Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

Vasárnap; 1977. július 24. 11 Fontosságához mérten Rz „Edzett tömess _.. Személyes érdekünk, nemzeti ügyünk a testnevelés, a sport, a tuvLr.tlka fellendítése!... A KISZ politikai feladatának teliinti, hogy az „Edzett ifjúságért" akció átfogó, nemenként és korzs/fcilyonként differenciált követelményeket tartalmazó, az ifjúsági tömegsport minden formájának keretet adó tömegsportmozgalommá fejlődjön ..." A KISZ IX. kongresszusa határozatának . tettek eleget, amikor a KISZ KB Intéző Bizottsága előterjesztette az ifjúsági tömegsport és turizmus helyzetéről készített jelentést és javaslatait a KISZ feladataira az „Edzett ifjúságért" tömegsportmozgalomban és az ifjúsági turizmus fejlesztésében. A testnevelés és a tömegsport napjainkban a társadalmi erdeklődés középpontjába került, melynek az a célja, hogy az ifjúság széles tömegeit mozgósítsa a rendszeres testedzésre, segítse a fiatalok egészséges életmódjának kialakítását, fizikai képességeinek, honvédelmi készségeinek, mozgáskultúrá. jának fejlesztését, adjon programot a szabad idő hasznos eltöltésére. Már nemcsak beszélünk a testnevelés és sport jelentőségéről, az egészséges életmódra nevelés fontosságáról, hanem elkezdtünk tenni is érte. Már-már a szomorú statisztikai adatok tartottak izgalomban bennünket a katonaköteles fiatalok alkalmatlanságáról, egyre csak szaporodtak az iskolai testnevelési órákról felmentettek, amikor fontos párt és állami döntések születtek a tarthatatlan állapot megszüntetésére. Szóval, buzdítottuk a fiatalokat a kocogásra — kacagtak rajta... Határozatokat, együttműködésw szerződéseket kötöttek üzemek, gyárak, ifjúsági szervezetek — dossziékban gyűlt a sok írásos stencialanyag De a pályák üresen ásítoztak! Futó-kocogo napot szerveztünk, öt-hat résztvevővel és nem jöttünk rá, hogy a szervezetlenség akadályozza a tömegsport mozgalommá válását! Két évvel ezelőtt aztán a jó példákat hasznosítva a KISZ meghirdette az „Edzett ifjúságért" jelvényszerző akciót. Most 1977-ben eljutottak oda, hugy a mozgalmat az állami és társadalmi szervekkel együttműködve, a hazai és nemzetközi tapasztalatokat felhasználva, átfogó tömegsportmozgalommá fejlesszék. És ez a fontos munka már több mint egy hónapja elkezdődött. Az ország minden városában túl vannak az „Edzett ifjúságért" mozgalom főpróbáin. A teljesítménylapokra már rákerültek az első pontok a követelmények teljesítése után. Most egy hónap elteltével aztán kiderült, hogy jogos volt az aggodalmunk is. így fogalmaztunk: „Vigyázniuk kell a rendező szerveknek, hogy csakis a mozgalom szabályzata alapján történjék a követelmények teljesítése. Meg kell óvni a mozgalmat attól, hogy minden alacsonyabb szintű versenyre ráfogják az „Edzett ifjúságért" akció keretét." Az „Edzett Ifjúságért" tömegsportmozgalom Szeged városi megnyitóján a zuhogó eső ellenére szép számban képviselték magukat a fiatalok. A kezdeti felbuzdulás azt sejtette, hogy a városi premier után a KlSZ-alapszervezetek átveszik a stafétabotot és a mozgalom követelményrendszerének megfelelően szervezik tovább a változatos sportrendezvényeket. Atlétika és úszás sportágakban többször is meghirdették a „pontgyűjtő'' sportnapokai, a szervezetlenség miatt azonban teljes részvétlenség fogadta az érdeklődőt. Erről kesergett a napokban az egyik jeles szegedi atléta mesteredző is. Fcdig a tömegsportmozgalom sorsa helyileg, az üzemekben, az intézményekben, tanintézetekben dől el. Sikerre csak akitor számíthatunk, ha hatékony együttműködés alakul ki ezen a szinten is az állami vezetés, a sportegyesületek vezetői, a szakszervezeti és szövetkezeti érdekkénviseleti szervek, az MHSZ-klubok és a KISZszervezet között. Nem szabad megengedni, hogy a korábbi tömegsportmozgalmak, az MHK, a Kilián jelvényszerző mozgalom hibájába essünk, melyek részben az értékelési rendszerükből adódó túlzott adminisztrációból