílt hétfőn Bakonyoszlopon a Hazafias Népfront és a Magyar Üttörők Szövetsége rendezésében. Nemes Péter, a Magyar Űttörők Szövetségének titkára megnyitójában elmondotta, hogy ez az első olyan tanácskozás, amelyben a Hazafias Népfront aktivistái, valamint az úttörőmozgalom vezetői arról cserélik ki tapasztalataikat, hogyan lehet a környezetvédelmi munkába bevonni a 6—14 éves fiatalokat. Az általános iskolák sok ezer szakkörében számtalan fiatal tevékenykedik, akik szervezettebb keretek között az eddiginél nagyobb hatékonysággal vehetnek részt a környezetvédelmi, társadalmi őrségek munkájában. Tevékenységük a madarak, a fák, a természetes vizek védelme mellett kiterjedhet a lakótél rületük tisztaságának megőrzésére, a hulladékok összegyűjtésére, valamint az észlelt súlyosabb szennyezések jelzésére. Biszku Béla fogadta Song Haót Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn fogadta Song Haot, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának titkárát, a Központi Ellenőrző Bizottság elnökét, aki az MSZMP KB meghívására pihenésre érkezett hazánkba. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón részt vett Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Venéczi János, a KEB titkára. Jelen volt Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete (MTI) Statisztika és táplálkozás Fogyasztói szokásaink kedvező és megróható változásairól ad érdekes képet a napokban megjelent 1976. évi statisztikai évkönyv. Ebből kitűnik, hogy a tűltápláltság, a súlyfelesleg elleni küzdelem nem maradt hatástalan. A múlt évben az előző évinél 8 kilóval több, összesen 135 kiló tejterméket fogyasztottunk személyenként, s bár a vaj felhasználás változatlan, a sertés- és baromfizsír rovására 70 dekával több, összesen 5,3 kiló étolajat és margarint használtunk étkezéseinkhez. Húsból és húskészítményekből a személyenkénti évi adag némileg, 70 dekával csökkent az előző évihez viszonyítva, viszont reményt keltő, hogy tésztafélékből és más cereáliákból 2,2 kilóval kevesebbel terheltük gyomrunkat. A magunkhoz vett kalória mennyisége; a múlt évben napi 3150 kalória volt, 92-vel kevesebb, mint 1975ben. Tápanyagunk összetételében azonban még mindig túl sok a zsír, a szénhidrát. Megkezdődött az őszi betakarítás Ülést tartott a megyei szervezési bizottság Öröm most mondani, hogy nagy gondok előtt áll a mezőgazdaság: jók a terméskilátások, lényegesen jobbak, mint tavaly voltak — nagyobb tehát a felelősségünk is, hogy jol felkészüljünk az őszi betakarításra. Néhány termék, esetében már nem is a felkészülésről, hanem a zavartalan betakarítás szervezéséről kell beszélnünk, hiszen a burgonyát, a paradicsomot. és a paprikát javában szedik mar a földeken. A mezögazdasagj munkákat szervező megyei bizottság tegnapi ülésén a jónak ígérkező termés zavartalan és hiánytalan betakarítására hívta fel a figyelmet Szabó Jánosné, a megyei tanács elnökhelyettese. Részt vett az értekezleten és felszólalt Papdi József, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A tanácskozás elején az aratás tapasztalatait összegezte beszámolójában az elnökhelyettes. A tavalyi rekordhoz viszonyítva is emelkedett a búza termésátlaga megyénkben. Jól szervezett munkával zökkenők nélkül sikerült biztonságba helyezni valamennnyit. Elismerését és köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik ebben a nagyszabású munkában részt vettek. öszi teendőink tervezésénél nagy számokkal kell dolgoznunk: 150 ezer hektárról várhatóan 