Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

Szombat, 1977. augusztus 2x. 3 Napsugaras művelődési ház Moszkvába érkeztek a magyar küldöttek I Ma biztonságban, törvényes rend közepette boldogulhat mindenki Tegnap reggel Moszkvába érkezett annak a magyar kül­döttségnek első csoportja, amely részt vesz az augusz­tus 20. és 25. között Lenin­grádban sorra kerülő szovjet —magyar ifjúsági barátság­fesztiválon. A küldöttség töb­bi tagja Budapestről közvet­lenül a Néva-parti városba utazott. A szovjet—magyar if­júsági barátságfesztiválon 900 KISZ-fiatal vesz részt. A ta­lálkozóra alig két hónappal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója előtt kerül sor. És annak a forradalom városa, Leningrád ad otthont. A KISZ-fiatalok kjüldetésének célja a magyar —szovjet barátság további el­mélyítése. Borbély Sándor Augusztus 19-én délután Debrecenben alkotmány na­pi nagygyűlést tartottak, amelyen Borbély Sándor, az MSZMP KB titkára mon­dott beszédet. Borbély Sándor bevezetőjé­ben az MSZMP Központi Bi­zottsága és Kádár János sze­mélyes üdvözletét tolmácsol­ta a nagygyűlés résztvevői­nek, majd alkotmányunk lé­nyegéről szólva hangsúlyoz­ta: Alkotmányunk, amely né­pünk történelmi harcainak eredménye, vívmánya, forrá­sa jogrendszerünknek, fejlő­dő demokráciánknak, szocia­lista törvényességünknek. A benne foglalt jogok és köte­lességek gyakorlásában nincs és nem is lehet hatalma sen­kinek meggátolni bárkit; va­lamennyi rendelkezését meg­tartjuk és megtartatjuk min­denkivel. Természetesnek tartjuk — ahogyan egész életünk formá­lásában mindig és mindenütt —, hogy a szocialista jogrend törvényesítésében és betartá­sában is elsősorban nekünk, a párt tagjainak kötelessé­günk példát mutatni. Ez a feladat azonban korántsem olyan egyszerű, mint néme­lyek gondolják, hiszen még a csendes hétköznapokon is bátor, kommunistákhoz mél­tó kiállást követel a párttag­jaitól. Mégis azt mondhat­juk, a kommunisták ma emelt fővel állhatnak társaik elé az üzemekben, az állami gazdaságokban és a termelő­szövetkezetekben. Biztonsá­Molnár József felvétele Utolsó ecsetvonások a zöldre festett, napsugaras oromdíszen Fogynak tájkép! nevezetes­ségeink. A paprikafüzérek, amelyek olyan szépen díszí­tették Szeged környékének házait minden ősszel, hogy valóban lehetett volna rá ide­genforgalmat szervezni, el­tűntek a földolgozás új mó­dozatainak robbanásszerű térhódításával. A napsugaras házvégek, amelyek fölrakásá­ra jó érzékkel a víz utáni új­jáépítés vezetői külön is ösz­tönöztek, addig élnek csak, umíg a jobb lehetőségek közé került család át nem építi a régi házat. Mórahalom ebből a tájból szerveződött sze­münk láttára modern nagy­községgé, alig maradt vala­mije, ami az indulásra emlé­keztetné. Ezért érdemel elis­merést a művelődési ház dol­gozóinak igyekezete, amellyel egy régi napsugaras oromfal teljes szerkezetét megmentet­ték, és a Tüsök sorról a falu­ba szállították. Tilinkó Istvánék adomá­nyozták a fából rakott tűzfa­lat a művelődési háznak. A járókelők véleménye megosz­lik, van aki azt mondja, tűz­revaló ez már, de sokan nyi­latkoznak így is: jó, hogy va­laki ilyenre is gondol. A sze­gedi múzeum szakvéleményé­ből idézzük: „Egyik legszebb darabja ennek a vidékünkön elterjedt homlokdíszítésnek, így alkalmas arra, hogy a né­pi építkezésnek ezt a táji sa­játosságát méltóképpen rep­rezentálja. A hagyományápo­lás szép példája lehet, ha a mórahalmiak ezt az orom­díszt a művelődési ház hom­lokzatán elhelyezik." Időközben kiderült, a mű­velődési ház vályogból ké­szült homlokzata nem bírná el a nehéz terhet, ezért a napsugaras tűzfalat szaksze­rű konzerválás után az udva­ri bejárat falán helyezték el. Ügy igyekeztek, hogy a mai ünnepség résztvevői már lát­hassák. Tekintsük úgy, ahogy a múzeum szakemberei mondják: a hagyományápo­lás szép példájának az új fa­luba. n. D. Mindig napirenden Javult a munkásellátás a