Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

Ke3a, "1977. július 5. A késés drágítja az építkezést Tető alatt ifjúsági Humanitás vagy igénytelenség ? mm Somogyi Károlyné felvétele A Tisza-parton, az új Hangária Szálloda mellett épül az ifjúsági ház Már jól kivehetők az épü- Ugyancsak ezen az emeleten sza-parton, azt !s felfedez­let főbb vonalai, hiszen ahogy kap helyet egy kisterem, heti, hogy a szálloda, a mondani szokták, tető alá ke- ahol csoportos foglalkozáso- loggiás panelépületek együt­rült az ifjúsági ház és az kat tarthatnak. Egyébként az tesébe az ifjúsági ház is jól építőipari szerelő- és szak- épületben 1030 fiatal szóra- beleilleszkedik. Érdekes folt­munkák maradtak még hát- kozhat egyidóben. ja ez a terület máris a vá­ra. Igaz, a múlt évben át A szegedi fiatalok bizto- rosnak, mivel a Belvárosban kellett volna adni a fiatalok san büszkék lesznek erre az az építkezéshez csak itt otthonának kulcsát, de a ki- új létesítményre, mivel ilyen használták a panelt, ami már vitelezés közel egy évet ké- ifjúsági házzal az országban sok vitára, ellenvéleményre sett eddig. Ügy látszik, ál- nem sok helyen dicsekedhet- adott okot eddig, landósul, hogy az iskolák, nek. Aki pedig elsétál a Ti- H. M. óvodák, bölcsődék mellett az intézmények sem készülnek el időre. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a csúszás csak-egy év, a kivitelező vál­lalat, a DÉLÉP elsősorban kapacitáshiánnyal magyaráz­za ezt. Az átadási határidő eltolódása, mint minden eset­ben, jtt is áremelkedéssel járt együtt. A Szeged megyei város tanácsa végrehajtó bi­zottsága 1975 márciusában hagyta jóvá a beruházási programot, és akkor 20,3 mil­lió forintban jelölte meg az ifjúsági há2 építési költsé­geit. Azóta alaposan megnőtt az építkezés összege, a je­lenlegi beruházási költséget már 30 millió forintnál jegy­zik. A kivitelező 8,3 millió forintot használt fel tavaly, és így az idén 22,7 millió fo­rint vár beépítésre Nemcsak a növekvő költségek miatt fontos, hogy az építkezés meggyorsuljon, hanem azért ls, mert olyan közintézmény­ről van szó, amelynek átadá­sát a város régóta várja. A szegedi fiataloknak év­tizedek óta nincs olyan ott­honuk. ahol kulturáltan szó­rakozhatnának, művelődhet­nének, egyszóval kellemesen eltölthetnék a szabad időt. A Tanácsköztársaság útján levő KISZ-házat már régen nem tudják rendeltetésének meg­felelően használni. Pince­klubja, terme alkalmatlan ar­ra, hogy a szegedi ifjúságot fogadja. Az üj ház minden valószí­nűség szerint több évtizedre előre eleget tesz a tizen- és huszonévesek mindenféle kí­vánságának. A kétemeletes épület alsó szintjén egy fo­lyóiratolvasó, zeneterem, mű­vészeti klub, játékterem, ál­talános klub, mozgalmi szoba kap helyet. Az emeleten egy 550 személyt befogadó nagy­termet építenek ki, ami a je­lentős városi kulturális ren­dezvenyeknek is helyt adhat majd. A mozit és a nagyszín­házat leszámítva, Szegednek ez lesz a legnagyobb terme, amely kulturális rendezvé­nyeket fogadhat, hiszen a Kisszínház 370, a Bartók Bé­la művelődési központ elő­adóterme csak 250 személyes., Nemzetközi szakszervezeti ülés Budapesten élet- és munkakörülményei­nek javítására a magyar Hétfőn, a Kertészeti Egye­temen megkezdődött a me­zőgazdasági, erdészeti és ül- mezőgazdasági üzemekben számos intézkedést tettek, sok esetben éppen a szak­szervezetek kezdeményezésé­or- re. A Felszólalt az értekezleten Juhász Ottó, a SZOT titká­tetvényes dolgozók szakszer­vezete nemzetközi szövetsé­gének adminisztratív bizott­sági ülése, amelyen 23 szág képviselteti magát tanácskozáson a világ kü lönbözö országainak mező- ra. gazdaságában foglalkoztatott nők és fiatalok élet- ésmun kakörülményeit meg. A négynapos ülést And­reasz Kiriaku, a nemzetkö­zi szövetség elnöke nyitotta meg; hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelésben meghatározó szerepük van a nőknek és a fiataloknak, s ez a szakszervezetek tenni­valóit is megszabja. Dobi Ferenc, a MEDOSZ fő. titkára hozzászólásában be­számolt a magyar mezőgaz­daságban dolgozó nők és fiatalok helyzetéről. A nép­gazdasági ágazatok közül — a könnyűipart követően — a legtöbb női munkavállaló a rőezőgazdaságban van. Fo­kozódik a nőknek a veze­tésben betöltött szerepe, fő­leg a középvezetők között növekszik a számuk, de megfigyelhető, hogy maga­sabb beosztást is mind töb­ben vállalnak. A fiatalok A bizottsági ülésen a kü­lönböző országok képviselői vitatják beszámoltak szakszervezeti mozgalmi tevékenységük eredményeiről, és tervei­ről. (MTI) V életlenül tanúja voltam két. szak­munkásokat oktató tanár párbeszé­dének. Azón keseregtek, hogy ma­napság úgy elkényezteti némely vállalat saját dolgozóit, hogy még nagyobb vétség — nemhogy hanyag munka — láttán sem háborodnak fel, nem vonnak felelősségre senkit. Nehogy fölkavarják a kedélyeket, mint vihar a nyugodt, sima víztükröt. A tanárok nem a levegőbe beszéltek, el­mond'ak egy példát is. A fiatalember a vendéglátó szakma csínját-bínját nagyjá­ból már elsajátította, sőt annál többet is. Hozzányúlt olyan pénzhez, amelyik nem az övé, hanem a vállalatáé. S a következ­mény elmaradt. Sajnálják a fiút. A pe­dagógusok borúlátók: a fiatalokban nem él már a szakmaszeretet, mint hajdan, csak a könnyű pénzszerzése vágya. Adnak is ők a szakma becsületére! Hová fajul mindez? A beszélgetés végére az őszülő tanár tette a pontot: „Azt hiszem, túl hu­mánusak vagyunk." Aki nem tud úszni, ne menjen a mély vízbe. Ha valaki mégis megteszi, számit­hat rá, hogy odavész. A tapasztalat rég megtanította erre az embereket. Levelet hozott a postás — néhány hó­napja már — a szerkesztőségbe. Feladója elpanaszolta, hogy szolgáltatást várt az egyik, erre hivatott cégtől, de többszöri próbálkozása is sikertelen volt. Ehelyett csak goromba szavakkal illették, javításra beadott holmiját nem találták, s így járt más, sorba álló társa is. Az irodából pedig minden — munkahelyi légkörrel kapcsola­tos — elképzelést fölülmúló szitkozódás szűrődött ki. „Hát itt aztán teljes a káosz" — állapította meg olvasónk, és megjegyez­te: „Ha nálunk ilyen lenne a munkafe­gyelem, így tárgyalnánk egymással vagy a kuncsaftokkal, a mi igazgatónk rég kitet­te volna a szűrünket." Az ő igazgatójukkal, a több megyét ösz­szefogó nehézipari gyár vezetőjével a mi­nap beszélgettem. Kíváncsi voltam, hogyan tudja kézben tartani embereit, s hogyan lehetséges, hogy a városban nem beszél­nek róluk, nem szidják őket, holott kenye­rük többek között a szolgáltatás is. Szem előtt' vannak. Megtudtam, náluk alapkö­vetelmény az ésszel végzett, tervszerű, pon­tos munka. A hanyagság, lazaság fölött nem huny szemet az igazgató. A vállalat gazdálkodását rúgja föl, hírnevét csorbít­ja meg, aki nincs hivatása magaslatán. De a fegyelem nemcsak a rendesen, pontosan ledolgozott nyolc órára vonatkozik. Az igazgató elmesélt egy tanulságos esetet. Bement hozzá egy kisiparos, kérve, hogy bizonyos részmunkát — mivel számára az nem kifizetődő — végezzen el a vállalat, az ő számlájára. Az elutasító válasz után távozott, s bement a kiskapun, s meg­egyezett valamelyik beosztottal. Délután már a kerítésen kívül várakozott a mun­kához szükséges anyag. Nyilván tudta az a dolgozó, aki kiadta, hogy ezzel „mély vízbe" lép, mégis megtette. Talán bízott benne, hogy megússza b3j nélkül. Talán máskor sikerült az akció, felelősségre vo­nás nélkül. Ezúttal mi lett a következ­mény? Rajtakapták, tudtak a dologról, mégsem akartak a vállalat vezetői „ügyet" csinálni belőle. Az igazgató behívatta őket, és megkérdezte, mit tennének az ő helyé­ben. Volt, aki azt mondta, borítsunk rá fá­tyolt. . Volt, aki úgy vélekedett, elég, ha megtéríti az anyagárat. A legszigorúbb enyhe figyelmeztetést javasolt. Humanitás is van a világon — mondták. S az igaz­gató? Átadta az ügyet a rendőrségnek. Ugyanis nem filléres értékről volt szó. Ugyanúgy járt el az igazgató, amikor egy társadalmi munka során — hogy, hogy nem — szintén lába kelt egy csomó anyag­nak. „Egyetlen tudott, de elnézett becste­lenség — és elszabadul a pokol" — ma­gyarázta a gyár vezetője. Igaz, könnyen észreveszik és megszokják az emberek, ha laza az ellenőrzés, ha a ballépést nem kö­veti számonkérés. A társadalmi életben is ki kell építeni azokat a reflexeket, amelyek beidegződve jelzik a cselekvés helyességét vagy helyte­lenségét. Ha valaki egyszer-kétszer felelőt­len volt, hanyag volt, vagy hozzányúlt a közvagyonhoz, tudomásul kellene vennie: a riasztó csengő mindig megszólal. Sérülé­sek nélkül nem lehet megúszni a ballépé­seket. Persze ahhoz, hogy kialakuljon ez a reflex, mindig meg kell, hogy szólaljon a csengő. S fájdalom, e2t nem lehet automa­tizálni. Ember — bárki emberfia — szük­séges kezeléséhez. Csak fejlett igazságér­zet, éberség kell hozzá. És a humanitás, melyről az aggódó pedagógus beszélt? Az is nélkülözhetetlen. Csakhogy az emberek csoportjáért érzett felelősség is beletarto­zik ebbe a fogalomba. Ha több embert károsít meg, akár anyagilag, akár erköl­csileg, észre kell venni, kézen kell fogni. S a nevelés — melynek egyik eszköze a bün­tetés is — egyben az ő érdekét, talpon ma­radását is szolgálja. A példa pedig a meg­előzés. A humanitás tehát napjainkban nem je­lentheti az igénytelenséget. Hiszen épülni, fejlődni, gyarapodni csak olyan társadalom képes, melynek emberideálja nem adja alább, mint letűnt korok eszményképei. Sőt: a mércét egyre magasabbra kell ál­lítani, hiszen történelmi küldetésünket csak képzett, megbízható, becsületes, a munkáért lelkesedni tudó emberek tömege képes teljesíteni. r, ...... . S ha már szó esett a nevelés egyik esz­közéről, ne hallgassunk el egy másikat sem: az elismerést, a jutalmazást. Ahogy helytelen szemet hunyni a lazsálok, cset­lők-botlók, félrelépők viselt dolgai fölött, épp olyan hiba, ha nem vesszük észre a vártnál is többet nyújtó embert, akinek megbízhatóságára, kezére, józan eszére mindig lehet számítani. A társadalom er­kölcsi és anyagi elismerése illeti őket Ne fosszuk hát meg egyikőjüket sem az „ér­demes volt" érzésétől. A rossz és a jó két véglet. Abszolút értelemben talán nem is léteznek. Az ember a kettő keveréke. De hogy kiben melyik kerül túlsúlyba, azért a szűkebb környezet, a munkahely is fele­lős. A vezetők kezében vannak olyan esz­közök, amelyekkel — ha jól bánnak velük — képesek gyarapítani az emberi értéke­ket. Rajtuk is múlik tehát, hogy az igaz­ságos elbírálás társadalmi reflexszé, ter­mészetes, beidegződött cselekvéssé váljék, Chikán Ágnes Népfrontküldöttség Olaszországban Az Olasz Köztársaság Párt gyalásokat folytatott múlt évi magyarországi lá- Olasz Köztársaság Párt togatását viszonozva a Ha- zetőivel, Ugo la Malfa zafias Népfront Országos Ta- nőkkel, Oddo Biasini nácsának küldöttsége Olasz- titkárral, valamint a országban járt, Szentistványi országos vezetőségének több Gyuláné, a HNF OT titká- tagjával. A HNF küldöttsé­ra vezetésével. ge látogatást tett a szená­A delegáció hivatalos tár- tusban is. Befejeződött a TIT VII. küldöttgyűlése Vasárnap befejezte tanács- hangzott: a TIT munkájának! kell venni a társulatnak a kozását az építő-, fa- és épi- hatékonyságát az utóbbi idő- szocialista építés feladatai­tőanyagipari dolgozók szak- szakban növelte, hogy egyre nak, a párt és a kormány szervezetének székházában a elismertebb társadalmi, köz- határozatainak végrehajtásá­Tudományos Ismeretterjesztő életi munkává válik az is- ban is. Társulat VII. küldöttgyűlé- meretterjesztés tevékenysé- A VII. küldöttgyűlés egy­se. A tanácskozás második, ge. hangúan elfogadta a Tudo­befejező napján Pirityi Sán- Ortutay Gyula akadémikus, mányos Ismeretterjesztő Tár­dor, a TIT budapesti szer- a TIT elnöke foglalta össze sulat új alapszabályzatát, vezetének elnöke töltötte be a kétnapos tanácskozás ta- Ezután megválasztották a az ülés elnöki tisztét nulságait. Kifejtette, hogy a társulat vezetőségét és az A hozzászólásokban el- küldöttgyűlés fontos munka- 0rszág0s elnökség tagjait A értekezletnek bizonyult. Az alkotó légkör jellemezte. Tudományos Ismeretterjesztő A társulat múltja kötelez- Társulat elnöke ismét Or­te a küldöttgyűlés résztve- tutay Gyula, az Elnöki Ta­vőit, hogy méltó módon em- nács ta ja a2 MTA Néprajzi lekezzenek meg az alapító Jett az ve­el­fö­párt elődökről, s köszönetet Intézetének igazgatója mondjanak azoknak, akik A társulat alelnökei pedig: munkájukkal, szíwel-lélek- Köpeczi Béla egyetemi ta­kel szolgálták a tudományos nár, az MTA főtitkár-helyet­Bsrasiars^ Zr°sztr::ki Guör^az réséből, bátorításából, az OMFB elnökhelyettese és együttműködésre való törek- Soós Gábor, címzetes egyete­vésböl is Helsinki szelleme, mi tanár, államtitkár. A tár­a békés egymás mellett élés, sulat főtitkárává Kurucz lm­alkotómunka iránti vágy ,, , .. tükröződött. ret• az MSZMP V. kerületi Ortutay Gyula szólt arról Pártbizottságának első titká­részt rát választották, (MTI) is. hogy fokozatosan Szovjet miniszter látogatása Romány Pál mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter meghívására V. K. Mesz-. jacnak, a Szovjetunió mező­gazdasági miniszterének ve­zetésével június 30. és jú­lius 4. között szovjet mező. gazdasági küldöttség tartóz, kodott hazánkban. A delegá­ció tagjai között volt M. V. Horundzsi, az. Ukrán Szov­jet Szocialista Köztársaság mezőgazdasági minisztere is. A szovjet delegáció látcv­gatást tett Komárom, Fejér és Somogy megyei mezögaz. dasági nagyüzemekben, va­lamint intézményekben. V. K. Meszjacot és M. V. Horundzsit fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke; a baráti eszmecserén jelen volt Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyet, tese, Romány Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. A szovjet delegáció hétfőn elutazott hazánkból. (MTI) Á ! 4

Next

/
Thumbnails
Contents