Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-19 / 195. szám

2 Péntek, 1977. augusztus 19: Befejeződtek a szovjet— jugoszláv tárgyalások 0 Moszkva (MTI) ban kiadott közlemény sze­Csütörtökön a moszkvai a kétoldalú kapcsolato­K remi ben folytatódtak és be- kon túl áttekintettek néhány fejeződtek a hivatalos szov- időszerű nemzetközi problé­jet—jugoszláv tárgyalások mát is; hangsúlyozták, hogy Leonyid Brezsnycv, az SZKP » helsinki záródokumentum KB fótitkára, a Szovjetunió tételeinek következetes való­Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé- ra váltása szükséges a kon­gének elnöke és Joszip Broz frontációtól és fegyveres Tito, a .TKSZ elnöke, a Jugo- megrázkódtatástól mentes szláv Szocialista Szövetségi európai együttműködés meg­Köztársaság elnöke között. teremtéséhez. Tolytatták a vé­A tárgyalásokon folytatták leménycserét a nemzetközi az SZKP és a JKSZ, a Szov- kommunista és munkósmoz­jetunió és Jugoszlávia közötti galorn néhány kérdéséről, sokoldalú baráti együttmű- A felek megelégedettségü­ködésének a két nép érdeké- ket fejezték ki a 6zovjet—ju­ben történő továbbfejlesztő- goszláv tárgyalásokat és ered­sével és elmélyítésével kap- ményeiket illetően. A tárgya­csolatos kérdések megvilatá- lásokról szovjet—jugoszláv tát. közös közleményt hoznak A tárgyalásokról Moszkvá- nyilvánosságra. Augusztus 20—25.! Barátságfesztivál mü Alaposan megfiatalodik a hát végétől a majd három­száz éves Leningrád: a két évvel ezelőtti budapesti ta­lálkozó viszonzásaként most augusztus 20—25. között a Néva partján kerül sor a II reken mindenütt elegáns for- meg szovjet barátainkkal. S maruhás magyar fiúkkal és ha lesz egy kis szabad Időm, feltétlenül szeretném nézni az Ermltuzst. meg­A Nógrád megyei delegá­ció tagjaként kelt útra Lenkó Gyula, a Titkel Ipoly Terme­lőszövetkezet agronómusa lányokkal találkozik. Kilenc­száz tagú küldöttségünk tag­jai szocializmust építő fiatal­ságunk reprezentánsai: az utazók közt a termelőmun­szovjet—magyar ifjúsági ba- kában, a tanulásban, a haza i^á^ítiVdlra- Ah ,ÍOrrTd r rde!mében; » k°lturáU(, tu- százh^ombattal tóraéhoz'hT-' S-J?"?^^ 3 lel' domanyos te,vekeny^gben es 60n,ó szint-n „5 é a,z a sportban elen járók kapuk mint a mke, terüleU KISZ. neiyet- bizottság titkára, négy határ­A barátság ifjú nagyköve- menti község ifjúkommunis­teinek utazása megtisztelte- tálnak munkáját irányitja. tés: a világ első szocialista Az ő szavait jegyeztük: államába látogathatnak tár- _ Munkatársaim úgy indf­saik bizalmából.A magyar útnak h külön fel­i.atalok már eddig is tobb hívtók flgye1rnem«t; ha ha. alkalommal tettekkel bizonyi- zaérkezemi minden részletre tolták a két nép testvén szö- kiterjedő beMémolót kell tar­Ve^ét 'ét f él.na u8P a" tanom élményeimről. Ügy hi­inkból: az uszty-ihmsrítt fa- s könnyű dolgom lesz tpari kombinát építésében mert a programot végigla. pozva kiderül: rendkívül szí­Palotát, a Szmolnijt, Aurorát látva megelevenedik a történelem — ezúttal a szé­les sugárutakon, a remekül gondozott parkokban és te­Mint egy napjainkban ját­szódó Dumas-regény. A bör­tönből egy szerelmes asz­szony szöktette meg