Délmagyarország, 1977. augusztus (67. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-16 / 192. szám

* i 6 Kedd, 1977. augusztus 16. Pénz a közös kalapban Fogyasztási szövetkezetek és a közművelődés A fogyasztási szövetkezetektől elsősorban azt várjuk, kereskedjenek jól: legyen a boltban minden, amire szüksége van a vevőnek, és vásároljon föl további értékesítésre minden terményt, amit a tagok termelnek. Csakhogy a szövetkezet nálunk nem csupán gazdasági tömörülés, a tagok társadalmi szervezete is, ennélfogva föladatai sokkal összetettebbek. A társadalmi szervezet azt is jelenti, hogy gondoskodnia kell tagjai rendszeres művelődéséről is. Évenként megvizsgálják, mennyire fordítottak gondot a fogyasztási szövetkezetek erre a sokáig másodlagosnak tartott föladatra. A megyei értékelés első helyen említi a vezetők szemléletében végbement változást. A szerteágazó gazdasági tennivalók mellett a kulturális föladatok tervezése és azok rendszeres értékelése a vezetői munka szerves része lett. Figyelemre méltó, hogy a szövetkezetek egyesülésével járó sok gond sem bénította meg ezt a munkát. Néhány számadat a megyei tanács művelődésügyi osztályának áttekintő összegezéséből: a fogyasztási szövetkezetek tagjai közül közel ezren vettek részt politikai képzésben. A dolgozók iskoláiban — általános iskolától az egyetemekig — 300-an tanulnak, a vezetőképző tanfolyamoknak 200 résztvevője van. Különböző szakmai tanfolyamokra a tagok egynegyede jár, az ismeretterjesztés alkalmain több ezren vesznek részt. A szakműveltség emelése érthető követelmény, de egyre erősödik a meggyőződés, hogy az általános műveltség rendszeres gyarapítása nélkül a szakmai ismeretek sem bővíthetők. A „Munka és műveltség" nevet viselő vetélkedőre 52 szövetkezeti brigád 53(1 taggal nevezett be, közülük a sándorfalvi és a kisteleki a megyei döntőben is helyezést ért el. Jelentős tehát az a kulturális tevékenység, amit a szövetkezetek házuk táján végeznek, de éppen az említett szemléletváltozásnak köszönhető, hogy egyre szorosabbra fűzik a kapcsolatokat a művelődési házak hivatásos népművelőivel. „Közös kalap" néven ment be a köztudatba az a természetes igény, hogy a vállalatok és a szövetkezetek kulturális alapjukból tisztes összegeket juttassanak a közművelődés intézményeinek, hiszen azok az egész lakosságért dolgoznak. Sokáig nem lett belőle szinte semmi, a szövetkezetek külön terveikre hivatkozva zárkóztak el legtöbbször, és 6okszor előfordult, hogy drága pénzen bár, a kultúra gyöngébb gyümölcseit szedegették. Most az olvasható a megyei összesítőben, hogy nz üllési fogyasztási szövetkezet például kulturális alapjának 56 százalékát adja a hozzátartozó községek közművelődési támogatására. Helytelen lenne ezt egyféle adománynak fölfogni, hiszen cserébe szabályos ellenszolgáltatást vár és kap a szövetkezet. Közösen készítették el a terveket, közösen mérlegelik az igényeket és a lehetőségeket — rangsorolják is azokat; ha nem tudják azonnal megoldani, később térnek vissza rá — és közös az igyekezet a terv megvalósításában is. Az alkotva művelődő közösségek működési föltételeinek megteremtésére változatlanul sokat áldoznak a szövetkezetek. Elsősorban a hagyományok gyűjtése, földolgozása, ezen keresztül a szülőföld szeretetére való nevelés áll e csoportok tevékenységének középpontjában. A Maros menti ÁFÉSZ három, a szegedi hat együttest részesít támogatásban. Bomlanak tehát a rosszul értelmezett szövetkezeti érdek korlátai, erősödik az a fölismerés, hogy a szövetkezetek valóban sokat tehetnek tagjaik művelődéséért házon belül is, de ha lehetőségeiket ésszerűen akarják kihasználni, és föladatukat olyan következetesen elvégezni, ahogy például gazdái kodási-kereskedeltr.i terveiket is meg kell oldaniuk, akkor nem nélkülözhetik a közművelődés képzett szakembereinek támogatását sem. A kölcsönös támogatás pedig végeredményben szoros együttműködést jelent. II. D. A Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a fogyasztási szövetkezetek Csongrád megyei szövetségének közös rendezésében tegnap Csongrádon tartották az ÁFÉSZ-ek megyei közművelődési értekezletét. Bőle Dezső, a SZÖVOSZ osztályvezetője tartott előadást, melyben az elmúlt évi