Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

Kedd, 1977. július 12. 5 A hatékonyság útjai (6.) Furcsa számtan A negyedik ötéves terv időszakában a termelés 37 százalékos gyarapodását az iparban a létszámnak mindössze egy százalékos bővülése kísérte. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott tövény pedig egyenesen kimondja, „a termelés növekedésével azonos ütemben fokozódjon a munka termelékenysége. így az ipari termelés bővítését teljes egészében a munka termelékenységének növelésével kell elérni". A törvény elfogadásakor, 1975 decemberében a szocialista ipar foglalkoztatottjainak átlagos létszáma 1 703 000 főt tett ki, idén áprilisban 1 683 000-ren dolgoztak az iparban. A mínusz: húszezer ember. A plusz: 1976-ban az ipari termelés 4.1 százalékkal emelkedett, Idén január és április között, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva. 5,2 százalékkal. Népgazdasági méretekben ismét bebizonyosodott, a termelésbővítésnek nem elengedhetetlen teltétele a létszámnövekedés. Kimondták a kontrát Sokan azonban úgy gondolkodnak, ami igaz népgazdasági körben, az nem érvényes kicsiben, a vállalatra. Azaz általában tényleg nem szükségszerű a több ember, de itt, nálunk, -kellene vagy ötven, kétszáz vagy ezer. A vállalati középtávú tervek értékelése — az Országos Tervhivatal elemzése szerint — azt mutatta, még mindig irreális létszámszükséglettel kívánják feladataikat megoldani a termelők. Kimondják tehát a kontrát a foglalkoztatottak ágazati megoszlására, s ezzel azt is akadályozzák, hogy az egészséges létszámátcsoportosítás mielőbb végbemenjen. A népgzadaság s az ipar különböző részterületein ugyanis valóban hiányoznak emberek, s a jogos, társadalmilag indokolt munkaerő-szükségletet csak a már dolgozók „újraelosztásával" lehet kielégíteni. örvendetesnek tarthatjuk, a legutóbbi időkben néhány nagy termelővállalat — főként a nehézipari tárca területén — felülvizsgálta létszámfejlesztési terveit, s úgy döntött, bővítés nélkül oldja meg az árukibocsátás — nagy tempójú! — növelését. Hasonlatunknál maradva, most a rek'or.tra hangzott el, bizonyságául annak, vannak tartalékok a foglalkoztatottságban is, s nem okvetlen a több ember kínálja a megoldást Inkább három gyenge 7 Furcsa számtani metódust követ némelyik termelőhely. Ügy ad össze, von ki. oszt és szoroz, hogy többje van, s mégis kevesebbje, értehetően fogalmazva, a létszám menynyiségi jellemzőire, s nem összetételének minőségére jut a fő figyelem. Holott nem ritka eset, amikor egy rátermett embert három gyenge sem pótol. Mégis, e háromért kapva kapnak, azt az egyet meg szemrebbenés nélkül útjára bocsátották. Amihez nemcsak a sűrűn kárhoztatott — ám túlzóan negatívra értékelt — átlagbér-gazdálkodásnak van köze, hiszen ott nem sokkal különb a helyzet, ahol a bértömeg adja a mozgási keretet. Nem különb, mert valahogy a félsz ködébe süllyed az átlagosnál jobb munk'a átlagosnál nagyobb megbecsülése. Előbbi eszmefuttatásunk konkrét igazolását könnyen meglelhetjük két, kiterjedt körű vizsgálatban, amelyet a Nehézipari, Illetve a Könynyűipari Minisztérium folytatott. A nehézipari tárca vállalatainál végrehajtott összehasonlító elemzés azt mutatta, kétszer, háromszor akkora létszámmal állítanak elő ugyanannyi terméket, mint a fejlett országok hasonló műszaki színvonalú üzemeiben! Ez a legutóbbi esztendőkben átadott termelőegységek többségénél is így van. de: nem a közvetlen termelők létszáma túlzott, hanem a kisegítő, kiszolgáló feladatokat ellátóké. A Könnyűipari Minisztérium tapasztalataiból ugyancsak ezzel megegyező következtetések vonhatók le. azzal a figyelemre méltó kiegészítéssel, hogy a gyors technikai változással nem tartott lépést a foglalkoztatottak kvalifikációjának — szakmai képzettségének, a több területen alkalmazható ismereteknek — a színvonala. Ez lényeges akadálya