származtak. A példák sokasága gyűlt öszsze rövid egy hónap alatt. A sportrovathoz érkező hírek, egyéni tömegsportakciók arról tájékoztatnak, hogy sok alapszervezet van még Szegeden, amely az „Edzett ifjúságért" mozgalom sikeres indítása érdekében nem tett meg mindent, hogy felkészítse tagságát, aktivistáit, a rájuk háruló feladatok elvégzésére. És így az eredmények is késnek, hiszen ez a fontos feladat célirányos és jól szervezett munkát kíván. Enélkül csak papírra írt jelszó marad az „Edzett ifjúságért" tömegsportmozgalom. Sokkal nagyobb jelentősége van egy-egy sportrendezvénynek a mozgalom szabályzatának megjelenése után, minthogy a már korábban is megrendezett, úgynevezett üzemek, munkahelyek közötti „sörmeccsekre" egyszerűen ráfogják az „Edzett ifjúságért" jelzőt. Azt hiszem komolyabban, felelősségteljesebben kell szervezni a jövő iörr.egsportversenyeit. Nem szükséges adminisztrálni, sőt jelentéseket írni ki, hány tömegsportrendezvényt szervezett az „Edzett ifjúságért", mert így kerülhetnek papírra a komolytalan, értéktelen, ráerőltetett mondatok, mint például: „... Az „Edzett ifjúságért" mozgalom keretében a salakmotorversenyt a 10 éven alüii nézők belépőjegy nélkül megtekinthetik ...", vagy: „... Az „Edzett ifjúságért" mozgalom keretében játékkiállítás nyílt..." Egyszóval, komolyan kell venni, jelentőségéhez méltóan foglalkozni az „Edzett ifjúságért" tömegsportmozgalommal. Mert csak így teljesítheti azt a célt, hogy az ifjúság széles tömegeit mozgósítsa a rendszeres testedzésre, segítse a fiatalok egészséges életmódjának kialakítását, fizikai képességcinek, honvédelmi készségeinek, mozgáskultúrájának fejlesztését, adjon programot a szabad idő hasznos eltöltésére. Bagaméry László Szovjet tábornok látogatása A

z ország életét, gazdasági, ideológiai, életszínvonalbeli, kulturális fejlődésének irányát és ütemét a párt határozza meg. Minden téren tehát a párt politikája érvényesül. Ezt a politikát az emberek elsősorban annak alapján ítélik meg. ahogyan megvalósulását munkahelyükön, lakóhelyükön, vagyis saját környezetükben tapasztalják. Példának okáért, a városban, nehéziparban dolgozó szakmunkás esetenkent nehezebben érti meg a párt agrárpolitikai programját — mert nem ismeri az ott felvetődő gondokat. (S legyünk őszinték: közvetlenül és azonnal csak a párttagoktól követelhetjük meg — másoktól legfeljebb elvárhatjuk —, hogy teljes mértékben megértsék, magukévá tegyék.) Ugyanakkor hasznos, jő tanácsokkal, évek, esetleg évtizedek alatt szerzett tapasztalataival saját környezetéljen tudja elősegíteni a feladatok megvalósítását. Ugyanez vonatkozik az olyan termelőszövetkezeti csoportra is, amelyik évtizedek óta kenyérgabonát termel az arra alkalmas területen, s egyszerre azt kívánják tőle, hogy holnaptól fogva zöldséget termeljen a búzatáblákon, mert határozat született a. zöldségtermelő területek növelésére. A központi határozatok megszabta feladatokat tehát minden esetben a helyi adottságokat figyelembe véve igyekezzünk végrehajtani. Ahhoz azonban, hogy az egyes helyi pártszerveknek és termelőegységeknek munkája eredményes legyen, ne hagyjuk számításon kívül a közeget sem, amelyben munkájukat végzik, amely meghatározza az ott dolgozók élet- és munkakörülményeit. Vegyük figyelembe, mi az, ami az egyes munkahelyeken, vagy lakóterületen az embereket foglalkoztatja, érdekli — még akkor is. ha azok a gondok nem szorosan tartoznak a „nagy" politikai, gazdasági teendőkhöz. A helyi vezetőknek hasznos azt is tudniuk, melyek azok az intézkedések, amelyekkel a közösség netn ért egyet, vagy amelyeknek nem ismeri okát, indítékait. Ha ilyen módszerrel sikerül felmérniük a köztudatot, vagy azt. hogy mit nem tud az adott közösség, akkor hamar meghatározhatjuk a napi tudatformáló feladatokat, vagyis az agitáció tárgyát. A céljainkhoz vezető utat ugyanis meggyőződéssel, jól irányított agitációval kell végigjárnunk. A tömegpolitikai munkának ezzel a formájával — ha jól végezzük — egész közösségek tudatát formálhatjuk, alakíthatjuk az úgynevezett szocialista közgondolkodás irányába. Mi más célja lenne a tömegpolitikának, ha nem az, hogy minden dolgozó tudja, miért dolgozik, az egyes határozatok rá vonatkozó része mi célból született. Kitől, vagy kiktől várhatjuk el elsősorban az őszinte hangot, a helyes tömegpolitikai tájékoztatást? i Mindenekelőtt a párt tagjaitól, az alapszervezetektől és a vezető testületektől. A szocialista szemlélet és magatartás kialakítása rajtuk múlik, mint ahogy az is, hogy a környezetükben — munkájuk során — azon igyekezzenek, hogy kezdeményezésre, önállóságra, aktív politikai tevékenységre ösztönözzék a mellettük dolgozókat, mellettük élőket. A politikai propaganda eredményessége attól függ ugyanis, hogy mennyire sikerül kialakítanunk az emberekben a párt politikájával való érzelmi és értelmi azonosulást, hogy az elvi-politikai ismeretek mennyire válnak saját meggyőződésükké, szemléletükké, cselekvésük mozgató rugóivá. A tömcgpolitikai munka azonban nemcsak gazdasági téren kell, hogy kifejezésre jusson. Ahhoz, hogy a már említett elvi-politikai ismereteket megszerezzék az emberek, az ideológiai, politikai ismeretterjesztés területén van tennivalónk oroszlánrésze. Az ismeretek szélesebb körű terjesztéséhez adottak a megfelelő fórumok: a nagyobb közösségek különböző szervezeteiben működnek már iskolák, szemináriumok, vitakörök. Amiről most, úgy érzem, beszélnünk kell, nem a marxista—leninista középiskolák és egyetemek, nem a szervezett, több hetes vagy több hónapos pártiskolák ügye, hanem azok a munkahelyi szemináriumok és politikai vitakörök, amelyek ugyan már hosszú évek óta működnek, de nem mindenhol a legeredményesebben. Pedig a tanulókat, a dolgozókat érdeklik ezek a találkozások a politikával. Százezrekre, talán milliókra tehető azoknak a száma, akik a különböző oktatásokon vesznek részt. De a tananyag nem lehet egységes mindenki számára. Más a hallgatósága például a KISZ-oktatásoknak, más a pártszemináriumoknak, és megint más a szakszervezeti iskoláknak. A KISZ-oktatásokon a marxizmus—leninizmus alapismeretein kívül az ifjúságot külön érintő-érdeklő témákkal is foglalkoznak, a pártszemináriumokon levőkkel pedig aa általános politikai kérdéseken kívül napjaink gondjait, politikáját is megvitatják. Minden esetben arra kell ügyelni, hogy a tananyagot a hallgatók szellemi, műveltségi szintjére méretezzük. Ha nemcsak a beiskolázottak száma lesz a lényeges, hanem az is, mi újat adunk-adtunk a hallgatóknak, akkor sokkal nagyobb érdeklődésre számíthatunk, és erdeményesebb lesz a munkánk. Hiszen rhinden emberben megvan az igény arra, hogy véleményt nyilvánítson, beleszóljon a napi politikába, hogy tudja, nemcsak az a fontos, hogy végighallgassa azt, amiről neki beszélnek, hanem az is, hogy kikérjék véleményét, javaslatait. Ha módot adunk a dolgozóknak arra, hogy több éves tapasztalataikról, véleményükről számot adjanak, már elértük célunkat. A

szakszervezeti oktatás lényeges sajátossága, hogy olyan tömegeket tud bevonni a politikába, akik nem tagjai más szervezeteknek. Ez az oktatási forma a dolgozók legszélesebb rétegeit tudja összefogni, nevelni — ha jól mozgósítunk. Mert itt sem az az elsődleges felódat, hogy X számú dolgozót beszervezzünk az oktatásba, hanem az. hogy a szervezett dolgozóknak úgy magyarázzuk a párt politikáját, hogy példáink mindenki számára érthetőek, mindenki által ismertek legyenek, és azok révén értsék meg az országos politikát, a párt legfelsőbb szerveinek tevékenységét. Ha sikerül a szakszervezeti oktatás résztvevőivel közelről megismertetni a párt programját, ha érthető, érezhető közelben látják azt, könynyebb lesz a helyi vezetés dolga, eredményesebb a termelőmunka, hamarabb válnak valóra céljaink. Mérő Miklós Halászlé — versenyben Török József fogadta a szovjet tábornokot A Belügyminisztérium vendégeként. hazánkban tartózkodó Fjodor Vasziljevics Obuhov tábornok, a Szovjetunió Belügyminisztériuma tűzoltóságának országos főparancsnoka és felesége tegnap, szombaton reggel dr. Farkas György vezérőrnagy, a BM tűzoltóság országos parancsnoka kíséretében Szegedre látogatott. A szovjet vendég hivatalában felkereste dr. Perjési Lászlót, a megyei tanács elnökét, aki tájékoztatást adott a megye életéről, a tanács munkájáról, a tűzoltóság s tanács kapcsolatáról, az együttműködésről. A Szeged városi pártbizottságon Török József, a városi pártbizottság első titkára fogadta a szovjet tábornokot. A fogadáson részt vett Prágai Tibor, a városi tanács elnökhelyettese és Deák Béla, a városi pártbi. zottság titkára is. Török József ismertette Szeged történelmi fejlődését, az ipar, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a lakásépítés helyzetét, szólt ártól a munkaversenyről, amelynek keretében a szegedi vállalatok dolgozói készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére. A szovjet vendég ellátogatott a megyei és a szegedi tűzoltó-parancsnokságra is. Csete György tűzoltó alezredes, megyei parancsnok adott tájékoztatót az egységek munkájáról, felkészültségük fokáról. Délután a városnézés után Székkutasra látogattak, ahol egv önkéntes tűzoltóegység életével ismerkedtek. Az esti órákban a vendég és kísérete befejezte szegedi látogatását és visszautazott Budapestre. A közönség olyannyira érdekeltnek érezte magát a versengésben, hogy már délután 2 óra tájban körbefogták a szakácsokat. Pedig még csak a tüzet szították a versenyzők a bográcsok alatt, válogatták a fűszereket, latolgatták az arányokat. Az alapanyagot — az előre megtisztított, feldarabolt halakat — mindenki egyformán kapta meg. Az érdeklődők kíváncsian lesték az előkészületeket, némelyek hangosan kommentálták az eseményeket. Voltak, akik a legapróbb mozdulatokat is figyelemmel kísérték: soha jobb alkalom ellesni az igazi halászlé készítésének titkait. Az ínyencek nem állták meg. hogy oda ne kéredzkedjenek a bográcsok mellé. s egy-egy kanál erejéig belekóstoltak az illata, színe után legfinomabbnak ígérkező ételbe, öt óra tájban már több százan népesítették be a Vigadó udvarát, aa éhesebbek jó előre helyet foglaltak az asztaloknál. A két zsűri, a közönség soraiból választott és a szakemberekből összeállított, hat órakor kezdte a tizenegy szakács főztjét végigkóstolni. Külön pontozták az ízt, a színt és a sűrűséget, végül az összhatást. Maximálisan húsz pontot adhattak mindegyik halászlére. Közben a közönség asztalaira is felhordták a pincérek az illatos. gőzölgő ételt. A felszolgálók alig győzték a munkát, sokan a finom ízektől fellelkesedve még ételhordójukat is megtöltötték. A kóstolásra felszolgált adagokat számmal jelölték meg, s csak a verseny végén fedték fel. hogy a szám melyik szakács főztjét jelölte. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, hisz a rendre megkóstolt halászlevek mindegyike lényegesen finomabb, sűrűbb, szemre Ls étvágygerjesztőbb volt az átlagosnál. Végül mégis kialakult a sorrend. Egymástól függetlenül mindkét zsűri a Lila Akác szakácsának, Tóth Istvánnak a főztjét találta a legjobbnak. Második helyre az 'a halászlé került, melyet a Roosevelt téri halászcsárda szakácsnője. Vér Józsefné készített. Csak néhány ponttal előzte meg a Szeged-étterem szakácsának, Csiszár Istvánnak a főztjét, mely a harmadik legjobbnak bizonyult. Az ünnepi hetek alatt a péntek esti verseny győztes szakácsai által készített halászléből rendelhetnek a vendégek a Lila Akácban, a Szegedben és a Roosevelt téri halászcsárdában, mindennap. A Roosevelt téren ezenkívül szombatonként az a három idős halász — a szegedi Forrai Márk Tstván, a csongrádi Hajdú Mihály és a hódmezővásárhelyi Szabó Péter — is főz, aki ugyancsak indult a versenyben, s főztjéve! megnyerte a közönség tetszését. I»ZB.