DÉLÉP-nél Ilyenkor, augusztus végén, hiányzik a boltokból az ízletes nyári alma. Eddig nem is nagyon sok fajta termett. E ne­hézségen próbált segíteni a balástyai Móra Ferenc Terme­lőszövetkezet, amikor a hatvanhektáros táblába hat hektá­ron nyári almát telepitett. A héten megkezdték az alma­szüretet. Mucsi Mihályné és Dékány Antalné a központi major melletti almáskertben szedi az Egri Piros almát Rendszeresen ellenőrzi a munkakörülményeket, a munkások ellátását a DÉ­LÉP szakszervezeti bizott­sága és menetrendszerinti pontossággal beszámoltatja a szakszervezeti titkárt a vállalat párt-végrehajtóbi­zottsága. A nagyvállalat 6500 embert foglalkoztat, sok munkahelyen — sok dolgo­zójának kell az eltérő mun­kakörülmények ellenére is a jó munkahelyi adottságokat megteremteni. Évente 43 millió forintot fizetnek ki személyszállítás­ra, közel 2000 munkásuk „ingázik". Az idén több au­tóbuszjáratuk van, most már összesen 17 és 69 úgyne­vezett szállítóbódé. Külön karbantartó brigádot ala­kítottak • a bódés „buszok" javítására, rendszeres kar­bantartására és kétnapon­kénti takarítására. A szál­lítási osztály időnként el­lenőrzi a bódés járatok in­dulását, csatlakozását és ér­kezését, sajnos a dolgozók panaszai igazolódnak: sok a fegyelmezetlenség, pontat­lanság a szállításban. Nyáron többen utaznak, sajnos 50—60 kilométerről is inkább a napi jövés-menést választják az emberek, tél­re megnő a munkásszállón lakók száma. Csaknem 1500 férőhelyes a két szegedi szál­ló, a Dorozsmai úti kevés­bé felszerelt, de az intéz­kedések hatására javult a ta­karítás. amit azelőtt gyak­ran kifogásoltak. A központi munkásszálló belső karban­tartási munkáit, festését igazgatói utasításra meggyor­sították. Klubot alakítottak ki. amelyet az ott lakók megkedveltek, mert nemcsak felszerelése szép. hangula­tos — százezer forintot köl­tött rá a vállalat —. de a klub programjának meg­szervezéséhez is 30 ezer fo­rintot biztosítottak. Amikot egy-egy nagyobb létesítményhez kezdenek, fel­vonulási épületet kell tető alá hozni —, de most a sze­gedi Északi városrész terü­letén ilyet nem találni. Nemcsak az építésére szánt időt, munkaráfordítást és anyagot takarították meg, de a dolgozóknak is megfelelő, irodának is jó helyet bizto­sítottak azzal, hogy a 321-es épület A lépcsőházát ren­dezték be erre a célra. Mind az öt szinten a végső befe­jezés előtt — még nincs ta­pétázás, padlóburkolás — helyezték el az öltözőket, s használják a fürdőket, így csak étkező barakkot kel­lett építeni az ott dolgozó 600 embernek. Azt pedig már halkan teszik hozzá: erre se lenne talán szükség, ha a lakásépítéssel egyidő­ben építhetnék az óvodát, vagy iskolát, ahol lenne tá­gas terem ebédlőnek is — mert jó volna nem a fillére­ken takarékoskodni, de sú­lyos ezreseket megfogni! Az űj megoldás minden­esetre a vállalatnak is. a ta­nácsnak is kifizetődő. A vállalat munkahelyein az idei évre 12 millió 40 ezer forint a „keret" felvonulási épületek megvalósítására. Hogy kereten belül marad­janak, de a dolgozóik se lássák semminek hiányát, elkészítették egy típus fa­bódé terveit, majd kísérleti darabját: egy gyorsan, gép­kocsival szállítható faépü­letet, amely raktári, iro­dai, melegedő és higiéniai célokra alkalmas. Sorozat­gyártása még nem kezdő­dött meg, de mert célsze­rű, érdemes napirendre tűz­ni. Kevesebben fizetnek be az üzemi ebédre — erre figyelt fel a pártbizottság. Pedig a nehéz fizikai munkát vég­ző emberek étkezése, hosz­szú hónapokon keresztül „zsebből" — nem jó meg­oldás. Mi lehet az oka, hogy elmaradtak? Hiszen nem 6 forint 50-ért lehet kapni elegendő hideg élelmet, mint ahogy az ennyiért adott ebédjegy is 15 forint 20 fil­léres ebédnormát takar. Gyakori a panasz az étel hőfokára, ízére — de a köz­ponti étteremben étkezők ritkán kifogásolnak. Három­ezer emberre főz a központi konyha — de tízre kell kész lenniük, hogy harangszóra a távolabbi munkahelyeken is tányérba kerüljön főztjük. Ritka az az étel, amelyik­nek minősége két óra alatt, vagy a szállítás-melegítés miatt nem változik. Azt számítgatják most, nem len­ne-e ésszerűbb a buszokkal a dolgozókat a központi ét­terembe szállítani. Az ebéd jobb lenne, a barakk pedig nélkülözhető. Mindenesetre meg kell oldani, hogy a ne­héz munkát végző, több ezer kalóriát igénylő em­berek egészségét, munka­képességét nagyon is be­folyásoló élelmezés meg­nyugtató legyen. A védő­étel- és védőital-ellátás a vállalati munkavédelmi sza­bályzatban rögzítettek sze­rint megoldott. A munka­ruhák minőségével, „kihor­dásával" kapcsolatban vi­szont még mindig gyakori a vita, a védőkesztyűk be­szerzése pedig rendszeresen gond. A párt-végrehajtóbizottság azt állapította meg. hogy a munkahelyek szociális kö­rülményei, a munkások el­látása határozottan javult tavaly óta a DÉLÉP-nél, de azért van még javítanivaló, amint a vita is tükrözte. Az üzemigazgatóságok, és a szo­ciális osztály, valamint a pártszervezetek és szakszer­vezet vezetőségének össze­hangoltan kell továbbra is intézkedni és ellenőrizni. Sz. M. gos, emberi életet ígérünk, olyan körülményeket, ame­lyek közepette a teremtő jó­szándék mindig széles útra talál, és álljuk a szavunkat. Küzdelmeink nyomán — úgy, ahogy itt, Hajdú-Bihar me­gyében is — az országban mindenütt gyökeresen meg­változtak az életfeltételek. Ma biztonságban, törvényes rend közepette, háborítatlanul bol­dogulhat mindenki. A KB titkára ezután belpo­litikai életünkről szólva a következőket hangsúlyozta: — Fejlődésünk eredménye­ként ezrek és százezrek ke­resik a lehető legkedvezőbb módját annak, hogy kell ér­telmesen szocialista módon élni és dolgozni. Kiktől vár­nák az útkeresők, ha nem azoktól, akik az eddigi győzel­meinkben vezették őket. Jo­gos tehát az igényük, hogy korunkhoz méltó életforma megismerésében a környeze­tünkben élő és dolgozó párt/ tagok mutassanak példát, éa személyes helytállásukkal iá bizonyítsák, valóban ez al egyetlen helyes életút, amely az ember igazi boldogulásán hoz vezet. E szüntelen péM damutatás követelménye me* gint csak gyakran a kemény megpróbáltatások sorozatát igényli. Mégis, hogy a párt tagjaihoz méltóan álljuk a próbát, azt mi sem bizonyít­ja jobban, mint például a brigádmozgalom tömegmoz­galommá válása. Éppen most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kezdeményezett munkaver­senyben érünk el minden ko­rábbinál gazdagabb és értéke­sebb eredményeket. Elismerően szólt Hajdú­Bihar megye gazdasági fej­lődéséről, a kimagasló ipari és mezőgazdasági eredmények­ről, a lakásépítési program nagyszerű megvalósításáról, a tudományos, kulturális élet gyors fejlődéséről, megválto­zott életünk legfőbb jellem­zőiről. A megye fejlődésének beszédes számai után hang­súlyozta: Debrecen és Haj­dú-Bihar megye fejlődését számbavéve, valójában a dol­gozó nép hatalmát megala­pozó, megbonthatatlan mun­kás-paraszt szövetségről, szo­cialista társadalmunk szövet­ségi politikájának kézzel fog­ható eredményeiről szólt. Pártunk a nép hű szolgála­taként értelmezi történelmi küldetését. Politikánk szocia­lista társadalmunk érdekeit testesíti meg, és minden igyekezetünk az emberi fel­emelkedésért történik. Párt­tagságunk és egész társadal­munk egybehangzó akaratá­nak megfelelően folytatjuk ezt a politikánkat, együtt ko­vácsoljuk a jövőben is közös győzelmeinket. Jogos tehát az ünnep örö­me. Dolgos, boldog népünk ünnepli honfoglalását, küz­delmes, de sikeres életét — mondotta befejezésül Borbély Sándor. Gomba a bányából Tatabányán, a 14-es akna egyik elhagyott vágatában havonta 5—6 mázsa sampi­nyongombát termesztenek. A bányászatból „kiörege­dett" dolgozók 180 méter mélyen termesztik a finom csemegét, amelyet a tatabá­nyai bölcsődék, óvodák, kór­házak és bányászéttermek részére szállítanak. Szedik az ízletes sampinyongombát.

Next

/
Thumbnails
Contents