férje­urat, minden bizonnyal egy nagy hajóbőröndben át­csempészve az őrségen. Az őrök mit sem gyanítottak, ellenkezőleg, még segítettek is Kappler asszonynak, hogy málháját elhelyezze a római katonai kórház előtt vára­kozó FIAT csomagtartóján. Hogy miként jutott át a fo­goly a számára szabadságot és biztonságot jelentő NSZK­ba, azt csak gyanítani le­het. Valószínűleg papnak öltözött. Szerelmes és férjé­ért mindenre kész hitvese egyébként 1972-ben, a tö­meggyilkos szabadop bocsá­tásáért kezdett neonáci kam­pány idején ismerte meg az ló teherautóhoz — vallotta be később —, és magammal vittem egy halálraítéltet... négy tiszttársam ugyanígy cselekedett. A foglyokkal az iménti helyre vonultunk, és kissé hátrább, mint az első ötöt, agyonlőttük őket". Az SS-tiszt azt állította, azért cselekedett így, mert egy Jó parancsnok nem kö­vetelheti meg az embereitől azt, amit 6 nem képes el­követni. A valóságban sza­dista hajlamait élte ki — nem elégedett meg az ő pa­rancsára kiontott vérrel, ma­ga is élvezni akarta a gyil­kolás „örömét". Az Olasz Köztársaság tör­vényei értelmében kiszab­ható legsúlyosabb büntetés­re ítélte őt az olasz katonai bíróság, s Kappler, a példa­mutató SS-tiszt eleinte a igyekezett tömeggyil­kosból igen vallásos em­ber lett: a börtönkáplán kedvenc híve. A gaetai börtönben idő­töltésül díszhaltenyésztéssel foglalkozó gyilkos egyre erő­akkor már 25 esztendeje a gaetai várbörtönben őrzött példás foglyot egykori SS-Obersturmbann- megjátszani. A führert, és felkínálta neki a kezét. Kappler tehát szabad — az NSZK alaptörvényének 16. paragrafusa tiltja, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság kormánya bármilyen bűnözőt is kiadjon más or­szágnak. Az előrelátó hon­atyák már a nyugatnémet állam alapítása idején gon­doskodtak róla, hogy egy későbbi kormányt megkí­méljenek a döntés felelős­ségétől, s eRyben arról is. olyan bíróságot, amely sza­badlábra helyezte volna, a hatalmas felháborodás arra késztette a legfelsőbb ka­tonai bíróságot, hogy az íté­letet helyezze hatályon kí­vül. Akkor már Kappler állí­tólag halálos betegségben szenvedett. Ezért került Gaetából a római katonai kórházba. Utoljára július­ban vetették alá alapos vizs­gálatnak, s ennek eredmé­nyeként Kapplert mozgás­képtelennek nyilvánították. Állítólag már ülni sem tu­dott. Könnyen lehet, hogy Kappler csupán szimulált, hogy szökéséhez a kedvező feltételeket biztosítsa. S az is nyilvánvaló, hogy bár­mennyire is lesoványodott a fogoly — állítólag csak 48 kilót nyomott —. a hajóbő­rőnd-rejtekhellyel együtt a felesége egyedül aligha tud­ta kivinni a kórházból. Se­gítőtársa, vagy segítőtársak­ra is számíthatott. Az a hatalmas felhábo­rodás, amelyet a szöktetés és teljesebb támogatást kapott az NSZK hivatalos köreinek az NSZK-ból, ahol mozga­lom indult kiszabadítására. Az emberiség fogalmával visszaélve, s arra hivatkoz­va. hogy amíg németek sínylődnek olasz börtönök­ben. nem lehet Igazán elfe­lejteni a második viléghá­hogy a hitlerista bűnözők) ha borúban a két nép között már bűnhődniük kell, NSZK­biróságok elé kerülhesse­nek és a lehető legenyhébb büntetéssel megússzák. Kapp­ler