140 ezer vagon termést kell körülbelül 90 nap alatt betakarítani. Jó idő esetep, érvényes a 90 nap, es akkor is a teljes betakarításra vonatkozik, az egyes növényeket gyakran igen rövid idő alatt kell a földről begyűjteni, raktárba helyezni, egy részét pedig feldolgozni. Hozzá kell mindehhez számitanunk azt is, hogy ugyanebben az időben kell vetés alá előkészíteni a talajt, körülbelül 80 ezer hektáron a búzát elvetni, és 90 ezer hektáron elvégezni az öszi mélyszántást is. Az előzetes becslések szerint ígéretes termés várható kukoricából, cukorrépából, burgonyából, szőlőből, fűszerpaprikából, paradicsomból és zöldpaprikából is. A felelősségteljes munka végzéséhez elegendő gép áll rendelkezésre — a szálítójárművek alkatrészellátása azonban várhatóan nem lesz kielégítő. Kéréssel fordul a szervezési bizottság a megyei szállítási bizottsághoz, adjon meg minden segítséget az őszi munkákhoz. Az előző évek gyakorlatához hasonlóan, most is számít a mezőgazdaság a szövetkezetben dolgozó tagok, alkalmazottak, családtagok és nyugdíjasok teljes értékű munkája mellett a diákok és a honvédség segítségére is. Sajnálatos tény, hogy a szövetkezetek egy része még nem kötött szerződést az iskolákkal. Az októberi forradalom évfordulójára hirdetett munkaverseny kedvező hatása várhatóan az őszi munkák idején is érvényesül majd. A burgonya, paradicsom és paprika már folyamatban leKi csíncaljsE? vő szedését néhány helyen átvételi gondok nehezítik, állapította meg a beszámoló. Ha fölöslegesen, sokáig várakoznak a szállítóeszközök és emberek, onnan veszünk el munkaerőt és gépet, ahol legnagyobb szükség lenne rá. Visszatérő gondként került elő ismét az a téma, hogy lényegesen kevesebb műtrágyát használ föl megyénk mezőgazdasága, mint amenynyire valójában szüksége lpnríe. Egyértelmű az állásfoglalás: idei jó termésünk tovább fokozható, ha a talaj tápanyagát pótolni tudjuk, és minden munkát időben végzünk eL E

gy szegedi üzemigazgató kesergése: „Sokan egészségesen is kiíratják magukat. Akad köztük olyan, ki idén csak hatvan napot dolgozott a gyárban, pedig kutyabaja." Friss keletű hivatalos jelentésben olvasható: „A fölmérések szerint Csongrád megye iparában legalább ezer munkásra lenne szükség." Rendőrségi vélemény: „A fiatalság körében kezd elharapózni a lézengés, a dologtalan életmód." A városi pártbizottság legutóbbi ülésén hangzott el: „Nem kell megijedni azért, ha egy lakatos az irodából visszakívánkozik a szakmájába. Az ügyintézésbe kiemelt munkásokat ösztönözzük arra, hogy menjenek vissza a termelésbe." Lakossági észrevétel: „Vannak hivatalok, ahol jól bevált módszerrel térnek ki a panaszosok elől, tudniillik nem veszik föl a telefont." Évek óta minden fórumon sürgetik: „Fokozni kell a teljesítménybérben dolgozók arányát, mert a 64—65 százalék kevés." Ki tudná megmondani, hányszor, hány helyen hangzott már el ebben az országban, hogy boldogulásunk alapja a munka? Mindenkinek muszáj (muszáj lenne!) dolgoznia. Rögzíti ezt az alaptörvény, figyelmeztet rá az élet, párthatározatok születnek róla, örök témája a sajtónak és az irodalomnak, támogatják a munkástömegek, egyetért vele a társadalom. Nyilvánvaló tehát, hogy közös érdekünkről, a szocialista erkölcs oltalmáról van szó. Azt sem tudjuk pontosan, hogy a megszámlálhatatlan okos érvelés hatására milyen mértékben javul a munkaerkölcs és a munkafegyelem, mondjuk, az utóbbi tíz esztendőben, vagyis a „belépő" fiatalok jobban érzik-értik-e, miről van szó, mint