a korszerű termelői alapok hatékony kamatoztatásának, a technológiai fegyelem — s vele az előírt minőségű áru — megkövetelésének. A lavina alá Alinak Ott, ahol puszta létszámadattá fokozzák le a dolgát tevő embert, ahol egy fő egyenlő egy fővel, ahol az a fontos, a gép mellett álljon valaki, hiú reménnyé válik a hatékonyság emlegetése, a munka társadalmi termelékenységének növelése. Azért kerül elérhetetlen távolba ez a cél, mert a termelésben — s természetesen másutt sem — egy ember nem egyenlő egy emberrel, gépalkatrészként nem cserélgethetők A legfőbb termelési tényező ugyanis maga az ember, meghatározó szerepe van abban, a rábízott eszközökkel és területen hogyan és milyen eredményt ér el. A lavina elé állnak' azok az irányítók, akik csakis a létszámjelentések végösszegét tartják fontosnak, s idő kérdése csupán, mikor omlik nyakukba ez a lavina. A bérpolitika következetlenségei, az azonos munkáért mindenütt azonos bért fizetni elvének tétova, lassú alkalmazása, a szervezés gyatra színvonala, a műszaki fejlesztés vontatottsága, ellentmondásossága mindmind közrejátszik abban,, hogy a munkahelyek tekintélyes részén többre tartanak egy kitűnően képzett embernél három gyengébbet. S mert ez így van, a három gyengében, a sok ezerszer három gyengében föl sem merül, ügyesebbnek, képzettebbnek, igyekvőbbnek kellene lennie. Lázár Gábor Kisgrafika nagy grafika Rékassy Csaba rézmetszetei láthatók néhány napja a November 7. Művelődési Központ nagytermeben. Újszegeden. Az utóbbi esztendőkben készített 30 rézmetszetet bemutató tárlat a Szegedi Ünnepi Hetek gazdag képzőművészeti eseményeinek nyltórcndezvénye. Nem volt megnyitó, nem volt méltatás — ez éppúgy a művész szerénységére, visszahúzódó természetérc vall. mint lapjainak tudatos visszafogottsága. A „képzőművészeti fesztivál" második tárlata is a grafika műfajához kötődik. Vasárnap Szeged világa címmel nyílt meg a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében IV. Országos Kisgrafika! Pályázat kiállítása, mely 24 művész 99 alkotását mutatja be. Ugyancsak vasárnap ehhez kapcsolódva rendezték meg a klsgrafika-barátok IV. országos találkozóját. A pályázat díjnyertese Banga Ferenc lett. Második díjat kapott Láng Rudolf, harmadikat Diskay Lenke. D. A. Mester rajziskolája címet viseli Rékassy Csaba újszegedi kiállításának egyik lapja. Mondhatnánk úgy is: kulcslapja. Hiszen a bemutatott 30 rézmetszettel, nemcsak mesterségbeli, de szellemi hovatartozását is reprezentálja. A rézmetszettel, a grafikának ez a legnehezebb, óriási mesterségbeli ismereteket követelő, a legkiválóbb mesterek által művelt. s ma éppen divatos ágával Rékassy egyszerre fogalmaz meg ars poeticát, vall technikájának gyökereiről és művészetének szellemi kapcsolatairól. Albrecht Dürer, a nagy előd, a példakép nemcsak a fent említett lapján kísért, szinte minden alkotása a mai módon, a szuverén alkotóművész szintjén kapcsolódik munkásságához. A rézmetszet a grafikának az a válfaja, mely legszorosabban kötődik a kézműves mesterséghez, az ötvösséghez. Ez az a grafikai műfaj, amely legkevésbé tűri a mellébeszélést, a dolgok elkendőzését, a felkészültség hiányosságait. Itt minden hajszálnyi vonalért fizikálisan is meg kell küzdeni a rézlemezzel, s minden egyes találkozásnak, vésőnyomnak eltörölhetetlen jele marad. Ügy tűnik, Rékassy éppen ezért szereti a rézmetszet műfaját. A próba, a küzdelem, a tévedhetetlenség szépsége és meredélye miatt. Ebbe a művészi küzdelembe Noé című didaktikai sorozatával bennünket, nézőket is beavat, elvezet a rézmetszet készítésének tíz fázisán át az első vonalaktól a kész műig. Dürer nemcsak mesterségbeli példakép, hanem szellemi ős is. Rékassy éppúgy, mint nagy elődje, korának általános emberi kérdéseire, megrázkódtatásaira keresi a művészi választ. Lapjainak főszereplői mindig azok az emberek, akik a világot