Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-23 / 172. szám

Szombat, 1977. jijjius 23. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Shakespeare: Lear király. Bemutató előadás a Dóm téren, este 8 órakor. 6. Nemzetközi Szakszer, vezeti Néptáncfesztivál. A harmadik folklór bemutató az újszegedi szabadtéri színpadon, este háromnegyed 8-kor. Kátai Mihály festőművész kiállításának megnyitója a Közművelődési Palota kupolájában, délután 5 órakor. A 11. Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai a Biológiai Kutatóközpontban, délelőtt 9 órátóL A természettudományok Szegeden. Kiállítás a Somogyi könyvtárban, augusztus 4-ig. Csanádi György iparmű, vész kiállítása a Gulácsy Lajos Teremben, augusztus 4-ig Eifert János fotókiállítása a Bartók Béla művelődési központban, július "8-ig. Skorutyák János kékfestő és Szekeres István fafaragó alkotásai a Juhász Gyula művelődési központban, július 27-ig. „Szeged világa". A IV. Országos Kisgrafikai pályázati kiállítás a Bartók Béla művelődési központban, jú. lius 28-ig. Rékassy Csaba rézmetszetei a November 7. művelődési központban, július 29-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai. XXI. Nemzetközi maratóni verseny. Rajt (délután 5 órakor) és cél: Széchenyi tér. Intimitás és monumentalitás A Lear király rendezője: Vámos László E város nevéhez, mint kormos pulira a bogáncs, ragadnak a jelzők. Szeged a napfény városa — hirdetik a vendégcsalogató prospektusok, s a meteorológusok évek óta bebizonyítják, hogy ©fényessége más városok fölé helyezte főhadiszállását. A máglyák körül táncoló boszorkányok periratokból fölfölszárnyalt legendái is viszszaköltöztek a levéltári akták sárguló kötegei közé; a „Szőke Tisza" oly sokat megénekelt hullámai gyárak és üzemek szemetét gyűjtik, a paprika hazai elsőségéért versengzők párbaja sem dőlt még el, halászlénknek is akad párja a Balatontól Baján át a Hortobágyig, a híres hímzett papucsokat is másutt készítik. Gombamódra szaporodtak országszerte a szabadtéri színházak. A gyulai vár téglafalai között súlyos történelmi pillanatok idéződnek, Szentendre ékszer-főterén kacagtató komédiák elevenednek meg, görög sorstragédiák végzetes indulatai csapnak össze a fertőrákosi barlang hatalmas kőoszlopai között, évszázados iskoladrámákról verik a port az egri vár udvarán, aztán a Körszínház, a Margitsziget és sorolhatnánk... A ma este fölhangzó szignált, a Szeged híres város, Tápéval határos ..kezdetű strófát aligha érti az újszülött, mióta a határosságból házasság lett. Mi mégis hisszük, újra hiszszük minden évben, hogy a szegedi nyár varázsa a legteljesebb. Hogy nyáron valóban „Szegedre költözik a kultúra", hogy itt „állandó ügyeletet tartanak a múzsák". Bizakodásunkat nemcsak az egyre épülő-szépülő város élteti, nemcsak az emlékezetes hagyományok óízéi, a méretek monumentalitása, sokkalta inkább az a tény, hogy a Szegedi Ünnepi Hetek kéthónapos eseménysorozata bő kézzel és nyílt szívvel kínálja megannyi tanító, émbergazdagító, szórakoztató programját. Közöttük is elősorban a 19. Szegedi Szabadtéri Játékok produkcióit, ennek a csillagkupolás arénának népszínházküldetésű előadásait. Űj frizurát kapnak a parkok, virágoskertek, patyolattiszta ruhát ölt sok épület, újrafestett útjelzők páváskodnak, szökőkutak hűs permete száll. S a képeslapokon túli városképbe belejátszik a Széchenyi tér óriás platánjai alatt zsibongó sokadalom, az újszegedi Füvészkert növényritkaságok-őrizte békés csendje, az alsóvárosi templom csodás támplllérsora. Meg a napsugárdíszes parasztházépítkezés hírmondói, a 30 ezres várossá terebélyesedett