igy élvezheti az adenaue­rl alkotmány gondoskodását. Most sajnálhatja igazán, hogy annak idején olasz bí­történteket. Es az olasz Új­fasiszták között szövetsége­sekre Uláltak a német reak­ciósok. Az NSZK haladó közvéle­ménye és az olasz nép dön­tö többsége azonban kezdet­től fogva követelte, hogy róság előtt kellett felelnie. Kappler töltse ki azt a bün­azokért a szörnyűségekért, amelyeket elkövetett. A most hetven esztendős, állitólag halálosan beteg egy­kori hóhér akkoriban dél­ceg, 37 esztendős férfiú volt. Himmler fontos posztra ál­lította: a Gestapo irányítását bízta rá a hitleristák meg­szállta Rómában. Kappler irányította a római zsidók deportálásét, s 6 volt az, aki egy „megtorló akció" so­rán 1944. március 24-én 335 olaszt agyonlövetett. A ke­gyetlen gyllkosságsorozatra a katolikus hivők szent he­lyén, az őskeresztény már­tírok sírjainak tőszomszéd­ságában. az ardeatinal bar­langüregekben került sor... Róma felszabadulása után a 335 áldozatból csak 322-6t • sikerült azonosítani. Döbbe­netes a statisztika: életko­ruk 14-től 75-ig terjed. 253 a katolikus, 70 a zsidó kö­zöttük. Foglalkozásuk szerint könyvelök, művészek, mun­kások, katonák, parasztok, ta­nárok, házalók, papok stb. Ki tudja, hány éves, és mi volt a foglalkozása annak az embernek, akit Kappler saját maga lőtt agyon a gyil­kossagsorozat kezdetén, mi­után beosztottaival előbb ki­próbáltatta az első csoporton az általa kidolgozott gyors kivégzési módot. „Odamen­tem az egyik közelemben él­tetést, amelyet rászabtak. S amikor tavaly novemberben Kappler — egyébként az NSZK-ból fizetett — olasz ügyvédje végre talált egy magatartása kiváltott, mu­tatja: az olasz népben élén­ken él a hitlerista bűntet­tek emléke és antifasiszta elszántság. Tízezrek zarán­dokoltak az ardeatinal bar­langüregekhez, Kappler ál­dozatainak sírjához. S mil­liók osztják a véleményt, hogy Kappler, aki az olasz nép ellen elkövetett. hitle­rista rémtettek jelképének számít, nem bújhat jogi for­mulák mögé. Andreotti mi­niszterelnök a tömegek kí­vánságénak tett eleget, ami­kor lemondta és őszre ha­lasztotta Helmut Schmidt e hétre kitűzött látogatását. A Kappler-ügy tehát nem ma­rad következmények nél­kül. Pintér István háromszáz ifjúkommunistánk vesz részt, s az orenburgi gázvezeték ép/tői szintén ki­emelkedően helytállnak. A szovjet és a magyar fia­talok az elkövetkezendő öt nap alatt még jobban megis­merhetik egymás életét, mun­káját. E nagyszabású találko­zó tanácskozásain közösen megvitatják társadalmi fejlő­désünkkel kapcsolatos gazda­sági, ideológiai és kulturális kérdéseket, s az ifjúsági szer­vezetek közötti együttműkö­dés új lehetőségeit. A leningrádi fesztiváliroda vezetője Deák Gábor, a KISZ KB titkára lesz. Tapasztala­tairól így beszélt: — Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a lenin­grádi szervezők mindent meg­tettek a siker érdekében. A különböző rendezvények méltóképpen dokumentálják majd a szovjet és a magyar fiatalok közti szoros és meg­bonthatatlan együttműködést. Szerintem e fesztivál hangu­lata hasonlít majd egy ki­sebbfajta VIT-hez is. A százhalombattai gyár­óriásból, a Dunai