vallatják, szerkezeteket építenek, hogy meghódítsák a földet és a csillagokat, hogy megszépítsék mindannyiunk számára a világot, legyőzzék az ismeretlent. A mindenséget akarják meghódítani, az égboltot, saját munkájuk szerkezeteivel, mint Ikarusz, vagy mint korunk asztronautái (Égbolt, Ikarusz, Dédalusz és Ikarusz, Holdbéli utazá}, Szerkezetek, Asztronauták). Rékassy Csaba lapjai előtt egyszerre tisztelgünk a mesterség és a művészet múzsáinak. A nagy grafikák uSn (kettős értelemben is!) a kisgrafikákon a sor. A szegedi országos kisgrafikai kiállítás fölött olyan neves szegedi kötődésű művészek vállaltak védnökséget, mint Bordás Ferenc, Buday György, Diskay Lenke, Kass János és Kopasz Márta. A pályázat, melyre könyvjegyeket (exlibriseket) készített a 24 alkotó, meglehetősen tág teret adott a művészeknek. Szeged világa magába foglalja a látható, mármár közhely számba menő kommersz motívumokat éppúgy, mint a város szellemiségét, hagyományait, kisugárzó energiáit jelképező mondandót. Négy nagy tablón. a befutott, immár nemzetközi hírnevű alkotók munkássága képviseli a tárlat legmagasabb színvonalát. Buday György Londonból adresszált levele és új művel az ex libris legújabb törekvéseit képviselik. Szén lapol kat láthatunk Banga Ferenctől, Csohány Kálmántól, Diskay Lenkétől, Szabó M. Lászlótól, Széky Piroskától. örülünk a szegediek szereplésének (László Anna, Papp György, Tóth Rózsa, Kopasz Márta). E „teriyérnyi" műfaj országos seregszemléje azt is bizonyítja, milyen sok mindent el lehet mondani a grafikai műfajok e mostoha gyermekével, alkotóról, olvasóról — az emberről. T. U Száztízezer hallgató Még néhány felsőoktatási intézményben folynak az államvizsgák, egy-két egyetemen, főiskolán a diplomaosztás is hátra van. Néhány napon belül azonban elnéptelenednek az épületek, a felsőoktatásban is befejeződik a tanév. Az intézmények nappali, esti és levelező tagozatán 110 és fél ezren tanultak az idén, ez az utóbbi tíz év legmagasabb hallgatószáma. A nappali tagozatokon 64 és fél ezer hallgató sajátította el az ismereteket. A legtöbben — 21 ezren — a tudományegyetemeken, majd 14—16 ezren a műszaki főiskolákon, illetve egyetemeken, valamint a tanárképző főiskolákon tanultak. Nemzetközi stúdió Nem hiszem, hogy van tévénéző, akit még meg kellene győzni a Nemzetközi stúdió műsorainak hasznosságáról és érdekességéről. Az is köztudomású, hogy a Magyar Televízió ez az úttörő vállalkozása nem egyszerűen műsorpolitikai újítás, nagyszerű tévés lelemény; az egész emberiséget érintő fontos politikai, gazdasági témák vitáit (amelyekben a beszélgetőpartnerek véleménykülönbségei végül társadalmi rendszerek különbözőségeire vezethetők vissza) „egy az egyben" ország-világ elé tárni — már jóval több, mint egyszerű „műsorcsinálás", már javában politizálás, méghozzá a nekünk való fajtából. Az eddigi adások olyan — Iparvágánya van a gyárnak, ahol van, óda vasutas is kell. — A nagy vágány nem jobb? — Apu ott dolgozik, lakatos, ő mondta, a konzervgyári jobb. — Mi lesz a dolga? — Még nem tudom. — Ha a nagy vasúthoz menne, mi lenned — Forgalmista lehetnék, vagy raktáros. Szőregre akartak küldeni. i — Nem jó hely? — Messze van. — Mitől? — Újszegeden lakunk. — Szerintem semmivel nincs messzebb, mint a konzervgyár. — De erre útba esik a város. — Viszont itt nincs piros sapka, „palacsintasütő" és szabadjegy. — A szabadjegyet valóban sajnálom. Jöhet a nagy kocsi H. Csaba és M. Mátyás autószerelő, a városgazdálkodási vállalathoz Kérik magukat. — Mit kell ott javítani? — Locsolóautótól a halottszállítóig mindent. — Jó hely? — Nagyon jó. — Ml a jó benne? . — Segítenek. Tanulni fogunk. Egyik katonai pályára készül, esti tagozaton érettségire a másik. — Érettségi után? ' — Sofőrnek. — Miért jobb a sofőrnek, mint az autószerelőnek? vágány — Nem annyira olajos, — Sofőrnek hova menne? — A kőolajhoz. Autós a kirakatban P. Attila autóforgalmit végzett, és élőállt a nagy kéréssel: kirakatrendező szeretne lenni. — Gyalog? — Természetesen. Addig tanultam, amig rájöttem, ez a pálya nem nekem való. — A kirakat? — Szép, színes, változatos szakma. Aki sír V. Gizella tarjéni kislány, szakmája szerint szabó, és a ruhagyárba várják. Ezért sír. — Oda én nem megyek. — Miért? — Bölcsödébe akarok menni, kisegítőnek. — Más a szakmája, — De én a gyerekeket szeretem, tízéves korom óta köztük vagyok. S addig nem nyugszom, amíg oda nem jutok. — Miért nem erre a pályára jelentkezett mindjárt? — Abban az évben erre nem vettek föl senkit. — Most mi lesz? T- Nem veszem föl a munkát. A bárdos G. István pálcáján simán indul a kocsi. Élelmiszer-ipari szakközépiskolát végzett, hentesnek megy az'ABC-be, a ZOLDÉRT-hez. re Jó hely? — Elsőrendű. — Pénz? — Kettőnyolc—kettőkilenc meglesz. — Kezdőnek igen jó. Mindig bárddal álmodott? -- Erdész akartam lenni, de helyhiány miatt nem vettek föl. — A madárcsicsergés helj'ett jött a bárd? — A bárd másképpen csicsereg, de megszerettem ezt is. Képesítés nélkül Ostoroznám azokat, akik tanultak valamit, és most a másik lábukkal akarnak lépni. A pincérlány, a hajmosó, a kozmetikus és a bölcsődébe vágyó kislány jut eszembe. Sajnálom inkább Őket mégis. Rosszul választottak annak idején? Más választott helyettük? Pályaválasztás helyett pályára irányítás? Vagy az üzem rettentette el őket? A gép, a művezető vagy a munkatársak? Vagy egyszerűen a rendszeres munka? V. Gizellát sajnálom legjobban, mert tudom, szívvel-lélekkel dolgozó ember kellene a bölcsődébe is, hogy a ruhagyáriak is nyugodtan dolgozhassanak. Ha azt szeretné csinálni, előbb vagy utóbb, valószínű, oda is megy. Mégis jó lenne, ha varrógép mellé ülne először. Amit választottunk, legalább próbáljuk ki. De jó lenne a varrógépet életnagyságban bemutatni a pályaválasztás előtt. A bárddal bánó henteslegénynél nem hallgathatom e), hogy sokak nevében irigylem. Bátran indul, magabiztos, így kell ezt csinálni. Annyit azért ide kell írnom, hogy kezdő diplomával jó lenne annyit kapni, amennyit bárddal keres ő. Ha a pénzt nézem, ő a szerencse fia. Horváth Dezső nemzetközi vitafórumok voltak, amelyeken a véleménycsere nemcsak deklarált cél volt, hanem valóság, látható, hallható. A Nemzetközi stúdió fórum, ahol a résztvevők mindegyikének alkalma van saját álláspontja kifejtésére, egyúttal és következésképpen megismerheti a többiek nézeteit is. Hogy mi ebben valamennyiünk haszna, arról legszemléletesebben éppen a legutóbbi adás szólt, amelyben az emberi jogokról vitatkoztak három kontinensről meghívott vendégek. Azokra a legalapvetőbb kérdésekre is, amelyek tisztázása előtt nem lehet konstruktív semmilyen további vita — nagyon különbözőek voltak a válaszok. Ki-ki saját „hátországa", társadalmi helyzete, pártállása szerint, de nyilvánvalóan személyes őszinteseggel fejtette ki, hogy mit tart. a fogalom — az emberi jogok — tartalmának, meddig terjed a tiszteletbentartás hatóköre, milyen tényezők szabják a jogérvényesülés korlátait. A nézetkülönbségek mibenlétének és okainak ismerete nélkül lehetetlen úgy szólni és tenni az emberi jogok ügyében, hogy az mindannyiunkért, való legyen. Az e heti vitának ezért volt egyik legrokonszenvesebb vonása, hogy a „felek" elsősorban egymás nézeteinek elfogulatlan értékelésére törekedtek. Mindebből következik, hogy televíziós műsornak is kitűnő ez a politikai vitafórum. Nemcsak az osztatlan és élénk érdeklődéssel kisért témák miatt, hanem azért is, mert meg tudja teremteni a „jelenlét-helyzetet". Produkálni tudja azt a különös, a tévé legjobb műsoraira jellemző hatást, amely engedi, hogy résztvevőknek érezzük magunkat, „bekapcsol" bennünket egy igazából nélkülünk való helyzetbe és gondolatkörbe, vagyis Intenzív szellemi tevékenységre késztet. S. E.