Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

78 Kedd, 1977. július 26. Közéleti napló GYENES ANDRÁS FOGADTA A SVÁJCI MUNKAPART ELNÖKÉT Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára hétfőn fogadta Jean Vtncentet, a Svájci Munkapárt elnökét, aki rövid látogatást tett Budapesten. A szívélyes elvtársi légkörű találkozón megbeszélést folytattak a két párt kapcsolatairól, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. A megbeszélésen részt vett Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A. M. NATERRAS LÁTOGATÁSA MAGYARORSZÁGON Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására júliüs 21—25. között látogatást tett hazánkban A. Martinez Na'erras, a Mexikói Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. A vendéget fogadta Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A szívélyes elvtársi légkörben lezajlott találkozón kölcsönös tájékoztatásra került sor az MSZMP és a Mexikói KP munkájáról. A megbeszélésen áttekintették a nemzetköri kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseit, s a két testvérpárt internacionalista kapcsolatait Egyiptom és Líbia között Folytatódtak a harcok O Tripoli, Kairó (MTI) Tovább folytatódta!: a Líbia elleni egyiptomi légitámadások. Bár vasárnap Szadat elnök a közvetítő tevékenységet folytató Bumedien algériai államfővel megtartott tárgyalásai után minden harci cselekmény beszüntetésére utasította fegyveres erö't. Líbia kairói nagykövetségének szóvivője a harcok folytatódásáról számolt be. Az ARNA líbiai hírügynökség bejelentése szerint Egyiptom oldalán Szudán is részt vesz a Líbia elleni agresszióban. Idegen táfakon (11.) Lányok kis bőrönddel és a nélkül Magyar Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött dr. FidelCastro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanács elnökének, a Minisztertanács elnökének. Kedves Fldel Castro elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada laktanya elleni támadás 24. évfordulója, a nemzeti felkelés napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar dolgozó nép és a magunk nevében őszinte, testvéri üdvözletünket küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a testvéri Kuba népének. A magyar nép elismeréssel tekint a kubai nép maradandó eredményeire, amelyeket a társadalom szocialista átalakításában, a néphatalom intézményes megszilárdításában, a népgazdaság és a kultúra sokoldalú fejlesztésében elért. A kubai munkásosztály élcsapatának, a Kubai Kommunista Pártnak vezetésével elért nagy sikerek, Kuba következetes internacionalista polititowircBtca kája, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen vivott harca példaként szolgál a függetlenségért, és a társadalmi haladásért küzdő népek számára. Nagy örömünkre szolgál, hogy pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletárinternacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése mind eredményesebben szolgálja a szocialista építőmunkát és a szocialista államok közösségének összefogását az imperializmus ellen, a társadalmi haladásért, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért folytatott küzdelemben. Forradalmi harcuk e jelentős évfordulóján kívánjuk Önnek, tisztelt Fidel Castro elvtárs és a Kubai Köztársaság testvéri népének, hogy a Kubai Kommunista Párt első kongresszusa által megjelölt úton haladva. érjenek el további sikereket a szocialista társadalom építésében, hazájuk felvirágoztatásában, közös ügyünk, a szocializmus és a béke ja váraApró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Blas Roca Calderiot, a Kubai Köztársaság népi hatalom nemzetgyűlése elnökét. A Hazafia's Népfront Országos Tanácsának elnöksége, a SZOT elnöksége, a KISZ Központi Bizottsága ugyancsak táviratban üdvözölte testvérszervezetét. A Bicska Maxik élettere a Plccadllly Circus mellett elterülő Soho. Tele búvóhelyül szolgáló, sötétsarkú, kopott kiskocsmákkal, szexüzletekkel és mozikkal, kétes kis hotelokkal, panziókkal. Londonban ez a „rossz lányok" negyede, akár Párizsban a Plgalle és környéke. Esténként erősen kifestett csitrik és bőrük redőit vastag púderréteggel palástoló, ledér öltözetű hölgyek népesítik be a szűk utcákat. Egymagukban vagy csoportosan álldogálnak egy-egy kapualjban, röntgenszemekkel kutatva tömött pénztárcák után. Aztán találkozni itt olyan lánykákkal is ügy éjféltájt, akik jobb munkakörülmények között keresik kenyerüket: reflektorfények melegében vetkőznek, táncolnak', s még a tömegslker is fizetségük. Az utcán fölvetett fejjel. sietős léptekkel törnek utat maguknak, jelezvén: vigyázat, dolgom van, én céllal megyek! Különös ismertetőjelük az apró, elegáns kis bőrönd. Abban hordják egyik bártól a másikig tiszavirág-öltözetüket. A „rossz lányok" negyede az idegenforgalom másik (harmadi, negyedik) állomáshelye. De nemcsak kopott és elegáns férfiak tömege barangol errefelé kíváncsian, a nők mindenféle korosztálya megtalálható itt. Sót: fiatal és idős házaspárok nem találnak semmi kivetnivalót abban, hogy együtt lapozgatják a szexbolt polcairól leemelt képes folyóiratokat. Londonban azonban megteszik a Jó üzletemberek, amit máshol Nyugat-Európában nemigen, hogy az extra tartalmú lapokat leragasztják. Ha valaki olyan nagyon kíváncsi, ne sajnálja érte a pénzt: vegye meg! Nem tudom, hogy a véletlen műve-e. magyar hangok egész Nagy-London területén itt ütötték meg a fülemet. A mozik. Többnyire eldugott, 20—25 széksoros kis zugok. Merész fölíratok, fényképek, plakátok csalogatják be a sétálókat, s aki beugrik a csábításnak, s csalódik, magára vethet. A bárgyú történetek összefogta szerelmi jelenetek láttán a betévedt közönség sem bírja sokáig cérnával: vagy a bárgyú mesében, vagy a látványban csalódik annyira, hogy távozik. A konzervativizmus annyira tartja még magát Londonban, hogy a svédek, a franciák és nyugat-németek szolidabb pornofilmjeiból is kivágják az Itt merésznek számító Jelereteket. A színházak azonban mér ülitanak, feszegetik a maradiság bilincseit. Vendéglátóink színházjeggyel leptek meg egyik este. Ismét a Whiteballon voltunk, az utcáról elnevezett színházban. A közönség nem mondhatni, hogy ruhakölteményekkel, drága ékszerekkel tisztelte volna meg Thália otthonát Noha tisztában voltam vele, hogy nem a londoni Operába vagyunk hivatalosak, a farmert csak túlzásnak találtam n néhány kisestélyi társaságában. Persze, legtöbben tudták, mit néznek meg, s mennyi tiszteletet érdemel a látvány... Amikor a függöny fölgördült, vörös hajú, pufi színész állt a színpadon és hosszú monológba kezdett. Poénjain a nők finoman kuncogtak, a férfiak kevésbé elfojtott hangon „vették a lapot". Egyébként ő volt az este egyedüli „kosztümös" szereplője a színpadon. Utána kollégái- vették át a terepet, s a szereleméhség — és a jóllakás — különféle módozatait mutatták be. Az orvosnő, az ártatlan leányzó és a sokat tapasztalt dizőz, a csillapíthatatlan étvágyú vadember és a vékony hangú, sápadt szépfiú némi jelképpel és lepellel a testén bonyolította a cselekményt az egyetlen díszlet, a francia ágy körül, rajta és alatta .., Persze nem tudták, hogy a vágy csinos, feketén csillámló, Periklészkalapú Istennőjének martalékai mindannyian, ő űz pajkos játékot velük, ő „varázsol össze" párokat nemre, korra, foglalkozásra való tekintet nélkül. A közönség jól szórakozott. Hogy a darabnak ml volt — s volt-e — eszmei mondanivalója? Ha az egyébként szépen beszélő színészek nyelvét speciális kifejezéseket tökéletesen megértem, akkor is csak bizonytalan vállrándítás a válasz. Sőt, lehet, hogy oktalanság maga a kérdésföltevés ls: jóllehet, maga a társulat sem irodalomesztétikai értékítéletet vár közönségétől. Csakhogy akkor nevezhetik-e magukat drámai színháznak? A meztelenségre ott egy „mentség" van, ha eszköz csupán. A Whitehall színházban ez volt a lényeg. Akkor már tisztességesebb egy éjszakai sztriptíz műsora, mert nem akar másnak, többnek látszani, mint ami. És itthoni szemmel is elfogadható és szórakoztató a párizsi FoliesBergére műsora, mert látványos revűt kinál, csillogást-villogást, egész színpadot beltöltő vízesést varázsol a kupola alá, miközben mutatós koreográfiájú táncokban ős csinos táncosnőkban gyönyörködhet a közönség. Olykor a megszokottnál is hiányosabb öltözetű balettosokban. Csakhogy mindazt nyútja is a revüszínház, amit a műfaj művelőinek vállalniuk kell, ha hűek akarnak maradni önmagukhoz. Ez az, ami nem sikerült a Whitehall Theater művészeinek. Chikán Ágnes Kuba ünnepén Kubának két nagy nemzeti ünnepe van. Július 28-ón ünneplik a szocialista szigetország lakói forradalmuk kezdetének, a Santiago de Cuba-i Moncada laktanya ostromának az évfordulóját. Az idén lesz 24 éve annak, hogy lelkes fiatal forradalmárok egy csoportja Havannából Oriente tartomány fővároséba utazott, hogy elfoglalja a Batista-rezsim egyik , támaszaként 3zámon tartott kaszárnyaerődöt. A támadás célja az volt, hogy fegyvereket szerezzonek, s megindítsák a zsarnokság elleni általános felkelést. A szigetnek ez a tartománya már többször volt hazafias mozgalmak színtere, s Fidel Castro és társai is Orientét tartották legalkalmasabbnak arra, hogy innen kiindulva döntsék meg Batistát. A fiatal forradalmárok között voltak munkások, diákok, értelmiségiek. Nem voltak kommunisták még ekkor, az elnyomás miatti elkeseredés, Kuba amerikai kizsákmányolása feletti felháborodás vitte őket a felkelők táborába. Tudjuk, akkor ez a kísérlet . kudarcot vallott, de mégis ezzel az időleges kudarccal kezdődött meg Kuba győztes forradalma. Három évvel később bátor férfiakkal a fedélzetén elindult a szigetre a Granma, a szabadság hajója. A pár tucat fegyveresből szervezett osztag hamarosan felkelő hadsereggé lett, amely 1959 januárjának első napján bevonult Havannába. Tizennyolc éve a győztes forradalom szigete Kuba. Ezek az évek sem voltak kunnyüek. A fegyveres harc tovább folytatódott az ellenforradalmi bandák; s a Cl A pénzelte diverzáns ügynökök ellen, de ugyanakkor megkezdődött egy új, szabad élet építése is. Talán ez volt a nehezebb. A kubai nép legyűrte a legnehezebb akadályokat, és ma már arról beszélnek a szocializmust építő szigetországban, hogy a stabilizálódott forradalmi vfvjnányok szilárdsága lehetővé tette a forradalom intézményesítését is. Ehhez természetesen kemény munkára, gyakran nagy lemondásra volt szükség. Nagyon sokat jelentett és jelent a Szovjetunió és a többi szocialista ország áldozatkész gazdasági, katonai, politikai segítsége is. Kuba a szocialista integrációs szervezet, a KGST tagja. A társadalom átalakításában elért sikerei biztosítják Latin-Amerika szabad földjének nemzetközi tekintélyét-, biztos haladását a szocializmus építésében. GIEREK A SZOVJETUNIÓBAN Vasárnap a Szovjetunióba érkezett Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Gierek a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága meghívásának eleget téve, szabadságát tölti a Szovjetunióban. ALBÁNIA NEM TART IGÉNYT KÍNAI SZAKÉRTÜKRE Tiranai kormány közölte a Kínai Népköztársaság nagykövetségével, hogy Albáriia a jövőben nem tart igényt a kínai szakértők segítségére. Belgrádba érkezett jelentések szerint Albánia nem hosszabbítja meg a kínai szakértők tartózkodási engedélyét. Albániában jelenleg több mint 2 ezer kínai gazdasági sza'ttrtő dolgozik. ÁREMELÉS SPANYOLORSZÁGBAN Spanyolországban hétfőn 0 órától emelkedtek a benzinárak, ugyanakkor megdrágult a Ku tó, a siójaolaj és a szállítás is. Mindez a peseta július 12-én végrehajtott 20 százalékos leértékelésének egyik közvetlen következménye. Borcioli A. Károly Vándorének (Regény) 50. — Itt szerettelek meg..l Akkor... Tudod..; Bamba kényszerűséggel mosolyogtam, mert tudtam, hogy a pofonra céloz, s ez a megjegyzés megint rágta a belsőmet, s megakadályozta, hogy sajgások nélkül adjam át magam e sokrétű mámornak. S Ruth ebből semmit sem sejtett meg, mert még részletezte is. s ezzel egyre jobban elárulta. hogy hirtelen fellobbant nagy szenvedélyének valami torz, ha nem is éppen ritka szeszély az alapja. Lihegve suttogta a fülembe: — Ha láttad volna magad akkor... Vad voltál. durva és felbőszült... A szemed zölden, riasztóan csillogott, de éppen ez volt a bolondító ... Bár többször is megütöttél volna ... Megérdemeltem, s ha nem rohansz el, már ott a tiéd lettem volna... Ügy, mint soha ... — Aztán furcsán lebiggyesztve a száját, ezzel a meglepő fordulattal fejezte be forrón suttogott szavait: — Kár, hogy nem isinered a trágár szavakat nemelül ... Néha olyan jó lenne hallani őket... Tőled ... Az olyan izgató ... Egyre kínosabb és félszegebb vigyorral vettem tudomásul vallomását, s csak a vállamat rángattam, annak jeléül, hogy mindezekről én semrhit sem tudok, s hogy így alakult, igazán nem előre megfontolt szándék lehetett. Káromkodni meg csak magyarul szoktam, de ezzel ő nem sokra megy, mert ropogós, zenei hatásuk a tartalom ismerete nélkül aligha elégítené ki. — Majd egyszer megtanítalak rá — suttogta anyás kedvességgel, s aztán újra hátradőlt a kocsiban, hogy hasonló odaadással gyönyörködjék Fralanóban, mely akár Positano, ugyancsak a tenger partján feküdt, s teraszosan épült, felfelé a hegyek oldalán. Néhány gyerek odasereglett, s pénzt kunyerált, de a kocsis mondott nekik valamit, s azok rögtön eloldalogtak. Ruth ujjongott, áradozott, s általában olyan túlfűtött volt, hogy néha kénytelen voltam lecsillapítani őt, vagy keményen megmarkolni a csuklóját., mert féltem, hogy önkívületében kifordul a kocsiból. Lábával dobogott, kezével tapsolt, s úgy viselkedett, mint aki zord fogságból szabadult ki, ahol számára minden tilos volt, s most végre kedvére kitombolhatja magát. Egy trafik előtt megállította a kocsit, leugrott, s vett egy csomag cigarettát, aztán erősen pöfékelve, újra a házak keleties formáiban gyönyörködött, a kacskaringós, agavékkal szegélyezett útban, s a tengerben, mely ott locsogott mindenütt mellettünk, s olyan volt, mint egy kék selyemterítő, melynek széleit fehér csipkével szegték be. Praiano után feltűnt a karcsú kis félsziget, a Capo di Conca, melyet patinás, kissé sérült tornyocska ékít, hogy figyelmeztesse a tengeren tévelygő hajókat az alatti meghúzódó, vérielmet és biztonságot ígérő révre. De addig az út hirtelen alpesi fenségűvé válik. Meredek sziklák tornyosulnak egymás fölé, szakadékok és szurdékok törik meg a bércek nyugtalan vonalát, az Agerola hegységet, amelynek kurta, szédítő teraszain itt-ott egy-egy házikó kapaszkodik meg, s ezekhez is keskeny, tekergős öszvérutak, vagy szívdobogtató lépcsők vezetnek. A növényzet itt gyér. a hegyoldal kopár, viaduktok iveinek zord völgyek fölött, s árnyat vető fák váltiák a napsütötte útszakaszokat. S a sziklafal is egyre szédítőbb, de hirtelen lezuhan, hogy egy kiszáradt vízmosás mélyéről szökelljen újra a magasba. S a tenger itt benyomul a völgybe, ott háborog a viadukt boltíve alatt, mintha erejét gyűjtené. hogy végül a csúcsokat vívja meg. S a kép valóban kiteljesül, mert egy váracska lapít a rideg hegyoldalban, a Castello Avitabile, s rendülétien, évszázados nyugalomban tűri a nap tüzes nyilait, s a habok íenyegető, tehetetlen moraját egyaránt. Aztán a partszegély újra kiszélesedik, finom, sötét föveny lepi sima lapját, amelyen tarka halászbárkák sorakoznak egymás mellett, oldalt döntve, vagy hasukra borítva, s így úgy hatnak, mint óriási páncélos bogarak, melyek napozni másztak ki a vízből. (Folytatjuk.)