a „kilépő" idősebbek. Mondják, biztosan előre mendegélünk, hiszen mind többet termelnek a gyárak, építünk, beruházunk, fejlesztünk állandóan, terveinket évről évre magasabb fokon túlteljesítjük — mindezt csakis a munka fokozásával lehet elérni. Ez így igaz. Ha nehezen is, de kétségtelenül gazdagodunk, az életszínvonal valamelyest állandóan emelkedik. Korántsem biztos azonban, hogy az emberi munka nagyobb intenzitása következtében. Valószínűleg az nyom többet a latba, hogy korszerűbb, termelékenyebb gépekkel állítjuk elő a javakat, napirenden tartjuk a műszaki fejlesztést, újításokra ösztönzünk. Igaz, mindez szintén emberi gondolkodás és fizikai munka" eredménye, ha nem is mindig mi, magyarok produkáljuk. Mindenesetre a munkafegyelem ma sem lehet megnyugtatóan szilárd, különben nem kellene örökké forszíroznunk, keresgélnünk az akadályozó tényezőket. Érdekes, ha magunkban zsörtölődünk is a tekergő, a csak maguknak élő emberek miatt, legtöbbször legyintünk rájuk, vagyis békésen eléldegélünk velük egymás mellett. Talán éppen ezért, mintha csakugyan szaporodnának. Mint fentebb utaltunk rá, már a rendőrség is sokallja, főleg a fiatalok körében észlelhető erkölcsi lazaságot. Ez nyilván összefügg azzal a helytelen szülői szemlélettel is, miszerint gürcöltek ők maguk eleget, a gyereknek legyen könnyebb az élete. De alighanem a társadalom megbocsátó magatartása is közrejátszik: elnézi, hogy költekező csavargók, nagy igényű naplopók, éretlen gondolkodású semmittevők élősködjenek rajta. Egy fiatal szegedi lányról nemrég kiderült, hogy másfél év óta alkalmi ismeretségekből él, s azóta nem is járt otthon. Azt sem tudja, hol laknak a hozzátartozói, mivel a házukat szanálás miatt lebontották. S ami szintén megdöbbentő, a lányt a szülők sem keresték azóta, nem jelentették a rendőrségen, hogy eltűnt, meg kellene keresni. Vajon az ilyen emberektől elvárható-e, hogy érdekeljék őket a „miből, hogyan éljünk" problémái, s hogy a tarsadalom gondjaiból legalább a rajuk eső részt vállalják? Vitathatatlan, az lenne célravezető, ha a lakosság elvesztené végre a türelmét., s nem hagyná megélni a haszontalan népséget. Méltatlankodásban, háborgásban persze nincs is hiány, inkább a „kivitelezéssel" vannak nehézségek. Mintha az egyéni tehetetlenség érzése fékezné a cselekvést, mintha bénítólag hatna az a tudat, hogy „egymagam hiába szólok, csak kinevetnek". Kétségtelen, sokakban „fölszalad a pumpa", amikor látják, mekkora nimbusza van még manapság is az úgynevezett nagyvonalú életmódnak. Különösen amikor szemermellen életművészek vádolnak nehéz testimunkásokat azzal, hogy sokat keresnek. Az „irigykedők" valószínűleg magukról akarják elterelni a figyelmet. Buzgón prédikálnak a szocialista erkölcsről, s csóválják a fejüket, szerintük nem vezet jóra ez a példátlan lazaság. És mit tesznek egész nap? Többnyire sajat ügyükben szaladoznak, üzletelnek, halásznak a zavarosban, s kritizálják az országos erőfeszítést, amihez gyakran semmi közük sincsen. A minap is szemtanúi voltunk egy sajátságos jelenetnek. Nagy testű, kopasz férfi mászott elő Renault-jaból — utóbb tudtuk meg, hogy „üzletkötő" a foglalkozása —, és bekacsázott a csemegeboltba. Totyakosan és verejtékezve csak néhány percig várt a pultnál, máris kezdte a szövegelést. Hogy: „Itt örökké sorba kell állni; kriminális ez a szocialista kereskedelem; disznóság, hogy nem szolgálják ki a dolgozót." Az emberek ügyet sem vetettek rá, de nem is sértődtek meg. A kiszolgálók