Kőolajipari Vállalattól utazik a fesztivál színhelyére Rapai Sándor. A 25 éves géplakatos mondta: — Még soha nem jártam a Szovjetunióban, de Lenin­grádról mar nagyon sokat hallottam azoktól, akik meg- | fordultak ebben a városban. Az előzetes tervek szerint, a harmadik szekció munkájá­ban veszek részt: itt a szer­vezeti élet kérdéseit vitatjuk nes, gazdag eseménysorozat részesei lehetünk. Falus Gábor Tanácskozás Szófiában 0 Szófia (MTI) A Bolgár Népköztársaság külügyminisztériumának meghívására augusztus 16-tól 18-ig Szófiában megtartották a szocialista országok külügy­miniszter-helyetteseinek kon­zultatív találkozóját. A tanácskozáson a Belorusz SZSZK, Bulgária, Csehszlo­vákia, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia, a Szovjetunió és az Ukrán SZSZK külügyminisztériumá­nak küldöttsége vett részt. Megfigyelőként jelen volt a Vietnami Szocialista Köztár­saság delegációja is. A ta­nácskozáson ezenkívül részt vettek a KGST titkárságának képviselői. A szívélyes, elvtársi lég­körben lezajlott találkozó résztvevői megvitatták az ENSZ tevékenységének idő­szerű problémáit, valamint az ENSZ-közgyűlés 32. üléssza­kának kérdéseit. Petr Mladencv bolgár kül­ügyminiszter csütörtökön ba­ráti megbeszélésen fogadta a konzultatív találkozó részt­vevőit. A szocialista országok életéből Olajvezeték az Adriától Augusztus 3-án megkezdő­dött az „Adriai"-kőolajveze­ték magyarországi szakaszá­nak építése, A jugoszláv lírk-szigeti Ónisaljból induló vezeték három ország olaj­finomítójába szállít közel­keleti kőolajat. A majdnem 750 km-es jugoszláv vezeték­rendszeren évente 24 millió tonna olajat szállítanak a jugoszláv finomítóknak. A Csurgótól—Százhalom­battáig épülő 190 hosszúságú. 600 mm átmé­rőjű magyarországi szaka­szon 10 millió tonna kőolaj áramlik a százhalombattai és a bratislavai olajfinomítók felé. A Csurgó—Kára közötti szakaszt magyar, a Kára— Százhalombatta közötti részt pedig csehszlovák vállalat építi. Százhalombattáról az olaj a Barátság I. kőolajve­zetéken jut el Csehszlová­kiába. Magyarország és Csehszlo­vákia 5—5 millió tonna kő­oiajat fog szállítani a vezeté­keken. A jugoszláv szakasz épí­tése 1975-ben elkezdődött^, km-es folyik az omisalji olajkikötő kiépítése is 450 ezer tonna* tankhajók fogadásának al­kalmassá tételére A vezeték próbaüzeme 1978 végén in­dul meg, a menetrendszerű szállítás 1979 elején kezdő­dik a csővezetékeken. Berezeli A. Károly Vándorének (Regény) 70. Csöpögött a sóhajoktól, a kitörésektől, s a la­oos szentenciáktól, az ember úgy olvasta írásait, mint a magánleveleket, amelyek nem tartoznak ra. s amelyeknek érzelgőssége csak két távoli és érdektelen .személv kapcsolatára jeliemzó. Nekem szemérmi zavaraim támadtak, ha ol­vastam müveit, s úgy éreztem, hogy kínos ma­gánügyeket leolezek le akaratlanul. Ez a főhősként (elvonultatott tanár is a no­vellában olyan bárgyún és hülyén epekedett, hogy a végén már idegesített, és őszintén kíván­tam, hogy sose érje el szerelme tárgyét. Mindezeket persze csak magamban gondoltam végig, neki áradoztam képmutató módon, nem volt szívem hozzá, hogy a könnyekig megható­dott embert most rántsam