közművelődési munkát értékelte. Barna László, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának helyctes vezetője a „Vándorserleg a kultúráért" kitüntetést az Űllés és Vidéke ÁFÉSZ vezetőjének adta át. Második helyen a kisteleki, harmadik helyen pedig a Csongrád és Vidéke ÁFÉSZ végzett. Tárgyjutalomban hét szövetkezet részesült. Szerepcserék Kérdéssor: „Hogyan látja a múltat? Mit kapott a mától? Mit remél a jövőtől? Ügy hírlik, hogy nem szereti az embereket s hogy nem bízik az emberiség jövőjében. Igaz volna ez? És miben látja ön az emberiség jövőjét? Mit remélhet ön szerint az emberiség a jövőtől?" Elegendő ennyi kérdés? Meg lehet ennyi alapján egy embert ismerni? A riporterstúdiók bölcs oktatói a fejüket ráznák, s rászólnának az interjúkészítés fortélyaival ismerkedő ifjoncokra: „Nem, nem, barátocskáim, ennyi kérdés nem is elegendő, enynyi közhely pedig sok!" Vitray Tamás csak ennyit kérdezett Simonyi Imrétől. És ez is csak a látszat, mert a kérdéseket sem ő találta ki, csak felvállalta a költő Interjú című versének riporterszerepét, s feltette a Simonyi önmagához intézett kérdéseit. Mind a fél tucatnyit, hogy megkapja a választ: „Az emberiség a jövőtől — gondolom — pontosan azt fogja megkapni, amit a múltban és a jelenben keresett magának." A továbbiakban a költő volt a riporter. Űjabb kérdéseket tett fel önmagának, s újabb válaszokat adott. És ő volt a közreműködő, a verset megszólaltató színész is; cáfolván azt a hiedelmet, hogy költö pedig nem tud verset mondani. Paradoxonnak hat: Vitray Tamás alig-alig volt jelen a képernyőn; Vitray Tamás megalkotta riporteri életmüve egyik legszebb darabját. A közönséggé — hallgatóvá, nézővé — tudott válni; akiért minden szakmáját hivatásként becsülő újságíró van. A műsor másik erénye: a felfedezés. Egy nagy költő megmutatása, s a városáé, Gyuláé, amiről ime bebizonyosodott, hogy nem Budapest ugyan, de nem is a vidék. • Aki tudta, hogy egész népét fogja tanítani (nem középiskolás fokon), arra már aligha gondolhatott, hogy őt rosszul tanítják (szintén nem középiskolás fokon. — alatta!). Ezért aztán dúlnak módszertani és sajtóviták; ezért aztán időről időre kénytelenek fölülni valóságos és képletes katedrákra a költő értői, hogy igazi értékeit valóban megtanítsák. A legújabb vállalkozás Major Tamásé. Garbóban, asztal mögött, egy láthatóan nem túl kényelmes támlás^ székben ült. Néha — a költő mozdulatát idézve — felemelte a mutatóujját, s beszélt. Nem érvelt, nem agitált, nem próbált meggyőzni senkit. Türelmes okossággal a tényeket sorolta: a verseket. Mert tudja jól Major Tamás, hogy költőt nem lábjegyzetek magyaráznak, hanem a költeményei. Igaz, csak akkor, ha a versmondó birkózik velük, megfejti üzenettartalmukat, vagyis hogy alászáll gyönyörű rejtelmeikbe. József Attiláról szólva: ha megidézi a dialektikát, s nem ha magyarázza; ha játszik ő is, ahogyan a metrum, s nem ha a prozódia és játék viszonyáról beszél — prózában. A Moliére leírta példa kerülendő tehát: azé a polgáré, aki prózának véli köznapi beszédét. Major Tamás József Attila költészetének néhány kulcsszavát, fontos kategóriáját tette górcső alá. Jó volt vele tartani. Petri Ferenc Takarékossági mérleg Budapest után Csongrád megye következik Takarékosabbak voltunk az év első felében, mint tavaly. Legalábbis ezt mutatják az OTP félévi mérlegei. Az elmúlt év végi betétállomány hét százalékkal nőtt. Az idén — s ej is az OTPnél mérhető — 41 százalékkal több személygépkocsira nyitottak számlát, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Kevesebbet fordítottak viszont lakás- és ingatlanvásárlásra. Az egy főre jutó átlagbetét a legmagasabb Budapesten, ezt követően Csongrád, Heves és Tolna megyében. SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A Grúz Állami Népi Együttes előadása a Dóm téren, este 8 órakor. XVIII. Szegedi Nyári Tárlat a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában, augusztus 21-ig. Kígyós Sándor szobrászművész tárlata a November 7. művelődési központban, augusztus üö-lg. t Sövegjártő Mária keramikusművész tárlata a Gulácsy Lajosteremben, augusztus 18-ig. Hajnal Gabriella kiállítása a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Fotóklubok 13. szegedi szalonja a Bartók Béla művelődési központban, augusztus 21-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművész kiállítása a Juhász Gyula művelődési központban, augusztus 20-ig. Hátai Mihály festőművész tárlata a Közművelődési Palota kunoiájában, augusztus 28-ig. A természettudományok Szegeden. Kiállítás a Somogyi-könyvtárban, augusztus 21-ig, A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. Fogadás Dr. Perjcsi László, a Csong-i rád megyei tanács elnöke fogadást adott tegnap a Hágiban a Szegedi Szabadtéri Játékokon vendégszereplő grúz együttes tiszteletére. A fogadúson ott volt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, Török József, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára és Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese is. Dr. Perjési László a megyei pártbizottság és tanács nevében köszöntötte a szovjet nép küldötteit, a grúz művészet követeit. Válaszában Nino Ramísvili vezető koreográfus elmondta, nagy megtiszteltetésnek tekintik, hogy a híres fesztiválon részt vehetnek. Képünkön: dr. Perjési László üdvözlő beszédét mondja. Mellette Nino Ramisvili és Iliko Szuhisvili művészeti vezető. „Inkább nevettünk" Hanana Abazadze a turnékról és esőkről Szép arca csupa ideg, mozgékonyság. Társnőivel ellentétben (akiket ritkán láttam nevetni, mintha szabályos vonásaik összhangját nem szívesen bontanák meg) sűrűn mosolyog, szemében folyton nyílt, majdnem kislányos rácsodálkozás a világ dolgaira. A világhírű együttesnek 13 éve tagja, így aztán válogathatott a látnivalók között a földkerekség számos országában. Manana Abazadze a leggyorsabb járműveket is siettetné. amikor hazaindulnak egy-,egy távoli városból. Találkozást váró örömébe mindig vegyül egy cseppnyi aggodalom' vajon jól vannak? Mármint a gyerekek. A kitűnő táncosnőt ugyanis két lánya várja otthon. Ausztráliából, Üj-Zélandból, Afrikából vagy Mexikóból — egyformán türelmetlenül és persze kíváncsian, milyen játékokat rejthet az útitáska. — Szegeden úgyszólván nyaralunk, mindnyájan nagyon kellemesen. Némely turnénkon előadás után fölpakolunk a buszra, kiszállunk a következő előadás színhelyén, épphogy átöltözünk, mehetünk a színpadra. Itt viszont csak három fellépésünk van, kényelmesen körülnézhetünk, ismerkedhetünk a várossal és környékével. Külön öröm. hogy mégis 18 ezren látják a táncainkat. — A premier előtti egyetlen próbán mintha kissé gondterhelten „tapogatták volna" a színpadot Szokatlan? — Nem, nagyon sokszor szerepeltünk hasonló tereken más országokban, de Grúziában tobb, a szegedihez hasonló méretű szabadtéri színpad is van. Őszintén szólva én szívesebben lépek fel ezekben a végtelen légterű színházakban: szabadabban mozgok, könnyebben lélegzem, elég az oxigénem. Néha persze ára van mindennek. Mi akkor sem szívesen szakítjuk meg az előadást, ha esik az eső. Sem a próbát. amint tapasztalta itteni elsA napunkon. Pedig meglehetősen nagyokat lehet esni a csúszóssá vált deszkákon. Ahogy visszaemlékszem, Jugoszláviában és Spanyolországban volt a legtöbb ilyen balesetünk. Szerencsére inkább nevettünk, mint sírtunk, groteszk emléket őrizhetünk mint fájdalmasat A művésznő Tbilisziben klasszikus balettet és néptáncot is tanult a tízosztályos iskola keretében működő táncművészeti intézetben. A bemutató két számában i« szólót táncolt. Hogy magas művészi színvonalon — már a közönség is tudja. Csak azt nem, hogy a légiesen finom színpadi jelenség „civilben" — nyelvész. S. E. Búcsúzik a grúz együttes Bizonyára sokan emlékeznek még a grúz balett szegedi szabadtéri vendégjátékára. Csabukiani nagyszerű társulata 1966 nyarán lépett föl a dóm.szfnpadon, s Macsavariani Otellóját, majd Dávid Toradze Gorda című balettjét táncolták el. emlékezetes estéken, feledhetetlenül. Tizenegy évet kellett várni arra, hogy a grúz balét tművészek után megismerhessük a grúz néptáncművészeket is. Iliko Szuhisvili együttese két fergeteges sikerű estén adott ízelítőt vidékük történelmi hagyományokkal átitatott, nemes folklórkincséból. A Grúz Állami Akadémiai Népi Táncegyüttes ma. kedden este búcsúzik Szegedtől: mi sem természetesebb, megint, a harmadik előadásukra is, telt ház várja őket a szabadtéri játékokon j