Tarján gyerekeinek százaival, ezreivel, a algyői olajmező csillogó csőlabirintusai, a gáztartályok asszonyos formái, az éjszakában messzevilágító fáklyák, a város külső gyűrűjének gyársziluettje, a Tisza-parti szürkület neszező szerelmesei, az épülő új part lépcsősorára álmodott lányok kacér csoportja, a Dóm kettős felkiáltójele, a Belváros új üvegépületeiben szépítkező város, kalapját lengető Kossuth apánk szobra, s az újak, a mostanra elkészült büszkeségek ... a Tisza-parti Hungária Szálló, az újjávarázsolt Hági étterem, az új utak szürke szalagjai, s a strand, melyet nem rabolt el nyáron a kiáradt folyó. A várakozás izgalmából részt kérnek a szegediek, az 'itt lakók. Tarka portékák között ücsörgő papucsosok és bazárosok, hófehér, keményített kötényben tökmagárusok, jelvényes jegyszedők, miniszoknyás presszós lányok, utcai fagylaHosok, cikázó taxisok, fürge ujjú fodrászok, virtuóz pincérek, négerbarna fürdőmesierek, izzadó buszvezetők. Azok, akik most főpróbákon megtöltik a nézőteret, akik két napja Bessenyei Ferenc hangjáért izgulnak, akik naponta kémlelik az eget, s akik mindig megérzik, mikor van rájuk szükség kint, a nézőtér széksoraiban. Azon a nézőtéren, ahová egymás mellett igyekszik a tegnapi divat szerint készült ruhaköltemény és a népviselet sok szoknyája, ahol fapapucs szinkopáira fényesre subickolt keményszárú csizma válaszol, ahol bukósisak felesel fejkendővel, katonasapka friss frizurával, ahol farmernadrágok kérdőjelei váltanak felkiáltójellé egy szokatlanul mély dekoltázs feltűntével, de ahol egy varázsütésre, egyetlen közös élmény részesévé válik ötezer ember. Ezt az élményt kínálja az idén Shakespeare egyik legnagyobb remeke, a Lear király, Verdi halhatatlan műve, az Aida, a néptáncfesztivál csoportjainak szüreti forgataga, Strauss Cigánybárójának dallamai és a Grúz Népi Együttes varázslatos élményt ígérő bemutatója. Ha arra keressük a választ, mivel is több a szegedi nyár programja a többi Város eseményeinél, három jellemző tény kínálkozik a sorba. A szegedi nyári fesztivál szervezői jó néhány évvel ezelőtt felismerték, hogy a szabadtéri játékok színházi előadásai újabb művészi programok megrendezését inspirálják; úgy sikerült öszszeállítani az ünnepi hetek eseményeit, hogy a rendezvények kiegészítik, gazdagítják, elmélyítik egymás hatásait; a szervezők merték vállalni a monumentalitást, a tömegek fogadását, a népszínházat, a közművelődési missziót. A szabadtéri előadások tovább fokozzák, folyamatossá teszik és új színekkel gazdagítják két kőszínházi évad között a színpad örökletes varázsát, élményei tovább folytatódnak a kiállítótermekben. A néptáncfesztivál csoportjai felkéredzkednek a Dóm előtti hatalmas színpadra, az ifjúsági karnevál színes forgataga eggyé ötvöz muzsikát és színházat, látványt és politikumot, a közművelődés szakemberei azokról a dolgainkról cserélnek eszmét, melyeknek megvalósításán ez a gazdag program is fáradozik, a Dóm orgohahangvérsenyelnek fenséges élményére szinte feleselnek a beat-koncertek, az esti előadások közönsége délelőtt sportversenyek szurkolótáborává toborzódik. Néhány hete városszerte ünnepi zászlók lengenek. A program néhány eseménye már lezajlott. Az igazi ünnep mégis ma kezdődik. Este nyolckor, az órajáték után, felhangzik a szabadtéri játékok szignálja, hogy átadja a színpadot a színháznak... Tandi Lajos Akkor most fölcsatolom a taxamétert, a premierig nincs megállás — sóhajtott bölcs helyismerettel Vámos László, még az első színpadi próba kezdetén. Ha valaki, ő igazán tudja, minő kilométereket kell bejárnia a szegedi dómszínház rendezőjénel. mire az