le a mennyei üdvös­ségből. De meg is enyhült a világ aljassága iránt, s az volt az érzésem, hogy ha ez az újság ha­vonta csak egy novelláját közölné, megbékélne a helyzettel, s nemcsak a német iparért lelke­sülne. A kávé azonban csak felzaklatta étvágyamat, s minthogy a mámoros ember már feszengett a széken, nyilván máslelé is meg akarta hirdet­ni nagy szerencséjét, én is búcsúzkodtam tóle, s további jókat kívánva, hazasiettem. Otthon volt még egy felbélyegzett levelező­lapom, s sietve írtam anyámnak, s a pénzen kí­vül még egy csomagot is kértem, főleg azért, hogy füllentésemet legalább utólag igazoljam, s hogy egy kis mákos tekercset kérjek tőle, amit nagyon szerettem. A lapöt bedobtam az állo­máson. aztán felosontam újra a szobába, s to­vább rágtam a szentjánoskenyeret. Ragtam elke­seredetten. közben ittam egy-egy korty vizet is, mert a száraz csemege már kezdte feltörni a szájpadlásomat. De azért úgy ahogy, mégis csak megtömtem magam, s aztán mélázva még egy ideig a tenger szépségén, lefeküdtem. Még két napig éltem szentjánoskenyéren, s még a fogaim is belesajdultak a kemény cse­mege ropogtatása ba. De azért nem haltam éhen, bár örökösen nyomasztó űrt éreztem a gyomrom táján. Ezt vízivással enyhítettem, s hogy elterel­jem lázadó gondolataimat, szavakat bifláztam, le­fö! sétálgatva szobámban. Meg fürdöttem is, s ál­talában igyekeztem úgy viselkedni, mint aki a legnormálisabban él. A negyedik napon azonban már elvesztettem türelmemet, s olyan Tarkasétvágyam támadt, hogy a saját öklömet is lenyeltem volna, csak hogy megelégítsem magam. S bár még ezen a reggelen is átkozott csemegémet rágcsáltam, már nehezemre esett, hogy leplezzem kínomat. Kedvetlen és> szótlan lettem, s kezdtem bánni, hoRy túlbecsültem erőmet, és éhezésre ítéltem magam. Már kedélyeskedni sem tudtam szívből, s egyre a nyálamat nyeltem, hogy nyeljek vala­mit. Viselkedésem feltűnt Elenának, aki mintha megérezte volna válságomat, napok óta aggodal­maskodva figyelt. — Mi van magával, hogy olyan szomorú? — s gyöngéd szavakat hallatva, közelebb húzódott hozzám, s olyan jóságosan bámult a szemembe, hogy akadozva, s kissé bolondozva, megvallot­tam több napos koplalásomat. Elmondtam, hogy a pénzem még nem érkezett meg. lehet, hogy kering valamerre, mert többször változtattam la­kást. s nem akartam hitelt igénybe venni, mert röstelltem volna olasz barátaim jóságát kihasz­nálni. / Elena dermedten hallgatta vallomásomat, s majdnem könnyekre fakadt, mert olyan anyai melegség bugyogott föl a szívéből, hogy nem volt ereje ellenállni. — O — rebegte —. hát miért nem szólt?... Kis csacsi... Hát nem bízik bennem? — S ezt úgy mondta, hogy megszorította a kezemet, s olyan közel hajolt hozzám, hogy csak a nyilvá­nosság miatt nem csókoltam meg őt. De Elena semmivel sem törődött, s amikor tréfálkozva megemlítettem, hog.v szentjánoskenyéren éltem napokig, minden gátlás nélkül megtapogatta a gyomromat, mondván, hogy egészen belapult, s egyáltalán, úgy viselkedett, mint egy mama a buta kölykével, aki nem árul el olyasmit, amin Igazán könnyű segíteni. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents