Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

Vasárnap, 1977. július 10. •<1 3 Szélesítik a suoárutat Somogyi Ráfolyne felvételei Az útburkolat egy része elkészült a szállodaavatóra, most a kereszteződésben a közmüvek cseréje, a szegélyek kiépítésé került sorra a Radnóti gimnázium előtt, a József Attila sugárúton. A hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat dolgozói megkezdték a sugárút szélesítését. A szálloda előtt készült róluk felvételünk Vasutastisztek avatása A vasutasnapok hagyományos eseményeként szombaton a Déli pályaudvar előtti „kerengőben" tettek fogadalmat a vasút legfiatalabb vezetői, legújabb tisztjei. A 287 tiszt avatóünnepségén megjelent Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter és Koszorús Ferenc, a vasutasok szakszervezetének főtitkára. A MÁV tisztképző intézetének végzett hallgatói, a családtagok és a vendégek előtt Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója mondott ünnepi beszédet, amelyben a vasutasnap alkalmából köszöntötte a csaknem 146 ezer aktív és a több mint 100 ezer nyugdíjas vasutast, számot adott a közlekedésben kulcsszerepet játszó ágazat eredményeiről, fejlődéséről, és szólt a feladatokról. Egy szSvfi A magyar munkásosztály nagy klasszikus költője, József Attila még úgy írhatott csak a szövőnőkről: „Szövőlány cukros ételekről / álmodik, nem tud kartelekről. / S ha szombaton kezébn nyomják / a pénzt, s a büntetést levonják: / kuncog a krajcár: ennyiért / dolgoztál, nem épp semmiért". Csertus Irén, az újszegedi szövőgyár szövőnője ezekre a tragikus sorokra már nem gondolt., amikor az általános iskola után, 14 évesen bekerült a gyárba. A bátyja felesége beszélte rá, aki ott volt szakmunkás, hogy men. jen vele, nem bánja meg. Attól kezdve — lévén makói — vonatozott Szegedre reggel, munka után pedig vissza. Maradhatott volna otthon is. Ott volt a föld, egész határra való birtok a közösben. Akkor tálán nem minden napja kezdődik az ebredéssel télen-nyáron fél 5-kor, ha szüleivel tart, akik ma is téesz tagok. — Nem is szívesen bocsájtottak útra — pergette most vissza az éveket. — Megérezték talán, hogy mind meszszebbre ragad el tőlük a vonatozás és képlelesen szólva, számomra nem lesz megállás. Az üzemben kisegítőként Ide-oda küldözgetett fürge mozgású kislányt hamarosan maguk mellé vették a gépekhez a már képzett szövőnők, lányok, asszonyok. Mire intézményesen is szakmunkás tanulóvá lett a gvárban — három nap elméleti foglalkozással, ugyanannyi gyakorlati munkával —, akkorra ő kezdte tanítgatni a vele egyívású lányokat arra, hogy a csattogó, zajos szövőgépek engedelmeskedjenek neki. — Azóta sajnos — folytatta Irén — legtöbben elvesztettük egymást. Ki férjhez ment és követte párját az ország más részébe, ki pedig más munkát választott. Én maradtam a helyemen. Négy gépem van ma is, és három műszakom, meg aztán sok minden más. Hogy mit jelent egymás mellett és egymással szemben négy szövőgépet dolgoztatni, azt csak az tudja — és érzi a lábában —. aki műszakonként annyiszor kerülgeti őket — mert szakad a szál —, hogy a megtett úttal. 30—32 kilométer Szegedtől Makóig lehetne jutni. Ami pedig Csertus Irén „sok minden más" elnevezéssel fogalmazott kötődését illeti a gyárhoz, azon érdemes lenne sorra menni. Oz egyéves szakmunkásképzés alatt lép a kiszesek sorába. és hamarosan a szövődéi alapszervezetben bizalmi. Később — saját műszakjában — az egész szóvödét képviseli a gyári KISZ bizottságban: 55—60 lány szószólója. A paraszti múlttal, annak minden kötöttségével és tisztaságával megáldott szövőlány akkorra már nemcsak magába szívta a nagyüzem légkörét. Maga is munkássá vált, azok életét élte, akik segítették, szerették, egyengették útját. Nálánál tapasztaltabb munkatársai — akkor még szövőnők, ma adminisztrátorok — Kószó Ilona és Bottyán Mihályné tanítgatták arra, hogy a gyár és a társadalom hogyan függ össze és neki ebben feltétlenül szerepet kell vállalnia, bizonyítania, hogy a szövőnők álma, vágya ma már mennyire más. Csertus Irént KISZ-alapszervezete és munkatársai ajánlották a pártba, ahol előbb pártcsoport bizalmi, majd alap*. szervezetében nőfelelős. — Aztán egyszer csak forgott körülöttem a világ — emlékezett vissza —, mert annyi feladatot bíztak rám, hogy megijedtem tőle. Segítettek és megbátorodtam. Mellém álltak, akik ma is bíznak bennem. Az alap, az indíték megvolt, hogy — gépei és három műszakja mellett — a szövőlányból politikus, közéleti egyéniség váljék. A kzépfokú politikai képzés után következett számára a marxista—leninista egyetem esti tagozata, ahol — ősztől kezdve — harmadéves. A ai aiüia könnyűiparnak egyszeres, vállalatának kétszeres kiváló dolgozója. A szocialista brigád, amelynek helyettes vezetője, háromszorosan aranykoszorús. A tanulással szinte egyidőben lett tagja a gyári pártbizottságnak, majd az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságának. Üzem- és osztályvezetők, gyára elismert szaktekintélyeivel együtt az üzemi gazdaságpolitikai bizottságban is dolgozik. Esztendőkön át a Makóról Szegedre utazgató szövőlány mai álma, vágya, hogy eleget tudjon tenni az iránta tanúsított sok-sok bizalomnak. Amikor beszélgettünk, azt is mondta, hogy most ismerkedik igazán Szegeddel, a többi nagyüzemmel, várospolitikával, miután ide köti minden idegszála. Ha valami nagyon nehéz neki — mert ilyen is van —, akkor elszalad gyári pártbizottsága titkárához, Pálfi Lászlónéhoz, aki vigasztalja, vagy pörli. Egyik jó, a másik a sírhatnék! g szorítja az ember torkát. Ha meg hazamegy a szüleihez — amikor csak teheti —, emlegetik, hogy más hasonló korúak — éppen csak huszonéves — már asszonyok és gyerekekkel áldottak. „Te meg csak tanulsz, töröd magad és műlik az idö" — mondják neki. Megszámlálják fekete hajában, hogy egy-két hét óta, mióta nem látták, hány fehér szálat „szerzett". — ó, ez biztosan családi vonás — kap ilyenkor a hajához és apjára, anyjára néz, akik büszkék rá, a szövőnő lányra, aki, ha annyit vonatozott is, mindig hazaért. Azt is mondta, hogy még nem ér rá fogadni, de biztosan lesz egyszer olyan vonata is, amelyet ő vár, hogy valaki megérkezzék hozzá. Lödl Ferenc M' ' egnevezhetném a helyszínt, de tán akár az ügy szereplőjét is, mert az igazgató, aki nekem a történetet barátilag elmesélte, meglehetősen korrekt, igen-igen tisztességes és modern gondolkodású ember — sose hányná a szememre, hogy megírtam. Sőt, talán éppen azért mondta el, mert tudja, hogy a tollforgatókban nemigen áll meg a szó. Valahogy azzal kezdte: egyre jobban hisz az emberi tisztességben, a munka fölemelő örömében, az alkotni vágyás erejében. Reggel egy fiatalasszony járt nála, egy mérnök, akit pár éve mindenféle csalival, kedvezménnyel szereztek meg bizonyos munkakörbe — és elbocsátását kérte. Kapott egy szimpatikifs ajánlatot, s még elég fiatal ahhoz, hogy nekivágjon, fordítson az életén. A szakma elején van, kicsit röpülni szeretne, képességét és erejét próbálni lenne jó! Persze, nem lehet csak így elmenni. Kérdezett is az igazgató mindenfélét. A pénz kevés talán? A légkör áporodott? A beosztás kicsi? Ilyesmihez szoktunk, általában ezek a kifogások. De nem. A mérnöknő nem panaszkodott egyikre sem. A munkát kevesellte! A megbízások súlyát és a felelősséget kicsinyellte! És az igazgató ezen a ponton hatódott meg. Mert mennyi száj hőssel, követelődzővel, lustával folytatott már vitát béren, beosztáson, prémiumon — ilyet először panaszoltak neki. Ennek a fiatalasszonynak kényelmes dolga, csöndes munkaköre, közepesen jó fizetése volt, konfliktusa soha senkivel nem adódott, s elmegy. El akar menni szinte ugyanannyi pénzért és ugyanakkora rangért — de több és felelősebb munkáért. Pedig elücsöröghetne, elkávézhatna a langyos irodában akár a nyugdíjig, aprókat araszolva a szamárlétrán! Mondanom sem kell, hogy az igazgató elengedte a mérnökasszonyt, áthelyezéssel, de nagyon nehéz szívvel. Életében először érezte úgy, hogy vállalata ellen cselekedett, mert nem ilyen embereket kellene útjukra bocsátani, hanem ilyeneket keresgélni, nevelni. Akkor talán értelme lenne, hogy mérnök ül olyan székben is, ahol most csak adminisztráció folyik; akkor tán haszna lenne a tudásnak. Lehet, hogy elő sem hoztam volna ezt a történetet, ha hamarosan utána végig nem ülök egy kiadós értelmiségi tanácskozást, amelyen ugyancsak a tudás kamatoztatását sürgették. Azt, hogy akinek megadatott valamiféle kimunkált képesség, azt kapcsolja a szocialista építés áramkörébe; s teremtsünk ehhez mindig és mindenütt megíelelő csatlakozókat. Az egyik előadó pedig kifejezetten magávalragadó szenvedéllyel beszélt a munka, az alkotás, a tenniakarás gyönyörűségéről; arról, hogy az emberi szabadság egyik legszebb tartalma a munkában föltalált öröm és tartalom. Ez az, amit esztergályos és tanár, kubikos és földmérő, orvos és növénytermesztő, könyvelő és szövő, bádogos és sofőr egyformán föltalálhat és átérezhet, ha a tudatosságnak, a munka társadalmi fontossága felismerésének csak egyetlen szikrája is megérintette. Ez az, amit egyetlen más társadalom soha meg nem adhat az emberek dolgos millióinak! Mostanában, amikor igen sok a panasz bizonyos anyagias tempókra; amikor sokan a munkát még csak a szerzés forrásának tekintik; amikor mégis okkal és komolyan beszélünk az ösztönzés anyagi rugóiról — igen jó érzés az erkölcsi értékeket látni, tapasztalni. Hinni, hogy nem fehér holló az a mérnökasszony. Egyre több ember ismeri és tiszteli azt a mértékrendszert, amelyben a mutatók a társadalmi hasznosságot és az ezzel járó morális emelkedettséget jelzik. Pénzzel ma már nehezebb embereket új helyre csábítani, de egyre vonzóbb a demokratikus légkörű, a feladatokra koncentráló, a képességeket kibontakoztató munkahely. S bizony, mikor unos-untalan a hatékonyságról beszélünk, nemcsak gépkihasználást, anyagtakarékosságot, energiafelhasználást kellene ezen érteni, hanem a képzettség és a képesség maximális kamatoztatását is. Az igazi értékek és tartalékok ugyanis az emberben vannak, s ezeket előhívogatni végtelenül fontos dolog, mert az anyagi világot ezek formálják és gazdagítják. Ismerünk embereket, akiknek elméje még álmukban sem nyugszik. Mindig kezdeményeznek, javasolnak, kitalálnak. De hány helyen megmosolyogják őket! Pedig semmi fejtörés nem hiábavaló, ha bármennyit hoz vagy hozhatna a társadalomnak. És most nem tudósokra, feltalálókra gondolok, csupán olyan „izgága" emberekre, akik szeretnék jobban, tökéletesebben, ésszerűbben elvégezni a dolgukat. Miért fagynak be sok helyen az ötletek, elgondolások? Kinek jó az, ha szenvedélytelen langyosságban, formális kötelességteljesítésben telik el a nyolc óra? A mérnökasszonytól indultunk — kanyarodjunk vissza hozzá. Ahhoz az életelemhez, amelyet örömmel mutatott fel volt igazgatója: nem a pénzt kevesli, nem a rangot kicsinyein, hanem a munkát és a felelősséget! Bár sokunkban támadnának ilyen tisztes-szép indulatok! Sz. Simon István A Kisteleki AFCSZ sikeres kezdem én \jcz ése A múlt hét végén nyitották mutatta, miképp lehet hasz- ték. Az Edzett ifjúságért meg, s holnap, vasárnap zár- nosítani az időszakos kiállí- sportmozgalom jegyében ják kapuját a Marx téri vá- tásra, az ipari vásárra mére- rendezett árubemutatón és sár B pavilonjának. A kapu- tezett nagy csarnokokat, s vásáron ugyanis kóstolóval nyitást szó szerint, a kapu- máris eljutottunk a másik kötötték egybe a kempingezárást inkább csak jelképe- gondolathoz: folytatását vár- zésre, sportoláshoz, egy-két sen kell érteni. Az a kezde- ják a vásárlók a Kisteleki napos kirándulásra ajánlott ÁFÉSZ és a TRIAL nagyke- ételféleségek, halkonzervek, reskedelmi vállalat mutatta tejtermékek bemutatójat. példának. Húszszázalékos engedményKét és fél millió forintos nyel adták a tornacipőket és ményezőkészség ugyanis, amely az utóbbi idők legsikeresebb árubemutatóját eredményezte, egyúttal megTanácsigazgatási gyakornokok A tanácsok hivatali szer- szakközépiskolai igazgatásivezetében a szakigazgatási ügyviteli vagy pénzügyi ágafeladatok szakszerű ellátásá- zatán szerzett végzettséggel, hoz szükséges utánpótlás biz- illetőleg gimnáziumban áltosításáról tanácsigazgatási lamigazgatási ismeretekből gyakornokok alkalmazásával tett záróvizsgával rendelkeis gondoskodni kell — ren- zik. delkezik a tanácsigazgatási gyakornokokról szóló tanácsi A gyakornokra a tanácsi hiv^ali uterí^r amely mc«t b^^Q^^Jg^au^iJ^^®8^! jelent meg a tanácsok közlő- bd'y°Kat Keu alkalmazni, hanyében. Gyakornok az lehet, aki megfelel a 38/1973. számú minisztertanácsi rendeletben foglaltaknak és középi skolai érettségi bizonyítvánnyal — tározott időre szóló munkaszerződést kell kötni. A munkaviszony minden évben július 1.—szeptember 30. közötti időpontban kezdődhet, és a következő év szeptember elsősorban közgazdasági 30-án szűnik meg. árukészlet várta a nézelődő- a fürdőruhákat, fürdőköpeket az árubemutatón, s a ki- nyeket- s valamennyi megállítás rendezőinek érdeme, vasárolt kfekparb°z hogy a latogatokbol vevők lettek — közel egymillió forint értékű sportszernek, kempingárunak és játékfélének lett gazdája a Marx téren. Az áruválaszték bőségét egy-egy kisebb üzletben aligha fedezheti fel magának a vásárló. Ám az 1100 négyingyen adták a világítási felszerelést. Bizonyára nemcsak a gyerekek szülei örültek a 30 százalékos árengedménynek a játékpultnál — megérhette ez a kedvezményes üzlet a kereskedőknek is. Eladó és vásárló „egymásra találását" könnyítette zetméter alapterületen felkí- meg az egyhetes program nált cikkek — és persze a mely összeállításában a kontöbbféle terméknél tett en- zerXgyar> a te,iI£!d vallalat» gedruény - vonzásától nehe- f .Vldla * » DÉLTEX volzen szabadulhatott a vevő. íak f segitotarsak — várjuk tehát a folytatast. Más áruSlágerekben sem volt cikkek, termékek ilyen gyűjugyan hiány a kiállításon — teményét bemutatva lehetne lehetett Lee-farmert és vízi- hasznossá tenni a vásár pabiciklit, függőágyat és csíkos vilonjait — az év minden pólótrikót, fiataloknak sem hónapjában. A kereskedelem elérhetetlen árú sátrat és és a nagyközönség is nyerne golfkészletet kapni — igazán a „bolton", vonzóvá mégis az ötletek tett P, /