álom valósággá válik, s a terveket immár viszszavonhatatlanná avatja az előadás. A Játékok egyik leghűségesebb, legszorgalmasabb „távgyaloglója" emlékezetes produkciók mérföldköveit hagyta maga után. Három nyáron kétféle koncepcióban Madách Tragédiáját, Sartre átdolgozásában a Trójai nőket, kétszer is Erkel Bánkját, bőséges Shakespeare repertoárjából pedig a Hamletet, a Rómeó és Júliát — ezt a sort folytatja most a Lear királlyal. Ami először elevenedik meg a szegedi szabadtérin. — Régóta készülök vele, jó tizenhét esztendeje. Akkor a Madách Színházban terveztük, ám szereposztási nehézségek miatt elmaradt a bemutató. 1962-ben rádióra rendeztem Bessenyeivel, Kállaival, Gábor Miklóssal, akik eljöttek most Szegedre is. Később Brookék budapesti vendégszereplése hagyott bennem mély benyomásokat, s végre Szeged olyan különleges lehetőségekkel ajándékozott meg, hogy az ország legkitűnőbb művészeivel, igazi válogatott csapattal vihetjük színre, esténként hatezer nézőnek. Valami hűs padsort keresünk a világítótorony árnyékában. Délután fél ötkor a lelátó még üres, lopva meglesem a rendező arcát, tekintete az olimpikonok verseny előtti egészséges rajtlázával itatja föl a színhelyet. A „tettek mezejéről" Székely László szcenikus érkezik rövid konzíliumra a dlszlettömbök mértani-mechanikai elhelyezésének mikéntjéről. Aztán jöhet a dialóg. — Ennyi év hitán mit jelent személy szerint Vámos Lászlónak a szegedi szabadtéri? — Egész munkásságomban erős hajlamot éreztem az úgynevezett népszínházra. Ahol legősibb funkciójához tér meg a színház, vissza a népünnepélyekhez, vallásos, kultikus szertartásokhoz. Amikor először jöttem Szegedre, úgy találtam, itt valósítható meg az a színháztípus, mely a különböző karakterű, hajlandóságú, szellemi igényű emberek közös tápláléka, fennkölt szórakozása. Várakozásaimnak nagyjából meg is felelnek a szabadtéri játékok, jóllehet enynyi idő után bizonyosnak látszik, a repertoár frissítésre, bővítésre szorul. — Valahol úgy nyilatkozott, a Lear polifonikus remekmű. „Aki csupán egyetlen szólamát ragadja ki, és erre akarja építeni az előadást, úgy jár, mintha egy Rembrandt arcképből, az ábrázolt fejből, csak a fülcimpát nagyítaná ki..." Ami általában véve nagyon logikus. A különleges méretű és környezetű szegedi viszonyok között mégis megkérdem, szükségét érzi-e valamiféle praktikus leegyszerűsítésnek, valamely gondolatiság vagy saját mondanivaló hangsúlyozásának? — Nem hiszem, hogy más Turnén a néptáncosok Somogyi Károlyné felvétele Szegedi lányok trnovói fiúkkal táncoltak a csongrádi ' bemutatón Csütörtökön este Csongrádon, a szabadtéri színpadon lépett fel a belga, a bolgár, az NDK-beli és az ÉDOSZ együttes. A nagysikerű program érdekessége volt a trnovói és a szegedi táncosok közös műsora. A fesztiválra készülve Ivan Donkov koreográfus bolgár táncot, a dzsínovszkót tanította be a szegedieknek, Nagy Albert, az ÉDOSZ művészeti vezetője pedig Trnovóban méhkeréki táncokat. A „csereakció" eredményességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a csongrádi műsor közönsége nem könnyen tudta eldönteni: magyar, vagy bolgár táncosok ropják-e a színpadon? Tegnap a gálaest Dóm téri főpróbáján dolgozott a fesztivál nemzetközi zsűrije is, Körtvélyes Gézának, a Magyar Táncművészek Szövetsége főtitkárának elnökletével. Az idén ugyanis a gálaműsorban nyújtott produkciók alapján ítélik oda a koreográfiai díjakat a külföldi csoportoknak. Az eredményeket a Szüret bemutatója utáni fesztiválzáró bálon, a Tisza Szállóban hirdetik ki; ugyancsak a vasárnapi bálon osztják ki a magyar csoportok hétfői koreográfiai versenyének díjait. Ma, szombaton, hat külföldi együttes lép fel a megye különböző városaiban: Makón a szovjet és a portugál, Szentesen a jugoszláv és a román. Vásárhelyen pedig a lengyel és a csehszlovák együttes mutatkozik be. Este az idén utoljára hangzik fel a fesztiválszignál az újszegedi színpadon. A néptáncfesztivál harmadik folklórbemutatóján a brüsszeli Hourvári, a Zala, a berlini Hermann-Duncker, az EDOSZ Szeged és a trnovói Pobeda táncegyüttes előadásait láthatja a közönség — és szavazhat a legjobbra. Az eredményt, az utolsó folklórest közönségdíjas csoportjának nevét, a bemutató után, a Juhász Gyula művelődési központban rendezett baráti találkozón hirdetik ki. mondanivalóm lenne Szegeden, mint máshol. Ugyanazt a darabot csak egyféleképpen tudom értelmezni. Viszont kétségtelen, a nagy tér a Lear király kozmikus jellegét, biblikus lélegzetvételét emeli ki. Egyébiránt Shakespeare-en kívül nincs személyes mondanivalóm. Csupán jól megértetni őt, ez az én ars poeticám. Művészi „ámokfutás" bármiféle tetszetős ismérvet konstruálni a rendezéshez, kitalálni mondjuk az ábécét visszafelé. A Lear királyban tengernyi részletből kifényképezhető valami egész, például Learnek Cordelia iránti fanatikus szeretetéből vagy a Bolond ás Cordelia lelki azonosságából — valamennyi gondolatilag és értelmezés szerint szuverén módon meghosszabbítható. Vagyis elrgndezhetö ilyen vágányokra az előadás, de bizonyára csak oly áron, hogy a részletekben elvész az egész. Ha összegzésképpen a véleményemre kíváncsi, nekem a Lear király azt mondja, hogy kitaszítottságukban, nyomorukban az emberek végigélik az egész emberiség történetét, szenvedéseit, s visszamenően értik meg az életnek számukra addig föltáratlan összefüggéseit. — Korábbi dómszinpadi rendezéseiből milyen lényeges tapasztalatokat hozott viszsea? — A Tragédia első rendezésénél a tér minden lehetőségét, „csábítását" figyelembe vettem. Széles vászonra fordítottam le Madách vízióit, melyeket láthatóvá akartam tenni. Egyebek között ekkor tanultam meg, hogy a főszereplők hangját el kell választani a tömegétől. A későbbiek során sokat egyszerűsítettem a kifejezési eszközökön. Szegeden valójában mindig is az a lehetőség izgatott legjobban, hogyan választható le a színjátékról a dóm jelenléte, s a magam legfontosabb eredményeként tudom elkönyvelni, ha ezt minél kevesebb úgynevezett dekoratív elemmel érhettem eh Döntő elményem volt az 1967-es Hamlet. Bebizonyította — ami a Leartíen is hasonló bizonyításra vár —, hogy az úgynevezett kamara játék sem összeférhetetlen a dómmal, az előadás „ lehet intim 03 monumentális egyszerre. — A fentiek után végül is melyik szegedi szabadtéri rendezését érzi önmagához legközelebbinek? Hosszabb szünetet tart, gondolatban visszapörgeti az emlékeket; láthatóan nehéz a választás. — Talán az 1969-es, újraértelmezett Tragédiában sikerült szívem szerint megteremteni a gondolat és látvány egységét. Vámos Lászlót a Lear bemutatójának másnapja a Balatonnál éri: itt engedélyezett magának tíz napi nyári pihenőt. Szegedre Fertőrákosról érkezett, ahol Aidát és Trubadurt rendezett, s hamarosan a szombathelyi Iseumban irányítja a Parasztbecsület és a Bajazzók előkészületeit. Nikolényi István Tari Jánosra emlékeztek A Szegedi Szabadtéri Játékok újraindulásának tizenkilencedik évében — az eddigi szabadtéri szezonok hagyományai szerint — az idén is megkoszorúzták Tari Jánosnak. a Játékok 1970-ben elhunyt, egykori igazgatójának síremlékét. A belvárosi temetőben tegnap, pénteken délelőtt helyezték el a fesztivál-igazgatóság dolgozói az emlékezés és a kegyelet virágait.