sem. Kissé befelhőződött ugyan a homlokuk, aztán azt mondta a szemük, hogy „bolond vagy te, apuskám". Lám, az emberek gyakran fölényesen intik le a szóra sem érdemes alakokat, s ez imponáló is bizonyos fokig. Kérdés azonban, hogy a szájaskodók, a könnyen élők nem éppen e legyintés miatt kapnak-e mindig újabb és nagyobb bátorságot? Tele van világfájdalommal az a csinovnyik is, aki negyven éve várja, hogy nyugdíjba. küldjék. Még egy évet kell — úgymond — lenyomnia, aztán tőle összedőlhet a világ. Nem jó neki semmi. Koszos a város, csapnivaló az építkezés, eltolták a Hági éttermet, fillért nem ér a szabadtéri, s főleg szörnyen hosszúak a napok. S mivel a haverja nem érti, megmagyarázza: „Tisztára hülyeség bemenni, pláne így szombaton, úgyse melózunk, megisszuk a feketét, aztán ásítozunk, várjuk a hazamenést." Egy másik, nyugdíjra váró ismerősünk csendesebb. Neki nincs véleménye semmiről, csak megy a „Békébe", és fejét öklére támasztva bűvöli a nagyfröccsét. Saját maga meséli, hogy az utóbbi tíz évben ezzel köti le magát délután négytől lefekvésig. Nyilván szemet szúrnak az ilyen figurák ebben a mai nagy életlázban. Az egyik ember gépet vigyáz, a másik házat falaz, az ötödik bérszamfejt. a tizedik húst szeletel, a századik traktort pöfögtet, az ezredik a hogyan tovább-on töri a fejét. A szövőnők, akik teljesítményük utan kapják a pénzt, nem irigységből, hanem a gyorsabb közboldogulásért izgulva teszik szóvá, hogy a kocsitologatók, meg a karbantartók csak öt-hat órat dolgoznak műszakonként, A közügyek iránt érdeklődőktől mi sem áll távolabb, mint a naplopason spekulálni, vagy közömbösen lesni az óramutatót, ök nem értik és soha nem is fogjak megérteni a magukat letagadó körömpiszkálókat, a „mit törődöm másokkal" szemléletűeket. Sőt, határozottan elítélik az olyan bürokratát, aki meg sem próbálja rövidebb úton, ésszerűbben elintézni az ügyeket, hanem — tekintet nélkül azok halaszthatatlan fontosságára — úgy okoskodik: csak mindent a maga útján, nem kell a dolgot elsietni. G

ondoljunk bele, mennyivel többre tudnánk jutni, ha képesek lennénk száműzni életünkből a felelőtlenséget vagy a huncutságot. Igen, de ki csinálja?! — kérdezik. Hat mi, valamennyien. A munkaerkölcs, a munkafegyelem megerősítése nem a kormány, nem a felsőbb szervek dolga csupán, ahogyan azt néhány szegedi vállalatigazgató szereti hangoztatni, hanem a város lakosságáé, a munkahelyi közösségeké. Nem vitás, a központi intézkedések valóban nélkülözhetetlenek, de a fegyelmezettebb és hatékonyabb munka feltételeinek megteremtése elsősorban az üzemekre, intézményekre hárul. Pontosabban: a vezetőség dolga az állásidők csökkentése, az elhasznált gépek lehetőség szerinti kicserélése, az ésszerű átcsoportosítás, a műszakszám emelése és így tovább, ahogyan az a megyei pártbizottság határozataiban is szerepel. De azon például, hogy egyetlen műhelyben augusztusban ne legyen háromszor annyi a táppénzes napok száma, mint januárban, maguk a dolgozók, a munkatársak is sokat segíthetnek. Egymás szigorú ellenőrzésével es baráti nevelésével például. F. NAGY ISTVÁN Rekonstrukció Ferihegyen A Betonútépítő Vállalat nagyszabású földmunkákba kezdett Ferihegyen: bővítik a repülőteret. A nagy teljesítményű földnyeső gépek 240 ezer köbméter föld megmozgatásával rendezik a terepet a felvonulási és technológiai telephely számára. Ezen a bázison az új leszállópálya építői és a többi repülőtéri létesítmény bővítésében részt vevő vállalatok kapnak helyet.